Új Szó, 1964. április (17. évfolyam, 91-120.szám)

1964-04-08 / 98. szám, szerda

HARC A TUBERKULÓZIS ELLEN Az Egészségügyi Világszervezet minden év április 7-én a szervezet megalakulásának évfordulóján egészségügyi világnapot rendez. A jelszó évenként változik aszerint, melyik betegséget, egészségügyi problémát tartja a világszervezet a legidőszerűbbnek. Az idén a tuberkulózis elleni harcra esett a választás. A világszervezetet nyomós okok késztették, hogy erre a kérdésre összpontosítsa figyelmét. Noha Európa egyes országaiban és Észak-Amerikában eredményes harcot folytatnak a gümőkór ellen, világviszonylatban még mindig komoly egészségügyi, szociális és gazdasági problémát Jelent. Az Egészségügyi Világszervezet rendelkezésére álló adatok szerint a világon legalább 15 millió ember szenved fertőző gümőkörban. Évente mintegy 2—3 millió új tbc-megbetegedést jegyeznek fel és a halálesetek száma körülbelül 3 millió. A gazdaságilag fejlődj országokról egyáltalán nincs statisztika. A kutatás azonban arra enged következtetni, hogy A LAKOSSÁG 1 SZÁZALÉKA SZENVED TUBERKULÓZISBAN, és 14 éves korig a gyermekek 70 százaléka fertőzött. Ez a vigasztalan helyzet a bennszülöttek rossz gazdasági körülményeivel magyarázható. A gazdaságilag fejlődő országoknak nem áll elegendő anyagi eszköz rendelkezésükre, hogy hathatós harcot folytathassanak a tuberkulózis ellen. Nincs pénzük gyógyszerekre, egészségügyi berendezésekre, és hiányzik az egészségügyi személyzet is. A nálunk egészen természetes diagnosztikai segédeszközök, mint például a röntgen, ezekben az országokban túlságosan költséges és technikai okokból elérhetetlen. Az egészségügyi felvilágosító propaganda, ami ugyan olcsó és hatásos, nehezen alkalmazható, mivel a lakosság többsége Írástudatlan. Védőoltásokat csak igen korlátozott mértékben adhatnak, mert a gyermekek nagy része fertőzött. A tuberkulózis azonban A FEJLETT ORSZÁGOKBAN IS KOMOLY PROBLÉMA. A kapitalista államok túlnyomó többségében az egészségügyi szervezet nem olyan jellegű, hogy valamennyi polgárnak lehetőséget nyújtana a tudomány vívmányainak komplex igénybevételére. A betegség-megelőzés, a szűrővizsgálat nem rendszeres, éppen ezért a fertőzésnek még sok ismeretlen forrása van. A tuberkulózis ma sem vesztett alattomosságából. A jelenlegi helyzetben bárki, bárhol megbetegedhet. 1962-ben Roosewelt asszony például egyike volt a tuberkulózis áldozatainak, pedig kétségtelenül mindent megtettek az egykori amerikai elnök özvegyének megmentése érdekében. A szocialista táborban következetes és rendszeres a tuberkulózis elleni harc. Hazánkban a tuberkulózis elleni harc egészségügyünknek az a szakasza, ahol az utóbbi években ÉRTÉKES EREDMÉNYEKET ÉRTÜNK EL. Ez egyrészt egészségügyünk fejlettségének, másrészt a lakosság Jó életszínvonalának köszönhető. 1958—1962 között az új megbetegedések száma 44 százalékkal, a járási egészségügyi intézetek tüdőosztályain nyilvántartott tbc-s betegek száma ugyanez idő alat 27 százalékkal, a halálesetek száma pedig 29 százalékkal csökkent. Különösen örvendetes, hogy hazánkban rohamosan apad a gyermek-fertőzések száma. A cvikovi, košumberki, Szlovákiában az abrahámi és trávnicai gyermek-tüdőszanatóriumokat betegek hiányában bezárták, és más egészségügyi célokra rendezték be. Csehszlovákia jelentősen hozzájárul a tuberkulózis elleni nemzetközi harchoz ls. A prágai orvostovábbképző intézet az Egészségügyi Világszervezettel együttműködve tanfolyamokat rendez a gazdaságilag fejlődő országok orvosai részére a tuberkulózis megelőzéséről, gyógyításáról és ellenőrzéséről. Az Egészségügyi Világszervezet megbízásából hazánkban végzett tuberkulózis-kutatások tudományosan megalapozott eredményei nemzetközi szempontból is igen nagy jelentőségűek. A tuberkulózis elleni harcban MÉG JOBB EREDMÉNYEKET ÉRHETNEK EL, ha az emberek — egészségesek és betegek egyaránt — nem becsülnék le a tbc-fertőzés veszélyét. Egyesek nem Jelennek meg a betegség megelőzését szolgáló tüdőszűrésen, pedig nem egy esetben ilyenkor derül ki a magát egészségesnek tartó személyről, hogy fertőzött. Könnyű lefolyású fertőzések esetén a betegek fegyelmezetlenek és az előírt Ideig nem szedik rendszeresen a gyógyszereket. Ennek következtében gyakoribb a visszaesés, és a legerősebb gyógyszerek ls hatástalanok maradnak. A tbc-baktérium ugyanis ahelyett, hogy megfelelően reagálna a gyógyszerekre, ellenállóvá válik. Miért az elismerés Hogy nyomban világos, érthető és indokolt legyen a cím, szükségesnek tartjuk így kezdeni az Írást: A somorjai Városi Nemzeti Bizottság vezetői mondták, hogy járási méretben is az élvonalbeliek közé tartoznak. Az elnök és a titkár egymás gondolatát kiegészítve újságolták: a szakbizottságok az elmúlt négy esztendőben jő munkát végeztek. A járás vezetői is azt mondták: ezért nemcsak dicséretet érdemelnek, hanem ajánlatos, hogy mások is tanuljanak tőlük. Mielőtt azonban tovább szőnénk a a mondanivalót, legyen szabad általánosságban néhány szót mondani a különböző szakbizottságok feladatköréről, hivatásáról. Ha a titkár szavaival akarunk élni, valahogy így fogalmazhatnánk meg ezt a gondolatot: ezek azok a szervek, amelyeken keresztül a dolgozók százai vesznek részt az irányító, szervező, népnevelő munkában. Azt mondtuk: Somorján a bizottságok jól dolgoznak. Eredményes munkájukat elismerő oklevél is igazolja. Ám most tegyük fel a kérdést: miért dolgoztak jól a somorjalak és másutt miért éppen ezen a téren találkozik az ember a legtöbb fogyatékossággal? Talán mindjárt azzal kezdhetnénk: a bizottságok munkája két dologgal függ szorosan össze. Az egyik az, hogy a nemzeti bizottságok tanácsától megfelelő segítséget kapjon és fordítva, felelősséget érezzen a hatáskörébe tartozó ügyek, problémák intézéséért. A másik fontos dolog, hogy ezekben a bizottságokban olyan emberek legyenek, akik szívüket, eszüket az ügy szolgálatába állítják, szakmailag is értenek a dolgokhoz. Somorján mind a két szempont érvényesül. A tanácstagok szakmai hozzáértés szerint elnökei az egyes bizottságoknak. Időnként a bizottságok munkájáról kötelesek beszámolni a tanácsnak, viszont a tanács ülésén elhangzott észrevételekről, javaslatokról, határozatokról értesítik munkatársaikat. Sikerült elérniük azt is, hogy az egyes bizottságok tagjai között hozzáértő szakemberek is legye nek. A bizottságok tevékenységének minél jobb érzékeltetésére említsünk meg néhány példát. Mivel az új szocialista ember nevelése s az ezzel összefüggő kérdések mindinkább előtérbe kerülnek, elöljáróban az iskolaügyi bizottság munkájáról szeretnénk egyet s mást elmondani. Lehet, hogy egy kicsit furcsán hat, mégis azzal kell kezdenünk a bizottság munkájának értékelését: sok fáradságunkba került elérni azt, hogy valamennyi Iskolaköteles gyermek rendszeresen látogassa az iskolát. Hiába, sokféle ember lakja Somorját. Olyanok is akik kevés gondot fordítanak gyermekeik jövőjére, olyanok Is, akik az tartják: csak a nevét tudja leírni a gyerek, akkor már megél. Más a véleményük azonban az Iskolaügyi bizottság tagjainak. Ök nem Így képzelik el a jövő emberét. Több esetben aztán részben a szülő szer-epét is el kell vállalniuk. Tudomásukra jutott például, hogy Rigó Sándorék gyermekei elhanyagolják az iskolát. Felkeresték a szülőket, elbeszélgettek velük. A szUlők hajlottak a szép szóra, maguk is belátták, hogy igazuk van a „vendégeknek". Nehezen értették azonban ezt meg a szabadjára hagyott gyerekek. Alaposan elszoktak már az iskolától, nem is igen vágytak vissza a padokba. Talán szégyelték is magukat pajtásaik előtt az iskolakerülésért. Nem volt más megoldás, a bizottság tagjai felváltva egy héten át minden nap elkísérték őket az iskolába. Az eredmény: ma már Rigó Sándor gyermekei rendszeresen járnak iskolába. Megtörtént azonban, hogy a szép szó nem segített. Geschvantner Pált például 100 koronára büntették, amiért gyermekeit nem járatta, illetve nem iratta be az Iskolába. Vajon helyesen cselekedtek? Igen, helyesen. A gyerekek érdekében ezt Is meg kellett tenniük. Kezdetben a szülők nehezteltek érte, de ma már ők is belátják: a bizottság tagjai gyermekeik érdekében cselekedtek. A közrendészeti bizottság munkájáról az elvtársak szintén elismerően nyilatkoztak. Többek között következetesen, céltudatosan kiizdnek az alkoholizmus ellen. Kezdetben szép szóval próbálták jobb belátásra bírni azokat, akiknél már rendszeressé vált a túlzott szeszfogyasztás. Amikor azonban a jó tanács, a pirongatás sem segített, szépen számbavették őket, névsorukat valamennyi italmérésben kifüggesztették és az alkalmazottaknak megtiltották, hogy szeszes itallal szolgálják ki őket. Nem mondanánk valót, ha most azt állítanánk, hogy ez az Intézkedés nem váltott kl bizonyos súrlódásokat. Ez azonban most nem lényeges. Fontos az eredmény: az, hogy azóta több családban helyreállt a béke. Több olyan ember szakított az itallal, akikről már azt hitték: menthetetlen. Megérte tehát a pillanatnyilag népszerűtlen intézkedés? Megérte és ezt azok bizonyítják, akiket már töröltek abból a bizonyos jegyzékből. Nem akarjuk most sorra venni a tizenegy bizottság munkáját, ennek nem volna sok értelme, mivel a legjobb esetben is csak egy-egy morzsányit tudnánk papírra vetni tevékenységük összességéből. Fontosnak tartjuk azonban, hogy a helyszűke ellenére Is néhány szót mondjunk még a népi ellenőrző bizottságról. Ez a szerv ma már igen népszerű Somorján. Megtörtént például, hogy Valentin Mária segítséget kért, mivel úgy gondolta: a járási építővállalat több munkát számlázott, mint amennyit igazában elvégeztek. Az ellenőrző bizottság szakemberek bevonásával felülvizsgálta az esetet és megállapította: a panasztevőnek igaza van. A kivizsgálás végső eredménye: Valentin Mária közei 2500 koronát vissza kapott. És ha ezek után a városi nemzeti bizottság és a szakbizottságok munkáját próbáljuk egy kalap alá venni: a négy esztendő munkája, eredménye jó bizonyítványt állít ki róluk. Hogy csak a szembetűnőbb dolgokat említsük. A város lakóinak örömére olyan óvoda épült, amelyben közel 150 gyermeket tudnak elhelyezni. Bölcsődéjük pedig kerületi viszonylatban is párját ritkítja. És miből építették? Az állam segítsége itt a somorjaiak szorgalmával párosult. A képviselőknek sikerült mozgósítaniuk a lakosságot. És miért sikerült? Egyrészt mert maguk is példát mutattak, másrészt, mert a somorjaiak belátták, amit építenek, azt maguknak, gyermekeiknek építik. És a park? Ez ma Somorja egyik büszkesége. Jólesik itt a pihenés. Vagy az új stadion? Sőt még a legapróbb emberkékről sem feledkeztek meg. Rövidesen számukra is elkészül a szép játszótér. Ám elég a dicsekvésből, csupán annyit még: amikor a város vezetői számot adnak tevékenységükről, bátran nézhetnek választóik szemébe. SZARKA ISTVÁN A széles nyomtávú vasútvonal építkezésének fiatal kotrógépkezelői ezekben a napokban vesznek részt az Építésügyi Minisztérium košicei tanulóközpontjában rendezett tízhetes tanfolyamon. Képünkön a tanulók egy csoportja. (Berenhaut felvétele — CTK) Újabb felajánlás Az Istebnél Kovohuty dolgozói a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója tiszteletére újabb felajánlást tettek. Vállalták, hogy a második negyedévben az önköltségéken 200 000 koronát és R83 kWó villamos energiát takarítanak meg. A teljes termelési tervet június vegéig több mint egymillió koronával túlteljesítik. H

a annak lehetőségeit; útját-mődját keressük, hogyan küzdhetJük le minél előbb gazdasági nehézségeinket, akkor nem túlzás azt mondani, hogy ennek az egyik legfontosabb feltétele a nemtörődömség, a felületesség, a közöny, a mi közöm hozzá, a nekem mindegy megnyilvánulásainak leküzdése, őszintén és nyíltan kell ezekről beszélni, mivel nemcsak gátjai a kibontakozásnak, a bajok és nehézségek megszüntetésének, hanem már eleve hozzájárultak keletkezésükhöz. Nem arról van most szó, hogy olyasfélét állítsunk, mintha minden bajért és rosszért csupán a nemtörődöm és közönyös embereket hibáztatnánk, s ezzel olyan színezetet adjunk a dolgoknak, mintha az irányításban, gazdaságpolitikánk kialakításában semmi hiba sem történt volna, bár a nemtörődömség, a hanyagság, a felületesség megnyilvánulásaival találkozhatunk az Irányítás egyes láncszemein is. Viszont éppen a Központi Bizottság határozatai tárták fel a vezetés és az irányítás hibáit, s történtek konkrét intézkedések a hibák fokozatos és mielőbbi orvoslására. Ám a dolgok leegyszerűsítéséhez, egyoldalúsághoz vezetne, ha minden hibát az irányítás rendszerében keresnénk, de behunyt szemmel mennénk el olyan jelenségek mellett, mint amilyenek a már említett nemtörődömség és közöny. Fontos és szükséges erről annál is inkább beszélni, mivel az ember mindennapi életében éppen e megnyilvánulásokkal és következményeivel ütközik öszsze, s okoz neki kisebb-nagyobb boszszúságot, kellemetlenséget és kárt. Kárt? Milyen kárt okozhat nekem, ha valaki, akit nem Is ismerek, közönyös és nemtörődöm, vagy rosszul dolgozik? Hiszen — folytathatnánk Nem lehet un kk özömbösek a gondolatmenetet — ha dolgát nem végzi jól, ha munkájában nemtörődöm magatartást tanúsít, akkor aszerint fizetik, és kész. ö látja kárát, nekem mi kőzöm hozzá? Látszólag valóban így van: ml közöm hozzá? Ám, ha jobban meggondoljuk, akkor viszont arra a következtetésre kell jutnunk, hogy megálljunk csak, hiszen nálunk, ha valami hiba van, ha valami rosszul megy, akkor annak kl látja kárát? Ki fizet rá? A gyár, az üzem? Az ám, de nálunk nincsenek kapitalisták, nincsenek gyár- meg üzemtulajdonosok, mi, a nép vagyunk a tulajdonosai a gyárnak Is, meg az üzemnek Is, meg mindennek. Hát akkor ráfizet az állam? Jó, ráfizet az állam, viszont nálunk az állam érdekei nem állnak ellentétben a nép érdekeivel, ellenkezőleg, a nép érdekelt kell, hogy szolgálják. Éppen ezért az üzem, a gyár, a vállalat meg az állam zsebe az én zsebem ls, már olyan értelemben az, hogy ha valamit jogtalanul kivesznek ezek zsebéből, az államnak olyasmit kell kifizetnie, megtérítenie, ami elkerülhető lett volna, akkor az enyém, a tiéd és mindannyiunk zsebébe is belenyúlnak, valahol és valami kicsivel mlndanynylunkat megrövidítenek. E

lmélkedés, elvont okoskodás az Ilyesmi, gondolják ós mondják most egyesek. Bizonyos tekintetben Jogos és Indokolt az Ilyen feltételezés, hiszen eléggé bonyolult dolog az összefüggéseket megtalálni és kimutatni az egyén és a társadalom érdekei között. Viszont az, hogy bonyolultak ezek az összefüggések, még semmi esetre sem jelenti azt, hogy az ember ne ismerje fel, s ne érzékelje őket, még hozzá a saját zsebén, a saját bőrén. Mert vegyük csak a nagyon is érzékeltethető példát. Helytelen volna olyasmit állítani, hogy a legutóbbi Intézkedések ne érintenék az emberek életszínvonalát. Az egyes húsféleségek árának felemelése a családok költségvetésében, keresetüktől függően, ilyen vagy olyan mértékben bizony érezteti hatását. Az üzemi étkeztetés, a lakbérrendezés mind olyan intézkedések, amelyeket a dolgozók — legalább is egy részük — megéreznek. Ezt tudják és érzik az emberek. Mit szeretnénk hát mégis e közismert dolgokkal érzékeltetni? Azt, hogyha a népgazdaságban, a nemzeti jövedelemben, a feladatok teljesítésében, az államháztartásban valami hiba van, és ha a dolgok nem úgy mennek és alakulnak, ahogy kellene, akkor azt Ilyen vagy olyan formában, kisebb vagy nagyobb mértékben mindannyian megérezzük. Mindez tény és valóság. Mondhatja-e hát bárki is ebben az országban, hogy ml közöm hozzá? Lehet-e bárki is közönyös, megvonhatja-e a vállát: nem az én dolgom? Nem az én ügyem, nem órint engem? Közömbösen, hidegen hagyhatja az embereket például az, hogy még a múlt évben is, sok termőföld megműveletlen maradt, nem adott termést, de egyes húsféleségek árát emelni kellett, mert kevés van? Megérezzük ezt mindannyian? Az iparban sok a selejt, amibe pedig drága anyagot, energiát, munkát öltünk bele. Ám honnan, miből, kinek a kárára, ki fizeti, kl érzi ezt meg? Mindegy lehet hát, hogy nem terem a föld, vagy hogy sok a selejt? A

zelőtt a kapitalista világban, ha egy gyáros üzemében rosszul mentek a dolgok, ha selejtet és hibás árut gyártott, s ha az ember nem volt sem alkalmazottja, akit a hibáért közvetlenül büntetett, sem vevője, akit bóvlijával esetleg becsaphatott volna, akkor az ember mondhatta: mi közöm hozzá? Nem érintette, és nem érdekelte az embert az sem, ha a sarki fűszeres tönkrement, mert ha ó rosszul csinálta a dolgát, ha rosszul gazdálkodott, akkor annak ő látta a kárát. Vagyis: azelőtt az apolitikus ember részben elhatárolhatta magát a történésektől, az ország politikai vagy gazdasági sorsától, ám ma? Akarva vagy nem akarva, minden ember sorsának alakulására így vagy úgy, jól vagy roszszul, de befolyással bír mások tevékenysége. Befolyással bír az is, ha azt mondom: mi közöm hozzá, mert a közöny előbb vagy utóbb bumeránggá válik, amely szükségszerűen viszszaüt. S a közöny, a nemtörődömség, vállrándító mí közöm hozzá semmit sem old meg, nem javítja kí a hibákat, nem teszi meg, ós nem végzi el azt, amit meg kell tenni, és el kell végezni. A nullával, a semmittevéssel egyenlő, ha bárki is azt mondja: hozzák rendbe a dolgokat. Hozzák rendbe, de: kik? Nem a tőkés vállalatáról, üzeméről, vagyonáról és érdekeiről van szó, hanem a miénkről, Ha az Idők folyamán — mert sokan elcsépelték a fogalmat — egyesek szemében meg is kopott a szó jelentése, még sem frázis, hanem a valóság: miénk a gyár, miénk a föld, miénk az ország. És mert a miénk, senkinek másnak, hanem magunknak tesszük azt, amit teszünk. Jól vagy rosszul, ezen van a hangsúly. Ezen van a hangsúly, mivel az évek hosszú során a miénk a gyár, a miénk az ország, az emberek tudatában olyan értelmezést nyert, hogy ebből csupán jó származhat. Ami Igaz is, de csak akkor, ha jól tesszük dolgunkat. Ám ha rosszul dolgozunk, ennek következményei kit terhelnek? Talán átháríthatjuk más valakire, gondolva és mondva, hogy a rossz munkának Igyák meg mások a levét? Nem, sajnos ilyesmit nem tehetünk, mert amit teszünk, magunknak tesszük, M

ilyen következtetéseket vonhatunk le az elmondottakból? Elsősorban és legfőképpen azt, hogy mindannyiunknak, akik ebben az országban élünk, kellőképpen tudatosítanunk kell: miénk az ország, miénk itt minden, miénk a munkánk gyümölcse ls. És mert miénk a munkánk gyümölcse, azon túlmenően is, hogy az embert munkája mennyisége és minősége szerint fizetik, elemi érdekünk, hogy amit teszünk, jól tegyük. Párosulnia kell azonban még mindennek azzal a felelősségtudattal is, hogy senki sem hunyhat szemet mások hibái, rossz munkája, felelőtlen magatartása felett. Nem lehetünk közömbösek mások tevékenysége Iránt, mert a következmény, a kár mindannyiunkat éri. Ez pedig már senkit sem hagyhat közömbösen. BATKY LÄSZL0 Ol S7-ň 4 * 1984. április 8.