Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-07 / 107. szám, péntek

A komáromi Jókai-napok e'é Hazánk magyar kulturális életének egyik legjelentősebb rendezvénye évről évre a nagy mesemondó, Jókai Mór szülővárosában, Komáromban (Komárno) megrendezésre kerülő műkedvelő fesztivál. A Jókai-napok előkészítő bizottsága, Tóth Sándornak, a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának vezetője irányításával már ez év eleje óta rendszeresen ülésezik Komáromban. Az ülésen képviselve van a CSEMADOK Központi Bizottsága, Komárom város, a helyi népművelési szervek, a színház és minden olyan intézmény, amely a rendezvény sikeres lebonyolításában mind a múltban, mind a jelenben is, jelentős szerepet játszik. Idén már sorrendben a VIII. Jókainapok előtt állunk. A napokban tartott újabb munkaértekezleten már kialakult a fesztivál műsora és a várható rendezvények és események változatos és sokat ígérő programja. Csehszlovákia Kommunista Pártja keletkezésének 50. évfordulója az a jelentős esemény, melynek jegyében idén összejönnek a szlovákiai magyar műkedvelő színjátszók, irodalmi színpadok előadóművészei és szavalói, hogy egy nemes versengés keretében jelét adják hazánk magyar dolgozói alkotóvágyának és törekvéseinek. Bizonyságtétel ez a szemle, bizonyítja azt, hogy a művelődés nem csupán a hivatalos szervek és intézmények ügye, hanem a tömegek ügye is, mozgalom, melynek célkitűzései nemesek, törekvései dicséretre méltók.' A műkedvelő színjátszó mozgalom, a versmondás és az irodalmi színpadok működése szerves része hazánk kulturális életének, amely nemes hagyományokkal rendelkezik és ezen hagyományok ápolásaként évről évre számot ad munkájáról. A jeles jubileummal való kapcsolat azt is jelzi, hogy a népművelés, a népnevelés nem különálló valami, hanem a párt és a társadalom hasznos harcostársa az új embert formáló küzdelemben. Az idei Jókai-napok május 22től 30-ig tartanak Jókai városában. Mint minden évben, az idén is a Jókai-napok előestjén a Magyar Területi Színház előadása jelenti a fesztivál kezdetét. 1971. május 21-én pénteken este 19,30 órakor a komáromi Szakszervezetek Házában a MATESZ díszelőadásban mutatja be Kornyejcsuk szovjet drámaíró a Nagy műtét című színművét, melyet a pártévforduló tiszteletére tanult be és játszik falun, városon egyaránt nagy sikerrel. Május 22-én hivatalosan kezdetét veszi a fesztivál, melynek első napi programjában találjuk a vers- és prózamondók fesztiválját, a most felavatás előtt álló komáromi mártiremlékmű megkoszorúzását, valamint a dunaszerdahelyi műkedvelők előadásában Klimits Lajosnak, a rádió rendezőjének „Véres pünkösd" című játékát, mely a kosúti eseményeket idézi elénk és amely a csehszlovákiai munkásmozgalmi múlt egyik legjelentősebb eseménye volt. Május 23-án és 24-én az irodalmi színpadok fesztiváljának keretében fellépnek élenjáró irodalmi együtteseink, mint az Ipolysági gimnazisták „Ézsau mondja" című összeállítással, Vas Ottó rendezésében, vagy a múlt évi nyertes komáromi Petőfi Irodalmi Színpad, „Őrhelyen" című előadásával, a bratislavai Forrás és a košicei CSEMADOK irodalmi színpadai. De lesznek ott új arcok, új együttesek is, mint az izsai (Iža) fiatalok (Hűség tövisei), a komáromi (Komárno) Gépipari Középiskola diákjai (Egy kézfogás), a dunaszerdahelyiek (Erőlködés), akik az idén mutatkoznak be először a Jókainapokon. Május 25-től 29-ig tart majd a színjátszók seregszemléje, melynek mezőnyében ott találjuk a košicei járásból Csécs (ČeĎejovice) község színjátszóit a „Kígyómarás" című drámával, a lévaiak (Levice) által betanult „Kutyaszorító" című komédiát, a