Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-21 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó

N. Andrejev szovjet orménvorszagi riportja zői is vannak. Igy van ez már a tudományban ... Az építők Ivan Begovics a szerelők között a kisisten, a nagyfőnök, meg még micsoda. A „nomádok törzséhez" tartozik. Épített ő Szumagaitban, a Donyec-medencében, Bulgáriában. Vezényszavára több tonnás épületrészek emelkednek a magasba, hogy helyükre illeszszék őket. Legfeljebb milliméternyi eltérés lehet. Sok építővel ismerkedtem meg útközben, de a beindítás lázában nem sok idő marad beszélgetésre. Tapasztaltam, hogy Babken Ajrapetjan, Volga Bagadaljan, Gracsik Rusztamjan brigádvezetők nem nagyon hajszolják munkatársaikat. Először is az építők maguk is tudták, hogy sürget a munka, másodszor olyan jó volt a munkaszervezés, olyan jól összhangba hozták az anyagi ösztönzéssel, hogy sem a betonozókat, sem a villanyszerelőket, sem a darukezelőket, sem a söfőröket nem kellett nógatni. — Az én csoportomban a fiúk közül sokan még a dohányzást is abbahagyták! — nevet Gracsik Vagarsakovics Rusztamjan. — Csakis azért, hogy feleslegessé váljék a cigarettaszünet. Nem tudom, a cigarettaszünetek elmaradása miatt olyan egészséges és jókedvű-e Rusztamjan, mindenesetre érdekes, amit brigádjáról Szarkisz Makarovics Hacsatrjantól, a razdani kerületi pártbizottság első titkárától hallottam. Ö személy szerint ismeri az építkezésen dolgozó embereket. ... 1969 tavasza volt. Az addig gyengén pénzelt építkezés hirtelen megelevenedett. Fürgébbek lettek a önbillentős kocsik, kevesebbet vesztegeltek a talajgyaluk. Szerelők jöttek Novoroszs/ijszkből. Röviden: pénz volt, s világossá vált, hogy minden intézkedést meg kell tenni a XXIII. pártkongreszszus irányelveinek megvalósítására az építkezésen. Egy jó év volt hátra az első részleg — a cementgyártó mű — üzembe helyezéséig. Kevés volt a munkáskéz. Nem volt más megoldás, a szomszéd falvakból hívtak kolhozparasztokat. Az volt a bökkenő, hogy a helyi építőmesterek közül nem mind dolgoztak otthon, a kolhozokban. TuAz új Razdan építői ma is mindenben elsők. A nagy építkezés vízerőműlépcsőrendszer létesítésével, az atarbelcjani, gjumusi és több más vízerőmű felépítésével kezdődött. Az erőműépítők eltávoztak, de itt maradtak a lakások, a betonozok s egyéb segédüzemek. Körös-körül földi paradicsom terül el: kiapadhatatlan ásványvizű völgyek, dús legelőkkel övezett hegyek. Ekkor jöttek a további építők. Örményország a sziklák földje. Az örmények szeretik a köveket, tudják, mit csináljanak velük. Pedig a Pambak-hegy gerinc nefelinszienit összetételű köveit sokáig értéktelennek tartották ... Manvel Gareginovics Manveljan több mint harminc éven űzött varázslatot ezzel az „értéktelen" kőzettel. A vegyészek olyan emberek, akik a kőzetet könnyen alumíniummá vagy kristállyá varázsolják. Csakhogy ez az átalakulás sokba kerül. Manveljan akadémikus 30 évet szentelt ennek a kérdésnek. Végül elérte, amit akart. Kidolgozta a nefelinszienitek komplex feldolgozásának technológiáját. ... Mi mindennek nevezték korunkat! Köztük az alumínium korának is. Valóban, ma már egy lépést sem tehetimföldkoncentrátumot nyernek, később egy év múlva majd a második, vegyipari termelési szakaszban jerevontito állítanak el'ó. Sőt, mást is fognak termelni. A terv szerint a nátrium metaszilikáját, amelyet eddig csak kísérleti laboratóriumban állítanak elő (szövetek fehérítéséhez, üvegmosáshoz, alkatrészek zsírtalanításához szükséges). A továbbiakban bevezetik a kalcium metaszilikátjának gyártását — erre a plasztikanyagok gyártóinak van szükségük. A kombinát ezen kívül még egy új anyagot dob a piacra — a „traktorint", ez is festékgyártási nyersanyag. Zárt ciklus alkalmazását tervezik, azaz semminek sem szabad kárba mennie. Minden mellékanyagot és terméket teljes mértékben hasznosítani akarnak! Hisz a fő dolog a szienitek kémiai dúsítása lúggal. Idővel azonban a lúgot sem fogják ide szállítani, hanem .a helyszínen fogják nyerni. A dúsítás után viszont nem dobják ki a nefeliniszapot, ezt majd kiváló minőségű razdani cement gyártásában használják fel. Ez Manveljan akadémikus varázslata. Ennek az eljárásnak, persze, ellenA

természet bőkezű volt ehhez az országhoz: van itt bazalt és szilaj vizek, ásványkincsek és nefelinszienitek, hegyi napfény és sasfészek. S minden kincsnek ura — az Emberi Ezt a megállapítást razdani képletnek nevezik. Levezetése nem volt könnyű, bizonyítása bonyolult volt, de már a nyáron megtörtént igazolása: üzembe helyezték a Razdani Bányavegyipari Kombinát első részlegét, az emberek megvalósítják az ország leggazdagabb vidéke komplex fejlesztésének első szakaszát. Mai legenda .. . Évszázadokkal, sok-sok évszázaddal ezelőtt telepedtek le itt az örmények. A hacskarok, ezek a kőbe vésett krónikák ma is a kövek és folyók között megtelepedett nép nagy tehetségéről tanúskodnak. Bibliai földként emlegetik az örmények hazáját. A legrégibb könyvekben is említést találunk róla és lakóiról. Itt voltak az első legelők, az első emberi hajlékok, az első templomok. tünk az alumínium nélkül, sem a földön, sem a föld fölött, de még a légkör határain túl sem. Az alumínium nyersanyagának, a bauxitnak készletel rohamosan csökkennek. Manveljan akadémikus megtalálta, bebizonyította és megmutatta, hogyan nyerhető a „haszontalan" nefelinszienit dúsításával eléggé nagy alumíniumtartalmú timföld. Sőt, még e folyamat során nyert kovaföld is feldolgozható! íme kísérleti anyagok egész sora áll rendelkezésre az építőknek, köztük a jerevánit. Hallottak már róla? Bizonyára nem. örmény vegyészek fejlesztették ki ezt az új anyagot. Végül is ezt használják fel kristály gyártására. Kristály abból a sziklás földből, amelyen Noé óta csak juhok legelésztek...! Ez azonban még nem minden. A vegyészek által elindított folyamatban olykor láncreakciónak lehetünk a tanúi. Ilyenkor egyik anyag a másikká alakul át. Ennek alapján kigondolták, hogy itt, a Rahdani Bányavegyipari Kombinátban fogják" alkalmazni a nefelinszienitek komplex feldolgozásának technológiáját. Az első, bányaipari termelési szakaszban cementet és Modern varázslók • Kőből kristály t Üj élet a bibliai földön • Nagy családok i örökre otthonra leltek epxu 13 > S ai ® S •Q ca N o a x vában is találkoztam örmény brigáddal, mely a híres Bolsevik Kolhoznak •művelődésügyi palotát épített. Mások meg elvetődtek Kubányba, Kazahsztánba. A kőfaragók országának fiai szétszéledtek és sok helyen segítettek az építésben. Voltak évek, hogy Gracsik Rusztamjan ls útra kelt. Munkát keresett, hogy kőbe öntsön szépséget. S a falvakból tucatszámra követték őt a fiatalok. Gracsik kiváló mester hírében áll, mind adnak szavára és mindenüvé követik. Mintha rokonok, családtagok lennének. Szóval 1969 tavaszán arra az elhatározásra jutottak, hogy be kell vonni a razdani építkezésbe az ottani, idegenbe szakadt, vándorló szakembereket. Ez a feladat Szarkisz Hacsatrjannak jutott ki, aki ismert és köztiszteletnek örvendő személyiség Razdanban. Neki nem tudnak nemet mondani. Nemcsak azért, mert ő a párttitkár, hanem egyszerűen ellenállhatatlan egyéniség. S ami a fő: szereti az itteni hegyeket, édenkerti völgyeket, a földet, melyből kristályt csinálnak. Szereti és látja Razdan jövőjét, az egy, öt és tíz év múlva kialakuló életet. Mindegyik „vándormadárral" találkozott, s rábeszélte őket, maradjanak, S ők maradtak. Megkérdeztem Gracsikot: — Elégedett? — Hát persze! Íme, itt a művünk! Két kezünk műve. S nem kerestünk kevesebbet, mint máskor! — dicsekedett. Dzson Kazarjan részlegvezető röviden elmeséli az említet komplex brigádok hétköznapi hőstetteit, milyen műszaki és természeti nehézségekkel kellett megküzdeniük. Helytálltak. A határidők lerövidítéséért még külön jutalomban is részesültek. — Nálunk nincs és nem is élhet meg naplopó, — kapcsolódik beszéltésünkbe Gracsik Rusztamjan. En tudom, ki mire képes. A lényeg az, hogy mindenki a maga helyén van és olyan munkát végez, amelyet szeret. Akkor nincs is baj a határidőkkel. Ha meg a brigádom nem kap betont, villanyáramot, gépet, olyan lármát csapok, hogy ... Itt Razdanban az ember bebizonyítja, hogy a maga alkotta dzsin, a sokezer éves hegyi fogságból kiszabadított „szellem" nem pusztítja el a természet üde színeit, mert tudnak vele bánni. Ivan Begovics Hacsaturov a „kisisten".