Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-14 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

ÚJ szó Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Körponti Bizottsága- Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Szerkesztőség: Bratislava. GorítiJ utca 10. Teleion: 537-16, 512 23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20 Titkárság: 550 18 sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39, távíró: 09308. lournal Kiadó* hivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, iesenského 12. Teleion: 551-83 Előfizetési díj havonta 14.70 korona, a Vasárnapi Új Sző negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előlizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS - Ústredná eipedicia tlače, Bratislava, Gottwaídovo námestie 48 /VII. A fiatalság kezdeményez Somorján 1970 őszén történt vala­mi Nem valami egetrengető dolog, csupán annyi, hogy a fiatalság kezé­be vette saját sportéletének, sport­mozgalmának irányítását. Mint isme­retes, a városban két sportegylet mű­ködik, az STK és a Slávia. Az utóbbi elnöke, Ľudovít Cemák, így nyilatko­2>otr „védenceiről": — lanuár 16-án tartottuk az egye sülét évzáró közgyűlését, s ezen a tagság egyhangúlag elfogadta azt a javaslatot, mely szerint a jövőben Slá­via SZM lesz a testnevelési egyesület neve. Ez annyit jelent, hogy szorosan együttműködünk majd a Szocialista If­júsági Szövetséggel. — Mindez a következőképpen tör­tént: Szeptemberben találkoztam Vizy Sándor elvtárssal, akivel hosszasan el­beszélgettünk a fiatalok problémáiról, és én bátorkodtam megkérdezni: haj­landók-e támogatni bennünket. Legna gyobb meglepetésemre még aznap igenlő választ kaptam. — A SZISZ és az SZTO „véd- és dacszövetséget" kötött, ami annyit je­lent, hogy a SZISZ támogat minket, s mi ezt igyekezünk jó eredmények­kel meghálálni. Egyesületünk sporto­lói fiatalok, és kivétel nélkül SZISZ tagok. Remélem, hogy az ifjúság együttműködése hamarosan meghozza első gyümölcseit. — Terveink vérmesek, de egyálta­lán nem túlzottak. A Sláviában első­sorban a kajak-, kenu-, kosárlabda­és v ivószakosztály működik eredmé­nyesen. Szeretnénk jelúfítani az asz­talitenisz-szakosztályt és női kosár­labda-csapatot szervezünk, mely ősz­szel már részt vesz a bajnoki küzdel­mekben. Célunk a somorjai sportmoz­galom színvonalának emelése már a közeljövőben. Mivel pedig a járási testnevelési bizottság és a helyi nem­zeti bizottság is megígérte, hogy to­vábbra is anyagi támogatásban része­sít bennünket, nem kell félnünk a jövőtől Fényesen cstiiog a kari Nenihiaba volt Forgács Oszkár hosz­szú éveken át Csehszlovákia legjobb kardvívója, mint edző ebben a fegy­vernemben neveli a legjobb verseny­zőket. Safarit már két éve a cseh­szlovák ifjúsági válogatott tagja. Kí­vüle Fehér és Kockás jeleskedik még. Ebben a szakosztályban csupán há­rom felnőtt, kilenc ifjúsági és 13 újonc (11—12 évesek) ismerkedik a íegyverforgatással, illetve csiszolja to­vább tudását. Nem túlozunk, amikor azt állítjuk: amit Forgácsék művelnek Somorján, szinte egyedülálló az egész országban. Egy ilyen kis városban ennyire aktív, és sikeresen működő szakosztályt élet­ben tartani, ahhoz nemcsak szaktu­dás, lelkesedés, hanem a sportág irán­ti határtalan vonzalom is szükséges. Így azután megvan a remény arra, hogy Soruorja még sok éven át a jő vívók melegágya lesz Evés közben jön hrk az étvágy A kosárlabdázás Somorján több mint tízéves múltra tekint vissza. Az eilsó igazán jó ifjúsági csapat a hatvanas években alakult ki a magyar és a szlovák gimnázium diákjaiból. — 1966-ban ez az együttes az ifjú­sági 11. ligába verekedte fel magát — emlékezik Szilvássy fózsef, a jelenlegi jelnőtt csapat edzője —, és még ugyanabban az évben az első helyen végzett, megelőzve a Slávia Bratisla­vát. Trenöínt, Lévát. • — A • fiúk leérettségiztek, a csapat „kiöregedett", de ök alkotják most a felnőtt együttes gerincét. Tavaly ne­veztünk be a bajnokságra, és a nyu­gat szlovákiai kerület bratislavai cso­portjában játszunk. Az őszi forduló után a Start és az SVŠT ,£" mögött A Slavia Sumerja kosárlabdacsapata, inely a divízió „kapuján" kopogtat. Polóny felvételei A tagyofflanyokitoz híven A kajakozásnak Somorján évtizedes hagyományai vannak. Az elmúlt né­hány év alatt e sportág egy-két lel­kes híve olyan kiválóan működő szak­osztályt „hozott össze", hogy rövide­sen csodájára járnak majd Bratisla­va ból is. A somorjai kajak-kenu sport lelke nem más, mint Székely István egykori versenyző, most gimnáziumi testnevelő és edző. — Amikor 1960-ban felhagytam az aktív sportolással — emlékezik —, akkor támadt a gondolatom, hogy ka­jak-kenu szakosztályt alapítok. Igen ám, de hogyan? Minden kezdet nehéz — nyugtattam magamat —, és