Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-19 / 42. szám, csütörtök

A NEGYEDIK SZOVJET ARANYÉREM MS 1970 fri VYSOKÉ Tegnap a világbajnokságon az ntol*6 nói egyéni számot, • 10 km-es Intést bonyolították le. Ebben ls szovjet győzelem született,. s igy a Szovjetunió versenyzői tegnap a negyedik aranyérmei szerezték hazájuknak. Remek teljesítményt nyújtott exen a távon a csehszlovák Sikolova, aki a nagyon előkelő 4. helyen végzett. A versenyt végigkísérte a havazás. Ax időjárás ugyan nem volt kellemetlen, de a frissen esett hő sok gondot okozott a vlaszolásnál. Azt talán felesleges különösen hangsúlyoznunk, hogy ebben a számban is a szovjet futónfik voltak az esélyesek. Piljuseaka, Kulakova. Oljunyina és Mjagar közül bármelyik megnyerhette a versenyt. De itt volt még a finn Kajosmää is, aki nemcsak meglepetésekre, hanem kitűnő teljesítményekre is képes. 3 u. i/i LU 411 K Í= IM Z O "J LU 2o u. < Z => O m * 1 Alevtyina OLJUNYINA a 4. szovjet aranyérmes versenyző. VB MOZAIK A szovjet versenyzők öt nap alatt 4 arany, 2 ezüst és 4 bronzérmet szereztek, s az a megállapítás, hogy fölényesen vezetnek, nem is ledi teljesen azt a klaszsziskülönbséget, amely a többiektől elválasztja őket. Mindenki kíváncsi, hogyan tudtak a szovjet sportolók ilyen magas szinvonalat elérni. A szovjet szakemberek, ha nem is titkoláznak, mindent ők sem árulnak el. Tény, hogy nem hajtották agyon versenyzőiket. A síugrók az NDK-beli oberhofi sáncon tartottak edzőtáborozást, itt készültek a világbajnokságra, miután a négysáncversenyen előzőleg próbára tették képességeiket és felmérhették ellenfeleik tudását. A fntők sein sokat gürcöltek, s ez a szakemberek helyes csele kedetét dicsérik. Két héttel a VB kezdete előtt Bakurianlban, 1200 méteres magasságban végezték utolsó felkészüléseiket. Igy nem volt szükséges akklimatizáciéra, és az eredmények bizonyítják, hogy felkészülésük szinte tökéletes volt. • • • 1970. A csehszlovák ugrők — bár még a nagysáncon szerezhetnek kellemes meglepetést, — az első versenyen, a középsáncon formájuk alatt szerepelnek. Ggy látszik, a négysáncversenyen voltak a legjobb tormában. Raška kiegyensúlyozott, kiváló adottságokkal rendelkező ngró, Matouš felnő a faladatok nagyságához és talajérés előtt még méterekkel meg tudja nyújtani ugrását. Erre tizetett rá a középsáncon, ennek köszönhette bukását is. Höhnl a balszerencsés versenyzők közé tartozik. Már nemegyszer végzett a 4. helyen és csak minimális különbségen múlott, hogy bronzérmet nyerjen. A csehszlovákok eredményei nem múlják leiül a szovjet ngrőkét, de mindenki bizakodva tekint a szombati versenyek elé. Lehet, hogy holnapig javul a tormájnk. • • • Az NDK és az NSZK ugrói és futói sem szerepeltek eddig — Grini mer kivételével — a várakozásnak megfelelően. Különösen az ugróktól vártak többet. Űk is a négysáncversenyen voltak a legjobb formában. A nyugatnémetek azonban már ott is „gyengélkedtek". Hiába vettek részt több nemzetközi versenyen, nem segített, sőt talán még ártott is. Mintha fáradtak lennének. Az is lehet, hogy az •kklimatizálédással is bajok voltak. « • • A norvégok nem panaszkodnak, de örömre sincs okuk. Martinsen révén egy ezüst és egy bronzéremhez jutottak. Nekik nagy a válogatási lehetőségük, s csak a legjobbaknak biztosítanak megfelelő felkészülési