Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-14 / 113. szám, csütörtök

A lépre csalt újságírók • A tapasztalatlan városatya tudja, mit akar • Drága az arany # A Túróc vizét lopják, hogy a Garamnak adják # Erőmű a föld gyomrában - meleg gyógyforrás a tárnában # 26 értékes kódex # A modern városok hátországa Körmöcre hívtak meg bennünket, hogy az egykori aranybánya Václav-tárnájában megtekintsük az ősz óta elraktározott gyümölcsöt, zöldséget... a Harminc újságíró szállt íel kora reggel a buszba. Vidámak, gondtalanok voltunk, jólesik az egynapos kirándulás: egy kis kikapcsolódás a rohanó életbőit Mert mi újat adhat nekünk az arany és ezüst bányászatáról egykor híres, kamarai pénzverő székhely? Még a tankönyvekből ismerjük a mély, szűk völgyben fekvő városkát. Gyakran gyönyörködtünk benne a magasból, a hegy oldalán elfutó vonat ablakából, mondogatva, lám, itt fekszik előttünk a régi, híres városka, 1325 óta itt verték az Európaszerte használt körmöci aranyat, a XIV.—XIX. században fallal körülvett szabad királyi város volt. Az újságírót főként az új érdekelte. Körmöcbánya erre nem volt jó példa, itt nem épült semmi új, erősen hanyatlott arany- és ezüstbányászata, és szövetkezetek sem alakultak a földjein. A középkor óta állandóan üzemben levő pénzverdéről írjunk? Nem árulhatjuk el, hogy melyik országnak „gyártják" itt nagyban az ércpénzt! Tehát messze elkerültük a középkori várost Háromórás út után megérkeztünk. A városka kanyargó, dimbes-dombos utcáin óvatosan hajtott a buszunk, s a Václav-tárna közelében kiszállunk. Első utunk a sziklába vájt bányafolyosóra vezet. Cyenge fényű égők világítják meg az utat. Szűk sínpár. Egykor ezeken tolták a bányászok a kőzettel megrakott csilléket. Most csend és nyugalom honol itt. Jobbra, balra elágazó sötét üregek. Valóságos labirintus. Néma és titokzatos labirintus. Nem robbantanak, 1 nem zörögnek a csillék. Hallgatagon lépkedünk, mintha múzeumban járnánk. A munka múzeumában. Mennyi energia, erőfeszítés volt szükséges ahhoz, hogy évszázadok alatt kereszttil-kasul fúrják a hegy szilárd kőzetét? Még alá sem kell támasztani a folyosókat, mint a szénbányákban. Itt nem fenyeget beomlás vagy gáz, nyugodtan szívhatjuk a cigarettát. Szélesedik a folyosó. Elénk tárulkozik a tágps, magas csarnok. Mintha zöldségüzletbe toppantunk volna be. Gyümölccsel megrakott pultok, és seregnyi egymásra rakott láda. A ládákban ötven fajta alma, citrom, a falak mentén zöldség. Múlt év szeptemberében hozták ide és most kiállítják, hogy a saját szemünkkel győződjünk meg arról, hogy az egykori bánya felér egy jó, modern raktárral. Itt nem romlik meg a gyümölcs, sőt hónapokkal meghosszabbítják „életét". Héthónapos „kényszerpihenő" után megkóstoljuk a jonatánalmát. Olyan, mintha most szedtük volna a fáról. Megőrizte ízét, zamatát, színét, nem érezni rajta a pincék dohos szagát. Friss Itt a levegő, a „bányakémények" jól működnek, a hőmérő állandóan 3—4 fokot mutat. A „rücskös plafont" nézzük. Mellettünk megszólal a „gondnok", az egykori bányász. Ne féljenek, mondja, tizenöt-tizenhat éve nem dolgozunk itt, de azóta egy kődarab sem hullott le. Szomorúan hangzik. Nem dolgoznak itt, de a bányát üzemképes állapotban akarják tartani, ezért kísérleteznek a gyümölcsraktározással. A próba sikerült... Csak ... a Zelenina vállalat vonakodik, sokba kerül, messze van, télen nehezen hozzáférhető; aztán, minek a bánya, amikor Banská