losonciakat (Lučenec) a „Potyautas" című zenés vígjátékkal. És mint már írtunk róla, végre újra ott lesznek a Jókai-napokon a komáromi CSEMADOK műkedvelők is, Lovicsek Béla „Ezüstlakodalom" című színművével, A szlovák műkedvelő színjátszást a seregszemlén a Bratislava-Vinohrady népművelési ház színjátszó csoportja képviseli, Solovič Ján: „Ez aztán a meglepetés" című vígjátékával. A hét folyamán a különböző szemlék és előadások mellett érdekes egyéb rendezvények is szerepelnek a Jókai-napok programjában, mint a Madách Könyvkiadó könyvkiállítása, a Duna menti Múzeum munkásmozgalmi múltat bemutató kiállítása, a Szovák Írószövetség magyar szekciójának rendezésiben a Költészet napja c. meghirdetett rendezvény, több hazai és magyarországi szakember előadása a drámáról, színjátszásról. A fesztivál zárónapján, Jókai szobrának megkoszorúzása előtt ünnepi akadémia lesz, melyen fellép a Magyar Tanítók Énekkara, a munkásdalárda és amelyen megtörténik az ünnepi eredményhirdetés és díjkiosztás. Ezen az ünnepi akadémián előadást hallunk majd Bartók Béla munkásságáról és a szlovák népzenével való kapcsolatáról, a nagy zenepedagógus születésének 90. évfordulója alkalmából. Szép terv, nagyon tartalmas program. Örömmel tölt el az a tény, hogy ez idén falusi színjátszóink, irodalmi színpadaink is ott lesznek a szemlén „a városiakkal" együtt. A szép műsorhoz persze mindenre kiterjedő gondos rendezés is kell. Az előkészítő bizottság minden egyes fontos szervezési, rendezési, propagációs és egyéb munkára arra érdemes és megfelelő embereket kért fel, akik ezt a feladatot vállalták, és eddigi munkájuk, tapasztalatuk és ügyszeretetük garancia arra, hogy az idei Jókai-napok rendezvényei jól koordináltan és zökkenőmentesen folyjanak le. A komáromi Járási Népművelési Ház kiadásában — ez évben először — saját sajtóorgánuma is lesz a fesztiválnak, mely a közöli séget frissen és érdekesen kívánja tájékoztatni az eseményekről. Még néhány hét és Komárom zászlódíszben, ünnepi hangulatban várja a Jókai-napok versenyzőit, közreműködőit és a közönségét, mely — reméljük — az idén nagyobb számú lesz, mint az előző években és meglesz a bizonyos „fesztivál-hangulat" is, amelyet eddig nélkülöztünk. Hisszük, hogy a csehszlovákiai magyar műkedvelő mozgalom nagy seregszemléje, az idei — sorrendben már a nyolcadik — Jókai-napok, méltó lesz hagyományainkhoz és előrelépést jelent majd kulturális életünkben. SIPOSS JENŐ O, az Operu... A Szlovák Nemzeti Színház operatársulatával kapcsolatban immár évek óta legtöbbször ez a „sóhajtó" mondat hangzott — és hangzik — el leggyakrabban. Évekkel ezelőtt a meglehetősen gyér látogatottság sugallta ezt, most pedig már több mint két éve az épület „külalakja". Állványok, téglarakások, betonoszlopok jelzik, hogy „renoválás", tehát átépítés folyik. Nem valami „épületes" látyány annyi biztos, az építkezési munkálatok zavarják a szlovák főváros közlekedését és elsősorban — az operatársulat tevékenységét. A társulat nemrég kinevezett vezérkarával — Pavol Bagin művészeti vezetővel, Zdenék KoSler karmesterrel és Branislav Kriska főrendezővel — a Nemzeti Színház klubhelyiségében ültünk le beszélgetni. — "Szavakkal nehezen érzékeltethető állapot ez a mostani — tárja szét a karját Pavol Bagin. — Nemzetinknek három társulata van, a prózai részleg, az opera.jalamint a balett és mindössze egyetlen színpada — az akusztikailag nem megfelelő Hviezdoslav Színház. Itt próbálunk és persze játszunk, sokszor nemcsak a közönségnek, hanem egymás idegein is. Olykor bizony tragikomédiába beillő jelenetek játszódnak le az egyes társulatok titkárai között a próbarend összeállításánál, csaknem a szó szoros értelmében verekednünk kell minden percért és négyzetméterért. Részvéttel, de kötelességből teszem jöl a „fejfájás" kérdést: — Meddig? — Ezt kormányunk is feltette az építőknek, s ezért bízom abban, hogy az ott elfogadott időpontok már véglegesek. Tehát december 15-én kezdünk el költözködni, és jövő év február 28-án nyitunk Suchoň Svätopluk című operájával. — Addig? — Amit egy ember megtehet, azt mindannyian megtesszük. Művészeink a rendkívül rossz körülmények ellenére sem tétlenkednek. Hivatásszeretetük, lelkesedésük minden akadálynál erősebbnek bizonyult. Ezekben a hetekben sokat járunk vidéki városainkba, ahol operarészletekből összeállított hangversenyeket adunk. Legutóbb Prievidzán, a bányászok között töltöttünk egy felejthetetlenül „Az értelem költészete Zmeták alkotásában" Ernest Zmeták művészetének fenti tömör jellemzése dr. J. Kálmántól származik. Sűrítve fejezi ki a lényeget. Ezt érezzük, s erről győződünk meg, miközben alkotásainak három évtizedes termését figyelemmel s gyönyörködve szemléljük a bratislavai Dosztojevszkij sori kiállítási csarnokban. Az érsekújvári (Nové Zámky] születésű Zmeták a második háború utáni képzőművész nemzedékünknek jelentős és sajátos értéket képviselő tagja. 1945 után racionális képépítésre és a kifejező elemek szintézisére törekszik, mint nemzedékének többi művésze. De míg kortársai városunkban és Prágában nevelődtek, ő a budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1938-tól 1943ig a fölényes rajzművészetéről híres, szenvedélyes előadású Aba-Novák Vilmos tanítványa volt. Mestere a cézanne-i vonal követője, az építő szilárdság, a monumentállis, nagyformák meggyőződéses híve volt. Tartós hatást tett Zmetákra, akinek művészi alkata amúgy is idegenkedett a röpke benyomásoktól, a csábító illúziókeltéstől, a könynyed Játékos rögtönzéstől. A sokrétű, mintegy 150 művét felvonultató gyűjteményes tárlat világosan jelzi pályája szakaszait, művészi kibontakozásának állomásait. Nyomon követhetjük a tanuló-évek alatti ujjgyakorlatokat, a szén-és tollra j zokat. Itt a letompított színű mohácsi táj, több alakos kép, barnás tónusú, határozott alakítású női figurák, s a leegyszerűsített, erőteljesen formált logikus építésű önarcképe. Szlovák'ába 1943-ban tért vissza. Biztos kézre valló, tárgyias, konstruktív munkái élményanyagának, érzelmi életének tolmácsoló!. A mindennapok egyszerű, békés jelenetei érdeklik. Művészetének súlypontja a rajz. 1946-tól a grafikáé a vezérszólam. Erőteljes fekete-fehér és színezett, bibliai s népi témájú lapjai újító szelleműek. Bizonyos fokig a német expreszszionizmus, Nolde hatása érződik rajtuk a zmetáki kiegyensúlyozottság mellett. Önarcképe, a Falusi asszony, a későbbi Balladák, a Velencei városképek a hazai grafika komoly, maradandó értékei. A 40-es évek vége felé országunk tájainak nyugodt szépségét festi, Sivetice, Selmecbánya (Banská Štiavnica) vidékét, dúslombú fákat, zömök szénaboglyákat, szántóföldek rétegvonalait. Nem hangulatot, sem lírát, sem drámát, hanem az általánost keresi bennük. Egyéni előadásmódja 1950-ben kristályosodik ki, amit a zázrivai sorozat éreztet. A természet alakulatai, formái, architektúrája izgatja. A dombok monumentális hullámzását, a völgyek hajlatait nagy, összegező formákkal jeleníti meg. Nem a felszíni jelenségek ragadják meg. A lényeget, a világos rendet kutatja, amit határozottan alakított, kubisztikus tömegekkel érzékeltet. Kiindulási pontja a tárgy belső mértani szerkezete. — Vöröskőn (Červený Kameň) majd két évet tölt, monumentális feladatok kötik oda. A dacos