Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-19 / 322. szám, csütörtök

A marsall becsülete tiszta maradt 75 éve született Vasziiij Konsztantyinovics Bljuher A budapesti angyalföldi hajógyárban immcsak folyami, hanem tengeri hajókat is épüenek. Felvételünkön korszerű folyami vontatóhajó, ameivet a Szovjetunió számára gyártanak. (MTI — CTK felv.j November 20-án ünnepelné 75. születésnapját Vasziiij Konsztantyinovics Bljuher IBlücher) marsall, a legendás hírű szovjet hadvezér, aki a személyi kultusz éveiben rágalomhadjárat áldozata lett. Fegyvertársai közül már sokan nincsenek az élők sorában, a fiatalabb nemzedék csak most kezdi megismerni azoknak a forradalmi hősöknek nevét, akiket a sztálini önkény örökre el akart feledtetni. Az alábbiakban fia elbeszélése alapján idézzük fel a nagy szovjet hadvezér képét. ... Vászja Bljuher kis iskolásfiú volt még, Moszkvában lakott anyjával, amikor apja, a híres marsall Habarovszkban a keleti hadsereg főparancsnoki posztján szervezte a szovjetköztársaság védelmét a japán agresszió ellen. A nyári vakációt minden évben apjánál töltötte. A marsall ilyenkor egy kis időre elfelejtette, hogy katona. Levetette az egyenruhát, s egész nap hancúrozott, pajkoskodott gyermekével. Nagyon jól megértették egymást. Együtt halásztak, vadásztak, közben komoly dolgokról is szó esett köZ'tük. így volt ez minden évben. Vaszja a nyarat Habarovszkban töltötte, hogy legalább a vakációban együtt lehessen apjával. Viharos nyár ... 1938-ban is ilyen gondtalan nyárra várt Vaszja, de mégsem olyan volt, mint azelőtt. Apját egyre kevfesebbet látta. Tudta, mint főparancsnok és nagy stratéga fontos honvédelmi ügyekkel foglalkozik, munkája nem tűr halasztást. Aztán a pionírok is tudtak arról, hogy a japánok a Haszán-tó körül támadásra készülnek. Amikor a harcok fellángoltak, a pionírok is háborúsdit játszottak, persze a „vörös hadsereg" Vaszja Bljuher vezetésével mindig győzött. Vaszja a győzelmes hadvezért várta haza, de Vasziiij Konsztantyinovics csak nem jött. Egy szép napon aztán váratlanul betoppant, teljes parádé-, ban, marsaili egyenruhájában. — Hát te miért nem vetted fel a pionírnyakkendődet? — szólt rá fiára. Vaszja engedelmeskedett. Szerette volna tudni, hová indulnak. Hosszú sétát tettek. Az apa váratlanul így szólt fiához: — Vasziiij —• furcsán hangzott a megszólítás, hisz mindig Vaszkának szólította fiát, — úgy érzem, különös dolgok történnek velem. Sok minden megeshet. De tudd meg, apád bolsevik, mindig az volt és az is marad. Számomra nincs drágább'dolog a forradalom ügyénél... Hazatérés Abban az évben Vaszja szomorúan hagyta ott Habarovszkot. Búcsúzás előtt az apa leakasztotta tiszti táskáját, kivett belőle egy térképet, ezt íróasztalába dugta, s a táskát ünnepélyesen átadta fiának: — Fiam, bármi történjék, ezt őrizd meg! Zoja Szergejevna jött érte Habarovszkba. Anyja barátnője volt, valamikor tolmácsként együtt dolgoztak Kínában, amikor Bljuher marsall szovjet katonai tanácsadóként Ga-lin kínai fedőnéven ott működött. Moszkvában egy lakásban laktak. Házuk udvarán várták a régi barátok. Különösen kedvelte Kosztyik Usztyugovot, egy bolsevik forradalmár fogadott fiát. Egész csatajeleneteket rendeztek az udvaron. Különösen nagy hatással volt a gyerekhadra a marsalli táska. Vaszja elemében érezte magát. Mégis úgy érezte, más otthon a légkör, nyomasztó a hangulat. Anya és Zosa (így hívta Zoja Szergejevnát) gyakran suttognak, s olyasmit hall, hogy ezt és ezt kizárták az akadémiáról ... Idegenben Egy szép napon