Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-28 / 204. szám, péntek

GUSTÁV HUSAK: A felkelés so napjai Holnap Ünnepeljük a Szlovák Nemzeti Felkelés 26. évfordulóját. Ebből az alka­lomból közöljük Gustáv Husák: Tanúság­tétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című könyvének egyik részletét. A TÖRTÉNELEMBŐL ismeretes, hogy a forra­dalmi tömegfelkelések jóformán sohasem kez­dődnek el és zajlanak le úgy, ahogy előkészí­tették és tervezték őket. A hadtudományból pe­dik ismeretes, milyen fontos nemcsak az ellen­ség erőit és elhelyezkedését ismernünk, hanem valószínű szándékait, terveit és csapásainak irá­nyát is. A forradalmi tömegfelkelés stratégiá­jának sokkal bonyolultabb törvényei vannak, fő­leg, ha olyan politikai és katonai küzdelemről van szó, amilyen a Szlovák Nemzeti Felkelés volt. Az ellenség arculata világosan rajzolódott ki: a német nácizmus s az annak alárendelt szlovák fasizmus. Nem lehetett viszont előre ki­számítani, hogy ez az ellenség milyen erőket vet harcba, a támadás melyik irányát választ­ja, s hogy közvetlenül Szlovákiában milyen tényleges vagy potenciális szövetségesekre ta­lál (a hadseregben, a felfegyverzett egységeknél, a katolikus egyházban, a Hlinka-féle Szlovák Néppártban és a Hlinka-gárdában, a fasizált bur­zsoáziában és így tovább). Nem lehetett előre pontosan megállapítani, hogy a lakosság melyik része vesz részt aktívan s lelkesen a harcban, és melyik helvezkedik az óvatos várakozás ál­láspontjára, végül mely erők támadnak nyíltan a felkelés ellen. Mert a Szlovák Nemzeti Felke­lés nemzetfelszabadító háború volt a német meg­szállással szemben, de ugyanakkor belső harc is Szlovákiában (a fasizmus és az antifasizmus erői között). A Szlovák Nemzeti Felkelés sem úgy kezdő­dött. amint azt Szlovákia Kommunista Pártjának vezetősége és a Szlovák Nemzeti Tanács elkép­zelte. Az alapfeltételek — a megegyezés a Szovjetunióval, egyeztetés a szovjet hadsereg akcióival, utasítások vagy tanácsok Moszkvából — nem voltak adottak. Smidke küldetéséről semmi hírünk sem volt. a szovjet hadseregek északon és délen olyan messze voltak a szlovák területtől, hogy hazai erőinkkel nem tudtuk ma­gunkat átvágni ezeken a távolságokon. A Szlo­vák Nemzeti Tanács és a katonai vezetés arra várt, hogy a küldöttség térjen haza Moszkvából, szülessék megállapodás a koordinálásról, vagy legalább kerüljön a szovjet hadsereg olyan közel, hogy a szlovákiai felkelő egységeknek fizikai lehetőségük nyíljon arra, hogy a szovjet had­sereg egységeivel felvegyék a kapcsolatot. De hát nem sikerült idejében fölvenni a közvetlen kapcsolatot, s a közös föllépésben nem tudtunk megegyezni sem a partizánmozgalom Ukrán Ve­zérkarával, sem a Csehszlovák Kommunista Párt moszkvai vezetőségével. A Szovjetunióból kiküldött partizánszervező csoportok, amelyek oly rendkívüli módon segí­tették elő a szlovákiai partizán mozgalom kibon­takozását (a Szlovák Nemzeti Felkelés kezdetén körülbelül 5000 ember tömörült a partizánala­kulatokbdn, igaz, hogy ezeket csak részben ké­pezték ki és készítették fel a harcra), amelyek oly jelentős módon járultak hozzá az antifasiszta tábor harckészségéhez, főleg Közép-Szlovákiá­ban növelték az elszántságot és a harci kedvet, 1944. augusztus 20-a utáu végrehajtott akciókkal — amelyekhez néhány antifasiszta szerv (Szlo­vákia Kommunista Pártjának szervezetei, a nem­zeti bizottságok) és a hadsereg osztagai is csat­lakoztak — meggyorsították a németek katonai beavatkozását Szlovákiában, s ezzel együtt a nemzet fellépésének, a Szlovák Nemzeti Felke­lésnek a kitörését is. A Szlovák Nemzeti Felkelés így kedvezőtlen, kényszerű változatában indult meg, amikor ki­robbantásának elképzelt kedvező feltételei még nem teljesültek, de tovább várakozni már nem lehetett. A német katonai megszállás kísérlete az egész nemzetei átfogó ellenállás kezdetének utolsó lehetséges időpontja volt; elvégre a Szlo­vák Nemzeti Felkelés előkészületeinek megindí­tásától fogva számoltunk ezzel a változattal is. Ez a változat azonban azt jelentette, hogy a felkelés vezetőségének igen hatékony fegyver hullt ki a kezéből — a meglepetés fegyvere (T1­so. Mach és társai, de még a németek sem tudták, hogy általános "nemzeti felkelés készül), elesett az első, a forradalmi akciók szempont­iából gyakran döntő kezdeményezés tényezője. Annál jobban megértjük ennek a ténynek nega­tív következményeit, ha ismerjük Golian katonai TfS vezetésének hiányosságait. HU Szlovákia Kommunista Pártjának vezetősége és a Szlovák Nemzeti Tanács Pozsonyban tartózko­1970 dott, onnan irányították a felkelés előkészüle­teit. Pozsonyban volt a pártszervezeteket, a nemzeti bizottságokat, a partizánegységeket ösz­szekötő szálak központja. Ott vártuk naponta a híreket Smidke moszkvai küldetéséről, oda fu toltak be az információk a Tiso-rezsim és a ná clk terveiről és intézkedéseiről (a kormány, a Nemzetvédelmi Minisztérium, az Állambiztonsági Központ, az állami és a gazdasági apparátus kö­reiből, Mach és Ludin környezetéből stb.), ott volt a szlovák állam központja, amelyre halálos csapást akartunk mérni. Ezért Novomeský is, én is akkoriban jobbára Pozsonyban tartózkodtunk. Ott volt Letttrich is, akivel naponta tárgyaltam, a Szlovák Nemzeti Tanács nevében operatív mó­don kellett a j^linerülő problémákat megolda­nunk. A párt és a többi ellenállási szervezet egy év alatt kiépített centrumát nem lehetett hirte­len, a kapcsolatok megszakítása nélkül áthe­lyezni, éppen a kritikus napokban nem. A kato­nai központ Besztercebányán volt, s informá­cióit Tisóról és a németekről pozsonyi össze­köttetéseinknek köszönhettük. A Szlovák Nemzeti Tanács és a katonai központ összeköttetésben állt egymással, futárok siettek oda és vissza Po­zsony és Besztercebánya között, ez a kapcsolat a kritikus órákban mégsem bizonyult megfele­lőnek, nem volt eléggé gyors, ami pedig a sze­mélyeket illeti, kellően felelősségtudónak sem mondanám. (Összekötőkként a hírszerző csoportok tagjai is közreműködtek. Fraštacký és különböző személyek pedig saját szakállukra szaladgáltak Pozsony és Golian között.) Néhány nappal a fel­kelés előtt küldtem Pozsonyból Közép-Szlovákiá­ba egy csoport kommunistát (O. Pavlíkot, M. Falťant, F. Vašečkát és másokat), de nem voltak eléggé tájékozottak ahhoz, hogy a helyszínen ők maguk beavatkozhassanak az ügyekbe. A Szlová­kia megszállásával kapcsolatos német döntés te­hát Pozsonyban érte a politikai vezetést, s az nem tudott közvetlenül bekapcsolódni a beszter­cebányai eseményekbe; az első napokban sok esemény elemi erővel és politikai szempontból zavarosan zajlott le. Azoknak a feladatoknak egyike, amelyeket a felkeléssel kapcsolatban teljesíteni kellett, a be­börtönzött kommunisták kiszabadítása volt. A