elhatá­rozásomat tett követte. Mivel a kört­vélyesi katonai helyőrség parancsno­ka megengedte, hogy elhelyezzük ná­luk a csónakjainkat, lassan megindult valami, amit azonban mindennek le­hetett nevezni, csak aktív kajakozás­nak, nem. S amikor a katonák elmen­tek, minket is „kilakoltattak". — De nem hagyott el a. szerencse. Diósy Kornél, volt kollégám, a vízi­sportok és a turisztika lelkes híve en­gedélyt és pénzt szerzett egy csónak­ház építéséhez, és 1966-ban megkez­dődhettek az építési munkálatok. Akkoriban Somorján még csak vízi­turisták voltak, akik azonban mind­nyájan kivették részüket az önkéntes munkából, s alig telt el három esz­tendő, felépült a csónakház. Nagy volt az . öröm, de versenyzővel csak kettővel dicsekedhettek. Tesarík Ma­rian, a kilencéves iskola jelenlegi testnevelője és Táltos Lajos, a szak­osztály mostani elnöke hódolt akti­van e sportnak. — A fellendülés csaknem kétéves pangás után következett be. Akkor kezdett megvalósulni Diósy Kornél ál­ma, melyet azonban ö már nem ért meg. Tavaly Vizy Sándor, a járási ifjú­sági szövetség elnöke, hivatkozva arra az aranyigazságra: az ifjúságot első­sorban a sport segítségéjel lehet ösz­szefogni, olyan összeget ajánlott jel szakosztályunk életre keltéséhez, hogy az első pillanatlxin el sem akartuk hinni. — Ámulatunkból hamarosan fel• ocsúdva autóba ültünk, s elutaztunk Prágába, hogy bevásároljunk. Speciá­lis versenycsónakokat, evezőket hoz­tunk. S ezzel elkezdődhetett terveink első állomásának megvalósítása: a versenysfakosztály kiépítése. A fiata lok toborzása nem jelentett különö­sebb gondot. Sokkal többen jelentkez­tek, mint amennyit sorainkba fel tud­tunk venni, jelenleg 20 fiú, illétve lány látogatja hetente kétszer az ed­zéseket, melyek nagyon igényesek. Februártól heti hat órára emeltük az alapozás edzésadagját, aminek első­sorban az a célja, hogy később minél több kilométert tudjanak leevezni és minél később fáradjanak el. — Versenyeket is tervezünk. A Dió. sy-emlékversenyt bevették az orszá­gos versenynaptárba, de április túl korai időpont, nem tartjuk valószínű­nek, hogy a legjobbak közül sokan eljönnének. A meghívókat minden szakosztálynak elküldtük, és remél­jük, hogy erős mezőny gyűlik majd egybe. Somorján végre rájöttek arra, hogy az ifjúságot is be lehet fogni, amiért nagyon is hálás. Az ifjúsági szervezet célját, hogy a fiatalokat lekössék* már elérték. A somorjai szülők nagy­részének nem kell izgulnia amiatt* hol csavarog a gyereke, mert a gye­rekek jó helyen vannak. Egyúttal be­igazolódott, hogy kisvárosban ls lehet magas szinten sportolni. A vívók kezd­tek, a kosarasok és kajakosok most folytatják. Az anyagi befektetés ez* úttal nagyon kifizetődött. Bravó, fia­talok! KOLLÁR JÓZSEr nyitásával folyó edzéseket milyen be­csületesen, odaadóan végeztéik a csak­nem hasonló korú fiatalok. Ilyen fe­gyelmezettséget csak ritkán láthat az ember. Ez pedig a somorjai kosárlab­dázás jövőjét illetőleg rendkívül biz­tató, mert ilyen gárdával sokái e le­het eredményesen működni. Vidámak a somorjai vivők es nem ok nélkül. Szép eredményekkel dicseked­tietnek. Ax elmúlt években már jártunk néhányszor Somorján. Legutóbb vagy két évvel ezelőtt, amikor elsosorban az STK újjáéledéséről számoltunk be, és annak a re­ményünknek adtunk kifejezést, hogy rövid időn belül Somorján is fellendül a labdarúgás. Most nem a legnépszerűbb sporttal szándékozunk foglalkozni — ami­ért, reméljük, nem neheztelnek ránk —, hanem a kevésbé attraktív, kevésbé népszerű sportok hódolóit inutatjnk be, akik a közelmúltban járási, sőt országos viszonylatban is figyelemre méltfi eredményeket értek el. osupán két pont hátránnyal állunk a harmadik helyen — Tavasszal mindkét ellenfelet ott­hon fogadjuk, és így megvan a remé­nyünk arra, hogy bajnokságot nyerve egy osztállyal feljebb jussunk a diví­zióba. Egyetlen problémánk van csu­pán: a 12 csapat közül csak kettő vi­déki, a többi bratislavai; félő, hogy a városi játékvezetők szíve inkább a bratislavai csapatokhoz húz majd. — Kár, hogy a somorjai tornaterem­ben 100 nál több néző nem fér el, mert bizony ennél sokkal többen kí­váncsiak a kosárlabda bajnoki mérkő­zéseire. Bizony, foglalkozni kellene azzal a gondolattal, hogy Somorján is építsenek egy megfelelő tornatermet esetleg sportcsarnokot. — Miként sikjerült ilyen ütőképes csapatot összehoznunk? Ezt elsősor­ban Veselko iskolaigazgató elvtársnak köszönhetjük, aki megtalálta annak a módját, miként lehet a tornateremben minden sportág számára helyet bizto­sítani. A csapatban pedig az iskola két testnevelője is játszik. Ök gondos kodnak az utánpótlásról. Minket az lepett meg a legiobban, hogy az alig 25-éves fiatal edző trá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom