Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-13 / 161. szám, kedd

ízlik g,amori sor A rimaszombati sör sokéig váratott magára. Egyszer az építők, máskor a szerelők nem tartották be a határidőt, így a termelés kezdete egyre kitoló­dott. A múlt év szeptemberé­ben végre elérkezett a várva várt pillanat. Kifőtt az első sör, s két hónap múlva az első szál­lítmány elhagyta a gyár kapu­ját. A sör a „Gemer" nevet kapta. Mindez már a múlté. Ma a hatalmas teherautók egymás után szállítják az üveges és a hordós sört. Olyan nagy itt a forgalom, hogy az idegen csak nehezen igazodik el az üzem udvarán. — Hét, tíz és tizenkét fokos sört hozunk forgalomba — tá­jékoztat Návrát István főköny­velő. A sör egyharmadát üve­gekben, a többit hordókban ad­juk a piacra. — Kedvelt-e a gömöri sör? — Meghiszem azt. A rima­szombati járáson kívül üzemünk készítményét Isszák a losonci, žilinai, čadcai, a Banská Bystri­caí járásokban, ezen kívül Zvo­lenban, Ružomberokban, Ban­ská Stiavnicán, valamint az ora­vai gátnál üdülők. — Kielégítik a szükségletet? — Nem. Az idén 330 ezer hektoliter sör gyártását irá­nyozza elő a terv. Az eddigi mérleg azt mutatja, hogy ezt túl­szárnyaljuk, de ügyelünk arra, nehogy a minőségen csorba es­sen. A gömöri sör tehát rövid időn belül hírnévre tett szert. Az egész Garam mentén az It­teni sört szeretnék a vendég­lőben csapra ütni. Körmöc- és Selmecbányán egy-egy vendég­lő a „Gemer" nevet viseli. Szlovákia fővárosából is érke­zett már ajánlat: a „Nagyszív" vendéglőt lássák el sörrel a ri­maszombatiak. A gyáron végigkalauzoló Fa­ragó József technikus veszi át a szót. — A „háromemeletes" főző­katlan 250 hektoliteres, napon­ta hatszor töltik újra. Nyolc­vanfokos meleg a sör, amikor a katlant elhagyja, centrifugális szűrőberendezésen keresztül kerül a hűtőbe, ahol plusz 4 Celzius fokra lehűtik. A közeli helyiségben egymás mellett hatalmas betonkádak­ban erjed a sör. — Ahány fokos sör készül, annyi napig kell erjednie — mondja kísérőm. — Innen a 250 hektoliteres acélhordók gyom­rába kerül. A PARTMUNKA ÜJ VONÁSAI AZ ÜJ FELTÉTELEK KÖZÖTT Kisebb számú, de igényesebb feladat Az új gazdaságirányítási rendszer a pártmunkában is új fel­adatok elé állítja az embereket. A közelmúltban Szlovákia egyik legrégibb, legnagyobb munkásmozgalmi múltú üzemébe — a bra­tislavai Kábelgyárba látogattunk el, ahol elbeszélgettünk a kommunistákkal az új feltételek között végzett munkáról. Acélhordókban érlelődik a sör. A hatalmas hordók birodal­mában embert alig látni. A hét­fokos sör 21, a tizes 45, a ti­zenkétfokos 75 napig levegő­nyomás alatt érlelődik itt. In­nen kerül a teljesen automati­zált palackozóba. Egy óra alatt 9000 üveget mos ki és 8400-at tölt meg. Az ott levő alkalma­zottak csupán felügyelnek, hogy fel ne boruljanak az üvegek, ne kerüljenek félig töltött pa­lackok forgalomba. — Kóstoljuk meg a gyártmá­nyunkat — indítványozza kísé­rőm. A palaokozórészleg vezető­jének szobájában ülünk le vagy öten, hogy a gömöri ne­dűt megkóstoljuk. Míg én a sört dicsérem, ők panaszkodnak. — Kevés az ivóvíz — mond­ja az egyik — s ez gondot okoz a sörgyártásnál. — Mikor az üzemet tervez­ték, élelmiszerkombinátnak ké­szült — mondja egy másik. — Mire elkészült, különvált a sör­gyár a cukorgyártól. Hőtelepük neki van, onnét kapjuk a gőzt. Nekünk még műhelyek sem ju­tottak. — Azért jó a sörünk — szó­lalt meg a harmadik. — Jó, mondom. Az említett gondok-bajok csak az üzem mestereinek, technikusainak szájában kese­rítik a sör ízét. A fogyasztó erről mit sem tud ... NÉMETH JÁNOS A közép-szlovákiai kerület kisipari termelőszövetkezetei a Brno 66 vásáron 16 millió ko­rona értékű szerződéseket kö­töttek. A legnagyobb érdeklő­dés a žilinai Pokrok világító­testei és a rimaszombati Rima­van campingfelszerelései iránt mutatkozott. (v.J MOSTANÁBAN kevesebbet gyűlésezünk, és csodák-csodá­ja, annál több lényeges prob­lémát oldunk meg — foglalta össze az elmúlt időszak tapasz­talatát Anton Duda, az üzemi pártbizottság elnöke. Elgondolkozik ezen az ember. Hiszen a kommunisták soha egyetlen esetben, időszakban sem a gyűlésezést, hanem a tényleges kérdések megoldását tűzték ki célul. Hogyan kö­vetkezhetett be, hogy a múlt időszakban a pártelnök például a hét hat munkanapjából leg­alább ötöt gyűléseken töltött? Úgy, hogy a pártelnök és ál­talában a pártszervezet munká­ját abban az időben csak úgy tartották tökéletesnek, ha leg­alább a pártbizottság egy tagja vagy az elnök a szó legszoro­sabb értelmében mindenütt ott volt. Ott volt például a vállala­tot érintő koncepcionális kér­dések megoldásánál, az igazga­tói gyűléseken stb., amit he­lyesen ls cselekedett. De ezen­kívül ott volt akkor ls, ha egy műhelyben tegyük fel röpgyű­lést hívtak össze a megla­zult munkafegyelem helyreállí­tására, vagy az anyagtakarékos­sági mozgalom megindítására. És ezt azzal indokolták, hogy a pártnak mindenütt jelen kell lennie, irányítania kell. Igen ám, csakhogy egy párt­szervezet nemcsak az elnökből áll. Kiderült, hogy a párt erejét, hatását nemcsak az elnök jelen­léte jelenti. A Kábelgyár régi, nagy hagyományú üzem, megle­hetősen erős pártszervezettel. Kivétel nélkül minden részlegen dolgozik néhány párttag. Ezek elegendő erőt képviselnek, hogy szükség esetén észrevehessék a hibákat. AZZAL, hogy régebben a gazdasági vezető minden dön­tésekor a pártelnök aláírása is ott volt a határozaton, volta­képpen ez egyszemélyi felelős­séget nyirbálták meg. Nem­egyszer megtörtént, ha valami nem jól ütött ki, az igazgató­nak mindig kéznél volt az ér­ve: a pártelnök is tudott róla, sőt jóváhagyta a dolgot. Igy történhetett meg, hogy éppen a felelősség megszilárdítására való törekvésben sikkadt el a felelősség. A gazdasági vezetőknek meg­van a képzettségük arra, hogy gazdasági döntéseket hozza­bamájról teljesen megfeledkez­tem. Itt-ott olvastam ugyan az újságban, hogy Magyarországon 1938-ban volt legnagyobb a máj­kivitel. Nem kevesebb, mint 50 vagon májat szállítottak kül­földre. E hírre én csak hápogni tudtam, mert sok volt nekem egy ktcsit az 50 vagon, ha ar­ra gondoltam, hogy egy májjal mennyit kell kínlódnia a llbatö­mö asszonynak. Hány máj lehe­tett ott? Hány lány, asszony de­reka hajlongott értük reggel, tste? E s hány rézkrajcár ázha­tott a kukoricában? E gondolat­foszlányok csak átsuhantak fe­lemben, mert az Igazság az volt, hogy én a felszabadulás Óta nemhogy egy vagon, de egyet­len libämájt sem láttam sehol. Ezt a hiányt azzal magyaráztam, hogy a libatömő családok egye­dül fogyasztják el a májat. Ez a felismerés megnyugtatott, és rendjén levőnek tartottam, hogy a helyzet ma igy alakult. Csak mikor a piac újra tért hódított, és a kofák, akik eddig titokban dolgozták — el sem tudom kép­zelni, hogy nem dolgoztak vol­na — újra színre léptek, kerül­tem újra érintkezésbe e nemes anyaggal, amit köznapi nyelven libamájnak hívnák, és aminek kilójáért, ha elsőosztályú, a kül­földi kereskedők 13 dollárt fi­zetnek. Nem árulok el titkot, ha azt mondom, itt is nagyon drága. I Kilója 100 koronába kerül. Per­' sze, a dollárhoz viszonyítva ... í 7_ Ezt az előkelő hölgy a kis ko­sárkával is mondja, aki a pia­13. con megtisztelt bizalmával és egyszer megmutatott nekem F ilyen elsőosztályú „májacskát". U Azt mondta, hogy egy killót nyom, és „kerek egy százasért" megvehetem. Noha, amint már említettem, szakember vagyok, és e téren elég nagy tapasztála­tokkal rendelkezem, de ilyen nagy és szép példányt még nem láttam. Viszont a 100 koronás is elég szép példány, ezért ha­boztam, és egy ideig csak gyö­nyörködtem benne. A hölgy lát­ta habozásomat, indignálódva közölte velem, hogy nem kell megvennem, nem kényszerít rá senki — tette hozzá kicsit gő­gösen és kezdte visszacsomagol­ni... — mert van rá vevő. Egy bécsi hölgy rendelte meg nála, az még többet fizet érte. De ha sokallom az összeget, adhat egy kisebb májat. Erre azonban már nem került sor, mert egy gyász­fátyolos hölgy érkezett, aki egy pillantást vetett az egyik, majd a másik májra, és gyásszal a szívében, szó nélkül kifizette mindkét elsőosztályú példányt. — Ugye mondtam — fordult felém elégtétellel a kosárkás kofa, — ha én azt mondom ma­gának, hogy vegye meg, akkor nem szabad haboznia! — Szigo­rúság és enyhe fenyegetés volt a hangjában. /\ zóta nem habozom. Amikor " karácsonykor Prágába ké­szültem a húgomhoz, őszintén megmondom, 130 koronát fizet­tem neki egy libamájért. Vi­szont a prágai gyerekeknek olyan örömet szereztem vele, hogy megérte, és a kosárkás hölgy tiszteletét is kivívtam. Már úgy beszél velem, mintha bécsi vagy londoni lennék. Arra is megtanított, hogy kell a má­jat kisütni. — Kérem — mondta nekem bizalmasan — a zsírt, amit a májhoz hozzáadok, azt vagdalja fel, tegye a kasztrólba egy kis zúzott fokhagymával, hogy pi­káns íze legyen, hagyja a zsírt kissé olvadni, utána a megmo­sott májat tegye rá, és kis lán­gon hagyja egy félórát sütni: Figyelmeztetem, csak kis lángon és csak egy fél óráig. Ezt is. szigorral, de jóindulat­tal mondta nekem, mint rokon­nak és bennfentesnek. — Mert, kérem — folytatta — én már három évtizeddel ezelőtt árultam libamájai a vásárcsar­nokban. Nekem mindig előkelő kunsaftjaim voltak. Ezt bárki megmondhatja önnek. Ertek én a májhoz, meg a kunsafthoz Is. Tökéletesen megbízhat bennem, — hunyta le szemérmesen a sze­mét — ha azt mondom, hogy egy félóra elég, akkor az elég. Nem szabad, hogy többet süljön, mert akkor a máj elveszti rugal­masságát. Elveszti elsőosztályú ízét, zamatját. En meghatódva hallgatom. A mái rugalmasságára gondolok és amikor alázattál megfogadom a tanácsát, arra ts gondolok, hogy anyám a libamái sütésé­ben semmilyen tapasztalatokkal nem rendelkezett, és ezért sem­minő komolyabb hagyományok­ra nem támaszkodhatom. Óira kell mindent kezdenem és a vi­haros kort, emberöltőt, amely a rézkrafcárral kezdődött és irtó­zatos háborúval végződött, át kell hidalnom, hogy megtalál­jam a folytonosságot a sült li­bamáiban, amelyben sok az A­vitamin, riboflavin és C-vitamin is van. Mindezen túl azonban a legnagyobb elégtételem, hogy ma már meg tudok birkózni a máj dollárvalutájával is. nak. A pártszervezet képvisele­tében az elnöknek nem szüksé­ges minden, kevésbé fontos ügybe is beavatkoznia. Ennek ellenére a párt mégis minde­nütt jelen lehet. Tagjai révén, akik minden tettükkel hatnak környezetükre, beosztottjaikra, feletteséikre egyaránt. A Kábelgyárban a pártszerve­zet munkája zömét az emberek formálására fordltja. S e téren van éppen elég tennivaló. Az extenzív gazdaságfejlesztés idő­szaka — mondjuk meg őszin­tén — nem a legkedvezőbb irányban befolyásolta sok em­ber jellemét, munkához való viszonyát. Leginkább érvényes ez az anyagi javak elosztását ille­tően. Az évek során sokan rá­jöttek, hogy anyagilag, az egyén szempontjából kifizető­dőbb, ha munka közben a mennyiségre helyezi a fő súlyt. AZ Oj gazdaságirányítási rendszer egyik legfőbb feladata éppen a küzdelem az Ilyen szemlélet ellen. És az emberek gondolkodásmódjának átformá­lásánál a pártszervezetekre is nagy feladat vár. Nem kivétel ez alól a Kábelgyár sem. — Meg kell értetni az embe­rekkel, hogy ezután mindenki csak annyit ér, amennyit tud, amennyit tenni képes! Ezt mondta az elnök, és hogy az új elv megértetése, propa­gálása nem könnyű feladat, ezt csak a helyzet alapos tanulmá­nyozásánál értettem meg. — Igazságtalanul osztották el az évvég! részesedést — hal­lottam az egyiktől. — Hol itt az egyenlőség, ha a kétféle mércével mérnek, mi­kor az évvégl részesedés elosz­tásáról van szó — replikázott a másik. Egyszóval: az éwégi részese­dés. Ennek elosztásánál nem egy ember szabadjára engedte a lelke legmélyén megbúvó, az utóbbi másfél évtizedben „kitenyésztett" ösztönöket. Az érvek itt a legtöbb esetben az általános megállapítások hatá­rán mozogtak. — Volt úgy, hogy egyetlen munkással fél napig is vitáztam az egyenlőségről — mondotta a pártelnök. — Más az egyen­lőségről az egyetemi katedrán akadémikus előadást tartani, és más megmagyarázni egy em­bernek, hogy miért kapott két­száz koronával kevesebb nye­reségrészesedést, mint a vele egy csoportban dolgozó mun­kás. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével a párt­munka zöme egyet jelent az emberekkel való foglalkozás­sal. A Kábelgyárban ma már meg se lepi az aktívabb párt­tagokat, ha kiderül, hogy néha bizony még a politikai abc is­mertetésével kell kezdeni a munkát. Az egyik ilyen állandó téma — és egyáltalában nem elvont téma — az egyenlőség kérdése. Érdekes, amióta meg­kezdődött a bér-denivellizálás folyamata, egyre gyakrabban beszélnek az emberek erről a kérdésről. És ma már egyre többen megértik, hogy az egyenlőség —a fejlődés mai szakaszában — nem eleve meg­adott ajándék. A szocializmus­ban inkább az emberek egyenlő lehetőségeiről beszélhetünk. A KÁBELGYÁRBAN a párt­szervezetnek Jelentős feladatai vannak a denivellizálással, az új bérezési rendszerrel kapcso­latban. A szervezet egyik leg­utóbbi taggyűlésén éppen a szakképzettséggel összefüggő kérdéseket vitatta meg. Kide­rült, hogy a leggyengébben képzett réteg: a mesterek. Az ezzel kapcsolatos elemzés azt is megmutatta, hogy a mesterek továbbképzésével még jelentős tartalékok szabadulhatnak fel éppen ott, ahol arra a legna­gyobbak a lehetőségek: a ter­melésben. A pártszervezet ezért a dolgozók körében egyre szé­lesebb méretű meggyőző mun­kába kezd, melynek célja: min­den munkás, mester, műszaki lássa be, hogy az új körülmé­nyek az egyéntől ls nagyobb tudást, felelősségteljesebb hoz­záállást követelnek. TÓTH MIHÁLY Ni a kezdődnek a középiskolai felvételi vizsgák (CTKJ — Ma délelőtt ország­szerte megkezdődnek a középis­kolai felvételei vizsgák. Az alap­iskolák kilencedik osztályának végzős tanulói az anyanyelvből és matematikából írásbeli vizs­gát tesznek. Az anyanyelvi írásbeli vizsga tollbamondásból és nyelvtani elemzésből áll. A matematikai írásbeli keretében 60 perc alatt négy számtanpéldát kell a fel­vételizőnek megoldani. Az idén a kérdéseket az egyes iskolák igazgatói állapítják meg, azon­ban a KNB biztosítja a kérdések meghatározásának egységes me­netét és tartalmát. A vizsgák után a felvételi bizottság dönti el, kik feleltek meg a legjobban a követelményeknek. A felvéte­li vizsgákon részt vett tanulókat a vizsgát követő nyolc napon belül értesitik az eredményről. A szülők az iskola közvetítésé­vel a KNB oktatás- és művelő­désügyi bizottságához fellebbe­zést nyújthatnak be. A felvételi vizsgákra ez idén egy hónappal később kerül sor azért, hogy ezzel ne zavarják meg az iskolai munka folyama­tosságát. Abban az esetben, ha a tanu­lót nem veszik fel középiskolá­ba, az üzemek mellett működő ipari tanulőiskolába kérheti fel­vételét. A középiskolákba fel nem vett diákok számára június 25-ig ezekben az iskolákban biz­tosítottak helyet. Amennyiben az eredményes felvételi vizsgát tett tanuló létszámfölösleg miatt nem került be az Iskolába, fel­vételét kérvényezheti egy másik iskolába anélkül, hogy újabb vizsgát kellene tennie. Az álta­lános műveltséget nyújtó közép­iskolákba a tanulók tervezett számának csak 70 százaléka je­lentkezett. Az idén hazánkban mintegy 280 ezer gyermek fejezi be a kötelező Iskolalátogatást. Ennek 5B százaléka előreláthatólag i paritanuló-viszonyba lép, egy negyede pedig különféle közép­iskolákban folytatja tanulmá­nyait. Nagymama és az unoka a Slavínon. {Németh J. felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom