Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-14 / 192. szám, vasárnap

Az emberiség szolgálatában Beszélgetés dr. RUDOLF PULPÁNNAL, a prágai Ortopédia kísérleti és kutatóintézet szakorvosával Az ember egyik legtöbbet igénybe vett és legérzékenyebb testrésze a lába. A lábfájás, a nehéz járás okozta fáradság egész közérzetünkre kihat, sőt munkaképességünket is csökkenti. Hogy elejét vegyük a bajnak, mindenekelőtt fordítsunk gondot a higiéniára, a helyes lábápolásra és főleg a kényelmes cipőre. Ha pedig a divatos tűsarkú ás hegyes orrú cipellők, vagy a hasonlóan káros sarok nélküli papucscipők állandó hordása folytán már bekövetkezett, amitől tartottunk: hordjunk cipőbetétet. EZEKRŐL a problémákról beszélgetünk dr. Rudolf Pulpánnal, a prágai Ortopédia nemzeti vállalat kísérleti és kutatóintézetének egyik szakorvosával. Vendéglátóm beszélgetés közben is valamilyen számomra titkozatos készüléken barkácsol. Megkérdezem: — Orvos létére műszereket készít? Igen, ez kísérleti munkájának egy része, mondja. Az intézetben az újfajta gépek, készülékek kifejlesztése többnyire az itteni orvosok, technikusok kollektívájának a műve. Ez a munka' megkívánja, hogy saját szakmájukon kívül még sok minden máshoz is értsenek. Pulpán doktor azok közé tartozik, akik nem elégedtek meg eredeti szakmájukkal. Most éppen a kinetika — mozgástan berkeiben igyekszik kísérleti készüléke segítségével eligazodni. Már eddig is fontos észrevételekre tett szert: — Az izmok mozgás közben villanyáramot termelnek — magyarázza felcsillanó szemmel, majd hirtelen észbe kap: — Igaz, a laikus számára ez részletkérdés és nem is túlságosan izgalmas. Válasszunk ki inkább általános érdekű témakört, amelyhez mindenki hozzászólhat. így tudom meg Pulpán elvtárstól, hogy mlg az Ortopédia üzemeiben a szakorvos által előirt receptek és a kutatóintézet dolgozóitól kapott utasítások alapján nemcsak cipőbetéteket, hanem egészségünk szempontjából más fontos, sőt nélkülözhetetlen kellékeket készítenek, addig a kutatóintézetben az egyéni, új kivizsgálási módszerek továbbfejlesztésével foglalkoznak. Nagy súlyt vetnek arra is, hogy a rászoruló betegeknek készítményeikkel megkönnyítsék az életét. — Sokan szorulnak segítségünkre — mondja Pulpán doktor. — A legtöbb esetben a munkabiztonság előírásainak a megsértése, a dolgozók hanyagságának, kényelemszeretetének a következménye, hogy kénytelenek hozzánk fordulni. Egyelőre kl nem számított lépés, egy meggondolatlan mozdulat és a baleset sokszor jóvátehetetlen károkat okoz. Akármilyen jó minőségű, könnyen kezelhető, élethű műlábakat, műkezeket is készítünk, a testrészt már teljesen nem helyettesíthetik. Persze tőlünk telhetően mindent megteszünk, hogy ha már bekövetkezett a baleset, a póttestrész legalább részben helyettesíthesse az eredetit. AZ EREDMÉNYEK? Meglepően jók. Évszázadok során az orvostudomány és a technika jóvoltából egyre tökéletesítették a művégtagokat, olyanynyira, hogy azok a nyomorékok, akik még nem is olvan régen fogyatékosságuk folytán kl voltak zárva a munkafolyamatból, ma könnyebb munkára alkalmasak s így visszaszerezték szellemi egyensúlyukat,, önbizalmukat. A pótkezek ma a fánál jóval könynyebb, rugalmas műanyagból, PVCből, laminátokból készülnek. Az ujjakon még az ízek ls mozgathatók, sőt a körmökről, a tenyér barázdáiról, a kézfő erezetéről sem feledkeztek még. A műbőr szinte teljesen alkalmazkodik a testszínhez. Ha az úgynevezett kozmetikus kéz tulajdonosa megfelelő gyakorlatra tesz szert, többféle egyszerűbb műveletre is használhatja. A Szovjetunióban már ennél is messzebb tartanak. A moszkvai Popov intézet dolgozói olyan műkezet fejlesztettek ki, mellyel tulajdonosa a mozgatható karizmok folytán, külső segítség nélkül, tetszés szerint rendelkezhetik— A NEMZETKÖZI együttműködés és a szocialista államok közötti munkamegosztás révén mi is lépést tarthatunk a világfejlődéssel — tájékoztatott az orvos. Nincs kizárva, hogy már a közeljövőben villanyáramra, vagy sűrített levegőre működő alkatrészek behozatalára kerül sor, melyek lényegesen megkönnyítik a művégtagok önálló kezelését. A műlábakat Is — a kézhes hasonlóan — vegyi anyagokból állítják elő. Az alszárcsont eltávolítása esetén a megmaradt lábszárra szilárdan ráilleszthető hüvellyel kísérleteznek, mely járás közben nem okoz nehézségeket. Ugyanis sokszor előfordul, hogy a művégtag a megmaradt lábrészhez rosszul idomul, esetleg a ránehezedő testsúly folytán fájdalmas nyomást gyakorol az amúgyis érzékenyebb élő szövetekre. Ilyenkor a beteg nehezen jár, gyorsan kifárad, sántít. De az is előfordul, hogy ennek nem a művégtag az okozója, hanem a sebhely, az idegek, vagy valami más. Az újfajta mérőkészülék az itteni kollektíva találmánya — pontosan megállapíthatja a diagnózist, rámutat a nyomás mérvére, helyére, az eltávolítandó zavar eredetére. Mereszjevről, az Egy igaz ember történetéből szerte a világon ismert szovjet hősről mindenki tudja, fiogy ő ls műjábon jár. Néhány évvel ezelőtt bizalmával tüntetett ki — meséli Pulpán doktor. A csehszlovák gyártmányú művégtaggal, Novák elvtársnak, az Otopédia prágai üzeme egyik veterán dolgozójának művével, nagyon meg volt elégedve. De a nyomásmérőnél is nagyobb horderejű a pedogarográf nevű készülék, dr. Chodéra és munkatársai találmánya. Még a röntgent is felülmúlja ötletességében. Nemcsak a talp, a láb megbetegedései olvashatók le róla, hanem a test egyéb elváltozásait, mint pl. a hátgerincferdülést, a csigolyaközti porcok kóros tüneteit is jelzi. Az Ortopédia üzemeiben már felkészültek a készülék sorozatgyártására. A jövő évtől kezdve nagy segítségére lesz a kórházaknak és szakintézeteknek a különféle diagnózisok megállapításában. EGYRE JAVUL a testi fogyatékossággal sújtott embertársaink Iránti gondoskodás. A kerületi ortopédiai tanácsadók megteremtik az orvos, a beteg és a gyártási üzem közti közvetlen kapcsolatot, úgyhogy a beteg a számára legmegfelelőbb szolgáltatásban részesül. KARDOS MÁRTA A podbrezovai Sverma Vasműben kedden, július 9-én csapoltak acélt abból az új kohóból, amelyet az ötödik martinkemence helyén építettek. A vasmű dolgozóinak véleménye szerint az új kohóban mintegy 20 százalékkal lesz gyorsabb az olvasztási folyamat, mint a régi kemencékben. Ezért úgy tervezik, hogy valamennyi martinkemencéjüket hasonló kohókká építik át. Képünkön: Ján Magna olvasztár az új kohóban olvadó acélt ellenőrzi. (Fr. Kocian — CTK felvétele) flz ÚJ SZO postájából Példát mutatnak Košice város és a járás közigazgatási szervei a Kelet-Szlovákiai Vasmű munkaerőszQkségleteinek biztosításával foglalkoztak. A város és a járás dolgozói között meghirdetett mozgalom eredményeként 100 000 óra ledolgozására tettek kötelezettséget. Az első brigádosok a járási pártbizottság elnökségének tagjai voltak. Štefan Boboftko vezető titkárral az élen. Velük egy időben tettek eleget vállalásaiknak a járási nemzeti bizottság tanácsának tagjai, az egyes szakosztályok vezetői, az üzemi pártbizottságok tagjai, valamint a városi nemzeti bizottság funkcionáriusai és vezető dolgozói. Összesen 100 brigádos 600 brigádórát dolgozott le a segédmunkálatoknál. A vezetők jó példája nyomán Košice város és környéke dolgozói is mihamar megkezdik a vállalás teljesítését. Iván Sándor, Košice Jó szervezés —szép eredmény Ezt lehet elmondani a Komáromi Steiner Gábor Hajógyárról, ahol a júniusi tervteljesltés szép eredményekről tesz tanúságot. A munkások és a technikusok nagy családjának köszönhető, hogy az említett időben a gyártási tervet 103,9 százalékra teljesítette a hajógyár, az árutermelési tervet pedig 161,5 százalékra. Az exporttervet ls magasan túlszárnyalták. Szénássy János, Komárom A dubníki opál Érdekes dokumentumra bukkantak a kassai Műszaki Múzeum dolgozói a dubníki opálbánya történetének kutatása közben. Egy 1907-ből származó újságcikket fedeztek fel, amelyben a következő olvasható: A dubníki nemes opál alyan szép ragyogású és sokszínű, hogy az 1870-es években nem volt párja a világon. Az egyik óriási nemes opált például az akkori walesi herceg, későbbi angol király, 90 ezer koronáért vásárolta meg. Az osztrák brilliánskereskedők azonban megirigyelték az opál dicsőségét és kereskedelmi okokból azt a hírt terjesztették, hogy viselőjének szerencsétlenséget hoz. Franciaországban az a babona járta, hogy amelyik nő opállal ékesíti magát, gyermeke születik. A babona elterjedt az egész világon, úgyhogy senki sem akart opált • viselni. Ez volt az oka annak, hogy a magyar állam 1907ben 240 ezer nemes opált őrzött, amelyet nem tudott eladni. Így természetesen az opál bányászása nem fizetődött kl, amiért a dubníki bányát is bezárták. WAGENHUBER ADÉL, Košice Méltón megünnepeljük Egységünk, amely a történelmi SZNF repülőtéren van, már most készül a Szlovák Nemzeti Felkelés 19. évfordulójának méltó megUnneplósére. Az ünnepség keretén belül beszélgetéseket rendezünk az SZNF résztveőivel, meglátogatjuk a dicső harcok színhelyeit. Befejezésül Čierny Balog lakosságával tartunk beszélgetést Peter Jilemnický „Garam menti krónika" című könyvéről. Gottlieber Ferenc, főhadnagy FELROBBANT! A šafárikovói rádióüzletben Lenkei Júlia elárusítónő takarítás közben félig telt „limonádés" palackot talált. Amikor kinyitotta, hogy a víznek vélt folyadékot kiöntse, az üveg a kezében felrobbant. Az elárusítónő a szilánkoktól kisebb-n^yobb sérüléseket szenvedett. A vizsgálat során megállapították, liogy a „limonádésüveget" néhány hónappal ezelőtt félig üresen félretették és megfeledkeztek róla. A vízhez adagolt szirup azóta feloldódott, szénsavas fehér folyadékká változott, és miután levegővel keveredett, felrobbant. Nem tanácsos tehát az el nem fogyasztott limonádét hosszabb ideig tárolni. Ondrej Gajdos A KOVO külkereskedelmi vállalat az idei brnôi nemzetközi árumintavásáron újszerű mérőeszközt állít kt — az Elektročas védjegyű táskarádiős, rezgések gerjesztésére szolgáló kovaköves készülékkel ellátott őrát, amely különösen tudományos és műszaki munkahelyeken használható hajszálpontos időmérésre. •k Az elmúlt hét folyamán hazánk területén 22 tűzvész volt, amelyek 750 000 korona anyagi kárt okoztak. Z u o K AMIKOR A KEVES TÖBB, MINT A SOK AZ ISKOLAÉV BEFEJEZŐDÉSE bizony megkönnyebbülés szülőnek, gyermeknek egyaránt. A szülőnek azért, mert egy Időre megszűnnek az iskolába járással kapcsolatos gondok, a gyermeknek azért, mert felszabadult egy terhes, vagy kevésbé terhes, de mindenkeppen állandó lekötöttség, irányítottság alól. Ám a nagy lélegzetvételre felbukkan'ez a gond is: mit is csináljon a gyermek a rengeteg szabad idővel? Semmi esetre sem lenne helyes, ha a gyermek szabad Idejét a felnőttek agyonszerveznék, hiszen a szünidőt a gyermek számára éppen a felszabadultság érzése teszi boldoggá. Gyakran előfordul, hogy a szülők ezeel az egy mondottal intézik el a dolgot: van elég játéka, játsszon! Miért, hogyan és mivel játszik a gyermek, mi a játék célja és értelme, s hogy mikor milyen játékokat adjunk a kezébe — olyan kérdések, melyekkel könyvtárnyi szakirodalom és még több ismeretterjesztő tanulmány foglalkozik. Mindez természetes, hiszen ma is olyan gyönyörűséggel játszanak gyermekeink, mint a történelem folyamán a legkülönbözőbb helyeken lakó és nyelveken beszélő őseik. Az ősi, változatlan formájú és tartalmú játékok mellett megtaláljuk minden kor játékait, manapság a modern életforma tárgyainak kicsinyített másait, az ősi rongybaba és állatfigurák mellett a televíziót és a rakétakilövőt. KÖZTUDOMÁSÚ, hogy a falusi gyermekek kevésbé rongálják játékukat, mint a városiak, s ugyanakkor meglepően kevés játékuk van. Ebből a két tényből nem szükséges mindjárt következtetést levonni, de mindenesetre elgondolkoztató, hogy míg a falusi gyermeknek átlag hat-nyolc játéktárgya van, a városinak ugyanakkor 70—80, a fővárosi gyermeknek pedig még annál is több. Ezek a számok mindenképpen meghökkentők. Több helyen láttam olyan játékszekrényt, ahol a tárgyak számbavétele a gyermek segítségével is órákat vett igénybe. Ez a játékáradat nem mindig a szülők anyagi helyzetének a következménye, noha azzal bizonyos mértékig összefügg. Hogy valójában ml okozza ezt a játékhalmozást, az bonyolult és szerteágazó kérdés. Most Inkább az érdekelne bennünket, mit kezd a gyermek ennyi Játékkal? Azoknál a gyermekeknél, akiknek ilyen mértéktelenül sok játékuk van, csaknem kivétel nélkül összedobálva találhatók a játékok, behányva a szekrénybe, a polcra, a sarokba, vagy egyszerűen szanaszét szórva a földön, s ezekből néha egyet-egyet kiemelnek, a többit ide-oda lökdösik, rálépnek, vagy pedig gyűjteményszerűen sorba rakják őket. Ez természetes is, hiszen a tárgyak ilyen tömegével nem lehet másképp bánni, s főképp nem lehet egy-egy tárgyhoz tapadó szeretettel, kedvtelve játszani velük. Ez a tömeg meghaladja a gyermek intelligenciáját, megzavarja fejlődőben, alakulóban levő rendkészségét. Vagy nem használja, vagy rosszul használja őket. A HÁZTARTÁSOKBAN! minden tárgynak megvan a maga helye. És még így ls milyen nehéz rendet tartani. A játékok rendje azonban még kevésbé meghatározott, így tehát sokkal nehezebb rendben tartani őket. Márpedig a gyermekek számára — a tárgyak világából — mégiscsak a játékok a legfontosabbak. A játék rendszeretetre is nevelheti a gyermeket, de értelmetlen tömege rendetlenségre nevel. A gyermekek szinte észrevétlenül tudják viselni a játéktömeg zűrzavarát. Mégis elkerülhetetlen a káosz károsító hatása. A felnőttek bosszankodnak és szidják a gyermeket rendetlenségéért, hogy nem vigyáz játékaira, rongálja, elhagyja, piszkl.ja őket. Ez szinte természetes, hiszen a tárgyakkal való bánás gyakorlat, megszokás dolga. MINDENNEL szemben közömbössé válunk, amiből túl sokat kapunk. A tárgyak elértéktelenedésének mégsem az az igazi hátránya, hogy örömtől fosztjuk meg a gyermeket és önmagunkat, hanem inkább az, hogy az elmélyült öröm érzése, a tartós figyelem és felelősség szűnik meg a tárgyakkal szemben. Olyan értékvesztés kezdődik, amely messze a tárgyakon túl is érezteti hatását. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a túl sok játék éj-p az igazi játéklehetőséget rontja meg. Vegyük a legmlndennapibb példát. A kislányok évezredek óta játszanak a babával úgy, hogy eljátsszák vele mindazt, amit édesanyjuktól látnak, vagy ami velük történik. Mindez a gyermek számára — aki valóban szereti a babáját — örömet jelent, összpontosított figyelemre és tartós érdeklődésre szoktat, s a felnőttektől látott munkának újabb és újabb játékos utánzáséra nyújt lehetőséget. Fejlődik a gyermek kézügyessége, összefüggéseket ismer meg, alakul a felelősség tudata. De ha egy kislánynak nyolc-tíz különböző formájú és nagyságú babája van — mit lehet azokkal kezdeni? Ezelőtt 30 esztendővel a városi kislánynak egy, vagy esetleg két babája volt, ami aztán megmaradt még asszony korára is. Nem hiszem, hogy a régebbi kor gyermekei különbek, gondosabbak lettek volna, mint a maiak — csak éppen egy babát könnyebb megőrizni, mint tízet. Mindezek a hibák persze, amiket a játékhalmozás okoz, n»m helyrehozhatatlanok. De a játékoknak a mindennapos használat közben is gyakorlati jelentőségük és jellemformáló hatásuk van. NINCS AZ A JÁTÉKTÁRGY azonban, amelyik pótolhatná t falusi rét nyújtotta játéklehetőségeket, különösen a nyári szünidő idején. Nem helyettesítheti semmi a természet ezernyi színes, gyönyörű játékát, a pásztortáskát, gőlyaláncvirágot, szarkalábat, a kóróhegedűt, a szarvasbogarat. A gyermeki "tépzelet ezerféle módon használja fel a természetnyújtotta lehetőségeket, s ezek a legszebb játékok. S ha tönkremennek, újak készülnek helyettük, megteremti őket az alívjtó gyermeki fantázia. A gyermek ezt a világot soha felnőtt korában sem felejti el. (ska) iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiaaiiiiiaiiiiiiiviiiiiiiiiiivivxiiifiiiiiiívfiiTvviiiiiiiiiifb A porieii Prümstav dolgozói a Nové Mesto nad Metujl-i gépgyár dolgozóinak egy új "üzemrészleget' adtak át. Az üzemrészlegben osztályozó gépeket gyártanak a szovjet kohóknak. Képünkön az új üzemrészleg látható. (J. Finda — CTK felvétele] 1963. július 14. • ÜT SZÖ 5