Új Szó, 1964. március (17. évfolyam, 61-90.szám)

1964-03-28 / 88. szám, szombat

A megélénkült turistaforgcr lom tapasztalatai ® Mit lát­tunk a határon? • A tel­hetetlen kereskedő és a vé­/ tt állunk, kedves olvasóink a petríalkai vámházban az oszt­rák határon, hogy a megnöve­kedett határforgalom immár néhány hónapos tapasztalatairól tudósítsuk önöket. Az első napok láza elmúlt, az élénk jövés-menés határállomá­sainkon megszokottá vált, újságírót már keveset látni errefelé, annál több utazót. S ez örvendetes, ez in­kább megérdemli a figyelmet, mint az újdonság szenzációja annak ide­jén ... Amott egy vámőr szinte bele­bújik egy nyolchengeres Opel cso­magtartójába, itt egy határőr az út­levélbe pecsétet üt. Vidám társaság nevetése hangzik a vámház előtt ál­ló gépkocsiból... Egy moped minia­tűr motorja berreg a sorompónál — ejnye, kinek volt kedve ilyen hófú­vásban ekkorkácska járművel neki­vágni külföldi útnak? Pénz csörren a borítékban — az Állami Bank tiszt­viselői itt a vámházban schillinget, koronára váltanak be. Egy vadász­kalapos látogató körülnéz, mintha még valamit el akarna Intézni, majd a határőrhöz jordul: „Das geht schnell... noch etwas?" Nein, al­les ist erledigt, willkommen in der Tschechoslowakelŕ — szalutál a ha­tárőr ... Igen, kedves olvasóink, üd­vözöljük a külföldi vendégeket Cseh­szlovákiában! Ezen az egyetlen közúti határállo­máson át hat-hétszáz látogató érkezik naponta, szebb Időben ezer, ezeröt­száz gépkocsi ts áll sorompóink előtt... Leegyszerűsített ügyintézés, gyors vámvizsgálat, azonnali pénzbe­váltás ... Mielőtt becsapja kocsija ajtaját uram, Itt egy műsorfüzet, ezt Játszák ma Bratislavában... Erezze jól magát... Igen. erre. Felmegy a sorompó. Ez már Csehszlovákia. Turisták Helyszíni tudósításunk nem lenne teljes, ha nem mutatnánk be néhány vendégünket. Kik ők? Milyen embe­rek? Miért jönnek? Hogyan érzik magukat nálunk? Maradjunk még az osztrák hatá­ron. A vámház előtt egy 1300-as Fiat fékez. Két hölgy a kocsiban marad, a vezető kiszáll. — Szabad érdeklődnöm látogatása céljáról? — Jót szeretnék mulatni, — Foglalkozása? — Biztosító intézet műszaki tiszt­viselője vagyok. — Ismer valamilyen jő szórakozó­helyet nálunk? — Hogyne, a Devlnf. Már Jártam ott, nagyon jól éreztem magam. Most másutt is megpróbálnám... Sötét Mercedes, elegáns vadász­ruhás, mosolygó, ősz hajú úr. A vám­őrökkel lekezel, régi ismerős. A ko­csi hátsó ülésén vadászfegyver. — Terepszemlére jövök. Ősszel le szeretném puffantani a muflont. Meg kíváncsi vagyok, mi a helyzet a med­vékkel ... Kitűnik, 15 000 dollárért egy mu­flont és néhány medvét nevelnek számára erdeinkben. Jő szerencséti Volkswagen. Tetején sítalpak, ben­ne sportruhás emberek. Meglepően jól beszélnek csehül. — Innsbruckot megpróbáltuk, most az Alacsony-Tátrára vagyunk kíván­csiak ... Jó utat, kellemes szórakozást, érez­zék magukat jól nálunkl Rokonok Fülvédős sapka, sok szvetter, vé­kony lódenkabát. Hátán sovány háti­zsák. Idősebb ember, segédmotoros kerékpárja a vámház előtt áll. A bank tisztviselője felszólítja: — Turista-vízumhoz ötven schil­linget be kell váltania... — Megnézem ... Előveszi pénztárcáját, kotorászik benne, kiszórja a tartalmát..,. Nyolc schilling hetven, semmi több... — Hagyja bácsi, mintha megtörtént volna — és már üti a pecsétet. — Köszönöm... Tudják, hogy van az, minek vinnék p.énzt magammal innen a szomszéd Haimburgból Köp­csénybe a bátyámhoz? Este jövök is vissza. Felhajtja gallérját, szemébe húzza a sapkáját, s vékony hangú masiná­ján neki vág a havas útnak. Még egy moped. Fiatalember, szin­te még gyerek. De a szájában ciga­retta, szűk nadrág, hegyes cipő. Az egyenruhák láttára nagyon illedel­mes. — A nagymamám és a nővérem Itt lakik, két napig maradok náluk... — Nem fagy meg ezen a mope­don? — Hatvan kilométer, az is valami? Egyébként a haverok kocsin jönnek, de én nem fértem be... — és oda­áll a fényképező gép lencséje elé. Képaláírás: Josef Habenitz 17 éves autószerelőinas. Jó utat Pepi, a ka­nyarban vigyázzl Nagy vörös társasgépkocsl. Rend­szeres járat minden szombaton a Bécs— Bratislava vonalon. Idős hölgy, közvetlenül a sofőr mögött: — Nagyon Izgatott vagyok, huszon­öt éve nem láttam a nővéremet... — Még mond sok mindent afeletti örömében, hogy már végre Itt van, de sajnos életrajzírásra nem ren­dezkedtünk be... Fiatal szép asszony a jobboldali ablaknál. — Bécsből? — Igen, Bécsben voltam látogató­ban. Egyébként az Egyesült Államok­ban élek. Ha már ilyen közel vagyok, gondoltam, benézek a bratislavai ro­konokhoz is... Olajzöld Opel. Óriási csomagok. Csokoládé, konzerv, száraz leves­zacskó, sok igen szép doboz. A vám­őrök nyitogatják a dobozokat. Üre­sek. Minek ez? — Gyerekeknek játszani. Nézze, milyen szépen lehet kétfelé nyitni.,, — A csokoládéért 123 korona vá­mot fi7et, — Tessék — és leszámolja. tapos, sárga Citroen. Fekete hajú hölgy, szlovákul Igyekszik beszólni, de németül jobban tud, végül kitűnik, hogy magyarul is társaloghatunk. — Ö, én már harmadszor járok Itt, amióta ilyen egyszerű. Jaj, alig ismertem rá Pozsonyra. Az a renge­teg új ópüiet, az ember azt se tud­ja, hová nézzen. Nagyon tetszik itt. Jő utat hölgyeim és uraim, boldog viszontlátást rokonaikkal! A kik az egészet félreértették ť Hetvennégy pár nylonharisnya, két­ezer korona készpénz. Áruháznyi „olasz kabát" az autó ülése alatt. Üzlet. Schillingből olasz kabát, olasz kabátból korona, koronából cseh üveg, cseh üvegből Ismót schil­ling, de jóval több. — Foglalkozása? — Kereskedő .., — Értem. Dugót nylonharisnyák, női nylon­holmi. Ha nyíltan vinné, aránylag csekély vámmal megúszná. De vám­ra való aligha akad, vékonypénzű a fiatal delikvens. — Akartam egy jót mulatni.., A lányoknak tetszik az ilyen holmi.. — Foglalkozása? — Diák... Í— Értem. ,..Sok szerencsét — de az Ilyen esetekben vámőreinknek! Hogyan tovább? Míg a könnyített határforgalom első heteiben a szombat-vasárnapi átkelők száma 4500 körül, mozgott, az utóbbi Időben napi 7—800 személy lépi át Ausztriából a határt a petr­žalkai sorompónál. A csökkenés csak látszólagos, mert most már nemcsak szombat-vasárnap, hanem a hét min­den napján érvényes az átkelési en­gedély. A forgalom egész héten egyenletesen zajlik. Szép időben azon­ban ugrásszerűen megnövekszik a tu­risták száma. Ezt a vendéglátóipar figyelmébe ajánljuk. A formalitások egyszerűbbek, mint az akció kezde­tén (például a gépkocsiengedéllyel kapcsolatban). A pénzbeváltás egy banktisztviselő újítása alapján jelen­tősen meggyorsult — borítékban le­számolt, ötven schillingnek megfelelő koronát minden számolgatás nélkül átnyújtanak. Számolni lehet az ügy­kezelés további gyorsulásával. Terv­be vették a határállomás kibővítését — a vámház előtti térség fedett lesz, több sorban állhatnak be a kocsik, öt Indulhat egyszerre. Sokan már itt a vámházi szükség megállónál szívesen vásárolnának valamit — egy Tuzex-fiók bizonyára szép forgalmat bonyolíthatna ie itt is. Kétségtelenül növelné a forgalmat a régi Bratislava—Bécs villamos vo­nal felújítása. A csehszlovák olda­lon a sínek épek, sajnos az ausztriai szakaszon feltépték a vágányokat. Az Ausztriából érkezők 90 százalé­ka rokonlátogatásra jön, 10 százalé­kuk turista. Ezen az arányon javí­tani kellene a turisták javára — ez pedig mindenekelőtt a vendéglátó­iparon, természeti szépségeink jobb kiaknázásán és nem utolsó sorban a jobb reklámon múlik. A ma gyar határ on Zsebre vágjuk a jegyzetfüzetet, be­gyújtjuk a Volgát, s irány: a komá­romi híd. Az első tájékozódás meg­győz róla, hogy az átkelők összeté­tele itt éppen az ellenkező — 10 százalék rokonlátogatás, 90 százalék turista. Éppen fordítva képzeltük. Egy hivatalos ügyben hazatérő ma­gyar őliampolgár meglepődik a szi­gorított vámvizsgálaton. Nem először jár nálunk, sosem csempészett, még­csak ilyen szándéka sem volt, s ezért kissé talán sértőnek is tartja a dol­got. A vámőröknek nem feladatuk a magyarázkodás, tartson hát velünk elvtárs, nézzünk körül együtt. A vámőrök számára van itt egy szolgálati helyiség, egy kisebb he­lyiség és egy reprezentációs szoba. A reprezentációs és a kis helyiség mennyezetig teli szilonholmlval, gu­— Gyerekek, ott három mázsa sza­lámi lóg a vámházbanl Mi ez? Kinek használ az Ilyesmi? Hogyan jutottunk idáig? Hát ez a turistaforgalom? Az áldatlan helyzet o kozói Szép nagy bőröndök. Belülről azon­ban valamivel kisebbnek tűnnek. Persze — dupla fenekűek. Bennük: három Spartakra való pótalkatrész. Nagyfrekvenciájú égők. Egy másik kettős fenekű bőrönd: Rizs, borotva­gépek, 840 darab zsilettpenge. Egy gépkocsi ajtajába beépítve: negyven melltartó, halom szilonholml. Kinek viszi? „A feleségemnek". Van hu­morérzéke. Ezek csempésze^, Ilyesmivel min­den határon számolni kell. A baj konypénzű diák közös gon­dolata Aki fegyverre! jön ::; medvét visz haza • Egy anyóka ráfizet a köz­hangulatra ® Turisták, lá­togatók és „turisták"? fél négy... A... A város központját láttam. Szép, szép... — Múzeumot, műemléket, a komá­romi várat látta? — Dehogy, dehogy a város köze­pln Inkább boltok vannak... Értem, értem. A turistaforgalom azért csökken szombat-vasárnapen­— Dobsinán már voltatok? Gyerünk oda, az szép lehet... másutt keletkezett. Természetessé, úgyszólván közhangulattá vált, hogy a könnyített turistaforgalom a leg­jobb alkalom a „kölcsönös Illegális külkereskedelem" lebonyolítására. Ami Itt olcsóbb, azt turistaútievéllel felszerelt emberek itt szerzik be, ami od iát olcsóbb, azt ott. Ha egy nagy­pénzű „ketyasz" ráfizet az ilyesmire — úgy kell neki. De a közhangulat­nak egyszerű emberek Is áldozatul esnek. Szinte divattá vált, hogy a vi­déklek a bevásárlásokat nem a legkö­zelebbi városban, hanem a legköze­lebbi határon túli üzletben eszköz­— Üveget, vagy porcelánt kíván aszonyoro? Szép emlék lesz... ^ ..... ...V^-'V:.V\ . - -••.. «-•' • ­pepi mopeden siet a nagymamához, a nagypénzű turista meg Opel Re­kordon — világot látni. (Tóth A. és CTK felvételei). mtcslzmával, ágyneművel, zsebken­dővel és tornacipővel. A szolgálati helyiség falánál ugyancsak csomagok sorakoznak. — Feltartoztatott áru — mondja a vámőr, de több ideje nincsen, mert egy érkezőnek nyomtatott röpcédu­lát ad, amelyen a szívélyes fogadtatá­son kívül ott áll azoknak az áruknak a jegyzéke Is, amelyek nem kiviteli cikkek, s ezért nem szállíthatók kül­földre, csak a kerületi vámhivatal engedélyével. A többi vámőr szorgosan csoma­gol, mintha mindannyian kereskedő­segédek lennének. Csomagolópapír, spárga — ez az egyik művelet. A to­vábbi kezébe kerül — ő ír a leg­szebben — címet kanyarít a csomag­ra. A harmadik a kísérő szelvényt tölti kl. — Ez a szolgálati feladatuk? — Dehogy, brigádmunka. Pedig éj­szakai szolgálat után vagyok, a ku­tyafáját... A vezetőtől a segéderőig mindenki csomagol, kötöz, címez. Minek? Aki kivitelre nem engedélyezett árut akar átvinni a határon, az itt hagyhatja csehszlovákiai rokona címét, s az árut annak visszaküldik. Akinek nin­csen rokona, itt letétbe helyezheti, s a legközelebbi látogatásakor vísz­szakapja,- visszaviheti az üzletbe, ós mást vehet. Napi 8—900 ember kb. 30 000 korona értékű árut hagy Itt. A magyar oldalról vámőr érkezik. lik. Ez váltotta kl a szigorított vám­vizsgálatot. Az eredmény: A néni e lájul Vett 12 méter ágyhuzatot. Beletette a táskájába, de fölötte ősszevarta a bélést. Ez lett a veszte. Ilyen egy­szerű trükkre minden kezdő vámőr rájön. Csempészési kísérlet, az árut lefoglalják. A néni elájul. De úgy, hogy ne üsse meg magát. „Jaj iste­nem, az uram egész havi keresete ráment, beleölöm magam a Dunába". — Olvasta, nénikém, ami a figyel­meztetésben áll? — Dehogy olvastam, lelkem. — Akkor mórt rejtette el? — Hát, a biztonság kedvéért... Jól megtermett asszonyság Jön. De jól néz ki asszonyom! Hová valósi ez a szép, sokszoknyás viselet? „Ide, Szőny mellé". De a népművészeti ele­mekben a modern idők Is nyomot hagytak: az alsószoknya tíz méter ágyhuzatból van összefércelve. Ha sikerül átvinni, száz forintot megtakarít, Ha nem, háromszázat ve­szít. Érdemes? Pirospozsgás vidéki asszony. — Rokonláíogatáson volt Csehszlo­vákiában? — Dehogy, senkim sincs Ideát, én turista vagyok ... — Aztán mi szépet látott, mennyi­re futotta az Időből? — Hát idő kevés volt, kérem, ma délelőtt Jöttem, most meg mégcsak ként, mert akkor a városi „műem­lékek" zárva vannak. Aki rátap int a l ényegre Egy férfi, három nő, egy gyerek készülődik a vámvizsgálatra. Első pillantásra nyilvánvaló, hogy család. Bizonyára rokoni látogatáson voltak. Látja ezt a vámőr is. Nem sokat te­ketóriázik, üti a pecsétet. Megpil­lantja a sáros cipőt a táskában, rá­néz a fiatalasszony lábára. Persze, az újat felvette. No, sebaj. Viszont­látásral Mielőtt visszatérnek, megállítjuk őket egy pillanatra. — Igen, rokonoknál voltunk, na­gyon Jól esett a viszontlátás — mond­ja Takács Imre, a családfő. — De ta­nulságos ls volt a látogatás, jártuk az üzleteket is, hogyne jártuk volna. Megfigyeltük az árakat ls. Most lát­juk csak Igazán, mennyit keresnek rajtunk egyesek. Olyan huszonhat koronás holmit láttam, amit nálunk az „élelmesek" száztíz forintért árul­nak. Hogy a..'. Ha ezek miatt szi­gorítanák a határforgalmat, ml, a rokonlátogatók és a becsületes tu­risták fizetnénk csak rá... A szívünkből beszél Takács elvtársi Távolab b a határtól Gyönyörű új szálloda fogadja a lá­togatót Rozsnyón. A gömöri hegyek alján festői táj közepette autocam­ping. Ki ne nézné meg Krasznahorka várát? Vagy azt a helyet, ahol Má­tyás király a főurakkal kapáltatta meg a szőlőt? Turistaparadicsom. Komárom. Üj szálloda, az Európa várja a látogatókat. Nagy Dezső elv­társsal, a szálloda Igazgatójával be­szélgetünk. — 'interhotel leszünk rövidesen. De így Is minden igényt kielégítünk. A legjobb pincérek dolgoznak ná­lunk, ráadásul érdekeltek a jobb kiszolgálásban. Egyébként győződje­nek meg maguk. Meggyőződünk. Csak a legjobba­kat mondhatjuk. Tévedésből egy sör­rel többet mondunk be a pincérnek, s ő figyelmeztet... Kétnyelvű étla­pok, ízletes ételek, előzékeny kiszol­gálás, a személyzet minden egyes tagja legalább két nyelven beszél.., Itt valóban jól érezheti magát a leg­igényesebb külföldi látogató Is. » • • Tájaink szépsége, korszerű, egyre Javuló vendéglátóiparunk, ritka mű­emlékeink, s nem utolsósorban az itt élő rokonok tárt karokkal fogad­ják az érkezőt. A kormányok a le­hető legnagyobb engedményeket te­szik, hogy a kölcsönös turistaforga­lom, a rokonlátogatások útjából min­den akadály elháruljon. Egy akadályt azonban — a haszonlesésből, a csak Idézőjelben írható „turisztikából" eredő nehézségeket a határon — maguknak az embereknek kell el­hárítaniok. Mert nagyon nehezére esik a növekvő határforgalom láttán örvendő embernek kimondani: nem egészen így képzeltük. VILCSEK GÉZA ÜJ SZÖ 6 * 1984. március 2S?

Next

/
Oldalképek
Tartalom