Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-10 / 250. szám, vasárnap

RETTENTHETETLEN FORRADALMÁR F. E. DZERZSINSZKIJ 90. SZÜLETÉSNAPJÁRA A bolsevik forradalmárok lenini gárdájában érdekes jelenség Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij, akit barátai és ellenségei egyaránt rengeteg jelzővel halmoztak el. Az előbbiek számára a kristálytiszta jellemű, megingathatatlan, elvszerű, áldozatkész, a nehézségektől vissza nem rettenő, marxista szellemben önállóan gondolkodó, új megoldásokat kereső kommunista forradalmár mintaképét testesítette meg. Az utóbbiak pedig rettegtek tőle mint a forradalom vívmányainak éber és szigorú őrétől — ezért is emlegették „vaskezű Félixként". A mindössze 49 évet élt Dzserzsinszkij pályája „klasszikus" forradalmi életút volt. A lengyel kisbirtokos nemesi sarj — szinte a kor divatját követve — már diákkorában kapcsolatot teremt a szociáldemokrata munkásmozgalommal. 1877. szeptember 11-én született, s 1895-ben már tagja a litvániai pártszervezetnek. Egy év múlva otthagyja a gimnáziumot, és a hivatásos forradalmárok pályáját választja. Egyidőben harcol a cári ohranka beépített emberei és a lengyel—litván nacionalisták ellen, akik ellenezték egy egységes munkáspárt létrehozását. A fiatal Dzerzsinszkij a rendőrség kezébe kerül. Kínzás, fogság, száműzetés. És hányszor. A párt számára írt életrajzában megjegyzi, hogy összesen 11 évet ült börtönben, ebből három évet kényszermunkán töltött, háromszor küldték száműzetésbe, s ugyanannyiszor megszökött. A februári forradalom nyitotta meg börtöne ajtaját. Dzerzsinszkij ekkor már a párt egyik elismert vezére, Lenin hű munkatársa volt. Részt vett az áprilisi tézisek kidolgozásában, a moszkvai pártszervezet irányításában, helyet foglalt a forradalom vezérkarában. A megalkuvókkal, a levert osztályellenséggel egyezséget keresőkkel szemben vallotta, hogy ... „az egyetlen erő, amely felszabadíthatja a világot, a szabadságért harcoló proletariátus". Egyenessége, nyíltsága, jellemessége, emberszeretete, megnyerő személye, éleslátása és párthűsége volt az a fő jellemvonása, amiért a párt Dzerzsinszkijt az 1917. december 7-én létesített Rendkívüli Bizottság, az anarchia, az ellenforradalom és a szabotázs felszámolására alakított, CSEKA élére állította. Az ellenség sokáig „vérszomjas fenevadként", „szadista hóhérként" rágalmazta és gyalázta Dzerzsinszkijt, akinek emberei idejében elfojtották a húszas évek minden ellenforradalmi megmozdulását. E vádak hamisságát csak azok tudták igazán, akik ismerték Dzerzsinszkijt és a közelében éltek. Dzerzsinszkij olyan erkölcsi tulajdonságokat követelt meg em hereitől, amelyekkel maga is ékeskedett, vallotta, hogy a for radalmat őrző csekistának kristálytiszta, feddhetetlen jelleműnek kell lennie. Fontos és kényes posztján is a humanitást hirdette. Kevésbé ismert tény, hogy a CSEKA például 1918 közepéig a szovjethatalom egyetlen politikai ellenségét sem lövette agyon, a halálos ítélet sokáig nem szerepelt a megtorlás eszközei között. Dzerzsinszkij fő módszere az átnevelés volt. Az ellenséget az bőszítette fel leginkább, hogy nem tudta kihasználni Dzerzsinszkij humanitását, mert a lenini típusú forradalmár éles szemével átlátott az ármányon. Feliksz Edmundovics másik tulajdonsága a gyermekszeretet volt. Mint a CSEKA főnöke különös gondot fordított az elárvult és elvadult gyermekek felkarolására, s terveivel megelőzte Makarenkót. Munkamódszerére jellemző, hogy amikor egyszer egyik munkatársa vallatás közben megütött egy ellenforradalmárt Dzerzsinszkij forradalmi szabálysértés miatt maga indíttatott bírósági eljárást ellene, s mondott olyan vádbeszédet, hogy a bíróság szigorú ítéletet hozott. A csekista csak azért kerülte el a börtönt, mert a frontra jelentkezett. Dzerzsinszkij a szervezésben is kitűnt, különösen mint közlekedésügyi népbiztos, majd a Legfelsőbb Népgazdasági Tanács tagja. Rövid, de mozgalmas életet élt, forradalmárhoz méltót. Sok terve, álma beteljesületlen maradt, mert a tüdőbaj 49 éves korában, 1926. július 26-án végzett vele. A hivatalos méltatásoknál jobban jellemzi életét az a néhány sor, amelyet egy alkalommal sajátkezűleg vetett papírra: „Nem tudok félig szeretni vagy félig gyűlölni. Nem tudom, lelkemnek csak a felét odaadni. Vagy egész lelkem odaadom, vagy semmit". Feliksz Edmundovics rövid életén át egész szívvel és lélekkel szolgálta a pártot, a vílágproletariátus felszabadításának ügyét. L. L. KILENCVENMILLIÔ Érsekújvár iparfejlesztésére Az ország más részeiben az újságolvasók talán átsiklottak a hír fölött: az érsekújvári Elektrosvit továbbfejlesztésére a közelmúltban 90 millió koronát irányoztak elő. Nem így a Vág-parti kisváros lakói. A hír közzétételét követő napon ha lehet, még a szokottnál is többen keresték fel az üzem személyzeti osztályát és új munkalehetőségek iránt érdeklődtek. A nagy érdeklődés érthető, hiszen a meglehetősen kevéssé iparosított dél-szlovákiai járásból több ezren az ország más részeiben keresik meg a mindennapit. Kelendő árucikk a világítótest • Korszerű technológia a tízezer négyzetméteres szerelőcsarnokban • Hétszáz új munkalehetőség • Az építés időtartama: 30 hónap AZ ÉPÍTKEZÉSI OSZTÁLYON már javában folynak az előkészületek. Csontos fános mérnök szerint az egy hektár területű szerelőcsarnok harminc hónap alatt készül el. Az új részlegben a gyártási technológia sok mindenben különbözik majd a régi üzemrész technológiájától. A gyár eddig a világítótesteket — hely- és gépszűke miatt — úgyszólván kisipari módszerekkel gyártotta. A korszerű szerelőcsarnokban már biztosíthatják a gyártás folyamatosságát. A termelés egyes fázisai szorosan egymáshoz kapcsolódnak. Ez kétségtelenül hatással lesz majd a munkatermelékenységre és az önköltség alakulására is. Itt már érvényesül az elv: nem engedhetjük meg magunknak az olcsó, elavult gépek használatát. — A harminchónapos határidő nem túlságosan hosszú? — kérdeztük Csontos mérnöktől. — Nem lehet-e majd valamiképpen lerövidíteni? — A technikus nem hisz csodákban — válaszolta a fiatal mérnök. — Viszont az ma már úgyszólván csodaszámba megy, ha egy-egy építkezést határidő előtt fejeznek be. A szállítói kapcsolatok olyan bonyolultak, szerteágazók, hogy akár egy ilyen „láncszem" megszakadása is több hónapos kiesést okozhat. Nagy csodára nem számíthatunk, de kisebbfajta csodácska azért előfordulhat. Ha csak lehet, a tervezett harminc hónap alatt felépítjük a részleget. NÖI MUNKAHELY A beruházás nyomán a környéken hétszázzal növekszik a munkaalkalmak száma. Ezek döntő többsége női munkahely lesz. Azt lehet tehát mondani, hogy a részleg felépítése után a városban és környékén 700 család életszínvonala fokozódik majd lényegesen. Az utóbbi években ugyanis a legnagyobb munkaerőgazdálkodási gondot a nők elhelyezése okozta. Egyetlen család számára sem közömbös, egyedül a családapa keres-e, vagy a család jövedelmét a feleség keresetével is kiegészítik. KERESKEDELMI SZEMPONTOK A belkereskedelemben ma keresett cikk az ipari világítótest. Az új részlegben ennek gyártására rendezkednek be. A meglevő termelési kapacitással ugyanis távolról se tudják kielégíteni a keresletet. Ián Polakoviö, az értékesítési osztály vezetőjének helyettese derülátó a későbbi értékesítési lehetőségeket illetően. — Lassan már a legkisebb községekben ls kivilágítják az utcákat, ugyanakkor még városaink közvilágítása sincs megoldva. Ha ma megdupláznánk a termelést, akkor se keletkeznének értékesítési nehézségeink. A múlt évhez viszonyítva például az idén száz százalékkal emeljük a világítótestek gyártását. A keresletet még így sem tudjuk kielégíteni. Ezeket a gondokat csak az új üzemrészleg elkészülte után tudjuk megszüntetni. — Exportálható-e az éisekújvári világitótest? — Véleményem szerint a gyár exportképes termék gyártásra ls képes. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a világítótest ma világszerte keresett cikk. Néhány nyugati országba — igaz kisebb mennyiségben — már szállítottunk világítótestet. A külföldi piacokat meg kell találni, keresni kell a lehetőségeket. Ügy vélem, hogy a külkereskedelmi vállalatok reklámtevékenysége még távolról sem merítette kl az összes lehetőségeket. Az export fellendítésében az új üzemrészlegtől sokat várok. Különösen, ha — anyagi szempontból — meg is valósíthatjuk elképzeléseinket. TÓTH MIHÁLY •AMIRŐL BESZÉLNEK Jelentős állami támogatás a mezőgazdasági tanoncképzésnek A mezőgazdaságban még mindig kevés a fiatal szakképzett dolgozó. Az állami gazdaságok, de még inkább a szövetkezetek sem szorgalmazzák eléggé a tanoncok szervezését, nevelését. Hogy miért nejn? A válasz kézenfekvő. A tanoncképzés aránylag sokba került a mezőgazdasági üzemnek, és nem volt rá garancia, hogy a tanoncévek letelte után az illető visszatér a szövetkezetbe, vagy az állami gazdaságba. Az eddigi jogszabályok nem biztosították eléggé azt a lehetőséget, hogy a szövetkezetek a tanoncviszony után jogot formálhassanak a kész szakemberek munkájára. Nem volt jogi alap arra sem, hogy ellenkező esetben a képzéssel járó kiadásokat visszakövetelhessék. A visszásságok megszüntetése megköveteli, hogy ezt a problémát a társadalom érdekeivel összhangban rendezzék. A Földművelés- és Élelmezésügyi Minisztériumnak a mezőgazdasági dolgozók stabilizálására irányuló határozata erre is kitér. A rendelet, amelyet a minisztérium Közlönyének 1967/ 31-i száma közöl, leszögezi, hogy az eddigieknél nagyobb figyelmet szentelnek a mezőgazdasági tanoncképzésnek. A jövőben a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok és a szövetkezeti társulások közvetítésével az állam fedezi majd a tanoncnevelés céljait szolgáló költségeket. Ez most már nemcsak kivételes esetekre vonatkozik, hanem valamennyi állami gazdaságra, szövetkezetre, és más mezőgazdasági üzemre is. Azokról a költségekről van szó, amelyeket eddig a mezőgazdasági üzemek a tanonciskolának fizettek. Ezek főleg az elszállásolás, étkeztetés, zsebpénz, utazás és tanítás költségei. Nem vonatkozik azonban arra az összegre, amelyet a tanonc vagy a szülő a tanoncszerződés megkötésével magára vállal. Ügy gondoljuk, ezt az intézkedést örömmel fogadják a mezőgazdasági üzemek. A jövőben nem idegenkednek majd a tanoncviszony megkötésétől, hiszen jóformán minden kiadást az állam fedez. (sz. í.j DÁVID TERÉZ: IFJÜSAGBÓL ELÉGTELEN? (8) Ásítottam. Egye fene a lányokat, meg a romantikát. .. Méghogy el tudom képzelni a világot telefon, rádió, televízió, mozi és repülőgép nélkül! Én?! Mikor egyszerűen képtelen vagyok elképzelni más világot, mint amilyenben élek. Ha azt hallom „légiriadó", éppen olyan elvont kép jelenik meg lelki szemeim előtt, mint amikor azt hallom „postakocsi". Olvasok erről is, arról is, filmen is megmutatják mindkettőt és én mégsem tudom magam beleélni semmiféle háborús gondolatba és nem tudom elképzelni, hogy négylovas batáron „autostopolok" kitűzött célom felé... Ha pedig azt hallom ... szerelem ... Hát éppen erről van szó! Gizi nagyi azt mondta ... - Bezzeg az én időmben akkor ment a lány, amikor vitték! Mármint férjhez. Aki válogatott, az könnyen pártában maradt. - Ö csak tudja. Majdnem ilyen sors várt reá is, mivel a főuraktól nemcsak ócska ruhákat és hiányzó étkezőkészleteket hordoztak a cselédlakásba, átplántálták oda a fennhéjázást meg a gőgöt is ... Bizony, bizony... szomorú, de le nem tagadható... Gizi nagyi a huszonnégy esztendejével vénkisasszonynak számított, ami igen nagy szégyen volt akkoriban ... Hogy szerette-e nagyapát Gizi nagyi? Hát persze, hogy szerette! Ha egyszer dédapus megparancsolta. De azért - nekem bevallotta, hogy egy legényegyleti bálon ... táncba vitte őt egy valóságos poéta. A francia négyest is vele táncolta... A nevére már nem emlékszik a nagyi, de arra igen, hogy éjjeli zenét is kapott tőle. Élete egyetlen szerenádját. Hót Mari nagyi? — Az én időmben lányom nem figuráztak sokat. Behúzták a jányt a boglya aljóba, aztán mire esedékes lett a keresztelő, meglett a lakodalom is. Nem mondom ... egyszer megbicskázott valakit nagyapó miattam. Akkoriban még igen heves vérű volt. ült is két évet. De később már csak inkább rajtam törte szét az ostornyelet. Igen jóvérű ember volt. Isten nyugosztalja. Kívülem meg ... igen szerette a pálinkát. .. Zsófi nagyi csak mosolyog, amikor ilyesmiről faggatom. — Egyszer egy embert föld alá kívántam, mert mást vett feleségül. Azt mondtam, inkább holtan látnám. Később, amikor nagyapádat elvitték a háborúba ... holt hírét költötték.,, azt gondoltam... - éljen inkább, ha mindjárt más asszony mellett is, csak ne boruljon reá sírhalom . . . Meg tudnád mondani, melyiket szerettem jobban? És anyám? - Hogy én? Istenem! Háború volt... Csak egy nap a világ! Persze, hogy szerettem apádat, különben miért mentem volna hozzá feleségül? így is, úgy is az a vége, az ember férjhez megy... Akire vártam, elesett a fronton ... Hát mindez - bizony — elég siváran hangzott. Még Anna mama beszélt a legértelmesebben. — Azt szeretem, aki jó hozzám. Ahhoz én is jó vagyok. Aki komisz, annak le is út, fel is út... Egyszer valaki... még fiatal voltam ... igen tetszett nekem, de észrevettem, hogy más lányra is kacsingat. Kiadtam az útját. Mert én ilyen vagyok!" Hát én vajon milyen vagyok? Erika olyan, hogy nem mókázik soká, ha valaki megtetszik neki. Romola ki nem állhatja a fiúkat. Yvette... Yvette egy királyfival flörtöl... Én pedig? Istenem ! Mennyi mindennek kellett még történnie addig, omíg megtudhattam, hogy én milyen vagyok. És milyen manapság a szerelem ... fgy bolondoztam, álmodoztam a gondolataimmal, amíg... kigyúlt a lépcsőházi világítás és valaki jött felfelé a lépcsőn. O volt! Ismertem látásból. Találkoztunk néhányszor a lépcsőházban, de akkor még nem tudtam, hogy hét lépés választja el az ajtóinkat egymástól. Akkor még csak annyit tudtam róla, hogy érdemes művész, aranyszőkére hennázott feleséget visel és a ház előtti parkban szokta „szellőztetni" a gyerekeit. Az egyiket lovaglóülésben a nyakára helyezte, a másikat kocsiban tolta, egész biztosan félreneveli a srácokat - gondoltam akkor. Egy vajszínű Wartburg is várakozott rá a sarkon, mert a közelben nem volt garázs. Ennyit tudtam felőle. Ugye ez nem sok? Azt hittem, hogy ő még ennyit sem tud rólam. Ha találkoztunk néha a lépcsőházban, udvarias közönnyel bökte meg mutatóujjával a kalapját, néha még azt is elfelejtette. De neki mindezt meg lehetett bocsátani, mert ő volt Hamlet... meg Don Cézár de Bazant, meg még sok gyönyörű alakítás. Azért is el lehetett neki nézni némi modortalanságot, mert én is művészi pályára készültem és jó lett volna megnyernem protektornak . . . ugyebár Ilyenek fordultak meg az agyamban, amikor megpillantottam, és ez volt tulajdonképpen az oka annak is, hogy barátságosan rámosolyogtam. Ó visszamosolygott és megkérdezte - No mi az, kislány? Kicsukták? - . , - Igen - hebegtem zavartan, mert nem számítottam arra, hogy megszólít. - Anyuka? - kérdezte és elővette saját kulcsait. - Szolgálata van, - hazudtam folyékonyan. -A kis Jurik lány! Nemde? A Boriska... Szinte elájultam, amikor kimondta a nevemet. Igazán nem reméltem, hogy tudja. Abban a pillanatban fedeztem fel, hogy nem is olyan ronda név az a Boris.^ Legalábbis, ahogy ő artikulálta. ízlelgetni kezdtem..: Boriska ... mondogattam ... Boris ... ka Bo .. . ri... s ..'. ka... Közben kinyitotta a lakását... Álltunk, álltunk egy ideig némán, mosolyogva néztünk egymásra, végül is azt kérdezte: - És most mi lesz? Vállat vontam, - Várok! - Hát akkor... jó éjszakát! - Jó éjszakát - válaszoltam. Ö bement. A villanyautomata közben kialudt. Sötétség ölelt ismét körül, sokkal mélyebb, mint azelőtt. Nekem hirtelen eszembe jutott a Rozmaring, és hogy vajon menynyit tud ő belőle és milyen változásban tudja, amit tud. Egyszerre kellemetlenné vált ez a huligánízű kaland. Alig ébredtem ennek tudatára, megint kinyílt az ajtó és megjelent a fényben, mint a színpadon, amikor pozitív hős! - Nos kislány! Mi lesze magóval? - Honnan tudjam? Zsebéből kulcscsomót szedett, elő, egyenként kipróbálta a zárunkban. Közben tréfálkozott. - Nagymamácska azt hiszi majd, hogy valami betörő . . . - Nagymami nincs itthon, és különben sem hall jól... Egy kulcs sem illett a zárba. Tanácstalanul nezett maga elé, közben megfigyeltem, hogy nem is olyan öreg, mint ahogy hittem. - Ha esetleg nem akar a sötétben egyedül . .. - De, de ... akarok! - Megfázik ... Ez hülyeség volt. Júniusban fázni! (FOLYTATJUK)