Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-30 / 271. szám, csütörtök

A fm kétséges. hogy amennyt­/ \/ ben a megye tiszteletre mél­tó Jönöke a jelenlétivel tün­tette ki ezt n lakomóval párosított évfordulót, csakis a csatád iránti kegyes jóindulatból cselekedte. Ha bárki másról lett volna szó, nem csak hogy kereken elutasítja a meg­hívást, hanem éktelen haragra is gerjed az elviselhetetlen tolakodás miatt. A vendéghiooqatót bizonyára váloaatott szidalmak között kergeti elí És mégis, micsoda rettenetes dolog történt/» Az éjszaka leszálltá­val eltűnt a Dapucsa! Iqaz, sok ember jött ott össze De hát nem természetes jelenség-e ez minden olyan házban, ahol ünnepet ülnek? Aztán meg a megyefönök tiszteletére fenntartott hely a nagy szobában volt. igen-igen messztre a többi vendégtől, miféle csirkefogó férkőzhetett hát oda? Jobban mondva rangjához méltó­an, egymaga foglalta el a középső heveröpadot, mely egyben válasz­falul Is szolgált Figyelmetlenségből sem húzhatta fel tehát a papucsát senki Így a szerencsétlenség csak a házigazda hibájából eshetett meg, mert a felszolgálás alatt nem tar­totta eléggé rajta a szemét a cseléd­ségen . De meg kell adni azt is, hogy akárki volt a tolvaj bátor ember lehetett 1 Az még csak hagyján, hogy cseppet sem tisztelte az enyém­tied 'örvényét, de hogy szemet mert vetnt a mindenható és dúsgazdag megyefönök új tavaira' Mintha csak egy szunnyadó tigris bajuszát rán­gatta volna meg ualakt. Móg szerencse, hogy a házigazda idejekorán felfedezte a papucs el­tűnését' Mert ha a megyefönök úr maga veszt észre a dolgot, akár már távozóban, akárcsak az illemhelyre siettében a lakoma alatt, mtt ts mondhattak volna neki? Es az is nagy szerencse, hogy nem vett ész­re semmit! Ha megtudta, hogy ked­venc papucsának szárny nélkül ts szárnya kelt, az iqatán 'ettenetes volna' Htsz ö soha, a legkisebb tol­vajlást sem tűrte el. és semmit sem utált annyira, mint amikor az egyik ember becstelenül jár el a másik­kal szemben. Még akkor sem enge­dett a szigorból, ha a saját cseléd­ségéből kaptak lopáson valakit a vá­sár forgatagában: Ilyenkor mindig elkoboztatta a lopott holmit, és meg­botoztatto a tolvajt! Hát ilyen em­ber volt a megyefönök úr! Igen nagy szerencse volt tehát, hogy a házigazda véletlenül észre­vette tiszteletre méltó vendége papu­csának eltűnését, amikor a vacsora végeztével hozró lépett és eqy to­tomjátsvmát-•••-• taimsolr- neki. A me­gyefönök úr megengedte, hogy le­üljön, és/arra méltatta, hogy egyről másról elbeszélgessen vele. S mt­után a házigazda a tisztelet jegyé­ben lekuporodott a heveröpad mel­lé, beszélgetés közben elővette a vízipipáját. Éppen tüzet gyújtott, amikor hirtelen ráébredt, hogy a papucs eltűnt a heveröpad mellől. Halálos rémületében még a pipáját sem . tudta véglqszíont. Szorongás marcangolta a torkát, fullasztó kö­höqésroham fojtogatta. Micsoda kel­lemetlenség! Mukkanni sem mert, hanem csendben, észrevétlenül ke­resni kezdte minden sarokban. De jaj, a papucsnak nyoma veszett! NGUYEN CONG HOAN: A tiszteletreméltó megyefönök papucsa A házigazda ekkor engedélyt kért a megyefönök úrtól, hogy négy em­bert hívhasson be a kártyájátszmá­hoz. Azután feldúltan megkereste azt a szolgát, akt a magas szemé­lyiséget házába kísérte: — Elraktad-e valamerre a megye­főnök úr papucsát? — Nem én! Miféle nevetséges kér­dés is ez? — 0, egek! Akkor elveszett, oda­van! Mondd csak, milyen is volt a papucs? — Oh, vadonatúj! Gtadhinból va­ló. krepptalpú, három piaszterbe került! A házigazda fejét vesztve verte fel szolgált. Mindenki lámpást ra­gadott, és kirohant az éjbe, hogy megkeresse a papucsot. De hasztalanul fáradoztak! Nem tudtak nyomára Jutnt a papucsnak, és a házigazda egyre Jobban elvesz­tette a fejét. A kiváló vendég szol­gája pedig időnként fenyegetően megkérdezte: — Nem lenne-e itt az ideje, hogy szóliak a gazdámnak? Meqmondant a megyefőnök úr­nak? Hogy még őseid sírját is átok özönével árassza' el? Még mtt nem? Érre gondolni sem szabad' S miután minden' eddigi kutatás eredményte­len maradt, a ház urának egy piasz­ter Jutalmat kellett ígérnie a fön séges papucs megtalálójának. Ezalatt padig a díszszobában a megyefönök úr vidáman beszélge tett kártyapartnereivel, számlálgatta az ütéseket, csak kedvező kilátá­sok esetén lépett be a parttba, lát­szólag tudomást sem véve a házat fölverő jövés menésről. Ha tudta volna, hogy a papucsának szárnya kelt, a kártyákat minden bizonnyal földhöz vágja, és általános botozást rendel el a bűnös kiderítésére. Mert hisz a megyében kl nem ismerné hatalmaskodó természetét, tigris­vadságát, vasöklét, tüzet okádó szá­ját és végtelen undorát minden tisz­tességtelenségtől. A házigazda és felesége a hiába való keresés után, temetéshez illő ábrázattal, de annál élénkebb tag­lejtésekkel fontolgatta, hogyan is lehetne a csorbát kiköszörülni. Szívszaggató sóhajtozás közben ke­serűen rágódtak rajta, mtért is nem figyelték meg Jobban a jövő-menő­ket... Hajnalt két óra felé, az előkelő személyiség egészsége fölötti aggo­dalmukban félbeszakították a kár­tyapartlt, és arra kérték a megye­főnök urat, hogy térjen nyugovóra. A házigazda fáklyát gyújtott, hogy világítson neki az úton. A megyefönök úr utolsónak ma­radt, lassú megfontolással hóna alá vette a turbánját, és lábbelije fel­öltéséhez meqqyújtott eqy kts száraz bambuszágat. Á földön egy pár va­donatúj Óiadinhból származó díszpa­pucsot látott, kreppböl volt a talpa, s mintha csak ebben a pillanatban vették volna ki a szomszéd papu­csos kirakatából. Szeme sarkából a házigazdára sandított. S látván, hogy az nyugtalanul tekintget feléje, újra lehajolt, és így szólt: — De mintha ez nem ls... A rémült házigazda igyekezett őt megnyuqtatni: — Alázatos tisztelettel, ez valóban az öné!... r £ s mert szokása volt a mások szavában megbízni, a megye­fönök úr nem is ellenkezett többé. Nyújtózott egyet, elnyomott valami ásításfélét és azután, lábán az új papuccsal, eltávozott. Kint pedig, amikor egyedül ma­radt a szolgájával, a megyefőnök­nek barátságossá enyhült a hangja: — Ez derék munka volt! Megdi­csérlek érte! — 0! A megyefőnök úr hadicsele volt a pompás! — Es az ócskát hová dugtad el? 1- Ne nyugtalankodjék miatta! A