Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-22 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

E szívbe markoló könyörgést az egyik prágai poliklinika várótermében, plakáton olvastam. A kép egy szomorú tekintetű, dundi csecsemőt ábrázol. A várakozók mind nők, akarva-aka ratlan feltekintenek a plakátra Nem tudom, mit gondolnak, mit éreznek, de azt tudom, hogy miért akarnak bejutni „az élet és halál fölött döntő" háromtagú AB (abortuszt engedélyező | bizottság színe elé ... Vannak, akik mogorván, magukba mélyedve üldögélnek, mintha valamilyen megoldhatatlannak látszó problémán törnék a fejüket. Mások pulóverkötéssel — jő idegcsillapító ez — igyekeznek agyonütni az időt. Közben pedig, mintha régi ismerősök lennének, őszinte szóval könnyltenek a lelkiismeretükön — Szívesen meghagynám a gyereket, ha ... — mondja egy 30— 35 évesnek látszó, jól öltözött szőkeség. Szoknyáját két kislány rángatja, akiknek ő az egyedüli gondviselője. A kicsik hajba kaptak, az anyjuk igyekszik megnyugtatni őket, hogy sírásukkal ne zavarják a rende tőben folyó munkát. A sarokban egy fiatal lány — sápadt mint a fal — vele egy korú fiúval beszélget. Nyilván diákok, talán főiskolások. Látni, hogy szeretik egymást. Mégsem engedhetik meg maguknak a fényűzést: a gyereket. Szom szádjuknak, egy középkorú nőnek magyarázzák, hogy nincs lakásuk. A fiú kollégiumban lakik, a lány pedig szüleivel és nővére családjával együtt — hatan egy szoba-konyhás lakásban élnek. A magányos nő részvéttel bólogat, majd ő is kiönti a szívét: „Egyedül vagyok, akár az ujjam, és amióta így vagyok, a fiú hallani sem akar rólam . .. Hogyan nevel hetném fel támasz nélkül?" Nyílik a rendelő ajtaja, őszülő nő surran ki rajta. Lázrózsák égnek az arcán. A várakozók kérdő tekintetére a válasz csak egyetlenegy megkönnyebbült sóhaj, engedélyezték, már túl vagyok a kritikus koron . ., Baj van a népesedéssel Önkéntelenül is felmerül ben nem a kérdés: kinek szurkoljak? Az anyáknak, akik feltételezhetően valamilyen nyomós okból akarnak megválni gyermeküktől, vagy a még meg nem született kis emberkéknek, akiknek joguk volna az élethez? Az anyákat ítéljem el elhatározásukért vagy a bizottságot, bárhogyan is hangzik a döntése? Nme könnyű válaszolni erre a kérdésre. Tény, népesedésünk növekedése korántsem kielégítő. A háború előtti időkben évente 140 000 gyermek született, 1968-ban már csak 70 000, 69-ben pedig alig 60 000 volt az újszülöttek száma. A helyzet nem a legörvendetesebb. Ezzel az AB-bizottságok is tisztában vannak, és mégis Az engedé lyezett abortuszok száma ijesztően emelkedik . . . A terhesség művi megszakítását szabályozó törvény hatályba lépése óta a prágai AB-bizottságokhoz évente 10 000 kérvény fut be, ebből 95 százalékuk kedvező elintézést nyer. Becslések szerint az országban az abortusz engedélyezését kérelmezők száma meghaladja a 100— 120 000-et. Miért nem vágynak a családok több gyermekre? Miért tesz eleget az AB-bizottság a legtöbb esetben a kérelmezők kívánságának? Az okok különbözők. Nem titok, az említett törvény hatályba lépte előtt — tekintettel arra, hogy a büntetőjogi és egészségi kockázat ellenére is sokan úgy segítettek magu ŕ V DR. EVA STUPKOVÁ kon, ahogyau tudtál? —, még rosszabb volt a helyzet. E bonyolult problémának szociális és gazdasági háttere van, ami még csak fokozza a döntést hozó bizottságok felelősségét. Erről a tényről dr. Eva Stupková orvosnővel, a Prágai Nemzeti Bizottság egészségügyi főosztályának vezetőjével beszélgettünk. Legtöbbjük 15—19 éves Dr. Stupková a felebbezésekről döntő, tehát a másodfokú AB-bizottság tagja. Kimutatásokban lapozgatva mondja: — Érdekes, az érett korú nők közül — anyagi okokra hivatkozva — csak kevesen kérik segítségünket. Náluk a lakáshiány is csupán másodrendű kérdés. A legtöbb ügyfelünk 15—19 éves és középkorú magányös nő, aki nek senkije sincs. Ez érthető, hiszen a támasz nélkül élő nőknek szinte megoldhatatlan prob léma a gyermekük eltartása és felnevelése. — Az egészségi okok száma a nők korával arányosan növekszik, bár az is előfordul, hogy egyesek családi körülményeikkel kapcsolatban elhallgatnak fontos tényeket, esetleg nem mondanak igazat. Ám a bizottság tapasztalt tagjait nem egy könnyen lehet félrevezetni. Gondosan kivizsgálják a gyanús eseteket, majd a nők anyagi és családi helyzete alapján tárgyilagosan mérlegelik a lehetőségeket. A 44. évüket betöltött nők és a 3 gyermekes anyák a törvény értelmében felmentésben részesülnek. De a fiatalokat igyekeznek meggyőzni a bizott ság tagjai, ismertetik, milyen következményekkel járhat a gyakran elhamarkodott kívánságuk teljesítése. Mert bár a terhesség művi megszakítását avatott kezű nőorvosok végzik, a műtét ennek ellenére — különösen azok esetében, akik még nem szültek — meddőséget idézhet elő. A gyakori abortusz is nagy kockázattal jár — folytatja az orvosnő. Elmondja, hogy az utolsó műtéttől számított hat hónap eltelte előtt az orvosi beavatkozás nem is ajánlatos Csakhogy nálunk, sajnos, van nak hanyag és felelőtlen nők, olyanok, akik nem fogadják tneg a nőorvos tanácsát, akik az antikoncepcióra fittyet hány nak. Tudják, terhességük művi megszakítása bizonyos komoly oknál fogva elengedhetetlen követelmény, mégis vidáman élik világukat, majd újra és újra a bizottságot ostromolják kéréseikkel. Arról is megfeledkeznek. mennyire ártanak a saját egészségüknek. A nők egy része furfangos Erről tanúskodik annak a fiatal asszonynak az esete is, aki sírva panaszkodott felbomlóban lévő házaséletére, a gyakori perpatvarokra, iszákos férjére. A bizottságnak nem volt oka a gyanakvásra, így csupán a véletlennek köszönhetik, hogy megtudták: a házaspár a legjobb egyetértésben él. Gépkocsira gyűjtik a pénzt, ezért nem akarnak gyereket. Egy másik eset még meglepőbb. Nemrégiben egy férfi jelent meg a rendelőben, és elismerte, hogy ő a házasságon kívül születendő gyermek apja. Nagyon meglepődött, amikor a keresetére és az ennek alapján fizetendő tartásdíjra terelődött a szó. — Bocsánat, erre nem gondoltam — jelentette ki ijedteit, és bevallotta, az illető hölgyet nem ismeri. Az apaságot barátja, vagyis a születendő gyermek apja kérésére vállalta volna, ha .. . Ám ilyen körülmények között, ugye megértik... Kínos helyzet... A házasságon kivül született gyermeket is szeretni kell Az is megtörténik, hogy valaki szívesen megszülné gyermekét, mégis a bizottság segítségét kéri. Például egy 28 éves lány — a szülei utasítására —* terhességének 6. hónapjában a legnagyobb kánikulában" is kabátot viselt. Napirenden voltak náluk a jelenetek: „Kiűzlek a házból, agyonütlek, ha ezt a szégyent megtudják a szomszédok" — fenyegetőzött az édesanyja. Szegény teremtésnek egyetlen mentsvára az AB-bizottság volt. — Biztattuk, szülje meg a gyermeket, majd elhelyezzük va lahol. Ám a lány ragaszkodott hozzá, hogy az övé maradjon, senkinek sem adja. Nem maradt más hátra, a doktornő felkeres te a lány szüleit, és addig beszélt, amíg meggyőzte őket, hogy ma már nem szégyen a házasságon kívül született gyermek sem. Ezzel kapcsolatban az orvosnő megemlítette az AB-bizottság egyik legnagyobb problémáját — Mindössze hárman vagyunk: a nemzeti bizottság képviselője, a nőorvos és az FSZM vagy a Nőbizottság erre a feladatra kijelölt tagja. Valamennyien dolgoznak, és bár munkájukat az ABbizottságban sem hanyagolják el, mégis mellékfoglalkozásnak kell tekinteniük. Sokszor alig telik idejükből az ügyek alaposabb