Bystricán már épül 25 milliós beruházással az új, modern raktár? A város vezetői mégis bizakodnak, talán majd a kertészek, szövetkezetek, állami gazdaságok kihasználják ezt a jó „áttelelési" lehetőséget, mert nem mindenki építhet sok-sok millióért modern raktárt. Kijövünk újra a napfényre. Jólesik sütkérezni, mert „odabent" átjárt bennünket a hideg. És elkezdjük a szokásos morgást. Jöttünk, láttunk — és most mehetünk. Csak ezért hívtak bennünket? Már eszünkbe sem jut az utazás előtti gondolatunk, hogy milyen jól jön egy kis kikapcsolódás, egy kis kirándulás. Furcsa népség vagyunk mi, ivem tudunk mi „kikapcsolódni", de háborogni, azt tudunk, ha nem látjuk fáradozásunk értelmét! A főtéri Gótikus Borozóban sem jön meg a kedvünk. Talán azért, mert csak két deci bort adnak a jó ebédhez? Rendelhetnénk egy köcsög bort is, de nem illik a vendéglátók szeme láttára. Mentik özépkort Amit látnunk kellett, láttuk, és most elüldögélhetnénk a boltíves meleg pincében, de a polgármester keresztül húzza számításainkat. Meghív bennünket a szomszédos Labirintusba, a fiatalok klubjába. Újra a föld alá „ereszkedünk", és egyszerre kitágul a szemünk. Szép és gyönyörű! Föld alatti boltíves termek. Az egyiket csak kis asztalkákon gyertyák világítják meg. Bennünket a legnagyobb terembe vezetnek. Hosszú-hosszú asztal, s az asztal körül magas támlájú székek, az ember fejebúbja sem látszik ki belőle. Mintha a főrendi ház tárgyalótermébe csöppentünk volna be. Olyan érzésünk támad, mintha kiszakadtunk volna a jelenből, viszszalopakodtunk volna a középkorba, hogy a királyi jövedelmek kezelésével megbízott gróf úr szózatát halljuk. Megilletődve áll fel a gróf úr, bocsánat, a városi nemzeti bizottság elnöke, a kissé sovány, kis bajszú Jozef Ridzoň. — A történelemben először fordul elő, hogy egyszerre enynyi újságíró sereglett össze városunkban — kezdi közvetlen hangon mondókáját. Meg-megakad a hangja. Rövidesen megtudjuk, miért e megilletődés. Még soha az életében nem tartott sajtóértekezletet, nincs benne tapasztalata. Őszintesége meghat bennünket, és elfelejtjük iménti háborgásunkat. Csak most kezdjük megérteni, miért is csődítettek ide ennyi újságírót! Felismerjük, hogy lépre csaltak bennünket. Ezen a cselfogáson már csak jólesőn mosolygunk, és tisztelettel, megbecsüléssel tekintünk a városatyára, az egykori bányászra, aki túljárt az újságírók eszén. Végre megtaláljuk az egynapos kirándulás értelmét, s ha hiszik, ha nem, teleírtuk a jegyzetfüzetünket ... Beszél a polgármester, az ércbányák, az Elektrovod igazgatója, a pénzverde igazgatóhelyettese, a múzeum, az irattár vezetője... A lényeg a következő: a középkort emlegetve a jelenhez szóltak, és a jövőt tervezték .. . A gyümölcskiállltással kezdtük. A bányát üzemképes állapotban akarják tartani. Miért? Mert nem igsaz, amint egyes újságok állították, hogy „elfogyott" az arany. Csak azok az aranyérclelő helyek csappantak meg, melyeket húsz évvel ezelőtt tártak fel. A kutatómunkát azonban tovább folytatják, mélyebben. S az eredmény? Még bőven van arany, csak a feltárása drágább, mint *az arany ára. Ezért szünetel a bányászat. Talán tizenöt év múlva A Václav-tárna alkalmas a gyümölcs átteleltetésére ... A Ludvik-bánya? Itt háromszáz méter mélységben fúrni kezdték a jó anyaföldet, hogy megtudják, hol rejtegeti a nemesfémet. S az egyik kísérleti fúrásnál forró víz tört fel. Gyógyvíz! — állapították meg a szakemberek, hasonló a Turčianské Teplice vizéhez. A bányászok itt gyógyítják reumájukat. Nyárig talán sikerül felszínre „hozni" az újdonságot jelentő gyógyvizet, hogy a 100 X 20 méteres uszodába vezessék. Egy fedett uszoda építését is tervbe vették. Sajnálják, hogy az Egészségügyi Minisztérium nem szándékozik itt gyógyfürdőt létesíteni. Egy kérdés: a föld alatt is berendezhetnének gyógyfürdőt? Igenl De az akarat kevés ehhez, pénzük meg nincs rá... A IV.-es tárnát „fenntartja" a föld alatti erőmű... Európai ritkaság! Az aranybányának és a pénzverdének sok vízre volt szüksége. Réges-régen a Túróc vizének egy részét vezették Ide. Aztán gondoltak egyet, a vlz megforgathatja a turbinák kerekeit. És erőművet építettek — 245 méteres mélységben. A turbinák az első világháború után termelték az első áramot. Még ma is működnek. A Túrócból „ellopott" vizet a Garamnak ajándékozzák ... A vájárok sem maradnak munka nélkül. A bányaigazgatóság a helyi nyersanyag felhasználására üzemet épít, hogy „kéznél" tartsa az aranybányászat szakembereit, mert ki tudja ... talán idővel kiokoskodnak valamit, s újra úgy köszönhetnek majd, mint régen: jó szerencsét! A jó szerencse valahogy nagyon kerülgeti a középkor emlékeit őrző városkát. Már az ötvenes években műemlékké nyilványították a város magvát. A történelmi nevezetességű épületek karbantartása pedig ... Legyintenek, kár erről beszélni. A Műemlékvédelmi Hivatal még azt a kevés pénzt sem tudja felhasználni, amit erre a célra kapnak. Csigalassúsággal megy minden. Az egyik épületet már tizenhárom éve renoválják! De úgy, hogy a már kijavított részt újra gerendákkal kellett megtámasztani. S ebben az épületben van a világhírű gyéinántboltozat. Nemrégen egy francia tudóst vonzott ide, de a sok llm-lom között alig tudták megközelíteni a híres termet. Szégyellik is emiatt magukat, de mit csináljanak?! A történelmi műemlék drágább kincs az aranynál is, és mégis hagyjuk, hogy az idő vasfoga... Aztán itt vannak az értékes középkori kódexek, és más, első nyomtatásban megjelent müvek. Itt van Közép-Európa egyiK legrégibb „üzemi" irattára, a pénzverő szakemberek még ma is tanulioányozzák elődeink munkafortélyait ... A középkor légkörében él Körmöcbánya, vagyis csak élne... Mert a járás megszűnése után csak peremvárosként élhet, néhány évig csak saját erejéből építkezhet. A kis városka poigármes tere azonban nem csügged és a józan észre apellál: természetes, hogy az új járási, ipari központot, Ziart építik, helyes, hogy hatalmas összegeket fektetnek majd be Banská Bystrica és Zvolen kiépítésére, új, modern városokra van szükségünk. És felveti a kérdést: vajon nincs szükségünk a modern városok „hátországára" — a kultúrára és a szemgyűnyörködtető környezetre, ahol megpihenhet, felüdülhet az ember? Hálásak voltunk, hogy „lépre csaltak" bennünket. Késő este — amikor már megtekintettük a föld alatti ritkaságokat, az erőművet, a gyógyforrást, majd a múzeumot, ahol nemcsak a pénzverés történetével ismerkedtünk meg, hanem Szlovákia területén talált római császárok pénzével is — az omladozó várfalak alatt járkálva emígy sóhajtoztunk: kár, hogy csak egy napra nivtak ide bennünket! Az évtizedekig „elkerült" város felkeltette az érdeklődésünket. Es van is miért. Ha furcsán is hangzik: mentenünk kell a középkort, a ma és a jövő számára. PETRÖCI BÁLINT SZÜLŐ K, NEVELŐ K .F Ó R U M A A MUNKÁHOZ VALÓ SZOCIALISTA VISZONY A MUNKA minden történelmi