Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)
1967-10-14 / 284. szám, szombat
Valahányszor Gútán járok, mosollyal és szigorral egyaránt bővelkedő egykori földrajztanárom jut eszembe. Tréfás kedvében mindig a már mindannyiunk Ismerte kérdéssel lépett az osztályba. Mutatópálcáfával rámutatott valamelyikünkre és az alábbi „hagyományos" párbeszédet folytatta: „Mond csak kisfiam, melyik az ország legnagyobb faluja?' „Gúta, körülbelül tizenegyezer lakossal." „Fiacskám, és általában hány ezer lakostól is számít egy-egy település városnak?" „Nyolc—kilencezertől ..." „Nahát akkor?! Mi most az igaz? fövő órára tudd ezt nekem, mert..." mondta nevetve és aznap már nem volt feleltetés ... IIa talán mostanában tsmét gondtalanul zsivajgó nyolcadikosokat tanít, a mai nappal érvényét vesztő tréfa helyett mielőbb újat kell találnia... Az Ok: GOTAT VÁROSSÁ AVATJÁK! A miáí& • Gúta r éSi település, már ISaUl!. « 1268-ban „villa Guta" néven az esztergomi érsekség birtokaként említik. A latin eredetű elnevezés magyarul csöppet jelent, a több apró település egyesülésére utalva. Akkoriban azonban nem a mai helyén, hanem a Vág bal partján feküdt. A török dúlás két ízben is tönkretette a községet és a lakosság ekkor költözött át a folyó csallóközi oldalára. 1725-ben vásárjogot kapott, így valószínű, hogy ennek emlékét őrzi a mai rendszeres, hetipiac jellegű gazdavásár. Foglalkoztatottság szempontjából Gúta az első feljegyzésektől egészen napjainkig megőrizte eredeti, mezőgazdasági jellegét. Ipara a halászháló kötésre szorítkozva, a közkedvelt halászat révén fejlődött. Járási székhelye Komárom, mellyel 1915 óta vasútvonal köti össze. A közelmúlt négy-öt évtizede sok eseményt Irt a község krónikájába. A CSKP megalapítása óta például szinte évről évre forradalmi megmozdulásokat szerveztek. Csak néhányat közülük: 1925—26-ban sorozatos tüntetések; 1927-ben „Munkát, kenyeret" jelszóval tömeggyűlést rendeztek; 1931ben nagy május elsejei ünnepségeket; 1944-ben pedig külön partizánegységet alapítottak. A községatyáknak és az aktivistáknak számtalan személyi súrlódást, vagy helytelenül értelmezett „parasztbecsületből" fakadó elvi kérdést kellett tisztázniuk míg megalakították a földmüvesszövetkezetet, melynek ma ezernégyszáz tagja vam és ötezerhétszáz hektáron gazdálkodik. Városav Duna. A csallóköziek — kőztük a gútaiak is — egy emberként harcoltak a makacs ár ellen. Emelték, erősítették a községet ölelő gátakat. Már-már úgy tűnt, győznek, amikor riadt vészmadárként érkezett a hír: Csicsónál áttört a vlz! Jön Gúta felé! Ojabb, még nagyobb erőbedobással dolgoztak. Huszonötödikén éjjel azonban, röviddel fél kettő előtt, a fékevesztett ár alámosta a töltés friss földjét és betört Gútára. Negyvennyolc óra alatt kétszázhúsz centiméter magasra duzzadt, közben csaknem másfélezer házat megrongált, nyolcszázhatvanhetet pedig pusztító fodraiba temetett... Az első napokban szinte kilátástalannak tűnt a falu helyzete. Az ország azonban segédkezet nyújtott: vállalatok, városok vállaltak védnökséget, s ami a legfontosabb: állták a szavukatl A helybeliek, akik eleinte lehorgasztott fővel, életcélt vesztve lézengtek, most új erőre kaptak. Ismét tudtak lelkesedni! A nehéz megpróbáltatásokat feledve még azon a nyáron munkához láttak. A tönkrement vályogházak, sötét lakások helyett emeletes, téglafalú családi házak alapjait ásták a szikkadó földbe. Az állam nyújtotta milliók varázserőként hatottak. Eddig hétszázharminc lakást építettek újjá, s bárhová essék ls a látogató szeme, ott kőműves-, ács-, vagy egyéb épltészszakmabell munka folyik. Paradox igazság: A városiasodást jelentő korszerű építkezés elindítója épp az árvíz volt jMgjj^l^^. Ez a beceneve a falubeliek között Unyatyinszky Mátyásnak. Arcvonásaiból Ítélve harmincöt—negyven év körüli férfi. Hétközben általában csak egymaga, szombat és vasárnap azonban ismerősök, rokonok segítségével építi újjá a víz martalékává vált családi fészket. Ácsmunka folyik éppen, a készre húzott téglafalakra a tetőzetet szerelik. Az udvaron négy „brigádos" vidáman csipkelődve vágja kellő méretre a tetőiecet. — Jól fizetsz, gazda? — Bizony, meg kellene szorítani a Mackót!... — Ogyis palota lesz ez, nem ház... Unyatyinszky Mátyás pedig tervezget: — Pincét, új padlást is csinálok. Ide hátra pedig afféle nyári konyhát, meg még egy kis helyiséget. A segítők közül újból kap valaki a kínálkozó alkalmon: — Ogyis te laksz majd ott, Mackó. — Férjhez megy a lányod, 6 kerül a „palotába" ... A gazda csak mosolyogva hümmög, aztán a házba invitál. Fényképet mutat. Az ő vlzberoskadt háza. Éppen szólna, amikor a ház asszonya szilvapálinkát tesz elénk. Emeljük hát a poharat, s a gazda csak most szól: —• Szebbek, gazdagabbak leszünk. Egészségünkre! Leteszi a poharat, aztán hozzáteszi: — Az új házakban mindenütt fürdőszoba, vízvezeték lesz, Gúta-szerta emeletes bérházak, üzletek épülnek, meglesz végre a kultúrház és a mozi is. Mindenki építkezik ... Kérdem, az övé mikorra készül el? — A nagyja már megvan, nem tart sokáig... Másodszor a mielőbbi házszentelőra koccintunk. A _—l^llS-. Ezúttal vasárnap éreiílvm. keztem Gútára. Tudom, hivatalos ügyek intézésére nem éppen a legalkalmasabb időpont, de Jany János, a HNB elnöke mosolyogva nyújt kezet. — Nem zavar, sőt, talán a legbiztosabb napot fogta kl. Hétközben ugyanis aligha akad egy félórányi Időm. Különösen most, a nagy ünnep előtt... A leendő városatya szeme vidáman csillan. — Jőjjönl Ha már munkával szenteljük a vasárnapot, akkor legalább hivatalos helyen tegyük. Dolgozószobáját két díszoklevél ékesíti. Egy az övé, a másik pedig az egész községet illeti. Novotn? elvtárs adományozta őket. Gutának a Munkaérdemrendet, elnöküknek pedig Az építésben szerzett érdemekért állami kitüntetést Kérdés nélkül ered belőle a szó, da csak a lényeget mondja. Szavaiban két évszám tér vissza szabályos időközökben: 1965 és 1970. Az előbbi az árvfz' zel, a másik pedig az újjáépítés befejezésével kapcsolatban. Csak közbeközbe esik szó a harmadik dátumról: 1967. október tizennegyedikéről. Gondosan szerkesztett mondataiból mégis érzem, csupán szerénységből teszi ezt Valójában rengeteget vár ettől a „mérföldkőtől". — A várossányilvánítás alapjaiban változtatja meg Gútát. Bérházakból álló lakónegyedeket terveztünk, sajátos, gútai jelleggel bíró városközpontot Itt kap majd helyet az ár fölött győzedelmeskedő embert jelző hatalmas emlékmű, befejezzük a közművesítést, az aszfaltburkolatú utak építését, az új, korszerű üzlethálózatot, óvodát, egészségügyi központot, jövőre pedig talán már az új kultúrházban szilveszterezünk ... Dinamikus, határozott ember az elnök. Beszéd közben néha takarékos mozdulatokkal gesztikulál, máskor terveket terít maga elé, hogy egyszer ceruzájával a „tett színhelyére" mutatva, másszor hangerővel adjon nyomatékot szavainak. A legégetőbb probléma szóbahozásánál azonban akaratlanul kapcsolja össze e két segédeszközt. — A legnehezebb kérdés a lakosság foglalkoztatottsága. Gutának sürgősen iparra van szüksége. Több száz ember, főleg asszony vár munkalehetőségre. Ha ezirányú tárgyalásainkat siker koronázza és 1970-ig valóban sikerül befejezni a község újjáépítését, csak akkor tekintem majd véglegesen befejezettnek a várossá alakulás folyamatát — mondja. Szavaiban nem csupán elhatározás, hanem szilárd ígéret is cseng. MIKLÓSI PÉTER 14. A riL /íy»Gúta évekig csupán lakos«« VIX • ságának számát tekintve tarthatott Igényt a várossá nyilvánításra. Alacsony, földszintes parasztházikóival, sötét, nyirkos üzleteivel és eső esetén szinte járhatatlan földútjaival, elhanyagolt tanyák övezte nagyközség gyanánt simult a környező délszlovákiai rőnaságba. Két éve, 1965 Júniusában mérhetetlen erővel feszegette medrét az öreg Fenti képünkön: Az újjáépülő Gúta, lent: Az 1965-5s árvíz.
