Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-05 / 105. szám, szerda

SZÓLJON HOZZÁ...! M

egint egy nap, mely zsúfoltságával, kézfogásaival, emlékeivel megmarad bennem, mint a város képe, melyről nem tudom hogyan és mikor, de annyira szívemhez nőtt. Azt mondom magamban: Komárom, és arcok elevenednek meg szemem előtt. S még egyszer azt mondom: Komárom és rég nem létező, mégis ágaskodó falakat látok. Egy szabadságért harcoló ország, tulajdonképpen a szabadságáért harcoló Európa utolsó dacos erődítményét. Kiejtem még egyszer a város nevét, és Jókai arcát látom. Hirtelen mesélni kezd minden zug ős minden fa). Ismerkedem a tengerszemű hölggyel: az aranyember csodálatos és lesújtó kalandjait élem át. Mesél az ifjúságom. Ismertem és szerettem ezt a várost, mielőtt láttam volna. Húsz éven át gyakran vendége voltam. Olykor lehangoltak az elhanyagolt régi házak, a szűk utcák kopott macskakővei, még az új lakótelepek sem tudtak felvidítani. Olykor azt mondtam magamban: zsugorodó, vidéki város. Ne szeresd! Mégis szerettem. Kilencven halott vöröskatona városa. A halott Steiner Gábor városa. Munkásai már a párt megalakulása előtt a III. Internacionálé elveit vallották. Meggyötört, szegény kis város. Ahányszor elhagytam, velem jött. Terebélyesedett, élt bennem gondoktól ráncolt szürke hétköznapjaival, színházi estéivel, a Jókai-napokon zsúfolt nagy térrel, hajógyárával és a két part között végtelen távolságokba nyújtózó Dunával. Ma nincs időm kimenni a Dunához, sem a hajógyárhoz. Az Európa szálló borozójában ülök, homályosan, fáradtan sugárzó éjszakai lámpák alatt. Odakünn villogó tavaszí nap sétáltatja fényeit a park fái között. Ami köröttem zajlik, nem valami vidám éjszakai mulatozás. Kissé fárasztó, de példásan megszervezett gyűlés: a CSEMADOK járási konferenciája. Könnyen gyűrődő, konfekciós ruhában üldögélnek itt az Európa szálló éjszakai termében. Világos nappal az éjszakai borozóban. Fáradt és megviselt vidéki ember —, aki a fővárosból jött. Hirtelen lesújtó gondolatom támad. Nem is Európában élünk, hanem Euráziában, még annál is szélesebb világban, s Komárom a járási CSEMADOK konferenciával együtt elvesző jelentéktelen pont egy hatalmas térképen. M

it is mondott az a lány? Nem lány volt, hanem fiatalasszony. Azt mondta, már nem a legfiatalabb. Huszonhat éves és fárasztja a munka. Férje van, gyermekei vannak és bérelszámoló a szövetkezetben. Igen: verset is ír, de csak akkor, ha önkéntelen tör ki belőle. Az könnyen megy, és nem dolgozik vele. Azért ír prózát, mert azzal dolgozni kell. így lett becsvágya a prózaEgy fehér asztalnál üldögélek. Népes társaságban, mégis egyedül. Az étkezőterem ablakán beragyog április, aztán hirtelen borús arcot vág. eres s. Nehéz okosat mondani egy próbaközben fStott színdarabról, hiszen a színházi jegyzet mindenképpen a bemutatott darab függvénye, a kész mű értékelése. Hogy Kltmits Lajos Véres Pünkösd c. drámáját ezúttal mégis előzetesen jelezzük — több okkal is magyarázható. Mindenekelőtt a szerző témaválasztásával. A fiatal, most debütáló író hazai esemény felelevenítésére tett kísérletet, s ez a mi drámairodalmunkban szokatlan vállalkozás. A Véres Pünkösd témája ugyanis az 1931. évi kosúti csendőr-sortűz. Dokumentum-drámáról van tehát szó — jegyzetünk gyorsaságának ez a második oka. A színdarabot a CSKP megalakulása 50. évfordulójának alkalmából maga a szerző ajánlja „minden ismert és ismeretlen hősnek, aki küzdött a párt eszméiért". Klimits célja nyilvánvaló: a kosúti események visszapergeHová is lett az a nem legfiatalabb asszony? Már esőcseppek verdesik az étterem ablakait. Mégis mosolygok. Talán csak belül, hogy senki se lássa. Azt mondta, fárasztja a munka, de azért lett becsvágya a próza, mert azzal dolgozni kell. így hát... Becsvágya lett a munka. Bérelszámoló a bátorkeszi szövetkezetben. A bátorkeszi alapszervezet tagságát képviselte a konferencián. A világ jelentős szervezetei között egy jelentéktelen kis szervezetet. Tagjai olykor gyűléseznek, máskor ismeretterjesztő előadásokat hallgatnak, táncolnak, vagy A konferencia énekelnek, vagy műkedvelő színpadokon lépnek fel. Ö is gyűlésezik, vagy ismeretterjesztő előadásokon vesz részt, táncol vagy énekel, esetleg színdarabot játszik. Vagy — Irodalmi színpadot szervez? Róla és a hozzá hasonlókról mondta a járási pártbizottság és titkárság képviselője, hogy nagyrabecsüli a CSEMADOK-tagok munkáját, mely gyakran késő éjszakai órákba nyúlik, mely önkéntes és nem vár pénzbeli jutalmat, s a szocialista emberformálást segíti elő. Ezért természetes, hogy aggódó szeretettel és figyelemmel kíséri. A járási pártbizottság pedig hű marad a komáromi kommunisták hagyományaihoz, hiszen ebben a városban a pártszervezetnek az első köztársaság idején, beleértve a munkásdalárdát, számos kulturális csoportja volt. A hagyományt a jelenben és a jövőben követni és támogatni kell. Ü

" lök a fehér asztal - mellett s ezek a szónokias, mégis nagyon meleg és emberi hangú szavak jutnak az eszembe. S aztán eszembe jut valami más is. Valami nagyon aggasztó és szívszorító: „ ... hisz még az elmúlt év tavaszán is érezhető volt az össztársadalmi válság valamennyi társadalmi szervezetben, köztük a CSEMADOK-ban is". Ez a hang is szónokias volt, de nem meleg, inkább gyötrő és gyötrelmes: „Abban az időben a CSEMADOK járási plénumán is elhangzottak olyan követelések, amelyek elősegítették a jobboldali opportunista elemek szándékait". Abban az időben. Abban az időben! „Például azt követelték, hogy legyen összehíva Komáromban egy manifesztációs nagygyűlés. Mai szemmel ítélve abban az időben ilyen megmozdulásnak beláthatatlan következményei lettek volna." És megint abban az időben: „Voltak olyanok, akik azt követelték, hogy a CSEMADOK váljék az itt élő magyarság politikai szervezetévé." És megint abban az időben. „A CSEMADOK járási vezetőPünkösd tésével emlékeztetni akar. A darab cselekményét ezért a valós történethez igazítja: két különvilág vív itt is élethalál harcot, mint akkor a valóságban. A különbség mégis óriási — amíg Kosúton csendőrosztagok sortüze, a drámában a történelem ítélete szüli az epilógust. A kétrészes tragédia a képek párhuzamára épül: egyszer a munkásság, egyszer a telepesek premier planban. A külön-világok találkozása — fegyverropogás. A szerző tiszta eszközökkel dolgozik, minden megoldása az események érthetőségét szolgálja. 0 maga kívül áll a cselekményen, összegezésre csupán a prológus és az epilógus statikus színpadképeiben vállalkozik. A tragédiát a CSEMADOK dunaszerdahelyi (Dun. Streda) színjátszócsoportjának előadásában, a Jókai-napok ünnepi megnyitóján tekintheti meg a közönség. — ez — sége nem tudta kellőképpen értékelni a hazánkban tartózkodó magyar népi hadsereg internacionalista segítségét és tiltakozó állásfoglalást fogalmazott meg jelenléte ellen". És megint — megint: abban az időben. „Az elnökség határozatképes létszámban nem jött össze, döntése nem is volt érvényes, így az anyag nem is lett hivatalosan továbbítva, sajnos ennek ellenére az állásfoglalás illegálisan mégis napvilágot látott". Hát igen: abban az időben. Még mindig hallom a gyötrő és gyötrelmes hangot, mely egyszerre kritikát és önkritikát fejez ki. S hirtelen nyomasztó bizonytalanság vesz erőt rajtam. Ki kit bírál tulajdonképpen? S ki bírálja önmagát? Ü

" lök a fehér asztal mellett. Népes társaságban. Az arcok józan nappali világosságban rajzolódnak ki a szemem előtt. Olyan határozottak, olyan céltudatosak, emberiek, ismerősek. Emlékezetem hirtelen kioltja a nappali fényt. Fáradtan sugárzó éjszakai lámpák teszik bizonytalanná látásomat. Mintha megint ott ülnék abban az éjszakai borozóban, s minden arc elmosódik a szemem előtt. Csak a tömeget érzem, a szorongást és a bizonytalanságot, a lelkemre nehezedő csöndet átverik a hivatalosan jóváhagyott beszámoló személytelen, tárgyilagos mondatai. Ki akarok törni ebből a homályból, ebből a bizonytalanságból. Ebből az éjszakai borozóból. E ekkor a homályban megjelennek az ő arcának határozott körvonalai. Fáradt a szeme, mégis mosolyog. Szomorúan ráncolódik a homloka, mégis végtelen derű árasztja el. Hallom a hangját és érzem, hogy mély felindulás rejlik benne. — Az édesanyám sírt, mikor meglátta lapjukban azt az Illusztrált novellát. Az első novellámat. A homloka kisimul. Minden arcvonását nyugalmas fény önti el. Ojra a józan nappali világosságban ülök. Köröttem a konferencia küldöttei. Van köztük egyszerű szövetkezeti tag, traktorszerelő, raktáros, hajógyári mérnök és technikus, jónéhány tanító, de van helyi nemzeti bizottsági elnök, és népművelési otthon vezetője is. Kommunisták és pártonkívüliek. S ahogy nézem őket, ugyanazt a derűs fényt látom arcukon, mint annak a fiatalasszonynak az arcán. Mintha mindannyian valami rendkívüli sikert, értek volna el. E

s mégis kijutottam a Dunához. Nézem a két part között végtelenbe nyújtózó folyamot. Olykor esőcsepp hűsíti arcomat. Még mindig személytelen és szónokias mondatok bukkannak fel emlékezetemben: „ . .. egyértelműen leszögezhetjük, hogy a CSEMADOK a párt határozatai alapján hathatósan részt kíván venni a járás kulturális ós társadulmi életének további kibontakoztatásában". Hát valóban szónokias mondat ez, de személytelen-e? Hirtelen felbukkan előttem a szövetkezeti tag, a traktorszerelő, a raktáros, a hajógyári mérnök és a technikusok és tanítók arca. Azt mondják: egyértelműen leszögezzük! Nézem a partok között tovahömpölygő vizet, de nem a vizet, hanem tengernyi embert látok. Szövetkezeti tagokat, traktórszerelőket, mérnököket, technikusokat és tanítókat. Felnőtt vagyok ugyan, de mintha még mindig iskolásgyerek lennék. Az osztályunkban álldogálok a falra függesztett, egyre fakuló világtérkép előtt. Olyan furcsa ez. Egyszerre vagyok felnőtt ember és kisdiák-gyerek. Nézem a sok-sok embert és a térképet, nézem a Dunát és a várost, ezt a kis Komáromot és megint a térképet, és azt mondom magamban: milyen kicsi ez a nagy térkép és milyen nagy ez a kis Komárom. A címben említett akció megkezdésekor elsőként azt kérdeztük ulvasőinktó): Mi nem tetszik önöknek üzleteinkben és hogyan képzelik el az ideális bevásárlást? KérdésUnkre több választ kaptunk, közülUk néhányat lapunkban közöltünk, a többi tájékoztatásul szolgál a kereskedelem irányítóinak. Az SZSZK Kereskedelmi Minisztériuma és a Szlovák Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségének igazgatósága igyekszik megoldani a kereskedelem problémáit. Ezt a célt szolgálja a tematikus feladatok kijelölése is. 1971. április 24-én 1. TEMATIKUS FELADAT Új üzletek és üzemi étkezdék létesítésére alkalmas helyiségek megszerzése Fogyasztóközönségünk előtt ismeretes az üzlethelyiségek hiánya. Tudjuk, nem elegendő a beruházási alapunk az új üzlethálózatok kiépítésére. Az évek folyamán az eredetileg üzlethelyiségnek és közétkezdének használt épületek jelentős részéi más tulajdonosnak adták s a helyiségeket nem üzleti célokra használták. E szükségmegoldás sok esetben már nem indokolt, ennek ellenére a valamikori üzlethelyiségek ma sem szolgálják eredeti küldetésüket. E tematikus feladat küldetése olyan alapvető és megvalósítható javaslatok összegyűjtése, melyek alapján országos vagy helyi viszonylatban nagy beruházások nélkül újabb üzlethelyiségek nyerhetők. 2. TEMATIKUS FELADAT A fogyasztók védelmének elmélyítése A kereskedelem fontos és sürgető feladata a fogyasztó védelmének növelése és jogainak biztosítása. Az ezzel kapcsolatos javaslatoknak a következő problémákat kellene felölelni: a reklamációk elintézése, panaszkönyvek, az elárusítás becsületességének megszegése, árdrágítás, pontatlan mérés, az áru minőségének ellenőrzése, az üzemi, a vállalati és a szakellenőrzés, az állami és a kereskedelmi felügyelőség jogai és kötelességei, a rossz minőségű áru és készítmény termelőinek megrovása, a piaci cikkekért való felelősség alapvető növelése és egyéb javaslatok. Szeretnénk, ha e kérdéssel kapcsolatban fokozottan figyelemmel kísérnék, hogy miként lehetne a hentesüzletekben növelni a fogyasztók védelmét. 3. TEMATIKUS FELADAT A kereskedelem szolgáltatása és fejlesztése — „táskarendszer" Kereskedelmünk egyik központi célja a fogyasztók vásárlási feltételeinek javítása. Mivel az üzlethálózat és a szolgáltatások bővítése egyelőre nem teszi lehetővé a vásárlás feltételeinek hatékonyabb javítását, ezért belkereskedelmünk különböző fizetett és térítésmentes szolgáltatások bővítésére törekszik. A „táskarendszer" — az üzemek térítésmentes bevásárló szolgálata —, mindenekelőtt a dolgozó nők helyzetén hivatott könnyíteni. Lehetővé teszi, hogy üzletbe járás nélkül beszerezzék a naponta szükséges élelmiszert. A dolgozó közvetlenül a munkahelyén vagy az üzem közelében levő üzletben, de leggyakrabban az üzemben, a kijelölt helyiségben leadja bevásárolt táskáját a megrendeléssel és az üzem bevásárló szolgálata végzi el helyette a bevásálást. Ez a vásárlási forma elősegíti a csúcsforgalom csökkentését, mivel akkor végzik, amikor a vásárlók többsége dolgozik. A hármas számú tematikus feladat célja, hogy a fogyasztókkal karöltve keresse és megtalálja helyi viszonylatban és általában a legmegfelelőbb vásárlási formákat. A hozzászólók feladata javasolni, hogy miként szervezzék meg a táskarendszert, az üzemek térítésmentes vásárlószolgálatát és milyen árufajtákra vonatkozzon ez a vásárlási for ma. 4. TEMATIKUS FELADAT Hogyan könnyítsük és tegyük kellemessé az elárusítók munkáját Az üzletekben dolgozók munkája nem könnyű. Többségük egész nap dolgozik, sok esetben nem megfelelő a munkakörnyezetük. Naponta sok kilométert „futnak", nehéz csomagokat kell emelgetniük. Ugyanakkor az üzletekben többnyire nők dolgoznak. Gyakori jelenség a vásárló és az elárusító közötti nézeteltérés. A nézeteltérések okai különbözők és nem mondhatjuk azt, hogy mindig az elárusító a hibás. A javaslatok mindenekelőtt az elárusítók munkafeltételeinek javítását, a vásárlók és az elárusítók munkafeltételeinek javítását, a vásárlók és az elárusítók kölcsönös megelégedésének kialakítását, segítsék elő. Feltételezzük, hogy e kérdéshez mind a fogyasztók, mind a kereskedelmi dolgozók hozzászólnak. A tematikus feladatok megoldását elősegítő legjobb válaszokat 1500, 1000 és 500 koronával jutalmazzuk. A tematikus feladatok megoldására vonatkozó javaslatok legyenek közérthetők és megvalósításuk ne igényeljen nagyobb beruházást, ötleteiket, javaslataikat 1971. június 15ig küldjék be az alábbi szerkesztőségek egyikébe: Cseh-, szlovák Rádió — Bratislava, Pravda, Oj Szó, Práca, Slovenka, Nő, Rolničke novinv. Večerník. A javaslatokat az SZSZK Kereskedelmi Minisztériuma és a Szlovák Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége vezetősége által kijelölt bizottság értékeli. Az ankét eredményét és a nyertesek névsorát a fent említett tömegtájékoztatási eszközök 1971. szeptember 30-ig hozzák nyilvánosságra. A bizottság fenntartja ázt a jogot, hogy egyes díjakat nem adja ki, vagy összevon, esetleg külön díjjal jutalmazza a rendkívül értékes javaslatot, még abban az esetben is, ha az nem vonatkozik közvetlenül a tematikus feladatokra. NYERTESFK A Szóljon hozzá akciót irányító bizottság kisorsolta a: Milyen félkészárut szeretne, hol és milyen időpontban kellene ezt az árut árusítani? — kérdésre érkezett válaszok közül az alábbi nyerteseket: František Tokovsky, Vráble (Csehszlovák Rádió szerk.J, Božena Polačeková, Martin (Pravda szerk.J, Csepregi Ernőné, Kéménd (0j Szó szerk.J, Anna Vajdová, Slovenská Eupča (Práca szerk.J, Anna Hanáčková, Adamovské Kochanovce, (Slovenka szerk.J, Németh Izabella, Udvard (Dvory nad Žitavou), Nő 6zerk., ján Sabó, Bátovce (Rofnícke noviny szerk.J, Jozefa Nováková, Bratislava (Večerník). A nyerteseknek a jutalmat — női táskát és a férfiaknak aktatáskát —, a Szlovák Nőszövetség adományozta. BABI TIBOR