Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

Aranyérmek a somorjai magyar gimnázium folyosóján Mélységes csend fogadott a somorjai magyar gimnáziumban. Tanárok, diákok órán voltak, csak néha-néha szűrődött ki a folyosóra az éppen felelő diák hangja, vagy a tanár han gos előadása. Vártam a csengetésre, s közben barátkoztam a tablókról rám mosolygó diákokkal és diáklá- nyokkal, majd folytattam „felfedező" utamat a folyosó végéig. Illetve csak folytattam volna ... Meditálás egy vitrin előtt Egy vitrin előtt tovább elidőztem. Ugyanis át kellett tanulmányoznom, hogy kiket és miért illet az a jó néhány oklevél, serleg, érem, amelyek az tiveg alatt díszelegtek. Felsorolásukra nem vállalkozhatom, mert valakit, illetve valamit kihagynék, s nem szeretném az utólagos reklamációkat. Annyit azonban elárulhatok, hogy a kikerülő diákok nem lesznek sohtt hűtlenek a sporthoz, a mozgáshoz, a lestneveléshez. Azt az elvet vallja, hogy az érettségizők ne csak szellemileg legyenek „edzettek", hanem testileg is, mert „ép testben ép lélek" . .. A testnevelés egyen jogú tantárgy Ilyen nézelen van az iskola igazgatója, Dudás Kálmán és a tantestület is; egyenrangú tantárgyként kezeli az iskolai testnevelést. Tudják, hogy a testedzés nemcsak a tanulók egészségi szempontjából játszik fontos szerepet, hanem jeltemtormáió ereje is van. Az egyik humán tárgyakai tanító pedagógus mesélte, hogy saját maga tapasztalta: a jól megszervezett testneveléssel együtt jár a jobb tanulmányi eredmény is, mert a sportolás céltudatosságra, akaratra nevel. S ez nem másodrendű a tanulók élelében. Az igazi testnevelő tanár nemcsak megszerettetni igyekszik a sportolást a fiatalokkal, hanem felszínre „dobja" a tehetséges diáksportolókat, irányítja óket, foglalkozik velük. A sport Koíümbuszai, a tornatanárok már nem egy sportoló gyerekembert fedeztek A TEHETSÉGEK / J; wnaSi HMEf ' ' jj> .MMÜ SZÜLETNEK diákélet szinte valamennyi területéről van ott „elismervény". S a vitrin előtt akaratlanul is eszembe jutottak a somorjaihoz hasonló vidéki iskolák, ahol nem éppen ideális feltételek mellett tanítják, nevelik a pedagógusok az új nemzedéket, a jívő orvosait, mérnökeit, tanárait; mert a dél-szlovákiai vidék kiapadhatatlan forrása a tehetségeknek, legyen szó bár irodalomról, művészetről, tudományról és a mi esetünkben a sportról... '<•• Nem folytathattam meditálásomat; megszólalt a csengő. Életerős, vidám "tizenévesek lepték el a folyosót. S ón f odajöttem eredeti célomnak megfelelően — érdeklődni kezdtem a tor natartár iránt. Székely István Szerény, de szókimondó. Nem dicsekszik, pedig lenne oka rá. Tizen négy évvel ezelőtt tagja volt a csehszlovák kajak-kenu válogatott keretnek. Felcsillant előtte a melbourne-i olimpia is. Azonban közbeszólt egy sérülés. Sokáig testnevelést sem taníthatott, pedig Székely István nagyon szereti a sportol... — Régen volt, igaz sem volt — tett pontot viccesen sportpályafutása után. - Inkább beszéljünk az iskolai testnevelésről. Problémák, problémák, problémák. Ez a visszatérő refrénje az iskolai testnevelésnek Soiiiorján is. A tornaterem állandóan foglalt, évről évre kevesebb a sportolásra alkalmas iskola melletti terület; A kosárlabdának dicső hagyományai "vannak a gimnáziumban, de a csapatnak jelenleg kevés a versenyzési. lehetősége. Ugyaii így van ez az atlétikával is. Amikor ilyesmiket hall az ember, szinte fájdalmasan hiányolja a középiskolai bajnokságokat — mirtden sportágban. így egy-két alkalomtól eltekintve, marad a "somerjai diákok számára a kötelező iskolai testnevelés. Székely István itt nem ismer pardont. Nem terrorizál, hanem