Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-23 / 201. szám, szombat

JOZEF MACKO — „attól tél, hogy nem éli túl a nagy pillanatot . . . " 1. Az egyik mérnök mondja: „A Ke­let-szlovákiai Vasmű Európa leg­korszerűbb üzemei közé fog tartoz­ni. Igaz, hogy a kezdetben ultra­modern konvertorokat a világpia­con már korszerűbbek váltották fel s az éppen most épülő gyárak va­lamelyike talán még korszerűbb lesz, mint a miénk. Ez azonban érthető: a fejlődés nem áll meg. Ami tegnap fantasztikusnak tűnt, az holnapra inár nem is az. A Vasmű még így is modern lesz .. ." A méretek? Ha a pelsóc-kassai vasútvonalon közelíted meg a várost, Nagyidától móst sem látsz, mint az eget célzó tornyok, kémények sere­gét, vaskonstrukciókat, sínpárokat, sürgő-forgó munkásokat. Repülőről? Alig íér be a látószögbe a kolosszus. Autón? Kilométereken keresztül su­hansz mellette, bámulod kör alakú építményeit, piros tetőit, kunkorodó füstjeit. És gyalog a gyárban járva? Kimerítő és reménytelen vállalkozás mindent körüljárni éppen a távol­ságok miatt. Autók százai robognak. Kék füstöt sóhajtva közlekednek a Diesel-mozdonyok a kanyargós sín­párakon. Čs egymás után gördülnek be a gyárkapun a széles nyomtávú vogonjai. És most jól figyeljünk! Ez a nem­zetközi együttműködés legszebb pél­dája: a Kelet-szlovákiai Vasmű szov­jet, keletnémet, nyugatnémet, svájci, angol, osztrák és természetesen cseh­szlovák elemekből készül, és alkal­mazottjai között cseheket, szlováko­kat, magyarokat, ukránokat, néme­teket - és számos külföldi szakem­bert találunk. 2. Zámbó Imre munkás. Éppen negy­ven éve, 1926-ban kezdett dolgozni. Három éve dolgozik a Vasműben, A vegyi előkészítőben sósavat tárol éppen, amikor felkeresem. Dgyes ember: az üvegdemizsonok úgy tel­nek meg a maró, füstölgő folyadék­kal, hogy egy csepp sem megy az üveg szája és a gumicső mellé. Egy •zer lyukkal teletűzdelt, szúnyoghá­Erdekes, és nagyon tanulságos statisztikát álVitott össze rié-< hány évvel ezelőtt egy magyarországi diplomata. A budapesti utazó — csaknem valamennyi világrész vendége — előbb ösz tönszerűen, később tudatos alapossággal kutatta: vajon tízmil­liós hazája neve hogyan csendül a világban? Akadnak-e, akik a legtávolabbi földrészeken is ismerik? Mi a kulcs, a kőzve-> títőkapocs Közép-Európa kis állama, s a világ többi országa között? Az eredmény meghökkentőnek bizonyult. Magyaron szág, mely egy Petőfit, Lisztet, Bartókot, Madáchot, SzenU györgyit adott a világnak, nem úgy él a világ tudatában, mint a kultúra, hanem mint a sportolók országa. Ha Kassát vizs­gálnánk ilyen szemszögből, Kassa hírét-nevét állapítanánk meg a világban, a fenti sorok után már nem is lepődnénk meg, ha azt hallanánk: a Békemaraton városa. Igen a Békemaraton városa. Gyufafej piros és palackzöld színű trikókban futja vé-­gig — évenként egyszer — a maratoni futók karavánja a negy­venkétkilométeres távot. Kassa a világhírű Békemaraton vá­rosa. És ma már a Vasmű városa is. A Kelet-szlovákiai Vasmű még épül, külföldön azonban híre van már. lószerű színes darabot mutat. Zokni veit valaha. Néhány sósavesepp perdült rá, és gonosz játékossággal villámgyorsan lyukakat mart bele ... Magyarul beszél. Szülei magyar­országi származásúak. Édesapja grófi inas volt. A gróf egyszer Kassa környékére rándult, és a fiatal inas itt szerelemre lobbant egy fiatal lány Iránt. A házasság után is itt ma­radt. Zámbó Imre türelmesen vár­ja, amig az üvegdemizson megtelik, és akkor boszorkányos ügyességgel helyezi el a gumicsövet egy másik üvegedénybe. Beszélgetünk az éle­téről, a háborúról, mert rokkant. Néha káromkodik is egyet, néha el­mosolyogja magát. Most a Vasmű­ben dolgozik. Minden üvegdemizson öt percig telik. Amíg a maró-füstöl­gő sósav szétterpeszkedik, meghu­nyászkodik a széles üvegben, mint valami megszelídített oroszlán, né­hány percnyi idő mindig akad a gon­dolkodásra is. És, Zámbó Imre kék szeme — akár az ég - néha bebo­rul, majd kiderül. Mint maga az ég... 3. Ahol most vagyok, az a gyár agya. A számológépek osztálya. A gépek mögött lányok, asszonyok. A beér­kezett adatokat értékelik, számol­ják, ellenőrzik. Itt számolják el a béreket, a gépek teljesítményeit itt sűrítik számoszlopokba, s ha a gyár bármilyen feladattal bízza meg őket, a gépek és a lányok elvégzik. Veze­tőnk még az Aritma jelzésű gépek belsejét is megmutatja, megmagya­rázza, milyen elven működnek, mi a fotocella, hogyan lehet elkerülni, hogy téves eredmény kerüljön ki a gépből. Magda Matvejová azt mondja, hogy elsősorban az a nagy­szerű ezen az osztályon, hogy jó a közösség, és a munka is érdekli őket. Magda Matvejová családanya, egy közeli falucskából utazik be na­ponta. Hajnalban kel és este van otthon. Mégis elégedett, mert jól érzi magát munkahelyén. Egy do­logban ő sem kivétel: a gyárba járó villamosokra és autóbuszokra ő is bőven szórja a szitkokat. 4. Jozef Macko munkás. A gyát egyik részlegének udvarán figyeltem fel rá. Kétkerekű gumiráfos kocsit tóit, gumicsizmában, egyenletesen dagasztotta a sarat. Alacsony terme­tű emberkének látszott, a fején ame­rikai stílusban feltett barna kalap. Az egész látvány a hatalmas daruk, a soktonnás teherautók, az égig nyú­ľó falak és a masszív sínek között groteszkül hatott. Ez a kétkerekű, embe.ri erővel hajtott kocsi nem illett bele az összképbe. Párizs ut­cáin taligán végiggördülni? Később tudtam meg, hogy a gumiráfos kocsi kényszermegoldás volt. A föld alatti távvezetéket éppen javították, azért kellett ezen szállítani. Jozef Macko Is tud magyarul, bár szlovák nem­zetiségű. A gyárról beszél, amely sokezer embernek ad kenyeret. És arról, mennyire haragszik a fiatalok­ra. Lusták, kényelmesek, udvariatla­nok. Vele is dolgozik, illetve mellé „A KELET SZLOVÁKIÁI VASMŰ SZÉDÜLETI TAL, AKAR AUTÓVAL KÖZELÍTJÜK MEG, l MAGDA MATVEJOVÁ — „hajnal ban kell és este van otthon, még­is elégedett..." Is be van osztva egy fiatal techni­kus. Mert nem nagyon dolgozik. Csak öltözködni, utazni, motorozni szeret­ne, Megdolgozni érte? Bolondság. Itt ülök a gyufásdoboznyi irodahelyi­ségben, hallgatom a hatvaneszten­dős, őszülő fejű munkást, és úgy érzem, most pirulnom kellene. Én is közelebb vagyok még a húszhoz, mint a harminchoz, én is fiatal va­gyok, nekem is szól a kritika. Ellen­érveket sorakoztatok fel. A végén megegyezünk: nem lehet általáno­sítani. Jozef Macko a mezőgazdaság­ban dolozott, amikor a Vasmű mun­kásokat toborzott. Jelentkezett, mert úgy gondolta, itt rendszeresebben él­het. Itt is kell serénykedni, de nyolc óra leteltével vége a műszaknak. Lehet sörözni, barkácsolgatni. Ka­lapja a gyufásdoboznyi irodahelyi­ség lócájón fekszik. Akaratlanul is megfigyelem. Közönséges barna ka­lap, a karimája mégis különös. Olyan amerikás. Cowboyok hordanak ilyes­féle kalapot. Később k néhány napon belül az lamokba utazik. Újabb tunk át. Miért utazik Államokba? Mert ott t a most már nyolcvanké­Öt szeretné még egyszi — A bátyám azt írta: tem az útiköltséget, okv Jozef Macko, a Ke Vasmű munkása szipogr meit figyelem. Mint ec rium finom üvegcsőrenc szem még finomabb üvi cseppek jelennek meg. nyes, nagy cseppek görc rostás arcon. Sír. Zokog voltak testvérek és mc hárman élnek. A két vil( zenhármat pusztított el egyik fiú csecsemő volt kor édesanyja meghalt Repülőgépen utazik h Még sohasem repült, úttól fél. Attól, hogy ötve o találkozás pillanatába a szíve. Attól fél, hogy a nagy pillanatot. Az újságíró csak ül é: érti az öregember lelkit tudja képzelni ezt a i szomorú történetet. Az gyetlen játékát. Tizenhat zül tizenhárom halott. I életben maradt közül i éves az egyik, ötvenöt é ta öccsét. Megismeri-e A könnyek folynak. Elfő Kellemetlen neki, hogy < gen tévedt be munkahel elsírja magát előtte. DE olyan ember ezen a föle aki hasonló állapotban, rülmények között tudna parancsolni? A Kelet-szl( mű egyik munkása látc szül az Egyesült Állam nom, hogy épségben, ( érjen oda. Szeretném, hi látás első pillanatait is háború-koptatta,- sorsve Es néhány hét múlva, hc Szevasz! Laci vagyok. Te­gezzél nyugodtan, tíz év kor­különbség nem számít. Szom­szédok vagyunk. En Igen megnézem, hogy kl mellett dolgozom. Választhattam vol­na azt a létra barátodat is. Mikor betipegtetek a mű­helybe, az „öreg" hozzám jött. Tudod, a Kovács szaki, a mester Nem baj . .. Majd megisme­red. Nevelőnek hívjuk. Rö­geszméje, hogy a mi műhe­lyünkbe mindig a söpredé­ket küldik, a lógósokat, vagy a teljesen zöldfülűeket — mint te, meg a barátod — akik a suliból jönnek. Valami tejes bezsongta neki, hogy jó em­berismerő. Felültették az emelvényre és megszédült. Van annak már öt éve. Azó­ta nevel. A többi tíz mester meg csendesen röhög a háta mögött. Mind az öt részleg­ről a nyakába sózzák a csir­kefogókat. Fifikusan csinál­ják. Elmennek a „vezér" helyettese után, elpanaszol­ják, hogy van itt egy Józsi, vagy egy Pali, aki pimasz alak, rontja a munkafegyel­met, selejtet gyárt, vagy va­lamit elemelt, szóval nevelés­re szorul. Nekik termelni kell, teljesíteni a tervet, ők nem ülhetnek a csibészek nyakán. így kerül hozzánk a sok szedett-vedett népség. Kovács szaki olyan, hogy mindenkit „pelenkáz", mert hátha lehet belőle embert faragni. Nekem gyűlik meg a V ^ 'y' ^ ^ ^ ^ ^ hülyékkel a bajom. Két hé­tig vagyok a keresztapjuk. Ott „gülüznek" mellettem a másik gépen ... Nem érted, kisöcsém . .. Téged nem nézlek bagolynak. Te suliból jöttél. Az más. A bagoly mindig a baloldali gépen dolgozik. Te pedig ott vagy a jobb kezem felől. így van? Tudom én mit be­szélek ... — Főnök úr, még egy kört. .. Ne szakítsál félbe. Arany­gyerek vagy, de hallgass. Igen ... Már akkor tetszett a buksid, mikor először be­jöttetek a műhelybe. Az öreg azt kérdezte, melyikre bízzuk a Géza gépét? Tudod, nem szeretem a létra tagokat, a mokány gyerekek szívósab­bak. Láttam, hogy olyan bá­rány szemed van, s rögtön a Géza jutott eszembe. Hogy ki volt? A szomszé­dom. Elkapta a szíj, felfelé bnkott. Most minőségi ellen­őr. Te ezt még nem érted. Majd ha megszagolod az éle­tet, kinyílik a szemed ... En Átláttam a szitán. Hét éve kezelem az öreg masinát. Csak hárman vagyunk ősla­kosok a műhelyben: a Kovács szaki, a szemüveges eszter­gályos, és jómagam. A töb­bi nép, az vándormadár. Van t^r T^l i^T r^l i-^-I i^i ^ aki magától elmegy, van akit úgy kell kirúgni. Ez utóbbi az én szakmám. Megérzem, mikor inond csütörtököt Ko­vács szaki nevelési módsze­re. Aztán csendesen kezelés alá veszem a fiút. Az öreg erről mit sem tud. Élvezem, mikor a pofa négy-öt nap múlva eliszkol. Az öreg meg sopánkodik „kár érte, farag­hattunk volna belőle embert". Fantasztikusan hiszékeny az öreg. Egyszer kiborultam, s bezengtein neki, hogy pályát tévesztett: Illenék rá a papi köntös. Két nap elkerült. A hét végén, a termelési érte­kezleten majd a földbe gyö­keredzett a lábam. Azt mond­tam, hogy olyan embereket kedvel, akik őszintén a sze­mébe mondják véleményüket. S hogy én ezek közé tarto­zom. Majdnem elröhögtem magam. Azóta úgy jár utá­nam, mint a pincsikutya. De mit papolok, magad is láttad. Mikor bejöttetek a műhely­be, már futott hozzám. Mond­tam neki, hogy azt a mokány gyereket. Es kész. Tudod te, kinek a gépén dolgozol? Nem tudod... Géza ... Géza. Mit tudsz te Gézáról? Hat évig dolgo­zott mellettem. Katonaság ntán csöppentünk ebbe az át­kozott műhelybe. Azt hittem, ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ • hogy a zúgást két napig sem bírom ki. Micsoda baglyok dolgoztak ottl Negyedórákat ültünk, vártunk az anyagra, műszak után meg kiskocsin hordták ki a selejtet a mű­helyből. Reggel kötelező volt az újságolvasás, délután ter­melési értekezlet, vagy va­lami gyűlés. Volt itt egy tu­cat fiatal, s az öregek örök­ké azt dúdolták: nektek pél­dát kell mutatni. Hulladék­gyűjtés, brigádmunka, mű­helysöprés, örökké csak a fia­talokat noszogatták. Fél évig bírtam, aztán bejelentettem, hogy elveszett a CSISZ iga­zolványom. Szegény Géza egészen odavolt. Ű volt az Ifik vezetője. Vagy három­szor adott Jelentkezőlapot. Mindig eltűntettem. Egyszer kereken megmondtam, hogy Idegesít a szöveg. Hajlandó vagyok ugyanannyit elvégez­ni a műhelyben, mint bárki más, de engem ne piszkáljon senki. Gyűlésezzenek akár éjfélig, de én azt csinálok a szabad időmmel, amit aka­rok. Ez volt egy húzás. Ogy bámnltak rám, mintha sose láttak volna. Kiskirály let­tem. Ha egyszer hetente ki­söpörtem a műhelyt, már fel­írták a nevemet a dicsőség­táblára. „Még a szervezeten kívül álló fiatalok Is részt vesznek a brigádmunkában." Példaként emlegettek. — Még egy kört, főnök úri Csend, most én beszélek. Figyeld, amit mondok. Egy­szer az ifik elhatározták, hogy műszak végén mindenki saját maga hordja ki a gépé­től a selejtett. így akartak megtakarítani egy munka­erőt. A sánta szakira, aki ed­dig ezt a munkát végezte szükség volt a félkészárúk tologatásánál. En nem gyár­tok selejtet, ezt mindenki tudja. Némely gép mellett egész halom eltékozolt anya­got látni. Ha elrontotta a ba­goly legalább hordja ki. Ex rendjén van. Erre mit nem hallok. Géza panaszkodik, hogy két fiú már harmadik napja olajra lép műszak ntán. Ok hordják ki helyet­tük a selejtet. Kedvem lett volna odagurltani neki, hogy „tárgyalják meg a gyűlésen". Láttam, hogy nagyon oda­van, nem szóltam ... — Parancsolnak? — Igen, még egyszer ... Csend! Műszak után odasé­táltam az egyik latorhoz. „Pajtikám ne siess, emeld el a selejtet! Ne kívánd, hogy más hordja ki helyetted!" Nagyon szépen kezdtem. Es mit felelt? „Segíthetsz ne­kik te Is". Ezt nekem mond­^ ^ ^ ^ |< • ^ ^ N ^ ^ ^ ^ ^ ^^ ^ ^ ^ ^v 1 ^ ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom