Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-24 / 83. szám, vasárnap

[ HÉTVÉGI HIRMAGYARÁZATUNK Ujabb háború a Közel-Keleten ? Csütörtök óta harci zajtól hangos a Jordán folyó vidéke. Igaz, a téli hónapokban sem volt olyan hét, hogy a sajtó­irodák ne adtak volna hírt kü­lönböző erősségű izraeli—jordá­niai összecsapásokról, tüzérsé­gi párbajokról. A mostani kon­fliktus azonban sokkal súlyo­sabb hadicselekmény, mert na­gyobb izraeli csapategységek páncélosok és repülőgépek tá­mogatásával átkeltek a Jordán Árt a halogatás A transzjordániai csetepaté, amelynek Izraeli kezdeménye­zését senki sem vonja kétség­be, Joggal aggasztja a béke hí­veit, mert a közel-keleti háború újbólt fellángolásával fenyeget. Nemcsak a Biztonsági Tanács novemberi tűzszüneti határoza­tának a megszegését jelenti, hanem a konfliktus békés meg­oldásában szintén érdekelt egyik féi nzoti határozott szán­dékának orószakos kinyilvání­tását is, hogy a nemzetközi kapcsolatok normálnak, a mo­dern jogállamok külpolitikai gyakorlatának fittyet hányva csak a fegyveres erővel elért status quo pozíciójából hajlan­dó tárgyalni. A közel-keleti konfliktus mi­előbbi békés, rendezése nem­csak az arab országoknak és Izrael államnak létérdeke, ha­nem egyaránt érdeke a világ pŕnépeinek, beleértve a nagyha­talmakat Is. Ugyanakkor a kö­zel-keleti háború kirobbanása óta eltelt kilenc hónap alatt mindkét táboron belül világo­sabban kirajzolódott azoknak a csoportja, akik inkább a kato­nai megoldás felé, azaz a há­ború felújításához húznak, és azoké ts, amelyek további vér­ontás nélkül szeretnének véget vetni az áldatlan állapotoknak. Szocialista és nyugati polgá­ri kommentárok véleménye megegyezik vagy eléggé közel áll egymáshoz annak megítélé­sében, hogy a közel-keleti vál­ság elhúzásában elsősorban bt­zonyos amerikai tőkés csopor­tok, nevezetesen a Rockefeller és a Mellon csoport, s általuk bizonyos kormányszemélytsé­gek, s végül a Tel Aviv-t szél­sőségesek érdekeltek. Amerika érdeke nyilvánvaló: rossz szemmel nézi az arab vi­lágban felülkerekedő antlkolo­nlalista, nacionalista szovjetba­rát kormányrendszereket és ^ irányzatokat, s ha másként nem, akkor ezeknek Izrael ál­tali megdöntésével szeretné el­folyón, • állítólag csak nagy veszteségek után vonultak visz­sza Jordániából a tűzszüneti vonal mögé. Hivatalos izraeli kOrök azzal indokolják az idő­közben már többször megismét­lődött Izraeli támadást, hogy az arab ellenállók, pontosabban a palesztlnlal menekültek közül toborzott szabadcsapatok sza­botázstámaszpontjait akarták felszámolni. foglalni a természeti kincsek és a stratégiai helyzet nyújtotta kulcspozíciót az arab országok­ban. Ám Inkább szeretné, ha ezt az utat maga az arab jobb­oldal egyengetné. Az arab Jobboldal nem egy­arcú. A könnyen felismerhető bősz szélsőségesektől eltérnek a csendben működő és sokszor nacionalista köntösben fellépő mérsékelt jobboldaliak, ame­lyek szintén a nyugati világhoz, főként az Egyesült Államokhoz szeretnék fűzni az ország sor­sát. Mindezt önző osztályérdek­ből, hogy meggátolják a továb­bi államosítást és földosztást, s maguk élvezzék az államosí­tott külföldi cégek hasznát. Ezeknek sokszor nagy szavuk van a kormányszervekben ls. Valószínűen ez a háttere Za­karia Mohteddtn egyiptomi mi­niszterelnök lemondásának ls. A kormány átszervezésével kapcsolatban ugyanis olyan elemek estek kl az állam irá­nyításából, amelyek szorosabb kapcsolatokat akartak az Egye­sült Államokkal. Izraelben ls rétegeződnek a z erők. Ma már úgy fest