Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-09 / 214. szám, szerda

Lelkesen küzdöttek wwMf/MMmMmmM/f/mmm Mif iUai utáEayaô A forradalmi sajtó népszerűségét és tekintélyét az adta meg, hogy újságjainak tartalma a dolgozó nép célját, vágyát és érzelmét fejezte ki. Ezért láttak az olvasók benne meghitt, jő barátot, nevelőt és hűséges munkatársat. A kommunista újságok egyaránt ott voltak az ipari- és a majori munkások asztalán. Ezek voltak a jobb idő hirdetői, a harcok szervezői. Az első magyar nyelvű munkáslapot, a Kassai Munkást az első orosz forradalom hatására adták ki 1907-ben. A proletárdiktatúra tette lehetővé, hogy ez az újság később mint napilap jelenjen meg. Ugyanakkor megjelent a Kassai Vörös Üjság, az Eperjesi Munkás, a Selmecbányái Vörös Újság. Az Eperjesi Munkás 1919-ben megjelent első számában Mindenkihez c. felhívásában megemlékezik a falusi proletárokról és így írt: „... Tehozzád is, kinek érző, vérző emberszíve lüktet, akinek fáj az éhség, ki lerongyolódtál, megrokkantál a nyomorúságban, ki nyögve, görnyedve vergődtél, amikor eltapostak, kit sebesre nyomorított a rablánc, akit a föld sarába tiport a zsar-,. nok régi uralom ..." A proletárdiktatúra rövid és dicső időszaka után a munkássajtónak sok üldöztetésben volt része. A Kassai Munkás újból csak mint hetilap jelenhetett meg. Bratislavában a Népszava és más magyar nyelvű lapok, a Munkácsi Népszava, a Beregi Munkás, Léván a Barsmegyei Népszava, Losoncon a Népakarat, Nyitrán a Testvériség — szintén a marxista baloldal lapjai — 1920-ban közölték a Komintern kiáltványait és nyíltan hirdették a csatlakozást hozzá. Ebben az időben A harc 1920. szeptember 3-án megjelent száma Nagy Gyula Miért oly vörös című cikkében ezeket írja: „Mégis, hogy van az hát, hogy Szlovenszkón, ahol a háború végéig a leginkább dühöngött a szolgabírói-csendőri önkény, oly hamar, évtizedes nevelés nélkül is bejutott az osztályharc a falvakba? Mert benne van. A földtelen szegény egész Szlová„A politikai élet konszolidálásában, a párttagok eszmei nevelésében nagy segítségünkre van a pártsajtó, amely az idén ünnepli megjelenésének 50. évfordulóját" — ezekkel a szavakkal fogadott a minap Július Ragančok, a rozsnyói pártbizottság dolgozója. Szavaihoz azt sem felejtette el hozzátenni, hogy az említett évfordulót járásszerte méltóan megünneplik, s hogy ennek tiszteletéré 600 új előfizetőt nyernek meg a Pravdára, s valamint azt, hogy az Oj Szó előfizetőinek toborzásáról sem feledkeztek meg. A pártsajtó előfizetőinek toborzására versenyt indítottak, amelynél alapul a rejdovaiak és a jolsvaiak felhívása szolgál. Az elmondottakból az ember nem tudja kellően megítélni, mi is a helyzet a pórtsajtó előfizetése terén a járásban. Jozef Hundza, a járási hírlapszolgálat szervezője azonban többet is elárul. — Március óta a pártsajtó terjesztésének, illetve eladásának tervét száz százalékon felül teljesítjük. A pártnapilapok olvasottsága jó. Száz lakosra 15,6 pártnapilap jut. Ennek ellenére a toborzást tovább folytatjuk. Pravdából 4601, Új Szóból 3886, a Východoslovenské novinyból 3556, a Život stranyból 531, a Pártéletből 191 példány jár a rozsnyói járásba. Különösen figyelmet érdemel, hogy január óta 161 Üj Szóval és 154 Pártélettel több jár a járásba. Hundza elvtárs szerint több előfizető megnyerésére is van kilátás, csak a pártnapilapoknak is többet kellene foglalkozni a rozsnyói járás dolgozóinak gondjaival, bajaival és természetesen az elért eredmények kel is. — Hogyan sikerült ilyén jó eredményeket elérni? — A járási pártbizottsággal kiában szemben áll a földbirtokosokkal. Egyszerű, de érdekes magyarázata van ennek a csoolyanok, amelyek bizonyos Hadsereg egy része elfoglalta Szlovákia egy részét, és megteremtette a földtelen szegénység és az ipari munkásság uralmát. Szlovákia földmunkásainak egy része kóstolót kapott már a szocializmusból és e kis kóstoló elég volt arra, hogy megkívántassa az egész szocializmust." A mezőgazdaságban és az iparban állandóan nagyméretű volt a munkanélküliség. A proletárok tömege egyik napról a másikra tengette életét. A holnap mindig bizonytalannak mutatkozott, akad-e munka, jut-e a cselédeknek egy darabka kenyér. Ezekkel a gondokkal feküdtek és ébredtek az emberek. A nagy világgazdasági válság 1929-ben az ipari munkásságot, az agrárproletariátust, de a kisés középparasztot is egyaránt sújtotta. A-magas adóterhek, a bank és kulákuzsora kamatai alatt nyögő kisparasztság tízezrei ellen folyt a végrehajtás. Kis házukat, utolsó tehénkéjüket, szegényes berendezésüket is elárverezték. A Magyar Falu, melyet a kisparasztok és zsellérek országos egységfront-bizottsága adott ki, leleplezte a különféle panamákat. A lap nem feledkezett meg arról sem, hogy érdekes tudósításokat hozzon a szovjet kollektív gazdaságokról, s beszámolt a külföldi munkásság, valaminl földmunkások sztrájkjairól. A falusi szegénység, a munkásság és a kisgazdák kedves olvasmánya, a Munkás és Parasztnaptár is sok érdekes cikket hozott és tanította a proletárokat. A harmincas években véres események játszódtak le. A burzsoázia mindent megkísérelt, hogy feltartsa a forradalmi hullámot. Vérbe akarta fojtani a munkásmozgalmat. Krompachy, Radotín, Duchcov, Dolná Lipová, Kosut örök és véres emlékek maradnak. A kommunista sajtó az osztályharc élére állt és mindig jól megértjük egymást — mondja. — Minden postahivatalról nyilvántartást vezetünk az új előfizetők megnyeréséről. A postai kézbesítőink között is verseny folyik. Itt az új 'elő fizetők megnyerése mellett azt is figyelembe vesszük, hogy ki mennyit ad el kézbesítés közben. Jó eredményeinket elősegítette az is, hogy augusztus első helében a lubenlki magnezitgyár mellett nyitottuk meg a 20. újságelárusító sátrunkat. A járási szervező jegyzetfüzetéből az is kiderült — a sajtóbizaliniak értekezletére készítette —, hogy míg a járás egy lakosa 1964-ben 39,22 koronát költött különböző sajtótermék vásárlására, 1968-ban 61 koronát, tavaly pedig már 73,80 koronát. A posták közül különösen dicséretet érdemel a hoszszúszói, a gömörhorkai, lubeníki és Rožňavská Bystré-i, mivel a pártsajtó terjesztésében az élen járnak. Elkészült a sajtónap alkalmából kitüntetésre, jutalmazásra A KOMMUNISTA E3E3E3E3 El közelebb került a tömegekhez. Száz és száz munkás és parasztlevelezője, sajtószerkesztője mindmegannyi agitátora dolgozott. Az Út, az osztályharcos szlovákiai és kárpátaljai magyar dolgozók kultúrlapja, 1931 és 1936 között jelent meg. Hasábjain sok helyet adott a falusi szegénység harcáról, valamint az üzemi munkásság égető problémáiról szóló írásoknak. Mélyreható elemzéseivel, mint pl. Rotor jRóth Imre/ Adtál uram búzát, nincs köszönet ben ne (I. évf. 2. sz. J és mások feltárták a szlovákiai mezőgaz daság akkori helyzetét. A Szlovenszkói partizánok (Kuty Kál mán/, A galántai járás kistükre / Balogh Edgár /, A csehszlo vákiai magyar parasztság katasztrófája j Horváth Ferenc/ mind kitűnő írások, melyek hűen tükrözik a kisgazdák és földmunkások harcait. Több írásában Steiner Gábor