hazatérve tiszti köpenyt pillantott meg a fogason. Apa jött haza! Felcsillant a tekintete, de öröme elmúlt: a köpenyen nem volt marsaili rangjelzés. Talán a repülőtiszt nagybácsi... I Nem, ő sem. Anyja, aki angol nyelvtanárnőnek készült, még nem jött haza. A dajka szeme kisírva... Mi történhetett? Három férfi jött ki a szobából. Nagy dúlást vittek véghez. Még Vaszja tankönyveit is felforgatták. Házkutatás. De miért? Vaszja megértette, hogy hiába várja haza anyját, apját sem látja hamar viszont. Kihez menjen? Szülők, rokonok nincsenek? Usztyugovék karolták fel Vaszját és próbálták eloszlatni a gyermekkori fellegeket. Egyszer Kosztyikkal a Pionírház színielőadására készült, amikor a palota lépcsőházában idegen férfiak jelentek meg. — Gyerekek, van közöttetek egy Bljuher? — Bn vagyok — jelenkezett Kosztyik. — Ki az apád? — kérdezték. — A Szovjetunió marsallja. — Az árulóé? No, gyere fiam velünk ... — Hová? A börtönbe? — 'Arra még kicsi vagy. Te nem tehetsz róla... meglátod, jó dolgod lesz... Orjol közelében egy gyermekotthonba került. Vaszja itt is jó barátokat szerzett, csak akkor komorodott el, amikor katonásdit játszottak. Kiosztották a szerepeket: — Te Bugyonnij leszel, te Tuhacsevszkij... — Nem lehet, az a nép árulója — válaszolta egy lurkó. — Te meg Bljuher leszel — mondták Vaszjának. — Én sem látszhatom apám szerepét — válaszolta szomorúan Vasziiij. Rehabilitálás Vaszja Bljuher gyermekkora nagyon hányatott volt. A háború miatt egyre keletebbre költöztették a gyermekotthont, végül Bednogyemjanszkba került. Kitüntetéssel végezte iskoláit. A Komszomolba is felvették, de a kerület) bizottság belekötött: Egy hazaáruló fia komszomolista legyen? Szerencsére akadtak pártfogói, a marsall egykori hőstetteinek szemtanúi, akik a drámai helyzetben Sztálinra hivatkozva hangoztatták: A fiú nem felel apjáért... Vaszja kiváló előmenetele ellenére sem kapott meghívólevelet valamelyik főiskolára. Végre a moszkvai Színesfémkohászati Technikum jelentkezett: Igen, szükség van rá, jöhet. A bednogyemjanszki rendőrség azonban nem adott utazási engedélyt. Jószívű frontsofőrök vitték el különös „autóstoppal" a fiút Moszkva közelébe. Itt a scselkovói rendőrségen akadt egy jóérzésű parancsnok, aki ideiglenes tartózkodási engedélyt adott Vaszjának. Végre Moszkvában bejuthatott az internátusba... ... Szóval Vasziiij Vasziljevics Bljuher ma megbecsült mérnök, a szverdlovszki népgazdasági tanács elnöke. Apjára homályosan, de szeretettel emlékszik. Néhány fénykép maradt meg róla, melyet féltve őriz a marsali táska mélyén. Ez véletlenül elkerülte Berija pribékjeinek figyelmét. Legnagyobb öröme akkor volt, amikor a posta néhány évvel ezelőtt hivatalos borítékot hozott. Ez állt a levélben: Vasziiij Konsztantyinovics Bljuhert és Gálina Alekszandrovna Kolcsugina-Bljuhert haláluk után felmentik a vádak alól, és teljesen rehabilitálják. [Az Ogonyok nyomán.) A bratislavai magyar főiskolások József Attila ifjúsági klubja november 23-án (20.30 órakor) a Csehszlovák Rádió koncerttermében Madéch-estet rendez. Madách munkásságának mél tatását követően kulturális műsorra kerül sor, melyben fellép a CSISZ SZLKB Magyar Dal- és Táncegyüttesének ének- és zenekara, s szerepelnek továbbá a Színház és Filmművészeti Főiskola hallgatói és a klub tagjai is. jk. j.J A szövetkezetek és az állami gazdaságok 300 hektár szőlőt telepítenek még ebben az évben hazánk bortermő vidékein. Huszonharmadik gyermeke világrahozatalakor meghalt a franciaországi Chartresben Germaine Sylvestre 44 éves asszony. Jordániában Jericho közelében egy utasokat szállító autóbusz felfordult. 14-en életüket vesztették és 28-an megsebesültek. Norvégia nyugati partvidékétől nem messze a napokban holland sugárhajtású katonai repülőgép zuhant le. Azonnal megkezdték a pilóta felkutatását. Mintegy 5 km-nyire az új-fundlandi amerikai katonai repülőtértől lezuhant az amerikai tengerészeinek egy P3A Orion típusú repülőgépe. A gép eltűnt az Atlanti-óceánban, és 10-tagú legénysége is elpusztult. El Salvador fővárosában a napokban erős földrengés okozott pánikot. Károkról még nem érkezett hír. Az Etna — szicíliai tűzhányó — november 17-én. ismét működni kezdett. Kráteréből sűrű füstfelleg szállt fel, majd lávát és homokot okádott. Bohumínban kétnapos nemzetközi értekezlet kezdődött, amelyen a drótkötelek gyártásáról fognak tárgyalni. A veldeni (Ausztria) híd közelében november 17-én ismét földlökéseket észleltek. Az utóbbi 14 nap alatt ez már a harmadik földrengés. Geraldine Chaplin — a nagy színész és rendező lánya — Marbella spanyol város mellett csaknem a biztos háláiból menekült meg. Autója teljes sebességgel egy falnak rohant s csak a véletlennek köszönhető, hogy nem zuhant le egy 12 méteres mély árokba. A színésznő jelenleg Spanyolországban forgat. A dél-inorvaországi kerület útigazgatósága az egységes földművesszövetkezetekkel 575 szerződést kötött, melyeknek értelmében a mezőgazdasági dolgozók összesen 8 333 000 korona értékű munkával járulnak hozzá az utak téli karbantartásához. Műanyagkarácsonyfákat készítettek a Dolní Poustevna-i Centroflor nemzeti vállalat dolgozói. Három nagyságban — 40, 60 cm és 1 m — 20 000 darabot adtak piacra. A prágai helyőrség zenekara tegnap délelőtt fogadta a prágai Főpályaudvaron az ifjúság barátsága különvonatot, amely több mint 300 komszomolistával a Szovjetunióból érkezett hozzánk. •(Vie Nouvej Ä

földművelő embernek nem okoz különösebb nehézséget, ha távlatokban kell gondolkodnia. Ezt a tulajdonságot az a tény alakította ki benne, hogy a mezőgazdaságban nem hogy néhány hónap, de még egy-két év sem okosíthatja ki az embert. Már azért sem, mert itt a befek. tetett munka nem gyümölcsözik egyik napról a másikra, hanem általában csak évek múltán mutatkozik meg a gondos munka eredménye. Egyszerűen csak a valóságot regisztráljuk tehát, ha azt mondjuk: a távlatokban való gondolkodás sajátos paraszti tulajdonság. Talán ezért volt meglepő számomra, amikor a közelmúltban az egyik bodrogközi szövetkezetben P. Józsi bácsi így nyilatkozott a mezőgazdaság iparosításának távlatairól: — Hát kérem szépen, szerintem a mezőgazdaság iparosítása csak gyermekmese. A maga módján meg is magyarázta, hogy mit értelmez a mondáson. Vegyük sorjában az érveket. — Azzal végképp megásnánk a mezőgazdaság sírját, ha ott is bevezetnénk a nyolcórás munkaidőt, meg az ötnapos munkahetet. Hiszen szántás-vetéskor, növényápolás, szénagyűjtés meg általában a gabona és a kapások betakarítása idején az éjt nappallá, az ünnepeket pedig hétköznapokká téve sem győzzük a rengeteg munkát. Jelenlegi viszonyainkat tekintetbe véve ezzel persze nehéz és felesleges is lenne vitatkozni. Ezért inkább hallgassuk meg a további érveket. — Hogy a mezőgazdasági gépek nagyobb részéről ne is beszéljek, az ipar soha nem fog nekünk olyan tökéletes fejőgépet szerkeszteni, hogy utána kézzel már ne ls kelljen a tehén tőgyéliez nyúlni. Meg aztán a cukorrépa egyelését és a zöldség gyomlálását, szedését is csak az íróasztalnál lehet iparosítani. A gyakorlatban kézzel végzik ezt a munkát még jónéhány évtizeden keresztül. Figyelemre méltó érvek És jött tovább az érvek halmaza. Az, hogy a gyomok és a kártevők Vegyszeres irtásával nemcsak az élősKOZELEDO TAVLATOK Gondolatok a mezőgazdasági termelés iparosításáról ködöket rémítgetjük, hanem a vetett növénykultúrákat is. S ha a vegyszerek alkalmazását túlzásba visszük, könnyen meglehet, hogy a kézikapagyárak mellett néhány raktárt is ber zárhatunk. Vagy például itt van a terv —. mondta. Nagyon papírszagú az, amelyik csupán az íróasztal mellett készül. Hiszen a legtöbb esetben csak a határban lehet meghatározni, hogy az illető dűlőben mikor, mit és milyen módszerrel vessenek. A betakarítás módját is csak az tudja előre és százszázalékos „pontossággal" megállapítani, aki nem tudja, hogy a mezőgazdaságban az időjárás általában nagyobb úr a tervezőnél, hogy a mezőgazdaságban a kapa vagy a kézikasza néha hasznosabb minden előregyártott irányelvnél, rendeletnél. Szóval, a mezőgazdaság sajátos törvényszerűségeit nem lehet rendeletekkel, határozatokkal ellensúlyozni — állította határozottan Józsi bácsi. A tervteljesítés is szóba került. Azért, mert szerinte is nagy a különbség az ipar és a mezőgazdaság között. A mezőgazdaságban nem lehet egy hó végi vagy egy év végi hajrával behozni, amit egyszer elmulasztottak. Például: próbálják csak mezőgazdasági üzemeink május végén vetni az árpát. Igaz, ezzel csökkentenék a betakarítási költségeket, csak éppen a jövedelem és a takarmányalap szenvedne csorbát. Ismert tény, hogy a mezőgazdaságban a vetésnél az agrotechnikai határidő be nem tartása bármelyik növénynél felére csökkentheti a hozamokat. Vagy például egy hétig ne etessük az állatokat, aztán hajrázzunk. Esetleg hagyjuk a gabonabetakarítást télre, akkor amúgy sincs sok munkája a szövetkezeti parasztnak. — Az iparban — sok Józsi bácsi így látja ezt — elég néhány gépet, vagy néhány munkást beállítani a munkába és az év eleji lemaradást az év végéig behozhatják. Addig szaporodnak az érvek, hogy a terv szerint már közeledő távlat, a mezőgazdaság iparosítása, egyre távolabbinak tűnt. Mert tény, ami tény, hogy valamennyi megjegyzésben van valami igazság. Ha a mezőgazdaság iparosítását a Józsi bácsikhoz hasonlóan értelmezzük, akkor valóban nehezen lenne valami a nagy tervből. Äm a felsorolt érvek minden igazságuk ellenére sem zárják ki, hogy 1970-ig az ipar színvonalára emelkedjen a mezőgazdasági termelés. Az em. lített érvek fontos tényezők ugyan a mezőgazdaság iparosításában, ezeknél azonban sokkal lényegesebbek körvonalazzák a terv megvalósulását. Lehetőség és szükségszerűség A mezőgazdas&g „iparosítását" mindenekelőtt az szükségessé, hogy ez is szerves része szocialista tervgazdálkodásuknak. A terv itt is törvény lett, azaz azzá kell lennie, hiszen iparunk nyersanyagának bizonyos részét a mezőgazdaság adja. És életszínvonalunk emelése is egyszerűen elképzelhetetlen a mezőgazdasági termelés fejlesztése nélkül. Ez népgazdasági tervünknek is lényeges része. A tervgazdálkodás feltételeit lényegében már a mezőgazdaság szocialista átszervezésével megteremtettük. A mezőgazdaságnak adott gépekkel többé-kevésbé a munkaerőhiányt is megoldottuk, ám a termelés színvonala a mezőgazdasági nagyüzemekben is a hagyományos, kisüzemi termelési szinten mozgott. S bár EFSZe,ink a 15 esztendő alatt sokat fejlődtek, mégis az az igazság, hogy a mezőgazdasági üzemekben a termelés és a szervezés jelenlegi színvonala távolról sem biztosítja azoknak a jelentős feladatoknak a teljesítését, amelyek a