Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-23 / 201. szám, szombat

JOZEF MACKO — „attól tél, hogy nem éli túl a nagy pillanatot . . . " 1. Az egyik mérnök mondja: „A Kelet-szlovákiai Vasmű Európa legkorszerűbb üzemei közé fog tartozni. Igaz, hogy a kezdetben ultramodern konvertorokat a világpiacon már korszerűbbek váltották fel s az éppen most épülő gyárak valamelyike talán még korszerűbb lesz, mint a miénk. Ez azonban érthető: a fejlődés nem áll meg. Ami tegnap fantasztikusnak tűnt, az holnapra inár nem is az. A Vasmű még így is modern lesz .. ." A méretek? Ha a pelsóc-kassai vasútvonalon közelíted meg a várost, Nagyidától móst sem látsz, mint az eget célzó tornyok, kémények seregét, vaskonstrukciókat, sínpárokat, sürgő-forgó munkásokat. Repülőről? Alig íér be a látószögbe a kolosszus. Autón? Kilométereken keresztül suhansz mellette, bámulod kör alakú építményeit, piros tetőit, kunkorodó füstjeit. És gyalog a gyárban járva? Kimerítő és reménytelen vállalkozás mindent körüljárni éppen a távolságok miatt. Autók százai robognak. Kék füstöt sóhajtva közlekednek a Diesel-mozdonyok a kanyargós sínpárakon. Čs egymás után gördülnek be a gyárkapun a széles nyomtávú vogonjai. És most jól figyeljünk! Ez a nemzetközi együttműködés legszebb példája: a Kelet-szlovákiai Vasmű szovjet, keletnémet, nyugatnémet, svájci, angol, osztrák és természetesen csehszlovák elemekből készül, és alkalmazottjai között cseheket, szlovákokat, magyarokat, ukránokat, németeket - és számos külföldi szakembert találunk. 2. Zámbó Imre munkás. Éppen negyven éve, 1926-ban kezdett dolgozni. Három éve dolgozik a Vasműben, A vegyi előkészítőben sósavat tárol éppen, amikor felkeresem. Dgyes ember: az üvegdemizsonok úgy telnek meg a maró, füstölgő folyadékkal, hogy egy csepp sem megy az üveg szája és a gumicső mellé. Egy •zer lyukkal teletűzdelt, szúnyogháErdekes, és nagyon tanulságos statisztikát álVitott össze rié-< hány évvel ezelőtt egy magyarországi diplomata. A budapesti utazó — csaknem valamennyi világrész vendége — előbb ösz tönszerűen, később tudatos alapossággal kutatta: vajon tízmilliós hazája neve hogyan csendül a világban? Akadnak-e, akik a legtávolabbi földrészeken is ismerik? Mi a kulcs, a kőzve-> títőkapocs Közép-Európa kis állama, s a világ többi országa között? Az eredmény meghökkentőnek bizonyult. Magyaron szág, mely egy Petőfit, Lisztet, Bartókot, Madáchot, SzenU györgyit adott a világnak, nem úgy él a világ tudatában, mint a kultúra, hanem mint a sportolók országa. Ha Kassát vizsgálnánk ilyen szemszögből, Kassa hírét-nevét állapítanánk meg a világban, a fenti sorok után már nem is lepődnénk meg, ha azt hallanánk: a Békemaraton városa. Igen a Békemaraton városa. Gyufafej piros és palackzöld színű trikókban futja vé-gig — évenként egyszer — a maratoni futók karavánja a negyvenkétkilométeres távot. Kassa a világhírű Békemaraton városa. És ma már a Vasmű városa is. A Kelet-szlovákiai Vasmű még épül, külföldön azonban híre van már. lószerű színes darabot mutat. Zokni veit valaha. Néhány sósavesepp perdült rá, és gonosz játékossággal villámgyorsan lyukakat mart bele ... Magyarul beszél. Szülei magyarországi származásúak. Édesapja grófi inas volt. A gróf egyszer Kassa környékére rándult, és a fiatal inas itt szerelemre lobbant egy fiatal lány Iránt. A házasság után is itt maradt. Zámbó Imre türelmesen várja, amig az üvegdemizson megtelik, és akkor boszorkányos ügyességgel helyezi el a gumicsövet egy másik üvegedénybe. Beszélgetünk az életéről, a háborúról, mert rokkant. Néha káromkodik is egyet, néha elmosolyogja magát. Most a Vasműben dolgozik. Minden üvegdemizson öt percig telik. Amíg a maró-füstölgő sósav szétterpeszkedik, meghunyászkodik a széles üvegben, mint valami megszelídített oroszlán, néhány percnyi idő mindig akad a gondolkodásra is. És, Zámbó Imre kék szeme — akár az ég - néha beborul, majd kiderül. Mint maga az ég... 3. Ahol most vagyok, az a gyár agya. A számológépek osztálya. A gépek mögött lányok, asszonyok. A beérkezett adatokat értékelik, számolják, ellenőrzik. Itt számolják el a béreket, a gépek teljesítményeit itt sűrítik számoszlopokba, s ha a gyár bármilyen feladattal bízza meg őket, a gépek és a lányok elvégzik. Vezetőnk még az Aritma jelzésű gépek belsejét is megmutatja, megmagyarázza, milyen elven működnek, mi a fotocella, hogyan lehet elkerülni, hogy téves eredmény kerüljön ki a gépből. Magda Matvejová azt mondja, hogy elsősorban az a nagyszerű ezen az osztályon, hogy jó a közösség, és a munka is érdekli őket. Magda Matvejová családanya, egy közeli falucskából utazik be naponta. Hajnalban kel és este van otthon. Mégis elégedett, mert jól érzi magát munkahelyén. Egy dologban ő sem kivétel: a gyárba járó villamosokra és autóbuszokra ő is bőven szórja a szitkokat. 4. Jozef Macko munkás. A gyát egyik részlegének udvarán figyeltem fel rá. Kétkerekű gumiráfos kocsit tóit, gumicsizmában, egyenletesen dagasztotta a sarat. Alacsony termetű emberkének látszott, a fején amerikai stílusban feltett barna kalap. Az egész látvány a hatalmas daruk, a soktonnás teherautók, az égig nyúľó falak és a masszív sínek között groteszkül hatott. Ez a kétkerekű, embe.ri erővel hajtott kocsi nem illett bele az összképbe. Párizs utcáin taligán végiggördülni? Később tudtam meg, hogy a gumiráfos kocsi kényszermegoldás volt. A föld alatti távvezetéket éppen javították, azért kellett ezen szállítani. Jozef Macko Is tud magyarul, bár szlovák nemzetiségű. A gyárról beszél, amely sokezer embernek ad kenyeret. És arról, mennyire haragszik a fiatalokra. Lusták, kényelmesek, udvariatlanok. Vele is dolgozik, illetve mellé „A KELET SZLOVÁKIÁI VASMŰ SZÉDÜLETI TAL, AKAR AUTÓVAL KÖZELÍTJÜK MEG, l MAGDA MATVEJOVÁ — „hajnal ban kell és este van otthon, mégis elégedett..." Is be van osztva egy fiatal technikus. Mert nem nagyon dolgozik. Csak öltözködni, utazni, motorozni szeretne, Megdolgozni érte? Bolondság. Itt ülök a gyufásdoboznyi irodahelyiségben, hallgatom a hatvanesztendős, őszülő fejű munkást, és úgy érzem, most pirulnom kellene. Én is közelebb vagyok még a húszhoz, mint a harminchoz, én is fiatal vagyok, nekem is szól a kritika. Ellenérveket sorakoztatok fel. A végén megegyezünk: nem lehet általánosítani. Jozef Macko a mezőgazdaságban dolozott, amikor a Vasmű munkásokat toborzott. Jelentkezett, mert úgy gondolta, itt rendszeresebben élhet. Itt is kell serénykedni, de nyolc óra leteltével vége a műszaknak. Lehet sörözni, barkácsolgatni. Kalapja a gyufásdoboznyi irodahelyiség lócájón fekszik. Akaratlanul is megfigyelem. Közönséges barna kalap, a karimája mégis különös. Olyan amerikás. Cowboyok hordanak ilyesféle kalapot. Később k néhány napon belül az lamokba utazik. Újabb tunk át. Miért utazik Államokba? Mert ott t a most már nyolcvankéÖt szeretné még egyszi — A bátyám azt írta: tem az útiköltséget, okv Jozef Macko, a Ke Vasmű munkása szipogr meit figyelem. Mint ec rium finom üvegcsőrenc szem még finomabb üvi cseppek jelennek meg. nyes, nagy cseppek görc rostás arcon. Sír. Zokog voltak testvérek és mc hárman élnek. A két vil( zenhármat pusztított el egyik fiú csecsemő volt kor édesanyja meghalt Repülőgépen utazik h Még sohasem repült, úttól fél. Attól, hogy ötve o találkozás pillanatába a szíve. Attól fél, hogy a nagy pillanatot. Az újságíró csak ül é: érti az öregember lelkit tudja képzelni ezt a i szomorú történetet. Az gyetlen játékát. Tizenhat zül tizenhárom halott. I életben maradt közül i éves az egyik, ötvenöt é ta öccsét. Megismeri-e A könnyek folynak. Elfő Kellemetlen neki, hogy < gen tévedt be munkahel elsírja magát előtte. DE olyan ember ezen a föle aki hasonló állapotban, rülmények között tudna parancsolni? A Kelet-szl( mű egyik munkása látc szül az Egyesült Állam nom, hogy épségben, ( érjen oda. Szeretném, hi látás első pillanatait is háború-koptatta,- sorsve Es néhány hét múlva, hc Szevasz! Laci vagyok. Tegezzél nyugodtan, tíz év korkülönbség nem számít. Szomszédok vagyunk. En Igen megnézem, hogy kl mellett dolgozom. Választhattam volna azt a létra barátodat is. Mikor betipegtetek a műhelybe, az „öreg" hozzám jött. Tudod, a Kovács szaki, a mester Nem baj . .. Majd megismered. Nevelőnek hívjuk. Rögeszméje, hogy a mi műhelyünkbe mindig a söpredéket küldik, a lógósokat, vagy a teljesen zöldfülűeket — mint te, meg a barátod — akik a suliból jönnek. Valami tejes bezsongta neki, hogy jó emberismerő. Felültették az emelvényre és megszédült. Van annak már öt éve. Azóta nevel. A többi tíz mester meg csendesen röhög a háta mögött. Mind az öt részlegről a nyakába sózzák a csirkefogókat. Fifikusan csinálják. Elmennek a „vezér" helyettese után, elpanaszolják, hogy van itt egy Józsi, vagy egy Pali, aki pimasz alak, rontja a munkafegyelmet, selejtet gyárt, vagy valamit elemelt, szóval nevelésre szorul. Nekik termelni kell, teljesíteni a tervet, ők nem ülhetnek a csibészek nyakán. így kerül hozzánk a sok szedett-vedett népség. Kovács szaki olyan, hogy mindenkit „pelenkáz", mert hátha lehet belőle embert faragni. Nekem gyűlik meg a V ^ 'y' ^ ^ ^ ^ ^ hülyékkel a bajom. Két hétig vagyok a keresztapjuk. Ott „gülüznek" mellettem a másik gépen ... Nem érted, kisöcsém . .. Téged nem nézlek bagolynak. Te suliból jöttél. Az más. A bagoly mindig a baloldali gépen dolgozik. Te pedig ott vagy a jobb kezem felől. így van? Tudom én mit beszélek ... — Főnök úr, még egy kört. .. Ne szakítsál félbe. Aranygyerek vagy, de hallgass. Igen ... Már akkor tetszett a buksid, mikor először bejöttetek a műhelybe. Az öreg azt kérdezte, melyikre bízzuk a Géza gépét? Tudod, nem szeretem a létra tagokat, a mokány gyerekek szívósabbak. Láttam, hogy olyan bárány szemed van, s rögtön a Géza jutott eszembe. Hogy ki volt? A szomszédom. Elkapta a szíj, felfelé bnkott. Most minőségi ellenőr. Te ezt még nem érted. Majd ha megszagolod az életet, kinyílik a szemed ... En Átláttam a szitán. Hét éve kezelem az öreg masinát. Csak hárman vagyunk őslakosok a műhelyben: a Kovács szaki, a szemüveges esztergályos, és jómagam. A többi nép, az vándormadár. Van t^r T^l i^T r^l i-^-I i^i ^ aki magától elmegy, van akit úgy kell kirúgni. Ez utóbbi az én szakmám. Megérzem, mikor inond csütörtököt Kovács szaki nevelési módszere. Aztán csendesen kezelés alá veszem a fiút. Az öreg erről mit sem tud. Élvezem, mikor a pofa négy-öt nap múlva eliszkol. Az öreg meg sopánkodik „kár érte, faraghattunk volna belőle embert". Fantasztikusan hiszékeny az öreg. Egyszer kiborultam, s bezengtein neki, hogy pályát tévesztett: Illenék rá a papi köntös. Két nap elkerült. A hét végén, a termelési értekezleten majd a földbe gyökeredzett a lábam. Azt mondtam, hogy olyan embereket kedvel, akik őszintén a szemébe mondják véleményüket. S hogy én ezek közé tartozom. Majdnem elröhögtem magam. Azóta úgy jár utánam, mint a pincsikutya. De mit papolok, magad is láttad. Mikor bejöttetek a műhelybe, már futott hozzám. Mondtam neki, hogy azt a mokány gyereket. Es kész. Tudod te, kinek a gépén dolgozol? Nem tudod... Géza ... Géza. Mit tudsz te Gézáról? Hat évig dolgozott mellettem. Katonaság ntán csöppentünk ebbe az átkozott műhelybe. Azt hittem, ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ • hogy a zúgást két napig sem bírom ki. Micsoda baglyok dolgoztak ottl Negyedórákat ültünk, vártunk az anyagra, műszak után meg kiskocsin hordták ki a selejtet a műhelyből. Reggel kötelező volt az újságolvasás, délután termelési értekezlet, vagy valami gyűlés. Volt itt egy tucat fiatal, s az öregek örökké azt dúdolták: nektek példát kell mutatni. Hulladékgyűjtés, brigádmunka, műhelysöprés, örökké csak a fiatalokat noszogatták. Fél évig bírtam, aztán bejelentettem, hogy elveszett a CSISZ igazolványom. Szegény Géza egészen odavolt. Ű volt az Ifik vezetője. Vagy háromszor adott Jelentkezőlapot. Mindig eltűntettem. Egyszer kereken megmondtam, hogy Idegesít a szöveg. Hajlandó vagyok ugyanannyit elvégezni a műhelyben, mint bárki más, de engem ne piszkáljon senki. Gyűlésezzenek akár éjfélig, de én azt csinálok a szabad időmmel, amit akarok. Ez volt egy húzás. Ogy bámnltak rám, mintha sose láttak volna. Kiskirály lettem. Ha egyszer hetente kisöpörtem a műhelyt, már felírták a nevemet a dicsőségtáblára. „Még a szervezeten kívül álló fiatalok Is részt vesznek a brigádmunkában." Példaként emlegettek. — Még egy kört, főnök úri Csend, most én beszélek. Figyeld, amit mondok. Egyszer az ifik elhatározták, hogy műszak végén mindenki saját maga hordja ki a gépétől a selejtett. így akartak megtakarítani egy munkaerőt. A sánta szakira, aki eddig ezt a munkát végezte szükség volt a félkészárúk tologatásánál. En nem gyártok selejtet, ezt mindenki tudja. Némely gép mellett egész halom eltékozolt anyagot látni. Ha elrontotta a bagoly legalább hordja ki. Ex rendjén van. Erre mit nem hallok. Géza panaszkodik, hogy két fiú már harmadik napja olajra lép műszak ntán. Ok hordják ki helyettük a selejtet. Kedvem lett volna odagurltani neki, hogy „tárgyalják meg a gyűlésen". Láttam, hogy nagyon odavan, nem szóltam ... — Parancsolnak? — Igen, még egyszer ... Csend! Műszak után odasétáltam az egyik latorhoz. „Pajtikám ne siess, emeld el a selejtet! Ne kívánd, hogy más hordja ki helyetted!" Nagyon szépen kezdtem. Es mit felelt? „Segíthetsz nekik te Is". Ezt nekem mond^ ^ ^ ^ |< • ^ ^

N

^ ^ ^ ^ ^ ^^ ^ ^ ^ ^v

1 ^ ^