korszakban az élet és az emberiség fejlődésének alapját képezte. A szocializmust építő ember egyik fontos jellemvonása és erkölcsi kötelessége a „társadalom javára végzett lelkiismeretes munka". Miért állítjuk erkölcsileg is így előtérbe a munkát? Azért, mert a társadalom életének elengedhetetlen feltétele a munka, mert csakis céltudatos emberi munkával lehet előállítani mindazt, amire a társadalomnak szüksége van. Mert csakis a munka teremthet anyagi és szellemi értékeket, s az alkotó munka képezi az emberi élet értelmét s ez az alkotó munkafolyamat végső soron magát az embert is megváltoztatja. Ezért írta Engels is, hogy „A munka minden emberi élet első alapfeltétele, mégpedig olyan fokban, hogy bizonyos értelemben azt kell mondanunk: a munka teremtette magát az embert is." A munka a társadalmi fejlődés folyamán egyre nagyobb mértékben biztosítja az ember számára, hogy kiszabaduljon a természet béklyóiból és uralja környezetét. „A munka mindenekelőtt olyan folyamat — írja Marx —, amely az ember és a természet között megy végbe, amelyben az ember saját tettével közvetíti, szabályozza és ellenőrzi a természettel való anyagcseréjét." Ez azonban azt is jelenti, hogy az emberi társadalom életében nem volt és sohasem lesz olyan korszak, amikor az emberiség munka nélkül élhet. Bizonyos történelmi feltételek mellett egyes emberek lehetnek naplopók, munkakerülők vagy kizsákmányolók, de ezek az elemek is csak mások munkája révén élősködhetnek. SZOCIALISTA társadalmunkban ma még nincs minden ember tudatában a munka társadalmi jelentőségének, és még igen elevenen éreztetik hatásukat a munkával kapcsolatos több évszázados káros maradványok is. A tőkés társadalomban a munka ugyanis életuntságot, megvetettséget, ürességet és pesszimizmust teremt, nem pedig az egyéniség sokoldalú felemelkedését, az optimista életszemlélet és az emberi méltóságérzet kialakulását szolgálja. A magántulajdon megszüntetése a szocialista társadalomban megteremti a munka jellege fokozatos megváltozásának feltételeit, és a szocialista ember egyre inkább a munkájában találja meg az élet legfőbb célját. Az erkölcsi nevelés folyamán tudatosan is elő kell segíteni, hogy kialakuljon a munkához való új, szocialista viszony. Ifjúságunk előtt fel kell tárni a munka társadalmi szerepét, megmutatni, hogy a szocialista társadalomban csakis a becsületes munka biztosíthatja az ember egyéni céljainak elérését, az egyén alkotó készségeinek sokoldalú kibontakoztatását, s végső soron a szocialista társadalom céljainak elérését. Az iskolai, családi és társadalmi nevelőmunka egyik fontos mozzanata a munkaszeretet kialakítása. A munkaszeretet a szocialista ember egyik fontos erkölcsi jellemvonása, s azt jelenti, hogy a munka az ember számára létszükségletté válik. A munkaszeretetre való nevelés egyik legalapvetőbb mozzanata a hivatásszeretet kialakítása. Természetesen csak az az ember szeretheti munkáját, aki nem pusztán foglalkozásnak, hanem hivatásának tekinti azt. Ezért szükséges, hogy gyermekeinkben fokozatosan kialakítsuk a hivatásszeretetet, amelynek alapját a tudományos és műszaki ismeretek elsajátítása al• A LONDONI Lawrence and Wishard kiadó angol, amerikai, német és szovjet szakemberek segítségével jelentette meg Marx és Engels összes Műveit. • Graham Greene átadta a londoni Bodley Head Kiadónak önéletírása első kötetét, amelyben első regényének a megjelenéséig, az 1929-es évig vall önmagáról az író. kotja. Napjainkban különösen * fontos arra figyelmeztetni fiataljainkat, hogy a tudományosműszaki forradalom hatására az egyszerű erőkifejtésen alapuló munka alkotó munkává válik, s a jövőben mindig nagyobbak lesznek a szakképzettséggel szembeni igények. Szükséges, hogy az emberben gyökereket verjen a szakmai tudás állandó növelésének, az egyén képességei szüntelen fejlesztésének az igénye, hiszen a tudomány és technika rohamos fejlődését figyelembe véve, az iskolából kikerülve sem lehet félretenni a könyvet. Az eredményes munkához újabb és újabb ismeretekre van szükség, s aki szereti a munkáját, az minden igyekezetével a tudomány és technika legújabb vívmányainak az elsajátítására törekszik. GYERMEKEINKET már kisiskoláskorukban a munka megbecsülésére és szeretetére kell nevelnünk. Olyan jellemvonást kell kialakítanunk bennük, : hogy erejükhöz és képességeikhez mérten szívesen vegyenek részt a „munkában". A gyermek számára örömet kell jelentenie, hogy segítkezhet szüleinek a házi munkában, vagy bevásárlásban. A serdülőkorú gyermekre viszont már „komolyabb munkát is bízhatunk. A gyermeknek azonban sohasem szabad büntetésből munkát adni, mert ezzel olyan helytelen nézet alakulhat ki benne, hogy az embernek általában büntetésből kell dolgoznia. De a gyermeknek azt sem szabad éreznie, hogy a szülei megvetik, vagy kerülik a munkát. Az ilyen negatív hatások ugyanis rendkívül károsan befolyásolhatják a gyermek munkához való viszonyának alakulását, sőt egész erkölcsi arculatának formálódását is. Lenin mindig arra figyelmeztetett, hogy a szocializmus nem a lelkesedésre épül, hanem lelkesedéssel. Ez pedig az egyéni és társadalmi érdekek helyes összeegyeztetését jelenti. Az anyagi érdekeltség a szocializmusban azonban nem a magánérdek érvényesítésének az eszköze, hanem olyan esz-"

1 köz, amely az egyéni érdekeket a társadalmi érdekek szolgálatába állítja. Igen fontos rámutatni tehát arra, hogy az anyagi érdekeltség * szocializmusban nem jelenthet önző kapzsiságot, s arra is, hogy társadalmunkban az egyes ember jólétének, életszínvonalának alakulása a népgazdaság növekedésétől függ. A munkához való szocialista viszony kialakításában igen fontos szerepe van a munka erkölcsi ösztönzői egyre nagyobb mértékben való kifejlesztésének és erősítésének. A szocialista munka egyik legfontosabb erkölcsi ösztönzője az össztársadalmi célok egyéni, öncélként való elismerése. Ehhez viszont szükséges, hogy az ember tudatosan túllépjen a munka közvetlenül személyes értékeket teremtő jellegén és a munka társadalmi hasznosságát tartsa elsődlegesnek. Az * erkölcsi ösztönzők feltételezik azt is, hogy az ember a kollektívák közvéleménye, a saját belátása, lelkiismerete és önbecsülése alapján egyre jobban megértse és elfogadja a vele szemben támasztott társadalmi követelményeket, s minden tudása és ereje latba vetésével dolgozzék. Az ifjúságunkkal szemben támasztott legfőbb társadalmi követelmény viszont az, hogy minden erejét és tudását a jövőben végzendő alkotó munkára való felkészülésre, a tanulásra fordítsa. A MUNKÁHOZ való szocialista viszony kialakítása hosszan tartó folyamat, nem lehet rövid idő alatt automatikusan megoldani, hanem csak sok tü- ( relmet igényelő, sokoldalú társadalmi nevelömunkával. Ennek alapján válhat csak az i ember az egyéni képességeit a ^ társadalom javára sokoldalúan kamatoztató, alkotó egyéniséggé. Dr. ÓNODI JÄNOS '