Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-18 / 228. szám, szerda

ERDEI LEVEGŐ Bozsnyó közvetlen közelében, a várostól egy kőhajításnyira építették annak idején a Gömöri Vasércbányák dolgozóinak nyaralóját. Jól választották meg a helyet. Festő ecsetére kívánkozó a táj. Erdő, gyönyörű zöld rengeteg ameddig a szem ellát. Most azonban — akármennyire is megragadó a kép — az Idő rövidsége miatt tekintsünk el a táj leírásától, s inkább a mesekastélyra emlékeztető épületek lakóival ismerkedjünk meg. Becslésem szerint lehetnek százan, százötvenen. Jókedvű, egészséges arcú gyereksereg birtokolja most a nyaralót, kacagásuktól, jókedvű vlsongásuktól hangos a környező erdő. Nagy többségük bányászcsaládok gyermeke. Rozsnyó, környéki bányászgyerekek, akik már születésüktől fogva megbarátkoztak az erdő övezte bércekkel. Akadnak Itt azonban olyanok is, akik talán most látnak életükben igazi erdőt, igazi hegyeket. Ezek a gyerekek Csallóközből jöttek, hogy elfelejtsék, ami otthon történt, üszszesen harminchétén vannak. Harminchatan Apácaszakállasról valók, csak a kis Hámlik Emtlke komáromi. Éppen szamócázásból tértek viszsza, amikor betoppantunk. Cirbusz Katö és Kerekes Valéria, a prešovi óvónőképző növendékei vigyáznak a pajkoskedvű gyerekekre. Amíg így ismerkedünk, a posta ** is megérkezik. Nagy öröm, ha levél jön otthonról. Huszár Zsuzsika például se hali, se lát, amíg nagymamája levelét olvasgatja. Szép itt, jó itt minden, de azért a gondolat, a gyermeki vágyakozás gyakran szárnyra kel, hogy bejárja a kalászérlelő csallóközi rónát. Hiába, mégiscsak ott van az ő igazi otthonuk. Ott vár rájuk anyuka és apuka. Hosszú időbe telik a levélolvasás. Ne zavarjuk hát a levélbe feledkezőket. Anélkül ls van itt miről írni. A bányásznyaralóban zajos, tartalmas az élet. jóformán minden napra jut valami nagyszerű élmény. A síksághoz szokott gyermektekintetek megcsodálták a Tátra fellegeget ostromló, hósipkás csúcsait. Megtekintették Krasznahorka híresneves várát. Bámulatba ejtette őket a csodás szépségű betléri kastély, százhúsz hektáros kertjével. Ráfeledkeztek a kastély kapujában őrtálló százados mozsarakra. Melyik gyereket ne érdekelné a kastélybaü látható csodálatosabbnál csodálatosabb vadászfegyverek garmadája, a „fekete földrészekről" származó vadásztrófeák sokasága. H

osszú esztendőkre szóló élménygyűjtemény lesz ez a táborozás. Milyen jő ls lesz majd egyszer mesélni erről az otthoniaknak. A felejthetetlen kirándulásokon kívül egyéb nevezetes események ls történnek a nyaralóban. Ilyen volt például a nemrég megrendezett álarcosbál. Az első, második és harmadik dijat ötletességükkei az apácaszakállasiak vitték el. És a labdarúgómérkőzés? Ezt igazán bűn volna elhallgatni, hiszen erről még ma is sok szó esik a nyaraló kis lakói körében. Nagy mérkőzés volt. A bányászfiúk és a vendégfiúk mérték össze erejüket. Az eredmény 14:0 a vendégek javára. Hát kérem, ilyen itt az élet. Panaszszót nem is hallottunk. Csupán a kis Lénárt Sanylka kérdezte meg: — Bácsi kérem, és haza mikor megyünk? Talán már erre sem kell sokáig várniuk. Egy dologban azonban valamenynyten megegyeztünk: jó itt, nagyon jő. Jobb már csak akkor lehetne, ha apuka és anyuka is itt volna. Nekik azonban most erre nincs idejük. Iparkodnak mielőbb eltüntetni még a nyomát is az árvíznek, hogy mire kicsinyeik hazatérnek, már rendben legyen az otthon. S

zép Itt az élet, az erdei levegő és a kiadós koszt rólzsásra festi az arcokat. Szivükben egy kis hegyes-völgyes gömöri tájat, emléket ls visznek majd haza: a Csallóközbei SZARKA ISTVÁN KELET-SZLOVÁKIAI MOZAIK • POPRADON, a „Tátrai Múzeumban" különtermet rendeztek be a Gánovce melletti lelőhelyen felfedezett neandervölgyi ember leletéből. Az országunkban egyedülálló kiállítás állandó jellegű. • A SPIŠSKÁ BÉLÁN működő „Javorina" népi szövetkezet gyártmányai iránt egyre nagyobb az érdeklődés. A szövetkezetben készült fafaragványokkal rendezik be a Braniszkón épülő reprezentatív vendéglőt. Sok népi Jellegű faragott berendezési tárgyat Ausztriába szállítanak a tátraaljat szövetkezetesek. • A KELET-SZLOVÁKIAI Kiadó a napokban megjelentette Tomás Janovlc „Az analfabéták aláírásai" című szatíragyűjteményét. Az érdekes könyv Illusztrációt Viliam Welsskopf készítette. • BELGIUMBÓL, Dániából, Franciaországból, Olaszországból, a Szovjetunióból, az NSZK-ból, az NDK-ból érkeztek pionírok a Tatranská Lesnán létesített Ifjúsági üdülőtáborba. Első alkalommal látogatnak ez évben hazánkba ciprusi gyermekek is. • 200 LIKŰRKÉSZLETET és több ezer pozdišovcel kerámia dísztárgyat, tálakat, vázákat, kancsókat szállítanak ez év végéig Hollandlába és Dániába a michalovcel szövetkezetesek. • BOLGÁR EPRET és cseresznyét dolgoznak fel félkilós konzervekbe a Kelet-szlovákiai Konzervgyár sabinovi és Spišská Nová Ves-l üzemeiben. • KOŠICÉN, a Kelet-Szlovákiai Galériában a „Szlovák képzőművészet 1918—1965" című tárlat a nyári hónapokban is nagy érdeklődésnek örvend. A kiállításon a legnevesebb szlovákiai festők és szobrászok — Benka, Bazovský, Hložník, Mudroch, Trizuljak, Kôstka —, valamint a fiatal nemzedékhez tartozó művészek képviseltetik magukat. • KORSZERŰ, 5500 néző befogadására alkalmas műjégpályát építenek Prešovon a „Kálvária-hegy" tövében. • 25 ÉVE dolgozik a Magas-Tátrában Jaroslav Votruba festőművész. Számtalan festményen örökítette meg eddig óriáshegységünk természeti szépségeit. A Starý Smokovecen létesített kiállítását előszeretettel keresik fel a külföldi vendégek is. • „AZ ELSŐ TALLÉR" címmel filmvígjátékot forgat a Magas-Tátrában Jozef Hen lengyel filmrendező. Éles meglátással, és maró gúnynyal bírálja azokat a „turistákat", akik a lengyel—csehszlovák határ mentén csempészettel foglalkoznak. • PERUBA, Venezuelába, Hondurasba és az afrikai köztársaságokba szállítanak speciális csákányokat, villákat, lapátokat és ásókat a melzevi Tatrasmaltból. visszhang.,.E2^H|visszhanq.., A berlini Német Import és Export Társaság tegnap a bratislavai Szlovák Nemzeti Múzeumban megnyitotta a műszaki szükségleti cikkek kiállítását. A kiállításon főleg finommechanikai és optikai készítmények szerepelnek. Megtaláljuk itt a különféle órafajták legmodernebb típusait, a tachométereket, a színházi távcsöveket és szemüvegeket. A kiállított tárgyak iránt nagy az érdeklődés. (Renp f elv.) Csehszlovákia és a KGST-tagállamok kereskedelme (ČTK) — Csehszlovákia kereskedelmének 70—80 százalékát a szocialista országokkal — ebből 40 százalékát a Szovjetunióval • bonyolítja le. 1963-ban Csehszlovákia és a Szovjetunió 13 milliárd devizakorona értékű árut cserélt. A Szovjetunióval folytatott kereskedelem tette lehetővé gépiparunk egyes ágazatainak fejlesztését. A Szovjetuniótól például 1963-ban 6 937 000 tonna vasércet vásároltunk, ami az 1948. évi behozatal négyszeresét jelenti. A gabonabehozatal ls jelentős. Búzaszükségletünk felét a Szovjetunióból hozzuk be. A Szovjetunió után az NDK áll a második helyen a csehszlovák külkereskedelemben. SZÉP VOLT, JÚ VOLT A NYUGDÍJASOK koílnei klubja a közelmúltban kirándulást rendezett, amelyen több mint száz nyugdíjas vett részt. Az útirány: Jászó, Stósz-fürdö, Szomolnok s az uhornai tó volt. Az út elsó állomása Jászó volt. A nyugdíjasok a csepkűbarlangot szerették volna megnézni, de a gyakori esőzés következtében elöntötte a víz így hát a kastélyt tekintették meg, amelyben több mint 200 nyugdíjas és rokkant van. A kirándulás második állomása Stósz-fiirdfi volt. Míg az ebédre vártunk, rögtönzött műsorral szórakoztattak a nyugdijasok Ebéd után gyönyörű szerpentínes erdei Aton értünk el Szomolnokra és az uhornai tóhoz, ahol a műkedvelők ismét felléptek. E kirándulás alkalmával határozták el a nyugdíjasok, hogy az árvízkárosultaknak 500 koronát luttatnak. KÉS0N ESTE tértek vissza a koílcel nyugdfjasok és sok-sok kellemes emléket hoztak magukkal. Elmondhatják, szép volt, jó volt. HERKA IÄNOS, a klub pénztárosa Kerítés dróthálót minden méretben - megrendelésre utánvéttel is * A * kaphat Pontos cím- Prevádzkáreň MNV Bisk upice Telefon: Biskupice 02 3 p. Fiľakovo, okres Lučenec CF 222 Filmgyártásunk államosításának eredményei Augusztus 11-én múlt annak húsz éve, hogy hazánkban elnöki dekrétummal államosították a filmgyártást és a mozihálőzatot. Ez volt az első államosítás, alig két hónappal felszabadulásunk után, amikor még a kommunista párt is azon a nézeten volt, hogy a politikai helyzet nem eléggé érett erre a lépésre. Elmar Klos, a neves filmrendező ezt a lépést a RUDÉ PRÁVO augusztus 11-1 számában megjelent cikkében azzal magyarőzza, hogy a megszállás éveiben mindazok, akiknek valami közük volt a filmhez, ebben látták a további fejlődés egyedüli lehetőségét. Még a vállalkozók is hajlottak az Ilyen megoldásra, mert ezt sugallta nekik a józan ész, az önfenttartás ösztöne. Ezt a spontán akaratot a dekrétum már csak jogilag rögzítette. Az államosítás elindította folyamatnak köszönhető, hogy nálunk a kommercionálls film művészetté rangosodhatott, erős gyökereket vert a rajz- és a bábfilm, a technika rohamos fejlődésének megfelelő anyagi támogatásban részesült a játékfilm és talpra állhatott a szlovák filmgyártás. Az elmúlt két évtized alatt külföldön is számottevő tért hódítottunk. Mlg a húszas és a harmincas években csak hét cseh filmre figyeltek fel határainkon túl az igényesebb nyugati kritikusok, addig mai filmfeink sorozatosan aratják a babérokat a legjelentősebb fesztiválokon. Egyes konzervatív nyugati lapokban már félreverték a harangokat: a csehszlovák film a kommunista propaganda trójai lova, amelynek segítségével meg akarjuk győzni a „szabad világ" polgárait, hogy náluk milyen maradéktalan a gondolatszabadság. Klos leszögezi, hogy ennek az állításnak kiegészítő ellenpólusa egyes hazai dogmatikusok aggodalma, hogy filmünk rákfenéje az eszmei elhajlás. Az államosítás természetesen nem jelenti nálunk a filmgyártás kezdetét, hiszen annak múltja jó ötven évre nyúlik vissza. Ezzel szemben nyilvánvaló, hogy filmművészetünk Itt és ekkor ismerte fel létének igazi értelmét. A szocialista film nálunk a széles népi rétegek szellemi életének dúsítását szolgálja. Ezt többek között elősegíti, hogy a mozijegyek nálunk világviszonylatban a legolcsóbbak közé tartoznak. Lényegesen olcsóbbak, mint a polgári köztársaság idején. Továbbá a moziműsorok színvonala sokkal jobb, mint másutt. Fontos Klosnak az a megállapítása, hogy bár néha késve, de zömében bemutatjuk a világ filmgyártásának legkimagaslóbb alkotásait, másrészt pedig vetítő vásznainkra nem kerülnek a nyugati mozikat elöntő selejtfilmek. Mozihálózatunk sűrűsége tektntetében is az élenjáró államok közé tartozunk, hiszen 14 lakosra jut egy ülőhely. Kiválóak gyermekfllmfeink, külföldön ts elismeréssel nyilatkoznak a dolgozók filmfesztiváljainak megrendezéséről. Végül nem lebecsülendő az sem, hogy a TV előretörése ellenére, ami természetesen kihat a film népszerűségére, nálunk nincs és nem is lehet a művészet e két ágazata között késhegyre menő konkurenciaharc. Ennek köszönhető például, hogy televíziónk sokkal hamarább sugározhatja az úf filmeket, mint a nyugati országokban. Az ezüst Orgona Filmünk ünnepéről megemlékezve talán nem tűnik túl soknak egy másik hasonló jellegű híradás a szlovák filmgyártás legújabb sikereiről. Locarnóban, az első osztályú filmfesztiválok egyik színhelyén, második díjat nyert az Orgona című alkotás. A film forgatókönyvét Alfonz Bednár Irta, a rendező Štefan Uher és a kameraman Stanislav Szomolányi, akit a PRAVDA augusztus 12. számában Milan Polák interjúvolt meg. A beszélgetésből megtudjuk, hogy a locarnól fesztivál ez idén valóban munkajellegű volt, ami megfelel rendezői igényének is. Itt ugyanis az utóbbi években elsősorban az úf utakat kereső müveket részesítik előnyben. A zsűri több mint harminc filmet választott kl, és a közönség, amelynek nagy részét ezúttal nem a fürdőhely unatkozó milliomosai, hanem hozzáértő újságírók tették ki, magasra emelt mércével fogadott minden bemutatott alkotást. Annál örvendetesebb, hogy az Orgona mellett a FIPRESCI, vagyis a Filmújságlrók Nemzetközi Szervezetének és a Fiatalok Zsűrijének diját elnyerte a „Gyöngyszemek a fövényben" cimű második versenyfilmünk. így volt ez annak ellenére, hogy Szomolányl szavai szerint az elmúlt évek csehszlovák sikerei után (tavaly és tavalyelőtt filmjeink itt elnyerték a fesztivált nagydíjat) sokkal szigorúbb mércével mérnek bennünket. A kitűnő kameramannak különben az volt a véleménye, hogy művészi triumvirátusuk előző alkotása, a Nap a hálóban minden valószínűség szerint becsülettel helyt állt volna egy hasonló jellegű nemzetközi fesztiválon. A kultúra és a tömegek Ezzel a címmel Irt érdekes tanulmányt a BÉKE ÉS SZOCIALIZMUS 7. számában fifí Zuzánek újságíró. A tömegkultúra lényegének és Jellegének meghatározása után abból a tétből Indul ki, hogy „a művészet és a közönség közti ellentmondás napjainkban a művészi kereslet számos területén a legkomolyabb formában jelentkezik." Hazai példákra hivatkozva többek között megállapítja: Egyes szociológiai megfigyelések szerint az embereknek csak 10—20 százaléka szereti a klasszikus zenét. Még Dvofák dallamos zenéjét sem tudja élvezni a megkérdezettek több