ősi várfalak, a hatalmas park, a természeti s az építészeti formák problémája foglalkoztatja Konstruktív szigorúságát a fák sűrű lombjainak eleven élete mérsékli, körvonalaikat lazítja. Ecsete könnyedén, gyorsan jár. A hol vékonyan, hol sűrű vastag csíkokban felrakott színek az érzés melegét sejttetik. — Košicén is huzamosabban Időzik. Alkotásának fontos fejezete: a monumentális díszítő művészet. De közben a kelet-szlovákiai táj szelíd bája is magával ragadja, akárcsak itthon a Duna-völgye. A 60-as években az alakos, s az önarcképfestés lép előtérbe nála. Legkiemelkedőbb ezek között papírcsákós Önarcképe. A melegvörös háttérből világosan szerkesztett fej, tiszta színű, apró felületekre bontott arc emelkedik ki. önelemző, önmegfigyelő, fegyelmezetten tárgyilagos mű, mely mind az egyént, mind a művészt érezteti. Majdnem ezzel egyidejűleg festi meg anyjának a tompa zöldekből, szelíd kékekből előfehérlő arcát. A tekintet, a mozdulat, minden ecsetvonás az anyai áldozatosság és szeretet kifejezője. Tizenöt év után, 1962-ben látja viszont Olaszországot, ahová 1969-ig "még háromszor tér viszsza. Sugalmazói a sienai iskola s a reneszánsz művészete. Figyeli a városok architektúráját, a táj belső lényegét. Amint itáliai útján kísérjük, tekintetünket fogva tartja a fénytől átitatott toscánai táj leegyszerűsített formaadása. Subiaco biztonságot, erőt jelző kőhídja, a környező házak kubisztikus tömege. Üde színekben ragyognak San Gimignano négyszögletes középkori tornyai. A dél-itáliai és szicíliai kis falvakban fellegvár módjára, ritmikusan emelkednek a hegyoldalba kapaszkodó lapos tetejű, kockaszerű házak, szilárdan álló templomok s egyegy fa bonyolult ágjátéka is feltűnik előttünk. — Zmeták tollal, ecsettel, erőteljes kézírással, bravúros könnyedséggel, összegezve és nem szépítve, rációval, de a motívumhoz mégis erős érzelmi kapcsolattal fűződve rajzolja, festi útinaplóját. Nem gyors vázlatok, tanulmányok után alkotja otthon műtermében magas horizontú kompozícióit, hanem közvetlenül a természetben. S akár a gömöri bányavidékre, vagy Csetnekre (Štitník), Árvába visz magával, avagy Amalfiba, Cefaluba, Jugoszláviába, vagy pedig a szélesen hömpölygő Tigris partján elterülő Bagdadba, a látható világ motívumaiból mindig úgy vonatkoztat el, hogy rájuk ismerünk. Harminc esztendei művészi tevékenysége alatt annyi burjánzó hosszabb-rövidebb életű irányzat kedvéért sem hagyja el a természetszemlélet kimeríthetetlen lehetőségeket nyújtó talaját. A legfrissebb, 1969-1970es alkotásaiban viruló színekkel állítja a hegyvidéki falu háttere elé a Lendaki menyecskét, s a gyermekkori első benyomásokhoz ragaszkodva idézi az Érsekújvárnál kanyargó Nyitra változatos partjait. Mindezt külső pátosz, ellágyulás és a részletező elbeszélés mellőzésével. / Mielőtt elhagyjuk a tárlatot, a kőmozaik jeles mesterének három monumentális szőtt falikárpitja állít meg az előcsarnokban: a hajdani Bratislava látképe, a népi ízeket éreztető költői Második ballada s a Teheneit legeltető Jano. A valőságlátó Zmeták „realizmusa nem szűk stíluskategőria, de magatartást, emberi, politikai és esztétikai hitelt" jelez. (Somogyi József). Az 52 éves Ernest Zmeták alkotásai kiforrottak, érettek. Nem akarom azt mondani, hogy elérte művészete tetőpontját. Mert napjainkban az emberi élet korhatárai kitolódnak. S a hatodik, sőt a hetedik évtized további termékenységet, emelkedést, elmélyülést, kiteljesedést és beteljesülést jelenthet számára, amire eddigi eredményei alapján jogosan következtethetünk. BARKANY JENŐNK szép estét. Ezekben, a napokban különös gonddal készítjük Dal az élet