Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-20 / 50. szám, kedd

Tárgyilagos számadások Befejeződtek a CSEMADOK járási konferenciái Befejeződtek a CSEMADOK járási konferenciái. A tanácsko­zások — az elmúlt évekhez ha­sonlóan — ez idén is az őszin­te eszmecsere, a bátor szóki­mondás, az eredmények és hiá­nyosságok tárgyilagos mérlege­lése jegyében zajlottak le. A küldöttek a 12 járási konferen­cia mindegyikén elítélték az amerikai imperializmus vietna­mi agresszióját, egyetértettek a párt decemberi és januári plénu­mának határozataival és meg­ígérték, adottságaikhoz mérten minden eszközzel támogatják a párt új vezetését és azon lesz­nek, hogy további eredmények szülessenek gazdasági, politikai és kulturális életünk minden területén. Losoncon a CSEMADOK szom­baton megtartott XVII. járási konferenciáján a meghívott vendégekkel együtt a járásban működő 56 CSEMADOK szerve­zetet 111 küldött képviselte. A titkári beszámoló után a vitá­ban 14-en szólaltak fel. A kül­döttek megjegyzései kivétel nélkül konkrét jelenségekkel foglalkoztak, egy-egy munkate­rület problémáit elemezték, és a tárgyilagos számadás értéké­vel bírtak. Az elhangzott észre­vételek és javaslatok támpontul szolgálhatnak ahhoz, hogy a CSEMADOK tovább tökéletesít­se a munkáját. Böjtös János (Ipolynyék) ar­ról beszélt, hogy amint felépül falujukban az új művelődési otthon, az épület egyik helyisé­gében állandó jellegű néprajzi múzeumot nyitnak meg. Jelen­leg a vidék tárgyi és szóbeli kultúrájának emlékeit gyűjtik. Javasolta, hogy a CSEMADOK járási titkárságai a most ki­adott Adalékok című kiadvány­hoz hasonlóan időnként számol­janak be rendszeresen egy-egy járás kulturális viszonyáról és eredményéről. Pásztor István (Kér) kifogásolta, hogy vidékü­kön nem fogható sem a Cseh­szlovák Televízió, sem a Cseh­szlovák Rádió magyar műsora. A hiányosság gyors orvoslását kérte azzal a megjegyzéssel, hogy jó lenne, ha a Csehszlo­vák Televízió időnként magyar adást is sugározna. Ennek a vé­leményének adott kifejezést Vas Dezső (Béna) és más kül­dött is. Bednár JőzseJ (Tőrincs) a tudományos Igényű falukuta­tás megindítását, Híres Vince (Nénye) az iskolákban az eszté­tikai nevelés kötelezővé tételét, Farkas Veronika (Losonc) az if­júsági klubok anyagi támogatá­sát, GOmöri Zoltán (Gyürki) a könyvtárak állománygyarapítá­sának tökéletesítését, Böhm Jó­zsef (Zsély) a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális Igényszintjének a növelését sürgette. Fajt Zoltán (Rap), Celleng István (Csáb), Kuncz István (Szécsényke) és Varga Gyula, ( Sávoly), a kulturális élet sajátos munkaformáiról mondott véleményt. A felszóla lók közül többen a kölcsönös segítségnek, a járásban műkö­dő szervek és intézmények ösz­szefogásának a megteremtését szorgalmazták. Néhányan azt tették szóvá, hogy a nagykürtö­si járás megalakulása után mi­lyen feladatok várnak a CSE­MADOK-ra, s az új járás vezetői mit várnak a tagságtól és a ré gi járásoktól. A tartalmas vitá­nak értékes színfoltot kölcsön­zött Palkó Zoltánnak, a losonci járási pártbizottság ideológiai osztálya vezetőjének