Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-21 / 169. szám, kedd

háziasszony monológja Bevallom, sosem becsültelek különösebben. Egyáltalán nem voltál nekem szimpatikus, bár elég gyakran találkoztunk a konyhában. Mikor hámoztalak, mikor metéltelek, elfacsarodott a gyomrom, szememből köny nyek záporoztak. Mindig meg ríkattál, mindig megkönnyezi ettél, csípős voltál és izgattad, ingerelted a nyálkahártyámat. Kitártam ajtót, ablakot, hogy kevésbé érezzelek, behunytam a szememet, amikor hámoztalak, mert látni sem akartalak. Nem, nem voltunk jóban egy csép pet sem ... Ö, ha tudtam volna, mit tartogat a sors számomra, be más képpen ís néztem volna rád. Mert egyszerre csak fogyatkozni kezdtél, mint a holdvilág, s elkoptál, eltűntél a világos lábas fenekén. Egy ízben, amikor a főzéshez akartam fogni, csodál kozva tapasztaltam, hogy írmagod se maradt. Kutattam utánad, kerestelek a kamrában, a pincében, de sehol sem találtalak. Kissé meglepődtem, de nem estem kétségbe. Fogtam magam, elugrottam a zöldségkereskedésbe, hogy újból beszerezzelek és haza cipeljelek. Am a zöldséges nénik csodálkozva néztek rám: — Hagyma? Nincs kérem! Régen kifogyott... Bevallom, ekkor kétségbe estem. Hát hogyan dinsztelem meg nélküled a húst? Szerencsére a szomszéd asszonyom ki segített. Neki még volt hagymája, és adott egy fejet. Ö, hogy simogattalak akkor! Minden rosszaságod, csípősséqed megbocsátottam. Akkor jöttem rá. hogy tulajdonképpen szeret lek, s nélküled el sem tudom képzelnt a jövőmet. A szép tavaszi napok beköszöntével egyre jobban vágya koztam utánad, kerestelek égen, földön, de nem voltál sehol. Be jártam a zöldségkereskedéseket, de a te kedves lényedet meg sem pillanthattam többé. A zöldséges nénik narancsot és banánt kínáltak. Ö, a kegyetle nek! Hát mit kezdhettem volna én ezekkel a déli csemegékkel. Nékem csak te kellettél, te egyedül, aki olyan kedvesen sisteregsz a zsírban, hogy szinte belesajog az ember szíve. Hi szen szagod mennyei Illattá lényegül a virágos lábasban, s az ember nyelve alatt összefut a nyál. Azt tanácsolták a zöldséges nénik, várjak türelmesen, amíg megnő az új hagyma. Vártam hát szomorúan, szerelmes epekedésben, és százszor is elképzeltem a találkozást. Es az a nap is beköszöntött. Egy csodálatos tavaszi reggelen ott szerénykedtél a virágok özönében a hetipiacon. Rá se néztem a virágokra, csak téged láttalak, téaed egyedül. Ó, de drága! — kiáltottam fel mealepetésemben. Válóban drága voltál, hidd el. olyan drága, hogy majdnem könnyekre fakadtam. Kellettél, nagyon is kellettél, és minden pénzt megadtam érted. Azóta egész tavaszon át utánad loholok. Nagyritkán még a zöldségkereskedésben ls megpillantalak, úgy hetenként egyszer. Ám legtöbbször azt felelik az elárusító nénik, hogy jártál ott, kora reggel még rámosolyogtál a vásárlókra, de gyorsan eltűntél. Bizony mások is szeretnek, nemcsak én, s percek alatt szétkapkodnak. Így leqtöbbnyíre a hetipiacon szereztelek be. Érdekes, ott mindig megjelentél, sohasem hiányoztál, kedvesen mosolyogtál a standokon a kofa nénik előtt és olyan drága voltál, de olyan drága! Hát igen, a kofa nénik jobban törődnek veled, mint a zöldségkereskedések né nikéi. A kofa nénik szépen, tet szetősen árusítanak, nem sárosan. lucskosan. Ö, drága hagymácskám, tudod-e, hogy már egy pár cipőt elkoptattam utánad járva? Ve méq eqyre a nyomodban járok, s ha megpillantalak valahol, odarohanok és a szívemre ölellek. Mert szeretlek, nagyon sze retlek, és nem tudom, mikor lehetsz úgy az enyém, hogy mindig ott tudjalak a közelemben és boldog szívvel metélgethessem fényes orcádat. —des— oktor F aust elköltözött D |#özel negyedszáz éve Ismerem Prágát. Laktam az Aranyos városban, jártam hangversenyekre, kiállításokra, bemutatókra és szorgalmasan jártam — találkákra is. Bejártam dómjait, palotáit, kertjeit, zeg-zugas utcácskáit és tereit. Bolyongtam a Moldva-parton, a Petŕínen, boroztam ódon borozóiban, ittam habzó söreit az „U Flekö" és az „U Kalicha" sörözőkben. Találkoztam falai közt festőkkel és színészekkel, költőkkel és masamódokkal, diákokkal és tudós professzorokkal, generálisokkal és egyszerű munkásokkal, zsebtolvajokkal és utcalányokkal... Ismerem minden rejtett szépségét, történelmét és legendáit. Jártam a cseh királyok és Franz Kafka sírjánál, ám dr. Johannes Faust házára csupán legutóbbi prágai tartózkodásom alkalmából figyeltem fel. Az egésznek igen prózai kezdete volt. Ezúttal sem kaptam szállodai szobát, s ezért kedves ismerőseimnél szálltam meg. Háziasszonyom leánya, a szép Daniela egy ragyogó áprilisi reggelen megkért, hogy kísérjem el a lakásukhoz közel fekvő Károly téri poliklinikára. Szívesen mentem. Az út, sajnos, tíz percig sem tartott, s máris a poliklinika tájékoztató fülkéje előtt álltunk. V. (armila nővért kerestük, a szolgálatos ápolónő azonban kissé fáradt, kissé ingerült hangon, de udvariasan, akár csak egy Čedok vezető megszólalt: „Doktor Faust elköltözött." Aztán hátat fordítva lapozni kezdett papírjai között. — De. kedves nővérke, — szóltam behizelgően, — mi V, Jarmilát keressük! Az ápolónő ismét ránk pillantott, fáradt tekintetében ezúttal barátságosság villant fel: „Bocsánat, azt hittem, hogy turisták . . . Ma már százegy angol, német, francia, orosz, magyar és hazai turista érdeklődött dr. Faust után. Jarmila különben az épületnek éppen abban a szárnyában dolgozik, amely a legenda szerint dr. Faust lakosztálya volt. Tessék tovább fáradni... U Jarmila, akire rövidesen rátaláltunk, igen kedvesen fogadott. A hivatalos ügy elintézése után szinte felkérés nélkül mutatta meg az egykori „Faust ház" helyiségeit, s mondta el a régi, régi történetet. — Valamikor ez az eredetileg reneszánsz stílusban épített ház a prágai újváros vásárterének csücskében állt, s akkori tulajdonosa csupán 1724-ben építtette át masszív barok stílusba. A monda szerint a ház Doktor Faust tulajdonát képezte. Ez a dr. Faust, akinek Goethe emelt halhatatlan művében ércnél is maradandóbb emlékművet, állítólag aggastyán korában jött Prágába. Nagyon sokat hallott a prágai titkos tudományokról, a város szépségéről és itt akart elrejtőzni a Gonosz elől, akinek fiatal korában testét, lelkét eladta. Ebben a házban telepedett le állítólag, itt kotyvasztotta bájitalait, olvasott a csillagok titkaiból, aranyat csinált, szellemekkel társalgott, s mivel szeretett volna túljárni Mefisztó eszén, lázasan kereste az örök élet titkát. Ám minden sietsége, szándéka és furfangja hiábavalónak bizonyult. Egy titokzatos sötét éjjel kellős közepén megjelent a Sátán. Megjelent, s minden ellenkezés ellenére elragadta dr. Faustot. Hóna alá szorította a kétségbeesett aggastyánt, áttörte a mennvezetet és a támadt lyukon át eltűnt. Évekkel később egy szegény vándordiák bemerészkedett az elátkozott házba, amelyet minden jó lélek nagy ívben elkerült. A folyosón éneklő és dobpergető szobrok álltak strázsaként, a kilincsek szikráztak, a kert szökőkútjának ércszűze víztömeget zúdított a hívatlan vendég nyaka közé, akinek reszketett a térde és vacogtak a fogai, de földönfutó lévén menedékhelyet keresett és talált, éppen abban a szobában, melynek mennyezetén sötét lyuk tátongott, abban a szobában, amelyben dr. Faust dulakodott Mefisztóval... A z a legenda századokon " át övezte sötét glóriával a Károly téri Faust házat. A valóság, jóllehet más volt, igen érdekes fényt vet az egykori Mladota ház múltjára, s rávilágít azokra a körülményekre, melyek a legenda születését és fennmaradását elősegítették. Ezerötszázkilencvenben a házat II. Rudolf császár kedvence, egv Eduard Kelley nevű, angol földről ideszakadt alkimista vette meg. Az egykori lancasteri orvostanhallgató, akinek az angol hóhér csalásért levágta a fiilét, a császár kedvence lett. Neki és a hatalmas Rozsmberk családnak gyártotta az aranyat. Igaz kevesebbet, mint amennyi jutalmat az aranycsinálásért kapott. Hogy Kelley az aranyat egy véletlenül talált kincs aranygarmadájából gyártotta az mellékes, de aranyat csinált, amiről a Rajna menti Fuggerek is meggyőződtek! A legenda Kelleyt Fausttá változtatta, ám arról elfeledkezett, hogy a császár aranycsinálója a kor legkiválóbb költőnőjének volt a gyámapja. A prágai Faust házban élt és írta erkélyén nagyszerű verseit Elisabetli Johanna Vestonie, aki a prágai Szent Taniás templom szarkofágjában álmodja örök álmát. Vestoniát mind a cseh, német, mind pedig az angol humanisták nagyra becsülték. Kortársai a tizedik Múzsának, a női Ovidiusnak nevezték. Talán, azért, mivel politikai okokból kényszerült elhagyni Albiont, és Csehországban telepedett le, annak az országnak a fővárosában, amelyről halhatatlan kor- és honfitársa, Shakespeare azt vélte, hogy az Északitenger partján fekszik. A legenda és valóság cso** dálatosan izgalmas korképet, gobelint szőtt a múlt színes szálaiból, s néhány pillanatra mind a hárman elhallgattunk. Majd Danielában felébredt a női kíváncsiság, s ártatlan hangon, de kissé alamuszi képpel, nagy csendesen megkérdezte: „Jarmilka, hát az a sötét, tátongó lyuk hol van?" Jarmila elnevette magát. „Nézze drágám" — s felmutatott a mennyezetre — „ott fenn a plafonon azt a 2X2 méternyi új vakolatot. Látja? Ott volt a nyílás amelyen át kiröpült a házból Mefisztó, s magával vitte Faustot. Azon a lyukon keresztül járt-kelt a Gonosz. Még 1945 elején is! Igaz, nem az ördög, hanem egy amerikai légibomba alakjában, amely szerencsére nem robbant fel. Lehet, dr. Faust varázslataínak következtében ... Sajnos, dr. Johannes Faust elköltözött, mégpedig mindörökre. BARSI IMRE Kié az elsőbbség? Válasz olvasóinknak A szülők eltartása HARASZTI GYULA MÄLYAI ÉS M. S. BRATISLAVAI OLVASÓNK a szülők eltartására vonatkozóan kérnek tájékoztatást. Mindkét esetben oly elaggott szülőkről (édesanyáról) van szó, akinek szerény nyugdíjából az eltartás költségei fedezhetők, nagyobb probléma azonban, hogy több testvér kiiziil ki fogadja magához az édesanyát és ki gondozza. Mindkét olvasónk több éven keresztül háztartásában gondoskodott nagyanyjáról, ill. anyjáról, most családi körülményeikre való tekintettel a többi testvért kérték meg erre, de eredménytelenül. Kérdik, kötelezheti-e a bíróság valamelyik testvért arra, hogy szülőjét háztartásába befogadja? Jogrendünk számol azzal, hogy az esetek túlnyomó többségében a szülő tartását és elhelyezését az érdekeltek minden hatósági vagy bírósági beavatkozás nélkül oldják meg. Családi törvénykönyvünk 87. paragrafusa kimondja, hogy azok a gyermekek, akik képesek magukat eltartani, kötelesek tisztességes eltartást biztosítani szüleiknek, ha erre rászorulnák. Minden gyermek oly résszel járul hozzá az eltartási kötelezettség teljesítéséhez, amilyen arányban vannak lehetőségei és képességei a többi gyermek lehetőségeivel és képességeivel. A családi törvénykönyv 101. paragrafusa továbbá kimondja, hogy aki egészen vagy részben más helyett teljesít tartási kötelezettséget, Jogosult követelni (legfeljebb azonban 3 évre visszamenően) a teljesített tartás megtérítését. Az első esetben a szülő kérelmére, a második esetben az érdekelt gyermekek kérelmére dönt a bíróság. Eltartás alatt az élelmezés, ruházkodás, esetleg ápolás és lakás költségeinek viselését kell érteni. Dr. F. I(Bachan felvétele) Munkásszállóban élnek<•> Sorsok. Az internátusok, munkásszállók tömve vannak velük. Mint a szardíniásdoboz. Nehezen szántam rá magam, hogy a bratislavai építőmunkások Miletič utcai otthonába belépjek. Hol is kezdjem, kihez is forduljak? Meg lehet-e ismerni néhány óra alatt egy munkásszálló életét? Őszinték lesznek-e az emberek? Az igazgatót kétszer is kerestem, hiába. Késő délután van, az előbb ment haza. Ma gyűlésen van, négy körül tessék. Harmadszor egyenesen a lakók után mentem. Nem ismertem senkit, de hallottam, sok itt a magyar. A Magasépítő Vállalat irodaépületének a bejáratánál elhelyezett kétnyelvű figyelmeztetés is erről tanúskodott: „Prijímanie prac. síl — Munkásfelvétel". — Nagy jánost keresem — szólítottam meg egy barna fiatalembert a harmadik emeleten. — Nagy János, Nagy János ... Olyat nem ismerek. Nem Dezső az véletlenül? — Mindegy, legyen Dezső! Látom, maga is magyar ... Éppen a főzőfülkébe készült, a kezében lábas. Bekiáltott a mosdóba: — Hányas a szobátok? — Háromszázharminc! — Menjen oda be, ott vannak magyarok ... A szobában két embert találtam .... Az egyik Recska József. így vall magáról: — Negyvenkettőben születtem Zsitvabesenyőn, én magyar vagyok, de a feleségem Jászfaluból való, szlovák. Itt ismerkedtünk meg, egy napon léptünk munkába ezelőtt másfél évvel. Ö most szülési szabadságon van, márciusban született a fiunk. Vasas vagyok. Ostraván dolgoztam két évet, egyet a katonaság előtt, egyet a katonaság után. Itt előbb a panelgyárba tettek, most kocsikísérő vagyok. Két hónapban egyszer vasárnap is szolgálok ... Rossz itt, hogy nem gondoskodnak a szakmai továbbképzésről. Ha rendeznek is tanfolyamot, nem tudatják 'velünk. De ritkán rendeznek. A hegesztést szeretném kitanulni. Az építkezéseken olyan kevés a tanult szakember. A lakás a Kertész utcai panelépületben jobb, több ott a hely. Itt emeletes ágyak vannak, négy ágy egy szobában, kicsi szekrények, a ruhám csak ferdén fér bele. Nézze meg, négyünknek csak három szekrényt adnak. A vezetőség miért nem tart beszélgetéseket a lakókkal? Miért keverik a fiatalokat az öregekkel? Itt is vegyesen vagyunk, méghozzá az egyik minden fizetés után berúg. Olyankor még a padlót is összerondítja .. . Minden negyedik szabad szombat, persze ledolgozzuk. Hetente járok haza, hétfőn kettőkor kelek, hogy hétre itt lehessek. A feleségem testvére itt nem messze, Somorja mellett eladja a házát, azt akarjuk megvenni, most arra takarékoskodunk ... Közben bejött a mosdóban látott legény. Öltözködik, utazni készül, elintéznivalója van otthon. A barna legény is bejött, aki a lábassal a kezében igazított útba. Itt vár, amíg kint fő a vacsorája. A másik ember, akit a szobában találtam, fiatal fiú. Nem itt lakik, csak beszélgetni jött át. Mészáros Lacinak hívják, tizenkilenc éves. ősszel megy katonának. Hatan vannak testvérek, az apa nem él velük. A mostohaapja kevesellte a keresetét, amikor mint traktoros a szeszélyesi állami gazdaságban dolgozott. Komáromban mezőgazdasági tanonciskolát járt, szeptemberben jött ide. ö is kocsikísérő, habszilikátot és cementet fuvaroznak. Itt benne van az ifjúsági klub vezetőségében. A klubon kívül az otthonnak két tévéje ls van, de többnyire egyiket se használják, mert a tévé-felelősök három-négy néző kedvéért nem akarnak a készülék mellett ülni. Kedden és csütörtökön a Kertész utcai panelépületben van mozi, két korona a belépődíj. Ott mégis mindennap bekapcsolják a tévét. A panelban konyha is van, Itt a Miletič utcán csak büfé. A konyhán jól főznek, csak a leves olyan, mint a víz. Hattól dolgoznak négyig, fél ötig. Haza csak akkor jár, ha a szombatja szabad, de hétfőn már egykor fel kell kelnie... Bejön egy újabb lakó, s mikor kimegy Recska, megjegyzi: — No, ez szokott berúgni Hat óra felé megérkezik a negyedik szobatárs. ötvenes férfi. Csóka Dezső Patasról. Hatvanegy óta van az üzemnél, kezdettől fogva itt lakik. Nyolcan vannak testvérek. Kulcsodra nősült, először a feleségo szüleinél lakott, de később hazament a falujába. Hét évig volt etető az EFSZ-ben. Nagyon be kellett osztaniuk a pénzt. Sokszor egy kis sört se mert meginni. Hatvanegyben született a negyedik lánya. Akkor a szövetkezetük hat traktort küldött ide brigádra, s ő jelentkezett rakodómunkásnak, mert pénzre volt szüksége. Két-három hónapig akart csak maradni, a téli hónapokban. De az elnök legényembereket küldött, őt nem akarta elengedni, pedig szüksége lett volna pénzre. A szövetkezetben akkor még nem fizettek családi-pótlékot. Akkor megmérgedett és eljött állandó munkára. Kezdetben a Februári Győzelem utcán dolgozott, majd a Štrkovecen az öntöttbeton épületeket alapozta, aztán Trávnikyn. Betonoznak, tizenegyen vannak egv csoportban Észerevettem, hogy vacsorára egyikük sem eszik üzemi kosztot. A hazait melegítik meg, vagy a városban vesznek. Mindegyikük kao távolsági pénzt: a nősek tizenkét koronát na-