közeljövőben mezőgazdaságunk előtt állnak. Á mezőgazdaság „iparosítása" már azért is korkövetelmény, mert nélküle el sem képzelhető, hogy a falut közelebb hozzuk a városi élet színvonalához. A mai falu fiataljainak jogos óhaja ez, s ha nem teljesítjük, aligha számíthatunk arra, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges munkaerő-utánpótlást biztosítjuk és a szakkáder-problémát megoldjuk. De nézzük talán az ún. iparosítás megvalósításának fontosabb tényezőit. Említettük, hogy a mezsgyék összeszántásával csak a nagyüzemeket teremtettük meg és nem a nagyüzemi színvonalú gazdálkodást. A pár száz hektáros mezőgazdasági üzemben tulajdonképpen valamennyi növénykultúrát termesztették. Ezt az eddigi tervezési módszer is így követelte. Az utóbbi években azonban egyre gyakoribb, hogy a kisebb szövetkezetek nagyobb gazdasági egységekbe tömörülnek, s ha lassan is, de fokozatosan haladunk előre a termelés szakosításának útján. Ezzel párhuzamosan szinte termelő-kombinátokká alakulnak át a szövetkezetek. Amelyik például a sertéshizlalásra specializálódik, az a több ezer sertést teljesen gépesített épületben fogja hizlalni. Az állattenyésztés többi ágában is hasonló lesz a helyzet. így a két vagy többműszakos munka magától értetődően kialakul s a 8 órás munkaidő egyáltalán nem ássa meg a mezőgazdaság sírját. Felvetődik természetesen a munkaerő kérdése is: Hogyan biztosítjuk majd a két műszakot, mikor most egyre is alig futja. Erre már választ adtak a nagyhizlaldák. Kétezer sertést kevesebb ember gondoz, mint hagyományosan ötszázat. Bizonyító tények Már jónéhány tény bizonyítja, hogy a mezőgazdaság egyre rohamosabban közeledik az iparhoz. A komáromi járásban például nagyon szépen haladnak a szakosítás útján. A tehéntartás szakosítása ugyan lassúbb ütemű, de például a sertés és baromfitenyésztés szakosítását már a közeljövőben megoldják. A baromfi, mindenekelőtt a tyúktartás néhány szövetkezetben összpontosul, s ahol 10—15 ezer tyúkot tartanak, ott már természetesen kialakul az ún. „tojásgyár", hasonlóképpen, mint például a nagyhizlaldák esetében a „húsgyár". Az ilyen nagyarányú összpontosítás mind a tervező, szervező, és irányító munka, mind a termelési folyamat szempontjából ipari színvonalú tpvékenységet követel. S nézzük csak meg a xaverovi csibegyárat, az ivánkai tojástermelő nagyüzemet, vagy akár a tfeboiii és nagymegyeri nagyhizlaldát, illetve a Bajcsi Állami Gazdaság va. lóban ipari színvonalú istállóberendezését. A növénytermesztés területén természetesen másképp alakul a dolog, ám az iparosítás ott ís teret hódít. A szakosítás következtében jobb lehetőségek nyílnak a gépek kihasználására s állandóan fejlődő mezőgazdasági gépiparunk egyre jobban kielégíti az igényeket. De lényegében nem is erről van szó, hanem arról, hogy lényegesen megváltozik a tervező, szervező és irányító munka. Mind a tervezést, mind a szervezési és az irájiyítási munkát tudományos alapokra' helyezzük. A kereseti lehetőségeket illetően is egyre közelebb kerül egymáshoz az ipar és a mezőgazdaság. Mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetéből természetesen még nehéz arra következtetni, hogy néhány éven belül az ipari termelés színvonalárá emelkedik a mezőgazdaság. Ám, ha a tizenöt évi fokozatos fejlődésből következtetünk a holnapra, akkor minden megerőltetés nélkül állíthatjuk, hogy gyakorlati életünkben naprólnapra közelebb kerülünk ahhoz a távlathoz, hogy mezőgazdaságunk elérje az ipar színvonalát. HARASZTI GYULÄ ÜJ SZÖ 4 * 1384. november 19,