Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-14 / 268. szám, péntek

Viskó és „aranybánya" Megoldható-e a cigánykérdés a rimaszombati járásban? A rimaszombati járásban sok problémát okoznak a cigányszármazású állampolgárok. Felkerestük Milan Kockát, a Rimaszombati Járási Nemzeti Bizottság cigánykérdéssel foglalkozó bizottságának titkárát és megkértük, tájékoztasson minket a problémákról. • Az utóbbi időben sokat írnak a cigányokról. Milyen a helyzet a rimaszombati járásban? — Az év folyamán nem vezetünk külön statisztikát a cigányokról. Számukat csak az év végén állapítjuk meg. Tavaly a járásban 11 322 cigány élt, ami az egész lakosság 12 százalékát jelenti. A cigányok különálló telepeken élnek, de a járás 103 községében és városában is élnek cigányok elvegyiilten a többi lakos között. • Milyen a cigányok szociológiai helyzete? — Élet- és kulturális színvonaluk nagyon alacsony. Aránylag kevesen vannak, akik minden téren teljesítik állampolgári kötelezettségeiket és törődnek családjukkal. A telepeken is vannak olyan családok, melyek rendezett körülmények között élnek, de sajnos, egyes családok a városokba és a falvakba is átvitték régi, rossz szokásaikat. Becslés szerint 2700 cigány a legelmaradottabb körülmények között él. 4800 már kissé jobb körülmények között, és csak 3822 cigány életszínvonala felel meg a követelményeknek. • Hogyan látogatják a cigánygyerekek az iskolát? — A tanítóknak sok problémát okoznak. Az alapiskolák első osztályaiba olyan gyermekek érkeznek, akik nem beszélik a tanítási nyelvet, s így természetesen nem tudnak lépést tartani a többi tanulóval. A tanítóknak nincs idejük arra, hogy külön foglalkozzanak velük. A szülők többsége nem törődik a gyerekekkel, és így többségüknek rossz az előmenetele. Tavaly a 2805 cigánytanuló közül 195 elérte a 15. évet, vagyis számukra már nem kötelező az iskola látogatása, de közülük csak 27-en jutottak el a 9. osztályba. Cigánygyerekek csak kivételes esetekben kerülnek bölcsődékbe és óvodákba, s csak nagyon kevesen folytatják tanulmányaikat tanonciskolában, vagy másodfokú iskolában. Ez évben a 195 tanuló közül 130 cigánygyerek otthon maradt. Hét alapiskolában külön osztályokat létesítettünk a cigánygyerekek számára. A pedagógusok ezekben az osztályokban már nagyobb gondot fordíthatnak az egyes tanulók előmenetelére. Ennek ellenére nehézségekbe ütközünk, mert csak kevés tanító vállalja ezt az igényes munkát. Több ipari üzem vállalta, hogy cigányfiatalokat vesz fel tanonciskoláiba, de a szülők ebbe nem egyeztek bele. Sok fiatal cigány így továbbra sem dolgozik, garázdálkodik, éš erkölcstelen életet él. Nagy hiba, hogy az üzemek szakszervezeti bizottságai nem fordítanak kellő gondot cigányalkalmazottaik problémáira. A Rimaszombati Építővállalatban, ahol 260 cigány dolgozik, tanfolyamokat akartunk szervezni számukra, hogy szakképzettséget szerezzenek, de kezdeményezésünk nem talált megértésre. 0 Milyenek a lakásviszonyok? — 1951 cigánycsalád 1742 lakásban él. Ezek közül 564 düledező viskó, melyekben 7108 személy él. Ez azt jelenti, hogy egy viskóban átlag 13 személy lakik. A putrikban csak egy kis konyha és egy valamivel nagyobb szoba van. — Egy kormányhatározat lehetővé teszi az ilyen viskók felvásárlását, és ezáltal a ten lepek fokozatos felszámolását, (jj Ez évben 43 putrit vásároltunk fel. Nem feledkezünk meg a cimq gúnyok életkörülményeinek a megjavításáról sem. Azoknak a 14_ községeknek, ahol cigányok élnek, segítséget nyújtunk abban, 5

hogy utat, kutakat és higiéniai berendezéseket építsenek a telepeken. Ez évben Balogfala, Gesztete, Várgede, Rimajánosi, Gortva, Vecseklő, Rimaszombat és Rimaszécs 300 000 koronát kapott erre a célre. Gesztete és Rimajánosi segítséget kapott ahhoz, hogy óvodát építsenek a cigánygyerekek számára. Az állam közvetlen segítséget nyújt a családi házak építésekor vagy vásárlásakor. Sajnös, csak kevés család engedheti meg magának, hogy házat építsen. Ezért arra törekszünk, hogy lehetővé tegyük a kész családi házak vásárlását. • Milyen a helyzet a szaporulat terén? — 1968-ban 318'cigánygyerek született, A cigánycsaládokban általában sok a gyerek. Több fiatalkorú fiú és lány él együtt házasságkötés nélkül. Gyakori, hogy 14—15 éves lányok gyermeket szülnek. A partnercsere nagyon gyakori. A gyámhivatalnak sok munkát okoz, hogy elhelyezze azokat a gyerekeket, akikkel nem törődnek, vagy rákényszerítse az apákat a gyermektartás fizetésére. Az anyáknak sokszor két, három, vagy még több apától van gyermekük. Arra törekszünk, hogy a cigányok törvényesen kössenek házasságot és csak megfontoltan alapítsanak családot. Ezen a téren sokat tesz az egészségügy. Felvilágosítja őket a családi életről, a terhesség megelőzésről, a gyermekgondozásról stb. Ez a munka nem is maradt eredménytelen. A járásban a fogamzásgátló szereket használó nők 28 százaléka cigány. • Milyen a cigányok munkaerkölcse? — Ez nagy probléma. Többségüknek nincs szakképzettsége. A legtöbben az építővállalatokban dolgoznak. Munkatermelékenységük nem felel meg a követelményeknek, s ezért keresetük is alacsony. Külön problémát jelentenek a nők, akik a sok gyermek miatt nem vállalhatnak munkát. Azok, akik dolgoznak, az állami gazdaságokban, a szövetkezetekben, vagy a konzervgyárban vállaltak munkát. Sok cigányasszony abból él, hogy árut csempész át Magyarországról és Lengyelországból. Érthetetlen, hogy sok nem dolgozó cigánynak nyugati rendszámú személygépkocsija van. Megdöbbentő, hogy az emberek hogyan megbíznak a cigányokban, megveszik tőlük a csempészárut és sok esetben háromszáz százalékos felárat is fizetnek. A cigányok számára aranybányát jelentenek a jugoszláviai cigányokkal kötött „baráti kapcsolataik". A Jugoszláviából érkező cigányok aranygyűrűket és más ékszereket adnak el a romáknak. Egyes cigányok szinte elképzelhetetlen üzleteket bonyolítanak le. így pl, Grula Bundás János Feledről Plzeübe költözött, ahol szép lakást bérelt. A Rimaszombati Járási Nemzeti Bizottságtól azonban 80 000 koronát követelt azért, hogy családi házat vehessen Plzeňben. A plzefti rendőrség házkutatás során Bundás János lakásában 600 000 korona értékű aranyérmét talált. Sok hasonló leleményes cigány él a járásban. • Mi az ön nézete, hogyan oldhatók meg a problémák? — A közvélemény gyakran bírálja, hogy az állam külön foglalkozik a cigányok kérdésével. Azzal érvelnek, hogy a cigányok sohasem javulnak meg. Nem érthetek egyet az ilyen állásponttal, mivel rendszerünk nem lehet közömbös sorsuk és életmódjuk iránt. Nem úgy gondolom, hogy minden költséget az állam vállaljon és a cigányok, amint mondják, a készbe üljenek. Közülük sokan elvárnák ezt. Jó politikai és kulturális nevelőmunkával el kell érnünk, hogy megváltoztassák gondolkodásmódjukat. Ezen a téren segítséget várunk a Cigányszövetségtől. A nemzeti bizottságoknak és a társadalmi szervezeteknek is fokozott segítséget kell nyújtaniuk ahhoz, hogy a cigánylakosság életkörülményei megjavuljanak. JAROSLAV DUŠEK Az internacionalizmus szellemében A katonai műszaki iskola növendékei ős parancsnoki kara méltó választ adott a párt Központi Bizottságának felhívására. Hazánk felszabadulása 25. évfordulójának tiszteletére tett kötelezettségvállalásukban ígérik, hogy a jövő évben 1 millió 200 000 korona értékű épületet önsegéllyel felépítenek. Minden téren takarékoskodnak, segítséget nyújtanak népgazdaságunknak. A parancsnoki kar és a pártszervezet külön hangsúlyozza, hogy az iskola növendékeit az internacionalizmus szellemében nevelik. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy a növendékek jól érezzék magukat, de ugyanakkor tudatosítsák, hogy a néphadsereg — a munkásosztály hatalmi eszköze — kötelékébe tartoznak, amely a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erejének egyik erős láncszeme. Cukorgyári jelentés A répa feltételezett cukortartalma az idén 11,8 százalék volt a nyitrai cukorgyár körzetében. Ezzel szemben az eredmény meghaladja a 15, néha a 16 százalékot is. A nyitrai cukorgyár az idei kampányban tíz ezer tonna répát dolgoz fel. Az eredmények jobbak a feltételezettnél. Aurél Slameőka főmérnök tájékoztatása szerint ez idén nehézségeket okoz a munkaerőhiány. Állandóan 24—40 emberre lenne szükség. A centrifugáknál 7,50 koronás az órabér, éjszakai műszakban plusz 2 korona, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy ennek ellenére a tavalyival szemben jelentősen csökkent az érdeklődés a cukorgyári munka iránt. A főmérnök a jelenséget a mezőgazdasági munka megnövekedett jövedelmezőségével magyarázza. A nyitrai cukorgyárban elégedettek a Lengyelországból behozott DDS-berendezéssel, amely napi 140 vagon répa feldolgozását teszi lehetővé. Hasonló berendezést öt szlovákiai cukorgyárban szereltek fel. A lengyel cukorgyári gépek jól beváltak nálunk. Most Hrusovany nad Jeviškouban egész cukorgyárat építenek kizárólag lengyel berendezéssel. (vil.) A legtisztább cementgyár Evekig sok panasz tárgya volt a besztercebányai cementgyár két kéményéből a környékre hulló por. Kevesen tudják azonban, hogy ma a besztercebányai cementgyár egyike Európa legtisztább ilyen üzemeinek. A kéményekben elektrosztatikus porelvonóbe-. rendezés működik, és automatikus mérőberendezések rögzítik az eredményeket. Hasonló üzemekben a kéményeken óránként általában több tonna por száll a légkörbe. A porelvonóberendezés nélkül a levegő szennyeződése Besztercebányán is óránként négy tonna lenne! Így azonban óránként teljes üzemmenetnél csupán 25 kilogramm, ami világszínvonalú eredmény. Ez a legtisztább cementgyári kémény a KGST keretében és egyike a legportalanabbaknak Európában. A cementgyár így ls évente 170 000 koronát fizet a nemzeti bizottságnak a légkör szennyezése címén. Mivel ez az összeg változatlan, üzemmenet szünetelése esetén minden óra veszteségidő 500 koronába kerül. Hogy tovább csökkentsék a légkör szennyezéséből eredő veszteségeket, kapcsolatba léptek a nyitrai Mezőgazdasági Főiskolával. Ez az együttműködés lehetővé tette olyan módszer kidolgozását, amely hasznosítja a cementgyári kéményport: a műtrágyagyártásnál használható fel. V— Antifasiszta népfelkelések A BUDAPESTI Kossuth Könyvkiadó a népszerű történelmi sorozatban jelentette meg >4. I. Szemirjagának az Antifasiszta népfelkelések 1941—1945 című művét. Izgalmas, és hatásaiban mindmáig élő eseményekről szól ez a könyv. Megjelentetésével régi adósságot törleszt a magyar könyvkiadás, s tovább erősíti a magyar nép és a szomszédnépek egyijttműködését. A szerző gazdag irodalom- és a korabeli dokumentumok alapján, sok új szempont figyelembe vételével öszszefoglaló művet adott ki. A második világháború időszakában óriási változások zajlottak le a Kelet- és Dél-Európa népeinek történetében. Szemirjaga szovjet történész könyve ezt a történelmi sorsfordulót ismerteti öt szocialista útra tért ország vonatkozásában. A könyv hat nagy részre tagozódik, s e hat rész keretében az olvasó hat népi megmozdulás, hat forradalom és antifasiszta felszabadító háború történetével ismerkedhet meg. Megismeri a jugoszláv partizánok, a varsói felkelők, Bulgária és Románia forradalmi munkás- és katonatömegei, Szlovákia', majd Prága felkelői küzdelmét . .. Mindannyian hazájuk, népük fennmaradásáért, s egyben az egész emberiség jövőjéért küzdöttek haláltmegvető bátorsággal. »• A szerző felteszi a kérdést, hogy van-e ezeknek a felkeléseknek közös vonásuk, és miben különböznek egymástól? Az e kérdésekre adott, tudományosan megalapozott válaszoknak elméleti és gyakorlati értékük van. Segítségükkel az olvasó képet alkothat magának arról, hogyan változtak az erőviszonyok a szocializmus javára, és melyek ennek a folyamatnak a törvényszerűségei. Magától értetődik, hogy ezek a problémák felkeltették a Szovjetunió és a többi szocialista ország történészeinek figyelmét. Ezeknek a felkeléseknek gazdag irodalmuk van a szocialista országokban, ahol nemcsak egyes kutatók, hanem nagy tudóskollektívák is foglalkoznak népük harcának történetével,, és sok értékes művet publikáltak. Azon sem csodálkozhatunk, hogy a polgári történetírás is érdeklődést tanúsít e fontos események iránt. Noha az antifasiszta népi felkelések a történelmi múlthoz tartoznak, a burzsoá politikusok és történészek a burzsoázia mai érdekeit figyelembevéve foglalkoznak velük, állapítja meg a szerző. A polgári ideológusok, a fegyveres harcban született új, népi rendszerrel szemben érzett gyűlöletüktől elvakítva, nem tudják és nem is akarják objektívan elemezni az eseményeket. Lássunk például egy olyan fontos problémát, mint a fegyveres felkelések belső társadalmi, gazdasági és politikai feltételei. A szerző elemzi azt 'a kérdést, hogyan világítja meg ezt a problémát a polgári történelírás. A polgári történészek nem fárasztják magukat a kérdés alajjos elemzésével, hanem azt állítják, hogy mindennek a „forradalom exportja" az oka. A lengyel, csehszlovák, bolgár és más nemzetiségű emigránsok müveikben egyöntetűen azt állítják, hogy először a fegyveres felkelésnek csak az volt a célja, hogy kiűzze az idegen hódítókat, másodszor, hogy a felkelések mozgató erői a polgári körök voltak, míg a nép passzív tömeget alkotott (pl. I. Lettrich, Bór-Komorowskij. A POLGÁRI TÖRTÉNÉSZEK a fegyveres felkelésekkel összefüggő egyetlen más kérdésben sem állítottak annyi valótlant, mint azzal kapcsolatban, milyen szerepet játszott a Vörös Hadsereg ezeknek a felkeléseknek a győzelemre vitelében. Vannak szerzők, akik azt állítják, hogy a szovjet csapatoknak semmilyen szerepük nem volt a felkelések győzelmében, s fölöslegesen vonultak be a fővárosokba, pl. Bukarestbe és Prágába. Igaz, hogy a polgári történetírás ebben sem egységes. Mások az ellenkezőjét állítják, vagyis azt, hogy a felkelések nem voltak objektíve szükségszerűek, hanem a „szovjetek inspirállak" őket. A hamisítók harmadik csoportja teljesen alaptalanul azzal vádolja a szovjet csapatokat, hogy politikai meggondolásból nem akartak segíteni a felkelőknek, pl. Varsóban —, s azok jó része a barikádokon pusztult el a sokkal erősebb ellenséggel vívott harcban. Ebből is látható, állapítja meg a szerző, hogy a polgári történetírás egyetlen lépéssel sem tudja előbbre vinni a második világháború fontosabb eseményeinek, többek között az antifasiszta népi felkeléseknek a tanulmányozását. A szerző által tárgyalt valamennyi fegyveres felkelésnek az volt a legfontosabb sajátossága, hogy a második világháború alatt tört ki, amikor a népek nehéz harcot vívtak az erős ellenséggel. Az antifasiszta nemzeti felszabadító mozgalomban a dolgozók az ellenállás különböző formáit és módszereit alkalmazták: propagandát folytattak a fasiszta megszállók ellen, hazafias tüntetéseket és gyűléseket rendeztek, sztrájkot szerveztek, szabotálták a haditermelést, partizánharcot indítottak. A harc egyes formáinak nem volt döntő jelentőségük, de összességükben elvezették a népet a legmagasabb, leghatékonyabb formához, a gyűlölt megszállók elleni fegyveres felkeléshez. Közismert, hogy a felkelés az osztályharc egyik formája. A nyílt fegyveres felkelésnek mindig megvannak az objektív társadalmi-gazdasági előfeltételei: a felkelés történelmileg mindig determinált. Ezek a felkelések, jellegüket tekintve népi felkelések, a dolgozók antifasiszta megmozdulásai voltak. A munkásosztály és pártja a végső célért, a szocializmusért küzdve a demokratikus természetű feladatokat helyezte előlérbe. A népi forradalmak tehát két átfogó tömegmozga-' lom egybeolvadásának eredményei. A NEMZETI felszabadító harc, amely a legaktívabban 1943 második felében bontakozott ki, annak az egész nemzetre kiterjedő válságnak volt a megnyilvánulása, amely a forradalom feltétele. A fegyveres felkelés győzelme egyúttal azt is jelentette, hogy politikailag győzött a népi demokratikus forradalom, mert a forradalom fő kérdése, a hatalom kérdése a munkásosztály és a parasztság javára dőlt el. Ez azt jelentette, hogy több középés délkelet-európai országban az 1944—1945-ös nemzeti -felszabadító harc forradalommá nőtt. Ezzel szemben a nyugateurópai országokban a forradalmi helyzet nem csapott át forradalomba, elsősorban azért, meut területükön nem szocialista ország csapatai állomásozlak. Az antifasiszta felkeléseket az internacionalizmus jellemezte, a szerző a jugoszláviai, de a szlovák felkelésben is jelentkező nemzetközi összefogást emelte ki művében. A nemzeti demokratikus forradalmak győzelme nemcsak a közép- és délkelet-európai népek sorsában hozott döntő fordulatot, hanem igen nagy volt a nemzetközi jelentősége is. A népi demokratikus forradalmakkal, amelyek később szocialista forradalmakká nőttek, tovább gyengült a tőkés világrendszer, s elkezdődött a kapitalizmus általános válságának második szakasza. A szerző ebben a nemzetközi összefüggésben elemzi a népi felkelések történelmi szerepét a második világháború után. Ezek a forradalmak hírül adták az emberiségnek, hogy megszületett a szocialista világrendszer. M. I. SZEMIRJAGA tanulmá nyának magyar nyelvű kiadása nagy nemzetközi összefüggések ben tárgyalva az antifasiszta felkelések történetét, . megismerteti a magyar olvasóval az öt szocialista ország részletes történetét a második világháború alatt. A tanulmány szövege leköti az olvasók figyelmét, viszont a fordítók elkerülhették volna a magyar szövegben az idegen terminológia használatát: pl. košicei kormányprogram helyett jobban hangzott volna a kassai kormányprogram kifejezés, amely a magyar nyelv szabályainak is (takább megfelel. HAMAR KÁLMÁN