igyekszik megszerettetni a tizenévesekkel a sportolást, amely a mai korban életszükségletté kell hogy váljon a fiatalember életében. A somorjai tornatanár meg van győződve, hogy a gimnáziumból lel, akik kikerülve a padok közül, sportegyesületekben bizonyítják; vidé. ken születnek a tehetségek, csak flei kell őket fedezni. Úgy, mini Somor}áo ... A csehszlovák ba jnoknő Bevallom, meglepődtem, amikor belépett a tanári szobába. A magyar diszkoszvetönő Stugner Jutkát juttat* ta eszembe, Ö is diszkoszvetönő, tizennyolc éves, 173 cm magas, és ... ezt nein illik elárulni. Szóval megérHORVÁTH MÁRIA tik... De komolyan meglepődtem Horváth Mária fiatal atlétanő termetén. Akárcsak a fiatal huligánok, akik az egyik éjjel „bizonyos céllal" belopóztak az édes álmukat alvó sítanfolyamon részt vevő másodikos gimnazista lányok szobájába. Balszerencséjük volt, mert az ágy alá bújó lányok visítására Mari is felébredt, s néhány percnyi • „edzés" után jelenthette: „Tiszta a levegő" — diszkosz helyett huligánokat dobált. Ezt csak a poén kedvéért mondtam el, különben az érettségi előtt álló M 3 < i/» Horváth Mária szerény, szolid, érzékeny kislány. Megkérdezte például, hogy miért nem értékelték ki a dunaszerdahelyi járás legjobb sportolói között. Nem tudtam válaszolni; az igazság talán az, hogy a fiatal diszkoszvetöno a Slovan II. ligás csapatának az igazolt versenyzője. Mert Horváth Mari már messzire „eldobta a sulykot"... A tavalyi országos Ifjúsági bajnokságon ugyan csak 38,41 méterre szállt kezéből a diszkosz, de ezzel a teljesítményével is aranyérmet nyert. Mari legjobb teljesítménye 41,98 méter; idei célja: 45 méter. Súlylökésben a dobo gó második fokán állt. —• Sokat köszönhetek Székely tanár elvtársnak — mondotta. — 0 Fedezett fel, irányított, irla elő az «!• zésadagokal. Aztán elvittek a Slovanba és leigazoltak a felnőttek közé. Hetente négyszer-ötször edeem. Oszin tón megmondom, a „munkát", az txlaésekel nem nagyon szeretem. De belátom a tornatanárom és a Slovan ed'40inek intéseit: a tehetség még nem minden. A bizonyítványom jobb is lehetne, de én világéletemben közepes tanuló voltam. Hogy mim van a „kőixmgdobál&sból"? Izgalmas versenyek, külföldi utak, új élmények és ennbarek. De ne csak engem tessék vallatni, a Safarit Laci érmei ki vannak állítva a folyosón ... Tanulni, tanulni, tanulni Iskola és vívás. Milyen jul megtérnek egymás mellett. De nemcsak papíron; Safarit Laci esetében a gyakorlatban is. Tanulmányi átlaga 1,8, s nemrégen tagja lett a csehszlovák junior vívó-válogatottnak. Közvetlenül, értelmesen beszélt. Mondanivalóját olyan pontosan fogalmazta, mint ahogyan találatait szokta bevinni ienfelei testére. Örül a válogatottságának, de szomorkodik, hogy Csehszlovákiában kávés a versenyzési lehetőség. Pedig a vívásban a tehetség mellett a minél több versenyzés teszi a vívót. Egy példát említett. Az országos ifjúsági bajnokság előtt keveset versenyzett, így csak negyedik lett kardban a leg jobbak között. Nem sokkal később — több versennyel a „kezében" — megnyerte Brno nagydíját. Pedig a mezőny egyenlő volt az országos bajnokságéval. Safarit Laci hetente kétszer, versenyek előtt háromszor edz. Talán mondanom sem kell, hogy Forgách Oszkár „maestro" keze alatt. Amikor Lacival beszélgettem, a budapesti ORT-re készült. Azt mondta, elsősorban tanulni megy Gerevich és Kárpáti, két példaképe hazájába. Safarit László még fiatal. Tizennyolc év a vívók között, a gyenge „serdülőkort", az „inaséveket" jelenti. Ekkor kell komolyan gondolni a jövőre is, mert a vívás nem életcélja, csak hobbyja Lacinak. Tanulmányait a testnevelési főiskolán szeretné