szeretetéről című összeállításunkat, amelyet május 13-án mutatunk be a Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusán résztvevő küldöttek tiszteletére. Elkészült már a következő évad dramaturgiai terve, távlati elképzeléseink is lassan kezdenek konkrétabb formát ölteni. Társulatunk mellett művészeti bizottság alakult, amely felelős az együttes repertoárjának eszmei és művészi színvonalért. Egyszóval: minden nehézség ellenére dolgozunk és szeretnénk — ha a körülmények is megengedik — egyre eredményesebben, igényesebben tevékenykedni. Zdenék Košler veszi át ezután a szót, akit prágai és külföldi sikerei után most Bratislavában üdvözölhetünk karmesteri minőségben. — Nagy szeretettel és várakozással jöttem Szlovákia fővárosába — mondja —, s állítom, hogy magas színvonalon muzsikáló, jó zenekar élére kerültem, annak ellenére, hogy sokan másképpen vélekednek az Opera zenekaráról. Nem vagyok híve magyarázkodásoknak, de most kénytelen vagyok objektív nehézségeket említeni, tehát valós tényeket. A Hviezdoslav Színház akusztikája rossz, a zenekar rendelkezésére álló „lyuk" pedig valójában csak lyukacska, hiszen negyven ember préselődhet be úgy, hogy apró mozdulataikkal egymás testi épségét nem veszélyeztetik. Ilyen létszámmal pedig igényes zenét lehetetlen színvonalasan tolmácsolni. Van még egy nagy „bibi": a hivatalos előírás szerint társulatunknak 126 zenészre van státusza, a valódi állományunk pedig — írd és mondd — 65 muzsikus. Elképzelheti megterhelésünket. Am ennek ellenére én optimista vagyok. Februárig a körülményekhez képest igyekszünk jól játszani, s aztán jóval magasabbra tesszük — mert akkor már tehetjük — a nívót, szeretnénk a legigényesebb követelményeknek is megfelelni. Branislav Kriska mosolyogva kezdi: —- Én már nem panaszkodom, pedig lenne nekem is rá okom. Inkább terveinkről beszélek. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy a Nemzeti Színház megnyitása után életünk talán legnagyobb lehetősége kínálkozik, hogy színvonalas és „telt házas" Operát hozzunk létre. Dramaturgiai tervünket is ennek alapján állítottuk össze. Ősszel még a Hviezdoslav Színházban két operát mutatunk be: Puccini Pillangókisasszonyát és Mozart: Cosi fantutte című művét. Az új épületben azután Dvorák: Rusalka,' Cikker: Játék a szerelemről és a halálról, Csajkovszkij: Pique Dame és Gounod Faust című operáját mutatjuk be. Távlati terveinkről címekben: Csajkovszkij: Anyegin, Bizet: Carmen, Verdi: Aida, Bartók: A kékszakállú herceg vára, Muszorgszkij: Borisz Godunov. Az elkövetkező években óvatosan bánunk az úgynevezett modern, kísérletező darabokkal. Szeretnénk közönséget nevelni, s ezt már a klasszikusnak mondható művek bemutatásával kezdjük. Fontos feladatnak tartjuk művészeink sorának feltöltését is. Minden valószínűség szerint leszerződtetjük az idén végző főiskolásokat, Hajóssy Magdát, Sidónia Haliakovát és Ružena Stúrovát. Szó van továbbá arról is, hogy a következő évadban „átigazoljuk" a kassai Ladislav Neshybát és az ostravai Jozef Ábelt, s vendégként üdvözölhetjük a Banská Bystrica-i Milan Kopáčkát. Számos világhírű szólista vendégszerepléséről Is tárgyalunk, de erről egyelőre még nem tudok részletesebben beszélni. Mintha összebeszéltek volna, mindhárman a Nemzeti Színház felé néznek. Vajha már jövő év márciusa lenne — ez csillogott a szemükben. Művészi terv, ambíció van bőven, csak megfelelő épület kell hozzá mihamarabb. Őszinte jóakarat és nem a „jólneveltség" diktálja, amikor szavakká nem formált lobogó vágyukat „az építők ezúttal bizonyosan betartják az időpontot" mondattal táplálom SZILVASSY JÓZSEF 1971 V. 7.