Szlovák Nemzeti Tanácsban és a katonákkal folytatott megbeszéléseken megállapodtunk ab­ban, hogy a felkelés kezdetekor mindenütt ki­szabadítjuk a politikai foglyokat. A Szlovák Kom­munista Párt vezetősége viszont önálló akció szervezését is szükségesnek tartotta a bebörtön­zött párttagok kiszabadítására, akik Szlovákia sok börtönében, főként azonban Pozsonyban, Illaván, Nyitrán és Lipótváron szenvedtek. Közben sor került a mártoni, a rózsahegyi, a liptószentmiklósi eseményekre, ^isónak a nyit­rai helyőrség parancsnokánál (Šmigovský őr­nagynál) tett személyes közbejárására a nyitrai fogházat a katonaság és a gárdisták szállták meg. Nyitrán nem sikerült végrehajtani az elő­készített akciót. Az újabb hírek ezzel szemben megint csak megerősítették, hogy a németek nemsokáia beavatkoznak. Ismét kikiildtem em­bereimet. hogy mindenütt tegyék lehetővé a ki­szabadítást. Ez Pozsonyban, Illaván és másutt jórészt sikerült is. A nyitrai fegyházban őrzött elvtársak kiszaba­dítására különös figyelmet fordítottunk: megpró­báltuk a nyitrai pártszervezethez, a hadsereghez és a partizánalakulatokhoz fűződő kapcsolatain­kat igénybe venni. Amikor e kísérleteink cső­döt mondtak, Besztercebányáról három katonai­partizán hadjáratot szerveztünk Nyitra ellen, az­zal a feladattal, hogy kiszabadítsák Szlovákia Kommunista Pártja bebörtönzött funkcionáriusait. Egy katonai alakulatnak KišS-Kalina alezredes vezetésével sikerült is Nyitrára behatolnia, de egy német csoport az útjába állt, vissza kellett vonulnia. Ekkor sürgetésemre Golian adott pa­rancsot a nemeskosztolányi helyőrségnek (kb. 2500 ember, parancsnoka Weinhold százados), hogy a partizánokkal együtt foglalja el Nyitrát. A Privigye környéki partizáncsoportokat is meg­kértük, vegyenek részt az akcióban, és szaba­dítsák ki az elvtársakat. Ezt az akciót Nagy­tapolcsány mellett hiúsította meg a németek felvonulása. Végül Jegorov kapitány partizán­fegységének, 600 embernek a hadjáratát szervez­tük meg, őket Golian az én sürgetésemre külö­nös gonddal fegyverezte fel és gépkocsikkal is ellátta. A pártból is adtunk melléjük kísérőket, fegorov csoportja félúton visszafordult — más feladatokat kapott parancsnokságától. Miután Besztercebányán már nem volt más lehetősé­günk, a Szlovák Kommunista Párt nyugat-szlo­vákiai vezetőségét bíztuk meg, hogy kísérjék fi­gyelemmel az eseményeket, és használjanak ki minden lehetőséget a Nyitrán # bebörtönzött elv­társak kiszabadítására. Gondoskodás a bebörtönzött elvtársakról, a kapcsolat fenntartása velük, anyagi és jogi tá­mogatásuk, közbenjárás elbocsátásuk érdekében, intervenciók, hogy np adják ki őket a németek­nek, akciók szervezése kiszabadításukra — ez volt azon komoly feladatok egyike, amelyekkel a párt vezetősége rendszeresen foglalkozott a felkelés előtt. Minden bebörtönzött elvtársunkra számítottunk a felkelés idejére, éspedig annál inkább, mert tapasztalt pártmunkások voltak kö­zöttük. Többségüket sikerült is kiszabadítanunk: részt vettek a Szlovák Nemzeti Felkelésben vagy a párt illegális munkájában Nyugat- és Kelet-Szlovákia területén. A börtönben meged­ződtek, értékes erősítést jelentettek a párt szá­méra a kemény küzdelmekben. SZIKLAY LÁSZLÓ fordítása Ceruzajegyzetek A FÉRFI, AKI REPÜLNI TUD Mennyire a földhöz és az élethez ragadt Karel Čapeknak az a története, amelyet a múlt­kor a televízióban adtak és