Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-03 / 154. szám, csütörtök

Közlemény a CSSZSZK jelenlegi politikai helyzetéről és Csehszlovákia Kommunista Pártja tevékenységének feltételeiről (1968. augusztus) Az alábbiakban közöljük annak az elemzésnek lényeges részét, amelyet a CSKP KB tájékoztatási, valamint tervezési és irányítási osztálya tavaly kidolgozott, majd a CSKP KB elnöksége elé terjesztett. Az elnökség 1968. augusztus 20-i ülésén megvitatta ezt az anyagot, amelynek első részét a Tribúna 1969/4 száma közölte. Lapunkban most közöljük az 1968 januárját követő oly fontos fejlődési időszak eseményei mérlegelésének első kísérletét, hogy az olvasókkal összefoglalóan ismertessük a leglényegesebb adatokat, amelyeknek alapján jobban tájékozódhatnak pártunk és társadalmunk jelenlegi állásfoglalásáról is. A közgazdasági ösztönzők a politikai tevékenységnek és sikereknek állandóan ható feltételei Belső helyzetünk kötöttsége a nemzetközi politikai feltételekhez Eddigi gazdasági fejlődésünk, de különösen az idei év első felében elért gazdasági fejlődés minden tényezőjét mérlegelve tárgyilagosan és egyértelműen meg kell állapítanunk, hogy a jelenlegi politikai folyamatban nem vált lehetővé a gazdasági életünkben megnyilvánuló helytelen irányzatok kiküszöbölése, söt ellenkezőleg, ez a folyamat Csehszlovákia gazdaságán belül újabb aránytalanságokat, ellentéteket és az egyensúly újabb megbillenését idézte elő. Egyre nagyobb méreteket ölt a gazdaságirányításban mutatkozó tájékozatlanság, az irányítás új rendszere nem hat mindenre kiterjedően, és ezzel egyidejűleg felaprózódik a központi gazdaságirányítás, miközben hovatovább erősödnek azok a nyomások, amelveknek célja a reális gazdasági tartalmú demokratikus követelmények és érdeltek valóraváltása. A gazdaságirányítás rendszere belső gazdasági restrukturálás és módosítás, valamint elvi jellegű föderatív változtatás előtt áll, és mindez mélyrehatóan érinti a gazdaságirányítás minden rendszerét, ezenkívül számos visszaható elkülönítő irányzat előtt áll. Ez egyaránt vonatkozik a gazdasági és a föderációt célzó folyamatokra, amelyeknek következményei együttvéve tetemes igényeket támasztanak a köztársaság pénzügyi forrásaival szemben. Arra kell számítanunk, hogy a központi gazdaságirányítás jelenlegi széttagoltsága okozta helyzetben még erősebben éreztetik hatásukat az elemi erővel megnyilvánuló szociális nyomások, a szakágazati s a helyi jellegű, valamint a nemzeti érdekek, amelyeknek kicsúcsosodása bér-, szociális- és beruházási követelményekben éri el te főpontját. Az ipari termelésre — mindezekkel a tényezőkkel egyidejűleg —• különösen az első félévben a termelésnövelés alacsony színvonala jellemző. Európa-szerte páratlan jelenség, hogy nálunk csak 5,4 százalékot ért el az ipari termelés növelése. Ez kivétel nélkül minden termelési ágazat rovására írható. Nem lé te:', i k a progresszív és műszaki irányokat meghatározó ágazatok előnyben részesített növelése sem. A piaci kapcsolatok kiszélesedését az árak további emelkedése kíséri. A gazdasági reform adott helyzete nem készteti termelésre a vállalatokat, hanem gyakorlatilag az árak emelésére kényszeríti őket. Kialakult „a vállalatok" ún. „kedvező jövedelmi helyzete", amely azonban a valóságban csak leplezi a vállalati gazdálkodás és az országos gazdaság belső gazdasági ellentmondásait. Külkereskedelmünk terén állandósulnak a külkereskedelem strukturális problémái s egyre nagyobb méreteket öltenek a fizetési mérleg problémái. Nyilvánvaló tehát, hogy hovatovább nagyobb az eredetileg megszabott behozatallal kapcsolatos eladósodásunk a tőkés államokban, és ezért meg kell kezdenünk a behozatal állandó szabályozását. A nem jövedelmező exportunk nem hogy korlátozódna, sőt ellenkezőleg, egyre s lényegesen nagyobb méreteket ölt. Ilyen feltételek között nagyon is kétsegbe von ható abban megbíznunk, hogy külföldi kölcsön segítségével oldjuk meg a helyzetet, egyrészt tekintettel a Szovjetunióval a hitelnyújtás kérdésében folytatott tárgyalások jelenlegi állapotára, másrészt amiatt is, hogy a nyugat-európai, de különösen az amerikai bankok részletesen kidolgozott javaslatai a csehszlovákiai gazdasággal szembeni bizalmatlanságra utalnak, és az esetleges kölcsönök pontosan meghatározott követelményekkel lesznek egybekötve, nemkülönben pontosan meghatározott igényekkel, a megtérítést lehetővé tevő ágazatokkal és esetleg az olyan 1 E bekezdés utolsó mondatát az ismertetett helyzet alapján a közleménynek a CSKP KB Elnöksége által való megvitatása előtt kiegészítették. ágazatokkal szemben is, amelyekben feltételezhető a termelés összhangba hozatala a tőkésvállalatok termelésével. Mindezek a szempontok arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a fokozódó inflációs fejlődés áramlatába jutottunk, és a kormány 1969-re szóló gazdasági irányelvei nem lehetnek végérvényesek. Ezek az irányelvek ugyanis nem vették számításba az irányítás rendszerének föderatív jellegű módosítását, sem pedig az Irányítási rendszerek gazdasági jellegű megváltoztatását, minek következtében nem terjedtek ki az ország gazdasági helyzetének általános befolyására sem. Az irányelvek a bérek alakulása szabályozásának, a vállalati szféra jövedelme szabályozásának és az árak további emelésének szükségességét feltételezik. Az árak fokozatos emelése viszszaható nyomást gyakorol szociális és jövedelmi területen, mert elsősorban a lakosságnak az állandósult jövedelemmel rendelkező csoportjait sújtja. A jövő évben számításba kell vennünk a munkaalkalmak részbeni bizonytalanságát, ami elsősorban az alkalmazotti viszonyba lépő ifjúságot és a nem jövedelmező ágazatokban dolgozókat érinti, ezenkívül a lakosság fokozott politikai elkötelezettséget vállaló jelentős részében a gazdasági irányítás központi szférájában, kerületi szerveiben és más szervezési, valamint irányítási struktúrákban dolgozók csoportjaiban érezteti hatását. Már most is észlelhetők az olyan irányzatok, hogy kiváló szakemberek külföldre, különösen nyugatra szándékoznak távozni.

1 A termelés nem eléggé gyors üteme, de különösen a közszükségleti ipar termelésének lassú üteme (csak 2,5 százalék) a legközelebbi időben aggasztó problémákat idéznek elő azzal kapcsolatban, mily módon lehet fedezni a lakosság legalább 10 milliárd koronát ki tevő bevételeit. Az e téren mutatkozó hiányokat nem lehet pótolni a mező gazdasági termelés múlt évi és ezídei kedvező eredményeivel sem. A mezőgazdsagi termelés ugyanis az ország egyetlen konszolidáló eleine, de ezzel szemben az ipari termelés, a szolgálta tások, a lakások építése s a más Jellegű építkezésekkel összefüggő beruházási tevékenység lemaradozik és — ami az előbb említett ellentétek kiegyensú lyozását illeti — egy helyben topog. A kívánatos helyzettel ellentétben váisá gos helyzetet okoz az is, hogy túl sok a megkezdett, de be nem fejezett építkezés, és nincs lehetőség a progresszív tennelési ágazatok, a gépipari technika s az automatizálás előnyben részesített fejlesztésének biztosítására. Nyilvánvaló tehát, hogy ebben a szituációban a gazdasági helyzet egyre kifejezettebben lép a politika homlokterébe, éspedig olyan tényezőként, amely meghatározzá céljaink elérésének lehetőségeit és feltételeit. Nyilvánvaló az is, hogy e helyzet megoldása s a gazdaságra fordított kellő figyelem nélkül képtelenek leszünk az ország sarkalatos politikai problémáiról dönteni, s nem tudjuk őket megoldani sem. E helyzetben a vállalatok önállósításával kapcsolatos elgondolások a gazdasági egyensúlyuk és lehetőségeik aggasztó problémáiba ütköznek, továbbá a dolgozók önkormányzatának gondolata ugyancsak szükségszerűen abba a ténybe ütközik, hogy a dolgozóknak e gondolat valóra váltása esetében viselniük kellene népgazdaságunk jelenlegi bonyolult helyzetének nehézségeit. A vállalatok önállóságát és az önigazgatási kapcsolatok kibontakoztatását célzó irányzatok taár a közeljövőben politikai nézeteltéréseket idézhetnek elő. Habár hazánk gazdasági helyzete tovább is elvarázsolt körben mozog, a kormánytényezők nem foganatosították az e téren szükséges reális intézkedéseket és nem tűztek ki olyan programot, amely legalább perspektivikusan, de belátható Időn belül lehetővé tenné a problémák megoldását. Hazánk belső politikai helyzetét jelentős mértékben együttesen alakítják ki a nemzetközi politikának a tényezői, amelyek további fejlődésünkre is lényeges befolyást gyakorolnak. Elsősorban szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy a szocialista társadalomhoz tartozva a Varsói Szerződés tagállamaként kezdtük meg hazánkban a szocializmus demokratikus lényegének elmélyítését, látunk hozzá további kibontakoztatásához és erre teljes mértékben felhasználjuk hazánk sajátos feltételeit. A szocializmus történetében sok esetben elsőként, a nehézségek és tévedések kockázatát vállalva látunk hozzá társadalmunk számos problémájának megoldásához. Tudjuk, hogy más szocialista országokban lényegében többféleképpen eltérők a feltételek és ami a tőszóm szédságunkban levő országokat illeti, ott jelentős mértékben megmerevedtek az arra vonatkozó nézetek, hogy melyek az általános és melyek a sajátos kapcsolatok a szocializmus építésében, valamint a szocialista tábor egységének értelmezésében. Ezenkívül nyugati batárunk egyben a szocialista és a tőkésvilág határa, az a határvonal, ahol a NATO katonai tömb és a Varsói Szerződés erői érintkeznek. A szocializmus építésének értelmezésében megnyilvánuló eltérő nézetek reális alapja az, egyes szocialista országok és munkásmozgalmuk különböző történelmi fejlődése, nemkülönben az említett országok volt társadalmi rendszerei demokratikus jellegének mértéke, nem utolsósorban a közvetlen közelmúlt történelmi eseményei is. Az e tények következtében kialakuló ellentétek jellege hosszú lejáratú, s számítanunk kell az e problémákra vonatkozó hosszan tartó nézeteltérésekre a szocialista rendszer országain belül, különösen pedig a velünk szomszédos országokkal. Síkra kell tehát szállnunk a mi feltételeinknek megfelelő értelmezésért, de egyidejűleg tiszteletben kell tartanunk azt is, hogy más országokban hogyan gondolják, miként képzelik el a szocializmus kibontakoztatását Az a megértés, amellyel Jugoszláviában és Romániában fogadják magatartásunkat, sok esetben és túlnyomórészt csak erkölcsi jelentőségű. További nemzetközi tényezőnek kell tekintenünk a nemzetközi kommunista mozgalom magatartását. Pártunk 1968 januárját követő fellépése kétségkívül itt is különböző nézetkülönbségekre adott okot. Számunkra különösen jelentős az európai kommunista pártok állásfoglalása. Bebizonyosodott ugyanis, hogy e pártok közül többen (gyakorlatilag a görög, a török és a németországi párton kívül), de különösen az olasz, a francia és a finn KP rokonszenvezik törekvéseinkkel. Kétségkívül az a tény készteti őket erre, hogy nekik is sürgősen meg kell oldaniuk azt a feladatot, hogyan tűzzenek ki olyan politikai programot, amely a lehető legnagyobb mértékben megfelelne az országukban adott leltételeknek, mert a jövőben ettől a kérdéstől függ létük, lia reális politikai erőként akarnak fellépni. Ezenfelül pártunk jer leniegi politikája gyöngíti a nyugati antikommunista propaganda legerősebb érveit is. Tudatosítanunk kell azonban, hogy a tőkésállamok kommunista pártjainak magatartása is csupán erkölcsi támogatás és nekünk nem jelent reális erőt. A mostani helyzetben, amikor is a nemzetközi kommunista mozgalomban az egységet szorgalmazó törekvések elsőrendűek, lehetővé válik (a többi nyugati párt állásfoglalása következtében is) a pártunk politikájával szembeni türelmesség kifejezésre juttatása. Jelentős körülménynek tartjuk a tökésvilágnak velünk szemben tanúsított magatartását. Különösen fontos az a nyilvánvaló irányzat, bogy a föklkerek ségen megnyilvánuló helyi jellegű viszálykodások ellenére fenn kell tartani az adott helyzetet, a befolyások szférájának megosztását a két világhatalom — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — között. Ez határozza meg a tő késállamok hivatalos állásfoglalását jelenlegi belpolitikai fejlődésünkkel szemben is. Habár a tőkésállamok minden bizonnyal nem tévesztik szem elő! a számukra előnyös irányzatokat, nemcsak érdektelenséget színlelnek, hanem el is különítik magukat a nálunk lezajló eseményektől. Legszembeötlőbben — éspedig már 1945 óta — az Egyesült Államok tanúsít ilyen magatartást. Franciaország nem tanúsít közvetlen elkötelezettséget a nálunk fennálló erőarányok ügyében, a Német Szövetségi Köztársaságban pedig világosan látják, hogy részükről bármilyen befolyásolás teljesen tarthatatlan lenne. Ezek a té nyék azonban természetesen nem zárják ki a hazánkban ható bizonyos erők nem nyilvános támogatását, sem pedig az ideológiai befolyást célzó törekvéseket, a taktikai javaslatokat, esetleg bizonyos egyének vagy csoportok pénzben! támogatását sem. Ami pedig a tőkésállamokkal való gazdasági együttműködés lehetőségét illeti, számításba kell vennünk, hogy az érdeklődés csak olyan együttműködésre irányulhat, amely a nyugati partnereknek a befek tetett eszközeik megtérülését biztosítja, vagy pedig kilátásba helyezi egyes ágazatok hosszú időre szóló gazdasági kapcsolatait és bizonyos függőségüket a Nyugattól, Más jellegű beruházásokat reálisan nem vehetünk számításba. Ezt bizonyítja többek között az Egyesült Államok elnökének az a kijelentése is, miszerint a Lengyelországgal és Magyarországgal kapcsolatban szerzett tapasztalatok után nem fizetődnének ki a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban eszközölt beruházások. Összefoglalóan arra a következtetésre juthatunk, hogy az antiszocialista és szovjetellenes irányzatok nálunk reálisan nem számíthatnak másra, mint a Nyugat ideológiai támogatására. Ez a támogatás azonban nálunk súlyos bonyodalmakat okozhat és számunkra eddig Ismeretlen formákat ölthet. Ezek tehát azok az alapvetően fontos mozzanatok, amelyek belpolitikai fejlődésünket befolyásolják. Mindebből arra a következtetésre juthatunk, hogy a köztársaságunkon belüli folyamatok feltételeit a külső ellentétek és befolyások három csoportja szabja meg: Csehszlovákia a szocialista tábor elválaszthatatlan része. Ez reálisan anynyit jelent, hogy a Német Demokratikus Köztársasággal, a Lengyel Népköztársasággal, a Szovjetunióval, a Magyar Népköztársasággal együtt élünk és tőlük mind gazdasági, mind politikai szempontból eléggé függünk is. Románia és Jugoszlávia szerepe a szó erkölcsi értelmében pozitív, gyakorlatilag azonban figyelmen kívül hagyható és Románia támogatása belső ellentétekbe ütközik. Csehszlovákia Kommunista Pártja a nemzetközi kommunista mozgalom oszthatatlan része. Ez pedig reálisan anynyit jelent, hogy nem mellőzheti a Szovjetunió Kommunista Pártjának támogatását, és emellett a romániai és a jugoszláviai párt elgondolásai ellentétesek pártunk elgondolásaival, a tőkés Nyugat kommunista pártjainak állásfoglalása pedig csak potencionálisan pozitív egyetértés légkörét alakítja ki, amely bármikor zavarossá válhat a súlyosabb vagy csak részbeni sikertelenségek következtében. Ezt a helyzetet még bonyolultabbá teszik a kommunista mozgalomban megnyilvánuló további belső ellentétek (Kína, Albánia). Csehszlovákia a szocialista és a tőkésvilág határán fekszik. A tőkésvilág ezentúl is ellenségének tekinti országunkat, amelyet csak a saját nagyhatalmi politikája hosszú lejáratú terveinek keretében és az esetleges gazdasági be hatolás adta lehetőségek keretében lehet támogatásban részesíteni. És az ilyen segítséget ezenfelül lehetőleg nem nyilvánosan kell nyújtani. A belnolitikai helyzet, a szociális és politikai erők mozgása és azoknak a társadalomra fvakorolt behívása fcj' Belpolitikai helyzetünkre — most, a január utáni dezintegráció idején,, és amikor szélsőséges mozzanatok nyilvánulnak meg — az a jellemző,'hogy az ország lakosságának többsége teljesen szabad elhatározásából támogatja a CSKP KB Elnökségének magatartását és egyre nő a bizalma pártunk politikája iránt. Azt a tényt, hogy a lakosság bizalma a kommunista párt és a Központi Bizottságé felé fordul, közvéleménykutatás eredményei is kifejezésre juttatják és azt bizonyítják, hogy ez a bizalom április eleje óta megkétszereződött. Április elején a lakosságnak még csak a 42—53 százaléka fejezte ki teljes bizalmát pártunk iránt. A bizalom kinyilvánítása 82 százalékkal kifejezhetően akkor érte el csúcspontját, amikor a Központi Bizottság júliusi tanácskozását tartotta, és amikor az ág(Folytatás az 5. oldalon ) 1!1K".