r mocsárba hajítottam, ahogy pa­rancsolni méltóztatott. SEGÍTIK A SZINJATSZOKAT BESZÉLGETÉS HATVAN Y LÁSZLÓ VAL 0) színházi idény kezdődött. Mű­kedvelőink számára Ismét lehetővj válik, hogy értékesítsék a jókai-na­pokban és az előbbi években szer­zett tapasztalatokat. Sok helyen a színjátszók már munkához láttak és rövidesen megtartják a bemutatókat. Az új idény nagy feladatokat ró a központi szervekre is. Gondoskod­niuk kell az elméleti és módszertani segítségről, a helyes műsorpolltiká­ról, az együttesek szervezéséről és irányításáról. A felkészülés, az őszi-téli Idényben végzett munka, döntően meghatároz­za, milyen lesz jövőre a Jókai-napo­kon megrendezésre karülő színházi fesztivál. Színjátszóink tehát nem­csak darabokat tanulnak és mutat­nak be hanem többé kevésbé már az 1966 évi jókal-napokra Is készül­nek. A kettős feladat tervszerű mun­kát. sok erőfeszítést igényel. Hat­vany Lászlótól a Népművelési Inté­zet magyar osztályának színházi re­ferensétől az új színházi Idénnyel kapcsolatban kértünk néhány kér­désre választ: • Hogyan segítik a központi szer­vek a műkedvelő színjátszókat? — A segítség az elmúlt évekhez hasonlóan ez Idén ls sokrétű. Azon­kívül, hogy számos együttessel sze­mélyes kapcsolatot tartunk fenn, és a csoportokat tanáccsal, javaslatok­kal látjuk el, a színjátszás elvi és gyakorlati kérdéseiről szakkönyve­ket jelentettünk meg és tanfolyamo­kat rendeztünk. Ogy vélem, színját­szóinknak a szakirodalom és az is­koláztatások mellett a helyszínre küldött szakelőadók nyújtják a leg­nagyobb segítséget. • Legutóbb milyen szakkönyveket jelentettek meg? — Ez idén A színházi munka alap­jai, A dramaturgiai és rendezői mun­káról, A zene szerepe a műkedvelő színjátszásban, valamint a Képző­művészet és a színjátszás című mód­szertani segédanyagot adtuk ki. Rö­videsen megjelenik a Műsortanács­adó is. • A kiadványok iránt milyen az érdeklődés? «-< Az érdeklődés minden kiadvány iránti nagy. Rendezők, játékosok egyaránt kérik a módszertani segéd­anyagot. Sajnos előfordul olyasmi is, hogy kiadványaink, mivel a já­rási szervek (művelődési otthon stb.) elfektetik, az illetékesekhez csak késve érkeznek. Ez mindenkép­pen zavaró körülmény és azon va­gyunk, hogy ilyesmi a jövőben na forduljon elő. • Rendeztek már iskoláztatáso­kat? — Igen, és rögtön hozzá teszem azt is, hogy ez idén új módszert ve­zettünk be. Megindítottuk a három­éves rendezői távtanfolyamot. Az első kétnapos Iskoláztatást ennek ke­retében a múlt héten rendezzük meg. A tanfolyamon Dáványl Róbert és Mezei Mária, a budapesti Nép­művelési Intézet dolgozói tartottak színvonalas előadást a dráma tör­ténetéről, a rendezésről, és a mű­kedvelő színjátszás több gyakorla­ti kérdéséről. A hároméves távtan­folyammal az a célunk, hogy olyan rendezőket neveljünk, akik a jövő­ben képesek lesznek a vidéki szín­játszást szakmailag irányítani és igé­nyes feladatokat is elvégezni. • Hogyan sikerült az első ösizs­jövetel? — Annak ellenére, hogy az elő­adások minden szempontból megfe­leltek a követelménynek, és a hall­gatók sok új ismeretet kaptak, ha­zudnék, ha azt mondanám, hogy elégedett vagyok és a tanfolyam min­den tekintetben sikerült. Csalódást okozott, hogy az Iskoláztatás iránt nem nyilvánult meg olyan érdeklő­dés, mint vártuk. A meghívottak kö­zül többen nem jöttek el. Reméljük azonban, műkedvelő rendezőink megértik, hogy Ismeretek nélkül a vidéki színjátszás sem lehet jó, s a legközelebbi iskoláztatáson többen vesznek részt. • Mi a helyzet a színdarabkiadás tarén? — Eddig mindig ez okozta a leg­több gondot. Az együttesek ma is sokat panaszkodnaK, hogy kevés a darab. Ügy vélem, a'inyi színmű, hogy mindenki igényét kielégítsük, sohasem lesz. Aki azonban akar, a DILIZA raktárában található színmü­vek közül bőven válogathat. • Hány fij darab (elánt meg? — A szlndarabkiadfl ez idén ismét 20 színmüvet adott ki. Az új dara­bok egyaránt képviselik a klasszikus, valamint az élő hazai és külföldi irodalmat. • Milyen az új színházi idénnyel kapcsolatos tapasztalata? — Már eddig is azt tapasztaltam, hogy színjátszóink jó úton halad­' nak és igényes darabokat tűzneic műsorra. A tervszerű szakmai se­gítség és a Jókai-napok hatása min­den téren kedvezően megmutatko­zik. A műkedvelő színjátszás az elmúlt években már sok kellemes estét szer­zett a falvak és városok lakóinak. Amint a beszélgetésből kitűnt, az együttesek sz idén sem maradnak 1». Törekvésüket a központi szer­vek messzemenően segítik. BALAZS BÉLA Korszerű oktatási segédeszközök Az oktató-nevelő munka korsze­rűsítésével kapcsolatban fontos sze­rep vár az audiovizuális segédesz­közökre, amelyekre a CSKP Közpon­ti Bizottságának az élet és az is­kola kapcsolatáról hozott határoza­ta is felhívta a figyelmet. Ettől az Időponttól iskoláinkban fokozottabb mértékben alkalmazták a különböző műszereket, a magnetofont, az epi­diaszkópot stb. Iskoláinkban megje­lentek a mágneses, flanell műanyag­gal bevont és más táblafajták. A ta­nítók számára több tanfolyamot és szemináriumot rendeztek, ahol be­mutatták a műszerek kezelését és módszertani alkalmazását. A kezdet tehát sokat ígérő. Iskoláinkban és népművelési in­tézményeinkben a következő audio­vizuális műszerek segítségével fo­lyik a tanítás: diavetítők, eplvetítők, betűvetítők, és mikrovetítők, film­vetítőgépek, televíziók, gramofonok, rádiók, magnetofonok ' és sztereo (térhatású) készülékek. E műszere­ket különféle változatokban hasz­nálhatjuk, pl. a gramofon és a dia­vetítő kombinációját, amelyet kül­földön diafon néven ismernek és használnak. Érdemes megemlíteni, hogy mindezek nemcsak az iskolai oktatásban hasznosak, hanem segít­ségükkel Jó eredményeket mutatnak fel a népművelési intézmények mun­kájában, a különböző tanfolyamo­kon is. Alkalmazásuk révén az ok­tatási folyamat nemcsak megválto­zik és meggyorsul, hanem hatéko­nyabbá is válik, tehát az eredmé­nyek mennyiségi és minőségi javu­lásához vezet. A felsorolt segédeszközök alkal­mazásával a tanulók pontosabb tá­jékoztatást nyernek az egyes tár­gyakről és jelenségekről, segítsé­gükkel lehetővé válik a valóság ér­zékeltetése, amit a hagyományos módszerekkel csak nehezen lehetett elérni. Az Iskolákban végzett kísérletek bebizonyították, hogy a korszerű szemléltető segédeszközök alkalma­zása érdekesebbé, vonzóbbá teszi a tanítást és jobban leköti a tanulók érdeklődését. S nem utolsó sorban a korszerű audiovizuális segédesz­közök használatával nemcsak a ta­nulók megfigyelőképessége, hanem gondolkodása is aktivizálódik. E se­gédeszközök révén könnyebb össze­kapcsolni az elméletet a gyakorlat­tal, az iskolát az élettel. S éppen az audiovizuális segédeszközök te­szik lehetővé, hogy az oktatás és a tanulás verbális módszeréről áttér­jünk az önálló aktív gondolkodásra és cselekvésre. A film és televízió révén a tanu­lók mélyebb benyomásokat, sokré­tűbb élményeket kapnak. Fejlődik látó- és hallószervük érzékenysége, tágul képzelőerejük ós finomul szép­érzékük. A film, a televízió, a rádió ezenkívül érzelmileg is hat a tanu­lókra. Meg kell említenünk azt is, hogy az audiovizuális segédeszkö­zök révén a tanítók is felszabadul­nak a gépies munka egy rásze alól és így több időt szentelhetnek az alkotó pedagógiai tevékenységnek. Mindemellett le kell «szögeznünk, hogy az említett műszerek nem he­lyettesítik, csupán kiegészítik a töb­bi didaktikai segédeszközt. Az utóbbi időben az idegen nyel­vek oktatásánál több helyen beve­zették az audlvizuális oktatást. Ez alatt az új tananyag közlésének, be­gyakorlásának, rögzítésének és el­lenőrzésének olyan módját értjük, ahol a műszaki segédeszközök al­kalmazásával egyszerre hatunk a két legfontosabb érzékszervre, a látás és a hallás szervére. Az audio­vizuális módszert tehát nemcsak szórványosan az oktatás illusztrálá­sára használjuk, hanem rendszere­sen, a pedagógiai folyamat minden szakaszában, komplex módon alkal­mazzuk. Szlovákiában a múlt év végén felmérték, milyen az iskolák felsze­relése e korszerű segédeszközökkel. A felmérés a következőket mutatja: iskoláinkban 776 gramofon, 1439 gramorádió, 897 helyi közvetítésre is használható rádióközpont, 1085 rádiókészülék, 919 magnetofon, 1009 televízió, 1894 filmvetítő, 401 epi­diaszkóp, 110 betűvetítő, 2936 külön­féle diavetítő van. Ezenkívül 1781 iskolában működik a vezetékes rá­dió. Megállapíthatjuk tehát, hogy az iskolák felszerelése kielégítő, külö­nösen ha figyelembe vesszük, hogy az említett műszereket tulajdonkép­pen csak az utóbbi öt évben kezd­ték iskoláinkban alkalmazni. Aránylag régebben ismert segéd­eszköz a gramofon, amelyet főleg a zenei nevelés és az idegen nyelvek oktatása terén hasznosítanak. Ds más tantárgyaknál is jól alkalmaz­ható. A gramofon segítségével kel­lemes légkört teremthetünk az osz­tályban, a diákok könnyebben ta­nulnak meg egy éneket vagy egy verset, ha azt már lemezről is hal­lották. Ezenkívül lemezről különféle hanghatásokat is közvetíthetünk, például a fizikában a motorok zú­gását, természetrajzban a madárcsi­csergést, állathangokat stb. A magnetofon előnye, hogy nem­csak hangok közvetítésére szolgál, hanem felvételére is. Iskoláinkban két fő funkciója van. Az egyik, hogy a tanulóknak bemutatjuk a különféle idegen szavakat, vagy szöveget. Ebben az esetben a mag­netofon a gramofon vagy a rádió szerepét tölti be, ám előnye az, hogy a hanganyagot a pedagógiai cél érdekében többször is lejátsz­hatjuk vagy módosíthatjuk. Második feladata, hogy akusztikai tükör­ként szolgáljon, amikor a tanuló visszahallgatja saját hangját s ez­által lehetővé válik a tanuló ki­ejtésében előforduló hibák kijaví­tása. Tehát a magnetofon segítségé­vel a helyes kiejtést, olvasást, elő­adást, szavalást, beszélgetőst, stb. gyakaroljuk. A magnetofon előnye, hogy a tanulók saját hibáikat észlel­ve nagyobb figyelemmel töreksze­nek a helyes kiejtésre és hangsú­lyozásra. Az audiovizuális segédeszközökkel már több figyelemre méltó ered­ményt értünk el. Néhány iskolai ok­tató filmünk külföldön is sikert aratott, hanglemezeink — különö­sen a mikro és sztereo lemezek — minőségileg is magas színvonalon állnak és aránylag olcsón beszerez­hetők. Nagyon sok hanglemezt szál­lítunk külföldre, ahol a csehszlovák ipar jő hírnevét öregbítik. Viszont bármennyire örülünk is eddigi sike­reinknek az oktatás korszerűsítésé­vel kapcsolatban, az audiovizuális segédeszközök népszerűsítése terén még sok a teendőnk. Több olyan Iskoláról tudunk, ahol még nincsenek korszerű segédesz­közök, illetve mellőzik azok alkal­mazását. Holott az a célunk, hogy ezek a műszerek eljussanak minden iskolába, csakúgy, ahogy a háztar­tások többségében ma már megszo­kott kellék a rádió, gramofon és a televízió. Az iskolák sem marad­hatnak le az otthoni környezet mö­gött. Az audiovizuális segédeszkö­zök révén a gyermekek ismeretköre tágul, az oktatási folyamat hatéko­nyabbá válik, a pedagógus nagyobb eredményeket mutathat fel. HENRICH JANUS, a Pedagógiai Kutató Intézet dolgozója APRÓHIRDETÉS • A Podpolianyi Gépgyár detval üza­me azonnal belépésre keres kitanult vasesztergályosokat, hegesztőket, ága­tokét, marósokat ás erősáramú villany­szerelőket. Az égető és hegesztő mun­kákra a szakképzettséggel nem ren­delkezőket betanítjUK. Alkalmazunk továbbá konstruktőröket, technológu­sokat is normázőkat. A nőtlanek szá­mára a legényszálláson biztosítunk la­kást, családosok az épülő lakásokban Juthatnak állandó otthonhoz. Cím: Pod. polianske strojárne n. p. Detva. Oľ-285 • Eladó ejy Pobeda személygépkocsi, 100 %-os üzemképesség, jô gumik — Jótállással ts. Rejtett hibája nincs. Ar: megegyezés szerint kb. 32 P00 korona. Cím: Szénásy Ladislav, Kolárovo, Vil­ky Ostrov č. 39. okr. Komárno. JJ-J0S • Galánta közelében eladó 2 szobás családi ház. Vétel után beköltözhető. Cím: Mókosova M. Kijil 410. okr. G*» Unta. y-304 V LG Y ts • A CSISZ SZKB MAGYAR DAL- ÉS TÁNCEGYÜTTESE Bratislavában I • 1 • vételi pályázatot hirdet. Jelent, kezni lehet az ének- tánc és zenekar­ba, valamint szólóénekre. Felvételt megbeszélés az együttes összes cso­portjai számára: 1965. október 7—8 és 20-án 18.00-20.00 óra között Bratlsla­vában, a Május 1. tért balet teremben. Bármit okar odni, venni ­nem kell nagyon messze menni: eredményt hoz olcsón, gyorsan ­Hirdetése az ÚJ SZÔ-ban I Hirdetési irodánk címe: PRAVDA - imertná kancelária, Bra* tislava, Jesenského 10, Telefon: 343-04. IMf. szeptember 30. * ÚJ SZÖ %

Next

/
Oldalképek
Tartalom