az a címe: A férfi, aki repülni tud. Nekem arra uz elbeszélésre kellett gondolnom, amely arról a kovácsról szólott, akii mesz­sze vidékről azok kerestek fel, akiket a szürke hályog vakság­gal fenyegetett. A csodakovács egyetlen metszéssel tüntette el a hályogot és sok-sok ember -visszanyerte általa a szemevilá­gát. A kovács áldásos működé se azonban csak addig tartott, amíg egy orvos meg nem ma­gyarázta neki, hogy mily ve­szélyes munkát művel, amikor a szürke hályogot egyetlen met­széssel eltünteti. Itt is, Capek hőse, csák addig tudott repülni, amíg a tudós-csoport meg nem magyarázta neki, hogyan kell szabályosan repülni. JÓSLÁS Nem kell nagy művészet hoz­zá, hogy az ember megjósolja: a Luxor-büfé nemsokára véghez visz egy nagy, alapos, javítást, a padlót és a falakat márvány­lapokkal boríttatja be és beje­lenti, hogy szombat délután és vasárnap egész nap zárva tart. Remélem, itt nem járunk úgy, mint a színház előtti büfével, amely vasárnap már nem tart nyitva, ahogy a javítás előtt szokott. A SZEMÜVEG Eltörött • szemüvegem egyik üvege. Betérek a Gorkij utcai optikai boltba, ott a vezető azt mondja nekem, hogy a javítás egy hét múlva elkészül. Én so­kallom az időt, és átmegyek a Leningradská utcai boltba, ahol legnagyobb meglepetésemre há­rom heti várakozási időt állapí­tanak meg. A boltban egyébként tanúja voltam egy másik eset­nek is. Egy vevőnek a szem­üvegkeret egyik szára törött el. a keret igen drága, itt a bolt­ban vásárolta és a naiv vevő azt reméli, hogy ezért a legrövi­debb időn belül megjavítják. Hát a vevő tévedett, mert egy­hónapi várakozási időt kértek rá. A vevő fel van háborodva, mert szemüveg nélkül nem tud dolgozni, a boltvezető szabad­kozik, azzal indokolja azt a hosszú várakozási időt, hogy az illető, aki forrasztja, javítja a keretet, szabadságon van. Nos, igaz ez? ... Elképzelhető, hogy ilyen nagy üzemben csak egy ilyen szakember volna? Emel­lett azt is meg kell említe­nem, hogy két-három évvel ez­előtt nekem is volt egy hason­ló esetem és uz itteni optikai boltok a keret megjavítását nem akarták vállalni, míg Prá­gában 24 óra leforgása alatt megcsinálták. Úgy gondolom, helyes volna kissé mélyebb betekintést nyer­ni e boltok és műhelyeik mun­kájába, mert valami nincs itt rendjén. Ügy vélem, helyes vol­na egy külön optikai boltot nyitni a rövid, gyors javítások­ra, nehogy az embernek egy ap­róság miatt egy hétig, de néha egy hónapig várnia kelljen a szemüvegére, amely nélkül képtelen dolgozni. BRINDZÁS OSTYA Az elm0.lt napokban egy igen Ízletes ételt fedeztem fel. Én brindzás ostyának nevezem, mert juhtúróból készül, mégpe­dig Gútán és ízléses, műanyag zacskóban, négy köröndért áru­sítják. Es a bökkenő éppen itt, az árnál van. Én eddig egy hó­déban vásároltam naponta, megfizettem az árát és minden rendben volt. Egy napon aim­ban az elárusítónő eltűnt és a bódé zárt ajtóval fogadott. .»