mint hatvan százaléka. A színházak esetében néhány élenjáró kísérleti színház magas igényű műsorpolitikával is a viz színén tartja magát, a legtöbb színtársulat azonban küszködik, nehogy behódoljon a közönség nagy része alacsony fokú ízlésének — és nem mindig sikerrel. A mozikba a legnagyobb közönséget a művészi rangot nélkülöző alkotások vonzzák. Csehországban például 1963-ban a legnagyobb közönség sikere olyan filmeknek volt, amilyen a Babetta háborúba megy, Az erdők örök dala, Délben, A három testőr, Tizen voltunk. Ezzel szemben nagyon gyér látogatottsága volt például A vádlott, Cléo 5-től 7-ig és Hamlet című kiváló filmeknek. A szerző a művészet demokratizálásának folyamatáról szólva leszögezi: társadalmunk számos szociális problémájának megoldatlanságára utal, hogy az ízlés fejlődésében lemaradás mutatkozik. Ennek egyik fő oka, hogy a művészet népiségét azonosítottuk közérthetőségével. Márpedig a nép Ízlése is differenciált. A személyi kultusz Idején viszont a döntő mérce az volt, hogy a művészet mennyire hozzáférhető a nép számára. A művész és a nép viszonyát leegyszerűsítették, mintha a népnek nem kellene bizonyos műveltségi fokra emelkednie, hanem a művésznek kellene leszállni arra a szintre, amelyet a legelmaradottabbak értelmi képessége határoz meg. Másrészt pedig az emberek tudta nélkül előre eldöntötték, mi az amire szükségük van, amit megértenek. A közérthetőség követelménye tehát olyan feltételek között, amikor még jelentős különbségek vannak az egyes csoportok műveltségében és lehetőségeiben — a középszerűség kultuszához vezetett. Ez ma ellentétben áll pártunk politikájával, amely minden téren a leghaladóbb elérésére törekszik, és úf utakat keres. A tanulmány írója végül így szövegezi meg következtetéseit: A művészet demokratizálódásának problémája korántsem erőszakos nivellálás útján oldható meg, hanem a meglevő különbségek számbavétele útján, mert csakis így küszöbölhetők ki ezek a különbségek a mai követelményeknek megfelelő színvonalon. A művészet demokratizálása a szocialista társadalomban nem jelenti az átlagos ízléshez való idomítását. Ellenkezőleg, megköveteli azoknak az előfeltételeknek a megteremtését, amelyek lehetővé tiszik, hogy az emberek minél szflesebb köre élvezze legnagysze: űb'' eredményeit." Pekingi merevgörct Néhány hónappal ezelőtt Pekingben nyilvános hajfcza Indult „A Uncsalád boltja" című film ellen. Érdekes, hogy ez*, a filmet hat évvé) ezelőtt forgattik, s akkoriban kedvezően fogadták. Különben forgatókönyv írója és rendezője még nemrég művelődésügyi miniszter, illetve vannak helys»tese volt. Miről van tulajdonképpen szó? — A film — amint azt a KULTURNl TVORBA legutóbbi száma írja — a harmincas évek elején Játszódik le Kínában, és egy üzlet csődjéről szól. Alkotóinak ma azt vetik a szemükre, hogy a filmben az üzlettulajdonos és alkalmazottai közti viszony szinte familiáris, ahelyett, hogy ábrázolná az éles osztályellentéteket. Ezzel leplezik a burzsoázia kizsákmányoló jellegét, és így filmjükkel a kapitalizmust, nem pedig a szocializmust szolgálják. Az utóbbi hónapokban hasonló támadások érték L. Aragon Nagyhét című regényét, amely a kínai kritikusok véleménye szerint revizionista alkotás és osztálybékét hirdet a burzsoáziával. G. I. 1985. augusztus 16. * ŰJ SZÖ 3