Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-03 / 121. szám, szerda

VALENTVI

N K

ATAJEV; Lenin a Montparnasse-on (Részlet a Kis vasajtó a falban című könyvből) Lehet, hogy éppen Charles Rappoport-nak, a Montparnasse őslakójának jutott eszébe egy este, hogy Lenint „elviszi Montaigusse-höz". Vajon tetszeni fog-e az orosznak az 5 Montaigessu-íik? A közönség: csupa Igazi proletár. Munkáslányok, fejükön olcsó kis kalap, sildes sapkás munkások — valószínűleg szerelök a Montparnasse pályaudvar vasúti műhelyéből —, lárma, vidám tréfálkozás, kiáltozás. A higanygőzlámpák bágyasztóan éles fénye. Fülledt meleg. Olcsó dohány- és parfümszag. Lenin leveti kabátját és a többiek példáját követve bedugja a széke alá, keménykalapját pedig lába elé teszi a földre. Zsebkendőjével megtörli a feje búbját, amelyen fehér fényfoltocskát gyújt a nézőtéri világítás. — Hadd lássuk ... hadd lássuk ... Energikusan összedörzsöli kezét, keskeny vágású szemével vidáman hunyorog. Az egyszerű külvárosi proletárközönség körében remekül érzi magát: ez az ő igazi eleme. Akik csak ismerték Lenint, majdnem mind megemlítik arcának eredeti jellegét. Lenin külseje azonban rendkívül változékony volt, nehezen lehetett „megfogni , néha még a jellege is egészen más lett. Hadd nézzem meg még egyszer Krzsizsanovszkijt: Ha parasztruhát ölt, bármikor könnyedén elvegyülhetett volna akár a volgai parasztok között is; volt valami az arcában, ami arra vallott, hogy közvetlenül egyszerű népből származik, hogy vérrokonság fűzi hozzá." Talán ez a legérdekesebb mindabból, amit Lenin külsejéről elmondottak. De lám, kialudt a fény. Csöngetés helyett a francia színházakban szokásos jelzés hangzott fel: egy bottal háromszor röviden, keményen megkopogtatták a színpadot. És máris felgördült a függöny. A kulisszák mögül gyors léptekkel elősietett Monteigusse. Kicsit előrehajolt, két kezét zsebébe mélyesztette. Öltözéke az apacsokéra emlékeztetett: rongyos ing, alatta csíkos trikó, derekán széles, élénkpiros nápolyi öv, nadrágja gyűrött, sapkájának széles sildje alól előbukott egy dús fekete fürt — a cipője viszont vadonatúj és tükörfényes volt, mint minden igazi apacsé. Montaigusse zongorakísérettel adta elő dalait: partnernője, mi után megfelelő időt hagyott arra, hogy a közönség lelkes tapssal üdvözölje kedvencét, hirtelen rácsapott a billentyűkre erős, izmos kezével, és Montaigusse belekezdett műsoréba. Minden versszak után egy-két könnyed tánclépés következett. Érdes, hagyományosan rekedtes hangja, mely időnként rikoltozássá erősödött, tökéletesen illett színpadi megjelenéséhez: a társadalomnak hadai üzenő megvetett és sértődött lumpenproletár maszkjához. Dalaiban, amelyeket megszakítás nélkül énekelt, voltaképpen nem sok forradalmi volt — Inkább meglehetősen szentimentális, sőt kispolgári szövegre készültek —, mégis világosan kiérződött belőlük a szociális tiltakozás, sőt néha egy lázadás ls. Lenin lehajtotta fejét, félig lehunyt szemhéja mögül lesett fel a színpadra, és nagy élvezettel hallgatta a párizsi utcák énekesét. Befejezésül Montaigusse leghíresebb számát énekelte el: a Dicsőség, tizenhetesek-et. Kékkel árnyékolt szeme komoran megvillant: Mindannyian szeretjük a hazát, A hűség bennünk izzóan lobog; 'lordhattok cifra sallangos ruhát, ')e kebletekben honfiszív dobog. A kényszermunkát inkább tűritek, A poklok poklát és tengernyi kínt. De anyátokra fegyvert egy se fog Közületek, derék testvéreinkI A terem felmorajlott, és vele együtt éuekelle a refrént: Dicsőség tinéktek, Hős tizenhetesek! — No, mit szól hozzá, kedves barátom? — kérdezte Charles Rappoport. — Nem rossz, igaz? — Formidablel — kiáltott fel Lenin, hamisítatlanul párizsiasan ropogtatva az r-et. Szeme csillogott. Őszinte elragadtatás látszott rajta. — Mit gondol, hajlandó lenne fellépni a mi orosz zemljacsesztvónk műsoros estjein? Persze, nem ingyen gondolom. — 0, minden bizonnyal. Igen derék fiú. Mi százszázalékos szocialistának tartjuk. Még az is lehet, hogy grátisz vállalja. — Annál jobb. Az előadás után a színház előcsarnokában a zongorakisérőnő Montaigusse dalainak kottáit árusította. Minden kottalap tetejére mintegy jelszó gyanánt ez volt nyomtatva: „Nem áltatom magam. Nem akarok költőnek látszani. Fütyülök a költészetre. Ügy fejezem ki magam, ahogy tudom. Tehetségem egyetlen forrása a meggyőződésem. Úgy írok, ahogy a nép beszél. Ezért ért meg a nép." — Ebben van valami — mondta Lenin, akit megmosolygatott, de kicsit meg is hökkentett ez a „fütyülök a költészetre". — Hm, hm. Attól függ, miféle költészetről van szó. Ha az ellenforradalmárokéról, akkor nem ellenzem. Nagyjából és egészében nem rossz megfogalmazás. Aztán kiléptek az utcára, melyet megtöltött a szerteszéledő közönség, és megvárták Montaigusse-t a színházbejáratnál, hogy megköszönjék neki a kellemes estét. Lenin erősen megszorította enyhén vazelinos kezét, amellyel nyilván az imént törölte le színpadi maszkját s a szemét keretező, különösen hatásos kék árnyékot Montaigusse-t ezután többször is felkérték, hogy lépjen fel azokon a műsoros esteken, melyeket a pártkassza feltöltésére rendeztek az orosz szociáldemokraták, és Montaigusse sohasem mondott nemet. V. Katajev nemrégiben Párizsban lárva elzarándokolt azokra a helyekre, ahol annak Idején Leninnel járt. így a montparnasset Bobino színházba is elment, ahol egy úf sanzonénekes aratott sikereket. Az előadás után az író felkereste Aragonékat. Ugyanaznap Aragonéknál teáztunk. Szóba került Montaigusse ls, és elmondtam, milyen benyomást szereztem róla. — A titkosrendőrség ügynöke volt ez a Gaston Montaigusse — mondta keményen Aragon. — Ez most már bebizonyított tény. Valóban kommünár fia és unokája volt, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy előbb renegáttá, azután pedig a legközönségesebb rendőrspiclivé váljék. Ne is beszéljünk róla többet. Sok minden megvilágosodott előttem Montaigusse jelleméből: zárkózottsága, egyedülléte, nyughatatlan öregsége, elfeledettsége. Ügy látszik nem volt könnyű az árulás útját megjárni annak az embernek, aki szocialistaként kezdte, és a Sureté Générale fizetett ügynökeként végezte. Lenin ezt sohasem tudta meg. Vagy ha tudomást szerzett is róla, aligha csodálkozott vagy bánkódott különösképpen. A bolsevikok számára nem jelentett újságot még a legközelebbi barátaik árulása sem. A gombaszögi ünnepségek előkészítése Több száz szereplő készül • Hivatásos művészek is fellépnek • A szervezők ismét 30—40 ezer ember részvételére számítanak • Az esemény alkalmából növelik a belés külföldi vendégforgalmat Gombaszögön jelenleg még nyoma sincs annak, hogy néhány hét múlva ismét benépesül a táj, ezrek és ezrek adnak egymásnak találkát. Az együttesek azonban már készülnek és megkezdte munkáját a 20-tagú szervező bizottság is. A különféle szerveket és intézményeket képviselő előkészítő bizottság a napokban Rozsnyón megtartott ülésén azzal foglalkozott, milyen lesz a program és milyen előkészületek szükségesek ahhoz, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók országos dal- és táncünnepélye ismét megfelelő méretű és színvonalú legyen. A CSEMADOK Központi Bizottsága, valamint a kelet-szlovákiai kerületi és a rozsnyói járási szervek által július 1-én és 2-án megrendezésre kerülő kétfejlődése Mélyebb zenei műveltség mindig csak ott fejlődött, ahol ének volt az alapja, — írja Kodály Zoltán egyik munkájában. Példa erre az olasz és a németalföldi polifonikusok szerepe a zenetörténetben, a huszita mozgalom és a cseh kántorok példája a cseh zene fejlődésében, vagy az Ötök csoportjának tevékenysége az orosz nemzeti művészet kialakításában. Minden kor nagy mestereit foglalkoztatta a vokális zene, s így olyan örökség áll énekkaraink rendelkezésére, mely csaknem kimeríthetetlen. Ha fontolóra vesszük az énekés zenekarok hivatását társadalmunkban, feltétlenül több figyelmet kell szentelnünk ennek a nemes, de egyben nagy nehézségekkel küzdő művészeti ágnak. Az elmúlt években sok kiváló énekkarunk hagyta abba átmenetileg vagy teljesen tevékenységét. Több énekkarunk azért indult hanyatlásnak, mert a kórus tagjai nem látták világosan az együttes működésének célját. Énekkarainknál, sajnos, jelenleg is nagyobb problémát jelent új kórustagok toborzása és a meglevő tagok összetartása, mint a kórusművek betanítása és előadása. Az említett probléma elsősorban az együttesek szereplési lehetőségével függ össze. Ha a kórus tagjai előtt nincs konkrét cél, a tagok megunják az állandó próbákat, ami végső soron a lemorzsolódáshoz vezet. Természetesen a karnagy személyiségétől és szakképzettségétől is sok függ, de a legügyesebb karmester sem képes eredményes munkát végezni, ha nincs elegendő énekese, vagy a tagok nem járnak a próbákra. Az elmúlt években nagyon rossz hatással volt az énekkarok munkájára az a körülmény, Ez a pontos címe annak a kiadványnak, melyet a közelmúltban jelentetett meg a Pedagógiai Könyvkiadó. A könyv szerzői, Mózsi Ferenc és Varsányi László azt a célt tűzték elsősorban maguk elé, hogy a pedagógia és a pszichológia eredményeire támaszkodva hasznos tanácsot, közvetlen segítséget nyújtsanak az iskolaérett gyermekek nevelésében a szülőknek. A szerzők munkáját eredményesnek mondhatjuk, s a könyv előnyére írhatjuk nemcsak a tartalmi vonatkozások sokszempontúságát, hanem a tömörséget és a stílus Közvetlenségét is. Nemcsak az „először az iskolában" izgalmas kérdését fejtegetik, hanem ezzel összefüggésben a gyermek testi és szellemi fejlődésének legfontosabb jellemzőivel is megismertetnek bennünket. A gyermek előkészítése az iskolai életre című fejezetben az iskolaérettség ismérveivel, jellemzőivel ismertet meg bennünket a könyv. Nemcsak a fiziológiai érettség kérdését taglalja, napos bemutatón ismét több száz hazai szereplő mutatkozik be. A magyarlakta városok és falvak legjobb együttesei lépnek majd fel, hogy bemutassák vidékük népművészetét, a múlt és a jelen kulturális értékeit. A tizenkettedszer megrendezésre kerülő gombaszögi találkozó, ez idén ismét a csehszlovákiai magyar ének- és zenekultúra nagyméretű seregszemléje lesz. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója jegyében megrendezésre kerülő ünnepség Jelentőségét növeli, hogy fellépnek rajta hivatásos művészek és bemutatja műsorát a Magyar Állami Népi Együttes is. Az előkészítő bizottság jelenleg azon fáradozik, hogy zavartalanná tegye a közlekedést, az ellátást és az elszállásolást. Sáhogy nem voltak országos énekkari fesztiválok- Nem ad azonban reális képet, ha csak a dalés táncünnepélyek eredményein keresztül vizsgáljuk az ének- és zenekarok tevékenységét. Először is azért, mert a népi együttesekben az énekkar többnyire másodrendű szerepet játszik, s a tánccsoport műsorához alkalmazkodik, így a repertoárja egyoldalúvá válik. Nem is szólva arról, hogy a népi együttesek főleg a szabadtéren szerepelnek, ahol az énekkar nem tud kellőképpen érvényesülni. Az önállóan működő énekkarok a dal- és táncünnepélyeken főleg gazdasági okok miatt, csak ritkán és korlátozott számban léphetnek fel. A népi együt tesek vizuálisan, az énekkarok viszont érzelmileg és lélektanilag hatnak a közönségre. Énekkaraink igazán csak akkor érvényesülhetnek, ha önállóan, vagy más énekkarokkal közösen hangversenyeket adhatnak. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara tagságának nagy része karvezető és ez a tény már olyan lehetőségeket rejt magában, mely biztosítékul szolgál arra, hogy énekkari mozgalmat teremtsünk. A tanítói énekkar többet nyújthat azoknak a karvezetőknek, akik tagjai, mint bármely jól szervezett iskolázás. Ez a tény hatással van az iskolai zenei nevelés színvonalára ls. A tanítók énekkara a többi énekkarok példaképévé vált. Az 1967-es évben a CSEMADOK népi együttesei és énekkarai továbbra is legyenek az esztétikai és kulturális nevelés eszközei. A csoportok vezetői tartsák szem előtl, hogy az énekkarokon belül végzett nevelőmunkával is elősegítheti a tagok szakmai, politikai és erhanem kitér az iskolai közösségbe beilleszkedés egyes vonatkozásaira is. Ugyanakkor érinti a mi sajátos körülményeink szempontjából fontos feltétel, a tanítási nyelv Ismerete szükségességének kérdését. A szovjet pedagógia eredményeire támaszkodva a szerzők kiemelik, a hatéves gyermek szókincse megközelítőleg 2500— 3000 szó körül mozog, s ennek — tehát a tanítási nyelv alapos ismeretének — rendkívül fontos szerepe van a gyermek fejlődésében. A továbbiakban a gyermek testi és szellemi fejlődéséről (csont- és izomrendszer, testsúly, hossznövekedés, észlelés, emlékezés, gondolikodás stb., stb. j olvashatunk hasznos ismereteket és gyakorlati tanácsokat. A fejezet befejező részében — kissé a vállalkozás célját meghaladóan — felvetik a tanítási nyelv — anyanyelv kérdését, s vázlatosan foglalkoznak a szakiskolákba és főiskolákba átlépés átmeneti nehézségeivel, problémáival. E kérdést elfogulatlanul, a pedagógiai és didaktikai szempontok figyelembe tor-táborokat, autó-parkokat és a vidék ételkülönlegességeit áruló üzleteket létesíten-k. Gondoskodnak arról is, hogy az ország más vidékeiről és a külföldről Gombaszögre látogató, vendégeknek rendelkezésére álljanak a táj szépségeit és nevezetességeit ismertető kiadványok. A gombaszögi ünnepségek idejére növelik a határ ment^, falvakból és városokból a Cseh" Szlovákiába irányuló vendégforgalmat. Az előkészületek nem korlá-' tozódnak csupán a gombaszögl bemutatóra. A csehszlovák alí magyarok országos dal- és táncünnepélye alkalmából várható forgalomnak megfelelően készül fel a gombaszögi és a domicaf j csepkőbarlang, a betléri kastély, a krasznahorkai vár és a rozs* nyói múzeum vezetősége is. A szereplők százai készülnek, Ä szervező bizottság arra töreW szik, hogy a műsor minden tel kintetben színvonalas legyen és megfeleljen az érdeklődésnek. A szervezők ismét 30—40 ezer ember részvételére számítanak. Ennek megfelelően készítik elő mind a műsort, mind az ellátást. (b) kölcsi nevelését is, s ennek érdekében fokozni, színvonalasabbá tenni és állandósítani kell münkánkat ez évben is. A kórusok keretén belül klubélet kialakítását, valamint az énekkari találkozók megrendezését, az énekkari hangversenyek rendezését aktívabban kell szorgalmazni. Ott, ahol az énekkar és zenekari kultúrára lehetőség adódik, aktív szervezéssel mindent el kell követni, hogy (klubestek, társas összejövetelek, közös zenei hallgatással J megkedveltessük az ének- és zenekultúrát, hogy megszervezhessük a kórusokat, ahol erre lehetőség van. A kórusok munkájának aktivizálása érdekében a CSEMADOK Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet a jövőben arany-, ezüst- és bronzkoszorús énekkari versenyeket rendez. Az előkészületek rövidesen megkezdődnek. A zenekarokkal kapcsolatos problémák még bonyolultabbak. A legtöbb zenekar — népi zenekar, melyek főleg a tánccsoportoknak nyújtanak kíséretet és önállóan ritkán lépnek fel. A Bihari-napok immár hagyományosak s jelenleg az a cél, hogy ezek a rendezvények a népi zenekarok fesztiváljává váljanak, közös számaik legyenek, ezáltal művészi színvonaluk emelkedjék. Sajnos, a népi zenekarok vezetőinek képzése nagyon nehezen valósítható meg. A népi zenekarok, valamint a tánczenekarok aktivizálását a jövőben a táncdalfesztiválok rendezésével lehetne növelni. Mind az énekkarok, mind a zenekarok szervezése sok nehézséggel jár. A CSEMADOK Központi Bizottsága mellett működő Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara azonban jó példát mutat és kedvezően befolyásolja a csehszlovákiai magyar dalkultúra és kórusmozgalom fejlődését. DUKON JÚZSĽF vételével vetik fel. Hangsúlyozzák a szülői önkéntesség elvét, valamint azt a gyakorlati tényeken nyugvó felismerést: a gyermek értelmi képességeinek sokoldalú fejlesztése, a tartós ismeretek elsajátításának igényét az iskolaköteles gyermek anyanyelvi oktatása biztosithatja a legteljesebben. A segédkönyv további fejezete a nevelés legfontosabb elveivel foglalkozik. Megszívlelendő tanácsait gyermekeink egészséges testi és szellemi fejlődése, valamint a gyermeknevelés több örömmel kárpótoló munkája szemszögéből veti fel. A továbbiakban érintik az önállóságra nevelés kérdését, a játék és a munka szerepét a gyermek életében, valamint az elsőosztályos gyermek napirendjével, az otthontanulás feltételeivel s az esetleges beszédhibákkal is fog lalkoznak. A gyermeknevelés rendkívül felelősségteljes feladatot ró szülőkre — nevelőkre egyaránt. E feladat jobb betöltésében kíván segíteni ez a könyv, melyet a szülők-nevelők népes család jának őszintén ajánlunk. —dz— Ének és zenekari kultúránk Gyermekünk elsős lesz Segédkönyv az első osztályba lépő gyermekek szüleinek