•'/•­re keresni kezdtem városszerte, hol árusítják kedvenc eledele­met, amely a bibliai manna izé­re emlékeztetett. Ilgaz. J n mannát sosem ettem, mégis em­lékeztetett, mert a képzeletben is él néha egy íz, vagy illat.] Nos, járva a várost, kutatva a sok bolt és bódé közt, egyszer­re csak a Mária utca sarkán, egy büfében újra felfedeztem az ostyát. Hű, nagy volt az öröm. Amikor átléptem a büfé küszö­bét, éppen tanúja voltam annak a jelenetnek, hogy egy hölgy nyolc csomag brindzás ostyát kért. Ez a szám megnyugtatott, ürültem, hogy nemcsak én va­gyok az egyedüli ostyarajongó. Nagy lelkesedésemben én is két csomagot kértem ... Sajnos, amikor fizetésre került a sor, lelkesedésem lelohadt. Az el­árusítónő ugyanis hetven fillért hozzácsapott minden csomag rendes árához. Amikor megkér­deztem az okát, a hölgy azt vá­laszolta, hogy ez itt egy büfé, nem bódé. Erre én elhallgattam és arra gondoltam, hogy ez os­tya, és nem cigaretta, így hát semmi ok rá, hogy közel húsz százalékot hozzácsapjanak az árhoz. SZEMÉLYAZONOSSÁG Valamelyik nap egy gyanús társaságba keveredtem és iga­zoltattak. Ekkor közölték ve­lem, hogy személyazonossági igazolványom már két hónapja lejárt, nem érvényes. Elhatá­roztam hát, hogy az igazolványt meghosszabbíttatom vagy eset­leg kicserélem egy újra. Másnap reggel el is indultam a Gunduliő utcába, a biztonsági szervek hivatalába, ott felvilá­gosítottak, hogy a második emelet 29. számú szobájában in­tézik a személyazonossági ügye­ket. A szobára nyomban rá­akadtam. Annyi ember állt ott sorban, mint pénteken a vásár­lók a hentesbolt előtt. A hosszú sor a lépcsőházra nyúlt, a lép­csőkön folytatódott s a sor vé­ge elérte az első emeletet. A sorban hallottam néhány megjegyzést, amit szerintem a biztonsági hivatalnak is meg kéne szívlelni. Egyik azt mondta: - Esküszöm, sportkát sokkal kényelmesebb körülmények kö­zött vásárolhatok és kiállítha­tok .,. A másik, az idősebb polgár pedig így folytatta: — Ez a várószoba engem a régi köpködőre, illetve a mun­kaközvetítőre emlékeztet. Mindkét polgárnak igaza volt. Az előszoba, a folyosó és a lép­csőház igazán nem volt vonzó helyiség és a sorban állók jog­gal elégedetlenkedtek, joggal elvárhatják, ha elmennek a biz­tonsági szervek hivatalába, hogy kiváltsák személyazonos­sági igazolványukat, ezt a fon­tos, és nélkülözhetetlen igazol­ványt, csinosabb hivatali helyi­ség fogadja őket, mint az a ko­pott kis előszoba, és a nagy, de szürke lépcsőház. Hozzátehetem még, hogy ez nemcsak a fe­lekre, hanem a biztonsági szer­vek dolgozóira is jobban hatna. SZABÓ BÉLA KULTURÁLIS HÍREK • Mihail Romm Első oldalak című új dokumentumfilmje sok, a húszas években készült film­szalagot visz először a nézők elé. Ezek a szalagok híradó­részletekből és film-interjúkból valók. Egy részüket John Read a Tíz nap, amely megrengette a világot szerzője fényképezte. A film egyik fejezete Lenin és Gorkij barátságát örökíti meg, más filmkockák Majakovszkijt hozzák a mai nézők elé. D Szentes Mihály Érik a fény című filmjének egyik fő­szerepét Csiky András, a szat­mári Északi Színház művésze játssza. • Paul-Louis Weiller francia repülőgéptervező 20 000 fran­kos nemzetközi díjat alapított — portretisták és mellszobor­alkotások jutalmazására. • Az olaszországi művészeti „piacokon" annyi hamisítványt kínálnak eladásra, hogy az olasz rendőrség tizenegy jeles tisztje külön képzőmüvészettör­téneti tanulmányokat folyta­tott, hogy felkészültebben ve­hesse fel a harcot a kép-, szo­bor- és érem-hamisítók légiói­val. • Nelo R isi Rimbaud-filmjé­nek címe Egy szezon a pokol­ban. Rimbaud figuráját Dávid Hemmings, a Nagyítás emléke­zetes fotóriportere kelti életre. • Ciprus szigetén megkezd­ték a Lüszisztraté című film for­gatását. Az Arisztofaeész-vígjá­ték filmváltozatának rendezőj® és főszereplője Laurence Har­vey.

Next

/
Oldalképek
Tartalom