Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-02 / 302. szám, szombat

RIPORT A SZOVJETUNIÓBÓL üzt a várost hiába keres­1­J nék a térképen. Olyan fiatal, hogy még egy fekete körrel sem tudták megjelölni. Mindössze egy óra Járásnyira van Taskenttől. Az új város­ban tudósok laknak, az Üzbég Tudományos Akadémia magfi­zikai intézetének munkatársai. A több évszázaddal ezelőtt élt nagy keleti uralkodóról és tu­dósról, Ulugbekröl nevezték el a városkát. A városban minden új •— az Intézet munkatársai számá­ra épült kényelmes villák, az aszfaltozott országút, az egye­nes sugárutcákat szegélyező gyümölcsfák, a legkorszerűbb műszaki vívmányokkal ellá­tott laboratóriumok. Nemré­gen még gyapotföldek terül­tek el errefelé, ma pedig olyan tudományos központtal büszkélkedhet az ország, amelyet a világ sok tudósa is­mer. Milyen problémákkal fog­lalkoznak a fiatal város tudó­sai? Erről nyilatkozott Szadik Azimov, az intézet igazgatója, az Ozbég Tudományos Akadé­mia levelező tagja, — Intézetünk a magfizika különféle problémáival és gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban végez komplex kutatásokat. Tanulmányozzuk a kozmikus sugarakat, a plaz­ma fizikáját, a sugárzás hatá­sát élő szervezetekre, az atomerő Ipari és mezőgazda­sági alkalmazását. A szomszéd köztársaságok­ból — Tádzsikisztánból, Kirgi­ziából, Kazahsztánból jött ven­dégek ts tudományos munkát végeznek nálunk. Ulugbekben szerzik meg a szükséges gya­korlatot, tanulnak és másokat ls tanítanak. kz intézet a legmodernebb tudományos kutatóberende­zéssel rendelkezik. Van itt atomreaktor, hatalmas gam­ma-berendezés, neutron-gene­rátor, különféle műszerek a kozmikus sugárzás tanulmá­nyozására. „Vendégek" a világűrből Az intézet egyik laborató­riuma a turkesztáni hegyge­t Atomközpont Üzbegisztánban Az Új Szó szómára irta: VANDA BELECKAJA rinc egyik nyúlványán, maga­san a tengerszint fölött műkö­dik. A tudósok több mint négyezer méter magasságban' a világűrből a Földre érkező sugarak „viselkedését" tanul­mányozzák. Érzékeny műsze­rek segítik őket a láthatatlan „meglátásában" és figyelem­mel követésében. Szadik Azi­mov igazgató személyesen ment a hegyekbe kiszemelni az új berendezés helyét. Én is vele r.ientem. — Ez a berendezés a Szov­jetunióban a legnagyobb lesz. Segítségével rendkívül naay energiák részecskéit tanulmá-. nyozhatjuk, még jobban beha-, tolhatunk a mikrovilág titkai­ba. Ma ,a kozmikus sugarak nemcsak bennünket, ftzlku-. sokat, kutatókat érdekelnek. A rádioasztronómusok például a kozmikus sugarak eredetét keresik, képet akarnak adni a világűrben lejátszódó kozmt-. kus folyamatokról, A meteo­rológusokat viszont az izgatja, milyen szerepük van a kozmU kus sugaraknak a föld légkö­rének ionlzálásában. A bioló-. gusok azt akarják megtudni, milyen hatással vannak a koz-, mikus sugarak az élő termé-, szetre és az emberre. Körülnézünk 'Az atomreaktort rejtő te­rem bejáratánál zöld lámpa ég. „Minden rendben, nyugod­tan dolgozhatnak" — jelzi a halvány fény. Ha a levegőben a sugárzás túllépné a megen­gedhető határt, azonnal ki­gyulladna a vörös lámpa és riadót jelezne. A reaktor ma nem dolgozik. Mlrdzsalil Mirzajev műszakve­zető „parancsot" ad ős egy mechanikus kéz magasba emeli a másféltonnás öntött­vas záródugót. — Nézzék, nem veszélyes — mondja Mirzajev. — Óva­tosan betekintek az atom­reaktor acélszívébe. Belsejé­ben, öt méter mélyen van az aktív övezet. Mlrdzsalil Mirzajev üzbég nemzetiségű. A fiatal fizikus nemrégen jött Ulugbekbe mint a Moszkvai Állami Egyetem végzett hallgatója. Az atom­reaktornál együtt dolgozik fe­leségével, az orosz nemzeti­ségű Jevgenyijával, aki szin­tén fizikus. A reaktor épületének első emeletén van a vezénylőasz­tal. Itt összpontosulnak az el­lenőrző és regisztráló műsze­rek. Egyetlen személy, az ope­rátor figyeli a bonyolult gépe­zet munkáját. A reaktor épületében sok tudományos laboratórium ka­pott helyet. Itt van az , aktivi­tást elerrzö laboratórium, az atom-színképvizsgáló, a neut­ronfizikai, sugárzási, sejttant laboratórium. Lent, a pince­helyiségekben van az ún. for­ró kamra, ahová a reaktorban besugárzott próbatestek kerül­nek. črdekes és hasznos kísérletek A reaktor épületének köze­lében helyezték el a gamma­berendezést. Különféle szak­kutatók tevékenykednek itt. Manapság a tudomány, az ipar, a mezőgazdaság vala­mennyi ágában alkalmazzák a radioaktív besugárzás új módszereit. A besugárzás meg­változtatja az anyag tulajdon­ságait, segít behatolni az élő sejt titkaiba, növeli a mező­gazdasági növények termőké­pességét. Látogatásom idején gyapot­cserje-magokát sugároztak be gamma-berendezéssel. A gam­ma-sugárzás eredményeként a gyapottermés átlag négy má­zsával növekszik, a termés két héttel korábban érik be, a magokban Jelentősen növek­szik az olajtartalom százalék­aránya, A besugárzás, nem utolsó sorban, védelmet nyúlt a növényeknek a kártevő ro­varok ellen. Eredményesen alkalmazzák a gamma-sugárzást a selyem­hernyó gubótnak feldolgozá­sára. Ez a hőkezelésnél sokkal ésszerűbb módszer. A selyem­termelés átlag 15 százalékkal nagyobb, a selyemszálat sza­kadás nélkül göngyölítik le, és az így feldolgozott selyem is sokkal tartósabb. Nehéz felsorolni a gamma­berendezésen végzett összes munkálatokat. A gamma-suga­rak például meggyorsítják a borfélék „öregedését". Évtize­dek vagy évek helyett mind­össze néhány percre rövidül le ez a folyamat. !ly módon a savanyú üzbég borokból aró­más édeskés borokat állíta­nak elő. Szergej Pasinszkij, a beren­dezés főmérnöke „atombor­ral" kínálgatja látogatóit. Megkóstoltatta borát Slngvard Eklund úrral Is, a Nemzetközi Atomenergic Ügynökség fő­igazgatójával, aki a Szovjet unióban vendégeskedett. Eklund úrnak nagyon ízlett az „atombor", de még nagyobb hatással volt rá az, amit Szov­Jet-Ozbegisztán intézeteiben látott. „Egészen meglepett, hogy a tudósok ilyen pontos kutatási módszereket alkalmazhat­nak." — mondotta Eklund úr. Szerinte az üzbegisztáni tudo­mányos intézetek fontos sze­repet játszanak az atomtudó­sok nemzetközi együttműkö­désének kibontakozásában. „Számomra ez nagyon tanul­ságos, hisz a Nemzetközt Atomenergia Ügynökség egylk fő feladata tudóskáderek kép­zése"­(NOVOSZTYI)' PÁRIZSI TUDÓSÍTÁSUNK | A ..stabilizációs terv "csalás n Oktfiber 23-án Franciaország­ban nem közlekedtek a vona­tok. A vasutasok 24 órás sztrájk­ba léptek. Ez volt az első nagy sztrájk a nyári szabad­ságok óta, f mivel a kormány továbbra ls elzárkózik a dol­gozók követelései elül, a sztrájkmozgalom erősen terjed azóta. Amióta a gaullista kor­mány megszavazta a sztrájkel­lenes törvényt a bérharcok megnehezítésére, a munkásság körében nőttön nő az ellenállás a hatalmon levők szociális poli­tikája ellen. Ez év tavaszán, a hatalmas sztrájkok nyomására (főképpen a bányászsztrájk él még min­denkinek emlékezetében) a kor­mány kénytelen volt megígérni, hogy helyreállítja a bérek vá­sárlóerejét. De még az átér­tékelt bérek is alig fedezték a tovább emelkedett létfenntar­tási költségeket. A kormány, annak reményében, hogy így majd korlátozza a további bér­követeléseket, (ogadkozott, hogy ősszel tárgyalóasztalhoz Cl a közalkalmazottak és az állami üzemek dolgozóinak képviselői­vel, amikorls közösen felülvizs­gálják majd a bérek és fizeté­sek kérdését és rendezésükre újabb intézkedéseket foganatosí­tanak. Ügy volt, hogy szeptem­berben tanácskoznak majd a vasutasokkal, de a kormány nem váltotta be ígéretét. A szakszervezet sürgetésére vé­gül mégis tárgyalásokba bocsát­kozott, de mily nagy volt a vasutasok meglepetése, amikor a miniszter azt követelte tő­lük, mondjanak le a már meg­ígért béremelésről, hogy biz­tosítsák a kormány stabilizá­ciós tervének sikerét. Tudvalevő, hogy a legutóbbi, 1963 tavaszán történt béreme­lések után nagyon felszöktek az árak. Az állam maga mutatott példát a vasúti viteldijak, a villanyáram, gáz és szén árá­nak emelésével. De drágább lett csaknem minden árucikk. A kormány — hogy csillapítsa az elégedetlenséget — nagyhan­gűan kihirdette az áremelke­dés elleni, ún. „stabilizációs tervét". Aki ebben akkor még kételkedett, közben már meg­győződhetett arról, hogy a kor­mány e terv kihirdetésével csak kibúvót keresett az őszre ígért tárgyalások elől, s ürügyet a további bérkövetelések vissza­utasítására. Az árak ugyanii tovább MnelkednBk, mivel eze­ket a kapitalista versengés tar­vényei szabják meg. A kormány stabilizációs ter­ve tehát a munkások ellen Irá­nyul. Hiszen a hatalmon levők nem szálltak szembe az áreme­lés és infláció való okaival: a katonai kiadásokkal és a tőké­sek növekvő profitjával. Ugyanakkor, amikor a közle­kedésügyi miniszter szavát szegve tudtára adta a vasuta­soknak, hogy nem kapják meg az igért béremelést, a hadügy­miniszter öt atommeghajtású tengeralattjáró építését jelen­tette be. A kormány veszélyes háborús őrületbe esett, melynek a munkások látják kárát. A fo­gyasztók súlyos adót fizetnek minden vásárolt cikk után s így ők fizetik a kormánynak az atomütőerőre pazarolt kiadását is. Minden francia (a csecse­mőtől az aggastyánig) éven­te átlag 1000 frank közvetlen adót fizet. Ha ehhez hozzászá­mítjuk a közvetett adókat, nyu­godtan állíthatjuk, hogy az ál­lamnak fizetett illetékek mind­nyájunknál évente kb. két kö­zepes (mondjuk 600 frankos) havi bórt tesznek ki. A kormány stabilizációs terve nem csökkenti a kapitalisták profitját. A nagyvállalatok nye­resége De Gaulle hatalomra jutása óta 100, 200, sőt néhány esetben 3G0 százalékkal gya­rapodott. Csoda-e tehát, hogy háborognak a munkások? Bármily borúsnak látszik is a helyzet, biztató jel, hogy ková­csolódik a dolgozók egysége < a bérharcokat most már a gaul­lista politika elleni harccal kö­tik össze. Alig öt évvel ezelőtt még csak egyedül a kommu­nisták figyelmeztették a népet a veszélyre és akarták meg­akadályozni azt, hogy a banká­rok és nagyiparotok kezébe ke­rüljön az állam gyeplője. Ma­napság csekély kivétellel az egész baloldal hadat üzent an­nak a politikának, mely csak szenvedést okozott a munkások­nak. PIERRE CAMES HMM ď! ff Jlll | mid SZTRÁJKOLNAK A FRANCIA VASUTASOK JORDÁNIÁI ÜTIJEGYZETEK AMMÁN ÉS JERUZSÁLEM Jordánia fővárosa szédüle­tes ütemben fejlődik. Lakos­sága a legutóbbi húsz évben 25 ezerről 200 ezerre szapo­rodott. Ammán az ország ' közigazgatási és politikai központja. Itt van a királyi palota, a parlament, az összes kormányhivatal, valamennyi külföldi követség és konzu­látus. A Jordániaiak úgy tart­ják, hogy a város neve a bib­liai Rabbat Ammont idézi. Ammán mozgalmas múltra tekint vissza. A történelem folyamán sokszor leigázták, feldúlták, de mindig talpra állt és megújhodott. Egy szörnyű pusztítás után az egyiptomi II. Ptolemaiosz újjáépítette és Phtladephiának nevezte el a várost. Régi el­nevezésére már csak a Phila­delphia Szálló emlékeztet. A római fennhatóság idején vi­rágzásnak indult a város. Az Omajjádák uralkodása idején nyolc évszázadon át nagy hír­névnek és gazdaságnak ör­vendett. Később, amikor az arab világ központja Damasz­kuszból Bagdadba tevődött át, Amman dicsősége leáldo­zott. A török uralom sötét szá­zadai következtek. Az arab felszabadító mozgalom fellen­dülése a város sorsában ls visszatükröződött. Ammán 1922-ben Transzjordánia, 1950­ben Jordánia fővárosa lett. — No, ugyan, szebb fővá­rost már nem ts tudtak volna választani! Jeruzsálem! Az már igen, az megfelel fővárosnak. Azért, mert a király Ammán­ban született... — hallottam egy új jordániai ismerősöm­től. Mint látjuk, Ammán és Jeruzsálem vetélkedik egy­mással. A kettéosztott határváros, Jeruzsálem továbbra is a tár­sadalmi élet központja ma­radt és tartja az elsőbbséget. Itt jelennek meg a legtekinté­lyesebb újságok. Ammánban csak az El-Urdun című, 1909­es alapítású lap jelenik meg, amelyet tulajdonosai, a Nasz­szer-fivérek állítása szerint „senki sem olvas". A jeruzsá­lemi lapok hozzá képest óriá­soknak tűnnek. — Csodálatos éghajlata van országuknak. Különösen az el­viselhetetlen kuwaiti forróság után tudja értékelni az ember — mondtam egyszer jordániai kollégámnak, amikor az egyik jeruzsálemi napilap szerkesz­tőségében elidőzgettünk. — Jordánia gyönyörű or­ország, csak sok itt a politi­kai visszásság — válaszolta ő. — Az imperialisták mester­séges államokra szeletelték fel a Közel-Keletet, európai Legendák földjén kabinetirodákban vonták meg a határokat, s mindezt el kell tűrnünk.' No nézze meg Jordá­nia térképét. Melyik örült mértani szüleménye volt, a londoni gyarmatügyi minisz­tériumában? Természetesen, nem a határkérdés a lényeges. Sokat beszélünk a gyarmati múltról, inkább a jelennel fog­lalkozhatnánk. A gyarmatosí­tók nem takarodtak ki, csak más mezt vettek fel. AKIK OTTHON ÉRZIK MAGUKAT Ammán és Jeruzsálem 700— 800 méter tengerszint fölötti magasságban fekszik. Am­mánból Jeruzsálembe a Jor­dán folyó völgyén keresztül vezet az út. Ez azt jelenti, hogy előbb le kell ereszked­JERUZSALEM JORDÁNIAI RESzfiNEK LÄTKÉPE AZ OLAJFÁK HEGYÉRŐL. ni a tengerszint vonalára, az­tán fel kell kapaszkodni a „felhőkhöz". Mi azonban a tengerszintnél is mélyebbre ereszkedtünk. Az úton tábla j.elezte a tengerszintet, de so­főrünk ügyet sem vetett rá. Kétszáz, háromszáz, négyszáz méter mélyre süllyedtünk. Nedves, forró levegő csapott arcunkba, nehézzé vált a lé­legzés. Még egy kanyar kö­vetkezett s előttünk állt a köd­ből kibontakozó Holt-tenger. — A föld legalacsonyabb pontja — világosított fel jor­dániai kísérőnk. — Megfüröd­nek? Miért ne. A víz meleg és sűrű volt. Feküdhet, ülhet, áll­hat bene az ember. Nem érez talajt a lába alatt, úgy jár le­begve a tegeren, mint a bibliai Krisztus. Isten ments, hogy egy csepp vizet is nyeljen, vagy paskolás köztien a sze­mében víz fröccsenjen. Po­koli kínokat kell kiállnia, mint társamnak. A Holt-tenger vize hét és félszer annyi sőt tartalmaz, mint a közönséges tengervíz, ezért nincsenek meg benne a szerves élet fel­tételei. Nincsenek halak, part­jain nem nő fű, fölötte még madarak sem röpködnek. Partjai sok mindent láttak. Jártak itt görögök, rómaiak, júdealak, arabok, keresztes hadak. Minden náció a mága nyelvén nevezte el a ten­gert, de értelme csak egy ma­radt: holt, élettelen tenger. Láttam egy eltévedt halat, me­lyet a gyilkos tenger csonttá aszottan kivetett partjaira. A közelben a 6. amerikai hajó­had tengerészeti üldögéltek. A fürdőzőknek törülközőt kölcsönző fiú turistáknak nézte őket, nem ismerte ki magát a külpolitikában. Az amerikaiak 'ugyanis nemcsak turistaként járnak Jordániá­ban. Az amerikai kormány évente 40 millió dollárt ad a királynak, ennek kétharmada visszavándorol az amerikaiak zsebébe, mert az Egyesült Ál­lamok drága áron elavult fegyvert ad el Jordániának. — A tökéletesebb és korsze­rűbb úf fegyvereket ellensé­günknek, Izraelnek szállítják. Megfoghatatlan ... panaszko­dott egy jordániai tiszt. De­hogyis megfoghatatlan, ez jel­legzetes washingtoni politika, őrnagy úr! Jelenleg négyezer amerikai „szakértő" tartózkodik Jordá­niában. Munkájukért ötször­hatszor annyi fizetést kapnak, mint a legjobban fizetett jor­dániai közalkalmazottak és katonatisztek. Az ammáni amerikai, nagykövet nyíltan beavatkozik az ország bel­ügyeibe, megveszteget politik kusokat. A KIRÁLYI UDVAR A királyi udvarban két be­folyás érvényesül — amerikai és angol. Az angoloknak nincs annyi pénzük, mint tengeren­túli vetélytársaiknak, viszont embereik ott vannak a kirá­lyi udvarban. Legnagyobb hí^ vük az anyakirályné és a ki­rály nagybácsija. Husszejn Angliában tanult, jól beszél angolul. Önéletrajz­könyvét —, melynek címe ne­hezen fordítható: Uneasy lies the head — is angolul írta és most fordítják arabra. Persze a király hangoztatja, hogy en­nek ellenére „tetőtől talpig. arab maradt". A király érté­sünkre adta, hogy szívesen megszabadulna védnökeitől, de ez a jelenlegi nemzetközi helýzetben nagyon nehéz. Há­láját fejezte ki azért, hogy a Szovjetunió segíti az arab or­szágokat és nem „igázza le, hanem felszabadítja a népe­ket". Négy ízben láttuk a 29 éves királyt, aki szenvedélyes úr­vezető, pilóta, keresi a népsze­rűséget. Tíz éve ül a trónon, megszokta az állandó balan­szírozást. Persze, a trón nem repülőgép, a trónon kerülni kell a „légzsákokat" .,, ­A TEGNAP TÁMASZA Jordániát szentföldnek, a biblia szülőföldjének nevezik. A legendák szerint itt írták a bibliát, itt élt Krisztus, itt feszítették keresztre ós itt tá­madt fel. Bárhol járunk, min­denütt bibliai legendákkal traktálnak és bibliai ereklyé­ket kínálgatnak. A szép legen­dák pénzzé válnak. A „szent­sírnál", ennél a hatalmas már­ványkockánál szintén pénzért zarándok-oklevelet osztogat­nak ... Az ókori dicsőség láttán kü­lönösen szembeötlő az ország mai bonyolult és nehéz hely­zete. Husszejn király egyszer így Jellemezte a Jordániai vi­szonyokat: „A hajdani nagy birodalmak romjaival borított Jordánta a Tegnap utolsó tá­masza a Holnap világában". Nagyon szép mondás. Jor­dánia népe azonban nem akar csak a múlt emlékeinek élni. Nem akar a múlt támasza len­ni. A jelenre gondol és küzd a jövőért. K: VISNYEVECKIJ ŰJ SZÚ 4 * 1963. november 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom