Új Szó, 1964. február (17. évfolyam, 32-60.szám)

1964-02-29 / 60. szám, szombat

Miért halt meg llse? Az „ordító halálfej" és az „ör­dögsziget asszonyai" • Lélek­ölő filmek a bonni államban A 16 éves llse Nofket, az egyik hamburgi gimnázium tanulóját szorgalmas diáknak, ábrándozó kislánynak Ismerték, özvegy any­ja ügyelt rá, mint a szeme fényé­re. Sok bajt vészeltek át együtt és a háború utáni évek nehézségei nyomot hagytak a gyermek gyenge Idegrendszerében. llse az utóbbi hetekben gyakran felriadt álmából. Rémképek üldöz­ték: egyszer valamilyen halálfej, máskor meg egy hulla. Más alka­lommal a „hosszú karmú halál ül­dözte őt az „ördögszigetekről". Tanárai is észrevették, hogy valami nincs rendben, s azt tanácsolták llse anyjának, fordul­jon ideggyógyászhoz. Mielőtt Nof­kené követhette volna a pedagó­gusok tanácsát, llse nagy adag al­taót vett be és örökre elszende­rült. Álmatlan éjszakáinak, rémláto­másainak titkára csak a tragédia után derült fény. Egyik könyvében mozireklámokat találtak. Íme ízelítőül négy film: Az ordító halálfej titka. Oj fan­tasztikus rémtörténet. Hátborzon­gató és észbontó kalandok 16 éven felülieknek. Az ördögsziget asszonyai. Hihe­tetlen kalandfilm, ebből a pokolból nem lehet megmenekülni. 16 éven felülieknek. A hulla koktélja. Felderíthetet­len bűntett. Lélegzetelállító törté­neti Vasárnap meghalsz. Megrendítő történet. Nincs irgalom. Mindent felülmúló cowboyfilm. Ennyit a mozireklám. Csoda-e, ha csupán a ludwigsburgi járásban egy év alatt 7067 bűntettet és 80 öngyilkosságot vagy öngyilkossági kísérletet könyvelt el a rendőrség? (A Za rubezsom nyomán). Az ^.európai tigris", ártalmatlan Výchylovka, a kysucal fa­lucska tartja az elsőséget az „európai tigris" — a hiúz fog­lyul ejtésében. B o h d a n M1111 e r főerdész egy év alatt háromszor értesítette a brati­slavai állatkertet: fö f fenek át­venni a fogságba eftett hiúzt. A legutóbbit a múlt héten fog­ta. Képeinken a „drámai" ese­mény néhány mozzanatát örö­kítette meg J. Vlach bratislavai fényképész. Az eltűnt idők nyomában Í A ""tt "™ a l A nagy folyó méltósággál hömpölyög a rónán. A Csal­lóközt füzesek susognak, sóhajtoznak. Vad kurjantások verik fel hirtelen a csendet. Lovak nyihognak, lánc csö­rög, nagyokat csobban a folyó vize. A száz pár ló eről­ködve vontatja a testes uszályt, a bürkö s hajót, amely Ausztriába szállítja a szerb, meg a magyar gabonát. Vajka alatt révbe vontatják a nagy tákolmányt, s a lo­vakat kicsapják a gyepre. A hajcsárok, gabonakereske­dők bemennek a faluba, ahol már nagy az izgalom, sza­ladgálás. Gyerekek sipítják, férfiak rikoltják: — Itt vannak a bürkösökl Megjöttek a hajósok! Valóságos vásárt csapnak ilyenkor. Az árusok sátra leörül tolong a legtöbb ember. Nagy a zsivaj, hiszen az árusok fennhangon kínálják portékájukat. Szűcsök, var­gák, ötvösök, szíjártók és más céhbeliek sátoroznak szerteszéjjel. De a legtöbben mégis csak a csizma­diák vannak. Nekik áll most a vásár, mivel náluk vá­sárolják a bürkösök lábbelijüket, a híres somorjai vízi­csizmát. A csizmadiák sátra körül egymás lábára hágnak az emberek. A hajósnép válogat vagy szemét hizlalja a so­morjat mesterek remekein. Aztán alkudozni kezdenek. Se vége, se hossza a szószaporító huzavonának, esküdö­zésnek, cifra káromkodásnak, ami végül is parolázással, fejeződik be. A régi feljegyzések a dunai hajósoknak tulajdonítják a messze földön híres-neves somorjai csizmadia ipar kifejlődését. Annyi bizonyos, hogy egy-egy bürkös hajó népe száz, kétszáz pár csizmát is vásárolt. A vízicsizma eltért a közönségestől. Hasonlított a halászcsizmához, amelynek le lehetett tűrni a szárát, s ha úgy hozta a szük­ség, térden felülre lehetett húzni. Természetesen vízhat­lan volt, hiszen a gabonaszállító hajókhoz tartozó hajcsá­roknak gyakran a folyóba kellett gázolniuk. A somorjai levéltár megsárgult céhlevelei bizonyítják, hogy a dunamenti csizmadia mesterség több, mint félezer éves. Somorján nagy hagyománya volt a csizmadia mester­ségnek — mesélik a régiek. A többi céh mellett, — mint az ötvösök, szűcsök, szíjártók — a csizmadia céh is jelen­tős szerepet töltött be. Némely adatok szerint már 2405­ben Zsigmond király uralkodásának idején is voltak csizmadiák Somorján. Am az 1672. évi összeírás már megemlíti a csizmadia céhet a harmincegy más céh mel­lett, amely Somorján működött. Az Idők folyamán a csizmadiamesterség nagyon elter­jedt, úgyannyira, hogy majdnem minden harmadik ház­ban volt egy csizmadiamester. Árujukat leginkább a vá­sáron adták el, bejárták vele az akkori Magyarország területét. A dunai hajósok ts sok csizmát vásároltak a somorjai mesterektől, akik a hajósoknak különlegesen magasszárú, vízálló csizmákat készítettek. Még e század elején ts sok csizmadiamester működött Somorján, de ma már teljesen kiveszett ez a mesterség. A csizmadiák napja végérvényesen lehanyatlott. Már csak a somorjai múzeum ad hírt a hajdani híres csizma­diákról. A csizmadiák céhjelvényei, a miniatűr csizmák remeket ott láthatók a múzeum porlepte üvegszekrényé­ben és csendesen regélnek a mai fiataloknak. Piros sza­lagra hímzett név vonja magára az ember figyelmét: „Gasparics János, 1874". Az aranyszínű betűk felevelení­tik a múltat: „Ötvenedik Jubileuma alkalmából megemlé­kezésül. A somorjai csizmadia-ifjúság." Hajdani híres mestert ünnepeltek. Vajon mennyi nyugszik az árnyas somorjai temetőben? Ma már a csizmás ember is olyan ritka Somorján, mint a fehér holló. Korunk kinőtt a csizmából. De azért még néhány évvel ezelőtt éltek öreg csizmadiamesterek a vá­rosban, habár évek óta nem folytatták mesterségüket. Annak idején felkerestem az egyiket, a hetvenöt éves Barát János bácsit. Kék szemű, szikár öregember volt. Amikor mesterségéről beszélt, szeme teleszaladt mosoly« lyal. Elmondotta, hogy régen különös, mondhatnánk furcsa rendszabályokat hoztak a csizmadiák. Például nem lehe­tett mester az a segéd, akt el nem készítette e g y hu ­zamb a n a remeket. A többiek azalatt iszogattak az új mester dicsőségére, no meg a zsebére. A csizmadiák pálcával Jártak az utcán. Ez kötelező volt. Aki pálca nélkül járt-kelt, azt beparancsolták a céh­hez és megbüntették. A büntetés néhány liter bor volt. Nem csodálatos tehát, hogy a csizmadiák részegesek lettek. Egyébként a mesterség Jól jövedelmezett, sok pénzt hozott a konyhára, Jutott hát borra, pálinkára. Idő­vel a csizmadiák jórésze módos polgárrá lett. Evekkel előtte még három csizmadiamester élt So­morján: az említett Barát János és testvére, Barát László, valamint Varga Imre. Már abban az időben is öreg em­berek voltak, akik régen ültek a háromlábú széken. A többiekről, — akik Szent Mihály lován vágtattak el az örökkévalóságba — már csak az emlék regél. Elporlad­tak a kezek, amelyek valaha csizmakölteményeket reme­keltek, és szívük ott dobogott ujjaik hegyében. -des­RIADALOM a Via Cassián 1800 éves kőkoporsót találtak Ró­mában 0 Ki volt a „fanciulla" (kislány)? Nemrégen az épülő Róma peremén, a Via Cassia mentén különös tárgyba ütközött az alapásó kotrógép. Egy ró­zsaszínű kőkoporsó került elő a föld­ből. A megriadt munkások először bűntényt sejtettek és a leletet beszál­lították a rendőrségre, mely szintén gyilkosságra gondolt, de a vizsgálatba bevonta az orvosokat, a régészeket és más tudományos ágak szakértőit is. A kőkoporsóban egy kislány bebal­zsamozott holtteste nyugodott. Mellet­te feküdt a babája, ruháját drága ék­szerek díszítették. A koporsóból euka­liptuszillat terjengett. Röntgen és más bonyolult vizsgálatok után megállapí­tották, hogy a holttest 1800 éves, Idő­számításunk előtt kb. 150-ben te­methették el a kislányt, aki a jelek szerint természetes halállal halt meg. Életkorát is pontosan megállapították: tejfogai voltak, de már megvolt a két metszőfoga, amely rendszerint hétéves korban nő ki. Csontképződményei­ből ugyanakkor megállapították, hogy a kislány legfeljebb 9 éves lehetett. E rendkívül ritka lelet Olaszország földjén már a második. Az elsőt 1485­ben találták a Via Appián. A szarko­fágban állítólag Cicero lányának holt­teste pihent. Gyönyörű arcú múmia volt, de rájöttek, ez csak álarc. A most talált szarkofág múmiáján nem volt álarc. Nehéz megállapítani, szép volt-e valaha a kislány, bár ábrázata teljesen felismerhető. A tudósok találgatják, vajon Egyiptomban élt római főtisztvi­selő lánya volt-e, akit halála után ha­zaszállítottak, vagy Rómában élő gaz­dag egyiptomi úr családját érte-e gyász, s a lány holttestét elküldték Egyiptomba bebalzsamozni, majd visszaszállították. Ez a kérdés még el­döntetlen. Tény az, hogy csak Egylp­Josef Abez „alkotás közben. Közönséges írógép Űj művészi ág? A csodálatos ,,m" betű ® Megrendelésed a világ minden tájáról Sok érdekes régebbi és újabb típusú írógépet ismerünk". Vannak elektro­mos, csaknem teljesen zajtalan írógépek és olyanok ls, amelyeknek külön­legesek a betűi s billentyűs szerkezetük bármikor kicserélhető. Arról azon­ban csak nemrég hallottunk, hogy bármilyen Írógéppel rajzolni ls leh'et Az írógéppel rajzolt arcképek úttörője Josef Abez majna-frankfurtl lakos, aki „alkotás közben" csupán az „m" betűt használja. Talán egy rövid levelet sem tud legépelni, de művészi kifejezőképességgel „rajzolja" írógépével Mona Lisa, Brigitte Bárdot vagy más, többé kevésbbé Ismert személyek arc* képét. Állítólag a világ minden tájáról kap megrendeléseket. Brigitte Bárdot Égből pottyant kődarab... Történt: Dolní Loučky moravai községben 1963. június 12-én, 13 óra 40 perckor Az eset még 1963 jú­niusában egy szerdal napon történt. Boron­gós nyári délután volt. Óra hiányában nehéz lett volna megállapíta­ni az Időt. Jaroslav TepiJ már régebben m^gí!­gyelte, hogy kertjében az egyik fiatal gyü­mölcsfa oldfilra nő — így kénytelen volt tá­maszkarőt ütni mellé. Jaroslav Teplý eseté­ről Zdének C'eplecha, a tudományok kandidátu­sa, az andfejovi obszer­vatórium dolgozója szá­molt be nemrég a Rudé právo hasábjain. J. Te­plý a cövek leverése közben egy érdekes Je­lenségre lett figyelmes, amiről az ondfejovi ob­szervatóriumot ls érte­sítette: Éppen a fát cso­mózta a karóhoz, ami­kor az égbolton egy va­kító fényű tűzgömb je­lent meg, majd egy-két másodpercen belül el­tűnt jóval a horizont fe­lett. J. Teplý önkéntelenül is az órájára pillantott, majd a húrkot a fa kö­rül még egyszer jól meg erősítette, s dolga után flézett. Nem is sejtette, hogy ugyanabban az időpontban, amikor ő kertjében foglalatosko­dott, Marié Colli­n o v á néhány száz ki­lométerrel távolabb, Osti nad Orlici közelé­ben mindössze 12 mé­terre állt attól a hely­től, ahol a tűzgömb — a meteoritkő a földbe csapódott. (Az „égből pottyant" kődarab ma már a prágai Nemzeti Múzeumban található, — súlya több mint egy és negyed kilő). Közel fél évvel ez­után több hír jelent meg a napi sajtóban arról, hogy Szlovákia terüle­tén meteorithoz hasonló anyag hullott alá. Az újságokban az ls napvi­lágot látott, hogy min­den bizonnyal egy mű­hold darabjairól volt szó. Jaroslav Teplý sej­tette, hogy a cövekve­rés közben észlelt je­lenség összefügghet a műhold maradványai­val. Lefényképezte és részletesen leírta azt a helyet, ahol állt és pon­tosan beszámolt a látot­takról, Az ondfejovl obszer­vatóriumban azután megállapították, hogy Jaroslav Teplý és Marié Collinová megfigyelései egy és ugyanarra a kő­re vonatkoznak. S mivel az a támasz­karó, amit Jaroslav Te­plý levert, pontosan meghatározta azt a pontot ls, ahol a meg­figyelő állt, a Csehszlo­vák Tudományos Aka­démia Csillagászati In­tézetének dolgozói könnyen megállapíthat­ták a meteorit látszó­lagos kiindulópontját, szögtávolságát, egész pályáját és nagyon kis eltéréssel gyorsaságát is. Nemrégen hírt adtunk arről a nem­zetközi botrányról, amelynek hőse Pardo­Bolland, volt mexikói diplomata, aki éve­ken át visszaélt beosztásával. „Ügyes volt, mint az ördög, nem volt bizonyí­ték" — ezzel magyarázza a francia rendőrség, miért tartott három évig a nyomozás Egész Európa rendőrsége szemmel tartotta a Franciaországba és az arab Keletre sűrűn utazó 55 éves diplomatát, aki valahányszor megszima­tolta nyomában a rendőrkopót, mindig betért egy templomba rövid imára. Most derült ki, hogy templom volt a banda rendszeres találkozóhelye. Itt adták-vet­ték áruikat, s a templom kapujában el­szívott cigarettával jelezték egymásnak a veszélyt. Heroinrandevú a templomban tómban balzsamozták a holttesteket, viszont nem valószínű, hogy az egyip­tomiak idegen vallású halottakat is balzsamoztak volna. A tudomány szempontjából ez nem is olyan fontos kérdés. Jobban érdekli a tudósokat, hogy milyen balzsamozó szert hasz­náltak, mert eltért az eddig ismertek­től. A múmiát közszemlére teszik ki az egyik római múzeumban. Gerin professzor újságírók előtt is­merteti a leletet. Ü] SZÖ 4 * 19B4 februň* —

Next

/
Oldalképek
Tartalom