Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-02 / 155. szám, péntek

SIPOSS ERNŐ 50 ÉVES SZOLGÁLNI A SZÍNHÁZAT Egy emlék elevenedik fel bennem: évekkel ezelőtt e sorok írója alig tizenévesen félénken bújt meg a szabadtéri színpad hátsó soraiban (a gyerekek nem látogathatták az esti előadást) s tágranyílt szemmel nézte a CSODÁT, amit neki a színészek játéka jelentett. Gyárfás Miklós Kisasszonyok a magasban című darabját játszották akkor, s azon az estén az őrmestert alakító színész aratta az egyik legnagyobb sikert. Az előadás végén az öltözőkhöz somfordáltam és csillogó szemmel néztem a színészeket: de szép hivatásuk is van, megnevettetik, vagy megríkatják az embereket ... Azóta sok víz lefolyt a Dunán. A pelyhedző állú gyerekből „hivatásos" néző lett, a többi azonban változatlan maradt: már évek óta minden előadást ugyanolyan csodálattal néz végig, de Siposs Ernő változatlanul nagy szeretettel és sikerrel játssza a rábízott szerepeket. Ritka, kedves alkalom: szemben ülök vele. Életéről, .a szerepeiről beszélgetünk. — Gyermekkori álmom volt a színészet. Odahaza Jenő bátyámmal, aki szintén a Magyar Területi Színház oszlopos tagja, „házi" színházat nyitottunk. Lepedő volt a függöny, különböző deszka a kulissza. Önfeledten játszottunk, szinte naponta. Ez a szerelmünk az iskolába is elkísért. Itt az önképzőkörben 18 éves koromban játszottam Lucifert a Tragédiából és Cyranót — franciául. Később a CSEMADOK somorjai (Samorín) szervezetében, melynek alapító tagja vagyok, tevékenykedtem. Ebben a városkában azokban az években színvonalas kulturális munka folyt. Évente például több darabot tanultunk be és nagy sikerrel szerepeltünk távolabbi helyeken is. Néhány címet említek, ami nekem jóval több ennél, felejthetetlen élmény és ha úgy tetszik — sikeres pályakezdés: Gül baba, A szabin nők elrablása, Földindulás és a Nászutazás. 1954-ben jelentkeztem a Magyar Területi Színházhoz, de a munkahelyemről csak öt év múlva engedtek el, így 1959 óta vagyok hivatásos színész.. Az eltelt évek többek között sok szép szereppel és emlékkel ajándékoztak meg. Nézzünk csak néhányat: az első hivatásos szerepem a Boldogultak báljában Géza lovag, utána a Ványa bácsi következett, majd a Kismadár (Komáromi gazdát alakítottam), azután a Szent Péter• esernyője (plébános), Űri muri (Borbíró), Kisasszonyok a magasban (őrmester), I.őcsei fehér asszony (tanácsos), tavaly pedig a Szalmakalap tábornoka. 12 év alatt 45 szerepet formáltam meg és mintegy 30 hangjátékban szerepeltem, Tompa Mihállyal, Horváth Tivadarral, František Zvaríkkal, Margita Cesányiovával és másokkal. Hát ennyi a száraz statisztika. A valóság szebb: ott lenni a színpadon, érezni a közönség szeretetét... — Apropó: néhányan gyakran hivatkoznak a területi színház közönségére, pontosan „tudják" mit igényel és mit nem. Ez a fiktív fáma sokaknak olykor védőpalást is ... — A mi közönségünk nyolcvan százaléka vidéki. Ez tény. Ám lény az is — ez meggyőződésem, vagy ha- úgy tetszik, évtizedes tapasztalatom —, hogy mindent igényei és elfogad. TeSZÍNÉSZEK A MÚZEUMBAN Túl vagyunk az évad utolsó bemutatóján, a Magyar Területi Színház művészei az évad végéig már csak az előadásokat abszolválják, pró bák már nincsenek, üres a próbaszínpad, csendes lett a színház környéke. De ilyenkor szoktuk ezt a várt kis szabad id&

ľ — mondhatni így, „kényszer-tétlenséget" — önművelésre, szakmai tudásunk emelésére, tapasztalatszerzésre fordítani. Az idén is ezt tettük. A művészegyííctes június 24-én délelőtt kollektív látogatást tett a komáromi Duna menti Múzeumban, ahol élen az igazgatóval és a művészeti vez&.ővel megtekintettük az ott látható tárlatokat, kiállításokat és a múzeum állandó kiállítási anyagát. Öröm mel és nagy éráekődéssel néztük meg a párv megala kulása 50. évfordulójának alkalmából rendezett dokumentum-kiállítást, mely a komáromi járás munkásmozgalmi múltját mutatja be. Azoknak az embereknek az életéről szóló emlékanyagot, akiknek gyermekei ma a mi közönségünk és akiknek — a párt mártírjainak és veteránjainak — köszönhetjük, hogy áldozatos harcunk árán szabad hazában magyar színház működhet, magyarul szólhatunk színpadjainkról a magyar dolgozókhoz. A kegyelet és hála diktálta ezt a cselekedetünké. De a kiállítási termekben is volt alkalmunk olyat látni, mely munkánk bán segítséget jelent, mely önművelődésünket szolgálja. Lőrincz Gyula akadémiai festőművész grafikai kiállítása /Dózsa György katonát, a kosúti események rajzanyaga) nagyon érdekes és tanulságos látnivaló a színész számára. Hisz nem egy drá ma íródott Dózsa Györgyről és kora társadalmi harcairól IIllyés Gyula költői-drámája például, vagy Kós Károly Budai Nagy Antalaj és Lőrincz Gyula mesteri munkája nyomán megelevenednek előttünk -az 1500-as évek har^ cosai, vezéralakok és névtelen parasztok sokasága, mind más és más arc, jellem. Szinte tanulmány arra, hogy milyen maszkot kell csinálnia a színésznek, ha magyar, szlovák, román vagy akár rutén parasztot, Dózsa katonát játszik majd évek múlva, vagy akár a közeljövőben. A kosúti sortűz alakjai is a maga dinarhikus megalkotoi'. ságukban szintén alapanyag a színész számára, nem beszélve arról, hogy maga a történelmi valóság ismerete is szükséges a szín padok dolgozójának, hisz a munkásmozgalmi életből is sok színdarab íródott és ma is íródik és aki színházat csinál, annak ismernie kell alaposan a történelmet és az igazsága. Lőrincz Gyula képei ehhez nagyban hozzásegítenek. Szép volt újra viszontlátni a még egy ideig nyitva tartó Lehár-kiállítást. Ha prózai színház vagyunk is, tiszteleňel adóztunk ezzel az operettmuzsika királya emlékének. És végig néztük a Duna menti Múzeum állandó kiállítási anyagát, a római idők emlékeit, a csallóközi néprajzi tárgyakat és mindéit:, amit csak látni lehet a múzeumben. Többen körünkből már talán negyedszer járták végig a termeket, mégis találtak újat, felfedeztek olyasmit, ami az előző látogatáskor kikerülhe.te figyelmüket. Szépen elrendezett, jól vezetett mú zeum ez a komáromi múzeum, hála Kajtár józsef igazgató és lelkes kollektívája munkájának. Igazán veszít az, aki Komáromban járva, nem tekinti meg anyagát és tárlatait. A színész örökké tapasztalni. tanulni és érzékelni vágyó ember. Egy múzeumlátogatás, egy tárlat megtekintése éppen oly kötelesség számára, mint minden más művelődni vágyónak. A színész céllal megy a múzeumba: kapni akar, látni akar, hogy azir.án 6 is többet adhasson a színpadról. Ha mást nem is, de jól sikerült maszkot, melyre Lőrincz Gyula képe ihlette. Azt mondja a közmondás: a jó pap holtig tanul. Hát ez nem csupán a reverendás papokra vonatkozik, hanem Thália papjaira is. A színészekre, a színházi tervezőművészekre és rendezőkre egyarárf.. Amit június 24 én a komáromi Duna menti Muzeumban tett látogatásunk alkalmából láttunk, valóban élményekkel, tapasztaltokkal tett bennünket gazdagabbá. • (Sj) Őrmesterként a Kisasszonyok a magasban című .komédiában. hát nem csupán a könnyebb műfaj érdekli. Én ezt úgy fogalmaznám, hogy jó drámaíró, jó színművét mindig érdeklődéssel tekinti meg. Nem igaz tehát, hogy maradi a mi közönségünk és elavult nézetei vannak. Az érzések a világon egyformák. Minden nézőnek van egy lelki radarja. Erre a hul

