Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)
1964-12-19 / 352. szám, szombat
Q1 0 Dg a o Q B 13 B B EJ Q • H B B 2) sna AZ EGYSÉG ISIK ÓH/IJ MAEMD 0árizsban véget ért a NATO külügyminiszteri tanácsának háromnapos ülése. Az eszmecseréről kiadott közös nyilatkozat ezúttal is sürgeti az annyira áhított egység megteremtését. Habár a tanácskozás előtt el határozták, hogy a legkényesebb kérdést, a sokoldalú atomerö létrehozá sát nem vitatják meg, nehogy tovább élezzék az ellentéteket, jóformán mégis az egész értekezlet e probléma körül forgott. Ami nem hangzott el a tárgyalóteremben, az szőnyegre került a külügyminiszterek külön találkozóin és a kulisszák mögötti tárgyalásokon. Bábeli nyelyzavar a NATO-ban James Restort, a New York Timesban nemrég arról írt ironikusan, hogy az Atlanti Tömbben mindegyik ország a maga módján magyarázza az egyes kifejezéseket, ezért noha azonos szavakat használnak, teljesen mást értenek rajtuk. Ezzel csak fokozzák az amúgy is meglehetősen nagy zűrzavart. A „szövetség", „integráció", „koordináció", „kölcsönös függőség" mögött más-más érdekek húzódnak meg, mindenki másképp értelmezi őket. „Ez sokkal több, mint a kifejezések közötti különbség — írja Reston —, ez tulajdonképpen két teljesen különböző koncepció közötti ellentét. Mindenki másként értelmezi, hogy ki legyen az, aki a válság pillanatában dönthet. Johnsonnak „integrált" atlanti vezetés koncepciójában Európának az amerikai vétó miatt nem lenne Joga arra, hogy nukleáris veszély esetén önállóan védekezzék. De Gaulle elképzelése szerint erre meg lenne a lehetőség, és ezért a franciák eltökélték, hogy nem bízzák teljesen életüket ránk ... Napjainkban az egyes szavakat nem a politikai elképzelések megvilágítására, hanem elködösítésére használják." De Gaulle jelenlegi formájában elutasítja a NATO-t, mint „amerikai monopóliumot". Nem akar belőle kilépni, mert nem veti el az Egyesült Államokkal való együttműködést, sokkal ügyesebb módszerekkel lassú elhalásra szeretné kárhoztatni, egyre jelentéktelenebbé akarja degradálni. Helyette francia vezetéssel „az európai politikai közösség" létrehozásán fáradozik. Ez Nyugat-Európának saját politikai, katonai intézménye lenne, amely nem zárkózna el egy Washingtonnal kötött szövetségtől, de a leghatározottabban elutasítja Amerika vezetését, diktátumát. A nyugati szövetségen belül mutatkozó ellentéteknek ez a lényege. Minden új probléma ebben gyökerezik. S hiába próbálják szépíteni a politikusok, a New York Herald TribUne december 14 én azt it ta, hogy az alapvető kérdésekben ma már olyan távol került egymástól a francia és az amerikai kormány, hogy akár más-más bolygón is élhetnének. Egyes nyugati lapok nagy port vernek fel a körül a hír körül, miszerint a francia hadügyminiszter elvileg beleegyezett a francia és az amerikai stratégiai légihaderő együttműködésé, be. És egyesek a közeledés bizonyos jeleit látják benne. Ez az ígéret azonban csak olyan nesze semmi fogd meg jól engedmény. A sokoldalú atomerő (MFL) kérdésében semmiféle haladás nincs. Bonn szerepe Minél makacsabbul ragaszkodik az Egyesült Államok a sokoldalú atomütőerőhöz, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy Bonntól azt várja cserébe a nukleáris fegyverekért, hogy segítsen megtartani a NATO-ban az amerikai vezető szerepet. S a nyugatnémet politika minél jobban támogatja az Egyesült Államok elképzeléseit, annál jobban eltávolodik Párizstól. Pedig de Gaulle európai politikáját sem lehet megvalósítani Nyugat-Németország nélkül. Ezért megindult a versengés Bonn kegyeiért Washington és Párizs között. Bonn ezt az udvarlást ügyesen kihasználja, úgy látszik, az amerikai nukleáris fegyverraktárak bűvköre vonzóbb a párizsi törpe-bombáknál, és ezért az NSZK ma Washington legodaadóbb híve a NATO-ban. Még rá sem tették ujjukat az atomfegyver ravaszára, néhány forrófejű bonni politikus már is azon siránkozik, hogy az atomfegyverek bevetéséhez szükséges amerikai jóváhagyás megalázó a Bundeswehrnek. Egyelőre azonban a legfontosabb számukra a fegyverek megszerzése. A hírmagyarázók már nyíltan amerikai—angol—nyugatnémet triumvirátusról beszélnek, s megírják, hogy Bonn egyre jobban kiszorítja Franciaországot a NATO-vezetésből. A nyugatnémet kormány azonban nem égeti fel teljesen a hidat Párizs felé sem, részben ezért egyezett bele a gabonaárak egységesítésébe, ami miatt Párizs ultimátumot adott a Közös Piacnak. Valószínű, hogy Bonn ezért rövidesen benyújtja Párizsnak a számlát, és több megértést fog követelni De Gaulle-tól. A francia kormányt viszont a gabonakérdésben kicsikart győzelme (amelyet maratoni tárgyalások előztek meg) megerősíti önbizalmában. A nyugatnémet külügyminiszter a NATO-értekezleten szerette volna el- ; érni, hogy nyugati kollegái beleegyez- j zenek azon javaslatába, miszerint a j német kérdés 1 megvitatására rendszeresen találkozzanak a négy nagyhata- j lom képviselői. A francia külügymi [ niszter azonban ellenezte ezt (a többiek sem támogatták), hogy Bonn lássa, az amerikaiaktól szerzett atomfegyver egyáltalán nem segíti elő a német kérdés rendezését, abba Franciaországnak igen jelentős beleszólása lesz. Végnélküli viták a láthatáron A párizsi tanácskozás az alapvető kérdésekből semmit sem oldott meg, de még az álláspontok közeledéséről sem lehet beszélni. Anglia kompromisszumos javaslatai is inkább csak az amerikai elképzelést próbálták megszépíteni, hiába adtak új nevet J szövetségesek közötti atomütőerő — ANF] az atomfegyverkezésnek. Még az olyan részletkérdésekben sem sikerült megegyezniük, mint a Ciprus körüli török—görög ellentélek rendezésének módja. A záróközlemény szokás szerint elpufogtat néhány békeszólamot, és a leszerelés szükségességének hangoztatásáról sem feledkezik meg, azonban semmiféle konkrét javaslatot nem lesz. Mint ismeretes, 1969-ben lejár a NATO-ról kötött szerződés határideje, és az alapokmány értelmében, aki ki akar lépni a tömbből, egy évvel a szerződés határidejének lejárta előtt be kell jelentenie. Brosio, a NATO főtitkára büszkén kijelentette, hogy egyetlen egy ország sem gondol a NATO elhagyására. Nehéz lenne előre megjósolni, hogyan sikerül az elkövetkező években kiküszöbölni a NATO-ban mutatkozó ellentéteket; egy dolog azonban biztos, hogy a jelenlegi problémák, viták és ellentétek nem nagyon igazolják életképességét. Sz. B. Sikertelen sakkhúzás Washington (CTK) — Nem vált. Bonn javára, hogy Nyugat-Németország a NATO minisztertanácsának párizsi ülésén azt szorgalmazta, hogy adjanak ki közleményt, mely Németország egyesítését követelné Bonn feltételei szerint (ami az NDK Nyugat-Németországhoz való csatolását jelentené). A minisztertanács ülésével foglalkozó amerikai tudósítók szerint Bonn követelésének valóra váltását elsősorban a franciák akadályozták meg, de az angolok és amerikaiak sem támogatták. Schröder külügyminiszter végül kénytelen volt maga kiadni azt a közleményt, melyet eredetileg a Németországért felelős három nyugati hatalomnak, — az Egyesült Államoknak, Nagy-Britanniának és Franciaországnak kelett volna aláírnia. A megsértett németek azt hirdetik, hogy Franciaország ezzel akarja rákényszeríteni Bonnt a sokoldalú atomütőerőben való részvétel lemondásáról — írja Párizsból a Baltimore Sun tudósítója. AZ Oj SZÖ BÍRÁLATA NYOMÁN Megtették a szükséges intézkedéseket Hozzászólások a Szándékosság vagy könnyebbségkeresés című cikkhez lapunk 1964. november 2-i számában Szándékosság vagv könnyebbségkeresés címmel bíráló cikket közöltünk. Helytelenítettük, hogy a jednota Somorján egyik napról a másikra leszedette a kétnyelvű cégtáblákét és csak szlovák nyelvűeket rakatott helyUkbe. Ugyancsak ebben a cikkben tettiik szóvá, hogy Uunaszerdahely két legnagyobb vendéglatóüzcmében nincs magyar nyelvű étlap, holott a vendégek többsége csak magyarul beszél. A történtekért elsősorban is a jednotánál dolgozó, illetve tisztséget betöltő kommunistákat tettiik felelőssé, akik szem el fii tévesztették a kétnyelvűség szigorú betartásiról hnzutt párthatározatot. A cikkel kapcsolatban azóta számos levelet kaptunk, különösen a vegyes lakosságú járásokból. Ezek is azt bizonyítják, hogy cikkünkben olyan kérdéshez nyúltunk, amely nem csupán a somorjaiakat, illetve a dunaszerdahelyicket, hanem másokat is érint. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy az alábbiakban ezekre a levelekre is kitérjünk. Természetesen előnyt adunk a közvetlenül érintettek véleménynyilvánításának. November 6-án, két nappal a cikk megjelenése után, megkaptuk a Jednota dunaszerdahelyi járási vezetőségének első levelét, amelyben tudatták szerkesztőségünkkel, hogy a cikk alapján vizsgálatot Indítottak, kaptuk válaszlevelüket, amelyben a December 1-i keltezéssel meg is következőket írták: „Nyomban a cikk megjelenése után a kérdéses táblákat leszedettük. Helyükbe Nyitrán megrendeltük a kétnyelvüeket." A vállalat írásban tudatta velünk, hogy november végéig elkészítik, és december 3-án megkezdik felszerelésüket. Pavol Tonhauser elvtárs, a Jednota fogyasztási szövetkezet szlovákiai elnöke szintén véleményt mondott az ügyben. A következőket írta: „Hibát követett el Ikrényi elvtárs, a Jednota dunaszerdalielyi járási vezetőségének alelnöke, mivel nem rendelte meg a kétnyelvű cégtáblákat. A bíráló cikk megjelenése után ezt a mulasztást pótolták és 23 kétnyelvű táblát rendeltek meg. Ami pedig az étlapot illeti, útasítottuk a Jednota kerületi vezetőségét, hogy azokban a helységekben, ahol magyar nemzetiségű lakosok élnek, az étlapok kétnyelvűek legyenek. Ilyen értelemben máris intézkedéseket foganatosítottunk". •itt már pontot is tehetnénk az írás után, ha nem volnának előttem azok a levelek, amelyek az ország különböző részeiből érkeztek és különböző szemszögből néznek a cikkben tárgyalt esetre. A levelek köztes vonása, hogy konkrét tények alapján bizonyítják: a somorjai eset a maga nemében nem egyedülálló. Hasonló ballépéseket a jednota fogyasztási szövetkezet több helyen is elkövetett. Ez derül ki például Győri Dezsőné szepsi, Tobík János jánoki (košicei járás) vagy Hegedűs Géza rimaszombati lakosok leveleiből is. A galántai járásból egyszerre három levél is jött, amelyek arra engednek következtetni, hogy a kétnyelvűség elvének betartása körül náluk ls baj van, vagy legalábbis a Jednota járási vezetőségében dolgozó kommunisták nem minden esetben következetesek az erre vonatkozó párthatározat megvalósításában. Erre lehet következtetni például Mészáros Dezső vághosszúfaIusI, vagy Moravcsik József és Pék Lajos vízkeleti lakosok leveleiből. Különösen figyelemre méltó Pék Lajos észrevétele, aki többek között így Irt: „Falunk lakosainak kilencven százaléka magyar nemzetiségű. Mégis november derekán az utolsó kétnyelvű felirat is eltűnt a faluból. Tulajdonképpen a hentesüzletről nem is távolították el a régi táblát, hanem lefűrészelték azt a részét, amelyen a magyar szöveg volt. Erre pedig aligha adhattak „felülről" utasítást. A Jednota helytelen magatartását, a vezetők politikai szúklátókörüségét bizonyítja az is, hogy a helybeli kávéházban, vendéglálóüzemben, ahol naponta több százan megfordulnak, egyetlen egy magyarnyelvű sajtótermék sincs, habár a vendégek ezt már több ízben szóvá tették". A sok levél közül, úgy érzem, még kettővel feltétlen foglalkoznom kell. Az egyik aláírás nélkül érkezett. A másikat Szecsei József, nemesoroni lakos (lévai járás) adta postára. Az első levél írója azt bizonygatja, hogy a Bodrogközből is eltűnnek lassacskán a kétnyelvű felíratok. Nevét csupán azért hallgatja el, mert fél, hogy rajta is beteljesedik a régi közmondás: „Mondd meg az igazat, betörik a fejed!" Szecsei József a kérdéses cikkel kapcsolatban többek között megjegyezte: „A cikk írója talán az egyedüli, aki nem fél a kapanyéltől." Tudom, dicséretnek szánta, de az ilyen dicsérettel mégis perbe kell szállnom. Nem vitatom, sőt tudom: előfordulnak még ma is olyan esetek, amikor a bírálatot egyesek rosszul értelmezik. Általánosságban azonban ilyen esetekről nem beszélhetünk. Mit bizonyít például a somorjai, illetve dunaszerdahelyi eset? Azt, hogyha a bírálat megfelelő helyen és formában hangzik el, a bíráló szónak megvan a pozitív eredménye. Nyugodt szívvel állíthatom: Királyhelmec környéki levélírónknak a legkisebb oka sem volt arra, hogy eltitkolja a nevét. Szecsei József „aggodalma" ls fölösleges volt. Amint láthatja a toll helyébe senki sem adott kapát a kezembe, ellenkezőleg — és ez a fontos — a bírálat nem volt pusztába kiáltott sző. Sőt azzal a meggyőződéssel teszek pontot e sorok után, hogy a dunaszerdahelylek példájára a most érintett járások vezetői, a Jednota illetékes szervei megteszik a szükséges lépéseket, hogy a párt nemzetiségi politikája a gyakorlati életben is teljes egészében érvényesüljön. SZARKA ISTVÁN 1871-ben dr. K o n k o I y - T h eg e M i k 1 ó s ógyallai kastélyának parkjában az ősi családi park százados fái között felállított egy négyhüvelyes távcsövet, s elkezdte tanulmányozni az ég csodálatos jelenségeit. Ilyen körülmények között jött létre a később világhírre emelkedett Űgyallai Csillagvizsgáló Intézet. Dr. Konkoly-Tliege Miklós a magyar csillagászat zseniális megalapítója és a meteorológiai tudományok fejlesztője 1842-ben született Budapesten. Főiskolai tanulmányait Berlinben végezte. Tanulmányai befejezése után főleg asztrofizikával foglalkozott. Az olyan szellem-óriások közé tartozott, akik a tudományos munkát szinte sportszerű szenvedélyességgel végezték. Abban az időben, amikor Konkoly a csillagvizsgálattal kezdett foglalkozni, a tudósok érdeklődése a csillagvilág fizikai megismerésére irányul. 1874-ben már kupolás épületben nagyobb műszerekkel dolgozott, és lassan igen szép és értékes eredményekhez jutott. Szinte hihetetlen, hogy az akkori fényképészeti technikával készítette azokat az értékes fényképfelvételeket, amelyek ma is párjukat ritkítják. A fényképezés anyagi felépítésének megismerését tette lehetővé. A csillagvizsgáló fennállásának második évtizedében talán csak a pozdnáml csillagvizsgáló volt olyan kitűnően felszerelve, mint az ógyallai. A csillagvizsgáló műszereinek legnagyobb részét Konkoly saját tervei szerint — műhelyében — készíttette. Az ógyallai kastélyt, parkot és földbirtokot minden csillagászati berendezésével együtt 1899-ben Konkoly az államnak ajándékozta. Ellenértékképpen csak azt kívánta, hogy az observatóriumot élete végéig ő igazgathassa. Meteor a tudományos élet egén Az 1874-től 1911-ig eltelt időben Konkoly vizsgálta meg a világon elsőnek egyes üstökösök színképét, hogy az üstökösökről szerzett adatokat gyarapítsa. Jól berendezett vegy tani és fizikai laboratóriumában a szénhidrát-vegyületek egész sorozatát vizsgálta meg — különböző légnyomás mellett — színkép-elemzővel. Amikor már a csillagászati kutatók ott tartottak, hogy a csillagos ég teljes fénykatalógusát nemzetközi együttműködéssel akarták készíteni, az Ógyallai Csillagvizsgáló ls részt vállalt a munkából. A Csillagvizsgálónak megalapításától kezdve igen jelentős munkaprogrammja volt: a Nap felületének megfigyelése. Konkoly először rajzolta a napfoltokat, később heliográffal fényképezte. Napszínképeket figyelt (meg különböző színszűrökön át, hogy megismerhesse a Nap fizikáját. Hogy Konkoly mit tett a nemzetközi tudomány érdekében, azt tudományos művel bizonyítják. Munkái nemcsak magyar, hanem német nyelven is megjelentek, sőt három főműve csak német nyelven Jelent meg. Nem egy külföldi csillagvizsgáló intézet hívta meg Igazgatójának, de 6 itt maradt a szívéhez nőtt csillagvizsgálóban. Konkoly-Thege Miklós a tudományos élet egén valóban meteorként tűnt fel, s fényes pályafutása után 1916-ban Úgyallán váratlanul beállt halála nagy veszteséget jelentett a csillagászatnak. Örök álmát elhagyatott sírban alussza az Ogvallából Komáromba vezető út mentén. Az első világháború után Ogyalla az akkori Stará Dala, hazánk terüAz ógyallai csiilagvizsgáló 90-éves létére esett. A csillagvizsgáló vezetését dr. K a v a n, a Prágai Egyetemi Csillagvizsgáló Intézet adjunktusa vette át. A háború alatt tönkrement műszereket rendbehozták, és folytatódott a csillagászati kutatás az akkori Stará Dalán. Később, 1927-ben a csillagvizsgáló igazgatója prof. D i 11 r i c h lett, és munkatársával dr. Sternbeckel a mostani ondrejovói intézet igazgatójának helyettesével elérték, hogy az ógyallai csillagvizsgáló ismét az európai csillagvizsgálók élvonalába került. Az Ógyallai Csillagvizsgáló Intézet munkáját 1938-ban már másodízben kellett megszakítani, mert Ogyalla hazánk területétől elszakadt. Ettől kezdve a háború befejeztéig a csillagvizsgáló nem működik. A második világháború után a Hurbanovói Csillagvizsgáló Intézet működéséről ismét csak múlt időben beszélhetünk. A csillagászati berendezést — a nagy 60 cm-es reflektorral együtt — áthelyezték az új, modernebb csillagvizsgálóba, a Kőpatakitóhoz. Így az üres, fél évszázados kupolák kl voltak téve az idő vasfogának. Csak 1960-ban nyílt mód arra, hogy a komárnói Járási iskolai és kulturális ügyosztály támogatásával modern, a mai technikai követelményeinek mindenben megfelelő csillagvizsgálót rendezzenek be Hurbanovou a régi helyen. A csillagvizsgáló adaptálását és a felszerelésével kapcsolatos munkálatokat Valach elvtárs, a járási kulturális ügyek felügyelője végeztette. A csillagvizsgáló fennállása óta immár harmadszor került átadásra, ezúttal Valach elvtárs jóvoltából. Az avatás és a műszerek átadása 1964. május 15-én volt. A Hurbanovói Népi Csillagvizsgáló területi intézet lett. Feladata gyarapodott, mert az ezen a területen működő és a jövőben létesítendő népi csillagvizsgálók és szakkörök munkájának ellenőrzését és irányítását is itt végzik majd. A csillagvizsgáló fő műszere egy negyven centiméteres átmérőjű Cassegerein rendszerű reflektor. Az 1963as év végén szerelték fel, és a távcső pontos beállítása és kipróbálása után az év májusában megkezdték vele a rendszeres munkát. Az Intézet újranyitása óta minden derült este nyitva áll az érdeklődök számára. Az eddigi látogatók száma nagy, túlnyomó részt exkurziók alkalmával keresték fel a csillagvizsgálót. Az eddigi legnagyobb látogatottság holdas estéken volt. Egyéb alkalmakkor a bolygókat, kettős csillagokat és csillaghalmazokat lehet megtekinteni. Csoportos látogatások alkalmával az előadás és a bemutatás közti időben csillagászati filmeket vetítenek. Az asztronómiai Ismeretterjesztés szempontjából biztató, hogy az utóbbi Időben több csillagászati szakkör alakult. Már Hlohovecen is működik a Slovakofarma csillagászati szakköre, melynek több tagja jó felkészültségű amatőr csillagász. Az ismeretterjesztő munka egyik bevált formája a csillagászati témájú előadássorozatok rendszerezése. A Hurbanovói Népi Csillagvizsgáló minden évben rendez ilyen sorozatot tizenkét előadással. Ez az ismeretterjesztési forma t csillagos eget kutatja a távcső. azonban még nem bontakozott ki eléggé minden csillagvizsgálóban. Az ismereterjesztő munkának fokozottabban kell segítenie az előttünk álló gazdasági feladatok teljesítésében. A szocializmus teljes felépítése új, magasabb igényeket támaszt népünk általános műveltségének emelését, az emberek szocialista gondolkodásmódjának formálását illetően. Bízunk abban, hogy a Hurbanovói Népi Csillagvizsgáló a kulturális-tudományos nevelőmunkában újra viszszaszerzi régi hírnevét és a hagyományokhoz hűen Hurbanovóról újból nagynevű tudósok, egyetemek büszkeségei kerülnek kl a világba. PINTÉR ISTVÁN mérnök, a Szlovák Tudományos Akadémia Geofizikai Lab'oraíó. inmának dolgozóba £ 1964 december 18.