lehetőségeket. Az idei VB-re is a tőlük megszokott kemény edzésekkel készültek, s hogy nem koronázta siker munkájukat, azt az ellenfeleknek „kő szönhetik", akik úgy látszik még jobban felkészülve Jöttek a VBre. A svéd táborban érthetően nagy volt az öröm, amikor Aslund megnyerte a 15 km-es futást. Náluk is nagy népszerűségnek örvend a sífutás s ezt a versenyszámot támogatják a legjobban. A válogatott keret 20 tagja 1000 svéd korona segélyt kap, hogy gond nélkül végezhesse edzéseit. Elmondták, hogy a skandináv versenyző számára a Csorba-tő magassága hátrányt Jelent. Aslund kijelentette, — annak köszönheti győzelmét, hogy rendkivül erős tüdővel és szívvel rendelkezik. A finn futónónek volt az első őt kilométeren a legjobb ideje, bár a szovjet Oljunyina szorosan a nyomában volt, alig három másodperccel rosszabb idővel. KaJosmää a táv második felében szemmel láthatóan elfáradt, és szovjet ellentele több mint 20 másodperccel előzte meg. Oljunyina a táv elején nem hajszolta nagyon magát és igy kitűnően bírta a hajrát. Még fantasztikusabb teljesítményt nyújtott az öt kilométeres verseny aranyérmese, Knlaksva, aki a táv első felében még csak a 13. helyen állt. Az utolsó kilométereken elképesztő hajrába kezdett és végül bronzérmet nyert. A ílnn Takalo a 3. helyről esett vissza a 7.-re. Hiába, a magaslati levegő sok gondot okozott a skandináv versenyzőknek. A legnagyobb meglepetést a csehszlovák Sikolová szolgáltatta. Olyan nagynevű ellenfeleket előzött meg, mint a szovjet Piljusenko, Mjagart, valamint számos finn, norvég és svéd futónő. A világbajnok Kulakova is csupán hat másodperccel tudta megelőzni. A közönség olyan ünneplésben részesítette a csehszlovák futönőt, mintha legalábbis érmet szerzett volna. Ml tagadás, meg Is érdemelte. Gyengébben szerepeltek a svéd és a német futónők. A magyar Balázs £va erejéből csupán a 33. hely megszerzésére tellett. A 10 km-es női síkfutás világbajnoka: Alevtyina Oljunyina (Szovjetunió) 36:19,00 perc, 2. Kajosmää (Finnország) 38:40,05 p, 3. Knlakova (Szovjetunió) 37:00,04 p, 4. Helena Sikolová (Csehszlokia) 37:12,32 p, 5. Fischer (NDK) 37:12,99 p, 6. Piljusenko (Szovjetunió) 37:12,99 perc... 18. Chlumová (Csehszlovákia) 38:18,57 p. Pillanatfelvételek A Folynak az edzések a nagysáncon. A lelátókon sokan foglalnak helyet, ami érthető is, hiszen ezek az ugrások a leglátványosabbak. Érdekes megfigyelni a sportolók pszichológiáját. Aki nyer, illetve jó eredményt ért el, mindig mindennel elégedett. Aki viszont veszt, vagy gyengébb teljesítményt nyújt, rendszerint szidja a körülményeket, nincs megelégedve a pályával ,az Időjárással. A legutóbbi ugróedzések során a szovjet Belouszov 112 métert ugrott. Amikor lecsatolta síléceit, boszúsan legyintett, csak ennyit mondott: „Nem értem a zsűri tagjait, hogy beleegyeznek a hoszszabb nekifntóba, hiszen 110 m-en felül már életveszélyes a talajfogás." • • * Szegény zsűri. Míg a labdarúgók, a jégkorongozók, a kézilabdázók a játékvezetők Ítéletével nincsenek megelégedve, a síugrásban a zsűri határozatai váltanak ki gyakran nemtetszést a versenyzők körében. Raška, Matouš, Höhnl és a többiek 90—100 méter közötti ugrásokat teljesítettek, de rövidebb nekifutóval. Amikor a zsürl látta, hogy a legjobbak se Jutnak 100 méter fölé, megengedte, hogy a többiek a