Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-19 / 272. szám, szerda

INTERJÚ RUDOLF BELANNAL, A SZGVISZSZ TITKÁRÁVAL Mi történik az ifjúsági mozgalomban ? A fiatalok nem szigetelődnek el a társadalmi élettől <0 Erősödik az ifjúság Lenini Szövetsége ^ A jövőben is érvényre jutnak a nemzetiségi fiatalok sajátos érdekei Országos és szlovákiai viszonylatban egyaránt rengeteg a nyílt kérdés, a megoldatlan probléma ifjúsági mozgalmunkkal kapcsolatban, mely az utóbbi másfél esztendőben jelentős változásokon ment át. Megszűnt a CSISZ, helyébe — februártól — hosszas viták után a Szlovákiai Gyermek- és Ifjúsági Szervezetek Szövetsége lépett, önálló tevékenységet kezdtek a parasztfiatalok, a középiskolások, a munkásfiatalság, a MIKT-ben pedig hivatalos érdekképviseleti szervet kapott az itt élő nemzetiségek fiatalsága. A SZGYISZSZ megalakulásától eltelt időszak gyakorlati tapasztalatai körvonalakban már megmutatták: vajon az itt tömörülő szervek életképesek-e, és társdalmunk általános érdekeivel összhangban, a szocialista nevelés céljait szem előtt tartva működnek-e? Az ifjúsági mozgalom ezért az önvizsgálat, a februártól végzett munka mérlegelése és a „társulás" belső átszervezése fontos szakaszába lépett. Ezekről az időszerű kérdésekről beszélgettünk RUDOLF BELANNAL, a SZGYISZSZ titkárával. • Az utóbbi hónapokban jelentős változások jellemezték gyermek- és ifjúsági mozgalmunk életét, amelyek eredményeképpen létrejött a négy ifjúsági és két gyermekszervezet szövetsége. Miképpen jellemezné ifjúsági mozgalmunknak ezt az időszakát? — A fiatalok szervezeti életének átépítésére rendkívül bonyolult belpolitikai viszonyok között került sor. E folyamat kicsúcsosodása a SZGVISZSZ februári alakuló kongresszusa volt, melynek az összes vitás kérdésben mérvadó végszót kellett volna kimondania. A gyakorlat azonban ennek ellenkezőjét bizonyította: ifjúsági mozgalmunk számos aktuális kérdése továbbra is nyílt, megoldatlan maradt. Ez a nyilvánvalóan abból ered, hogy a kongresszus tartalmilag és politikailag egyaránt nem volt megfelelően előkészítve. Ismeretes például, hogy Szlovákiában a szlovákiai fiatalok szövetségét terveztük, de ez a javaslat megbukott. E helyett mozgalmunknak más szerkezeti modellje nyert megvalósítást. Ma már látjuk, hogy ez hiba volt, melynek eredőjét a szlovákiai ifjúsági mozgalom igazi problémáinak felületes értékelésében és elbírálásában látom. • A fiatalokat, mai szervezetüket gyakran éri mostanában az éretlenség s az elhamarkodottság vádja ...? — Említettem már, hogy az ifjúsági mozgalom szerkezetét illetően különböző elképzelések párharca folyt. A fiatalok egészséges magva az eszmeiforradalmi jelleg megőrzéséért, a többéves hagyományok megőrzése mellett szállt síkra, természetesen az ifjúság különböző érdeklődési köreinek figyelembe vételével. Ezzel szemben oly erők is hallatták nyilvánosan hangjukat, melyek az apolitizmus szükségességét hirdetve az egészséges egység ellen léptek föl. A gyermek- és ifjúsági mozgalom programjáért és külső arcéléért így nyílt politikai harc keletkezett. E harc eredményeképpen jött létre a SZGYISZSZ hat szervezete. Tény: programnyilatkozataikban, ha nem is mindig egyértelműen, kifejezték azokat az alapvető eszmei-politikai elveket, melyeken egy szocialista állam ifjúsági szervezetének állnia kell, de a gyakorlat sokszor eltért a kitűzött és vállalt feladatoktól. • A szlovákiai ifjúsági mozgalomban, a fiatalok szervezetének új belső tagoltságát illetően több elképzelést ismer a