1 lámhosszra ráállni — a legnemesebb feladat. Egy személyes jellegű kérdés, az a bizonyos miért... — Részben már feleltem rá. Az én arc poeticám lényege: szeretni és szolgálni a színházat, a művészetet. A színész nem lehet nagyravágyó. Nincsenek kis szerepek, csak kisszerű színészek, ez az alapelvem. Minden szerepemre egyforma lelkiismeretességgel készülök. Rövid „hatásszünet" után folytatja: — A mi színházunk sajátos kulturális missziót teljesít. Művészi szót, nemes gondolatokat tolmácsolunk, többek között kis falukban, eldugott településeken. Gyönyörű küldetés, minden fáradságot megér. Felemelő feladat: igényesen játszani ezeken a helyeken is, mert megfelelő formában mindent lehet a színpadon, csak egyet nem: hazudni. A közönség ezt rögtön észreveszi és kellőképpen reagál. Jó érzés, hogy szeretnek, kedvelnek bennünket. Ezt nekünk színészeknek elsősorban lelkiismeretes játékkal kell viszonoznunk. Ahogy mondani szokás „belemelegedett". Értelein és érzelem fűti szavait. A színházról beszél, azután a fiatalokról. Szereti az „utánpótlást" — érti gondjaikat. Akkor örül igazán, ha közöttük lehet. Ű is olyan, mint a fiatalok, mindig vidám természetű, optimizmus az éltető eleme. Mindenhol figyeli az embereket. Szereti őket, hiszen nekik játszik, vagyis él. A színpadon karakterszerepekben aratta a legnagyobb sikert. Legutóbb a Szalmakalapban. Táncolt, énekelt, mókázott. Ez a parádés alakítása jut eszembe, amikor hallgattam őt, figyelem mozdulatait, nevető arcát, s most hihetetlennek tűnik pedig ez is tény: Siposs Ernő ötven éves. SZILVÁSSY JÓZSEF KULTURÁLIS HÍREK • Augusztus 22-től szeptember 11-ig tart a huszonötödik Edinburgh-i Fesztivál. A jubileumi seregszemle egyik érdekessége, hogy a Young Vic t'rom London nevű színtársulat bemutatja Shakespeare Tévedések vígjátéka című müvét. • Stendhal egykori legjobb barátjának, Donato Buccinak az utódai Stendhal kedves városának, Milánónak ajándékozták Stendhal könyvtárát és Donato Buccihoz intézett mintegy ezer levelét tartalmazó családi könyvtárukat. Q A bécsi Állami Operaházban bemutatták Gottfried von Einem zeneszerzőnek Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című drámájára komponált operáját. Ez volt a bécsi opera első ősbemutatója — harminc év alatt. • A Szovjetszkij Film legújabb száma Grigorij Kozincev Lear király-filmjének címszereplőjéről, Yuri Varvet észt művészről közöl riportot. Az ötvenegy éves művész 1949ben végezte a főiskolát, utána vidéken, majd Tallinnban játszott. Színpadi szerepei közül különösen a Faust Mefisztóját és Dtirrenmatt Nagy Romulusának címszerepét szereti. A TETT SZÍNHELYE: K Ü L F Ö L D Csehszlovák - magyar együttműködés egy gyilkosság felderítésében A csehszlovákiai tv-néző, aki a Magyar Televízió „Kék Fény" című műsorát is figyelemmel kíséri, már értesült arról a gyilkosságról, amelynek áldozata és — a gyanúsított vallomása szerint — tettese is csehszlovákiai, de a tett színhelye Magyarország volt. A bonyolult bűntény felgöngyölítése a két ország biztonsági szerveinek szoros együttműködése nélkül szinte lehetetlen lett volna. Most, amikor a nemzetközi nyomozás csehszlovákiai része is lezárult és rövidesen sor kerülhet a bírósági tárgyalásra, részletesebben ismertethetjük a bűnügy sok vonatkozásban egyedülálló felderítését. • MEGINDUL A GÉPEZET Tavaly augusztus elején átirat érkezett a Magyar Népköztársaságból a košicei közbiztonsági alakulat parancsnokságára. Egy Miskolc közelében talált ruhátlan női holttest leírását tartalmazta az átirat és egy kérést, segítsenek biztonsági szerveink a személyazonosság megállapításában. A tetemet ugyanis egy fürdőzésre is használt kavicsbányai tóban találták meg, ahol csehszlovákiai turisták is megfordulhattak. A legfontosabb nyom, amely Csehszlovákia felé mutatott az arany fülbevaló, gyürü és a parton talált női fürdőruha volt. Sem az arany tárgyak, sem a fürdőruha nem volt magyarországi gyártmány. A fürdőruháról megállapították, hogy az NDK-ban készült anyagból van, amelyből készárut Lengyelországba, méterárut pedig Csehszlovákiába exportálnak. A fülbevaló és gyűrű aranypróba jelzése azonban egyértelműen csehszlovákiai volt. Ezek ugyan nem minden kétséget kizáró nyomok, de valamerre el kell indulni, mert a holttesten erőszakos halál nyomait tapasztalták és nyilvánvaló lett, hogy gyilkosságról van szó. A személyazonosság felderítésébe a magyar rendőrség után a csehszlovákiai is belekezdett. A kassai közbiztonság összehasonlította a keresett személyek listáján szereplő leírásokat a Magyarországon talált holttest leírásával. Megindult az összehasonlítás országos viszonylatban is. Csakhogy a gyors cselekvés nem mindig jelent gyors eredményt is. Kitűnt: nálunk 22 év körüli, a leírásnak megfelelő nő egyszerűen nem hiányzik. Az országos körözéssé nőtt kutatás sem hozott eredményt. Nem is hozhatott: Az áldozat hozzátartozói ugyanis a szabadságát házon kívül töltő leány eltűnését csak a szabadság leteltével, augusztus 18-án jelentették, mert előző nap nem jelentkezett munkahelyén sem. • AZ EGYÜTTMÜKÜDÉS Az áldozat adatai megegyeztek a Rimaszombatban elveszszettnek bejelentett 22 éves leány adataival. Ekkor kezdődött a csehszlovák és a magyar nyomozó szervek szoros együttműködése. Felmerült az indokolt feltevés, hogy a Miskolc közelében megölt nő csehszlovák állampolgár. A középszlovákiai rendőrparancsnokságon akcióba lépett a Belügyminisztérium nemzetközi ügyintézésre felhatalmazott megbízottja. Megalakult a nyomozócsoport, amelynek feladata az ügy felderítése lett. A személyazonosság megállapításához szükség volt a holttesttel kapcsolatos tárgyakra és a tetemre, illetve fényképére is. Az első kapcsolat során közbiztonsági szerveink minden szükséges adatot megkaptak, megkapták a felvételeket, s az eddigi nyomozás eredményeit. Az áldozat édesanyja és nővére felismerte a fülbevalót, a gyűrűt (amelynek egy letörött részét otthon őrizték), a fürdőruhát, amely egyébként az áldozat nővéréé volt, s a fénykép alapján magát az áldozatot is. A személyazonosság megállapítása, a nyomozás kulcsfontosságú kérdése tehát az együttműködés révén megoldódott. 9 KI A TETTES? Miután megvolt a nyomozás aiapja, ezt ki lehetett terjeszteni a tettes keresésére. Ebben a munkában az áldozat ismeretségi köre, kapcsolatai, ér. zelmi viszonya jelentett támpontot. A gyanú egy nős, családos, 30 éves emberre esett, akinek szülei annak idején megakadályozták házasságát ;tz áldozattal. A kapcsolat kettőjük között azonban tovább tartott, az áldozat nem is titkolta vonzalmát a férfi iránt és «1 akarta érni, váljon el feleség-étől. Itt elfogadható motívum mutatkozott. A gyanúsított azonban azt állította, hogy az ország teriiletét a kérdéses időpontban nem hagyta el. A magyarországi nyomozás felderítette, hogy az áldozat és a tettes a tett színhelyére gépkocsival érkezett. A gyanúsított tanúkkal bizonyította, hogy ö aznap gépkocsiját javította. Ugyanakkor a határon nem találták meg a vámnyilatkozatot, amelynek határátlépés esetén ott kellett volna lennie. Ezen a ponton az együttműködés újabb szakaszába érkezett. A magyarországi elvtársak az igen nagyszámú határátlépés ellenére megtaláltak egy nyilvántartási lapot, amely bizonyította, hogy a gyanúsított a kérdéses időpontban mégis járt Magyarországon. De hogyan egyeztethető ez össze a tanúkkal igazolt gépkocsi javítással? Ez viszont a csehszlovák nyomozóknak okozott gondot. Végül kinyomozták, hogy a gépkocsit a gyanúsított még aznap ki is javította és el is mehetett vele. Próbautakat tettek a kocsival a tett színhelyéig. Többszörös próbák után — ismét együttműködve a magyar rendőrséggel — megállapították, hogy az út a tett színhelyére és a gyilkosság elkövetésére szánt idő két és fél órára szűkülhet. Ez már egyezik az áldozat halálának időpontjával. Az alibi megdőlt. A gyanúsított már letartóztatásban volt. Tettét azonban tagadta. Csak az összes bizonyítékok felsorakoztatása után (még azt is bebizonyították, hogy a nyilvántartási lapon az aláírás ugyanazzal a tollal volt írva, amelyet gépkocsijában találtak), októberben a gyanúsított bevallotta, ő ölte meg egykori szerelmét. • AZ ELjÁRÁS NEM ÉRT VÉGET A tett beismerése döntő fordulat ugyan a nyomozásban de nem jelenti a nyomozás befejezését. Meg kellett bizonyosodni afelől, hogy a gyanúsított igazat mond-e. Elmondta a többi között, hol égette el az áldozat ruháit, hogyan és hol dobta el a retikült és tartalmát, hol rejtette el az áldozat iratait. Itt az együttműködés tovább mélyült. Fel kellett kutatni a megjelölt helyeket. Ez a vallomás igaznak bizonyult. 16 kilométerre a tett színhelyétől megtalálták az elégetett ruhadarabok foszlányait, megkerültek a gyanúsított által megjelölt helyekről a többi tárgyak is. Több magyarországi tanút is ki kellett hallgatni. A gyanúsított eleinte ugyanis azt állította, hogy volt ugyan Magyarországon, de rokoni látogatáson. Meg kellett állapítani, mennyi időt töltött a rokonoknál, nem zárja-e ki az ott töltött idő a jelenlétet a gyilkosság színhelyén stb. A tanúvallomásokat magyar szerveknek kellett felvenniük. Öszszesen 6—7 ízben találkoztak a két ország nyomozói az ügy kapcsán és hatékony együttműködésük meghozta eredményét. Nemcsak a bűnügyet fedték fel együttesen; hanem meg is ismerték egymást és szilárdították a szocialista államok közti együttműködést a bűncselekmények elleni harcban. A csehszlovák tisztek, akik részt vettek a nyomozásban igen elismerően nyilatkoznak a magyar elvtársak munkájáról. Szavukból érződik, hogy nemcsak bajtársakat látnak a magyarországi közbiztonsági szervek dolgozóiban, hanem jó barátokat is. A tettes arra nem gondolt: a két baráti állam közti határ nem akadályozza a hatékony együttműködést. Az ellenkezője bizonyosodott be: egy rendőrség helyett két ország rendőrsége kutatta át és tárta fel a fiatal no meggyilkolásának kö rülményeit. VILCSEK GÉZA 1971. VII. 2 6