folytatni. Minden bizonnyal sikerrel. De azért a vívásról sem feledkezik meg, mert személyében egy nagyon tehetséges, csehszlovákiai magyar vívót tart nyilván a sportkedvelő közönség. Laci búcsúzóul szerényen megjegyezte: — Ha lehet, a nevemet tessék magyar „S"-sel és „t"-vel írni. Miért ne lehetne? TOMI VINCE Nem. nem a nőkről van szó, hiszen éppen ma, március 8-án, a -„gyengébb nem" legszentebb ünnepén megbocsájthatatlan bűnt követne el az, aki ilyen tapintatlan kérdést tenne tel a harmincon feltiM nőknek. A „nő" szót azonban mégiscsak érinti kérdésünk, mert most már elárulhatjuk: a női sportról van szó, amely egy svájci történész szerint négyezer éves. Svájcban nemrégen sportkiállítás nyílt, ahol írásos és képzőművészeti emlékek alapján szemléltetik, hogy a bibliai Éva leszármazottai már hajdanában is hódoltak a testmozgás örömének ... Az ókori Görögországban nagy népszerűségnek örvendett a torna, az úszás ós a különböző labdajátékok. A nők azonbau nem versenyezhettek egymás et« len, mert ez csak a férfiak kiváltsága volt. Mint ismeretes, a nök abban az időben még nézőként sem lőhettek Jelen m olimpiai játékokon. Japán közismertén kiváló así> laliteniszezőkkel rendelkezik. A?,

t azonban már kevesen tudják, hogy kétezer éwal ezelőtt a japán nők a mai asztalitenisz, hez hasonló játékkal szórakoztak. Európában a labdajátékuknak hódoltak a dámák. Ennek lényege az volt, hogy az w»k é« hölgyek a réten egymásnak dobálták a labdát, s aki háromszor i*eni fogta meg, az kiesett a további játékból. Később eüt a labdajátékot - kimondottan esak nök űzték. 1927-ben nagy szenzációt élt át Párizs, amíkotegy 28 esztendős belga Margót nevezető kisasszony a férfiakat is „elporolta". Közép-Európában úgynevezett „vizeskauna-versenyekei" " rendezlek. A vízzel megtöHöti kannát a lányok a fejükön helyezték el, és így futottak a cél felé. Mivel értékes dijakért rendezték a versenyt, több sportszerűtlen „összecsapásra" ls sor kerüli (danesolós, köiiyőklés), így gyakran akadt dolguk a versenybíráknak. A XIX. saázad végén rendsze i-esen rendeztek kerékpáros versenyeket a nők részére. Itt már nem háztartásbeli nőkről volt szó. akik unalomból sportoltak. hanem emancipált hajadonokról; meg akarták mutatni a férfiaknak hogy mire képesek. A korcsolyázás őshazájában, Hollandiában már a XIV. - XV. században rendeztek korcsolyázó versenyeket. Mivel a nök nem vehették fel a versenyt gyorskorcsolyázásban a férfiakkal, megpróbáltak a jégen balettozni és táncolni. A bájos Lolo Montes a királyi udvarban ís fellépett, s a bajor királyi család kedvenc „jégtündére" lett. E néhány rövid érdekesség bizonyítja, hogy a gyengébb nem a kezdet kezdetétől érdeklődött a sport iránt. A nőkre is állna tehát az a mondás, hogy a testkultúra olyan idős, mint az emberiség maga? Itt* A jégkorong VB iippszelvénye a 20. oldalon Kiadja Szlovákia Kommuniita Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Főszerkesztőhelyettesek: dr. Gál» l>ón és Szűcs Béla. Szerkesztőség. Bratislava, Gorkij utca 10. Teleion: 537-t«, 912-23, 335-68 Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18, sportrovat: 505-2% gazdasági ügyek: 506-39, távíró: 09308. Journal Kiadóhivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai Szeme, Bratislava. Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenikého 12. Telelőn: 551-83. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Új Szó negyedévre IS korona. Terjeszti • P« la Mirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal ét postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná ezpedicia tla(«, Bratislava, Gtttwaldovo námestie 48,VII.