Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-18 / 48. szám, csütörtök

Mottó: megszünteti az őrült fajgyűlöletet s megismerteti a testvért az ellenségben!" (Jókai szól így a békéről a Jövő század regényében.) Csalfa februári verőfény és csikorgó hó, vágó szél s szürke-fekete porlenger fogadott Jókai szülővárosában, a fennállásának hétszázadik, felszabadulásának pedig huszadik évfordulóját ez idén ünneplő Komáromban. A jövevénynek azonban úgy tűnik, mintha a derék komáromi polgárok nem nagyon vennék tudomásul a nagy évfordulókat, sem az Aranyember az emeleten egy ócska vitrinben né- ódon erőd kazamatáinak árnyékában hány ereklye emlékeztet Komárom álmodták legszebb álmaikat. Hej, de nagy fiára. Egy kifakult fénykép, a sokszor rajongtam kis- és nagydiák „Mire megvénülünk" című regényének koromban Jókaiért, a Baradlay fivére-_ kéziratai, és az író képzőművészeti kért, Kárpáthy Zoltánért, Adorjárr Mapróbálkozásainak emléke, ceruzaraj- naSséért, Be'rend Ivánért és Timár Mizok — portrék, alattuk Jókai kézírása, hályért, no meg a „Csataképek" Zeyk A gyengébbek kedvéért a portrék alá Domokosáért. írta, kiket is ábrázolnak a rajzok. .így Igaz, hogy Jókait későbben mások, aztán olvasom: „Bajza, Zádor, Vörös- idegen üstökösök és új naprendszemarty, Kisfaludy Károly, Toldi, Kazin- rek váltották le, olyanok, mint Roczi(!J, íizemere Pál, Bártfainé." main Rolland, Barbusse, Malraux, Márta Bartovának nagy tervei van- Thomas Mann, Upton Sinclair, Shakesnak. Mihelyt felszabadulnak a múzeum P

ear

e. Dreiser, meg Solohov és Arahelyiségei, nemcsak Jókai kap külön gon... S bekövetkezett egy időszak, szobát — a budapesti Petőfi Múzeum amikor divatos volt Jókairól fitymálómár meg ls ígérte l

ag szólani. Én valahogy mindig hagvsegítségét , ha- ta

m szívemben egy parányi helyet nem Steiner Gábor Jókainak, akiről nagy bírálója, Mikis, de nem feledke- szát

h Kálmán imígyen írt: „Azzal a zi'k meg a város fókával az elbeszélési könnyedségtovábbi neves szii- ségnek, amely például a német bilöttjéről, Lehár Fe- rodalomban elegendő, nálunk, ahol rencről sem. A mú- egy Jókai írt, akár tollat se vegyen zeum — kívülről és kezébe az írói" belülről egyaránt Mert Jókai nagy. író volt, a szó legrossz benyomást nemesebb értelmében és ahogyan ezt kelt. Lehangoltság, Sőtér István egyik kiváló Jókai talevertség azonban nulmányában megállapította, ő volt az nem kerít hatalmá- első modern magyar prózaíró is, akiba Ez a fiatal, Jó- nek öröksége nem kis gondot okozott szándékú kis igaz- kortársainak és utódainak. Sok ebben gatónő valamikép- az örökségben a por és hamu, ám napén őszinte, igaz gyon sok benne az örök lángként • emberként hat rám, világító érték, sok benne a romantiz5 lelkem mélyén mus, amely minden időkben lelkesímeg vagyok róla tett, de sok benne a valóságot begyőződve, hogy el- mutató realizmus is! képzeléseit, terveit, Nem volt ^ szándékom, hogy az valóra is váltja. El- „Aranyember" sírjával irodalmi tanultiiszem neki, hogy mányok megállapításait idézzem, hogy 1970-ig rendbe ho- értékeljem Jókait, hiszen ezt a tőzatja a múzeumot lem hivatottabbak már régen megtetäs addigra meg- ték. De mégis meg kell mondanom, születik a komáro- hogy Jókai Mór bonyolult életpályámi múzeum Jókai Ját és életművét nem lehet leegyszeszobájal Mindezt rűsíteni, nem lehet vulgarizálni. Hikülönben fiatalos szen, amikor e városban meglátta a lelkesedéssel bi- napvilágot, Magyarországon éppen a jonygatta Láncz reformkorszak kapuja nyílt meg, (ózsef elvtárs is, a s amikor örökre lehunyta nefelejtsKomáromi Járási kék szemét, a milléneumi tűzijáték Nemzeti Bizottság rakéta-pufogtatásából már hallani leiskolaügyi és kulöttal az itteni Csemadok elnöke is. Az Aranyember sírjánál, a komáromi görögkeleti temetőben. (A szerzőjének száznegyven éves jubileumát. Legalábbis erre vall a belváros elhanyagolt és rendezetlen külseje, amelynek hatását az új lakónegyedek sem tudják feledtetni! Lehet, hogy ezért is ült oly gondterhes árnyékkal az arcán a múzeum ütött-kopott épülete előtt a nagy író bronzszobra. Am az is lehet, hogy Asztalos Etelka jutott az eszébe, első szerelme, akire későbben, a Tengerszemű hölgyben is emlékezik ... Egy mindenesetre bizonyos, vitéz Gyulai Pál uram epés kedvével és tollával most sem törődik semmit, akárcsak akkor réges régen, amikor „a mérges", kis kritikus felszaladt a „Hon" szerkesztőségébe, s ahol — így emlékezik meg erről az epizódról Szabó Endre — „nagy dühösen hadonászott a Jókai térde táján, hogy így rossz, meg úgy rossz a legújabb regényed Móricz! Jókai pedig mosolygó bonhómiával nézett le a dühöngő emberkére s ennyit szólt: — Hát az isten áldjon meg, ha olyan rossz, minek olvasod? Nézd, én roppant jóknak hallom a te kritikáidat, és mégsem olvasom!" Amikor beléptem a múzeumba, s hosszasan elbeszélgettem Márta Bartovával, a kedves igazgatónővel, megértettem Jókai Mór gondterhelt bronzarcát, amely minden más állítással szemben azt bizonyítja, hogy a „nagy mesemondó" nem éppen csak merő szórakoztatás céljából írta meg regényeit, elbeszéléseit, lángoló politikai cikkeit, hanem igenis, országos gondok festették ezüstössé halántékát Mert a kis igazgatónő gondjainak se vége, se hossza. A múzeum nagy javításra szorul. Pénz már ugyan van kilátásban — ígért a város, s ígért a Járás is —, hogy mi lesz a mesteremberekkel, ez már fogasabb kérdés. No meg aztán, hogyan lehet javítani, tatarozni, amikor a múzeum épületének vagy nyolcvan százalékát a Művelődési Otthon foglalja el, s egyelőre nincs kilátás, hogy kiköltözköd jön. Két silány irodahelyisége s két barátságtalan — bár kínos gonddal rendezett és 'isztán .uitott — terme van a múzeumnak. Az egyikben, fenn hetett az eljövendő világégés ágyúlö... . . véseit. És az aggastyán Jókai meghal:uralis osztályanak lQtta> g feJ is lépen eUene

! írezetoje, aki egy- Ma már senkí sem V

Onhatja kétségbe, hogy amíg Jókai művészi alkotóereje nem tört meg, túlnyomórészÉs amikor a JNB ben az irányzatos irodalom művelője épületéből a régi volt, hazája szabadságának harcosa, kálvinista kollé- népének istápolója. Hogy öreg korá_ gium egykori épü- ra tévelygett is, meg is botlott, azért szerző felvételei.) lete felé tartunk, el nem ítélhető. Jókai sokban hasonahová a kis diák lít Roger Mártin du Gard egyik hőJókai • járt iskolába, Marta Bartová séhez, az ateista Jean Baroishoz, aki rámutat, az, utcatáblára: „Látja, ínég érezvén- halálos betegségét, írásban mindig Molotov utca, pedig már ré- hagyja ismerősére és rokonaira; ne gen Jókai nevének kellene ott len- csodálkozzanak, ha halálos ágyún nie. A káderezés kissé soká tart...!" majd papot kér! Ez nem az ateista Lépteim ezután a görögkeleti te- elvek, a józan ész megtagadása, hanletőbe vezettek. Itt, hófedte, névte- nem a test és a szellem gyengeségelen katonasírok közelében, díszes nekjele! . , . _„„

ia

i , f

r. , , .. , . .. . , ..,', . . Jókai Mór vénségenek napjai a le sirko mered buszkén, a Jókai mind- le

l'

pm ngpjai mond]a sőtér Ist

ván: végig ártatlan gyermekszemeire em- j

räsaiba

n jajkiáltásként hangzik fel lékeztető, februári égbolt világos j^e vágya, és az esztelen háborúk kékjébe: alatta nyugszik nemes Do- elítélése!" monkos János úr, vagyis Timár Mi- Az aggastyán Jókai azonban nemhály, a komáromi „aranyember", aki csak írásaiban hirdeti a béke gondonem Ada Kaleh szigetén, azaz a Sen- latét, hanem politikai beszédeiben ls. ki szigetén végezte be életét, hanem J^^f^SJ?SSSS®^ Rév-Komáromban, mint a nemes var- ke{ mondotta

: „...hiszen ez a ti nyomeg.ye táblabírája, ami lényegében mo

rúságtoknak" a kútforrása: ez a majdnem ugyanaz! Igen, Timár Mi- fenyegető gyűlölködés, ez a nemzeti hály, az Aranyember és Jókai Móri dölyf, ez a sovinizmus az, amely kiEgy elsüllyedt Atlantiszt felidéző két issza a bort a poharatokból, megeszi név! Mind a ketten e város szülőt- a kenyeretek felét, mezítláb hagyja tel, a szekeres gazdák, hajtóit építő gyermekeiteket sunerek ácsok vízi molnárok és ré- J

őkaí M6r látnokl szemme

l ^

tta k°; superek ácsok, vízi molnárok és ró az A kalipszis nég

y lovasat, veszek, hajoslegenyek és gombkötők, szjnte srón figyel

meztette az akkori timárok meg lócsiszárok egykori vá- Magvarország tivornyázó, és a talmi rOsának gyermekei, akik a pestist, dicsőség görögtüzétől elvakult urait kolerát, földrengéseket, tűzvészt és a fenyegető veszedelemre, a közelgő árvizeket átvészelt falak közt, az világháborúra... Jókai nagy író és IMIül »

r,

e HMMHüülli nagy ember volt, s '"•*'"• " mivel ember volt, sokat tévedett, az utókor tiszteletét és szeretetét azonban írásaival és tetteivel kiérdemelte. Éppen ezért nagyon szép lenne, ha Komárom felszabadulásának húsz, fennállásának pedig hétszáz esztendős Jubileuma alkalmából utcát kapna, és az idei Jókai napok megrendezésekor a komáromi Magyar Területi Színházat lókai Színháznak neveznék el. A szülőváros így méltó "nódon adózná a záznegyven évvel zelőtt született agy író és végtelenül igaz humanista ember emlékének. BARS1 IMRE ň nagy író szobra a komáromi múzeum udvarán. Vsi Benedek Péter: Várakozó. A.Hazin: CtPigiJCt I Vera kopogott férje dolgozószobájának az ajtaján. A férfi felkapta a fejét: — Igen ... ja, te vagy az? — Pihenhetnél egy keveset Szása. Hoztam neked teát. —• Ugyan, Vera — mosolygott a jérfi —, alig fél órája, hogy leültem az íróasztalhoz. Es ma remekül megy a munka. Tudod, vannak néha napok, amikor egy csapásra minden könnyűvé válik, olyan feladatokat is játszi könnyedséggel megoldok, amelyek máskor megoldhatatlannak tűnnek. De köszönöm a teát, drágám, nagyon jól esett. Szása a munkája fölé hajolt, de Vera továbbra is a szobában matatott. — Szása! — szólalt meg félénken. — Igen ... — Szása, unatkozom ... — De aranyom, foglalkozz valami érdekes dologgal. — Gyere, menjünk moziba. — Bocsáss meg drágám, de nagyon elhanyagoltam a munkát. Es ma olyan nagyszerűen megy! — Akkor adj valami olvasnivalót. — Hát persze, hogy adok. Olvasgass, drágám. Itt van „Egyes integrálok sajátosságai..." Nem ez nem lesz jó. Pillanat... Látod, itt egy nagyszerű könyv, tegnap vettem: „Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága ?... — Ó, megint valami háborús? — Miért gondolod drágám? — A címe miatt. — Nem partizánok, hanem kurtizánok. Menj, kicsikém, én dolgozom egy keveset. — jól van. Nem akarlak zavarni. Csak még csókolj meg. — Boldogan. — Szása, szerelsz? — Hát persze Nagyon. Es olyan jó érzés dolgozni, amikor tudom, hogy mellettem vagy.vagyis a szomszéd szobában. — Nem, már nem szeretsz. ,. „ — MiCsoda képtelen gondolat. Honnan veszed ezt? — Azelőtt mindig jöttél velem moziba. — De bocsáss meg ... Tegnap is voltunk, szombaton is .., — De ma már unsz engem. — Ne beszélj csacsiságokat Menj, Verácskám, olvass. En meg dolgozom. Ma olyan nagyszerűen megy a munka. — Megyek. Nem akarlak zavarni. Ügy szeretem, amikor dolgozol. Vera mögött becsukódott az ajtó. De néhány perc múlva ismét kopogott: — Szása, inkább itt üldögélnék. Nem foglak zavarni. Ügy szeretem nézni, amikor dolgozol. Csöndben leszek, ezt a háborús könyvet olvasom. — Jól van, csak arra kérlek, ne vonj el a munkától. Ez sürgős, tudod. Holnapig meg kell oldanom egy elvi kérdést. Vera letelepedett a fotelba. Két perc múlva megszólalt: — Mondd, Szása, min dolgozol? — Egy készüléket szerkesztek. — Borotválkozó készüléket? — No, de Verácskám! Elektromérnök vagyok, tudod. Olvass szépen. Az asszony elhúzta a száját Két perc múlva ismét megtörte a csendet: — Akarsz főtt csirkét ebédre? — Pompás lesz. — Rizs, vagy krumpli legyen melléje? — Mindegy. — Neked most minden mindegy... De talán pihennél egy kicsit, és közben beszélgethetnénk. — Drágám, még nem is jutott rá időm, hogy dolgozzam. — Azelőtt mindenre jutott időd. Ti, férfiak ' milyen gyorsan változtok. — 0, egek! Miért változtam volna meg, Verácskám? Epp úgy szeretlek, mint azelőtt. — Nem, nem szeretsz úgy. Azelőtt mindennap kértél, hogy házasodjunk össze, és költözzem hozzád ... — De hát már összeházasodtunk és ide költöztél. Miért beszéljek most erről? — Persze . . . Anyunak igaza volt. — Verácskám, könyörgöm ... megígérted, hogy csendben leszel. — Hát csendben is vagyok. Hisz nem kiabálok... Elvehetek eau másik könyvet? — Tessék, vegyél el. — Köszönöm... Szása, úgy örülök, hogy ma olyan remekül megy neked a munka... Akarod, hogy inkább májat süssek ebédre?.. De hiszen te nem is hallod, hogy beszélek hozzád. Vera felhúzta az orrát és közben töprengett: „Hm, hm igen tgen , Azt hiszem, most már látom, hol a bökkenő. Igen, igen ' igen' " De megint kivágódott az ajtó: — Szása, segíts kicsavarni a fehérneműt... Az férfimunka. — Vera, értsd meg végre! Egy éve vagyunk házasok, és ezalatt alig vegeztem komoly munkát. Elhanyagoltam a legfontosabb dolgokat. — Te önző kutya! Te borotválkozó készülékkel pepecselsz én meg főzzek es mossak rád. Aztán meg {

e veszekszel? Te zsarnok Te rabszolgatartó. Na, szól a telefon. Ahhoz is én rohanhatok. Halló igen Ivanov mérnök lakása. ' Vera fojtottan odavetette a férjének:-- Te, Szása női hangi aztán beszólt a kagylóba: ' — Nincs itthon a férjem. Ki keresi? Tessék? Díjat nyert a tervpályázaton? Mennyi-i-tt? Igazán? Köszönöm! Nagyon, nagyon köszönöm ... A viszonthallásra... Drágám Ügy örülök, hogy olyan okos vagy es ennyit dolgozol. Látod, ezt a díjat < is nekem köszönheted' Mert én olyan megértő vagyok! Gyere ide, hadd csókoljalak meg!..'. SZIRMAI MARIANNA fordítása 1965. február 18. * ÚJ SZŐ 5