Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-28 / 238. szám, szombat

Selmecbánya sorsdöntő napjai • PÉCH ANTALNAK IGAZA VOLT ... • ...DE HEILER BÁCSINAK IS • AHOL A KECSKÉT A KÉMÉNYHEZ KÖTIK • „DE JÓL JÖNNE MOST EGY ARANY-SZALAMANDRA I" • WEINDEL GÁSPÁR UTÓDJAI CJ£angulatos város — írná Banská Stiavnlcáról — Selmecbányáról az idegenforgalmi prospektus, de ez a kifejezés távolról sem közelíti meg a kedélyes, tréfás, selmecbányaiak városának zegzugos, girbegörbe, festőtes, furcsaságokkal, söt „csodákkal" teli valóságát. A város hangulata annyira egyéni, jellegzetes, hogy szépen megélhetne az idegenforgalomból ls — vetődik fel önkéntelenül a gondolat. Kt ne látogatna el szívesen oda, ahol „Péter-Pálra hull a hó", ahol a háztetőn van a kút, és a kéményhez kötik a kecskét, ahol a víz nem a híd alatt, hanem a hídon folyik, ahol reggel nyolc órakor háromnegyed tizenkettőt mutat a pontosan járó városházi toronyóra. Hogyne érezné jól magát az ember ott, ahol az országszerte népszerű Nácó viccek születnek, ahol olyan szép lányok teremnek, mint Rössl Borbála, ahol úgyszólván mindenki idegenvezető, és ahol a taxisofőr nem számítja a várakozási díiat, ha nekt is megmutatjuk, milyen belülről egy bánya ... A tréfa itt az emberek természetéből fakad, kedélyesen vesznek mindent, mókásan kommentálják a szóban forgó aprócseprő eseményt, éppúgy, mint az egész város sorsát érintő kérdéseket. Taxisofőrünk is, amikor a közel háromszáz méteres nagy fekete mélységben javában nyakába csurgott a rétegeken átszivárgó víz, bánatos, együttérző arccal, részvétteljesen így szólt az egyik bányászhoz: „Hallja, de rosszul törődnek ttt magukkal! Lámpát adnak, de esernyőt nem." A Maximilián aknában járunk, amelynek 428 méter mélyen fekvő tizenkettedik szintjét már elárasztották vízzel, s csupán a felsőbb, nagyobb hozamú rétegekben folytatják a fejtést. Régi faépület emelkedik a felvonó fölött, csörömpölő csillék gurulnak a kis billenő szerkezetben. A. mélybe rozoga, de állítólag megbízhatóan működő felvonó röpít, meg kell hagyni, elég gyorsan. Az első benyomásunk ebben a bányában: Lám, így haldoklik egy bánya. Kimerülnek az erek — pedig milyen szép és hangzatos neveik vannak, királyoktól, főleg királynőktől és szép asszonyoktól kapták őket — kiszolgál a jócskán elöregedett berendezés, ami még használható, leszerelik, a többi nyugodjék békében nemcsak a föld, de a víz alatt is ... A látogató elmereng Selmecbánya fénykorán, azokra az Időkre gondol, amikar arany és ezüst folyam áramlott ezekből a sötét lyukakból. Ma is babérkoszorú helyett egy arany és egy ezüst gyík fogja közre a város címerét, jelképezve az ősi legendát: Sebnitz, a bolond pásztor arany- és ezüsthátú szalamandrát vett észre, s rejtekhelyükig kergette őket. Ott látta csak, hogy mitől csillogott úgy a két gyík — arany és ezüst por volt mindenütt. így fedezték fel a selmeci bányákat... Odalenn változik a kép, s a jelenbe ráz a fejtőkalapácsok zakatoló, a sziklafalakról nagy robajjal visszaverődő zaja. Oj vágatot nyitnak. Dehogy haldoklás ezl A lőmester új robbantási módszerről magyaráz — méltó utóda Weindel Gáspárnak. Tudnunk kell, hogy Weindel Gáspár volt az, aki a világon elsőnek próbálta meg a fejtést robbantással, mégpedig már 1627. február 8-án, 40 évvel az angolok előtt. Azelőtt úgy dolgoztak, hogy tüzet raktak a szikla alá, s amikor az át izzott, vízzel leöntötték. A hirtelen lehűlés repesztette a követ... A lőmester ma persze korszerű robbanóanyagot használ, de azt is furfangosan Nem agyaggal tömíti a töltetet, hanem „vízdugóval" — egy vízzel töltött üveg- vagy műanyagcsővel. Nagyobb így a robbanás ereje, s ami a legfontosabb — a gőz és vízcseppek a robbanás után lekötik a port. Ez megvédi a bányászok tüdejét a káros kőszemcséktől, a kórokozó ólomszilánkoktól, s a robbantás után gyorsabban láthatnak hozzá a rakodáshoz. Hét műszakról négyre rövidítették le a fejtési ciklust ezzel a módszerrel, a légnyomásos rakodógépekkel, a kaparókkal és a tárolókkal. Körbe körbe acéltámaszokat látunk — ez is a korszerű fejtés velejárója. Nem, nem így haldoklik egy bánya! Megerősíti ezt a kisbajuszos Heller József bácsi ls, aki a dohogó, zakatoló rakodógépet kezeli: — Igaz, hogy bolond fedezte fel ezeket a bányákat, de bolond lenne az ls, aki megszüntetné őket. Valóban kifizető lenne a Selmecbányái lakosság tíz százalékát foglalkoztató, a népgazdaságnak ónércet, ólmot és némi rezet adó selmecl bányák üzemeltetése? Ez Igen valószínűtlen, mégha odalenn korszerű módszerekkel dolgoznak ls. Szétaprózott a fejtés, sok öreg bányában folyik egyidejűleg, s a hozam egyáltalán nem mond ható nagyszabásúnak. V!tába szeretnénk szállni Heller bácsival, de az ő sziklaszilárd meggyő ,:ése a múlt ból fakad: — Nem először bes'.élnek arról, hogy ráfizetéses itt a bányászat. Nagyapám idejében is beszéltek erről, apámat ki is tették, de aztán megint csak folytatták a fejtést. — De hagyománytiszteletből mégsem fizethetünk rá százezreket! — kerekedik felül bennem az adófizető polgár. — Ne agitáljon nekem, tudom, amit tudok — tesz pontot a vita végére Józsi bácsi. Hű, iesz itt dolga az üzemi pártszervezetnek! — gondolom magamban, de szólni már nem merek, nehogy megharagítsam az egyébként kedélyes öreget. A „rejtett" kincs Anton Záhradník főaknásszal beszélve fordul ismét komolyra a szó. Kitűnik, Heiler bácsinak igaza volt, a selmecl bányákat többször be akarták már zárni azon a címen, hogy kimerültek, hogy nem kifizetődő a termelés bennük. Még az aranybányászat korában ls megtörtént, hogy a hanyatlás küszöbére került a fejtés, aztán mégiscsak újra lábra kapott. Arany -helyett ezüsjtüt kezdtek bányászni _ — és a bányák fennmaradtak. Az ezüst erek kimerülésének idején — a múlt század derekán — Péch Antal volt a bányák -igazgatója — bölcs és előrelátó ember. Hatalmas csatát vívott az országgyűlésben azért, hogy megmentse a bányákat. Akkor is be akarták zárni őket, mondván, ha nem adnak ezüstöt és aranyat, nem fizetődik ki többé a fejtés. Ám Péch Antal bebizonyította az országgyűlésen, de Bécsben is, hogy „az a kőzet, amelyet ma (1850 körül) megvetünk, az iparnak fontos nyersanyaga lesz, s értékesebb leend az ezüstnél is." S valóban, az elektroipar és egyéb ágazatok fejlődésével arányban egyre növekedett az ólom, az ón és a réz értéke — s ez megmentette a selmecl bányákat, amelyeket csak azért akartak bezárni, mert „csak ólom, ón és réz maradt bennük". — Van-e még valamiféle rejtett kincse a bányának, ami ismét megmentené az ősi bányászatot? — kérdjük a főaknásztól. — Igaz, hogy Selmecbányán mindig váltakozott a konjunktúra a hanyatlással, s mivel a hullámvölgyben már voltunk eleget, itt az ideje, hogy Ismét fellendüljön a fejtés. De ez nem lesz valamiféle új érc miatt. Arról van most szó, hogy elég ónércet találnak-e a geológusok, annyit, hogy nagyban, tehát kifizetődőén lehessen kiaknázni. Most elkellene egy arany-szalamandra, amely a kincs nyomára vezetne ... A múltban ugyanis nem a korszerű követelmények szempontjából kutatták át ezt a vidéket, főleg nemes ércet kerestek mindig. Talán ej sem hihető erről a keresztül-kasul fúrt hegyláncról, hogy aránylag keveset tudunk arról, mi mindent tartalmaz. — A selmecl bányászat kilátásairól azonban az igazgatóságon többet mondhatnának, fnert ott összpontosulnak a kutatások eredményei, ott dől el, éppen ezekben a napokban, a bányászat sorsa ... A jelek azonban arra mutatnak, hogy kikerültünk a hullámvölgyből, s most egy újabb felemelkedés kezdetén állunk... A bányaigazgatóságon egy ódon, két-három méter vastag falú épületben, a folyosók labirimtusán végre eligazodva — a bányaüzem műszaki igazgatójától kérdezzük meg, milyenek Selmecbánya kilátásai a jövőben. Itt is Péch Antalhoz méltó nézetekkel találkozunk, s megerősítik Heller bácsi tréfás véleményét is. Persze szigorúan műszaki és ökonómiai alapokon; így: — A geológusok már találtak valamit. Még nem sokat, de annyit bizonyosan, amennyi legalább elodázhatja a bányászat megszüntetését. Teljes győzelemről akkor beszélhetünk, ha a Jelenlegi fejtés megháromszorozására találunk megfelelő tartalékokat. A bányák rentábilitása attól függ majd, hogy a háromszorosan nagyobb fejtést elvégezzük-e a jelenlegi létszámmal. Ez bizony hatalmas feladat, talán nagyobb, mint az országgyűlés meggyőzése ... De hadd folytassa a szakértő: — A mai módon képtelenség e cél elérése. A fejtést összpontosítanunk kell. Erre vonatkozóan már megindult a munka. Fokozatosan megszüntetjük a fejtést a kis hozamú rétegekben. Központi aknát létesítünk a mai Mihály és Emil akna térségében, mert innen közelíthetők meg a legjobban az új rétegek. Érdekes, hogy az eddiginél nagyobb ólom és óntartalmú erekre bukkantunk ... Gyakorlatilag ez egy központi akna és egy fő közlekedési tárna építését, valamint számos új vígat létrehozását jelenti. A? egész rekonstrukció tervének megvalósítása tíz évet vesz igénybe, lényegében ugyanannyit, mint amennyire a régi erek kiaknázásához még szükség van. A távlat tehát az, hogy az összpontosított központi részleg háromszor annyit adjon, mint ma az összes selmeci bánya, s akkor révbe jutottunk. Ez reális távlat. A végső szó azonban a tartalékok pontos felmérésétől függ. Míg számos ipari üzemünkben az új irányítási rendszer bevezetése többé-kevésbé szervezési kérdés, sok üzemben és bányában — mint a selmeclben is — lényegbevágó koncepciós kérdésekkel találják magukat szemben az emberek, amikor át akarnak térni a rentábilitáson alapuló gazdálkodásra. Persze itt is vannak kisebb problémák, amelyek operatívan is megoldhatók. Itt van például egy felette furcsa dolog: a bányák tulajdonába tartozik számos tó is a környéken; ezek a víztárolók a hajdani 'bányagépek meghajtásához szolgáltatták a vízerőt, de ma már nem kellenek, legfeljebb fürdésre és csónakázásra. Igenám, de a bányavállalat örökölte a víztárolókat, s az állóalapok listáján kénytelen vezetni őket, persze az ezzel járó leírásokkal együtt Százezrekre menő összegek ezek a leírások — s ennylve) drágább is az ónérc. Szomorú valóság, hogy ilyen kézenfekvő dolog megoldása nehézségekbe ütközik: a bányaigazgatóság mindeddig nem bírta átruházni a tavakat a nemzeti bizottságra, amely ott üdülőközpontokat létesíthetne, mint Počúvadlón. A vakáció utolsó napjai... (Prandl Sándor felv.J KAPUNYITÁS ELŐTT CTJa már a furcsaságoknál tartunk, nem álljuk meg, hogy ne érdeklődjünk iff^ egynéhány Selmecbányái „csoda" titka iránt is. Az igazgató elárulja, hogy például a hídon folyó víz „csodája" összefügg az éppen szóban forgó tavakkal. Ezekből ugyanis a bányagépeket meghajtó vizet vályúkon vezették a bányához. De mert a vidék igen dimbes-dombos, hát a vízvezeték hidak segítségével íveli át a völgyeket. Így azután a hídon folyik itt a víz. A dombokkal függ össze az a furcsaság is, hogy a háztetőn van a kút — perszehogy ott van, mert ahol a szomszéd ház udvara végződik — s itt a kút —, ott kezdődik a másik ház teteje. így lehetséges az is, hogy a kéményhez kötik a kecskét... De eljárt az idő... A toronyóra már fél hármat mutat, tehát negyed hét van, s mi visszafordulunk a csodák városából. S közben a tréfás órásmesteren tünődünk, aki a kismutató helyébe tette a nagyot és fordítva. Elhaladunk a templom mellett, ahol Péter és Pál szobra áll — őrájuk esik a hó, persze télen — és búcsúzunk a csodálatos várostól, amely most éli sorsdöntő napjait. Most dől el, elég ércet találnak-e a geológusok, megmentik-e a hagyományos bányászatot, a kenyeret és ónércet adó fejtést. Hagyomány már Selmecbányán, hogy a hanyatlás után jön a felemelkedés ... De a biztonság kedvéért jelhívjuk az idegenforgalmi szervek figyelmét arra, hogy még egy olyan kedélyes és hangulatos „csodavárost", mint Selmecbánya, aligha tudna ajánlani a turistáknak .., VILCSEK GÉZA (Folytatás az 1. oldalról) ban a latin nyelv mindkét tagozatban választható, mivel a humán tagozaton a tanulók a magyar, szlovák és orosz nyelven kívül még egy élő Idegen nyelvet ls tanulnak. Az első évfolyamban megmarad az eddig tanított termelési gyakorlat. • Milyen módosításokra kerül sor a tanoncképzésben? —A tanoncképzés területén szintén történnek változások, nagyobbrészt azonban ešak 1966. szeptember 1-től. Például = megállapítást nyert, hogy a szakmák száma 288ra emelkedett, ebből 65 százalék lányok számára is megfelelő. Olyan értelemben változik tehát az általános és szakmai képzés tartalma, hogy azt már most differenciáljuk a választott hivatás igényessége szerint, összhangban az általános műveltségi fokkal és a tehetséggel. A jövő tanév egyik sarkalatos problémája a szocialista törvényesség fokozottabb alkalmazása a tanoncképzésben. Növekszik az állami felügyelet jogköre a tanoncképzés területén és kiterjed a munkaviszonyban levő ifjúságra ls. A magyar tannyelvű tanonciskolákban és tanintézetekben elsősorban az elméleti oktatás minőségét kell fokozni, olyan értelemben, hogy a tanoncok megtanulják mind a magyar, mind pedig a szlovák szakma! nyelvet, mert nemcsak a dél-szlovákiai, de egész ország területén levő üzemekben helyezkednek majd el. • Milyen irányban fejlődik a dolgozók továbbtanulása? — A felnőttoktatás területén is lesznek bizonyos változások. A dolgozók középiskolája helyett az általános műveltséget nyújtó középiskolák mellett bevezetjük a dolgozók esti és levelező tanfolyamait. A magyar nemzetiségű dolgozók számára megteremtjük a feltételeket a továbbtanulás intenzívebb fejlesztésére, főképpen a mezőgazdasági műszaki középiskolákban. • Várhatók e újabb módosítások a főiskolákon? — A főiskolákon is történnek bizonyos változások. Néhány intézkedés megvalósítására már ebben az iskolaévben sor kerül. Például a tanulás minőségének csak használhat az a rendelkezés, amely kimondja, hogy a nappali és,az esti tagozatokon nem kötelező az előadásokon részt venni, ugyanakkor leszögezi, hogy a szemináriumi és szakmai gyakorlatok, valamint az üzemlátogatások kötelezőek. Lazább lesz a vizsgarend is, a felsőbb évfolyamba viszont csak az a hallgató vehető fel, aki a tanulmányi rendben előírt kötelességeit szeptember 30ig teljesítette. Egyes módosítások bevezetésére bizonyos irányelvek keretében a rektorok, illetve a dékánok jogosultak mindaddig, míg az új rendelkezések megjelennek. • Van-e változás a nemzetiségi iskolarendszerben? Milyen a magyar tannyelvű iskolák tansegédeszköz-ellátottsága? — Az 1965—66-os iskolaévre tervezett intézkedések és módosítások vonatkoznak a nemzetiségi iskolákra is. Körülbelül 79 000 magyar nemzetiségű tanuló jár összesen 470 magyar tannyelvű kilencéves alapiskolába. Az elmúlt évekkel szemben a magyar tannyelvű iskolák száma csökkent. Ez azonban nem a nemzetiségi Iskolák sajátossága — jellemző egész iskolarendszerünkre. A tanítás minőségének és szakmai színvonalának keretében,- valamint a gazdaságosság figyelembe vételével megszüntettünk több, kevés osztályú Iskolát és teljes szervezettségű, kilencéves alapiskolát létesítettünk. Hasonló a helyzet a magyar tannyelvű általános műveltséget nyújtó középiskolákon is. 13 magyar tannyelvű általános műveltséget nyújtó középiskolánk van. Ezenkívül 9 vegyes, tehát szlovák és magyar tannyelvű általános műveltséget nyújtó középiskola ls működik. Hasonló a helyzet a szakközépiskolákban, ahol egyes ágazatokban magyar nyelven folyik a tanítás. Amint ismeretes, a komáromi és a dunaszerdahelyi járásban az árvíz következtében számos kilencéves alapiskolában szeptember elsején nem kezdődhet meg a tanítás. Eme „árvíz sújtotta" iskoláknak több mint a fele magyar tannyelvű. A tanulókat ideiglenesen az ország különböző kerületeibe helyezték, ahol a KNB gondoskodik róluk: a pedagógiai felügyeletet magyar nemzetiségű vagy magyarul tudó tanítók végzik. Azokban a községekben, ahol a gyermekek tartózkodnak, magyar tannyelvű Ideiglenes osztályok létesülnek. Az árvíz sújtotta területeken felülvizsgálják az iskolaépületek állapotát és folyamatban van néhány új iskola felépítése is. A magyar- tannyelvű iskolákban egyre több a magyar nyelvű segédeszköz. 1965-ben 39 magyar tankönyvet adunk ki, 1966-ban pedig 58 könyvet, összesen 260 000 példányban. A szemléltető segédeszközök terén sokat ígérő az együttműködés a Magyar Népköztársasággal. Például 1965-ben a magyar tannyelvű iskolák számára 13 tételt rendeltünk. Ez a behozatal a két ország közötti taneszköz-cserén kívül történik (ezekkel az egész ország iskoláit ellátjuk, tekintet nélkül a tanítási nyelvre). A Magyar Népköztársaságból főleg biológiai segédeszközöket Importálunk, mi pedig elsősorban fizikai segédeszközöket szállítunk. - * A felsorolt és az 1965—66-os tanévre előkészített intézkedések főleg a kilencéves alapiskolákban és az általános műveltséget nyújtó középiskolákban végbemenő differenciálás szempontjából nem jelentenek végleges megoldást. Elvi jelentőségű koncepciós megoldással csak a probléma alapos tudományos feldolgozása után, néhány év múlva számolhatunk. Feljegyezte: SOf YI MÁTYÁS J.8B5. augusztus 28, •«- ÚJ SZÓ 5