kivizsgálására. Szükségük volna egy szociális dolgozóra, illetve pszichológusra, aki tanácsokkal látná el a segítségre szorulókat, szót emelne érdekükben a munkahelyükön és a családjukban. Sok időt megtakarítana egv ilyen munkaerő, és kevesebb lenne a bizottság előtt lejátszódó, gyakran kínos jelenet, amikor például a férj szeretettel várja az új családtagot, ám a feleség — élettársa önzésére hivatkozva, hogy nem segít a háztartásban — köröm szakadtáig ragaszkodik az orvosi beavatkozáshoz. Vannak, akik öngyilkossággal fenyegetőznek kérésük elutasítása esetén, akadnak olyanok is, akik égre-földre esküdöznek, hogy nem hajlandók az újszülöttjüknek gondját viselni. A tapasztalat egészen mást mutat. Az anyák „nem kívánt" gyermeküket többnyire ugyanolyan szeretetben részesítik, mint azokat, akiknek fogadtatására kellőképpen felkészültek. Az új szociális intézkedések a szülési szabadság meghosszabbításáról szóló, valamint az állami segélyt biztosító törvény is lényegesen megkönnyíti a családok helyzetét. Ezért nincs ok a kétségbeesésre, még ha a bizottság döntése látszólag nein is kedvező. Igen, csak látszólag, mert a többiek — nem gondolva a jövőre — megkönnyebbülten hagyják el a rendelőt. Gondtalanul vetik alá magukat a műtétnek, hiszen tudják, hogy általában egészségileg nem károsodnak. Viszont kérdés, nem esik-e csorba érzelmeiken? Nagy kár volna ugyanis, ha megfeledkeznénk arról, ami valamennyiünk számára a legbecsesebb: az élet értékéről. KARDOS MARTA Az AB-bi zottság gondjai • A néha furfangosak • Gyakran az ifjú pár szülei ellenzik a gyermeket O ISI O < -J h^ O ISI < Martin Pjliak és vadásztársa — a héja Az asz hatalmas palettájáról csodálatos színek csordultak az Orlice-hegyekre és a több mint kilenc évszázados Opoóno városka környékére, a tájra, ahol rozsdás fejű faóriások között indulnak el a nyomon a vadászok. A közelmúltban itt találkozott 107 hazai és 23 külföldi (Magyarország, NDK, NSZK j solymász, hogy kicseréljék tapasztalataikat és bemutassák különös vadászmüvészetüket. 30 körzetben vadásztak és a ragadozókat (sasok, sólymok, héják) nyolc csoportba osztották. Büven volt vad. A nyugatnémet Walter Schraf kijelentette: álmai netovábbja egy ilyen jól betelepített vadászkörzet. Ez pedig nem csekélység. Ez a sportág — amit nem találnak meg a Športka-szelvényen — ügyességet és kitartást igényel. A ragadozóknak — ki tudja miért? — éppen fácánvadászathoz volt kedvük, talán azért, mert elég fejlett erős példányok voltak, tehát a siker azé volt. akinek a repülés nem okozott nehézséget A versenyben főként a bratislavai solymászok értek el jó eredményeket. Szombaton és vasárnap 23 nyulat, 54 fácánt, 1 hörcsögöt és 1 pockot ejtettek el. Ez va lóban szép eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy a versenyen hat bratislavai vett részt hat héjával. Nagy elismeréssel fogadták Hans Brehn nyugatnémet sutyinász teljesítményét — egy kőszáli sassal 7 nyulat és 1 fácánt terített le. Vidámságban sem volt hiány, mert az eredményhirdetésnél közölték, hogy a „legnagyobb" zsákmányt — 1 mezei pockot — a bratislavai [ozef Chauko héjája ejtette el. Mind a vadászok, mind az 500 néző elégedett volt a vadászattal, mert az idomított ragadozók a fák koronájának magasságában hajtották végre harci támadásaikat. A vadászatot követő közös vacsora meghitt hangulatában a találkozó résztvevői nemcsak tapasztalataikról beszélgettek, hanem baráti kapcsolatokat is létesítettek. Ilyen barátság alakult ki például Martin Poliak bratislavai és Virág Árpád budapesti solymász között. A jelek szerint ennek a barátságnak gyakorlati haszna is lesz. Novemberben Martin Po liak Budapesten tanácskozik Virág Árpáddal a solymászat jövőjéről (da|