a felszó lalása, aki nagyra értékelte a CSEMADOK-nak a járásban vég zett munkáját és a szövetséget a járási pártbizottság további messzemenő támogatásáról biz­tosította. A CSEMADOK losonci járási bizottsága a XVII. konferencia alkalmából megjelentetett Ada­lékok című kiadványában szá mot ad arról a munkáról, ame­lyet a szövetség az elmúlt évek­ben végzett. A füzet összeállítói egyebek között feltérképezték a sajtőelőfizetők számát, a mű velődési otthonok és a könyvtá rak helyzetét, valamint a járás műkincs-állományát. A sok-sok szám és kimutatás önmagáért beszél. Bennünket leginkább az lepett meg, hogy a több mint 20 ezer lakosú Losoncra, mindösz sze 578 Oj Szó jár. .. Ez bi zony igen kevés. És sok még a teendő mind a művelődési ott­honok és a könyvtárak, mind a műkincs-állomány jobb ellátott­sága, illetve nagyobb gondozá­sa érdekében. A könyvtárak helyzetének a megjavításával kapcsolatban helyesnek tartjuk azt az Ada­lékokban leírt javaslatot, hogy „ajánlatos lenne a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya mellett olyan szerv létesítése, mely felmérné a csehszlovákiai magyar könyvtárak helyzetét és vállalná azok központi, mód­szertani irányítását, a könyvtá­rosok iskoláztatását stb. Losoncon néhány napja meg alakult a Kármán József Irodal­mi, Művészeti- és Művelődési Kör. Oj lendülettel fogott mun kához a CSEMADOK losonci he­lyi szervezete, a Korunk Ifjúsá­gi Klub és a Madách Irodalmi Színpad. A jó példa, a gazdag hagyomány, nem utolsó sorban a CSEMADOK XVII. járási kon­ferenciájának a szervezeti élet­re, a népművészetre és a nép­művelésre vonatkozó több pont­ból álló — egyhangúlag elfoga­dott — határozatra jó biztosí­ték ahhoz, hogy a városban és az egész járásban tovább töké­letesedjék a kulturális munka valamennyi formáia. BALÁZS BÉLA Igor Oisztrah zenekari estje Zsúfolt terem várta nagy ér­deklődéssel Igor Oisztrah bra­tislavai vendégszereplését. Alapjában nem hálás dolog nagy nevet örökölni. Dávid Oisztrah fia... ez rang és előny, de ugyanakkor hátrány is, mert mindig újra összeha­sonlításra szolgáltat okot. Már­pedig a nagy Oisztrahot utóiér­ni igen nehéz, túlszárnyalni Jó­formán lehetetlen. Dávid Oiszt­rah művészi és emberi légkö­rében élni, nevelkedni, tanul­ni... a sors nagy ajándéka. De Dávid Oisztrah nyomdokain el­indulni súlyos örökség. Igor azonban nemcsak apjának kitű­nő fia, hanem ezenfelül is: egyéniség. Gazdag lelkű mű­vész, aki az apai örökséget min­den akarásával, egész életével viszi tovább. Igor Oisztrah a nehezebb utat választotta. Szá­mára a művészet nem a siker eszköze, hanem sors és betel­jesülés. Igazi muzsikus, a vá­lasztottak fajtájából, akik csak a legfontosabbat, a lényeget keresik. Igor Oisztrah Brahms hegedű­versenyével lépett a közönség elé. Nem véletlen, hogy a nagy Brahms-őpusz legkedveltebb műsorszámai közé tartozik. Mű­vészi alkatából adódik, hogy „lelki húrjai" mélyen rezonál­nak a tépelődő brahmsi muzsi­kára, amelynek minden hangja egyéni élmény, sőt belső pa­rancs. A fiatal szovjet művész bizonyos kezdeti idegesség után, amit sajnálatos módon külső körülmények idéztek elő (kissé szűk „élettér'' a pódiu­mon a televíziós felvétel miatt), játék közben egyre jobban ösz­szeforrt a problémázó brahmsi hanggal, és nemes tónusával, romantikus szépségű dallam­képzésével kibontakoztatta a mű sötét színezetű líráját. Saj­nos a kísérő zenekar Zdenék Mácal vezényletével nem állt a szólista mellett méltó part­nerként. Különösen az első té­telben éreztünk hiányosságot a zenekari alkalmazkodás terén és a brahmsi hangvételben. Zdenék Mácal személyében egyébként rendkívül vitális művészt ismertünk meg. A fia­tal cseh karmester Jirí Pauer iramos Scherzójának lendületes előadásával nyitotta meg mű­sorát. Majd Prokofjev V. szim­fóniáját vezényelte bravúrosan, a „bravúr" fény- és árnyolda­laival. Mindig forrponton lobo­gó, harsányan „fiatal" muzsi­kálása végeredményében ve­gyes benyomást keltett. Rob­banó temperamentumának bizo­nyos szellemi ellenőrzését re­mélhetőleg mielőbb meghozza az idő. HAVAS MÁRTA • A VILÁG ISKOLAIBAN a tanulók száma 1950 és 1963 között 69 százalékkal emelke­dett. A növekedés az első foko­zatú iskolákban 57 százalék, a másik fokozatú iskolákban 110 százalék, a harmadik fokozatú iskolákban pedig 130 százalék. Iflllüll Űrhajósok pergőtúzhen Január 29-én, Moszkvában, a fegyveres erők múzeumában két űrhajós került tucatnyi újságíró kérdéseinek pergötüzébe. Valér i f Bikovszktj, a V osztok 5. és Pavel Bel j á­lev, a Voszhod 2. parancsnoka. Bikovszkijt ismerősként kö­szönthettem, hiszen egyszer már együtt üdültem vele Ogyesszában, a katonai körzet parancsnokának dácsájában. Élményeimet meg is írtam az „Oj Sző" egyik, múlt év au­gusztusi számában. Érzékeltet­tem, hogy még üdüléskor is milyen nehéz az űrhajós ma­gánélete. A népszerűségnek ára van. Egyetlen órája sem volt, amelyet riporterektől, kíván­csiskodóktól és más téblábolók­tól mentesen, kettesben tölthe­tett volna a feleségével. Nem ls bírta ki a két hétre terve­zett üdülést: öt nap múlva ki­merülten, enerváltan és elég rossz bőrben tért vissza Moszk­vába. Most, midőn ismét találkoz­hattam vele, kellemesen meg­lepődtem. Bikovszkij, Beljájev­vel együtt vidáman, pihenten ült asztalhoz az újságírókkal. Nyoma sem látszott rajta az üdülőben oly feltűnő fáradtság­nak. Nyugodt mosollyal várta a sajtó munkatársainak ostro­mát. —• Mivel foglalkoznak mos­tanában a szovjet űrhajósok? — hangzott az első kérdés. — Természetesen saját fel­adataikkal — felelte Beljájev. — Sokan közülünk nemrég fe­jezték be akadémiai tanulmá­nyaikat. Például Bikovszkij elvtárs. Egyébként szorgosan készülünk az újabb kozmikus repülésekre. Nem titok, hogy a jövőben a korábbiaknál hosz­szabb űrrepülések várhatók és persze el akarunk jutni a Hold­ra. Munkában tehát nincs hiány. — Mit jelentenek ezek a hosszabb űrrepülések? — Ismeretes, hogy a Hold mintegy 384 ezer kilométernyi­re van a Földtől. E távolság leküzdéséhez az eddigi űrrepü­lésekhez viszonyítva több idő és még gondosabb előkészület szükséges. — Miben különbözik az erre történő felkészülés az eddi­giektől? — Bonyolultabb. Több isme­retet igényel, nagyobbak az emberre és a technikára háru­ló követelmények. — Melyek a közelebbi elkép­zelések a Holdra történő fel­jutáshoz? — Elképzelések bőven van­nak — vette át a szót Bikovsz­kij. — De más az elképzelés és más a megvalósítás. Nem is annyira a Holdra való feljutás, hanem a visszatérés az igazán bonyolult. Hiszen számos űrtes­tet feljuttatnunk már oda, de még egyik sem tért vissza. Va­lószínű, hogy előbb néhányszor megkerüljük majd a Holdat és csak azután szállunk le rajta. — Mikorra várható az első ilyen Hold körüli utazás? — Valószínű, hogy előzőleg jónéhány ember nélküli űrha­jót bocsátunk fel, s csak a szükséges tapasztalatok meg­szerzése után indul el erre az útra az ember. Gagarin űruta­zását is számos előkészítő kí­sérlet vezette be. Műszerekkel, állatokkal a fedélzetükön fog­lalták el az első űrhajók Föld körüli pályájukat. Nem lehetet­len, hogy a Hold megkerülésé­nek első űrutasai esetleg Lajka utódai lesznek. Ember csak akkor vállalkozhat erre az út­ra, amikor biztosítottak a visz­szatérés feltételei. S ha majd le is szállhatunk a Holdon, a legfőbb megoldandó feladat az lesz, hogy az onnan történő felszálláskor elérjük a szüksé­ges második kozmikus sebes­séget. — Ml az oka, hogy a szov­jet űrhajók a földre, az ame­rikaiak pedig a tengerre ereszkednek vissza? — Az amerikaiak űrhajóin nincs megfelelő fékrendszer. Ezért nagy függőleges sebes­séggel térnek vissza. Emiatt nem tudnak szilárd talajra le­ereszkedni. A szovjet űrhajók viszont olyan fékberendezéssel rendelkeznek, hogy teljesen puhán, szinte null-sebességgel érhetnek földet. Ismét Beljájev vette át a szót: — A tengerre leszálló ame­rikai űrhajók megkereséséhez igen sok eszközt kell felhasz­nálni. Ez nem valami kényel­mes és célszerű megoldás. — Miért nem alkalmazzák az amerikalak is a földreszál­lást? Bikovszkij: — Ezt tőlük kellene meg­kérdeznil Beljájev: — A szovjet űrhajók súlya körülbelül 6 tonna. Az ameri­kaiaké 3 tonna 700 kilogramm. A 6 tonnába „belefér" a féke­ző rendszer, a kisebb ameri­kaiba viszont nem. Ezért nem szállhatnak ők a kemény szá­razföldre, csupán a rugalmas tengertükörre. — Mi a különbség a szovjet és az amerikai űrhajók haj­tóanyaga között? — Nagy a különbség! — fe­lelte harsányan Bikovszkij. — Az egyik amerikai, a másik szovjetl — Ml az oka, hogy az űrpiló­ták valamennyien vadászre­pülőként kezdték pályafutá­sukat? Beljájev: — Szerintem az űrhajó pa­rancsnokának feltétlenül nagy repülési tapasztalattal kell ren­delkeznie. — A vadászpilóták valameny­nyien alkalmasak lehetnek űrhajó parancsnoknak? — Nem — felete Beljájev. — A kiválasztás több lépcsőben tör­ténik. Én például a központi szűrőblzottság előtt az 507. szá­mú Jelölt voltam. És a sok száz vizsgázóból csak néhány tucatnyian feleltünk meg. — Jelenleg is folyik még újabb űrhajós-jelöltek kivá­lasztása? — Természetesen. De a ko­rábbi szigorú követelmények némileg csökkentek. — Miért? — Ez főleg az űr eddigi, részleges megismerésével ma­gyarázható. Kezdetben szinte semmit sem tudtunk a világűr­ben uralkodó viszonyokról, mert nem volt közvetlen ta­pasztalatunk. Később, amikor kezdtük megismerni az űrben az emberre háruló megpróbál­tatásokat, az orvosi szűrővizsga rendkívül szigorú követeimé-' nyeit enyhíteni lehetett. — Elérkezik az idő, amikor bárki részese lehet űrutazás­nak? — Igen — felelte határozot­tan Bikovszkij. — Ennek is el­jön az ideje. Csakhogy ehhez még számos fontos technikai problémát meg kell oldani. Pél­dául minimálisra csökkenteni a fel- és leszállásnál fellépő túlterhelést, valamint az űrre­pülés idején tapasztalható súly­talansági állapotot. Az űrrepü­lés széles körű kiterjesztésé­hez lehetőleg mindazt a ké­nyelmet biztosítani kell, ame­lyet jelenleg a polgári légifor­galom utasai élveznek. — Es mi a helyzet az űrha­jós utánpótlással? Van elég jelölt? — Jelentkező bőven akad. Több százezer levélíró kérte már felvételét az űrhajós-kép­ző objektumokba. Nem csupán repülőgépvezetók, hanem a leg­különbözőbb képzettségű szak­emberek. Valóságos divat lett az űrhajózás iránti vonzalom. Persze, a jelentkezőknek csak igen kis töredéke kerül űrha-, jós-iskolára. Képtelenség lenne minden igényt kielégíteni. — A legközelebbi űrrepülé­seknél kiknek van nagyobb esélyük: a régebbi, vagy az újabb űrhajósoknak? Bikovszkij huncutkásan el­mosolyodott és Beljájevre te­kintett: — Sem Pável Ivanovics, sem jómagam nem akarunk még nyugdíjba menni. Valamennyien készülünk újabb feladatokra. Persze, a fiatalabbak azt mond­ják, engedjük őket is szóhoz jutni. Kik lesznek a követke­zők? Ennek eldöntése nem csu­pán rajtunk múlik. — Komárov elvtárs tragikus balesete nem okozott meg­torpanást a szovjet űrkuta­tásban? Beljájev: — Az ilyen tragédiának ter­mészetesen fékező a hatása. Meg kell szüntetni a feltárt technikai hiányosságokat. Per­sze, baleset a földön is elő­fordul, nem csupán az űrha­józásban, az élet mégis megy tovább. Komárov elvtárs halá­la ellenére folytatjuk a szov­jet űrkutatási program végre­hajtását. — Szívesen vinnének maguk­kal újságírót a legközelebbi űrrepülésre? — Attól függ, kl a jelent­kező. — Milyennek kell lennie? Beljájev: — Vidám fickó legyenl Bikovszkij: — És csak az igazat írjál Ne túlságosan sokat, inkább keveset, de szigorúan az igaz­ságot! Ha az űrhajós sem szereti a bő lére eresztett mondanivalót, a felvetett kérdésekből már csupán egyet ragadok ki: — Miként zajlik a magánéle­tük? Hogyan töltötték pél­dául a legutóbbi vasárnapot? Beljájev: — Az űrhajósnak kevés a szabad ideje. Ritka, hogy saját kedvünk szerint tölthetjük a pihenőnapot. A tegnap végre ilyen volt. Délelőtt sítúrán vet­tem részt, délután moziba men­tem a feleségemmel és két kislányommal. Vacsorára szibé­riai pelmenyt (húsos derelyét) készítettem kettesben a fele­ségemmel. Ez a kedvenc éte­lem, jó sűrű tejfellel meglo­csolva. Bikovszkij: — Született moszkvai va­gyok, de tíz év óta tegnap utaztam először a Metrón. Ci­vilben, Inkognitóban. A felesé­gemmel és a gyerekekkel meg­látogattuk édesanyámat, aki­nek a születésnapját ünnepel­tük. Szép nap volt. BERTALAN ISTVÁN PTPR-TVRR - -V.- ŕ-v -.Y 11 r-;, • Az üzbég Tudományos Akadémia l'askentban épülő teleszkópja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom