Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-12 / 160. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1967. június 12. 9 Hétfő • XX. évfolyam, 160. szám • Ára 40 fillér UDICE - A BÉKE ÓVA INTŐ U||A HATALMAS NÉPGYŰLÉS LIDICÉN • FELHÍVÁS A BÉKESZERETŐ EMBERISÉGHEZ (Tudósítónktól) A fasiszta önkény tob­zódásának 25 évvel ezelőtt esett áldozatául Li­dice, — ez a kis falu — amelynek férfi lakossá­gát kíméletlenül kivégezték, a gyermekek nagy részét pedig gázkamrákban pusztították el, s az asszonyokat és leányokat koncentrációs táborok­ba hurcolták. E tragédia színhelyén tegnap rendezett hatal­mas népgyűlésen mintegy 80 000 főnyi tömeg vett részt. A népgyűlést a Nemzeti Front Köz­ponti Bizottsága, a Lidicei Helyi Nemzeti Bizott­ság s a lidicei Barátság és Béke-rózsaliget gon­dozására alakult csehszlovák bizottság rendezte. Délelőtt 9 óra után gyászinduló akkordjai hangzottak fel s a külföldi küldöttségek tagjai, valamint az ország kerületeinek, a Nemzeti Front társadalmi szervezeteinek, köztársaságunk közsé­geinek s üzemeinek képviselői megkoszorúzták a lidicei mártirok emlékművét. A szlovákiai kerü­leteket 500 főnyi küldöttség képviselte. Tíz órakor felhangzott a Forradalmárok indu­lója és a felsorakozott díszszázad tisztelgett. Megérkeztek Antonín Novotný, Jozef Lenárt, J i ŕ í H e n d r i c h, Václav Dá­vid, Jnsef Nemec, Ladislava Kleň­hová-Besserová, Alois Neumann és Josef Plojhar elvtársak, hogy a 10 000 fő­nyi tömeggel együtt megindultan róják le tisz­teletüket a lidicei mártirok emlékének. A küldöttségeket, a külföldi vendégeket s a izázezer főnyi tömeget Marié Jarošová, a Li­dicei HNB elnöke üdvözölte szívélyes szavakkal. A díszemelvényen helyet foglaló vendégek sorá­ban jelen volt A. A. Leonov ezredes, szovjet űr­hajóspilóta és A. f. Pankov tábornok, a Lidicét 1945-ben felszabadító szovjet egységek parancs­noka, továbbá Annié Swingler, a Brit—Csehszlo­vák Társaság vezetőségének tagja. A népggyűlés részvevői feszült figyelemmel hallgatták meg Antonín Novotný elvtárs beszé­dét. Ezután Pankov tábornok lépett a mikrofon­hoz s beszédében többek között hangsúlyozta, hogy a háborús gyújtogatóknak felelniük kell az emberiség elleni bűntettekért. Ezt követően Annié Swingler felolvasta Sir Barnett Strossnak, az Angliában létesült „Lidice élni fog" bizott­ság nemrég elhúnyt elnökének üzenetét. A népgyűlés részvevői kézfelemeléssel fejez­ték ki, hogy egyetértenek a lidicei nők és gye­rekek felhívásával, amelyben a földkerekség bé­keszerető népeit szólítják fel megbonthatatlan barátságra és összefogásra az emberiség boldo­gabb jövője érdekében. A népgyűlés után Josef Macek akadémikus megnyitotta a lidicei kultúrházban az európai és a tengeren túli képzőművészek alkotásainak ki­állítását. Ez alkalomból Jean Effel, a Francia­Csehszlovák Társaság elnöke is beszédet mon­dott. A kiállítás megnyitása és megtekintése után a CSKP Központi Bizottságának, a kormánynak s a Nemzeti Frontnak küldöttsége, valamint kul­turális és közéletünk további képviselői, a Lidicei Helyi Nemzeti Bizottságon aláírták a község em­lékkönyvébe írt közös szöveget. A HNB épületében délután 13 órakor egybe­gyűlt a külföldi küldöttségek, valamint városaink, falvaink intézményeink stb. számos képviselője, hogy a fasizmus s a háború elleni küzdelmük és érdemdús tevékenységük elismeréséül átvegyék a „Lidice 1942" emlékérmet. (s. m.) Antonín Novotný elvtárs beszéde Elvtársak, Barátaink, Tisztelt Vendégek! Megrendüléssel emlékezünk meg Lidice lakóinak 25 eszten­dő előtti tragédiájáról, tiszte­lettel emlékezünk meg azokról a lidicei férfiakról, akiket itt gyilkoltak meg a náci megszál­lók, azokról a lidicei nőkről és gyermekekről, akik nem tértek vissza a náci koncentrációs tá­borokbői. A fasiszta gyilkosok elkövette bűntény öröké vádol­ni fogja a német imperializmust és fasizmust, s annak expan­zióját, amelynek egész nemze­tek estek áldozatául. Lidice elpusztítása egyike azon legmegrendítőbb bűnté­nyeknek, amelyeket a fegyver­telen lakosságon követtek el a második világháború folya­mán. Ez a bűntény felháboro­dást váltott ki világszerte, és harcra hívta a nemzeteket Hit­ler Németországa ellen. E bar­bár tett nem csupán Lidice la­kói ellen irányult, — célja az volt, hogy az egész nemzetet sújtsa. Ám a náciknak ez a gaztette egészen más hatást váltott ki, mint amilyet a megszállók el­képzeltek. Népünknek bebizo­nyította, hogy a hitleri fasisz­ták semmitől sem riadnak visz­sza, és hasonló megsemmisítés várna az egész cseh nemzetre abban az esetben, ha a náci Né­metországnak sikerülne meg­valósítania világhódító terveit. Éppen ezért az ellenállást nem sikerült elhallgattatni, éppen ellenkezőleg, az illegális tevé­kenység tovább fokozódott. A „Lidicéért" Jelszó az ille­gális mozgalom jelszavává vált, a Vörös Hadsereg oldalán har­coló partizánosztagaink és azon csehszlovák katonák jelszavává, akik a Hitler-ellenes koalíció egyéb országainak hadseregé­ben harcoltak a szabadságukért. A lidicei tragédia áldozatai mellett még sok nemzet száz­ezernyi és milliónyi fia vesztet­te életét, mielőtt a fasiszták elleni harc diadalmas véget ért Volna. E harc legúlyosabb ter­hét mindenekelőtt a Szovjetunió viselte, amelynek a felszabadí­tásunkban és a náci Németor­szág megsemmisítésében vállalt döntő szerepére örökké hálá­val fogunk visszaemlékezni. Szabadságunkat sok ezer kommunista élete feláldozásá­val váltotta meg. Ök álltak a fasisztaellenes harc élén, raj­tuk kívül sok ezer haladó gon­dolkodású ember is életét ál­dozta ebben a harcban. Joggal állíthatjuk, hogy ez a súlyos időszak nemzeteink nagy jelen­tőségű politikai újjászületésé­nek időszaka volt. Ebben az időszakban nem csupán a hit­leri megszállók ellen harcol­tak, hanem megértek annak feltételei is, hogy újjáteremt­sük a Csehszlovák Köztársasá­got, mégpedig új, népi demok­ratikus alapokon — olyan köz­társaságot teremtsünk, amely a szocializmus felé halad. A Szovjetunióval így terem­tettük meg testvéri és szövetsé­gi kapcsolatunkat, amelyet az elmúlt 20 esztendő folyamán egyre inkább kibővítettünk és elmélyítettünk. „Örök időkre vállvetve a Szovjetunióval" el­határozásunk helyességét a há­ború utáni fejlődés és a mai helyzet is bizonyítja. Barátságunk és szövetségünk a Szovjetunióval, a szocialista államok közösségével, valamint a Varsói Szerződés országainak védelmi csoportosulásával biz­tosítékot nyújt arra, hogy köz­társaságunk sosem válik többé a világreakció Játékszerévé — mint a müncheni időszakban —, amely nemcsak azt tette lehető­vé Hitler számára, hogy köz­társaságunk függetlenségiét fel­számolja, hanem egyenesen rablóhadjáratokra sarkallta más nemzetek ellen. Köztársaságunk volt az első áldozata a nyugati nagyhatal­mak e politikájának, amikor is Münchenben a nemzetközi jog minden elvével ellentétben azt követelték, hogy kapituláljunk Hitler előtt, és a csehszlovák burzsoázia valóban kapitulált. Ma már nyilvánvaló, hogy ha nem lett volna München, a nemzetek minden valószínűség szerint nem lettek volna kény­telenek elszenvedni a második világháború gyötrelmeit, nem került volna sor Lidice, Ležáky és a Szovjetunió, Lengyelor­szág, Jugoszlávia, Franciaor­szág és más országok sok száz községének elpusztítására. Ma, 22 esztendővel a második világháború befejezése után a nemzeteknek ismét szembe kell szállniok az imperialista ön­kénnyel, amely veszélyezteti szabad életüket. Az amerikaiak vietnami agressziója a vietna­mi nép polgári és nemzeti jo­gainak durva lábbal tiprása. Ahogyan a második világhábo­rú alatt a német fasiszták pusz­tították a városokat, és gyilkol­ták az embereket, ugyanúgy ma az amerikai repülőgépek a Vietnami Demokratikus Köztár­saság városaira és falvaira szór­ják bombáikat, amelyek emberi életeket és anyagi Javakat sem­misítenek meg. Ugyanolyan barbárság, a kommunizmus elle­ni harc ugyanazon jelszavával) Az utóbbi napokban az izraeli kormány olyan veszedelmes lé­pésre határozta el magát a szomszédos arab országok el­leni támadásával, amely új vi­lágháború tűzvészét lobbant­hatta volna fel. Izraelnek az Egyesült Arab Köztársaság és más arab országok elleni ag­ressziója lényegében nem volt egyéb, mint újabb kísérlet arra, hogy megvalósítsák azt, ami 1956-ban nem sikerült. Izrael katonai akciójának lefolyása megcáfolja azt az állítást, hogy Izrael a maga területét védi, éppen ellenkezőleg, azt bizo­nyítja, hogy minden eszközt felhasznál, beleértve az arab államok városainak bombázását és területének elfoglalását. Emellett az izraeli rendszer képviselői már most kijelentik, hogy ezekről a területekről nem mondanak le. Kétségtelen, hogy Izrael ilyen (Folytatás a 2. oldalon) ALSZIK A TÓ, A CSORBA-TÓ (Barsi Imre felvétele) Tegnap is ülésezett a Biztonsági Tanács A Közel-Keleten elkezdődött o konszolidálódás Időszaka Összehívják az arab csúcsértekezletet? Egybehangzó hírügynökségi jelentések szerint az izraeli—arab harctereken elhallgattak a fegyverek. Az utolsó csaták színhelyé­re, a szíriai—Izraelt határra ENSZ-megfigyelök érkeztek, hogy ellenőrizzék a két ország által elfogadott fegyverszünet betartását. Az érintett országokban az élet lassan visszatér a rendes med­rébe. A viszály, a fegyveres konfliktust kiváltó problémák azonban még továbbra is fennállnak. Ezek megoldása — reméljük most már véglegesen — majd a tárgyalóasztalnál szemben ülőkre vár. A Közel-Keleten kialakult helyzetről, a tegnapi eseményekről, a különböző országokból érkezett hírügynökségi jelentések alap­fán számolunk be olvasóinknak. Kairó — Tel-Aviv — Damasz­kusz — Bejrút (CTK) A közel-keleti harctereken be­állt fegyverszünet általános megnyugvást keltett az egész vi­lágon, főképp azonban az érin­tett országokban. Kairóban teg­nap már közölték, hogy a repü­lőtereket Ismét megnyitják a külföldi gépek előtt. Közben az egyiptomi rádió hírmagyarázatá­ban hangsúlyozta, hogy az arab országok nem hajlandók feladni területüket, amelyeket a támadó elfoglalt. Nemzeti függetlensé­günk nem szenvedhet csorbát egy külföldi hatalmak által tá­mogatott agresszor kalandja miatt — hangoztatta a kommen­tátor. Tel-Avivből érkezett nyugati hírügynökségi jelentések szerint az izraeli—szíriai harctereken elfoglalták helyüket az ENSZ­megfigyelők, hogy ellenőrizzék a Szíria és Izrael által kölcsö­nösen elfogadott tűzszünetet. A világszervezeti megfigyelők je­lentései szerint az ellenségeske­dések már lényegében szomba­ton befejeződtek, s utána már csak szórványosan került sor harcokra — bizonyára a főpa­rancsnokságoktól távol eső csa­patok között. Damaszkuszban a szíriai had­ügyminisztérium külön nyilatko­zatban foglalkozott a kialakult helyzettel, és dicsérőleg emlé­kezik meg a szíriai katonák hő­siességéről, akik „az amerikai­angol—izraeli agresszióval" szemben oly nagy kitartásról tettek tanúbizonyságot. A szíriai fővárosban azonban ezzel egyidőben közölték, hogy továbbra is érvényben marad a rendkívüli állapot. Az utcákon katonai járőrök cirkálnak, a köz- és állami épületek szigorú ellenőrzés alatt maradnak. Hasonló helyzetről számolnak be Libanon fővárosából ls, ahol a lakosság csak két óráig lehet egyfolytában távol otthonától. Khartúm — A Szudáni Legfel­ső Tanács elnökének, Azharinak javaslatára valószínűleg rövid időn belül egybehívják az arab országok vezetőinek csúcsérte­kezletét. Az AFP jelentése úgy tudja, hogy az esetleges arab csúcsértekezlet színhelye Szu­dán vagy Algéria lesz. Bejrút — A kairói rádió je­lentette, hogy Mahmud Favzi marsallt nevezték ki az EAK fegyveres erőinek főparancsno­kává, Abdel Hakim Amer mar­sall helyére. New York — A Biztonsági Ta­nács a szovjet küldöttség kéré­sének eleget téve vasárnapra virradó éjszaka ismét tárgyalt a közel-keleti helyzetről. A ta­nácskozás reggel fél nyolcig tartott. Fedorenko, a Szovjet­unió képviselője bejelentette, hogy Izrael nem tartotta be a tűzszünetet, mert repülőgépei ismét támadást intéztek Damasz­kusz ellen. Fedorenko felszólí­totta a Biztonsági Tanácsot, ítélje el Izraelt és a támogatóit, akik a Biztonsági Tanács kerek­asztalánál ülnek. U Thant, az ENSZ főtitkára felolvasta azt a jelentést, ame­lyet Bull norvég tábornoktól, a palesztinai fegyverszünetet el­lenőrző ENSZ-bizottság vezető­jétől kapott. Goldberg, az USA küldöttje megpróbálta cálfolni a szovjet küldöttség vádját, hogy az Egye­sült Államok teljes mértékben támogatta Izrael agresszióját. Raffael, Izrael küldöttje tagadta, hogy izraeli repülök Kairót és Damaszkuszt bombázták. Ezen­kívül azt állította, hogy az iz­raeli egységek Kuneitra szíriai várost még a tűzszünet érvény­belépése előtt szállták meg. A szíriai küldött ezzel szemben be­jelentette, hogy az izraeli ejtő­ernyősök a Tibertas-tó közelé­ben és Rafidban — Kuneltrától délkeletre — még 20.53 órakor is megszálltak bizonyos terüle­teket. HAJÓZHATATLAN A SZUEZI-CSATORNA A kairól rádió ismertette a Szuezt-csatorna kezelésével megbízott egyiptomi hatóságok vezetőjének azt a nyilatkozatát, amely bejelenti, hogy a csa­tornaövezet ellen végrehajtott pénteki Izraeli légitámadások (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom