Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-09 / 212. szám, kedd

Bosszantó ietenségek 1988. IX. 10. J

oggal kérdezhetné bárki, nem ellentmondás-e az, amikor a népműveléstől a differenciáltságot, az ismeretterjesztéstől meg az egyértelműséget kérjük számon? Előrebocsátjuk, hogy nem. A népművelés differenciáltsága, és az ismeretterjesztés egyértelműsége tulajdonképpen egymást kiegészítő kategória: mindkettőtől a magas színtű, céltudatos, a szükségletnek megfelelő művelődési folyamat megvalósulását várjuk. Ám ahhoz, hogy ezzel kapcsolatban körvonalazhassunk néhány gyakorlati teendőt, előbb szeretnénk megvizsgálni azt, hogy mit is értünk tulajdonképpen ismeretterjesztésen. Az ismeretterjesztés általában úgy él a köztudatban, hogy az a néptömegek tudományos nevelését szolgáló tevékenység. Célja a tudományos szocializmus és a korszerű ismeretek alapján az általános műveltség emelése, a szakmai ismeretek bővítése, világnézeti és politikai nevelés. E folyamat a társadalom és természettudományok valamennyi szakterületével foglalkozik. A természettudományos ismeretterjesztésnek sok egyéb mellett elsősorban az a feladata, hogy a természetben végbemenő fejlődési folyamatok törvényszerűségeinek bemutatásával elősegítse a dialektikus materialista szemlélet kialakulását, a törvényszerűségek megértését. A társadalomtudományi ismeretterjesztés a materialista történelemszemlélet érvényesítését hivatott elősegíteni. Az agronómiai és műszaki ismeretterjesztésnek elsősorban a dolgozók szakmai tudásának bővítését kellene szolgálnia. Az ismeretterjesztés legáltalánosabb, hagyományos módszere az előadásos propagandaforma. Fejlettebb formája a több előadásból álló előadássorozat, a népi akadémia és a népi egyetem. Népszerű formái még az országjáró kirándulások, különféle szakkörök szervezése és más társas megmozdulás. Az elmondottak alapján mindenekelőtt azt húzzuk alá, hogy miként az iskolai oktatásban a didaktika a mit, miért és hogyan kérdésre keresi a feleletet, az ismeretterjesztésben a módszernek szintén ezekre a kérdésekre kell válaszolnia, a gyakorlati munkában arra kell feleletet adnia, hogy mit, milyen sorrendben, milyen elrendezésben közvetítsünk, milyen célokat, feladatokat tűzzünk ki az egyes rendezvények és milyet a nagyobb akciók, sorozatok elé, milyen nehézségekkel kell számolnia a népművelőnek a kitűzött célok és feladatok megvalósítása érdekében, hogyan győzhetjük le a várható és előre nem látott akadályokat, nehézségeket, hogyan tehetjük minél eredményesebbé a nevelő-művelő munkát. k z ismeretterjesztés sem ** lehet merev sémák, vagy receptek gyűjteménye. Az eddig bevált és hasznosnak bizonyult eljárások összegezésének és helyes érvényesítésének kell lennie. Ogy, hogy a közölt mondanivalót mindenki egyértelműen értelmezhesse, és abból mindenki a legtöbbet meríthessen. Az Ismeretterjesztés szervezőinek számolniuk kell azzal, hogy a hallgatók bármikor hátat fordíthatnak a kínált népművelési lehetőségnek, ha a körülményekkel — bánásmóddal, hangnemmel, légkörrel stb. — nincsenek megelégedve. Fontos módszertani követelmény tehát, hogy ezek az akciók érdekesek, a sajátos formákhoz és körülményekhez alkalmazkodók legyenek. Az alkalmazkodás természetesen nem jelentheti az elmaradt Ízlés, vagy az ellenséges érdek kiszolgálását. A népművelőknek gondolniuk kell arra is, hogy az ismeretterjesztés lehetőségeinek igénybevételénél az embereket valamilyen formában érdekeltté tegyék. Mivel csak az eleven, mozgékony, életszerű ismeretterjesztés képes népszerűvé válni, igen nagy a jelentősége a művelődési alkalmak Iránti érdeklődés felkeltésének és ébrentartásának. Az érdeklődést leginkább azzal kelthetjük fel, ha tudatosítjuk az ismeret hasznosságát és azt az előnyt, amely ebből az egyénnek származhat. E kissé elvont és talán hoszszúra sikerült fejtegetést azért mondtuk el, mert az utóbbi hetekben, hónapokban a délvidék városaiban és falvaiban léptennyomon azt tapasztaltuk, hogy a magyarok körében végzett kulturális és politikai felvilágosító munka formái leszűkültek, a módszerek pedig többször nélkülözik a tudományos megalapozottságot, rupszódikusak, esetenként inkorrektek. á z elmúlt időszakban oly ** sok baklövés történt, és oly sokan vizsgáztak rosszul a munkásosztályhoz és a szocialista rendszerhez való hűségből, hogy messzire nyúlna az elítélésre méltó eseteknek akárcsak a felsorolása is. Néhány jelenség azonban annyira szembeötlő, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Bosszantó például, hogy azok a felelőtlen személyek, akik az elmúlt év januárja után minden alapot nélkülözve úton-útfélen rágalmaztak becsületes embereket, és a munkásmozgalom régi harcosaival, a szocialista eszmék tántoríthatatlan híveivel szemben az erkölcsi terror különféle formált alkalmazták, és akik közül többen agresszív magatartásuk révén jutottak pozícióhoz, ma mintha mi sem történt volna, új mezbe burkolóznak, és semmi jelét sem tanúsítják annak, hogy megkövetik azokat, akikkel szemben igazságtalanul léptek fel, és helytelenül jártak el. Előfordult olyasmi is, hogy felső szervek alsó szerveket, alsó szervek pedig felső szerveket körlevélben utasították arra, hogy kit bélyegezzenek meg, és kit távolítsanak el a hivatalából. Emberek tisztességén esett csorba, a részleteket és az összefüggéseket gyakran nem ismerő jó szándékú fiatalok váltak demagógok eszközelvé. Am arról, hogy e módszerről az illetékeseknek mi a véleménye, és annak a szervnek a vezetői, ahol a hibákat elkövették, mit kívánnak tenni, hogy hasonló esetek máskor ne fordulhassanak elő, semmi hír. És nagyon kevés konkrét Intézkedés történik annak érdeké ben is, hogy a magyar dolgozók körében kibontakozzék, az elmúlt év eseményeit tárgyilagosan és egyértelműen értéke lő Ismeretterjesztő munka. Néha az az érzésünk, hogy a temérdek tennivaló következtében elveszett a lendület, megkopott a tettvágy, elpuhult a képzelőerő, és az egyéni érdek a közérdek fölé kerekedik. Nem jó jel a szókimondás hiánya sem. A bírálat ma már nem azt jelenti, amit régen, az ötvenes évek elején: nem megtorlás többé, hanem segítés. Életünket jelenleg mégis amolyan állóvíz-szerűség, szende belenyugvás és kritikátlanság Jellemzi. Ki-ki háborítatlanul ül a maga helyén, és mintha sokak azt éreznék, hogy senkinek sem tartoznak felelősséggel. Pedig a ml köreinkben is sok a tisztáznivaló mind befelé, mind kifelé. A hivatalos szervek részéről tavaly tanúsított lagymatagság és kritikátlanság, valamint az, hogy többször a megbfráltra bízták, hogy mit kezd a bírálattal, a helytelen módszer és magatartás érvényesülését segítette elő. Ma a nyugalom és a békés alkotómunka megteremtése a legfontosabb. A nyugalomra irányuló törekvés azonban nem jelenthet búvóhelyet a jellemtelenek, a karrieristák, az érdekemberek, a koncpolitikusok számára, nem jelentheti azt, hogy fátylat borítunk a múltra, és eltekintünk mindenfajta bírálattól. Nem járhatunk csukott szemmel azért sem, mert — a költő szavaival élve — „növeli, ki elfedi a bajt..." I

smeretterjesztésünk — és egész népművelésünk — ereje minden latbavetésével álljon a tisztánlátásért és a politikai konszolidációért folyó küzdelem szolgálatába. Méghozzá ne csak közvetetten, hanem közvetlenül. Ennek érdekében szerintünk azokat a formákat és módszereket kell érvényesíteni, amelyek elősegítik, hogy maradandóan rend legyen a mi portánkon is, és minden vonalon fokozódjék a felemelkedést szolgáló termelő, politikai és kulturális munka. BALAZS BÉLA SIKERES KEZDET I. Bukovčan: Mielőtt a kakas megszólal a Hviezdoslav színház bemutatója Kettős jubileum jegyében kezdte meg az idei évadot a bratislavai Hviezdoslav Színház társulata. A színház most ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, s az első bemutató a Szlovák Nemzeti Felkelés negyedszázados évfordulóját idézte, örvendetes tény, hogy uz első premieren, a tavaly annyiszor hiányolt kortárs szlovák drámaíró új alkotása került színre. Bukovčan előző színművét (Struccok estéje) csaknem négy évvel ezelőtt mutatták be ugyanebben a színházban, s még ma is sikerrel játszszák. A most bemutatásra került színdarabbal együtt egy drámai trilógia első két részét alkotják, melynek harmadik részét előreláthatólag még ebben az évadban viszontláthatjuk a színpadon. A múltban nagyobbrészt könynyebb hangvételű darabokat alkotó jónevű szlovák drámaíró e trilógia első két részében komoly emberi és társadalmi — elsősorban erkölcsi — kérdések felé fordul. Bizonyos társadalmi körülmények között az emberség, az emberi helytállás, a gerincesség, valamint az árulás megalkuvás és problémái izgatják, s az ebből származó különböző következmények. Drámáiban egy-egy alaphelyzetre épít, amely a darab folyamán különböző megvilágításba kerül, főleg valamilyen külső hatás, vagy pedig a belső vívódás után megváltozott szereplők cselekedetei révén. Alkotásaiban sok az epikai elem, viszont hiányzik a szó szoros értelmében vett, fordulatos cselekmény. Túlsúlyban van a belső monológ, amely gyakran párbeszéddé alakul át. A most színrekerülö dráma alaphelyzete az 1944-es eseményekre épül, amikor egy szlovákiai kisvárosban megtorlásul a német katona kivégzéséért tíz túszt fognak el azzal, hogy ha hajnalig nem kerül elő a német katona gyilkosa, akkor a lakosság mefélemlítésére őket fogják kivégezni. A darab cselekménye ezúttal ls a különböző nézetek, filozófiák összecsapásán keresztül vezet az egyre drámaibb hangvételen át a tragikus torkollathoz, s közben nemcsak az egyes szereplők lelkivilágába pillanthatunk be, hanem megismerjük a negyvenes évek légköiéí emberséges és embertelen elef. Króner a darab egyik jelenetében. fO. Vavro felvétele.) becstelenség Vihartól óvni embert, kerteket Fecsó Pál: Nyugtalanság című verseskötetéről Érdeklődéssel figyelem a hazai magyar verseskönyveket. Fecsó Pál: Nyugtalanság című versesfttzetében kerestem a választ arra, mi az az új, ami ezeket a verseket kötetbe gyűjtésre érdemesítette. A kötet 41 versét a szerző keletkezési sorrendben vonultatja fel. Ez a megoldás érzékelteti ugyan eddigi pályáját, de nem a legszerencsésebb megoldás, mivel lazítja a kötetet, melyet a téma csapongása még inkább fokoz. A kötet témái: emlékektől vörösre festett múlt, énkeresés, magány, humanitás, szerelem, békeféltés és a falu világa. A kötet egyik kiemelkedő verse a címadó Nyugtalanság (1956), amely elég konvencionális megfogalmazású, kételyeket sűrítő, s mintegy bevezeti az olvasót a költő lelkének kapuján: Mondd, lesz-e ember, ki megérti (rímbe kovácsolt lelkedet?!) Fecsó bár fokozni akarja versei hatását, az az érzésem azonban, hogy ez az egész kötetben csak szándék marad. Például A vén kovács közhellyé laposult képei, erőtlen hasonlatai mögött nem érezni a múlt és jelen parallelitásának a konfrontálását. A prózai sorok nem feszítik szét az adott témát. Ott azonban, ahol a költő szubjektív érzéseit tömöríti verssé, ott érezni líraiságát is. Ott tudja Fecsó igazán önmagát adni, ahol a saját énjét le tudja választani a világ testéről, hogy aztán humánus tartalommal ismét a világ részévé legyen. Szép, idillikus képekből felépített emlékvegyület versnek tartom a Félelem címűt. A féltés és ágálás minden költő dolga. A költő világa szűkebb pátriájára korlátozódik: nem akarja az egész világot magáénak mondani, csak azt ahol él, ahol ismerik őt az emberek. Szép, nosztalgikus (bár a 2. versszak ritmustalan) a „A Torna patak partján" (1957) c. verse. A szerénység csillan ki a Mérlegen c. verséből. Fecső célja és verseinek lényege az emberségkutatás: még önvesztés árán is. Az intim témák sugallta verseiben nem mindig érezzük az élményt, amely igazi lírává transzformálja a költeményt, (Súlya van a szónak, 1960). Ott azonban eredményes a verse, ahol a témája fűti (Alszik a kedves, 1961). Néhány versében még a sematikus, kaptafára készült versek hatását is érezni lehet. Fecsó Igazi képet tud festeni a vidéki életről a Tanya c. versében, ahol tiszta, eredeti képek hordozzák a mondanivalót. Az Örökmozgó lombok alattból mély, Fecsóra jellemző humanitás árad. Általában megállapítható a költő pesszimista hangvétele, amely költői alkatából ered. Költészete nem egy esetben azonban nem önkifejezés, csak ábrázolás. Nem igyekszik eredeti képekkel hatni, eszközei a többnyire elcsépeli közhelyek. Nem ártana, ha ezen változtatna, mert líráját ezzel szebbé, színesebbé, tisztábbá varázsolhatná. Nyelvezetéről annyit mondhatunk: jellemző rá az egysíkúság, ami nem lehet a lírai műfajok célja. Bántó a helyenként előforduló magyartalanság, s a versek értékét csökkentik az emlékversekre emlékeztető betétek (A gyermek nyugtalan, az asszony nem szeret) és a közmondás-jellegű szókapcsolatok (Aki suttog az nem szeret, a tapasztalat drága kincs). Az itt-ott előforduló költői „bakik" mellett azonban számos szép képpel lep meg bennünket a kötet: Mankón bicegő, duhaj kétség: Tó vagyok, mely védi a halat; másutt: ezüsthídon szánkózik a szél, vagy Megsütötte kiflijét a hold stb. Fecsó gondja és célja nem a világot átformáló változtatás, „csak" az ember féltése, intése, az ember belső humanitáshoz vezető útjainak a felderítése, egy szűk világ bemutatása, amely magában hordozza az egész tulajdonságait. Fecsó Pálnak ez az első önálló verseskötete, s bízunk abban, hogy a kifejezőeszközök igényesebb megválasztásával, s az intenzívebb képteremtéssel a költő eléri célját. A kötetet Kopócs Tibor szuggesztív illusztrációja díszíti. SZITÁSI FERENC melvel együtt. Bukovčan szókimondó író, nem hallgat el látszólag olyan kényes kérdéseket sem, mint a szlovákok egymás közti viszonya, a szlovákiai németség szérepe és a fajgyűlölet akkori létezése. Érezrrt a szerző becsületes szándékát, hogy Igyekszik minden kendőzés nélkül felszínre hozni minden általa lényegesnek tartott mozzanatot. Bukovčan színpadtechnikája az előző darabhoz képest nem sokat változott, a darab kompozíciója is teljesen tanonló. A drámai fokozás terén viszont sokat haladt előre, s nagyrészt ennek köszönheti, hogy az elejétől végig egyhelyben játszódó cselekménynek alig akadt unalmas, vontatott része. Továbbra is problematikus a tulajdonképpen egyenrangú s jellemileg jól megrajzolt figurák beépítése a cselekménybe. J. Palka vendégrendező ezt a szlovák átlagon jóval felül mozgó drámát Igyekezett öszszefogni, a fordulópontol; köré összpontosítani. Nagy része van a jól pergő előadásban. Sajnos a hatást némileg csökkentette V. Suchánek túl terjengősre sikerült, s az írói és rendezői elgondolást nem mindig elősegítő díszletterve. A szereplők teljesítményét szemmeláthatóan befolyásolta az a kellemetlen tény, hogy a megbetegedett S. Kvletik szerepét J. Adamovié (vándor) csak néhány nappal a bemutató előtt vette át. Bár Adamovič a rendkívül rövid idő alatt elismerésre méltó nunkát végzett, mozgása és néhány színészi megoldása eléggé félszegre sikerült. Sok idegeskedés és hullámzó teljesítmény jellemezte a fiatal szerelmespár, a még színművészeti növendéksorban levő J. Kolenüiková és partnere, J. SlezáCek teljesítményét. Kiemelkedő színészi alakítást, talán legtöbb lehetőséget kínáló, de ugyanakkor sok buktatót Is rejtegető szerepben J. Krónertól (Uhrik) láttunk. Sok találó ötlettel tarkított magabiztos játéka az est egyik legnagyobb élményét jelentette. Jó volt L. Chudík (tanító), H. Meliéková (Babjáková) alakítása is. Milan Čorba jelmeztervei találóak voltak, jól egészítették ki az egyes szereplők jellemrajzát. SZILVÁSSY JÖZSEF