nyilvánosság. Szólhatna erről bővebben? — Igen, erre vonatkozólag ma is különböző nézetek, tervek vannak, bár kiindulópontjuk közös: az, hogy a SZGYISZSZ-nek komoly fogyatékosságai vannak, s nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Joggal kérdezheti valaki, miért e hibák? Véleményem szerint a társulás központi tanácsában és az önálló szervezetekben nem szenteltek elég figyelmet a közös kérdéseknek, többnyire csupán a sajátos problémákat juttatták érvényre, így lebecsülték, mellőzték az együttes fellépés fontosságát, I

ami természetesen nagyon zavarólag hatott a programnyilatkozatban foglalt közös célkitűzések teljesítésére. A CSKP KB májusi és szeptemberi plé9 numa után azonban mind a központi tanács, mind az egyes r szervezetek tudatosították az k integrációs törekvések fontosságát. Természetesen sem ma, sem pedig a jövőben nem az adminisztratív, formális egységesítést szorgalmazzuk, munkánk eszmei-politikai hangsúlyát a marxi—lenini ideológiára, a proletár internacionalizmus elvére és a kommunista párt vezető szerepének elismerésére fektetjük. Az egységet nem máról holnapra megvalósítható feladatként, hanem napról napra érlelődő folyamat eredményeként értelmezzük! Ezzel szeretnénk bebizonyítani a fiatal nemzedék érettségét, megfontoltságát. Az egységről beszélve nemcsak annak szervezeti érvényre jutását értjük, hanem az eszmei és politikai célok közös megvalósítását is. Más szavakkal élve, olyan új ifjúsági szervezet létrehozásán fáradozunk, amely nemcsak a programjában, hanem a valóságban is tág teret biztosítana az ifjú nemzedék közös társadalmi érdekeinek, ugyanakkor azonban figyelembe venné a különböző korú és érdeklődési körű fiatalok sajátos igényeit is. • Gondolom, válaszával nagyon fontos és érzékeny pontot érintett. Kétségtelenül helyénvaló az egységesítés szándéka, de épp oly létjogosultságuk van az egyes érdek- és rétegszervezetek sajátosságait pártfogoló törekvéseknek is. Véleménye szerint lehetséges e két áramlat egybehangolása? — Ogy érzem, hogy ez nemcsak lehetséges, hanem szükséges is. Egy ifjúsági szervezet sikere ugyanis éppen a kezdeményezőkészségben, a társadalmi aktivitásban rejlik. Egy-egy fiatal csak akkor lehet igazán aktív, ha azt látja, hogy konkrét, reális lehetőségek előtt áll; része van a közös munka sikeréből; ha azt tapasztalja, hogy a saját szervezetének segítségével érvényesülni tud; ha megbecsülik és értékelik tevékenységét. A jövőben ezért csupán olyan ifjúsági szervezetnek lehet sikere nálunk, mely lehetővé teszi, hogy minden egyes fiatal aktív részt vállaljon a közös munkából, és ennek keretében megtalálja a saját érdeklődési körét kielégítő lehetőségeket is. Régi igazság, hogy nem a program teszi a szervezetet szervezetté, hanem a kitűzött célok megvalósítása a mindennapi gyakorlatban. Munkánk értelme és célja tehát csak egy lehet: az alapszervezetekben sokrétű, mozaikszerű tevékenységet folytatni, hogy mindenkinek meglegyen a saját helye, feladata. Ebben látom a fölvetett kérdés gyakorlati egybehangolásának kezességét. • Az utóbbi hónapokban alakult meg az Ifjúság Lenini Szövetségének előkészítő bizottsága. A közvéleménynél nagy visszhangra talált e kezdeményezés. Szerkesztőségünk is kapott már hírt arról, hogy többhelyütt megalakították a helyi szervezetét. Vannak ellenben, akik úgy vélik, hogy az új szervezet ellentétben áll a SZGYISZSZ-szel... Ar ra kérem hát: tájékoztassa olvasóinkat e kérdésben

f —

; Az Ifjúság Lenini Szövetsége Szlovákiában valóban az utóbbi hónapokban alakult. E lépés indítéka véleményem szerint az volt, hogy a fiatalok be akarták bizonyítani: egy ifjúsági szervezetnek nálunk marai—lenini alapelvekből keH kiindulnia. A megalakulás másik indoka a SZGYISZSZ tevékenységében tapasztalt fogyatékosságokkal szembeni reakció lehetett. Alakulásukat — őszintén szólva —, fenntartásokkal fogadtuk, mert éppen abban az időszakban jelentkeztek, amikor már a mi szervezeteinkben is tapasztalható volt az egységesítés, az eszmei-forradalmi jelleg előtérbe helyezése. A kölcsönös kételyeket az információk hiánya okozta, melyek azonban az első közös tárgyalásaink után eloszlottak. Tudatosítottuk, hogy munkánk értelme csak a kölcsönös megértés lehet, és törekvéseiben meg kell találnunk azt, ami a fiatalokat egybekapcsolja. Ma már körvonalakban megtaláltuk a kölcsönös együttműködés lehetőségeit. Közös célunk egységes, határozott eszmei-politikai arcélű, belsőleg tagolt ifjúsági szervezet létrehozása. Már több intézkedést is foganatosítottunk a konkrét együttműködés érdekében. Az ILSZ például képviselve van a központi tanácsban, egy épületben dolgozunk és anyagilag is segítjük őket. Kölcsönös kapcsolataink végleges rendezése a SZGYISZSZ KT legközelebbi plénumának egyik napirendi pontja lesz. • Az elmúlt másfél esztendő sok új vonással gazdagította az ország nemzetiségi fiatalságának életét is. A magyar fiatalok szempontjából, — minden bizonnyal — a legnagyobb pozitívum a csaknem hat éve indult önálló klubmozgalom gyors ütemű kiszélesedése, valamint az, hogy a központi tanácsban nemzetiségi fiatalságunk is egyenrangú partnerként van képviselve. Miként alakul a magyar és az ukrán fiatalok helyzete a leendő ifjúsági szervezetben? — Hangsúlyozni szeretném: az elmúlt, nehéz időszak legnagyobb pozitívumai közé tartozik, hogy a magyar és az ukrán liatalok is tevékenyen, önállóan kivették részüket a munkából és a MIKT révén hivatalos fórumot is kaptak. Hasznunkra szolgált, hogy sajátos, konkrét jelleggel járulnak hozzá a problémák fokozatos megoldásához. Természetesen a jövőben is, az ifjúsági mozgalom egységesítésében is számítunk a Szlovákiában élő nemzetiségi fiatalok segítségére. Leendő új szervezetünkben is tekintetbe vesszük majd a magyar és az ukrán fiatalok nemzetiségi sajátosságait. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy minden Szlovákiában élő fiatal számára biztosítsuk a munka és az érvényesülés objektív feltételeit. Ennek egyik kezességét az egyenrangú képviseletben látom, amit új központi szervünkben is biztosítani fogunk. A mai tanácsrendszer helyett a nemzetiségi fiatalok tanácsadósegítő szervének megalakítását tervezzük, melynek fő feladata az általuk képviselt fiatalok sajátos problémáinak megfogalmazása és tolmácsolása lesz. Közös feladataink és közös céljaink megoldását az új szlovákiai ifjúsági szervezet központi bizottsága irányítja majd. • ' • Ml TÖRTÉNIK AZ IFJÚSÁGI MOZGALOMBAN? — tettem föl bevezetőben a kérdést. A fenti válaszok alapján úgy tűnik: politikaitársadalmi életünk egyéb területeihez hasonlóan a fiatalok körében is megindult az az egészséges folyamat, mely józanul elemzi az elmúlt időszak eseményeit. A cél aligha lehet más, mint megőrizni a tavaly januárban indult fejlődés pozitívumait, ugyanakkor azonban határozottan levetni mindazt, ami káros túlkapás, vadhajtás ifjúsáai mozgalmunkban. MIKLÓSI PÉTER A „SZAKOSÍTOTT" MOLDEN KÖNYVKIADÓ A modern könyvkiadók többsége természetszerűen nem öleli fel az irodalom egészét, hanem szakosítja magát annak egyes területeire, hogy eleget tegyen a differenciálizálódó olvasóigénynek. Az ilyen szakosított könyvkiadóknak nagyon érdekes példájára bukkanunk tőszomszédságunkban, a semleges Ausztriában. Világszerte közismert tény ugyanis, hogy a bécsi Molden Könyvkiadó specializálja magát az antikommunista irodalomnak arra a leplezettebb, körmönfontabb formájára, amelyet elsősorban a szocializmust bíráló „szocialista" irodalmárok művei képviselnek. Ennek a könyvkiadónak „felfutásáról" ad számot Vladimír Príbus cikke a PRAVDA november 14-1 számában. Megtudjuk belőle, hogy a harmincas évek vége felé Fritz Molden, egy aránylag ismert nevű bécsi liberális nyomda- és kiadótulajdonos fia amerikai ösztöndíjjal kezdi el egyetemi tanulmányait az óceán túlsó partján. Ennek során szoros kapcsolatba került az Egyesült Államok hírszerző ügynökségével, a CIC-val, sőt mi több, feleségül veszi a kémszervezet főnökének, Allan Dullesnek lányát. Az após biztosítja az összeköttetéseket és a fiatal Molden nemsokára Bécsben óriási, korszerű nyomdaipari kombinátot létesít. 1962-ben ezen a bázison hozzálát egy mammutkönyvkiadó megalapozásához. S mivel ezekben az években Nyugat-Európában és természetesen az Egyesült Államokban is az uralkodó körök, valamint illetékes szerveik is mind nagyobb érdeklődést tanúsítanak a csehszlovákiai helyzet fejleményei iránt, Fritz Molden csalhatatlan szimattal ráhibáz a nagy alkalomra. Oj könyvkiadójának első terméke egy 1948-as cseh emigránsnak, Karel Kramáfnaky különben a Szabad Európa Rádió bécsi rezidensének könyve. Ez a „mű" nemcsak a kommunistákat támadja, hanem a masaryki—

beneši politikát is. Molden közben közvetlen kapcsolatba lép G. P. Kennan volt moszkvai amerikai nagykövettel, aki csoportjával együtt a szocializmussal szemben nem a frontális támadás, hanem a belső eszmei fellazítás gondolatát pártolja. (Különben Kennan pártfogolja már évek óta a február utáni csehszlovák emigráció egyik vezéralakját, Pavel Tigrldet, és ő volt az, aki előkészítette f. V. Sztálin lányának, Szvetlana Alilujevának szökését a Szovjetunióból s „emlékiratainak" kiadását is.) F. Molden ezen az úton haladva egymás után jelenteti meg a szocialista országokról, de főleg Csehszlovákiáról szóló „telepleztf" könyveket. Ebben a sorban előkelő helyet foglal el Ladislav Mňafko. aki rövid idő leforgása alatt kétszer is disszidált hazánkból. 1968 szeptemberében például a Bécsi Erdőben, F. Molden üdülőjében, a vmecénás" teljes ellátásában részesülve írja meg a Hét éjszaka című könyvét a szövetséges csapatok bevonulásáról Csehszlovákiába. S azóta már megszületett a Drezdai éjjel című regénye, sőt szorgosan dolgozik Az örök Svejk című művén is. Ezeknek a könyveknek jellege nyilvánvaló, hiszen a Molden Könyvkiadó, amint azt a cikkíró megállapítja, csak olyasmit jelentet meg, ami .„ellenzéki hangvételű, szovjetellenes színezetű, ami fegyver a szocialista tábor országai barátságának megbontásában, s ami lényegét tekintve, céltudatos és rafinált antiszovjetizmus", Erről tanúskodik a Molden Könyvkiadó nyilvánosságra hozott kiadó_i programja is. A közeljövőben megjelenik itt Mňačko mellett egy 5/fc-brosúra, azután Trockij műve a fiatal Leninről s néhány más szovjetellenes kiadvány, majd Szvetlana Alilujeva második könyve, amely a beharangozás szerint a Kreml „hatalmasairól" szól majd. MIÉRT ZARTAK Kl ERNST FISCHERT AZ OKP-BÖL lirnst Fischer osztrák író és esztéta neve főleg a marxista értelmiség körében jól ismert volt, úgyhogy a napisajtóban nemrég közölt szűkszavú hír, hogy kizárták az Osztrák Kommunista Párt soraiból, sok kérdőjelet vetett fel. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a NOVÉ SLOVO 46. számában a VolksStimme alapján megjelent cikk közvetítésével tájékoztassuk olvasóinkat testvérpártunk e lépésének okairól. E. Fischer közvetlenül az OKP XX. kongresszusa után, egy tévébeszélgetésben, főleg a tavaly augusztusi csehszlovákiai események kapcsán olyan nézeteket fejtett ki, amelyek ellentétben állnak pártja álláspontjával és végső soron alapszabályzatával is. A többi között bedobta a köztudatba a „tankok kommunizmusának" fogalmát és az OKP politikai irodájának megállapítása szerint elutasította a szolidaritást a Szovjetunióval, valamint más szocialista országokkal is. A párt Központi Bizottsága ennek alapján fegyelmit indított ellene. A fegyelmi bizottság ülésein E. Fischer nem vett részt, sót nem is képviseltette magát meghatalmazottjával. A fegyelmi bizottság ezért 1969. május 8-i ülésén javasolta kizárását a pártból. Május 29-én a Központi Bizottság ezt a döntést felülvizsgálta — minden bizonnyal alkalmat akart nyújtani E. Fischernek, hogy revidiáija magatartását. írásbeli önkritikát kértek tőle, csakhogy E. Fischer írásban is leszögezte, hogy amikor azt szükségesnek fogja tartani, a jövőben is nyilvánosan kifejti saját véleményét a párt határozatairól. Még júniusban megjelent egy cikke és elhangzott egy beszéde, amelyek arról tanúskodtak, hogy nem hajlandó eltérő nézeteit csak a párt fórumain kifejteni. A fegyelmi bižottság ezért továbbra is ragaszkodott eredeti javaslatához s azt az OKP Központi Bizottsága szavazattöbbséggel jóváhagyta. Különben ez a lépés hozzájárult a párt tavaly óta tartó válságának elmélyüléséhez, mert az OKP több vezető funkcionáriusa nem tartja helyesnek. A Központi Bizottság azonban kitart álláspontja mellet s a berzenkedőkkel szemben az alábbi nézetet képviseli: „A Központi Bizottság megállapítja, hogy minden elvtársnak jogában áll ezt a kizárást helyteleníteni. Ehhez hasonlóan jogában áll a pártban védenie ezt a nézetét, mint ahogy más párttagok védhetik ellentétes nézetüket. A Központi Bizottság azonban elutasít minden olyan kezdeményezést, amely a politikai ellenfeleknek a tömeges hírközlő eszközök közvetítésével lehetővé teszi a nézetkülönbségeket felhasználni pártunk ellen ..." TALLÓZÁS A NAGYVILÁGBAN A NAGYVILÁG novemberi számában több csehszlovákiai vonatkozású írást közöl. így például Illés László fordításában, bő kivonatban fifí Hájeknek, a Tvorba főszerkesztőjének a Kürbiskern című baloldali nyugatnémet folyóiratban megjelent tanulmányát, amely a csehszlovák értelmiségnek a közelmúltban betöltött szerepével foglalkozik. Sziklay László bírálatot írt Laco Novomeský válogatott vegeiről. Magáról a költőről a többi között leszögezi: „Önálló egyéniség, s ebben van a varázsa: korunk legégetőbb problémáit is a legnagyobb műgonddal, a költő legbensőbb világát a legigényesebb művész tisita hanghordozásávál tudja kifejezni. A legnagyobb dicséret, amelyet a kötetről elmondhatunk: mindebből a szövegben alig-alig sikkad el valami." Á mai csehszlovák képzőmm észetnek a budapesti Műcsarnokban megrendezett kiállításról elismeréssel szól Tölgyesi fános bírálata. Meglepőnek tartja, hogy mennyire egységes jellegű s alapvetően lírai tónusú ez a tárlat Ennek okait is kutatja és egyben részletesen foglalkozik a legkimagaslóbb alkotásokkal. Főleg 7fankovič plasztikáit és M. Medek elvont képeit tartja nemzetközi viszonylatban is rangosaknak. lg. hf