a hely­zet, hogy a hódítás politikáját csak az államvezetés legfelsőbb köret szorgalmazzák. Izrael né­pe, mely hitte és ma is hiszi (nem egészen alaptalanul), hogy harcával puszta létét védi (az arab szélsőségesek ellen), nem gondol területi annexiók­ra, csupán békében és bizton­ságban szeretne élni. Tehát nem Idegen tőle a konfliktus békés, tárgyalásos rendezése. Ezt szorgalmazza a kommunis­ta párt Mtkunisz-szárnya ls, va­lamint más szocialista színeze­tű munkáspártok baloldali cso­portjai. A kérdésben határozot­tan antiimperialista és antina­cionalista álláspontot képviselő Vllner féle kommunista szárny­nak nincs olyan nagy befolyá­sa, inkább az izraeli arab tö­megek körében van bázisa. Rossz szolgálat a béke ügyének Tények, Izraeli vezetők kije­lentései bizonyítják, hogy Tel Aviv nem akar lemondani terü­letek szerzéséről és arról, hogy a megszállt arab területekről kivonja csapatait, ami a békés rendezés fő feltétele lenne. Eskol miniszterelnök félre­érthetetlenül kijelentette: „Vi­lágos, hogy a hatnapos háború után nem térhet vissza a június 5-e előtti helyzet". Napirenden vannak hasonló kijelentések. Ekkor viszont joggal merül fel Ilyen formában a kérdés: egy­általán lehetséges-e a közel-ke­leti béke helyreállítása? Jarring ENSZ-megbízott kö­zel-keleti békéltető küldetésé­nek kudarca után Jelenleg két megoldás Jöhet számításba: ka­tonai vagy politikai. Szerencsé­re az arab világban, főként az EAK-ban jelenleg hangadók a békés, tehát politikai megoldást szorgalmazó politikusok. A po­litikai megoldás azonban csak hosszantartó törekvés eredmé­nye lehet, pozitív eredmény el­éréséhez idő kell. Meg termé­szetesen a zavaró körülmények kirekesztése. Minél tovább tart az arab te­rületek izraeli megszállása, an­nál világosabbá válik a mene­kültek helyzete, annál elszán­tabbak és meggondolatlanabbak a menekültekből szervezett ter­rorista szabadcsapatok, ame­I lyek a menekülteket befogadó arab testvérországok területéről be-betörnek az izraeli megszál­U lő közé. Nagyon érthető, hogy ez a partizánkodás Irritálja az 1. Izraeli hatóságokat, s a palesz­tinai gerilla rajtaütései kétség­I telenül ürügyet szolgáltattak a mostani nagyarányú Izraeli tá­madáshoz is. Más kérdés, mit szól mind­ehhez a jordániai kormány. Mint Ismeretes, Huszejn király februárban betiltotta az El Fa­teh palesztinai terrorszervezet működését, de a szabadcsapato­kat irányító, egyébként király­hü beduin tisztek nem voltak hajlandók lefegyverezni és le­tartóztatni „arab testvéreiket", s veszélyben forgott a király trónja. • A Jordánia ellen intézett leg­újabb Izraeli támadással foglal­kozó biztonsági tanácsi ülés még nem fejeződött be, s nem tudni, milyen szankciókat szán­dékozik foganatosítani a táma­dók ellen. A szovjet kormány nyilatkozatában leszögezte: „Az Izraeli kormány kötelessége, hogy teljesítse a Biztonsági Ta­nács 1967. november 22-t hatá­rozatának kikötéseit, és minde­nekelőtt vonja ki csapatait va­lamennyi megszállt arab terü­letről. Izrael veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonsá­got, meghiúsítja a politikai ren­dezés lehetőségét a Közel-Kele­ten, s ez nem maradhat büntet­len." A szovjet kormány kije­lentette, hogy kész támogatni a parancsolóan szükséges közel­keleti politikai rendezés meg­valósítását Igazságos alapon. A Józan ész azt parancsolja: Jussanak közös nevezőre Izrael és az arab világ Józan erői, kí­séreljék meg méltányos komp­romisszummal áthidalni a vég­telennek látszó szakadékot. Az ellentétek további szitása egyik részről sem járul hozzá a kö­zel-keleti konfliktus békés ren­dezéséhez, s rossz szolgálatot tesz a béke ügyének. LŐRINCZ LÁSZLÓ Az EAK az agresszor elítélését követeli NYOLC ARAB ORSZÁG TÁMOGATJA A CSÚCSÉRTEKEZ­LET ÖSSZEHÍVÁSÁT # ÚJABB ÖSSZETŰZÉS A JORDÁ­NIAI ÉS IZRAELI EGYSÉGEK KOZOTT Tel Aviv — Izraeli katonai szóvivő Jelentése szerint szom­baton reggel újabb tűzharcra került sor jordániai és izraeli katonai egységek között a Tibe­rias-tótól délre. Eszerint az egyik izraeli őrjárat arab ellen­állókat fedezett fel, akik akna­vetőkkel tüzeltek, mire az iz­raeliak fegyverrel válaszoltak. Arab források szerint Dajan izraeli hadügyminiszter nem ré­gészeti kutatások közben sérült meg, hanem arab ellenállók tá­madása következtében. Az Al Fattah ellenálló szervezet Bej­rútban közleményben igazolta ezeket a híreket. A közlemény szerint nem messze Tel Avivtól arab ellenállók támadták meg szerdán reggel azt az izraeli gépkocsi-oszlopot, amelynek élén a hadügyminiszter ellen­őrző körútra indult. Dafan gép­kocsija a támadás következté­ben az árokba fordult. Az izraeli hadügyminiszter ezt az állítást megcáfolta. Az EAK nem elégszik meg azzal, hogy a Biztonsági Tanács csupán figyelmeztesse Izraelt, vagy hogy felhívást Intézzen hozzá a Jordánia ellen elköve­tett agresszió miatt, hanem az agresszor erélyes és határozott elítélését követeli. Az EAK Ilyen értelmű álláspontjáról Riad kül­ügyminiszter tájékoztatta a Biz­tonsági Tanács tagországainak képviselőit. Az Al Ahram szom­bati jelentése szerint az egyip­tomi álláspont a következő: 1. A Biztonsági Tanácsnak határozatban kell elítélnie az izraeli agressziót és követelnie kell, hogy Izrael azonnal vonul­jon vissza a megszállt arab te­rületekről. 2. Az EAK nem fogadna el a felekhez intézett egyszerű fel­hívást, ha a Biztonsági Tanács nem hozna kategorikus határo­zatot Izrael ellen. Ez rendkívül káros hatással lenne Jarring ENSZ-megbízott missziójára. A tanácsnak bizonyítania kell, hogy képes erélyes fellépésre is, ha meg akarja védeni a bé­két. A kairói lapok az Arab Liga tájékoztatása alapján hírül ad­ják, hogy Fejszál szaúdi király válaszolt Husszein jordán ural­kodó üzenetére, melyben az ál­lamfők sürgős csúcsértekezle­tét javasolta. Fejszál nem ígér­te meg részvételét a csúcstalál­kozón. Az Al Ahram szerint eddig nyolc arab ország közölte rész­vételi szándékát a csúcskonfe­rencián: az EAK, Irak, Libanon, Kuwait, Szudán, Jemen, Dél-Je­men és Jordánia. A MENA jelentése szerint Hasszuna, az Arab Liga főtitká­ra néhány napos látogatásra Ammanba érkezett, hogy Jordá­nia vezetőivel megtárgyalja a legújabb fejleményeket. A repü­lőtéren ezt mondotta: „A mat helyzetben szükségesnek mutat­kozik az arab nemzetek mozgó­sítása az arab népek érdeké­ben". néhány ťi^JÉ^niii JOHNSON ELNÖK kijelentet­te, már egy évvel ezelőtt tud­ta, hogy Kennedy jelölteti ma­gát az elnökválasztásokon. Sza­vai szerint, a választási kam­pány nem lesz olyan „vad és könyörtelen", mint ahogy a megfigyelők feltételezik. A GÖRÖG RENDŐRSÉG letar­tóztatott 40 diákot, akik a sza­loniki mezőgazdasági főiskola épületére „Le a juntával" jel­szót függesztették kl. A rendőr­ség nagy mennyiségű kormány­ellenes röpiratot kobozott el. LARSEN, a Norvég Kommu­nista Párt elnöke a párt tegnap Oslóban megnyílt 12. kongresz­szusán kijelentette, hogy Nor­végia tagsága a NATO-ban nein felel meg a norvég nép alapve­tő nemzeti érdekeinek. MALAYSIA bejelentette, hogy Sabah államban letartóztattak 20 fegyveres Fülöp-szigetit. A malaysial külügyminisztérium tiltakozott a Fülöp-szigeti kor­mánynál az ellen, hogy a Fü­löp-szigeteken kiképzőtábort lé­tesítettek, és szabotőröket kül­denek Malaysiába. A NEW YORK-I Grand Cent­ral pályaudvart tegnap reggel több mint 3000 hippies — úgy­nevezett „virág gyerek" — fog­lalta el. A fiatalok a tavaszt köszöntötték, és egyúttal tilta­koztak a vietnami háború ellen. A tüntetők összetűztek a rend­őrökkel. Többen megsebesültek, 70 fiatalt letartóztattak. AZ AVENSA venezuelai tár­saság utasszállító gépe, melyet csütörtökön leszállásra kény­szerítettek Kuba területén, teg­nap visszatért Caracasba. Westmoreland távozik Vietnamból Saigon — A dél-vietnami harctereken a legutóbbi 24 órá­ban nagyobb részt csak elszórt csatározások folytak; a szabad­ságharcosok Saigontól 70 kilo­méternyire felrobbantottak egy hidat és Saigontól 100 kilomé­ternyire délnyugatra támadták a kormánycsapatok San Ho-1 táborát. Az amerikai hadsereg heli­kopterei a Mekong deltájában a felszabadító hadsereg kato­nai csónakjait támadták. A B­52-es óriásbombázók a hazafias erők Khe Sanh körül beépített megerősített állásait bombáz­ták. Johnson pénteken késő dél­után rögtönzött sajtókonferen­cián Jelentette be, hogy West­moreland tábornok rövidesen visszatér az Egyesült Államok­ba és a szárazföldi hadsereg vezérkari főnöke lesz. Johnson igyekezett megnyugtatni a köz­véleményt, hogy Westmoreland távozása nem jelent változást az amerikai taktikában. Az el­nök dicsérte Westmorelandot. Politikai körökben az a véle­mény, hogy Westmorelandot „felfelé buktatták". A táborno­kot rendkívül élesen bírálták a vietnami szabadságharcosok nagyszabású holdújévi offenzí­vája után. Saigoni amerikai katonai kö­rökben Westmoreland leváltása nem keltett különösebb megle­petést. Megfigyelők véleménye szerint ez a döntés azért szü­letett, mert Westmoreland el­gondolásai nem egyeztek a Pen­tagonéval. Johnson sajtóérte­kezletén nem nevezte meg a dél-vietnami főparancsnok utó­dát, de Saigonban legvalószí­nűbbnek Abrams tábornoknak, Westmoreland helyettesének kinevezését tartják. Moszkva — A vietnami agresszió bonni résztvevői sa­rokba szorultak. Űj megcáfol­hatatlan adatok kerültek nap­világra, amelyek arról tanús­kodnak, hogy az NSZK a leg­közvetlenebb módon részt vesz az amerikai agresszióban — ír­ja a moszkvai Pravda csütör­töki számában JurlJ Zsukov. Ki­derült — írja a továbbiakban — hogy a nyugatnémet kormány nemrégiben elhatározta, még 40 helikoptert küld Dél-Viet­namba személyzettel együtt és a már ott levő 120 pilótán klviil 2500 technikai szakembert. A saigoni báboknak nyújtott nyugatnémet segítség már eléri a 800 millió márkát. Stockholm — Stockholmban tegnap megkezdődött az ameri­kai agresszió ellen küzdő nem­zetközi és nemzeti szervezetek értekezlete. Célja újabb utak ke­resése arra, hogy a világköz­vélemény hatékonyan lépjen fel és az amerikai kormányt politikája megváltoztatására kényszerítse. H osszú tétovázás után Róbert F. Kennedy, New York állam szenátora a múlt héten elhatároz ta, hogy elhatározása ellenére (mi­szerint csak 197Z-ben pályázza meg az elnöki tisztséget), már az idei elnökválasztásokon indul, és a Demokrata Párt kongresszusán Johnsonnai szemben jelölteti ma­gát. Még néhány hónappal ezelfitt azt állította: mivel Jómaga nem indul a választási kampányban, Johnsont fogja támogatni. Érthe­tetlen volt ez sokak számára, hi­szen Kennedy lépten-nyomon bí­rálta Johnson politikáját. De a népszerű „Bob" Kennedy (a meg­gyilkolt elnök öccse) ezt egysze­rűen azzal magyarázta, bogy nem akarja megosztani a Demokrata Párt egységét. Mi késztette tehát Kennedyt ar­ra, hogy most mégis „beugrott a ringbe" és igyekszik kiütni az el­nöki széket Johnson alól? Saját kijelentése szerint a New Hampshire-1 próbaválasztásokon — amelyeken a békeprogrammal fellépő McCatrhynak sikerült el­nyernie a demokrata jelöltekre le­adott szavazatok 4Z százalékát, és még a republikánusok közül is többen rá szavaztak — már nyil­vánvalóvá vált, hogy a Demokra­ta Pártban két, politikai elkép­zelésben egymással teljesen elté­rő: egy békés és egy háborús irányvonal létezik. „Amíg johnson az elnök" — mondta — addig a vietnami poli­tikánk csak még hosszabb hábo­rúból, még több csapat Ázsiába küldéséből fog állni, további ha­lált, pusztítást hozva arra az or­szágra, amelyet állítólag meg akarunk menteni. Oj útra kell te­hát térnünk, a ha maradt volna még valami reményem arra, hogy (ohnson felülvizsgálja nézeteit, nem pályáztam volna meg a Je­löltséget. Most azonban már nem kételkedem abban, hogy vietnami U arckéi politikánkat csak úgy változtat­hatjuk meg gyökerestől, ha le­váltjuk azt a gárdát, amely * helytelen politikát folytatta." Ezt a célt Kennedy talán elér­hette volna úgy is, ha a vele igen hasonló nézeteket valló és azonos programot hirdető McCart­byt támogatta volna a választási küzdelemben. De talán úgy véli, hogy az 0 győzelmi esélyei na­gyobbak McCarthyéinél, és így bizonyosabb Johnson távozása az cinöki székből? Róbert F. Kennedy 1925-ben szü­letett. A híres Harvard Egyetemen és a virginiai főiskolán jogot ta­nult. Mint fiatal ügyvéd, először az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott. Szervezői tehetsége 1953-ban csillant meg először, ami­kor fivérének szenátorrá választá­sai vezette, majd 1960-ban a vá­lasztási hadjáratban bátyját az el­nöki székbe segítette. John Ken­nedy öccsét Robertet még ugyan­abban az évben megtette igazság­ügy-miniszterré. Ebben a minőség­ben 1961 óta erélyesen síkra szállt a faji megkülönböztetés ellen. Ta­nácsadója, bizalmasa, mondhatnók „második énje" volt elnök bátyjá­nak és vele együtt dolgozta ki az ú) polgárjogi törvényjavaslatát. John Kennedy a legnehezebb és legkényesebb missziókkal bízta meg. Róbert Kennedy báty|a halála után Johnson alatt eleinte még megmaradt igazságügy-miniszter­nek, de befolyása a kormányban egyre csökkent, az ellentétek köz­te és az új elnök között egyre nőt­tek. Johnson az 1964-es választáso­kon nem Jelöltette Kennedyt alel­nöknek, mert félt, bogy elveszti a polgárjogi törvények miatt Ken­nedyt gyűlölő konzervatív déli ál­lamok szavazatalt. Igazságügy-mi­niszteri tisztségéről Kennedy 1964 szeptemberében mondott le, hogy megpályázhassa New York állam szenátori tisztségét. Róbert Kennedy népszerűségére és gazdag, befolyásos családjára támaszkodva „most, vagy soha" jelszóval Indul az elnöki szék felé. Teljes tudatában van annak, hogy ha a republikánusok jelöltje győz­ne a választásokon, akkor — az eddigi tapasztalatokból ítélve — e párt legalább két választási időszakra kezében tudja tartani e tisztséget. Megválasztása esetén Kennedy a vietnami háború, a bombázások beszüntetését, a Felszabadítás! Fronttal folytatandó tárgyalásokat és a Szovjetunióval szorosabb kapcsolatokat ígér. Eddigi tevé­kenységéből és magtartásából Ítélve — Johnsontól eltérően — minden valószínűség szerint ta­nácsadóit nem a konzervatív, ha­nem a felvilágosult, baladó szak­emberek köréből fogja kiválogat­ni. " B. fi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom