Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-02 / 180. szám, kedd

A termelés fokozásának lendkereke WlWlAAAAWAAAAAAÍAAW JCuítwui Az 'élettapasztalatok több Ízben igazolták, hogy az anyagi érdekeltségnek a termelés fokozásában igen nagy a Jelentősége. A mezőgazdasági termelésben ls egyre többet beszélünk e közgazdasági tényező legmagasabb fokú kihasználásáról, az anyagi érdekeltség helyes érvényesítéséről. Miért? A mezőgazdasági termelés színvonala a szövetkezeti parasztok és az állami gazdaságok dolgozóinak legnagyobb igyekezete ellenére sem érte el a kívánt fokot. A mezőgazdaság dolgozói anyagi érdekeltségét, nolia közellátásunk kellő választékú élelmiszerekkel nem bővelkedett, fokozatosan leépítettük, megélhetésüket csupán a közös gazdaságban elért eredmények mértékéhez szabtuk. A háztáji gazdálkodás folyamatos felszámolásával a szövetkezetben dolgozó parasztok önellátottságát a lehető legkisebb szintre korlátoztuk, alapvető élelmiszerszükségleteik beszerzésére az állami elárusító helyekre kényszerültek. El kell mondanunk továbbá azt ls, hogy a szövetkezeti tagok nemcsak saját családjuk önellátását fedezték, hanem termékeikből jutott a piacra is. A jelenlegi közellátási nehézségekből kivezető út keresésénél nem maiad más hátra, mint hogy elkezdeni az árucsere-kapcsolatok kiépítését ott, ahol abbahagytuk. Kétségkívül szükséges a baromfi, a sertéshús és hasonló terményfeleslegek termelésénél felújítanunk az anyagi érdekeltséget, mely társadalmunk számára szintén nagy Jelentőségű. Érdemes lenne talán megkisérelni e múltban jól bevált szerződéses sertéshizlalási esetleg felújítani a takarmányjuttatást ama szövetkezeti tagok részére, akik termeivényeik eladására magukat a felvásárló szerveknek lekötelezik. Ügyszintén helyénvaló lenne, ha a szövetkezetek, állami gazdaságok gondoskodnának tagjaik és dolgozóik malacellátásáról stb. Ha ehhez nincsenek meg a szükséges termelési feltételek, meggondolás tárgyává kéne tenni esetleg anyakoca tenyésztését ama szövetkezetesek részére, akik erre szívesen vállalkoznának. Az állatállomány számának, illetve a sertések darabjának korlátozásával a szövetkezeti tagok minden bizonnyal igyekeznének, hogy a leszerződött példányokat kétszáz kilogramm, esetleg még ennél is nehezebb súlyban felhizlalják. Tagadhatatlan, ez nagyot lendítene közellátásunk helyzetén. Akadnak talán olyanok ls, akik a háztáji felújításának ezt a kérdését úgy állítanák be. hogy ezzel jelentős mennyiségű takarmányt vonnánk el a szövetkezetből. Elmondhatjuk azonban, hogy kevés kivételével ez a megindokolás elavult és ma már nem állja meg a helyét. Az anyagi ösztönzés pedig igen bevált, például a legmunkaigényesebb növény, a cukorrépa termelésénél, amelyből a szövetkezet tagjai családonkét egy vagy másfél hektár megművelését is vállalták. Az elért hektárhozamok igazolják az anyagi érdekeltség létjogosultságát a trnavai járásban levő Jaslovské Bohunice-i szövetkezetben, ahol éppen a termelési igyekezet felkeltése révén átlagosan 450 mázsa termést takarítottak be hektáronként. Tavaly, az aszályos év dacára ugyanebben a szövetkezetben 3 vagon cukorrépát termeltek hektáronként. Hasonló példák egész sorát említhetnénk meg a további járásokból is, ahol a cukorrépa mellett a kukorica termelésére, hektárhozainának fokozására is nagy súlyt fektetnek. Ilyen a surányi EFSZ ls, ahol a kukoricát szántóföldjük egynegyedén termelik, ez idén 37 mázsa szemes termést terveztek hektáronHaragszik a könyvelő — Mi újság, érik a gabona? — érdeklődöm Anton Capíknál, az ógyallai szövetkezet könyvelőjénél. — Újság az van — válaszol a könyvelő, azonban nem az aratást érintő kérdésekről