Új Szó, 1964. május (17. évfolyam, 121-150.szám)

1964-05-23 / 142. szám, szombat

Bemutatkozás... MIRŐL f R A NOVA MYSt Kollektív vezetés és személyi felelősség A

kollektív vezetés a párt, az állami szervek és társadalmi szervezetek irányftó tevékenységéinek egyik alapvető elve a szocialista államban. A kollektív vezetésről ezért érthetően sok szó esik. A Nová m y s 1 Idei ötödik számában František Hájek tollából cikket jelentet meg erről a kérdésről. A cikk a többi között hangsúlyozza: Amikor a kollektív vezetés elvéről beszélünk, nem azért tesszük ezt, hogy különféle módozatokban Ismételgessük, „ragozzuk" a kifejezést Nem elég azonban az sem, ha csupán egyetértünk ennek az elvnek a szükségességével. Többről van itt szó: a kollektív vezetés elvének nem formális, sokoldalú értelmezéséről, alkalmazásának legkülönfélébb módjairól, arról, hogy a legfontosabb ennek az elvnek a következetes érvényesítése, a fejlődés folyamatába való helyes beleillesztése. Gyakran úgy vélik, hogy a kollektív vezetés nem más, mint a személyi kultusz elleni harc formája, s egyben megelőzésének eszköze. Ez a kérdés leszűkítését jelenti, hiszen ez az Irányítási elv nem csupán a személyi kultusz ellenpólusa, s mindennemű leegyszerűsítése hibához vezethet. Ugyancsak félretett nézet az, amely szerint a kollektív vezetés csökkenti a vezető egyének felelősségét. Az ilyen nézet hibás gyakorlathoz vezethet, amelynek leleplezése annál nehezebb, mivel látszatra helyesnek tűnik. j A kollektív vezetés lényege A lényeget akkor leljük fel, ha megértjük: a kollektív vezetés elve elválaszthatatlanul összefügg a pártélet többi lenini normájával, nem különálló valami. Szükség azért van rá, hogy a céltudatos irányítás számára igaz értesüléseket szerezhessünk, a tudományos megállapításokra támaszkodhassunk, megállapíthassuk a tömegekhez való helyes viszonyt, fel tudjuk használni a tömegek tapasztalatait, aktivitását és kezdeményezését. Mint mondottuk, a kollektív vezetés nem önálló valami, s nem is „mindent megváltó" csodaszer. A pártirányítás Jelenlegi szakaszában a kollektivitás elve teljes mértékben az irányító tevékenységtől elvárt többi követelménytől függ. Ilyen követelmény a pártosság mellett elsősorban a szakképzettség és a szaktudás. Minden fokú párt- és állami szervnek saját hatáskörében autoritatívnak kell lennie, tehát k ép esnek a különféle társadalmi jelenségek sokoldalú elbírálására, arra, hogy a lehető legteljesebben fel tudja tárni a jelenségek mozgató erőit, és meg tudja állapítani azokat a tényezőket, amelyek a helyes megoldás szempontjából az adott helyzetben döntőek. Ebből is világos, hogy a kollektív vezetés nem csupán az „alulról" jövó Impulzusok kritikai elfogadása és osztályozása, esetleg egy-egy kérdés kollektív megvitatása. Akármennyire fontos az irányításban mindez, a kollektív vezetés elvét ezzel nem merítettük kl. A pártirányltásban a kollektivitás elve a párt eszmei egységét erősíti, egyik biztosítéka annak, hogy nem térnek el a marxizmustól, biztosíték ez a dogmatikus elhajlások, a szektásság, a revizionizmus és liberalizmus ellen. De ezt a szerepét sem tölti be a kollektivitás automatikusan, hanem csak akkor, ha az igazságot kereső vita elvtárslasan igényes, magas színvonalú, a kommunisták kollektívája eszmeileg erős. A kollektivitásnak feltételeket kell teremteni 'A kollektivitás fontos feltétele a párton belüli demokrácia és a vezetésnek a tömegekkel való színvonalas kapcsolata. Elengedhetetlen feltétel a tömegek aktivitása. A kollektív vezetés a demokratikus centralizmus alapján történik. Ott, ahol nincsen, vagy kevés a lehetőség arra, hogy az emberek kifejtsék nézetüket, ahol fennáll a veszély, hogy az ésszerű javaslat feledésbe merül, vagy elfogultan értelmezik —, ott nincsenek meg a kollektív vezetésre a Jó feltételek. Az, hogy a nem kívánatos Jelenségek még kísértenek, nem mindig csak a személyi kultusz maradványa. Helytelen jelenségekkel ott találkozunk, ahol a vezető dolgozók közül bírálatmentes légkör alakul ki, ahol talpnyalás, karrierizmus dívik, ahol a káder-, vagy bérpolitikát az ismeretség alapján folytatják, protekciózás van. Kollektivitásról még nem beszélhetünk, ha valamely kérdésről sok ember tanácskozik. Csak akkor van sző kollektivitásról, amikor ennek a „sok embernek" — a kollektívának — lehetősége nyílik az elvtársias nyílt véleménycserére, amelyben kikristályosodik a megoldás legjobb módja. A kritikátlanság azonban nem mindig születik a véleménycsere alacsony színvonalából. Akkor is létrejön, ha a kollektívát szűk, helyi, vállalati, üzemi, szövetkezeti érdekek vezérlik. Hibás döntés tehát szüle'thet akkor is, ha tartalmas, szakszerű a vita, de csak a kollektíva szemszögéből folytatják. Azonban nemcsak a kérdés megtárgyalásának demokratizmusa feltételezi a kollektivitást. Szükséges az Is, hogy a vitázók rendelkezésére álljanak a komoly elemzések, a tudományos megállapítások és álláspontok. A felületesség egyszeriben romba dönthet minden előnyt, amit a kollektivitás nyújt. , Pártunk alapszabályzatának 24. cikkelye leszögezi: „A pártvezetésnek a Központi Bizottságtól egészen az alapszervezetekig, a pártszervek és szervezetek tárgyalásainak és döntésének legfőbb elve a kollektivitás. A kollektív vezetés elvének érvényesítése a határozatok helyességének, a káderek helyes nevelésének és elhelyezésének elengedhetetlen feltétele, s biztosítja a párttagok széles körű kezdeményezését, mely a párt politikájának szellemében az egységes cél felé irányul. A kollektív vezetés elve semmiképpen sem csökkenti a személyes felelősséget a feladatok teljesítésében." Mi a helyzet a személyi felelősség terén? , „Senki semmiről nem dönt, senki semmiért nem felel" — sajnos elég gyakran halljuk még ezt a panaszt. Első pillantásra úgy tűnik, mintha a kollektív vezetés elve ellenünk fordult volna, mintha a szocialista demokráciába nem tartozna a centralizmus, mintha mindenki irányítana és senki, vagy csak a „kollektíva" lenne felelős. Az irányító tevékenységnek ez a rákfenéje nem küszöbölhető kl felhívásokkal, figyelmeztetésekkel. Józanul meg kell állapítanunk keletkezésének objektív okait. Választ kell találnunk a kérdésre: mennyi teret engedünk a személyi felelősségnek? Ügyelnünk kell arra, hogy a különféle utasítások és irányelvek rengetege ne kösse gúzsba a személyi felelősséget. Ennek egyedüli ellenszere, ha gondosan ügyelünk arra, hogy ne öregedjenek, ne avuljanak el az egyes utasítások, ökonómiai kapcsolatok, s ha már elvaultak, azonnal hatálytalanítani kell őket. Mert nem lehet egyidőben rendszabályokkal szűkíteni a jogkört és növelni a felelősséget. A felelősséghez megfelelő nagyságú jogkörre is szükség van. Itt valahol összezavartuk a fogalmakat. Hiszen a vállalatnak, a termelési folyamatnak nincsen kollektív vezetése — annak igazgatója van, egyetlen felelős vezetője. Ennek ellenére azt tapasztaljuk egyes hivatalokban, vagy üzemekben, hogy bizonyos világos és sürgető kérdéseket elodáznak, s azt hozzák fel: „meg kell még vitatni a dolgot, át kell gondolni ...". Nem ironizálhatjuk természetesen a Jogos törekvést, hogy a lényeges kérdésekben elhamarkodás nélkül, kompetens személyekkel való megvitatás után döntsenek. Ezt azonban nem értelmezhetjük úgy, hogy a kérdés kollektíva elé terjesztésével lerázzuk magunkról a felelősséget. A kollektív szervek az esetek többségében általános irányelveket hagynak jóvá. A párt politikájának helyi és egyéni viszonyokra való átültetése azonban nemcsak az alacsonyabb kollektív szerveknek a feladata, hanem ugyanolyan mértékben a vezető párt- vagy állami dolgozóké ts. Mindezek a dolgozók a párt általános irányvonala szellemében a saját szakaszukon személyesen valósítják meg a feladatokat. Itt véget ér minden kollektivitás. A mindennapi élet hozta feladatok megoldását kollektív döntésre bízni — abszurd gondolat. Nem feledkezhetünk meg a bürokratizmusról sem, amely a személyi felelősség érvényesítésének egyik legnagyobb ellensége. A döntéstől való félelem, az akták „átjátszása" a másik asztalára, a huza vona — mindez a személyi felelősség hiányáról tanúskodik. Ilyesminek a gyökerei a tudatlanságban, a szakképzettség hiányában rejlenek. Az állami apparátusban, a nemzeti bizottságokban az Ilyen bürokratikus ügyintézés oda vezethet, hogy apró-cseprő ügyeket a választott szerv elé visznek döntés végett, amikor azt az apparátus felelős dolgozójának kellene elintéznie. Ez végeláthatatlan gyűléseket eredményez, sok időt vesz igénybe, túlterheli a választott szervet, elvonja figyelmét a fontosabb kérdésektől. Gyakran ilyesmi azért fordul elő, mert egyes dolgozók saját döntésüket Jőváhagyottnak akarják tudni, másszóval — kezüket mossák. •A személyi felelősség és alkalmatásának képessége a vezető dolgozó képzettségének, tudásának gyarapodásával növekszik. Az olyan vezető utasításainak, döntéseinek van csak megfelelő súlya, aki tanulni képes mások tapasztalataiból, érzékenyen kitapintja az újat, az előre vezetőt, gyaparítja tudását, Ismeri a való helyzetet. Röviden: a tekintély a tudáson alapszik. Fejlődésünk szükségletei megkövetelik a szaktudás állandó gyarapítását, és ezen az alapon a lehetőségek megteremtését a személyi felelősség érvényesítésére. (v.) tamba költözött. Egyre több szanatórium tárja kl kapuit a hazai és külföldi vendégek előtt. Néhány éven belül Jáchymov ismét világfürdövé válik. A Rádiumpalotában már az idén sok külföldi gyógykezeltette magát, norvégek, svájciak, belgák és románok ... Az egyik gyógyteremben az Inhalátor radioaktív vízzel permetezi a páciensek arcát és fejét. Másutt radont inhalálnak. Ez a radon igen furcsa egy jószág. A rádium felbomlásakor keletkezik, és a veszedelmes alfa kisugárzásának az okozója. Lenn a bányákban nagy harcot folytartanak ellene — Itt viszont gyógyít. A radon — barát és ellenség egyezerre, csakúgy mint az uránl Az ügynevezett „skatulya-osztályon", a Jjrnól vásáron nagy sikert aratott mesterséges kéz a rádlumos tűket .tartalmazó dobozt a páciens beteg 'Jestrészére helyezi. A gyógyító hatású kis kazetta jó néhány órát marad ez ember testén. Ilyen besugáriist a betegek maximálisan kétszer kapnak havonta. Közben a lehetetlen Időjárást ragyogó napsütés váltja fel. Szívom magamba az ózondús levegőt, s egészen elfeledkezem arról, hogy Illenék elmennem még Boží Darra is, mert aki nem látta Boží Dart, az nem látta Jáchymovot sem. Valahol ugyanis olvastam, hogy, a Jác&ymQv]j.OZ tartozó Boží Darban, amely Csehország legmagasabban fekvő települése (ezer egynéhány méter a tengerszint felett), három érdekes elnevezésű akna létezik, a Szabadság-, Testvériség- és Egyenlőség- akna. A helyi nemzeti bizottság épülete előtt felülök a Boží Darba induló autóbuszra, és szorgalmasan keresem az Irőalanyomat. Űgy látszik, ezúttal nem lesz szerencsém. Mogorva, idős emberek ülnek a buszban, peckes tartásúak, mintha csak a Wehrmacht tisztjei lennének. Az autóbusz lassan kúszik fel a meredek partokon, Boží Dar felé. Amikor egy keresztútnál megállnak, a talpig feketébe öltözött szomszédomhoz fordulok, és udvariasan megkérdem, vajon Boží Darban vagyunk-e már. A kérdezett látható ellenszenvvel néz rém, majd gyűlölködve sziszegi: — Nem értek csehül. — Meglepetésemben nem tudok szóhoz jutni... Ekkor valaki hátulról ráteszi kezét a vállamra, és barátságos hangon, tört cseh nyelven mondja: — Ez Itten az abertami kereszteződés, a következő megálló már Boží Darl — Szomszédom most vasvilla szemekkel a beszélőre mered, még szerencse, hogy pillantásokkal nem lehet embert ölni. Boží Darban úgy Intézem a dolgot, hogy a barátságos idegennel lépek ki az autói[us?fe&L Bemutatkozom, óvatosságbői egyszerű turistának adom ki magam. Lehet, így többet tudok meg, mintha megmondanám, hogy újságíró vagyok. — Max vagyok, az egész háború alatt egyszerű bányászként dolgoztam, és most ls az vagyok. Útitársam magas, szikár ember, kopaszra borotvált fejjel, lányos kék szemmel. A kezel, akár a péklapátok, kora meghatározhatatlan, ötvennek is mondhatnám, de hatvan is lehet. Hangjában van valami rokonszenves. Rögtön beinvitálom a bolthajtásos vendéglőbe, amelynek falán önkényes restaurátorok értékes régi freskót festettek papagájszlnűre.. Mindenesetre megtudom, hogy Boží Darban valaha német választófejedelmek jártak és ez a hóval befútt, kihaltnak látszó apró település igen nagy hlrü ős gazdag bányaváros volt. A

FLASKÖ az asztalon, és én nylltán szegezem a kérdést Maxnak, meséljen valamit az uránról, olyat, amit az ember lexikonokban és kézikönyvekben nem olvas. Max kék szeme elsötétül, tekintete éles, mint a penicilus, de csak egy pillanatig. Ogy látszik, elég súlyosnak találtattam, mivel koccintásra emeli poharát, és meleg hangon mondja: — Látom, nincsenek ártó szándékai. Aztán beszélni kezd: Az esti homály belopta magát a falucska házai közé. Az utcák kihaltak, csak a tarkafedeles házak ablakai világítanak mint megannyi fénylő csillag. Amint azonban elmúlott az estebéd Ideje, a csendet léptek zaja veri fel. A falu lakosai a művelődési ház felé igyekeznek. Ma este a Je löltjükkel találkoz nak. Igaz, Agócs Bélát — akit a ke rületi nemzeti bi zottságba jelölnek — nem ma látják először. Mégis mindnyájan kíván csiak arra, hogyan képzeli el munká ját, ha június 14-én megválasztják. i * Agócs Bélát, a kövecses! mezőgazdasági mesteriskola igazgatóját nemcsak helyben, hanem a környéken is jól Ismerik. Több mint 10 éve tanító, s azóta sok diák hagyta már el az iskolát. — Földművescsaládból származom — kezdi el a bemutatkozást. — Mint gyermek és fiatal legény az apám földjén, a szövetkezet megalakulása után meg a közösben dolgoztam. Negyvenkilencben a választáskor tagja lettem a fülekpüspöki HNB-nek. Életében különösebb változás 1953ig nem történt... Akkor a járáson azt javasolták, jelentkezzék a féléves mezőgazdasági tanfolyamra. Tudta, hogy a földműveléshez ls nagyobb szaktudás kell, mint azelőtt. Néhány holdból több száz hektáros gazdaság lett. Ezért is fogadta el a javaslatot. Legalább behozza azt, amit fiatal korában elmulasztott. A zsélyi mezőgazdasági iskolában kitüntetéssel végezte el a tanfolyamot. Azonban az iskola igazgatójának javaslatán, hogy maradjon ott tanítani, meglepődött. Először azzal érvelt, hogy rá a lakóhelyén ls szükség van. Végül mégis belátta, hogy a szakemberek nevelése fontosabb feladat. Az iskolai munka és a kukoricával való kísérletezés minden szabad idejét lekötötte. Ennek ellenére talált rá módot, hogy kollégáival a szövetkezeti mintaiskolát is megszervezze. Fáradságuk nem volt hiábavaló. Előadásaikat a tagság nagy része látogatta és ez a termelés terén is hamarosan éreztette hatását. — Kövecsesre 1957-ben kerültem — folytatja Agócs elvtárs. — Tanítóként kezdtem. Csak 1961-ben lettem a mesteriskola és a tangazdaság igazgatója. Ezt megelőzően 1960-ban a HNB tagjának is megválasztottak. Az idén újból jelöltek. Nem ls tudom, mivel szolgáltam rá a nagy bizalomra... Agócs elvtársat szerény embernek Ismerik. Eddigi munkája, a tangazdaság eredményei bizonyítják, hogy a köz érdekéért mindent megtett. A múlt évben például tehenenként 2970 liter volt az évi fejési átlag, burgonyából pedig 165 mázsás hektárhozamot értek el, ami a környéken szép eredménynek számit. Van még egy másik dolog ls, amiről a Jelölt nem beszél. Annál többet a választók. Ez nem más, mint a tangazdaság naprágyi részlege. A múltban a naprágyi szövetkezet gazdasági eredményei évről évre rosszabbodtak. Hónapokon keresztül nem tudtak fizetni. Ekkor Agócs elvtárs azt javasolta, hogy a szövetkezetet csatolják a tangazdasághoz. A gondolattól sokan Idegenkedtek. A járáson sem nagyon lelkesedtek m Ml németek a balsikert pechnek, azaz szuroknak nevezzük. És ennek a kifejezésnek Jáchymov a szülőföldje, Ezüst helyett ugyanis a bányászok gyakran nagy mennyiségű, nehéz súlyú fekete kőre találnak, és bizony nagyon meg kellett dolgozniok, amíg az aknából a fekete köveket eltávolították. A Pech-blende volt a sikertelenségek okozója és aki ilyen fekete szurokkőre talált, annak pechje volt. Mindenki az ezüst után törte magát, — Aztán eljött az idő, amikor az elsőkből utolsók lettek, és az utolsók az első helyre kerültek — idézi az írást nagy komolysággal Max, s csupán kék szemének pajkos pillantása mondja, hogy bányász Ismerősöm vallásossága nem lehet túlontúl szilárd... — Most kutaszokkal és bányatele táró műszerekkel járnak a geológusok, hogy megtalálják azt a rengeteg meddő kőzetnek vélt szurokércet, amelyet az aknából kltallcskáztak és régi, beomlott tárnákba szórtak. A föld alatti uránércen kívül ezt a „meddő kőzetet" a leglehetetlenebb helyeken találják meg. Voltak Itt városok, mint például Boží Dar, amelynek főterét ilyen szurokkockákkal kövezték kl, Pfaffengrűnben pedig a bányászházak alapzatát is ebből é eltették.. érte. „Leromlik a tangazdaság" — ér« veitek egyesek. Agócs elvtárs azonban mindent jól átgondolt. Az érvek egész sorát felhozta. Végül is kijelentette: — Vállalom a felelősséget. A tangazdaság hírnevén nem esik csorba. Azóta egy év telt el. A tavalyi nyár bebizonyította, hogy Agócs Béla nem számította el migát. Míg 1962-ben Naprágyban 1400 liter, tavaly már; 2200 liter tejet fejtek ki tehenenként A gabonafélék hektárhozama 8,5 mázsával növekedett A kllenchektáros árpatábla pedig hektáronként 46 mázsát adott Gyufa sercen... Mélyet szippant cigarettájából, aztán újból beszélni kezd: — Iskolánkat az idősebb korosztály látogatja. Nemcsak ebből, hanem tapasztalatból is tudom, hogy a legtöbb helyen a fiatalok idegenkednek a mezőgazdaságtól. Ezért az a tervem, hogy a választások után körzetemben a fiatalokat, a CSISZ-gyűléseket gyak* ran felkeresem. — ??? — Hogy jó munkát végezhessek, a választóim segítsége is szükséges. Azt hiszem, közös erővel sikerül a fiatalokkal megszerettetni a mezőgazdaságot és a szövetkezet vezetőivel a fia* talok számára megteremtjük ez anyagi és a kulturális feltételeket. Másodpercnyi szünetet tart, majd folytatja: — Hogy Jó példával szolgáljak, at naprágyi részlegen ifjúsági munkacsoportot alakltunk. Mind a munkacsoport, mind a tangazdaság tapasz-* talatait szívesen átadjuk. Iskolánk ét tangazdaságunk kapuja nemcsak diákjaink, de a környékbeli szövetkezetesek előtt ls nyitva áll. Mindenkit szívesen fogadunk. ^ . ¥ * Véget ért a bemutatkozási gyűlés. Az emberek csoportokban Indulnak hazafelé. A kapuk előtt itt-ott még megállanak. A gyűlésen hallottakról és a jelöltről beszélgetnek. — Negyvenhárom éves, mégis a mezőgazdasági főiskolára készül — mondja valaki. — Meg kell hagyni, ért a mezőgazdasághoz — válaszol rá társa. Aztán ki-ki hazafelé indul. Későrö jár az idő. A házak ablakai elsötétülnek. Alszik a falu. Agócs elvt4rsék ablaka azonban még fényt szűr a sötétségbe. A képviselőjelölt gondolatait a holnap foglalkoztatja... N. J. Plzeň—Doubravkán e napokban befejezték a TO B B védjegyű lakóház prototípusának építését, amelyet jelenleg bárki megtekinthet. Képünkönj Az űj típusú lakások különösen a fiatal házaspárok nagy érdeklődésének örvendenek. • V' (B, Krajei — CTK — felvétele^ — Érdekes — folytatja az elbeszélést Max — hogy évszázadokon át éltek emberek a radioaktív klsugrás közvetlen közelségében, és mégsem ártott egészségüknek! Viszont lent a bányában mindent' megtesznek, hogy megóvják a bányászokat a radon okozta alfa-kisugárzások ártalmas hatásától.., Ezérí Járnak aknáról aknára az úgynevei zett léggömbös emberek, akiktől azi tán az üzem laboratóriumában az ori vosok és laboránsok átveszik a balonokat, és tartalmuk alapján megállapítják, melyik aknában veszélyes a kisugárzás. Max lassú tempóban űrltl poharát^ megtörli száját, s legyint egyet — A bányászok legnagyobb ellensége azonban nem a radioaktív kisugárzás volt, hanem az a vadnyugati aranyásőéletmód, amely az ötvenes évek elején a Jáchymovl bányák területén uralkodott, Alkohol, nők, alkohol és kártya.,. No de ennek már vége, AX feláll, búcsúzik, műszakra' • 1 megy, lehet, a Bratstvi, de az is lehet, hogy a Svornosť nevű bá-: nyába, hogy napvilágra hozza a szui rokércet, amelyből gyógyszert és atomenergiát lehet gyártani a béke nevében, a békés élet védelmére. Részlet a szerző Tegnap é< holnap között cjmfi ripuflkönyvébfil * • 1964. május 24. * ÜJ SZÖ 5