Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)
1964-01-29 / 29. szám, szerda
MIRŐL IR A NOVÁ MYSL? A leninizmus és a filozofia fejlődése A fenti címmel jelent meg a párt nelem alkotóját az egyéni sors viselőelméleti és politikai folyóiratának idei jétől. Éppen a társadalmi ás az egyéni első számában Vladimír Rumi cikke, amely körvonalazza s elemzi a marxista társadalomtudományok, főleg a filozófia további kibontakoztatásának feltételeit és távlatait. A filozófia és a politika viszonya Ezen a téren is a fejlődés múlhatatlan követelménye a személyi kultusz maradványainak következetes felszámolása. Ebben az időszakban ugyanis eltorzították a filozófia és a politika viszonyát is. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy nem ismerték fel: a filozófia osztályjellege és pártossága sajátos módon csak tudományos jellegével egységben jelentkezik. Ennek a követelménynek elhanyagolása és a, kérdés leegyszerűsített értelmezése következtében a filozófiának a napi politika magyarázata szerepét szánták, s nem kezelték a társadalmi tudat viszonylag önálló formájaként. Áldatlan visszahatásként a filozófia nem tudta potenciális erejéhez mérten előrelátni a társadalmi fejlődést, míg a politikában elburjánzott az egyoldalú prakticizmus. Ma ezzel szemben olyan törekvések jelentkeznek, amelyeknek célja elszigetelni a marxista filozófia kibontakozását a kommunista párt gyakorlati politikájától. Az ilyen Intellektuális szubjektivizmus éppen úgy nem oldja meg a kérdést, mint a politika uszályhordozójaként kezelt elmélet dogmatikus megbénítása. Feladatunk až, hogy érvényesítsük a filozófia és a politika egységét s harcoljunk a térhódító gondolat és alkotó, forradalmi tett szerves egybefonódásáért. Hogyan tekintsünk a jelenkori burzsoá filozófiára? A személyi kultusz idején a burzsoá filozófia megítélésében is érvényesült a szektariánizmus. Megkülönböztetés nélkül elvetettük a burzsoá eszmei irányzatok valamennyi gondolatát. Igaz ugyan, hogy a burzsoá filozófia kiszolgálja osztályát, ennek következtében lényegében elveszíti tudományos Jellegét és összeegyeztethetetlen a marxizmussal. Viszont már Lenin hangsúlyozta, hogy ez a filozófia az osztályérdekek kiszolgálása mellett is tartalmaz a valóságnak megfelelő megállapításokat és következtetéseket. Ez a filozófia is reagál az új tényekre, a szaktudományok úttörő felismeréseire. Látnunk kell azt is, hogy. bonyolult rendszerrel állunk szemben, amelyben megtaláljuk éppen úgy a marxizmustól távolodó, mint a hozzá közeledő gondolati áramlatokat. Természetesen mindez nem Jelentheti azt, hogy most már revizionista módra teljesen eltöröljük az osztályhatárokat a két filozófiai rendszer között. Nem erről van szó, hanem arról, hogy az egyes problémák tudományos, marxista megoldásával reális módon cáfoljuk meg a burzsoá filozófiát és ugyanakkor ne zárkózzunk el helyes irányú ösztönzésétől. A kommunista humanizmus A humanizmus viszonylatában különösen érzékeny károkat okozott a kultusz. Gyakorlati intézkedései nagyon gyakran szöges ellentétbe kerültek a kommunizmus erkölcsi eszményképével. A kultusz antihumanizmusa fékezte a kommunista humanizmus kibontakozását és lehetetlenné tette a kommunista párt politikája humánus jellegének vizsgálatát. A cikkíró éppen ezért 'sürgető követelménynek tartja a mariista filozófia továbbfejlesztését abban az irányban is, hogy választ tudjon adni az ember társadalomban és természetben betöltött helyzetének minden alapvető kérdésére. 'A társadalom és az egyén fejlődése nem választható el egymástól, mert metafizikai módon nem szigetelhetjük el az emberben a törtéérdek dialektikus összefüggéseinek tagadása, a múltban az egyéni kérdések szem elől tévesztése a gyökere annak, hogy ma egyesek behódolnak a szkepticizmusnak és egzisztencialista frázisokkal akarják „kiegészíteni" a marxizmust. A marxista filozófia oszthatatlan részét képező kommunista humanizmus ezért megkívánja az ember sokoldalú fejlesztését, az egyén és a közösség érdekeinek lehető legtökéletesebb egybehangolását. Kétfrontos harc Az ideológiai küzdelem általánosított tapasztalatai alapján jutott el Lenin ahhoz a megállapításhoz, hogy a marxizmus tisztaságáért harcolni kell mind a dogmatizmus, mind a revizionizmus ellen. Természetesen ezt a tételt mindenkor az adott viszonyokra kell alkalmaznunk. Ez annyit jelent, hogy vizsgálnunk kell, mi képezi ebben vagy abban az Időszakban a fő veszélyt. Ezután ezt vagy azt az ideológiai torzulást önállóan is elemezhetjük és összpontosíthatjuk ellene a tüzet. A szerző példaképpen említi meg, hogy ma a nemzetközi munkásmozgalomban a fő veszély a dogmatizmus, és ezért ennek forradalmi leküzdése múlhatatlan feltétele a marxizmus továbbfejlesztésének. A XX. kongresszus megnyitotta a forradalmi munkásmozgalom új szakaszát, a leninizmus reneszánszának szakaszát. Pártunkban is megkezdődött az a bonyolult folyamat, amelynek során a dogmatizmus mellett másodlagosan célbavettük a revizionizmust is. A párt évek óta harcol a marxista elmélet alkotó továbbfejlesztéséért. Ezen mit sem változtat az, hogy egyesek képtelenek / önbírálóan felmérni a személyi kultusz idején elkövetett tetteiket, illetve dogmatikus hibákat vétettek az 1956 uán felmerülő revizionista koncepciók bírálata során. A dogmatizmus és a revizionizmus különben ugyanannak az éremnek két oldala. Mind a kettő lényegében antimarxista, szubjektív módon vizsgálja a társadalmi valóságot. Márpedig célunk nem lehet az, hogy az egyik szubjektivizmust felváltsa a másik, hogy a dogmatizmus helyébe a revizionizmus lépjen. Ezért követeli meg a marxizmus megújhodása a kétfrontos küzdelmet. A tudományos megismerés helye és szerepe A dogmatizmus nem ismerte el a tudományos megismerés sajátos jellegét és küldetését, hanem arra ítélte, hogy illusztrálja a határozatokat. Ezen a helytelen gyakorlaton most nem változtathatunk az ellenkező véglettel, hogy egyszerűen tagadni fogjuk a párthatározatok megismerési funkcióját. Végeredményben minden elméleti megismerésnek értékét csak az emberi tevékenység folyamatában mérhetjük le. A személyi kultusz tudvalevőleg gátolta a szabad véleménycserét, az ellentétes nézetek szembesítését. így elestünk a tudományos megismerés legnagyobb hajtőerejétől. A tudomány párt általi irányításában most olyan alapelvek érvényesülnek, hogy szabad viták keretében kikristályosodhat az igazság, ésMgy fejlődhet az elmélet. A demokratikus centralizmus, amely meghatározza a pártszervek, — szervezetek és a párttagok kölcsönös viszonyát, a lehető legnagyobb mértékben elősegíti a párt megismerési funkciójának gyakorlását* A határozat — mint a cselekvés vezérfonala — ugyan nem képezheti vita tárgyát, viszont csak a gyakorlat igazolja helyességét. A párt összegyűjti a tapasztalatokat, amelyek alapján megítélhető az adott határozat igaza vagy helytelensége. A kommunistáknak az ilyen gyakorlati próba eredményeit meg kell vitatniuk, mert ez az új, jobb határozat elfogadásának múlhatatlan feltétele. Helytelen nézetek a kultusz megítélésében A párt általi megismerés folyamatában ma központi fontosságú feladat a személyi kultusznak, mint társadalmi jelenségnek marxista elemzése. Ezzel szemben tanú! vagyunk e kérdés egyoldalú és ezért helytelen boncolgatásának is. Egyesek szem elől tévesztik ennek a jelenségnek társadalmi jellegét, s csak lélektani okokkal magyarázzák. Végül arra a következtetésre jutnak, hogy a kulfusz elleni harcban a társadalomtól függetlenített értelmiség a döntő erő. A valóságban a marxista társadalomtudomány dolgozói csak akkor közelíthetik meg a lehető legjobban az igazságot, ha tevékenységük a párt megismerési funkciójának része és szigorúan betartják a tudományos eljárást. A személyi kultusz kétségtelenül egybefonódik a szocialista állam bürokratikus kinövéseivel. Teljesen téves viszont ennek alapjárt az a következtetés, amely tagadja az irányítás, a