Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-17 / 258. szám, péntek

Létezhet-e az ideológiai harcban megalkuvás? Jogi tanácsadó A SZEMÉLYISÉG VÉDELME HA A MARXISTA IDEOLÓGIA történetét kiegészítik a fejlődése jelenlegi viharos időszakát ismertető legújabb fejezettel, föléje a történészek valószínűleg „A marxizmus-leninizmus Reneszánsza" címet írják. Ez meggyőz en mutat majd rá a mai helyzetre, hiszen tudvalevő, hogy ami az ideológiai munkát illeti, ma valóban s elsősorban a marxista tanítás értelmi megújhodásáról és arról van sző, hogy az ideológiai tevékenységben ismét lenini elvek érvényesüljenek, ismét Lenin szellemében foglalkozzunk az ideológiai problémákkal. A marxizmus jelenlegi fejlődését azonban ugyanakkor további, ugyancsak hatástkeltő „Viharos viták korszaka" címmel jellemezhetnénk. Marxista ideológusok és politikusok e vitákban egyes elveket, tantételeket és következtetéseket mérlegelve rámutatnak az adott kérdések megoldásával összefüggő elméleti tevékenység kibontakoztatásában megnyilvánuló fogyatékosságokra, és az elmélet s a gyakorlat közvetlenebb együtthatásának új módozatalt keresik. Heves Ideológiai viták folynak a marxista teoretikusok, illetve politikusok dogmatizmusra hajló (elsősorban a kínai elvtársak által képviselt) és a személyi kultusz Időszakát s a marxizmus—leninizmusnak ezzel összefüggő stagnációját elvileg bíráló forradalmi csoport között. Végül pedig — világviszonylatban szerfölött fontos — viták foly^ nak a megújhodott marxizmust szorgalmazó és a nem marxista ideológiai irányzat képviselői között. Ma az e jellegű vita késztet némileg messzemenőbb megfontolásokra. A marxizmus jelenleg nagyon sok kérdést vitat a burzsoá ideológiával. Ami e kérdések társadalmi jelentőségét és az irántuk megnyilvánuló széles körű érdeklődést illeti, az említettek közül mind a két fél elsősorban „Az ember filozófiája" gyűjtőnéven ismert problémákra összpontosítja figyelmét. A vitában olyan közismert egyének lépnek fel, mint Roger Garaudy, az elismert marxista filozófus, francia kommunista, Jean-Paul Sartre, a francia egzisztencializmus vezéralakja, Adam Schaff lengyel marxista és mások. Nálunk Ladislav MĎačko szlovák író folytat eszmecserét Rolf Hochhuth nyugatnémet drámaíróval. EZEKRŐL A VITÁKRÓL s eszmecserékről eltérők a vélemények. Akadnak például egyének, akik így vélekednek: „Lám a marxisták abbahagyták a harcot és most már vitáznak. Hova tűnt az ideológiai harc?" Vajon indokoltak ezek a megjegyzések? Természetesen nem! Hiszen éppen az eszmecsere s a vita az ideológiai harc leghatásosabb eszköze. Ideológiai harc valóban csak akkor kezdődik, amikor közvetlenül közöljük nézeteinket az adott ideológia hordozóival s szószolóival, és közvetlenül felszólítjuk őket, hogy foglaljanak állást e bíráló jellegű nézeteinkkel szemben. Ez a harc tehát akkor kezdődik, ha a nyilvánosság előtt így tesszük lehetővé a marxizmus s a vele ellentétes álláspontok szembesítését. Ez egyben a marxista ideológia népszerűsítésének leghaElőször Cyril és Zolik rohan ki, s egy ellenséges golyó máris az ajtó mellett csapódik a falba. Az álomittas Rochnö még mindig a falevélen ül, Sárosl a bakancsát húzza. — Gyorsan, fiúk, gyorsanl — sürgeti őket Rechtor, kezük ügyébe adja a puskát, tölténytartót. Megvárja őket. Maga hagyja el utolsónak a barakkot. Az ajtóban egy pillanatra megtorpan, majd hosszú ugrással a legközelebbi fedezék mögé veti magát, körültekint, s már lő ls. Későn vettem őket észre, okolja magát, de még mindig idejében ahhoz, hogy fel ne állithassák a nehéz gépfegyvereket. — F elfelé, fel a kaptatóra! Fedezzétek az elvtársakat az alsó barakkból! Az alsó barakkban, amelyet a nácik valamivel előbb támadtak meg, néhány partizánnak arra sem frta: MIROSLAV KUSÝ docens, a tudományok kandidátusa tásosabb módja, és emellett nem ls újdonság. Marx, Engels és Lenin legfontosabb művei a helytelen, illetve ellenséges nézetek elleni ilyen éles hangú ideológiai eszmecsere közepette születtek. Ha manapság az e típusú Ideológiai munka felé fordulunk, ezzel elsősorban azokhoz az Ideológiai harci módszerekhez térünk vissza, amelyeknek helyességét a marxizmus már régen bebizonyította, és érvényesítésük közben önmagát is igazolta. Elhangzanak azonban látszólag megfontoltabb és komolyabb vélemények ls. Az így gondolkodók kérdik: „Mi értelme van számunkra az ilyen vitának? Hiszen vitázni annyit jelent, mint másokat meggyőzni és önmagunkat meggyőzetni. Ideológiai ellenfeleinkkel ne vitázzunk, hanem üssük és győzzük le őket. Vitázni ugyanis annyit jelent, mint a megegyezés lehetőségét keresni, ám a ml Ideológiai harcunkban nincs és nem ls lehet ilyen megegyezés s harcolva nem tűrhetünk meg semmilyen megalkuvást". Nos, ez az állásfoglalás valóban elgondolkoztató. Egy azonban biztos: az ideológiai megalkuvás ez esetben tudományellenes, és szédités lenne. Ha például valaki azt állítja, „ez fehér", de más valaki szerint „fekete", úgy ki van zárva az olyan megalkuváson alapuló megegyezés, hogy az a bizonyos valami „szürke". Da nem is ez az értelme a vitákkal vívott ideológiai harcnak. Ebben a harcban az egyik vagy a már sik nézet indokoltságát kell bebizonyítani. Az egyoldalú, vagy a végig nem gondolt következtetések s álláspontok ebben a harcban csiszolódnak s módosulnak az igazság érdekében. A nézetek e csiszolódása s módosulása azonban nem vezethető vissza semmilyen megalkuvásra, hanem ellenkezőleg, azt bizonyos szemléleti harc eredmé-. nyének kell tekintenünk. Valaki megjegyezheti: „Tehát mégis elismered, hogy az ilyen vitákban a marxizmust úgyszólván „átdolgozzák", s a marxista nézeteket és álláspontokat is felülvizsgálják, kiegészítik, módosítják stb. Vajon nem éppen ebben kell látnunk azt, ami a marxizmust gyengíti, vajon nem teszünk engedményt ideológiai ellenfeleinknek? Bizony ostoba lenne az olyan ellenfél, aki nem használd ná ki az e magatartásunk adta lehetőséget és nem élne vissza vele." NEM TAGADOM, hogy e vitákban átértékelik, módosítják és helyesbítik a marxista nézeteket, álláspontokat. Elismerem, hogy ideológiai ellenfeleink iparkodnak kihasználni ezt a jelenséget és visszaélni vele. Megengedem, hogy ez a folyamat a marxizmus gyengítését eredményezheti, azonban azzal mégsem értek egyet, hogy ideológiai ellenfeleinknek ezzel bármilyen engedményt is tennénk. Ellenkezőleg: az alkotó jellegű és tárgyilagos, tehát a valóban létező problémák megoldását célzó vita olyan folyamat, amely a maradt Ideje, hogy puskát fogjon. Fegyvertelenül, fedezéktől fedezékig rohanva vonulnak vissza. — Rus! Rus! Halt! Rechtor már a barakk feletti lejtőn fekszik, egy alacsony, kőből rakott fal tövében, és célba vesz egy nácit, aki a fegyvertelenül menekülő partizánok után lövöldöz. A náci elejti fegyverét... Hol a következő?! A nácik gépfegyverei egyre veszedelmesebbek. De a meglepetés pillanata már végkép elmúlt. Most: harc csoportonként és egyénenként s viszavonulás az egyedül lehetséges irányba. Az emelkedőn azonban nehéz feljutni. Az ember nekirugaszkodik — és néha öt-hat métert csúszilc vissza • • Mindenfelől lövik a nácikat és a feketeingeseket, fedezik bajtársaik visszavonulását. A náci géppuskák acélesővel árasztják el a fedezékül szolgáló kőrakásokat, bokrokat. Hamarabb fedeztük fel őket, mint barátaink a Tessán, de kész csoda lesz, ha nem szenvedünk náluk ls nagyobb veszteségeket — tekint körül Rechtor. Látja, hogy a nácik üldözőbe veszik őket. Sárosl szólal meg mellette: — Már csak két tölténytáram van, Rechtor. — Az egytket tartsd meg! Itt az utolsó terasz, feljebb már csak sziklák meredeznek. — Húzódj a sziklák mögé, Sárost! Ott várj meg! Még fedezte Sárosl ás a maga marxizmust csak erősítheti. Hiszen a marxi ideológia nem az egyszer s mindenkorra megállapított dogmák tárháza, hanem állandóan fejlődő tudomány, amelynek fejlődése lépést tart a tények megváltozásával s az új létszükségletek kialakulásával. Ha az ellenféllel folýtatott vitában bebizonyosodik, hogy elavultak egyes tantételeink, vagy valamit nem gondoltunk végig, vagy pedig bizonyos kérdésekre választ keresve megfeledkeztünk más kérdésekről stb., akkor nem arra kell törekednünk, hogy az adott tényállás igazodjék a tantételekhez, hanem a tantételeket kell a tényállásnak megfelelően módosítanunk. Mindezen az sem változtat, hogy az ideológiai ellenféllel vitázva ébredtünk ennek tudatára, hiszen egyebeken kivül azért is módosítjuk és helyesbítjük tantételeinket, hogy ideológiai ellenfelünket legyőzhessük s szemléletével szembeállíthassuk jobb, helyesebb, tökéletesebb szemléletünket. AZ UN. EMBER „FILOZÓFIÁJA" kérdésében is hasonló folyamatnak lehetünk tanúi. Az egzisztencializmusról folytatott vita közben egyébként az is bebizonyosodott, hogy a marxi ideológia hosszabb ideig elméletileg elhanyagolta ezt az ember személyével összefüggő problémákkal foglalkozó területet, amelyet az egzisztencializmus éppen ezért önmaga számára akart „kisajátítani". Badarság lenne, ha tovább is tagadnánk e problémák létezését, s ezzel teljesen átengednénk megoldásukat az egzisztencialistáknak. A marxisták belátták, hogy akadnak még „fehér foltok" jelenlegi elméletük térképén, de ugyanakkor megtettek minden tőlük telhetőt e foltok eltüntetésére. Éppen ezért ma már azt állíthatjuk, hogy létezik s erőteljesen fejlődik is marxista filozófia, és ádáz Ideológiai párviadal-, ban áll az egzisztencialista filozófiával. Ebben a harcban természetesen hovatovább kiegészül, módosul s ez egyoldalúságtól ls mentesül a marxista filozófia, vagyis sokoldalú tu-. dományos elméletté fejlődik. Nincs tehát szó semmilyen megalkuvásról az egzisztencializmussal, hanem az ellentmondásos nézetek elvi szembesítéséről, amelynek folyamán a marxisták nem riadnak vissza esetleges tévedéseik, s pontatlanságaik beismerésétől — éspedig azért, hogy helyesblthessék őket; nem tartanak az ellenfél „erős pozícióidnak elismerésétől sem, — éspedig azért nem, hogy egyenesen ellene irányíthassák támadásaikat. IDEOLÓGIAI MEGALKUVÁSRA ott kerül sor, ahol az ellenféllel nem folytatnak eszmecserét ideológiai problémákról, s így tulajdonképpen hallgatólagosan érvényesülni hagyják az ellenséges nézeteket. Az ellenféllel folytatott nyílt vita az, ami legkevésbé kedvez a kompromisszumoknak, mert nézeteink az ilyen vitában kikristályosodnak, beigazolódnak s megközelítik az igazságot. Ideológiánkban pedig éppen erre törekszünk. visszavonulását, aztán a sziklapárkány mögött megtörölte verejtékes homlokát. Hol vannak a többiek? Szerteszóródtak minden irányba. Tovább! — Gyerünk, Sárosil — Hová? Isten tudja. Fedezéket keresve kapaszkodtak feljebb. Egy kissé tovább, egy szikla mögött három partizánt értek utol, Gavruskát, Vlagyimirt és Vaszilt. Rechtor csak most néz végig magán. A zubbonya még csak hagyján, de a nadrágja bal szára felülről egészen a bakancsáig végighasadt. Kilátszik alóla rövid alsónadrágja. Mennél közelebb járnak a gerinchez, annál élesebb a szól, Rechtor érzi, hogy a lábujjai elgémberednek. A gerincen haladnak tovább. Abban biztosak, hogy a nácik Ide nem követik őket. Odafenn a magasban fehér madár kering a hegyek zord szépsége felett, végtelenbe vesző, ezüstszín köröket ír le az égen, erős és gyönyörű — fürdik a levegőégben és a napsugárban... Rechtort megigézi az élő lény látványa az örök hő határán túl, az a természetesség, magától értetődőség, méltóság és báj, amelylyel odafönn száll. Váratlanul olybá tűnik neki, hogy a fehér madár szilárdan belerögződik az ezüstkék égbe, s hogy körülötte minden förög, a táj, barátai, jómagát. > AZ ÚJ POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV egészen új rendelkezései közé tartoznak a személyiség védelméről szóló előírások. Ezek értelmében a polgárnak joga van személyisége, főként élete, egészsége, polgári becsülete, valamint neve és személyi jellegű nyilatkozatainak védelmére. A polgárok életét és egészségét egész sor büntető és egészségvédelmi előírás védi, az eddigi polgári törvénykönyv is ismerte a név (a cég) védelmét, de egészen új, haladó rendelkezés a polgárok becsületének törvényes védelme. Eddig csak a büntetőtörvénykönyv nyújtott védelmet súlyos, egzisztenciát veszélyeztető megszólás, rágalmazás ellen, de a polgári becsület törvényes védelmére eddig külön jogszabályunk nem volt. A polgári becsület védelme új polgári törvénykönyvünkben természetesen nem azonos a régi becsületsértés! törvény által nyújtott védelemmel, tehát nem vonatkozik az ún. tyúkperekkel kapcsolatos szomszédi sértegetésekre, hanem főként a polgár becsülete elleni lényeges támadás, rosszindulatú állítások ellen van hivatva védelmet szolgáltatni, főként akkor, ha ezzel a megtámadott polgár becsülete szélesebb nyilvánosság előtt szenvedne csorbát, pl. ha valakit a sajtóban alaptalanul megtámadnak. (Természetesen a tárgyi kritika nem számít becsületsértésnek.) A TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN személyi jellegű iratokat, a polgár arcképét, egyéb kép- és hangfelvételeket, vagy személyi fellegű nyilatkozatokat csak az illető polgár beleegyezésével szabad felhasználni. Erre a beleegyezésre nincs szükség, ha ezeket hivatalos célokra, a törvény alapján használják fel. Arcképek, kép- és hangfelvételek tudományos és művészeti célokra, valamint a sajtó, a film, rádió és televízió céljaira is felhasználhatók. Az ilyen felhasználásnak nem szabad azonban ellentétben lennie a polgár jogos érdekeivel. Általában visszaélés fordul elő oly módon, ha a polgárt beleegyezése nélkül az utcán A 26. velencei nemzetközi filmfesztivál nagydíját az úgynevezett Arany Oroszlán-dijat a zsűri Luchino Visconti olasz filmrendező A Fiastyúk szépséges csillagai című művének Ítélte. A legjobb férfi-, illetve női alakításért járó Volpi-kupákat Toshiro Mifune japán filmszínész és Annié Girardot francia művésznő nyerte el. A zsürí különdíjával Luis Hucifev szovjet rendező Húszéves vagyok című filmjét tüntették ki. Díjazták a másik szovjet filmet ToMegtántorodott. Sárost és Gavruska két oldalról támogatja. — Mi bajod, Rechtor? — Semmi, semmi, mindjárt elmúlik! Vlagyimir levág a derékszíjából egy darabkát. — Vedd a szádba, rágd. Jobb, mint a semmi! — GyerünkI — mondja Sárosi, és átveszi Rechtor géppisztolyát. Aztán parancsnoka hóna alá nyúl, támogatja. Másik oldalról Gavruska áll Rechtor mellé. Tovább gázolnak a hóban. Időnként körülnéznek. Nem jönnek utánuk a többiek? — Várjatok, amott mögöttünk ... Igen, három alak Igyekszik utánuk. Várják meg őket? Természetesen! Megállni azonban nem lehet, mert lefagy a lábuk. — Gyerünk vissza elébük! — Visszafordulnak, vagy másfél kilométernyire lehetnek az elmaradottaktól. Magasan felettük ott kering a fehér madár. Kik jöhetnek utánuk? Talán van köztük helybeli is, aki tudja, hol, merre juthatnak le a völgybe. Nemi Walter jön, arcán véres karcolás, egy sántító lengyel, meg egy sebesült karú holland, összesen egy puskájuk van, többnyire Walter viszi. — Nagyszerű, fiúk! — Kiismeri itt magát valamelyltek? Senki... (Folytatjuk) lefényképezik. A polgár magánélete megsértésének