hosszabb nekifutót használják. Igy sikerült Belouszovnak az emiitett nagy ugrása, melynek ő maga sem nagyon örült. Érthető is, hiszen 112 m-nél már alig lejt a sánc, s Itt jól talajt fogni valóban művészet. Raška viszont azért volt elégedetlen a zsűri döntésével, meri nem ugorhatott ugyanolyan körülmények mellett mint ellenfelel. Nem értem — mondotta bosszúsan — miért engedik a versenyzők felét rövidebb, -a másik felét pedig hosszabb nekifutóval ugrani. Most honnan tudjam, mennyit értem volna el hosszabb nekifutással, illetve mennyit ugrott volna Belouszov rövidebb nekifutással." • . • Sok vita folyik a sáncok körül. Alkalmnnk volt francia és osztrák szakemberekkel beszélgetnL Mindnyájan elismerték, hogy a sáncokat remekül építették, de különösen a középsánc-asztallal nem voltak megelégedve. Ugyanazt mondták, mint Szakáll Imre, a magyar szövetség elnöke, hogy mindkét sáncasztal rövidebb egy kissé. A nagysáncot már módosították Ismeretes, hogy először készült el a sáncasztal, s azután építették hozzá az impozáns neklfntőt. Később bebizonyosodott, hogy túl egyenes, s igy ntőlag mélyíteni kellett, hogy az elugrás biztonságosabb legyen. • • • A magyar Gellér Mihály edzéseredményei ismét kitűnőek voltak. Megközelítette a 100 m-t, ami egyáltalán nem rossz, ha figyelembe vesszük, hogy a világ élvonalába tartozó csehszlovák versenyzők sem ugrottak nagyobbat. Kérdés, hogy a versenyek során megismétll-e az edzéseken elért ugrásalt. Mert ha nem marad „hű a hagyományokhoz" és nem ugrik 10 m-el kevesebbet, mint edzésben, akkor jő eredményt érhet el. • Kanadai küldöttség utazott Lausaune-ba, ahol megbeszélést kíván folytatni a Nemzetközi Olimpiai Bizottság amerikai elnökével. „írásbeli véleményt kérünk a NOB-tól a jégkorongozók amatör kérdéseit Illetően" Jelentette ki a Kanadai Jégkorong Szövetség elnöke. A Szovjetunió és a világ... Jelenleg is a szovjet sakkozók a földkerekség legjobbjai, s igy nem meglepő, hogy sor kerül a Világválogatott—Szovjetunió erőpróbára. A szovjet együttes a következő nagymestereket szerepelteti: Szpasszkij, Petroszjan, Korcsnoj, Botvinnxk, Szmiszlov, Tal, Keresz, Polugajevszkij, Geller, Tajmanov, Stejn és Bronstejn. A Világválogatott felállítását már a ranglistának megfelelően előbb közölte dr. Euwe, volt holland nagymester és világbajnok: Fiscber, Larsen, Portisch, Hort, Gligorics, Reshevski, Uhlmann, Matulovics, Najdorf, Ivkov. A nagy érdeklődéssel várt találkozóra Belgrádban március 29 és április 6 között kerül sor. A diákok példaképe A negyedik szovjet aranyérmes, Alevtyina Oljunyina 27 esztendős, férjezett tanítónő. Sikere után diákjai bizonyára példaképül választják és most szerzett aranyérme sok hívet szerezhet a fiatalok körében a sísportnak. •k Meglepte-e a táv jelénél a második helyezése? „Nem nagyon, hiszen becsületesen készültem a világbajnokságra és tudtam, hogy csak rajtam múlik az éremszerzés. A frissen esett hó egyáltalán nem zavart, nyugodtan indultam a táv második felének." -k Mit szól a szovjet lányok sikeréhez? „Remélem, sok örömet szereztünk edzőinknek, szakembereinknek és szurkolóinknak egyaránt. Eredményeinket elsősorban szakembereink körültekintő munkájának és lelkiismeretes edzéseinknek köszönhetjük. Váltóban is szeretnénk diadalra vinni a szovjet színeket. Nem tudom, hányadiknak futok a váltóban, de nem ls ez a fontos, hanem az, hogy győzzünk." A csallóközcsütörtöki tekézők A falusi embernek évtizedek óta kedvenc szórakozása a knglizás. A kemény izmú, jó szemű fiatalok és öregek vasárnap délutánonként a falu nagy nyilvánossága előtt mérik össze erejüket. Természetesen tétje Is van egyegy „szikrázó" összecsapásnak. Sör. bor, esetleg pénz Illeti a legjobban dobő kuglizút. Az emberek szeretik ezt a fagolyókkal labábubkra történő, régi, népi eredetű céldobő játékot, amely a maga mődján felüdülést Jelent a mindennapi nehéz munka után. Amikor több mint 100 évvel ezelőtt megalakult az első kngli egyesület (Németország), pontosan előirt keretek közé szorított sportággá fejlődött, s „tekének" kezdték becézni az egész világon népszerű „kuglit" ... A csallóközcsütürtöki emberek kitfinő kuglizók hírében állanak. 1963-ban gondoltak egy merészet és nagyot: felhasználva a helyi gépállomás anyagi segítségét, társadalmi munkával egy új, a versenyszabályoknak megfelelő, 120 000 korona értékű pályát építettek. Büszkék ls erre a falu lakéi, mert ritkán látni a környéken ilyen tekepályát. A pálya telépitése után csak egymással „szórakoztak" a csütörtökiek, de már akkor teltfint, hogy negyvea éven lelttliek között akad számtalan olyan kugliző, aki „sok sört nyert". Illetve nagyon jól „verte" a bábukat. Gondolkodni kezdtek: Jó lenne benevezni valamilyen versenyre, mert mégiscsak nem Illik, hogy öt hat ember — „kiütéses győzelmeik" következtében — állandóan zsebbenyúlni kényszerítse a becsületes földieket. Az elgondolást realizálás követte: 1387-ben beneveztek a területi bajnokság II. osztályába. Az ellenfelek erősek voltak, „nem sörre ment a Játék", de a csütörtökiek bebizonyították, hogy tudnak „tekézni" Is. Tavaly például 13 csapat közül „kikuglizták" a 7. helyet. Es a siker annál is hízelgőbb számukra, mert Linbach kivételével pozsonyi csapatok szerepelnek a bajnokságban, (elenleg az ötödik helyen állnak ... Gyakran megcsodálom az önkéntes sportvezetőket, akiknek a sport ezernyi nehézségével kell megküzdeniük vidéken, hogy ne „haljon" meg a sport talujukban, kisvárosukban. Sokszor saiát zsebükbe nyúlnak, lutnak Ide, szaladnak oda, Intézkednek. A csütörtöki tekézők is minden elismerést megérdemelnek. Kemény lizikai mnnka után hetente kétszer edzenek. Szombaton, amint levetik a mnnkarnhát, rohannak haza; egy kis MlUiknsaak éppen aem mondható „eszmecserét" folytatnak feleségükkel, s lutás a vonathoz. Lehet ezt sportszeretet nélkül csinálni? Nem hinnénk. S ráadásul már nem is tartoznak a legfiatalabbak közé. Vagy talán éppen ezért? Azt mondják, a mai elkényelmesedett fiatalokbői éppen a sportszeretet hiányzik ... A csapat vezetője és versenyzője, Bors Mihály bácsi például 64 éves (hatvannégy!!), Kállai Boldizsár, V a 1 a c s a y Ferenc, és még nébá nyan már túl vannak az ütődik „X"-en. — Két dologért vállaljnk a versenyzést és az ntazásokkal Járó nehézségeket — mondotta Bors Mihály bácsi. — Talán nem is kell mondanom, hogy mennyire szeretjük a kuglizást. A másik dolog: eredményeinkkel a falunak is elismerést szerzünk. Mert hát tud ja, vidéken is van fő értelembe vett lokálpatriotizmus. Meg itt van a kollektívánk. Nagyon megértjük egymást. Ez talán a korral Jár. Nem tndom. De mi negyven érvel ezelőtt is mások voltunk, mint a mai tiatalok. Sportszeretet, bajtárslas szellem nélkül nem lehet boldogulni vidéken sem ... Mihály bácsi nem tejezete be gondolatét. Gyűlésre hívták, majd edzésre megy. Hatvannégy éves korban... TOMI VINCE CSALÓDNI FÁJ A finn Marjatta Kajosmaa a verseny után nagyon fáradtnak látszott. A 29 éves kétgyermekes anyát — aki civilben kalauznö — erősen igénybe vette a 10 km. Vafon miért? „Nem is a táv hossza, hanem a magaslati levegő felentette számomra a nehézséget — mondotta a finn futónő. — Mi otthon sokkal alacsonyabb vidéken edzünk és versenyzünk. Itt, 1500 m-es magasságban mór nem bírtam teljes erővel a táv másik felét. Csak ennek tulajdoníthatom, hogy vereséget szenvedtem." * Ml a véleménye a szovfet futónők szerepléséről? „Kétségtelenül elismerésre méltó teljesítményt nyúftottak. Nagy körültekintéssel készültek a VB-re, nem voltak akkltmat± zátódásl gondjaik, mert otthon hasonló tengerszint feletti magasságon készülhettek. Az egész szovfet válogatott nagyon erős. Ezt igazolja, hogy Kulakova, aki öt kilométeren első volt, itt csak a 3. helyen végzett." Az üstökös és Černý Bizonyára feltűnt olvasóinknak, hogy a ZKL Brno hazai mérkőzésein közönsége „Kométa csatakiáltással biztatja csapatát. Ez a sző magyarul DstSkőst jelent. A brnői csapatot lénykorában Rndá Hvézda-nak, Vörös Csillagnak hívták, s a csillag fogalmától az üstökösig nem is olyan göröngyös a hűséges szurkoló fantáziájának az útja. A ZKL sokáig nem felviilané és továbbtűnő üstökös, hanem csodálatos fényű állócsillag volt. Sorozatban nyerte az arszágos bajnokságot. Vlastimil Bnbnik, Danda, s a jégkorongprofesszor Vanek mellett nőtt lel a többi között Cerný is, aki a hajdani nagyok közül egyedül maradt hírmondónak a brnői együttesben. Jlfík kladnól nevelésű játékos volt, de brnói „átültetése" nagyon jől sikerült. Vezéregyéniség tudott lenni, da tavaly meggondolta a dolgot, s elment szerencsét próbálni a jégkorongozás őshazájába. Az 1989/70 es idényre tehát Černý lett a játékmester, a mindenes. Ez az alacsonytermetű, de hatalmas munkabírású játékos, amatőr képességeinek csúcsára jntott. Mindazt, amit a CH, illetve a ZKL Brno, meg a válogatott nagy sportcsatái során megtannlt, most maradéktalanul kamatoztatja. A jég nagy egyénisége. Bottechnikája, korongvezetése, helyzetfelismerése, korcsolyázó készsége teszi a földkerekség egyik legjobbjává. Jő, hogy a ZKL csapatának, a igy az országos válogatottnak is Golonka és Jiflk távozta után maradt ilyen nagy játékosegyénisége. Biztosan nagy szükség lesz rá az ismét Stockholmban sorra kerülő, a kanadaiakat ezáltal nélkülöző világbajnokságon. Ogy gondoljuk, hogy különösen emberhátrány során lesz rá nagy szükség. Megközelítőleg még a Hollk fivérek, meg talán Suchý tudják úgy „tartani" a korongot, mint ő. Csak az, akt a jégkorongsport csínját-bínját ismeri, tudja, hogy mennyi erőbedobást igényel az a „csak két perc". A svéd fővárosbői ismét nagy jégkorong-parádé képét vetíti világgá a tv. El tndjuk képzelni, bogy a „csillagok csapatában" ezúttal jut hely Josef Černý számára Is. Cgy érezzük, formája most tetőz. Mozgása nem árulja el, hogy csupán a kort nézve (31 esztendő) öreg játékos. Vagy hí mégis annak akarjuk minősíteni, rá is vonatkoztathatjuk a népi bölcsesség állítását: „Jő az öreg a háznál." ZALA JĎZSKF