beszél, hanem a kertészetről. — Nem kell a zöldség — Jegyzi meg kurtán, mintha az aratás nem is érdekelné. Egyébként a gabona még zöld, azzal ráérek foglalkozni. — Most sokkal fontosabb arról a problémáról beszélni, hogy csökken a bevételünk. Az természetes, egy könyvelő szemében mindig elsődleges feladat a pénzkérdés és a helyzet az, hogy a szövetkezet pillanatnyilag nem értékesítheti a sárgarépát és a petrezselymet. Nam veszi át a felvásárlóvállalat vagy ha igen, csak keveset. A szövetkezetnek viszont veszélyben forog a bevételi terve. A ógyallaiak még 34 "ezer koronáért akartak eladni az említett zöldségből, de a felvásárlók egyelőre azt üzengetik, hogy nincs rá szükség, és jobb, ha a földben hagyják a sárgarépát és a petrezsely-* met is. Az igaz, hogy a sárgarépa és petrezselyem nem vész kárba, mert ha nem kell most, elfogy ősszel. De vajon hogyan vélekedik a kertész, hogy nem adhatja el mint friss zöldséget? Felborult a terv — mondja Kosztolányi József — és ez veszteség számunkra, mert úgy gondoltuk, hogy a kiszedett zöldség helyére karfiolt és kalerábét ültetünk. A veszteséget tulajdonképpen az jelenti, hogy a zöldségért őszkor sem kap többet a szövetkezet, mint most. Ugyanakkor elesett annak a termésnek a bevételétől, amit a sárgarépa és petrezselyem helyén termeszthetett volna. Motorkerékpáron közeledik valaki a kérészét szélén sarabolók felé. Kosztolányi elvtárs felismeri benne Tóth Lajost, a helyi felvásárlóüzem raktárvezetőjét. A kertész megörül a látogatónak, abban bízik, hogy zöldséget jött rendelni. Bezzeg, amikor tudomást szerez az üzenetről, hogy a bejelentett 3000 fej káposztát hozhatják a raktárba, zöldséget azonban nem, csalódottan legyint, mint azelőtt már jónéhányszor. Tuladonképpen mi az oka a korlátozott felvásárlásnak? — Nagyobb a kínálat, mint a rendelés — mondja Tóth Lajos. — Tavaly nem voltak ilyen problémáink, amint a gazdaságok leadták a zöldséget, nyomban szállíthattuk tovább. Igaz, tavaly 70—80 százalékkal kevesebbet vásároltunk, de mind elfogyott, most meg, amint látja, sok marad raktáron. Gyönyörű kalerábé posvad a ládákban, már átsorolták a második osztályba. Meglehet, hogy itt éri meg a harmadik osztályú minősítést ls és aztán potom áron visszaadják a szövetkezetnek föletetésre. Hasonló sorsra jut a kelkáposzta egy része is. Ugyanis a sárgarépán, a petrezselymen és a hagymán kívül a többi zöldséget felvásárolja az üzem (ráfizetés árán is), mivel szerződést kötött rá. Amikor az ember látja a helyzetet, arra a meggyőződésre jut, hogy erre nemcsak a szövetkezet fizet rá, hanem a felvásárlóüzem ís. És végtére helyes, hogy a sárgarépát, a petrezselymet és a hagymát egyelőre nem veszi át, mert a raktárban fölöslegesen megfonnyadna. Ezek a zöldségfajták beérés ütán télre is elraktá rozhatók. Hogy ez idén a kelleténél több a zöldség, annak különböző okai vannak. Ismert dolog, hogy zöldséget külföldről ís vásárolunk. S ha már megrendeltük, nem mondhatjuk le, kötelesek vagyunk átvenni. Ugyanakkor az idén sokkal kevesebb szövetkezetes és magángazda vásárol zöldséget, mint tavaly. Mivel tavaly keresett áru volt a zöldség, az idén, aki csak tehette, termelt saját részére és nem vásárolja azt, amit a közösben termesztenek. És nem utolsósorban döntő tényező a kedvező időjárás. Mind a kertekben, mind a határban öntözés nélkül nő a zöldség és mindenfelé szépek a hozamok. Szóval az a helyzet, hogy az sem jó, ha kevés van, viszont az is gondot okoz, ha sok terem. A városi lakosság jobb zöldségfogyasztása érdekében egyet azonban megtehetnének az illetékes szervek. A felvásárolt árut ne tartsák raktáron, hogy azután csaknem ingyen vissza kelljen adni föletetni, Inkább jutányos áron árulják a piacon, így több elfogy belőle és ennyivel ls kevesebb megy tönkre. (bj) ként. A szövetkezet azonban az anyagi érdekeltséget sem felejtette ki a számításból. Ha például az Illető tag 50 mázsán felüli termést ér el hektáronként, akkor az 50 mázsán felüli rész felét természetbeni Járandóság fejében méri ki számára a szövetkezet. A elmondottakból természetesen az is kiviláglik, hogy a szövetkezet vezetősége túl magasan állapította meg a pótjutalom alapját képző hektárhozam tervét, mely semmi szín alatt sem serkenti a szövetkezeteseket jobb eredmények elérésére. Az anyagi érdekeltség különböző formáit a közös gazdaságok vezetőinek helyesen kell alkalmazniuk. E formáknak végeredményben az a hivatásuk, hogy elősegítsék a tagság termelési érdekeltségét és Igyekezetét. Ezt vették figyelembe a koltai szövetkezet vezetői, akik reálisabban állították fel a prémium elérésének lehetőségét. Tavaly, amikor a szövetkezet úgy látta, hogy munkatorlódás miatt nem képes biztosítani agrotechnikai határidőn belül a kukorica megművelését és a tervezett hektárhozamokat, úgy döntött, hogy az egész kukorica területet kiosztja részesmegművelés céljából egészen a betakarításig a szövetkezetesek családtagjaira. Ebben az esetben az anyagi érdekeltség, tekintettel arra, hogy minden negyedik kalász a szövetkezeti tagot illeti meg, bevált és a szövetkezetnek 34 mázsás hozamot eredményezett hektáronként. Ez a példa arra int bennünket, hogy az anyagi ösztönzés legbeváltabb formáit bátrabban alkalmazzuk a mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében. E néhány péľäából is kiviláglik, hogy népgazdaságunkban az anyagi érdekeltség elvének nagy horderejű jelentősége van. Használjuk fel tehát a kínálkozó lehetőségeket, mert ebből mind az egyénnek, mind a társadalomnak csak haszna származik. VINCENT RAPANT, a Mezőgazdasági ökonómiai \ Kísérleti Intézet dolgozója A tudományos kutatás segítse az oktató-nevelő, munka elmélyítését Az irodalmi neveléssel foglalkozó cikkhez több hozzászólást Is közöltünk lapunk hasábjain. Ezzel a kérdéssel aj gZNT legutóbbi ülésén dr. Matej LuCan, az SZNT iskola- és kulturális ügV» megbízottja ls foglalkozott Beszédének idevonatkozó részét alább ismertetjük: Az SZNT iskola- és kulturális ügyi bizottsága az SZNT teljes ülésén elhangzott megjegyzésekkel, különösen Dénes elvtárs hozzászólása alapján, 1963. május 3-án foglalkozott a magyar nemzetiségű lakosság között végzett munkával, más üléseken pedig e munka részletkérdéseivel. A bizottság megtárgyalta és jóváhagyta a magyar nyelvű alapfokú 9-éves iskolák tantervének megváltoztatására vonatkozó javaslatot, főleg az irodalmi nevelésre vonatkozóan, Dénes elvtárs hozzászólásának értelmében. A mi javaslatunk alapján a következő tanévtűi az alapfokú 9-éves iskolák tantervét megváltoztatjuk és az irodalmi nevelést a diákok anyanyelvén fogják tanítani. Ugyancsak javaslatot terjesztettünk be az iskola- és kulturális ügyi miniszter kollégiuma elé, a másodfokú (nemzetiségi) iskolák értelmezésének kiegészítésére, amit előzőleg a tanácsadó testülettel és a bratislavai pedagógiai kutatóintézettel vitattunk meg. A miniszter kollégiuma a javaslatot jóváhagyta és az egész köztársaságban ez képezi majd a másodfokú nemzetiségi iskolák problémái megoldásának alapját. 1 Megvizsgáltuk a bratislavai pedagógiai kutatóintézet tudományos-kutató tevékenységét is a nemzetiségi oktatás szakaszán. A kísérleti intézetben a magyar tannyelvű iskolacsoportokban öt dolgozó működik, akik az anyanyelv, a szlovák és orosz nyelv tanításának pedagógiai-módszertani kérdéseivel foglalkoznak. Az utóbbi két év folyamán már biztosítván van a kutatómunka a szlovák nyelv tanítását illetően az összes nemzetiségi iskolákon. Az 1964/85-ös évben a nemzetiségi iskolák csoportjának megerősítésével számítunk, olyan értelemben, hogy elmélyüljön egyrészt a nyelvi nevelés, valamint a nemzetiségi iskolák nevelési-oktatási munkája további kérdéseinek tudományos elemzése. Az SZNT ügyosztályának javaslatára az iskola- és kulturális ügyi miniszter kollégiuma határozatot hozott, miszerint előnyben kell részesíteni a nemzetiségi iskolákat a tanszerellátás terén, különösen ami a nyelvtanítást illeti. A pedagógiai kutatóintézet címére elhangzott bíráló megjegyzések — a nemzetiségi iskolák problémáinak tudományos feldolgozásával kapcsolatosan — az intézet új szervezeti és munkabeosztására vonatkozó javaslatban lesznek érvényesítve és figyelembe veszik azokat az intézet 1984re vonatkozó tudományos-kutató tervében, úgyszintén az 1978-ig sz616 távlati tervben is. A magyar tannyelvű iskolák tanítóinak jobb nevelése érdekében konzultáló központ létesült KoSicén, amely a Nitrai Pedagógiai Intézet munkahelye. Egyelőre az általános alaptárgyakkal foglalkozik. A más nemzetiségű tudományas aspiránsok részére történő témaválasztás kérdését a legaktuálisabb sajátos problémák elemzése és megoldása céljából folyó év áprilisában megtárgyaltuk a főiskolák állami bizottságában és a Csehszlovák Tudományos Akadémiával. A témák az alapfokú 9-éves iskolák nevelési-oktatási problémáival foglalkoznak, a regionális kérdésekkel és a tanítóképzők főiskolai szintű pedagógiai módszereivel. Az SZNT iskola- és kulturális ügyi osztálya gondoskodni fog arról, hogy a magyar és más nemzetiségű tudományos aspiránsok olyan témákat válasszanak, amelyek keretén belül ezen iskolák sajátos problémáit oldhatják meg. A Szlovák írószövetség magyar szekciójának vezetőségével, a Csemadok és a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó képviselőivel ez év májusában megtárgyaltuk a magyar könyvkiadással kapcsolatos problémákat és megállapodtunk bizonyos intézkedésekben, amelyek megjavítják a mezőgazdasági és az ifjúsági irodalom kiadását. Gyűjtsük a néprajzi anyagot ján Královič mérnök, a Szlovák Tudományos Akadémia dolgozója és munkacsoportja a lucerna egyik legveszélyesebb kártevőjét, a lucernagubacsatkát tanulmányozza. Kidolgozta a kártevő előfordulása előrejelzésének módszerét és kipróbálta az ellene alkalmazott vegyszereket. Képünkön Ján Královič mérnök munka közben. (M. Borodáčová felvétele — CTK) iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiEiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuit: A nyitrai Mezőgazdasági Főiskola hallgatói a gyakorlati, oktatás keretében megismerkednek a villanypásztor jelentőségével. (Fr: Kocián felv. — CTK) A technika fejlődése, a gépesítés kiszorítja a néprajzi anyagot a mindennapi használatból. A faeke helyét a vaseke, majd a traktor, az aratósarlót a kasza, az aratógép, a kombájn foglalta el. A

1 népviseletet felváltja a gyárilag készített ruha. Néprajzi gyűjtés közben e kultúra utolsó maradványaira bukkanunk. Elérkezett az összegezés és a néprajzi gyűjtés utolsó fázisa. A néprajzi anyag a mindennapi életből, a közhasználatból bekerül a múzeumokba. E népi kultúra történelmi, művészi megőrzése elsősorban a múzeumok feladata, de nem utolsósorban az ifjúsági és kulturális szervezeteké (Csemadok), tanítóké, pioníroké. Országunk néhány múzeumi alkalmazottja gyűjtés során a nagy néprajzi anyagnak csak kis töredékével jut érintkezésbe. Mondhatnánk, a szomszédos falvak néprazji kultúrájában is lényeges különbségeket mutathatunk ki (sőt, egy falu keretén belül ls), viszont a történelmileg és földrajzilag különböző és eltérő szociális feltételek mellett sok esetben azonos, lényeges jegyeket találhatunk. Szeretnénk felhívni a figyelmet a Nyitra vidékén fellelhető zsérei néprajzi kivarrásokra, melyek formában, funkcióban, megnevezésben meglepő azonosságot mutatnak a Valašské Klobouky-ban található anyaggal. Ebből logikusan következik, hogy csak a nagyon sok lokális néprajzi adat ismerete, vagyts összegyűjtése teszi lehetővé az összehasonlító tudományos néprajzi munkát. Egy tipikus néprajzi motívum, egy gereblye, egy kaszanyélforma nyomon követése értékes, sokszor meglepő konklúziót eredményez. Éppen itt vélik a néprajzi gyűjtő tudományos dolgozóvá. Ezeket a feladatokat tűztük ki célul a XII. pártkongresszus néprajzra vonatkozó határozatának szellemében, amikor Ghýmesen diákjaink segítségével néprajzi kiállítást rendeztünk. Észrevettük, hogy diákjaink szenvedélyesen gyűjtik a különféle szalvétákat, gyufaclmkéket stb. E gyűjtőszenvedély helyes és céltudatos kihasználása eredményezte néprajzi kiállításunkat: közel száz népballada, balladatöredék, továbbá környékünk dűlőneveinek összegyűjtését. Honismereti körünk jelentős mértékben hozzájárult a martini Szlovák Nemzeti Múzeum munkájához, ameny• nyiben értékes anyagot szolgáltatott ! az összehasonlító néprajz sfcámára. \ Ez az együttműködés elősegíti a cseh 1 és a szlovák nemzet, valamint országunk különféle nemzetiségeinek szorosabb barátságét, néprajzi kultúrájának megismerését. Honismereti körünk feladatául tűate ki, hogy a jövő tanévben a martini Szlovák Nemzeti Múzeummal még szorosabb kapcsolatban újabb néprajzi kiállítást rendez, mely magában foglalja majd a mezőgazdasági eszközök anyagát: A házi vászonkészítés összes tárgyi eszközét, az ősf kendermag-vetés eszközeit, a vetöabroszt, a vetőkosarat, a kenderáztatás módszerét, a kendertörő eszközöket (tiló), a kender-puhitás eszközei* (különböző dörzsölök, törők, fatönkök, forgatható csontkúpok, forgathar tó hengerek, fakalapács, mosósulyoí, bot), a kenderfésülés eszközeit (deszkára erősített szegrózsa, sörtéből készült ecset), a kenderfonás eszközeit (az övguzsaly, a rúdguzsaly, talpas guzsaly, székes guzsaly, a kézi orsó, a fából, faragott gombos nehezékű s a szár végére húzott karikás nehezékű orsó, rokka-típusok), motollaformákat, a fonáltisztítás eszközeit, gombolyltó formákat, szövőszék formákat, a szapulás eszközeit. A kiállításon helyet kapnak továbbá az ősi gabonatermelés eszközeit a vetőabrosz, a faeke, tövises borona, faborona, az aratósarló, kötőfa, kaszanyélformák, hadaróformák, mankóformák (a marokszedés eszközei), fakampó-s 'rló, sarló alakú nyeles vaskampó, karvédő, pótujjas, karvas, karkesztyű (a kezdetleges szemnyerés eszközei), deszkához, mosólábhoz, földhöz, szekérhez való hozzáveréssel, bottal, baltával, mosósulyokkal való kiveréssel, a nyomtatás eszközei, a szalma és a szénahordás eszközei (nyárs, szekér, favillák, gereblyeformák), a gabonatárolás eszközei (ládák, szuszékok, vermek, hombárok, kül.önböző kasok), a szőlőművelés eszközei (metszőkések, kapák, ásók, prések, faputtonyok), az igázás, a tehénfejés, tejfeldolgozás eszközei, a iuhtej feldolgozásának eszközei. A Ghýmesi Kilencéves Iskola honismereti köre felhívással fordul a Csemadok valamennyi kulturális csoportjához, valamint a ) magyar tanítókhoz, főiskolásokhoz, pionírokhoz, hogy a párthatározat szellemében fogjanak hozzá a néprajzi anyag gyűjtéséhez, mely felölelheti az itt felsorolt ősi mezőgazdasági termelőeszközöket. örülnénk, ha az összegyűjtött anyaggal hozzájárulnának kiállításunk bővítéséhez. LIPCSEY GYULÁNÉ, Jelenec ->963. július 2. * ÜJ SZÖ 5