Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-11 / 311. szám, szombat

[ HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK A népszerűtlenség lejtőjén Johnson elnök kaliforniai szabója, a milliomos Harry Roth, több ezer dollárért egész oldalas hirdetést közölt a New work Times-ban, amelyben felszólította az elnököt, ne jelöltesse magát a közelgő választásokon, és százezer dollárt ajánlott fel a Demokrata Pártnak a választási kampányra, ha Johson helyett valaki mást jelöl. Nehéz lenne kibogozni, hogy a textilgyáros szabómester miért lett egyszerre ilyen ellensége az elnöknek, de annyi bizonyos, hogy ez Jellemző az amerikai közvélemény nagyon jelentős részének fokozódó Johnson-ellenes hangulatára. A közvéleménykutató intézetek egymást túllicitálva közlik az amerikai elnök növekvő népszerűtlenségének adatait. Annak a férfiúnak a politikájával, akit alig három éve az Egyesült Államok történetében egyedülálló többséggel választottak meg elnökké. ma a választóknak csupán 39 százaléka ért egyet. A Gallup-tntézet adatai szerint két éve még az amerikaiaknak csupán 24 százaléka helytelenítette a délkelet-ázsiai katonai beavatkozást, ma ez a szám már 41 százalékra nőtt és napról napra emelkedik. # A fő ok: Vietnam A reakciós amerikai Newsweek hetilap, amely támogatja Johnson politikáját, nagyon találóan állapította meg: „Johnson az első olyan elnök az Egyesült Államok történetében, akinek egyszerre kell szembenéznie egy Jelentős méretű külső háborúval és egy nagy belső forrongással; a kettő közül egyik se áll valami jól és még csak azzal sem kecsegtet, hogy hirtelen valami döntő javulás következhetne be. Márpedig egy Ilyen fordulat szüntethetné meg a haragnak, a csalódottságnak és a keserűségnek azt a növekvő áradatát, amely a Fehér Ház falalt csapkodja." A Fehér Házhoz közelálló bennfentesek mesélik, hogy Johnson tanácsadóival felkutatta azokat az elnököket, akiknek ugyancsak meg kellett birkózniuk a közvélemény bírálatával. Ha ismerősei közül valaki politikáját támadja, előhúz zsebéből egy cetlit és megdicsőült hangon kijelenti, hogy 6 nem sokat ad a közvélemény szavára, hiszen nagy elődeit, Abraham Lincolnt, Teddy Rooseveltet, Woodrow Wilsont és másokat is kritizáltak, de végülis a történelem őket igazolta. Az ilyen fogások azonban már hatástalanok. A vietnami kalandot egyre többen Ítélik el az amerikai politikai élet vezető személyiségei közül is. Tavaly még csak négy képviselő merészkedett nyíltan szembeszállni a vietnami eszkalációval, ma már 46 köztársasági és négy demokrata kongresszusi tag követeli a kormány politikájának felülvizsgálását, vajon nem sérti-e az alkotmányt és a jogi alapelveket. 9 Kísért a dullesi idők szelleme? Johson nemrég szinte korlátlanul uralkodott, mindent sikerült elérnie. Ma azonban egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, és leghűségesebb hívei egymás után kerülnek szembe vele és fordítanak hátat neki. Miért? Az elmúlt három évben Johnsonnak tucatnyi lehetősége volt a délkelet-ázsiai béke valamilyen formájának elérésére, ö azonban gőgösen visszautasított mindent, és a szélsőséges követeléseknek engedve folytatja az eszkalációt. Sokan megírták Johnsonről, hogy a „héják", a szélsőséges katonák befolyásolják. Gyakran azonban úgy tűnik, hogy maga is a „héják" közé tartozik. Érdemes idézni az október elején San Antóniában elhangzott beszédéből néhány Jellemző mondatot, amely a gyászos múltú dullesi időkre emlékeztet: „A kommunista terjeszkedés éppen most a legagresszívabb ... Átlépi a nemzetközt határokat... Gyilkolnak és emberrablásokat követnek el... Környörtelenül a szabad emberekre akarják kényszeríteni akaratukat. Nem óhajtjuk abbahagyni az ilyen erőfeszítéseinket ... Ez nemcsak DélVietnam összeomlását, hanem Délkelet-Ázsia elvesztését is jelentené, és ezért ottmaradunk." Az Ilyen uszító hangú „érvelésektől" már megcsömörlött az amerikai közvélemény, már torkig van a gazdaságilag egyre nagyobb megterhelést jelentő eszkalációval és a rohamosan fokozódó veszteségekkel. Q Beteg társadalom Az amerikai közvélemény kiábrándultságához hozzájárul az is, hogy a Johnson által meghirdetett „nagy társadalomból" ahogy egyes hírmagyarázók írták „beteg társadalom lett". A vietnami háború ijesztő költségei miatt, nincs pénz a hazai szociális problémák megoldására, amit legkézzelfoghatóbban bizonyítanak az elmúlt hónapokban lezajlott véres gettólázadások. Johnsonről elnökké választása idején sokat írtak és dicsérték, milyen ügyes a törvényhozásban, milyen sakkhúzásokkal, cselekkel képes elfogadtatni még a népszerűtlen törvényjavaslatokat is. Az elnök az utóbbi időben azonban egyre kevesebbet törődik a törvényhozással, csaknem teljesen lefoglalja a vietnami háború, és ennek meg is van a „látszatja". Huszonöt legfontosabb törvényjavaslata közül alig ötöt fogadtak el (az előző kongresszus hasonló időszakában tizenhármat). A külföldi segélyprogram törvényjavaslatát a szenátus és a képviselőház ls leszavazta. A megcsonkított polgárjogi törvényjavaslatot ide-oda tologatják a kongresszusi bizottságok. A társadalombiztosítási javaslatot a felismerhetetlenségig módosították, míg végülis elfogadta a képviselőház. Mindez azt bizonyítja, hogy a beteg társadalomnak beteg a kormányzata is. Johnson elnök messzejutott a népszerűtlenség lejtőjén és egyre nyíltabban beszélnek az Egyesült Államokban arról, hogy a jövő évi választásokon új elnök és új politika kell az országnak. Az amerikai társadalom azonban nagyon bonyolult, és kérdés lesz-e ereje ahhoz, hogy ilyen gyökeres változásokra szánja rá magát? Mindenesetre az Egyesült Államok hírnevének ez csak használna, mert ahogy Walter Lippman keserűen megállapította: „Johnson Amerikája már nem a történelmi Amerika. Már nem a bölcsességen és emberiességen alapuló társadalom." SZŰCS BÉLA JOHNSON NÉPSZERŰTLENSÉGE (A Times karikatúrája) Lesz-e elegendő bútor? (CTK) — A kereskedelmi tárgyalásokat folytató illetékes szervek a rendelkezésükre álló adatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a |övö évben sem lesz kapható elegendő mennyiségű és megfelelő választékú bútor a csehszlovákiai bútorkereskedésekben. Jan Nováftek, a bútoripari szak ágazati vállalat brnói igazgatója ezzel kapcsolatban közölte, hogy a gyárakban a jövő évben három százalékkal több bútort készítenek mint tavaly, vagyis csaknem 60 millió koronával növelik a termelést. Köztársaságunkban 1968ban 2 060 000 000 korona értékű bútor kerül forgalomba, Jóllehet a kereskedelem pénzben kifejezhető Igénye negyedmilliárd koronával nagyobb. A bútoriparban fennálló kedvezőtlen helyzet kfilönböztí okokra vezethető vissza. A gyárakban csaknem mindenült nagy a helyszűke, elavullak a gépek és bo nyodalmas a nyersanyagok, különösen a fa, a festékek, a lakkok stb. beszerzése. A bútorgyárak a jövő évben előreláthatólag az általuk igénveit mennyiségnél mintegy 23 000 köbméterről kevesebb fű részfát kaphatnak. Bútoriparunk már hosszabb ideje tesz erőfeszítéseket a termelő üzemek korszerűsítésére. A rouslnovi új bűtorlizem az építkezési munkálatok befejezése ntán évente mintegy 150 millió korona értékű bútort adhat piacra. A TON n. v. Bystfice pod Host?nom-i fi) üzemének dolgozói naponta kb. hatezer széket, illetve karosszéket gyárthatnak. Sajnos, a két ói üzemben csak a negyedik ötéves tervidőszak végén lehet a gyártást megkezdeni. Csehszlovákiában évente átlag 5 százalékkal nű a lakberendezések s az egyéb bútor iránti kereslet. Ei más szóval annyit jelent, hogy a kereskedelemnek 1970-ben mintegy 25 százalékkal több bútort kell majd igényelnie, mint 19B6-ban, de a termelőüzemek előreláthatólag csak 1970 ntán elégíthetik ki az Igényeket. Ennek viszont az a feltétele, hogy elegendő farostlemez, festék, lakk t egyéb nyersanyag álljon rendelkezésükre. Külföldön ls egyre nagyobb az érdeklődés a csehszlovákiai gyártmányú bútor Iránt. Bútorgyáraink dolgozói tőlük telhetőleg eleget tesznek a külföldi megrendelők kívánságainak, mert tudatosítják, hogy csak Így lehet biztosítani korszerű külföldi bútortpari gépek vásárlását. NEM ROZSDÁS ESZKÖZ Modern társadalmunkban a fejlődés legfontosabb lendkerekévé, hajtóerejévé kezd válni az anyagi ösztönzés. Lényegében erre épül az új gazdaságirányítási rendszer is, amely a múlttal szemben összehasonlíthatatlanul nagyobb szerepet szán a dolgozók „kézzel fogható" érdekeltségének. Ez így van jól, hiszen az egyéni érdek ez esetben többnyire maradéktalanul fedi a társadalmi, az országos érdeket. Akadnak azonban főleg a vezető gazdasági dolgozók körében olyan emberek, akik jóhiszeműen eltúlozzák az anyagi ösztönzés szerepét, szinte mindent megoldó varázsvesszőt látnak benne. Ennek az egyoldalú nézetnek törvényszerű velejárója aztán az erkölcsi ösztönzésnek és az öntudatosságnak lebecsülése, figyelmen kívül hagyása. Igaz, ma az emberek körében kevesebb a lelkesedés, az ingyenes, önkéntes társadalmi munkára nehezebb tíz- és százezrével vállalkozót találni, mint mondjuk a háborút követő első években. Ez azonban elsősorban a megváltozott objektív helyzettel magyarázható. Főleg azzal, hogy akkoriban az ember a háború rombolásai láttán és annak tudatában, hogy mostoha urak után az ország gazdája lett, jobban felismerhette —- a társadalmat, a gazdaságot lábra segítő munka legsajátabb érdeke. Ez az igazság ma is érvényes, csakhogy az életszínvonal magasabb fokán, egy iparilag fejlett ország összetett mechanizmusába „épülve" és nem utolsósorban a tudományos-műszaki forradalom eltechnizálódó világában többnyire már nem egyszerű, hanem áttételes formában Jut érvényre. Ha ezt felismerjük, akkor már megtettük az első lépést abban az irányban, hogy ne becsüljük le sem az erkölcsi ősztönzést, sem az embernek zöme néha talán lappangó, de el nem sorvadt alkotó kedvének felmérhetetlen erejét. Nincs tehát igazuk azoknak, akik a további anyagi fejlődés egyedüli útját látják abban, hogy a tettet, a tevékenységet azonnal és közvetlenül pénzzel „viszonozzuk". Persze tévednének azok is, akik úgy vélekednének, hogy az emberek ma adnak a nagy szavakra, a lelkesítő szándékú, de semmitmondó szólamokra. Nem, nem élünk ilyen időket. Propagandánk, agitációnk sikere ez esetben is a hitelt érdemlő tények és érvek erejétől és az emberek tapasztalataitól függ. Csak az olyan ösztönzésnek van értelme és foganatja, amely meggyőzi az embert, hogy ezért vagy azért a tetté,ért, erőkifejtéséért ugyan nem kap pénzt, sőt fáradozásban, Időben áldozatot is kell hoznia, de megéri, mert végső soron magának teszi. Látnia kell tehát munkája értelmét, célját és jövőbeli lecsapódását, gyümölcsét is. Ennek igazolására nem találhatunk jobb példát, mint annak a versenynek előzetes eredményeit, amelyet ez év kezdetén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. jubileuma tiszteletére indítottak. A hitetlen Tamást is meggyőzheti például az az adat, hogy az ország lakossága háromnegyed esztendő leforgása alatt önként és Ingyenesen csak a község- és városszépítésl „Z" akció keretében több mint két és háromnegyed milliárd korona értékű munkát végzett el. Látszólag köznapinak, népi nyelven piszlicsárinak tűnő vállalások teljesítéséről van szó. Érzékeltessük egyetlen járásból, a lévaiból vett néhány példa alapján, hogy az emberek tulajdonképpen miért is teszik le a garast. Majdnem 50 kilométernyi új út és 38 kilométernyi új járda készült el a járásban. Garamkeszin felépült egy iskola és óvoda, az év végéig befejezik a vízvezeték építését a Palást melletti Iszkornyán, Felsőszecsén portalan utak és zöld övezetek készültek el. A példákat így sorolhatnánk oldalakon át. Nem vitás, hogy ezek a köznapi feladatok, elképzelésekés tervek mennyire kézzel fogható eredményeket hoznak a helyi lakosságnak. De ezen túlmenően, ennek az egész ország is Javát látja. Erről tanúskodnak a kiértékelés további adatai. A kérdéses, aránylag rövid Idő leforgása alatt a köztársaság lakossága 221 millió órát dolgozott le társadalmi munkában, a már fentebb jelzett többmilliárdos értékben. Nem közömbös számunkra az sem, hogy ennek majd egy ötöde az ifjúság szorgalmát dicséri. Még ennél is többet mond az egy főre eső átlag: fejenként — beleértve a munkából természetszerűleg kieső (gyermekek, aggastyánok, betegek), vagy az attól húzodozó emberek százezreit, — 16 munkaóra a teljesítmény 194 korona értékben. Van tehát munkakedv, áldozatkészség, csak fel kell karolnunk, csak elérhető és hasznos célokat kell az emberek elé tűznünk. Újra hangsúlyozzuk, az anyagi érdekeltség és az ösztönzés felette indokolt, szükséges. De ne feledjük el: magunk látnánk kárát, ha a munkára buzdító, józan, értelmes szót rozsdás eszközként a lomtárba tennénk. GALY IVAN A CSORBA-TÓNÁL ÉPÜL A

Z egészségvédelem új palotája A Magas Tátrában már régebben működik a Hviezdoslav Asztmatikus Gyógyintézet 160 férőhellyel a felnőttek részére és a Soliskóban 110 gyerek számára. Kapacitásuk már régen nem kielégítő. Ezért kerül sor egy új, közel hetvenkétmilliő korona ráfordítást Igénylő, 315 ágyas gyógyintézet felépítésére a Csorba-tó mellett. A beavatatlanok feltehetik a kérdést: „Miért éppen Itt épül ez a gyógyintézet? ... fán Trnka elvtárs, a Csehszlovák Fürdők Központi Igazgatóságának műszaki igazgatója adta meg erre a választ: „A tátrai szakorvosok szerint hazánkban sehol másutt nincs olyan alkalmas hely, megfelelő levegő hasonló gyógyintézet létesítésére, mim éppen a Csorba-tónál..." Nem túlzás, valóban az egészségvédelem palotája lesz az új Intézet. A főépület hossza 259 méter és 4—6 szintes. A nyugati részben helyezik el a felnőtteket, a keletiben a gyerekeket, középen pedig a gyógykezeltetési berendezéseket, az étkezdéket, társalgókat, valamint a vlzgyógyításhoz szükséges fedett medencét. Lesznek itt tantermek is a gyerekek részére. Számolnak mozi, színház és bábszínház létesítésével is. A munka tulajdonképpen már tavaly megkezdődött az utak és a gazdasági épületek építésével. Ez év végéig a gazdasági épület tető alá kerül. Jelenleg a főépület földmunkálatai, alapjainak betonozása folyik. Ebbe az alapba helyezte el az alapító okmányokat néhány nappal ezelőtt JVDr. Rudolf Hladktj, a Csehszlovák Fürdők központi igazgatója. A Poprádi Magasépítő Vállalat dolgozói ebből az alkalomból kijelentették, hogy időre, tehát 1971 novemberéig befejezik ennek a páratlan egészségügyi intézménynek az építését. —Ik.