vezetés, a társadalmi tekintély létjogosultságát és ellentétbe állítja a szabadságot a fegyelemmel. „Megszüntetjük a társadalmi szabadságjogok korlátozását — állapítja meg Vladimír Rumi — de ez nem jelenti a társadalmi tekintély felszámolását. A szocialista szabadságjogok magasabb fokú érvényesítésére törekszünk, az önkéntes szocialista fegyelem magasabb fokának elérésére, az egyes társadalmi intézmények és szervezetek lehető legtökéletesebb működésének biztosítására." Két káros nézei ellen A személyi kultusz marxista elemzése során a leghatározottabban viszsza kell utasítanunk még két alapvetően téves és káros nézetet. Az egyik az, hogy a személyi kultusz azonosítható a szocialista társadalom-politikai renddel. Ez az álláspont lényegében semmibe veszi a marxista elmélet egész eddigi fejlődését, sőt tévtannak minősíti. A másik — nem kevésbé helytelen — szemlélet szerint a személyi kultusz a szocialista társadalom megszervezésének adekvát formája. Ez nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint a már keletkezésük során az igazsággal ellenkező vagy később elavult tételek bálványozását, az új valóság semmibe vételét, a marxizmus gúzsbakötését. Az ilyen nézetekkel szemben érvényesítenünk kell az egyedüli helyes módszert, a marxista filozófia eddigi fejlődésének dialektikus negációját. Mit jelent' ez? Azt, hogy a múltból átvesszük mindazt, ami gazdagítja a marxista elméletet és elutasítjuk a helytelent, elavultat. A dialektikus negáció így majd hidat képez a múlt ^és a jövő marxista filozófiája között. G. I. A TV műsoráról THOMAS MANN JEGYÉBEN A televíziók dramaturgjainak egyik Savonarola ugyanis nemcsak a keelengedhetetlen kötelessége a színes, resztény vallás elveiért harcol, hanem sokoldalú repertoár biztosítása, amely elszántan küzd néhány olyan szociáaz utóbbi Időben eléggé magas színvonalon mozog (habár eddig még nem érte el a tetőpontotj. A görbe felfelé ívelését számos más tényezőn kívül kétségtelenül elősegíti az is, hogy az eddiginél sokkal szorosabb kapcsolatokat tartunk fenn több külföldi televízióval. Ezek a kapcsolatok lis reform keresztülviteléért, amellyek abban az időben a haladást szolgálták. Savonarola készíti elő a kényúr uralmának forradalmi megdöntését. De ennek az ára céltalan, értelmetlen és megfizethetetlen: Lorenzo di Medici nagybecsű gyűjteményének teljes megsemmisítése. Tulajdonképpen miben személyes, vagy fesztlváltalálkozások csúcsosodik ki a dráma konfliktusa? talaján virágoztak ki és nemcsak ta- Thomas Mann itt adós maradt a fepasztalatcserékre szorítkoznak, hanem lelettel és ez így van rendjén. Az író műsorcserére is. Ehhez pedig még ugyanis ily módon tág teret biztosít hozzájárul a dramaturgiai találékony- a nézőnek, aki választ keresve a ság és a televízió dolgozóinak igye- nyitott kérdésre feltétlenül eljut ahkezete, hogy mind újabb és újabb hoz a felismeréshez, hogy a jelenkordarabokat fedezzenek fel. Ennek a folyamatnak egyik méltán kiemelkedő eredménye Thomas Mann, az új német irodalom klasszikusa egyetlen színművének, a Fiorenzának színrehozatala. Azoknak a nézőknek, akik a lenyűgözően nagyvonalú gondolati tartalommal és hamisítatlan művészettel telített Mann-művek buzgó és beavatott olvasói, bizonyára kellemes meglepetést okozott, hogy a német irodalom humanista óriásával ezúttal mint színpadi szerzővel találkozhattak. A darab végeztével azonban is — hasonlóan a régmúlthoz — számos alapvető probléma vár megoldásra. A szocialista forradalmi mozgalom történetében hasonló példával találkozhatunk: a szovjet rappisták — akárcsak Savonarola — ugyancsak el akarták pusztítani az elmúlt korszakok kulturális és művészi emlékeit. Lenin szavai szerint nem tudatosították, hogy mindazoknak az értékeknek, amelyeket az emberiség a letűnt évezredek folyamán alkotott, egyedüli jogos örököse a proletariátus. Thomas Mann Fiorenzájából véban könnyen meggyőződhetünk arról, gül azt a következtetést is levonhathogy a Fiorenza a Mann alkotások juk, hogy az ember jobb jövő utáni gondolati- és szövegösszefüggésében vágyát s harcát a holnapért feltétlenem jelent kivételt. Rájöttünk ugyan- nül összhangba kell hozni a szépség is, hogy lényegében nem drámáról és a nemes lélekemelő művészet utávan szó hanem inkább párbeszédes ni vággyal s mindazzal, amivel az esszéről, történelmi tanulmányról, embert jobbá, nemesebbé tehetjük. vagyis annak a műfajnak egy gyöngyszemét láthattuk, amelyet Mann irodalmi munkásságának nem égy szakaszában oly káprázatos virtuozitással művelt. S mi több, megbizonyosodhattunk afelől ts, hogy Thomas Mann itt is híven követte hatalmas életművének vezérfonalát. S ez nem más, mint a művészet és a társadalom viszonyának kérdése, valamint nemcsak a művész, hanem a művészet kedvelőjének felelősségérzete annak a társadalomnak a sorsáért, amelyben él. Ezt a manni motívumot a darab két központi alakja hordozza: Lorenzo di Medici, ,az uralkodó és ellenfele —, GiA színvonalas rendezésért Jaroslav Novotnýt illeti elismerés, akinek munkáját lényegesen megkönnyítette az, liogy kitűnő színészekkel dolgozott. Emlékezetes alakítást nyújtottak különösen O. Sklenčka, V. Šmeral és Radovan Lukavský, akik áthidalva a párbeszédes forma adta nehézségeket, rendkívüli plaszticitással formálták meg szerepüket. Ez az élettel telített szerepábrázolás ls kidomborította a Fiorenza intellektuális ízű párbeszédeinek időszerűségét. STANISLAV VRBKA Tristan Tzara, a romén szármarolamo Savonarola szerzetes. A tör- zású neves francia költő, a „dadaizténet e két. figura éles vitájában, íl- mus" megalapítója 69 éves korában letve összeütközésében csúcsosodik Párizsban meghalt, ki. A konfliktus az ellenfelek né- • Február 17 és március 10 között zeteinek alapvető különbözőségéből világbajnoki sakkzőnaverseny lesz Moszkbontakozik ki. Lorenzo di Medici ter- vában I s- A tervek szerint a résztveyők mészeténél fogva esztéta, a szépség í 5,. 6 1*' 0 1 23 30 óráig egyfolytában hét - r " Aťfif £c mlnHHcc-ro R Arai L-flv.. és a művészetek szerelmese, aki, hogy udvarába összpontosíthassa a fellelhető legnagyobb művészi értékeket, nem riad vissza semmitől. Ahogy politikai ellenfeleivel szemben nem ismer könyörületet, úgy szipolyozza ki a végletekig alattvalóit is. Ilyen körülmények között elkerülhetetlen, hogy a reneszánsz emberének az élet teljesség utáni vágya — amely a művészet-rajongásban fejeződik ki — órfit játszanak és mindössze 5 órai küzdelem után tartanak másfélórás szünetet. Ez a forma lesz a zónaközi versenyek lebonyolítási módja is. • FRANQOISE SAGAN első regénye, a jő reggelt búbánat eddig 25 nyelven jelent meg. A 26. nyelven most adta ki az egyik párizsi kiadó: latinul. Fordítója Alexander Leonhard magyar születésű, Brazíliában élő professzor. München, Richard Strauss szüne kerüljön sorsdöntő ellentétbe az óvárosa február 23. és március 15 uralmon levő egyház erkölcsével és törvényeivel. A herceg kérlelhetetlen ellenfelét, Savonarola szerzetes alakját Thomas Mann ugyancsak érdekesen ábrázolja. között ünnepli a zeneszerző születésének századik évfordulóját. Tizenkét operáját mutatják be, kiállítás nyílik és tiszteletére zenei intézetet alapítanak. A z • - « 's-VíStoJS. A bratislavai Mélyépítő Vállalat kísérleti intézetének dolgozói különleges automatát szerkesztettek, amely kiválóan alkalmas az épületek alapjait, talaj- és egyéb víz ellen szigetelő PVC-lemezek összehegesztésére. Az új automata egy műszak alatt ezer méternyi PVC-inűanyag-lemez összehegesztését teszi lehetővé. Képünkön Miroslav Trenčína mérnök az új hegesztőautomata mellett. (Št. Petráš felvétele — CTKJ ablakközti falon színevesztett, régi, tarka kőnyomat. A ma már alig kivehető színek között álmos, pofaszakállas öregember ovális képmása látható — I. Ferenc József császár. Alatta ívelt, gótbetűs felírás: „Szolgálati időm emlékére". A kép kellős közepén a néhai krajcáros emlék legértékesebb dísze: hetykebajszú legény a császárt tüzérség egyenruhájában. Ez a legény most elevenen előlép az idők homályos távlatából. Bajusza még mindig hetykén kipödörve, de már fehér. Ráncos szemeiben még ott vibrál a hajdani ifjúság mosolyának maradéka. Hosszúszárú pipájával katonásan tiszteleg és- bemutatkozik: ő a 80-esztendős Grisza bácsi, a cemjatai Nyugdíjasok Házának kedvence, örökké pajkos, eleven öreglegénye. — Ami igaz, igaz. Legény vo{t a javából, de csak valaha — jegyzi meg tréfás bírálattal Grisza néni. A bácsi mosolyog. Dús ősz szemöldöke megrebben, annak jeléül, hogy no-no, ő még mindig legénynek tartja magát. Igazis, itt senkisem büszkélkedhet olyan kackiás tüzérbajússzal, mint ő. E nagy, de csendes otthon 180 lakója közül egynek sem illik úgy az ábrázatáBékés öregség hoz a pipa, az örök vidámság, mint neki. Sajnos, elmúlt az idő, Az egykori „snájdig" bécsi tüzérből nyugdíjas lett, aki most párjával együtt a Prešov melletti Cemjatán tölti csendes életét. — Ez az épületszárny a házastársak lakosztálya — magyarázza Driga Andris bácsi, aki szintén feleségével együtt lakja a 'szomszédot szobát és egyben az otthon kultúrfelelőse — több házaspár van itt elszállásolva. Kétágyas száraz, erdőre néző szobákban lakunk és semmiben sem szenvedünk hiányt. Nemde, Grisza szomszéd? — Dehogy nemi — rándul meg a szólított bajusza a csutora mögött. — Néha jó volna elropni egy igazi szuppé-csárdást, sajnos, nincs kivel. Csupa vénasszony ez itt... — int a pipaszárral a mosolygó anyókák felé. Néhányan hátbaveregetik az örök csipkelődőt. Most Ivanecky bácsi törekszik az előtérbe, ö valaha Prešov környéki földműves volt, most az ' otthon önrendelkezési bizottságának elnöke. Udvariasan invitált „birodalmának" tüzetesebb megtekin tésére. Amerre jártunk, mindenütt ráncos, de rokonszenves, mosolygó arcok viszonozták köszöntésünket. Néhányan udvariasan beljebb invitáltak. A szobácskákban a múlt, a fiatalság, a kervesek képei. Az asztalkákon, sublódokon százféle csecsebecse — az emléktárgyak tarka gyűjteménye, melyeket az öregek előbbi életükből mentettek a béke és a nyugalom eme meghitt szigetére. Az intézmény négy nagy épületszárnyból áll. Mindegyik úgy van berendezve, hogy lakói a legotthonosabban érezzék magukat. Az ebédlőben már vacsorához volt tálalva. Minden hófehér, csillárok fényében ragyog. A becsöppent látogató hirtelen Hófehérke meséjében érzi magát, "de nem mese ez, hanem reális valóság. A terem mélyén, lefüggönyözött színpad, ezen a prešovi és Malý Šariš-i úttörők szórakoztatják hetenkint az itt lakó nagymamákat és nagyapákat. A színpad előtt összegöngyölt mozivászon, amely a kétnaponkint váltakozó filmvetítéseket szolgálja. A sarokban hatalmas televíziókészülék. Ebből-a teremből nyílik a társalgó, ablakain ízléses, élénkszínű függönyökkel. A falakon nádkeretekben újságok, képeslapok, folyóiratok. A benyílóban a könyvtár, melynek könyvanyaga meghaladja a kétszáz kötetet. Hogy ez sem dísznek van itt és hogy az aggok nem idegenkednek az olvasástól, arról a kölcsönző-napló bejegyzései tanúskodnak. Azonban tévedés volna feltételezni, hogy az itt élő emberek élete csak ezekre az épületekre és helyiségre szorítkozik, egyáltalán nem. Ezeket az anyókákat és apókákat már megérintette az új idők szele. Már nem elégíti kt őket a naphosszanti harlsnyastoppolás, pipázgatás. Az önrendelkezési bizottság a rendes napi sétákon kívül nagyobb közös kirándulásokat szervez. Ellátogattak már a Csorba-tóhoz, Stószfürdőbe és a szükebb-távolabb haza sok-sok szépségét, nevezetességét ismerték meg, ahova egész hoszszú életük során nem jutottak el. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között nagyszerűen ízlik a napi ötszöri étkezés s ezért úgy. szólván nem találni itt zsémbes, összeférhetetlen természetű lakót. A néhai cemjatai úri kastély tehát mai embereket szolgál, akik szorgos életükkel kiérdemelték a békés, gondtalan öregséget. VLADIMÍR KALYTČUK 1984. Január 29. • tJT SZÖ 5