számít, ha teljesen magánjellegű beszélgetését valaki engedélye nélkül hangszalagra veszi fel. A fogaiban érintett polgárnak joga van követelni, hogy a személyiségét védelmező jogokba való beavatkozást szüntessék meg, kérheti, hogy küszöböljék ki az ilyen beavatkozás következményeit. A polgár Igényét a bíróságon keresettel is érvényesítheti. A bíróság ítéletében oly értelemben is határozhat, hogy a sértő fél a megtámadott polgárnak megfelelő elégtételt szolgáltasson. Pl. valamelyik volt funkcionáriust a helyi sajtóban élesen és alaptalanul megtámadtak. A megtámadott polgár keresetet adhat be a cikk írója és az illető sajtótermék kiadóvállalata ellen és keresetében kérheti, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy személyiségében indokolatlanul megtámadták és kérheti, hogy a bíróság ítéletében kötelezze a cikk íróját és a sajtótermék kiadóvállalatát megfelelő helyreigazító nyilatkozat közzétételére. Az ilyen bírósági határozat végrehajtása kikényszeríthető. A POLGÁR HALÁLA UTÁN a személyiségének védelmére irányuló jog érvényesítése házastársát és gyermekeit, ezek hiányában pedig szüleit illeti meg. A személyiség védelmére irányuló fog, mivel nem anyagi jellegű igény, nem évül el. Természetesen az ilyen jog későbbi, hosszabb idő utáni érvényesítés esetén a bíróság tekintetbe veszi az esetleges elégtétel időszerűségét. Ezzel szemben, ha a személyiséget védelmező Jogokba való beavatkozással anyagi kár is keletkezett, az ebből származó kártérítési igény egy éven belül évül el attól az időponttól számítva, amikor arról a károsult tudomást szerzett, de legkésőbb három éven belül a károkozó esemény megtörténte után. MEG KELL JEGYEZNI, hogy a személyiség védelmét biztosító fentebbi intézkedések csak 1964. áprilts 1-ével léptek életbe és nincs visszamenő hatályuk. Dr. FÖLDES JÓZSEF dorovszkif szovjet filmrendező Hűség című alkotását is, az elsőműves rendezők kategóriájában. A szovjet filmművészetet két mű képviselte, mind a kettő fiatalokról szól és mindkettőt fiatal rendező készítette. A fiatalság jellemző rájuk pozitív és negatív értelemben egyaránt. Friss látásmód érződik bennük, modernebb módon fényképeznek, lazábban szerkesztenek, megpróbálnak új szemszögből nézni sok mindent, aminek eddig más volt a hagyományos ábrázolása. Szembeszállnak a sémákkal, tiltakoznak a frázisok ellen. Megérdemelte a legjobb férfi főszereplő díját Toshiro Mifune japán színész, aki Kurosowa rendező Rőtszakállú című monumentális művének főszerepét játszotta Ezt a filmet egyébként a haladó sajtó az utolsó percig nagydíjra jelölte. Girardot francia művésznő viszont úgy nyerte el nagyon megérdemelten a legjobb női alakítás díját, hogy kitűnő játékához egyáltalán nem méltó a film, amelyben szerepelt. De nem méltó ez a mű Marcel Carnéhoz, a francia és a világ filmművészetének nagy klaszszikusához sem. Visconti mellett tehát Carné is engedett az amerikai üzlet csábításának, a kor és a társadalom lényeges kérdéseinek szintjéről az eszmei közömbösség szintjére sülylyedt. Ez az ideológiai-esztétikai érdektelenség a már említett egy-két kivételtől, valamint Rogosin amerlkai rendező ezúttal angol színekben induló békeharcos dokumentumfilmjétől és a csehszlovák Formán Egy szőke lány szerelmei címő kedves, ötletes, de nem túl mély művétől eltekintve, az egész fesztiválra rányomta bélyegét. Rendkívül gyenge filmeket láthattunk két héten át. Voltak, akik a versenyen kívüli filmek fesztiváljának nevezték el az idei velencei versenyt, mert versenyen kívül mutatták be a jobb filmeket, többek között Richard Lester cannes-i nagydijas művét, Bondarcsuk moszkvai nagydíjas Háború és békéjét és Fábri Zoltán Húsz óráját. " (k. U A velencei filmfesztivál mérlege C] SZÖ 4 H1985, szeptember 17.