Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-12 / 160. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1967. június 12. 9 Hétfő • XX. évfolyam, 160. szám • Ára 40 fillér UDICE - A BÉKE ÓVA INTŐ U||A HATALMAS NÉPGYŰLÉS LIDICÉN • FELHÍVÁS A BÉKESZERETŐ EMBERISÉGHEZ (Tudósítónktól) A fasiszta önkény tobzódásának 25 évvel ezelőtt esett áldozatául Lidice, — ez a kis falu — amelynek férfi lakosságát kíméletlenül kivégezték, a gyermekek nagy részét pedig gázkamrákban pusztították el, s az asszonyokat és leányokat koncentrációs táborokba hurcolták. E tragédia színhelyén tegnap rendezett hatalmas népgyűlésen mintegy 80 000 főnyi tömeg vett részt. A népgyűlést a Nemzeti Front Központi Bizottsága, a Lidicei Helyi Nemzeti Bizottság s a lidicei Barátság és Béke-rózsaliget gondozására alakult csehszlovák bizottság rendezte. Délelőtt 9 óra után gyászinduló akkordjai hangzottak fel s a külföldi küldöttségek tagjai, valamint az ország kerületeinek, a Nemzeti Front társadalmi szervezeteinek, köztársaságunk községeinek s üzemeinek képviselői megkoszorúzták a lidicei mártirok emlékművét. A szlovákiai kerületeket 500 főnyi küldöttség képviselte. Tíz órakor felhangzott a Forradalmárok indulója és a felsorakozott díszszázad tisztelgett. Megérkeztek Antonín Novotný, Jozef Lenárt, J i ŕ í H e n d r i c h, Václav Dávid, Jnsef Nemec, Ladislava Kleňhová-Besserová, Alois Neumann és Josef Plojhar elvtársak, hogy a 10 000 főnyi tömeggel együtt megindultan róják le tiszteletüket a lidicei mártirok emlékének. A küldöttségeket, a külföldi vendégeket s a izázezer főnyi tömeget Marié Jarošová, a Lidicei HNB elnöke üdvözölte szívélyes szavakkal. A díszemelvényen helyet foglaló vendégek sorában jelen volt A. A. Leonov ezredes, szovjet űrhajóspilóta és A. f. Pankov tábornok, a Lidicét 1945-ben felszabadító szovjet egységek parancsnoka, továbbá Annié Swingler, a Brit—Csehszlovák Társaság vezetőségének tagja. A népggyűlés részvevői feszült figyelemmel hallgatták meg Antonín Novotný elvtárs beszédét. Ezután Pankov tábornok lépett a mikrofonhoz s beszédében többek között hangsúlyozta, hogy a háborús gyújtogatóknak felelniük kell az emberiség elleni bűntettekért. Ezt követően Annié Swingler felolvasta Sir Barnett Strossnak, az Angliában létesült „Lidice élni fog" bizottság nemrég elhúnyt elnökének üzenetét. A népgyűlés részvevői kézfelemeléssel fejezték ki, hogy egyetértenek a lidicei nők és gyerekek felhívásával, amelyben a földkerekség békeszerető népeit szólítják fel megbonthatatlan barátságra és összefogásra az emberiség boldogabb jövője érdekében. A népgyűlés után Josef Macek akadémikus megnyitotta a lidicei kultúrházban az európai és a tengeren túli képzőművészek alkotásainak kiállítását. Ez alkalomból Jean Effel, a FranciaCsehszlovák Társaság elnöke is beszédet mondott. A kiállítás megnyitása és megtekintése után a CSKP Központi Bizottságának, a kormánynak s a Nemzeti Frontnak küldöttsége, valamint kulturális és közéletünk további képviselői, a Lidicei Helyi Nemzeti Bizottságon aláírták a község emlékkönyvébe írt közös szöveget. A HNB épületében délután 13 órakor egybegyűlt a külföldi küldöttségek, valamint városaink, falvaink intézményeink stb. számos képviselője, hogy a fasizmus s a háború elleni küzdelmük és érdemdús tevékenységük elismeréséül átvegyék a „Lidice 1942" emlékérmet. (s. m.) Antonín Novotný elvtárs beszéde Elvtársak, Barátaink, Tisztelt Vendégek! Megrendüléssel emlékezünk meg Lidice lakóinak 25 esztendő előtti tragédiájáról, tisztelettel emlékezünk meg azokról a lidicei férfiakról, akiket itt gyilkoltak meg a náci megszállók, azokról a lidicei nőkről és gyermekekről, akik nem tértek vissza a náci koncentrációs táborokbői. A fasiszta gyilkosok elkövette bűntény öröké vádolni fogja a német imperializmust és fasizmust, s annak expanzióját, amelynek egész nemzetek estek áldozatául. Lidice elpusztítása egyike azon legmegrendítőbb bűntényeknek, amelyeket a fegyvertelen lakosságon követtek el a második világháború folyamán. Ez a bűntény felháborodást váltott ki világszerte, és harcra hívta a nemzeteket Hitler Németországa ellen. E barbár tett nem csupán Lidice lakói ellen irányult, — célja az volt, hogy az egész nemzetet sújtsa. Ám a náciknak ez a gaztette egészen más hatást váltott ki, mint amilyet a megszállók elképzeltek. Népünknek bebizonyította, hogy a hitleri fasiszták semmitől sem riadnak viszsza, és hasonló megsemmisítés várna az egész cseh nemzetre abban az esetben, ha a náci Németországnak sikerülne megvalósítania világhódító terveit. Éppen ezért az ellenállást nem sikerült elhallgattatni, éppen ellenkezőleg, az illegális tevékenység tovább fokozódott. A „Lidicéért" Jelszó az illegális mozgalom jelszavává vált, a Vörös Hadsereg oldalán harcoló partizánosztagaink és azon csehszlovák katonák jelszavává, akik a Hitler-ellenes koalíció egyéb országainak hadseregében harcoltak a szabadságukért. A lidicei tragédia áldozatai mellett még sok nemzet százezernyi és milliónyi fia vesztette életét, mielőtt a fasiszták elleni harc diadalmas véget ért Volna. E harc legúlyosabb terhét mindenekelőtt a Szovjetunió viselte, amelynek a felszabadításunkban és a náci Németország megsemmisítésében vállalt döntő szerepére örökké hálával fogunk visszaemlékezni. Szabadságunkat sok ezer kommunista élete feláldozásával váltotta meg. Ök álltak a fasisztaellenes harc élén, rajtuk kívül sok ezer haladó gondolkodású ember is életét áldozta ebben a harcban. Joggal állíthatjuk, hogy ez a súlyos időszak nemzeteink nagy jelentőségű politikai újjászületésének időszaka volt. Ebben az időszakban nem csupán a hitleri megszállók ellen harcoltak, hanem megértek annak feltételei is, hogy újjáteremtsük a Csehszlovák Köztársaságot, mégpedig új, népi demokratikus alapokon — olyan köztársaságot teremtsünk, amely a szocializmus felé halad. A Szovjetunióval így teremtettük meg testvéri és szövetségi kapcsolatunkat, amelyet az elmúlt 20 esztendő folyamán egyre inkább kibővítettünk és elmélyítettünk. „Örök időkre vállvetve a Szovjetunióval" elhatározásunk helyességét a háború utáni fejlődés és a mai helyzet is bizonyítja. Barátságunk és szövetségünk a Szovjetunióval, a szocialista államok közösségével, valamint a Varsói Szerződés országainak védelmi csoportosulásával biztosítékot nyújt arra, hogy köztársaságunk sosem válik többé a világreakció Játékszerévé — mint a müncheni időszakban —, amely nemcsak azt tette lehetővé Hitler számára, hogy köztársaságunk függetlenségiét felszámolja, hanem egyenesen rablóhadjáratokra sarkallta más nemzetek ellen. Köztársaságunk volt az első áldozata a nyugati nagyhatalmak e politikájának, amikor is Münchenben a nemzetközi jog minden elvével ellentétben azt követelték, hogy kapituláljunk Hitler előtt, és a csehszlovák burzsoázia valóban kapitulált. Ma már nyilvánvaló, hogy ha nem lett volna München, a nemzetek minden valószínűség szerint nem lettek volna kénytelenek elszenvedni a második világháború gyötrelmeit, nem került volna sor Lidice, Ležáky és a Szovjetunió, Lengyelország, Jugoszlávia, Franciaország és más országok sok száz községének elpusztítására. Ma, 22 esztendővel a második világháború befejezése után a nemzeteknek ismét szembe kell szállniok az imperialista önkénnyel, amely veszélyezteti szabad életüket. Az amerikaiak vietnami agressziója a vietnami nép polgári és nemzeti jogainak durva lábbal tiprása. Ahogyan a második világháború alatt a német fasiszták pusztították a városokat, és gyilkolták az embereket, ugyanúgy ma az amerikai repülőgépek a Vietnami Demokratikus Köztársaság városaira és falvaira szórják bombáikat, amelyek emberi életeket és anyagi Javakat semmisítenek meg. Ugyanolyan barbárság, a kommunizmus elleni harc ugyanazon jelszavával) Az utóbbi napokban az izraeli kormány olyan veszedelmes lépésre határozta el magát a szomszédos arab országok elleni támadásával, amely új világháború tűzvészét lobbanthatta volna fel. Izraelnek az Egyesült Arab Köztársaság és más arab országok elleni agressziója lényegében nem volt egyéb, mint újabb kísérlet arra, hogy megvalósítsák azt, ami 1956-ban nem sikerült. Izrael katonai akciójának lefolyása megcáfolja azt az állítást, hogy Izrael a maga területét védi, éppen ellenkezőleg, azt bizonyítja, hogy minden eszközt felhasznál, beleértve az arab államok városainak bombázását és területének elfoglalását. Emellett az izraeli rendszer képviselői már most kijelentik, hogy ezekről a területekről nem mondanak le. Kétségtelen, hogy Izrael ilyen (Folytatás a 2. oldalon) ALSZIK A TÓ, A CSORBA-TÓ (Barsi Imre felvétele) Tegnap is ülésezett a Biztonsági Tanács A Közel-Keleten elkezdődött o konszolidálódás Időszaka Összehívják az arab csúcsértekezletet? Egybehangzó hírügynökségi jelentések szerint az izraeli—arab harctereken elhallgattak a fegyverek. Az utolsó csaták színhelyére, a szíriai—Izraelt határra ENSZ-megfigyelök érkeztek, hogy ellenőrizzék a két ország által elfogadott fegyverszünet betartását. Az érintett országokban az élet lassan visszatér a rendes medrébe. A viszály, a fegyveres konfliktust kiváltó problémák azonban még továbbra is fennállnak. Ezek megoldása — reméljük most már véglegesen — majd a tárgyalóasztalnál szemben ülőkre vár. A Közel-Keleten kialakult helyzetről, a tegnapi eseményekről, a különböző országokból érkezett hírügynökségi jelentések alapfán számolunk be olvasóinknak. Kairó — Tel-Aviv — Damaszkusz — Bejrút (CTK) A közel-keleti harctereken beállt fegyverszünet általános megnyugvást keltett az egész világon, főképp azonban az érintett országokban. Kairóban tegnap már közölték, hogy a repülőtereket Ismét megnyitják a külföldi gépek előtt. Közben az egyiptomi rádió hírmagyarázatában hangsúlyozta, hogy az arab országok nem hajlandók feladni területüket, amelyeket a támadó elfoglalt. Nemzeti függetlenségünk nem szenvedhet csorbát egy külföldi hatalmak által támogatott agresszor kalandja miatt — hangoztatta a kommentátor. Tel-Avivből érkezett nyugati hírügynökségi jelentések szerint az izraeli—szíriai harctereken elfoglalták helyüket az ENSZmegfigyelők, hogy ellenőrizzék a Szíria és Izrael által kölcsönösen elfogadott tűzszünetet. A világszervezeti megfigyelők jelentései szerint az ellenségeskedések már lényegében szombaton befejeződtek, s utána már csak szórványosan került sor harcokra — bizonyára a főparancsnokságoktól távol eső csapatok között. Damaszkuszban a szíriai hadügyminisztérium külön nyilatkozatban foglalkozott a kialakult helyzettel, és dicsérőleg emlékezik meg a szíriai katonák hősiességéről, akik „az amerikaiangol—izraeli agresszióval" szemben oly nagy kitartásról tettek tanúbizonyságot. A szíriai fővárosban azonban ezzel egyidőben közölték, hogy továbbra is érvényben marad a rendkívüli állapot. Az utcákon katonai járőrök cirkálnak, a köz- és állami épületek szigorú ellenőrzés alatt maradnak. Hasonló helyzetről számolnak be Libanon fővárosából ls, ahol a lakosság csak két óráig lehet egyfolytában távol otthonától. Khartúm — A Szudáni Legfelső Tanács elnökének, Azharinak javaslatára valószínűleg rövid időn belül egybehívják az arab országok vezetőinek csúcsértekezletét. Az AFP jelentése úgy tudja, hogy az esetleges arab csúcsértekezlet színhelye Szudán vagy Algéria lesz. Bejrút — A kairói rádió jelentette, hogy Mahmud Favzi marsallt nevezték ki az EAK fegyveres erőinek főparancsnokává, Abdel Hakim Amer marsall helyére. New York — A Biztonsági Tanács a szovjet küldöttség kérésének eleget téve vasárnapra virradó éjszaka ismét tárgyalt a közel-keleti helyzetről. A tanácskozás reggel fél nyolcig tartott. Fedorenko, a Szovjetunió képviselője bejelentette, hogy Izrael nem tartotta be a tűzszünetet, mert repülőgépei ismét támadást intéztek Damaszkusz ellen. Fedorenko felszólította a Biztonsági Tanácsot, ítélje el Izraelt és a támogatóit, akik a Biztonsági Tanács kerekasztalánál ülnek. U Thant, az ENSZ főtitkára felolvasta azt a jelentést, amelyet Bull norvég tábornoktól, a palesztinai fegyverszünetet ellenőrző ENSZ-bizottság vezetőjétől kapott. Goldberg, az USA küldöttje megpróbálta cálfolni a szovjet küldöttség vádját, hogy az Egyesült Államok teljes mértékben támogatta Izrael agresszióját. Raffael, Izrael küldöttje tagadta, hogy izraeli repülök Kairót és Damaszkuszt bombázták. Ezenkívül azt állította, hogy az izraeli egységek Kuneitra szíriai várost még a tűzszünet érvénybelépése előtt szállták meg. A szíriai küldött ezzel szemben bejelentette, hogy az izraeli ejtőernyősök a Tibertas-tó közelében és Rafidban — Kuneltrától délkeletre — még 20.53 órakor is megszálltak bizonyos területeket. HAJÓZHATATLAN A SZUEZI-CSATORNA A kairól rádió ismertette a Szuezt-csatorna kezelésével megbízott egyiptomi hatóságok vezetőjének azt a nyilatkozatát, amely bejelenti, hogy a csatornaövezet ellen végrehajtott pénteki Izraeli légitámadások (Folytatás a 2. oldalon)