Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-16 / 133. szám, kedd

h VILÁG NÉGY SARIA A Magyar Területi Színház ünnepi bemutató előadása Szlovákia gazdasági, szociális és koiturális fejlesztéséoek terve A CSKP BESZTERCEBÁNYAI KONFERENCIÁJÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRA TÁRSADALMUNK EGYSÉGÉNEK megszilárdítása jelentős mértékben elősegíti, hogy helyes, marxista módon lássunk hozzá a nemzetiségi kérdés megoldásához. Mai szocialista jelenünk a cseh és szlovák nép, valamint köztársaságunk többi nemzetisége testvéri együttműködésének az eredménye. A CSKP mind a múltban, mind ma nagy figyelmet szentel a nemzetiségi kérdésnek. A CSKP nemzetiségi programjának, megalapításától kezdve, fontos részét képezte Szlovákia problémáinak megoldása. Harminc esztendővel ezelőtt, 1937. május 16—17-én Besztercebányán tartották meg a CSKP szlovákiai konferenciáját, melynek tárgya Szlovákia nemzetiségi problémája volt. A CSKP nemzetiségi programja a burzsoá Csehszlovák Köztársaságban, különös tekintettel Szlovákiára, fokozatos kristályosodási folyamaton ment át s a nem egészen helyes nézetektől, azok fokozatos leküzdéséig, s a nemzetiségi kérdés helyes marxista-leninista megoldásának, a CSKP nemzeti^gi politikájának kitűzéséig A burzsoá köztársaság első éveiben pártunk a nemzetiségi politika terén aránylag a legnehezebben a szociáldemokratlzmus csökevényeít és az egyéb elhajlásokat küzdötte le. A CSKP II. kongresszusán, 1924ben elutasította az „egységes csehszlovák nemzet" helytelen teóriáját és proklamálta a szlovák nemzet önálló létét. A párt állandó figyelmet szentelt a nemzetiségi problematikának. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott a párt Žilinán megtartott szlovákiai konferenciáján 1926-ban, az V. kongresszuson 1929-ben és a CSKP VI. kongresszusán 1931-ben. Az említett tárgyalások eredményeképpen részletprogramokat tűztek ki a nemzetiségi kérdés megoldására, s jóllehet ezek a programok nagy általánosságban voltak megfogalmazva, mégis hozzájár rultak a marxista nemzetiségi politika elveinek további, legalábbis elméleti pontosabbá tételéhez. DÖNTÖ FORDULATRA csak a harmincas évek második felében került sor, amikor a párt már nem elégedett meg az egyenjogúságának csupán általános követelésével, hanem kidolgozta a konkrét nemzetiségi követelményeket. Ezeket a követelményeket tárgyalta meg a besztercebányai konferencia, amelyen előterjesztették „Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fejlesztésének tervét". Ez a terv fontos határköve a CSKP harcának, melyet a szlovákok és a Szlovákiában élő nemzetiségek — beleértve a magyar nemzetiségű polgárokat is — egyenjogúsításának igazságos követelményelért folytatott. A fasisztaellenes és demokratikus íerv felvázolta Szlovákia fejlesztésének koncepcióját aa» egységes Csehszlovák Köztársaságban. A fasizmus németországi győzelme és a köztársaság reakciós fasiszta erőinek fokozottabb aktivizálódása után Csehszlovákia nemzeteinek haladó és forradalmi erőit reális veszély fenyegette. Ezért a párt a köztársaság védelmének érdekében rendkívül fontosnak tartotta, hogy a lehető leghamarabb alapvető változásokat eszközöljenek a szlovák nép és Szlovákia magyar nemzetiségű dolgozóinak helyzetében. A tervben hangsúlyozott fő gondolat sürgeti, hogy számolják fel a különbséget az elmaradott Szlovákia és a fejlettebb cseh országrészek között. Azt követeli, hogy egyenlítsék ki a köztársaság két részének gazdasági, szociális és kulturális színvonalát. Ez a terv megfelelt az akkori idő feltételeinek, a fasisztaellenes harc feltételeinek, s a népfront politikájából következett. A tervet alaposabban elemezve, látjuk, hogy mind az előbbi szakaszokban, mind a tervben a nemzetiségi kérdést a szociális kérdés alá rendelték. A terv hét részében foglalkozik az iparosítás, a mezőgazdaság, az iskolaügy, a nyelv, az államapparátus és az önkormányzati szervek reformjainak kérdéseivel. AZ IGAZSÁGOS KIEGYENLÍTŐDÉS első feltétele a terv szerint Szlovákia iparosítása volt, mivel a párt ebben látta a legfőbb eszközt a nép nyomorának enyhítésére, életszínvonalának emelésére. A párt azt követelte, hogy egyenlítsék ki a béreket Szlovákia és a cseh országrészek között, ami segített volna Dél-Szlovákia magyar lakosságán is. Az iparosítás feladatával összefüggött a mezőgazdaság fejlesztésének kérdése is. Bírálták, hogy Szlovákia dolgozó földműveseinek kezén kevés föld van, a következetlenségeket a földreform végrehajtásában, a kis- és középparasztok nagyarányú eladósodását. A terv továbbá javaslatokat tartalmaz az iskolák fejlesztésére, a legalacsonyabb típusú iskoláktól egészen a főiskolákig. Nyelvi egyenjogúságot követel a nyelvi törvény alapján, egyenjogúságot az államapparátusban és az állami vállalatokban. A párt abból a tényből indult kl, hogy az állásokat az államapparátusban és egyéb közintézményekben nem a nemzetiségi igazságosság elvei alapján töltötték be. Elsősorban arra mutatott rá, hogy a központi hivatalokban nagy aránytalanság tapasztalható a cseh, a szlovák és a magyar nemzetiségű dolgozók száma között. Végül szerepelnek a tervben javaslatok a területi képviselet és az önkormányzati szervek hatáskörének kibővítésére. A CSKP a terveket megvitatásra terjesztette elő minden politikai pártnak, szakszervezeti és egyéb szervezeteknek és csoportoknak, amelyek hajlandók voltak védeni Szlovákia dolgozó népének érdekeit és harcodni a fasizmus ellen. A csehszlovák burzsoázia, de a Szociáldemokrata Párt jobboldali vezetősége ls elutasító álláspontot foglalt el a tervvel szemben. A terv egész koncepciója a köztársaság akkori nemzetközi és belpolitikai helyzetéből indult ki és azzal függött össze. Abban az igyekezetben, hogy hathatósan szállhassanak szem be a Hlínka-párt és a Horthyrendszer nacionalista demagógiájával és irredenta propagandájával, már jóval hamarabb kellett volna összeállítani ilyen tervezetet, mégpedig azért, mert a Hlinka-párt és a magyar irredenták nagy előnyökhöz jutottak a lakosság nemzeti érzéseinek befolyásolásában. Annak ellenére, hogy „Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fejlesztése tervének" megvalósítására a burzsoá köztársaságban már nem került sor, Szlovákia problémáinak mély elemzését látjuk benne. Emellett csak a gazdasági rész megoldását tartjuk szem előtt, ahogy a terv vázolta, s ahogyan hazánk felszabadulása, főként pedig 1948 után megvalósítottuk, elsősorban Szlovákia Iparosításában. Ily módon a szocialista iparosítás Szlováklát mezőgazdasági országrészből fejlett Iparú területté változtatta. MA MAR VILÁGOSAN LATJUK, hogy a gazdasági kiegyenlítés csak akkor Jár eredménynyel, ha azt más területeken is megvalósítjuk, így pl. az iskolaügy, a kultúra és a népművelés terén. Ezért helyes, hogy pártunk az egységes Csehszlovák Szocialista Köztársaságban igyekszik teljes mértékben az egyenlőség alapján biztosítani az egyenjogú nemzeti fejlődést a csehek és a szlovákok, nemkülönben az itt élő nemzetiségek számára is. Ezt a gondolatot vázolta „Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fejlesztésének terve" ls. Dr. FLÓRIAN SIVAK E

nnek a szlovák drámaírónak a nevét tulajdonképpen már csak színházi szakkörökben ismerik. Legfeljebb még néhány száz háború utáni színházrajongó emlékezetében él egy-két drámájának két évtizeddel ezelőtti előadása. Neve és műve különben már-már a feledés homályába merült, amiben meghatározó szerepet vitt emigrálása külföldre, ahol mindmáig él. Csak az utóbbi időben kezdték el ismét játszani, így például a zvolení Tajovský Színház bemutatta Napfoltok című drámáját. A minap, az Októberi Forradalom jubileumi 50. évfordulója tiszteletére a komáromi MATESZ tűzte műsorára a szerzőnek azt a darabját, amelynek ősbemutatója 1948-ban volt a bratislavai Nemzeti Színházban. Érdekes dráma A világ négy sarka s ma is tanúskodik róla, hogy szerzője — „a felszabadulás ntáni szlovák drámaírás egyik legjelentősebb alakja", amint azt J. Špitzer állapítja meg, — nem volt híján a tehetségnek. Darabjának van gondolati magva, áthatja a harcos emberségféltés, költői megfogalmazású képeket találunk benne s formailag is — bár itt-ott már kissé avíttnak, porosnak hat — elfogadható. Lényegében a jó és a rossz, a „katonák és a hóhérok", a felkelők és a megszállók könyörtelen viadalának vagyunk a részesei, eltérően Yorika festőművésztől, aki a közönyös semlegesség, a végül őt is pusztulásban sodró fogatlan pártatlanság szobrát mintázza. Persze, a szövegről alkotott, lényegében kedvező összkép sem leplezi el a dráma néhány gyenge pontját. Ide sorolnám elsősorban néhány jelenet anakronizmusát, továbbá egy-két konfliktus erőszakoltságát (a megszállókkal együttműködő hivatalnok megtagadja, s ezzel közvetve halálba küldi a saját lányát) a pozitív alakok cselekvésékor •"^agos motiválását és végül Yorika festőművész problematikus alakját. Lukáfi Viktor rendező meglátja, hogy az előadással csak akkor vághat elevenbe, ha az alapkonfliktus tengelyében álló két erő, a felkelők és a megszállok ellentétjét a konkrét időtől és társadalmi helyzettől elvonatkoztatva, általános síkon jeleníti meg. Ezzel szélesebb és időtállöbb keretet biztosít. Ezt a helyes törekvését azonban nem viszi maradéktalanul sikerre, mert nem eléggé következetes a rendezői húzások tekintetében. Közvetlenül ugyan sehol sem hallunk szlovák felkelőkről és német katonákról, még a figurák nevei sem árulják ezt el, viszont van a darabnak egy része, ahol minden kétséget kizáróan kifejezésre jut: csak a német fasisztákról lehet itt szó. Figyelmét elkerüli egy másik veszély is. Az általánosító sík ugyanis nemcsak időszerűsít, hanem egyben jellemrajzi „hátországuktól" fosztja meg a dráma alakjait. Elejétől kezdve el kell ugyanis fogadnunk, hogy ezeknek harca igazságos, amazoké pedig nem, anélkül, hogy tudnánk: miért is harcolnak tulajdonképpen. A rendezői elképzelésnek van még egy pontja, amelyben a szándék nem párosul adekvát eredménnyel. Arra célzok, hogy Lukáč nagyon találóan nem a jó és a rossz, hanem a rossz és a közönyös közti párharcra összpontosít. Tudatában van annak, hogy a darab mai sikere ezen áll vagy bukik, hiszen a „mi közöm hozzá" életfilozófiája elleni küzdelem felette időszerű ma és nálunk is. Következésképpen Yorika közvetítésével foghatjuk fel a hozzánk szóló alapvető gondolatot: az élet és a halál nagy csatáiban senki sem lehet semleges. Mindezt a rendező érzi, tudja, de Yorika megszemélyesítőjét, a különben — önmagában — lói játszó Siposs Ernőt nem irányítja ennek szellemében. Tény, hogy a néző nem ítéli el, hanem sajnálja ezt a túlzottan naiv, szerencsétlen figurát, aki inkább a tehetetlenség siralmas karikatúrája, mint nagyon is reális és veszélyes jelenség típusa. Pedig Yorika szerintem semmiképpen sem szánandó alak. Még a hozzá közelálló kis Emil (Petrécs Anni fisve'omi-p ífltKét világ néz farkasszemet. IThirring Viola és Bugár Béla a dráma egyik felenetében.) (Nagy László felvételei) sza meg ezt a nyúlfarknyi szerepet) meggyilkolása sem készteti magatartása megváltoztatására és különösképpen nem rendíti meg az igaz ügyért harcoló katonák elpusztítása sem. A darab végén egycsapásra vált át „más fekvésbe", csak aljkor bélyegzi hóhéroknak az ellenséget, amikor rádöbben — az ő bőrére is megy a i játék. Sajnos, a rendező és Siposs Ernő ezt a buktatót, amelyben különben „ludas" a szerző is, nem tudja elkerülni, s főképp ez magyarázza, hogy az előadástól nem kaptnk azt, amit a rendező adni akart és amit a néző joggal elvárhat. A legerőteljesebb alakítást Bugár Béla nyújtotta az ellenség tisztje szerepében. Ebben nagy segítségére volt a szerző is, aki a darab megírásának időpontjában uralkodó légkörrel ellentmondásban nem panoptiftumi figurákat lát az embertelenség képviselőiben, hanem élő, a választékos „úriember" álarcában tetszelgő, da mérhetetlenül kegyetlen, gyűlölt embereket. Ehhez az alaprajzhoz Bugár Béla is sokat hozzátesz. Minden mozdulata, szava villanyossággal telíti a színpadot és a nézőteret. Költőien szép megfogalmazású, főleg a meggyalázás utáni jelenetben kimagaslóan jó Thirring Viola Lénája. Talán csak a katonalány keménységét nem adja elég meggyőzően. Léna apjának szerepében a szerző kissé elsematizált jellemfestése nem nyújtott nagy szerepalakítási alkalmat. Turner Zsigmond javára Írhatjuk, hogy egészében véve mégis sikeresen oldja meg feladatát. Az egytk főszerepben a felkelők őrnagyát játszó Csendes László kissé blazírt, nem eléggé katonás és görcsös törekvése a civil játékmódra — elszürkítí alakítását. (Ehhez hozzájárul az is, hogy a Platzner Tibor különben Ízléses jelmeztervel szerint készült egyenruhák inkább vasárnapi kimenőt kapott tartalékosodra utaltak, mint puskaport szagolt frontkatonákra). Boráros Imre (svájci újságíró) hanghordozása modoros volt és ez a szerintem bátran húzható figura ezáltal is hitelét vesztette. A kisebb szerepekben talán élete egyik legjobb színészi teljesítményét láthattuk a Macot játszó Várady Bélától. Játszottak még: Gyurkovics Mihály, Holubek László, Lengyel Ferenc, Nádasdy Károly és Ropog József. P

latzner Tibor díszletel összhangban álltak a rendező időszerűsltő törekvésével, és művészi rangjuk ezúttal magas fokú igényeknek is megfelelt. Más lapra tartozik annak veszélye, hogy a jelzettség nála néha célját téveszti, mert a közönség nem fejti meg értelmét. Végül megjegyzést érdemel, hogy a drámát, amely a bemutatón sikert aratott, Bábi Tibor fordulatos és ízes fordításában adták elő. GALY IVAN Yorika az ellenség karmaiba került ir a végzetükre váró harcosok körében. (Balról jobbra: Thirring Viola, Siposs Ernő, Várady Béla, Ropog József és Csendes László.

J Kongresszusi előzetes Már csupán néhány nap éi basánk főváros* a CSISZ soronlevő V. kongresszusának küldötteit (ogadbatja. A fiatalok beszámolnak majd mankaeredményelkről, tapasztalataikról és természetesen Aj feladatokat tűznek magok elé. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága ebből az alkalombői „Irány a CSISZ V. kongresszusa címmel hat hú napi g tartó, Járások közötti versenyt Indított a KB vándorzászlajáért. Ax elmúlt hónapban a nyltral Járás fiataljai nyerték a versenyt. Ellátogattunk a CSISZ járisi titkárságira, bogy érdeklődjünk, miképpen készülnek a prágai kongresszusra? — Feladatainkat két nagy csoportra osztottuk: a pionírokkal végzett munkára és a USISZ-tagok foglalkoztatására, érdeklődési körük kielégítésére — mondja DrgoAa František járási titkár. — Nagyon megkönnyíti munkánkat a Nyltral Mezőgazdasági Főiskola és a Pedagógiai Főiskola. A hallgatók nagy része aktívan bekapcsolódik munkánkba. Sőtl Tanáraik és előadóik ls szívesen segítenek egy-egy érdekes előadás, vagy verseny előkészítésében, illetve levezetésében. • Milyen szempontokat érvényesítenek mindennapi munkájukban? — Elsősorban az eszmei-nevelőmunkára törekszünk, amely gazdag kulturális és társadalmi tevékenységet feltételez. Céljaink természetesen a CSKP XIII. kongresszusának és az NOSZF 50. évfordulójának jegyében érvényesülnek a pionír- és CSISZ-csoportok önálló munkájában ls. 0 Az országos méretű versenyekea való aktív részvételen Mvül bizonyára néhány járási akciót ls indítottak . .. — Országos viszonylatban elsősorban a „Zöldet a Mars"-nak, a Signál X-S, a Fiatalok önmaguknak versenyekbe kapcsalódtunk be, és az Aranykulcs akcióhoz húszezer koronával járulunk hozzá. Járási szintű rendezvényeink közUl a Munkaviszony javításiért címűt, továbbá a tanuló és dolgozó fiatalsig jelened jirisl fesztlviljit, különböző sportvetélkedőket említeném. Fiatal mezőgafedaságl szakembereink számára a Fiatal Műszakiak Klubját alakítottuk meg, amelynek keretén belül máris számos, a gyakorlatban ls érvényesíthető újítási javaslat született. O Mit várnak a kongresszustól? — Olyan határozatokat, amelyek további teret biztosítanak a fiatalok önálló, szabad kezdeményezésének, a munka minőségi javulását és a feltételek kedvező módosulását az ifjúság érdeklődése Irányában. (mik)