a nagy harcok előkészületeit jelezte. Később oly lapra volt szükség, amely kielégítette a legszé lesebb tömegek igényeit. A Magyar Nap átvette a stafétabotot és jól teljesítette feladatát. Ebben a lapban többek közötl Sellyei lózsef parasztírótól jelent meg sok szép írás. A Magyar Nap riportjai — különösen a spanyol frontokról szólók — színesek, érdekesek. Csak a magyar nyelvű kommunista sajtót idéztük, de le kell szögeznünk, hogy a cseh, a szlovák és német testvérlapok is a proletár nemzetköziség nevében írtak és tevékenykedtek. A kommunista érzelmű proletárok között nem volt válaszfal. GREK IMRE lavasoltak névsora is. Ezek között van Margita Stachuláková, a rozsnyói posta kézbesítői szocialista brigádjának tagja, Pomaj Ján, a hosszúszavi posta vezetője, Farkas Lajos pelsőci, Székely Júlia licei, Katona Matild gömörhorkai és Török Margit krasznahorkai kézbesítő, valamint Alžbeta Böhmerová és Jozef Hundža, a járási posta és hírlapszolgálat dolgozói. A rozsnyói példa azt bizonyítja, hogy ahol jó a szervezés, a posta és a pártbizottságok együttműködése, nem ütközik nehézségbe a párt és más sajtótermékek terjesztése. Az új előfizetők toborzását szolgálja majd a több jubileumi sajtókiállítás is. Jó volna, ha a tömegszervezetek az eddiginél jobban kivennék részüket a sajtó terjesztéséből. Igen hasznos lenne az is, ha a tanévnyitás után az egykori pártlapok terjesztői, veterán párttagok ellátogatnának az iskolákba és elbeszélgetnének a fiatalokkal azokról az időkről, amikor a pártsajtó terjesztéséért még börtön járt. Talán ezáltal még nagyobb teret hódítana a járásban a pártsajtó. NÉMETH JÁNOS Már irtunk úrról, hogy Nyitrán vasárnap befejeződött a kétnapos : országos aratási ünnepség. A nagy találkozóról készült tudósításba az eseményeknek csak egy töredéke kerülhet bele, de még azzal sem adunk teljes képet az országos ünnepségről, ha a nagyszabású rendezvényt most néhány mozaikkal kiegészítjük. Csak kiegészítjük, mert teljes képet lehetetlen adni róla. Hiszen ugyanakkor, amikor a Felszabadulás terén, a vásárvároskában tízezrek szórakoztak, a sportpálya tájékán is nagy tömeg tolongott. No, de nézzük uz epizódokat, azaz csupán néhányukat, mert ilyenekben nem volt hiány. Kezdjem talán azzal, hogy a többtízezer ember közül az első napon éppen a vendéglátók voltak azok. akiknek lógott az orruk. Nem, egyáltalán nem azért, mert a városban alig lehetett megmozdulni. Szombat délután került sor az előrehozott Kladno—Nitra jutballmérközésre. Igaz ugyan, hogy a zápor után csúszós volt a pálya, de az az egy pont mégsem azon csúszott el, hanem azon, hogy az 1.0-ás félidő után a vendégek kiegyenlítettek. Pedig az első félidőben majd felbillent a pálya. De hát az az egyenlítő gól... Szombaton, űz esőn kívül, mondhatnám, hogy a zene dominált. Nem húztak ugyan százasokat a vonóba, de akinek csak kedve volt hozzá, mulathatott. Nem számláltam össze, hogy a város különböző pontjain hány zenekar játszott, de hogy jól játszott, az 'megmaradt a fülemben. Különösen azok a nóták, melyeket a Gyimesi cigányzenekar hangszerei küldtek az éterbe. A Libádi Efsz-ből illetve a három szövetkezetből egyesült Egyetértésből jó néhányan sürögtek-forogtak a vásárvároskában. Mit tagadjuk, jól belekóstoltak a belébe tömött disznóba, meg a cseppfolyós szőlőbe. Nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem: — Hogy a csudába, hogy enynyire ízlik, mikor odahaza garmadával van belőle. — Ja, az odahaza van — mondták —, mi meg itt vagyunk. Es hát a gazdasszony is megkóstolja a főztjét. Miért ne kóstolhatnánk meg mi a terményeinkből és termékeinkből készült árut. A vendégek közül ezrek és ezrek látogatták meg az állandó jellegű nyitrai mezőgazdasági kiállítást, vagyis a mintagazdaságot. Azt leírni, ami ott a látogatók szeme elé tárult, ahhoz több hely kellene. Különösen a korszerű tehénistállót nézték meg sokan, köztük a dunaszerdahelyi járásból érkezett vendégek is. Hogy mire voltak kíváncsiak? Többek között arra is, hogy milyen körülmények között érik el azt az évi 3200 :>teres évi teihozamot. Sokan megcsodálták,, amit láttak. De hadd mondjam meg, hogy a dunaszerdahelyi járásból az egyik látogató ilyenformán nyilatkozott: — Hát épület itt van elég. Az egész komplexus bizonyára belekerült néhány millióba. De bocsássanak meg, nálunk a közönséges istállókban is ennyi az átlagos tejhozam. Hogy Nyárasdról ne is beszéljek. Ott már a négyezernél tartanak. Ugyancsak a termeléssel függ össze, hegy a következő napon a felvonulók között ott láth'Ue tuk a sarlótól a cséphadarón keresztül a kombájnig a gabonabetukarítás múltját és jelenét. Remélem, nem haragusznuk meg érte a kevekötözők és a keresztrakók: Ha régen is ilyen „gyorsan" dolgoztak volna, aligha lett volna kenyerük az asztalon. De nem is ez a jontosabb, hanem az, hogy itt,'ezen az aratási ünnepségen már olyan öltözetben vettek részt a felvonulók, amilyet egykoron még ünnepnapokon sem hordtak. Formája ugyan a hagyományos volt, de az az anyag, az a régi és a mostanill Térjek még egyszer vissza szombatra. Szakadt az eső. Ki ide-, ki odahúzódott a zápor elöl. A Megyeháza kapujában egy éltesebb látogató került mellém. Kabátja mindkét zsebéből kikandikált egy-egy üveg. Az egyik üres, a másikból alig egy deci hiányzott. — Na, kóstolják — nyújtotta az üveget —, mert könnyebb úgy az embernek, ha nemcsak kívülről, de belülről is ázik. Befejezésül még hadd mondjam el, hogy nem irigyeltem a rendezők közül azokat, akiknek az ünnepség fénypontját, a vasárnapi manifesztációi kellett valamilyen rendszerbe fogniuk. Mert a programon túl is sok volt a belépés. Olyan, amilyeneket nem lehet leállítani, mert hozzátartozott az aratási ünnepség jellegéhez. Például: a szabinói lányok olyan népviseletben és olyan tánccal rukkoltak ki, hogy nem jogtalanul tapsolta őket a nézősereg. Aztán hogyan maradhatnának el mögöttük a fiúk. Nem is maradtak el. Hiszen öltözéküket a lányok tették olyanná, amilyen volt, s azt a temperamentumosságot se a levegőből szívták, amellyel a sok ezer nézőt gyönyörködtették. Mint korábban említettem, sok mindenről kellene még szólni. Többek között arról is, hogy az allegorikus kocsik házikójának egyike paradicsommal, a másik uborkával volt „befedve". A lényeg talán mégis az, hogy Mezölaborctól Senicáig és Párkánytól Árvaváraljáig, Szlovákia minden tájáról érkezett látogatók olyan bensőségesen ünnepelték a sikeres gabonabetakarítást, hogy csak azt kívánhatjuk: legyen ilyen békés és megelégedett a VI. szlovákiai aratási ünnepség is. HARiSľT! GYULA A napokban helyezik üzembe Bytčicän, hazánk legkorszerűbb automatizált golyóscsapágy-gyártó gépsorát. Évi kapacitása 12 millió qolyóscsapágy. Képünkön: OTqa Kováczová az automata mellett. (Felvétel: CSTK) SAJTÖNAP ELŐTT A ROZSNYÓI JÁRÁSBAN TERET HÓDÍT A PÁRTSAJTÓ A képen ugyan a kultúrcsoporl joylalju el u legnagyobb helyet, de a tömeg figyelme inkább odairányul, sikerül-e Strougal elvtársnak lenyelnie azt a sligovicát, amellyel a lévai járás mezőgazdasáqi dolgozói kínálták meq. 'Foto: CSTK)