Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-29 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

r ^^ mbernek törpe lenne: hatalmas fejjel, satnya végtagokkal. Főtere szögletes férfiarc, királyi orra a torony. Pannon-típusú városrészlet. Törpévé apró, keskeny utcái zsugorítják. Ez Rozsnyó az eisö benyomások megkövült pillanatában. Hanem a valóság mégiscsak más. A Varga-domb vadonatúj városnegyede már sejteti a rozsnyói változásokat. A régi elszúvasodott házak helyén új, erős fogak nőnek: sokemeletes állami és szövetkezeti lakások. — Egész utcasorok kerülnek lebontásra — mondja Ľudovít Lučko, a vnb elnöke. Megöregedett a város, szűkös lett, kényelmetlen. Itt van például a kultúrház problémája. Nézze meg a plakátokat — már vagy száz éve a városháza nagytermében zajlik minden akciónk. Ez az állapot még átmenetinek is kibírhatatlan, nem csoda, hogy Rozsnyón nincsen pezsgő kultúrélet. És úgy tűnik valóban, hogy nincs. Nemcsak Rozsnyón, környékén sem igen. Az elmúlt öt hónapban például mindössze egy magyar műkedvelő színjátszócsoport (a pelsőci) lépett fel a járás területén. A TAGOK PASSZIVITÁSÁRA panaszkodik Szöllös Sándor, a Csemadok járási titkára: — A kultúrház hiányán túl az érthetetlen passzivitás következménye, hogy Rozsnyó kultúrája többnyire importált áru: magyarországi együttesek s a komáromikassai színház néhány fellépése pótolja a hiányt. A tudományos előadások száma ugyan magos (legutóbb dr. Kulin György, a budapesti Uránia csillagvizsgáló igazgatója tartott előadásokat a világűr tágas problémáköréről), de az ilyen akciók nem helyettesíthetik sokrétű népművelő feladatainkat. Egy példa: az Iskolaügyi Minisztérium eleget tett annak a kérésnek, hogy Rozsnyón is nyíljon magyar nyelvű iparitanuló iskola, s mi alig tudszerezni. Talán akod valaki, aki segíthet rajtuk. • * * A JÁRÁSI KÖNYVTÁR egyben a város lakóit is ellátja könyvvel. A polcok körül öreg nénikék — valószínű, hogy éppen a számukra alkalmas időpontban jöttem. Egyikük rövid, régi történeteket szeretne olvasni. Mikszáth elbeszéléseit kapja, bizonyára nem fog csalódni. Nézegetem a könyveket, úgy tűnik, a szépirodalmi részleg inkább versekben gazdag. De a próza sem kevés: Cervantestől Lukács Györgyig akad válogatni való. Krajcsi Lászlóné, a könyvtár régi dolgozója. Jelenleg a helytörténeti és bibliográfiai osztályt vezeti. Az adatok ismertetésével percek alatt végez: — Könyvtárunk összállománya 39 450 kötet, ebből 10 589 könyv magyar nyelvű. Gondolom, ez nagyjából megfelel a város nemzetiségi összetételéből adódó követelménynek. (A legutóbbi népszámlálás szerint Rozsnyónak 10 235 lakosa van, a magyar nemzetiségűek száma 3426.) Legtöbb könyvünk szépirodalmi ihletettségű, de lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk beszerezni minden fontosabb politikai és szakirodalmi könyvet is. Az ifjúsági kiadványok aránylag magas száma (10 016) azért indokolt, mert Rozsnyó egyre inkább diákvárossá válik: jelenleg mintegy 5000 fiatal látogatja iskoláinkat. Sok olvasónk van, szám szerint 3155. Nem nehéz matematikai művelet kiszámítani, hogy ez a mennyiség Rozsnyó lakosságának majdnem egyharmadát jelenti. Csakhogy a puszta adatok néha csalókák, mint ez esetben is, hiszen a rozsnyóiakon kívül sok bejáró (diák, munkás) veszi igénybe könyvtárunkat. Szlovákul 1934, magyarul vagy mindkét nyelven 1221 tagunk olvas. Itt bizony egy kicsit eltolódott a helyes nemzetiségi aránya magyar könyvek rovására. A magyar nyelvű kiadványok beszerzésével egyébként más bajunk is van: túl drágák. Talán már csak egy odaKIVANCSISÁG Tóthpál Gyuia felvétele tunk összeszedni egyetlen osztályra való diákot. Ez esetben bizonyára a pedagógusok aktivitásával van a baj. De mi a baj a hallgató színjátszó csoporttal, a 105 éves múltra visszatekintő munkósdalárdával, s az éppen csak beindult irodalmi színpaddal? (Az irodalmi színpad ez évi egyetlen előadását nem is Rozsnyón — Kuntopolcán tartotta.) Körbe-körbe, járom a város főterét. A szülőföld láttán érzett nosztalgia már régen oda. Valami sajátos gömöri ételt ennék: gulyást kapok knédlivet. Irodalmi Szemlét „tolón a másik bódéban vehetek". Aztán két fiatal: Molnár István és Gömöri Zoltán, mindketten gimnáziumi tanulók, megnyugtatnak: — Klubunk az idén alakult. Most már neve is van: Fábry Zoltán Ifjúsági Klub. Negyven taggal kezdtük, jelenleg már 150-en vagyunk. — Szép szám. — Az volt o célunk, hogy otthont teremtsünk magunknak. Kultúrotthont. Ügy kezdődött, hogy rendbehoztuk a Csemadok székházának nagytermét, majd megvettük a legszükségesebb segédeszközöket, a hangszereket. Pénzt Rozsnyóbányán szereztünk: 8000 korona értékű brigádmunkát vállaltunk, s végeztünk el. Azóta már volt vagy húsz zeneestünk. — Csak zeneesteket rendeztek? — Nem. Előadókat hívunk meg: legutóbb Ambrus Laci bácsi beszélt nekünk Rozsnyó munkásmozgalmáról, Azelőtt dr. Kulin György tartott külön a mi részünkre filmmel egybekötött előadást. Sportról, filmről, színházról Batta Györggyel, Gálán Gézával és Sunyovszky Szilviával beszélgettünk. Ezenkívül szerveztünk két honismereti kirándulást is, s rendbehoztuk Szádellböen az ismeretlen katona sírját. 7- Mik a további tervek? — Fesztiválokat akarunk rendezni a falusi klubok bevonásával. A jelentősebb évfordulókra műsorszámokkal készülünk. És szeretnénk még több előadást, beszélgetést olyan emberekket, akiktől sokat tanulhatunk. Kérésük is van: Fábry Zoltán nagyított fényképével, esetleg egy őt ábrázoló festménnyel szeretnénk díszíteni klubhelyiségük főfalát, de sehogy sem tudják be-| tot mondanék - az elmúlt évben 113 869 kölcsönzést regisztráltunk, ez olvasóként 35 könyvet jelent átlagban. Akárhogy is forgatom a számokat: kifogástalanul szépek. Talán Krajcsiné talál bennük megföllebbezni valót: — Én azt szeretném, — mondja mosolyogva —, ha hozzájuthatnánk minden megjelenő szlovák és magyar kiadványhoz. Legalább egy példányban. Főleg a szakkönyvek szaporítását siettetném, deez a dolog természetéhez tartozik - mindig kevés a pénzünk. Ugyan így sem pa

; naszkodhatunk, a jnb évente kb. 4000 Jcönyv megvételére biztosít anyagi fedezetet. Nagyobb gondunk, hogy kicsi a könyvtár alapterülete. Olvasótermet például csak fiókkönyvtárunkban, a Varga-dombon nyithatunk, pedig itt, a város központjában is nagy szükség volna rá. 136 fajta folyóiratot járatunk, itt csak átböngészésükre biztosíthatunk lehetőséget. — Mit olvasnak a magyar olvasók? - Leginkább történelmi regényeket és kalandkönyveket. A kimutatás szerint a régiek közül Jókai, az újabb irodalomból pedig Szabó Magda könyvei viszik a prímet. Itt bizony még van pótolnivaló. Hogyan lehet „korszerűsíteni" egy olvasót? - Állandó odafigyeléssel. Könyvtárosaink szakképzett emberek, jól ismerik az irodalmat. Egyik fő feladatuk, hogy az olvasó irányítóivá váljanak, fejlesszék íz-, lését. Aztán az olvasás ún. kollektív formáival is szép eredmények érhetők el. Hogy lezárt évet vegyünk: tavaly például tizenhét beszélgetési tartottunk különféle könyvekről. Könyvkiállításaink állandó jellegűek, s mindig törjük a fejünket új megoldásokon is. • • • A MÚZEUM - kellemes élmény. Az már nem zavaró, hogy itt is helyszűkével küzd mindennemű installáció. Egyetlen tárlatát, a bányászatit, a rendkívülinek kijáró csodálkozással járom végig. Egy valódi bányabejárattal kezdődik az utazós — hatalmas ugrással a múltba, majd vissza, apró léptekkel a jelenbe. Esetlen bányászati eszközök, csákány, kalapács, ék, kapa mesélik Rozsnyó bányatörténeímének kezdetét. Furcsa fateknők, tégelyek, ércégető milék kommentálják letűnt korok munkamódszereit. Egy érdekes vízpumpa a 16. századból: még Iáhajtással működött. Odább egy teremmel kovácsmesterek kézimunkái: vajrózsacsokrok köszöntik a látogatót. Tökéletes bányamakettek, működő gépmodetlek tájékoztatják a- laikus nézőt az ércbányászat újabbkori munkafolyamatairól. A tárlat más jellegű értékei közül kiemelkedik Paczka Roma híres festménye, az Attila halála, s egy igen értékes fából faragott oltárkép a 18. századból. — Sajnos, nincs sem néprajzi, sem természettudományi tárlatunk, pedig mindkettőhöz gazdag gyűjteménnyel rendelkezünk, - mondja Ldbancz István, a Múzeum igazgatója. Ennek egyetlen oka van, a teremhiány. — Labancz elvtárs, meséljen valamit a Múzeum múltjáról. — Még 1912-ben jött létre, de a második világháború alatt teljesen tönkrement. Felújítására 1956-ban került sor, afféle „vegyes" anyaggal. A kezdeti kétezer tétel azóta tizenkétezerre gyarapodott. — Vannak látogatók? A vendégkönyv tanúskodása szerint évente 25—30 000 látogatónk van. Ez a szám talán több is lehetne, de Rozsnyó környéke gazdqg látványosságban (Betlér, Krasznahorka), s ez elvonja a látogatók egy részét. Hogy őszinte legyek, nem is igen kesergünk miatta — fontosabbnak tartjuk az aktív múzeumi munkát. Erősen közeledik például a CSKP megalakulásának 50. évfordulója. Az ünnepségekhez egy nagyszabású kiállítással akarunk hozzájárulni. Regionális munkásmozgalmi és párttörténeti dokumentumokat gyűjtünk, máris beszámolhatok vagy 2000 tételről. A kiállítás anyagát utólag könyvalakbon is publikálni fogjuk. — A Múzeum kiállításai rendszeresek? — Tiszta lelkiismerettel mondhatom, hogy igen. Ez évben például már a hatodiknál tartunk: kiállítottunk a Lenin-centenárium alkalmából, a pártsajtó 50 éves jubileumán és az SZNF ünnepén, ezenkívül voltak időszaki tárlataink is (bányatörténelmi, természetvédelmi és kerámiai). — Ügy érzem sokrétű a munkájuk. — Ha már ennyire belemerültünk, elmondom, hogy nekünk egyik főcélunk a népművelés. Az iskolások részére tanulmányi kirándulásokat szervezünk (már tizenkettő volt ez idén). Elvisszük őket, mondjuk a Szilicei jégbarlangba, ahol ősemberek edénytöredékeiből, munkaeszközeiből készítettünk kisebb tárlatot, s így kellő magyarázattal máris elősegítettük ateista nevelésüket. Különféle előadásokat szervezünk szakemberek bevonásával, s mi tartjuk a honismereti körök vezetőinek iskolázását is (ez többnyire valamilyen exkurzióval van egybekötve). Akad munka bőven. — Legközelebbi terveik? — Részben már érintettem azokat is. Ami kimaradt: gondolkodunk egy falusi skanzen vagy egy néprajzi falumúzeum kiépítésén gombaszögi székhellyel. Ezenkívül ide, Rozsnyóra tervezünk egy párt* történeti emlékszobát, kisebb klubhelyt» seggel az idős párttagok részére. A Čierna Lehota-i SZNF-emlékszobát a Petőfi Sándor partizánbrigád egyik bunkerének felépítésével akarjuk bővíteni. No és — tovább szeretnénk jutni a megkezdett úton. összegezésül újból Lučko elvtárs szavait idézem: „Rozsnyó városfejlesztési tervei igen szépek. Az annyit kifogásolt kultúrház is felépül hamarosan: a Kultúrügyi Minisztérium harmadik ötéves tervében már szerepel. Olyan mammutvállalkozásnak indul, az előzetes számítások szerint 30—40 millió koronát fog felemészteni. Közben készül az amfiteátrum is, idővel 10 000 néző befogadására lesz alkalmas. Tervünk még egy fedett uszoda s egy téli stadion felépítése is, hogy a lakosságnak igazén ne legyen oka a panaszra." Ok nélkül pedig a riporter sem beszél: illedelmesen elhallgat. BÁRCZI ISTÁN