Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-22 / 22. szám, kedd

RAJTUK MÚLIK Dezső bácsi régen túlhaladta 8 hatodik ikszét, s ha virtuskodásban már nem is, de munkaszeretetben, kötelességtudásban és pontosságban túltesz a fiatalabbakon. Ha bárkivel szót vált az ember, mindenki csak a legjobbat mondja róla, mert elég magas kora ellenére még most is derekasan megállja helyét a munkában. — A kürti szövetkezet — bizonyította Kanyicska Ferenc, a helyi nemzeti bizottság elnöke — sokat köszönhet az öreg Suhaj Dezső fejőgulyásnak. Az ő érdeme, hogy a tehenészetben dolgozók bekapcsolódtak a Félliter tejjel többet naponta országos mozgalomba és decemberben nyolcsžáz liter tejet fejtek naponta, tehát kereken száz literrel többet, mint augusztusban, a takarmányozás szempontjából előnyösebb hónap bármely napján. A HNB elnökének véleményét azonban nem egyenlő mértékben vallják a szövetkezet fejögulyásai, etetői. A rossz nyelvek ugyanis azt beszélik, hogy Dezső bácsi az etetés után sokáig elbogarász az istállóban, és amikor társai eltávoznak, a jószág részére megdézsmálja a zsákokba kimért abrakadagot. Pedig sokkal helyesebben tennék társai, ha az alaptalan szóbeszéd helyett inkább munkamódszerét, etetési technikáját lesnék el. — Nem „kunszt" akkor biztosítani a magas tejhozamot, amikor bőven van takarmány. Az etetni valóval mindig jól kell tudni gazdálkodni. Én semmi mást nem teszek, mint hogy a tehenek hasznossága szerint osztom el és mérem ki az adagokat. Röviden csak ennyit mond saját magáról és munkájáról a fejőgulyás, távolról sem hivalkodik eredményeivel, noha egy literrel is túlhaladja kollegái fejési átlagát. Persze azt sem lehet letagadni, hogy Dezső bácsi állhatatosságával nagy hatást gyakorol környezetére és megértette társaival, miért kell törekedniük a magasabb tejhozamra. Ha a szövetkezet növénytermesztési csoportjának tagjai biztosították volna a takarmányalapot, akkor az állatgondozók a tejtermelési tervet, a szerződéses eladás múlt évi feladatait is túlteljesítették volna. így nem rajtuk múlott, hogy tavaly csak hetven százalékra tettek eleget a feladatoknak. Izsák Istvánnal a hízómarhák gondozójával a másik istállóban beszélgettem a takarmánykérdésről és a szövetkezet helyzetéről. A pontos és gyakorlott gazdász jártasságával tárta fel a valóságos helyzetet. — Ha több lenne a takarmányunk -í- mondotta — jóval lerövidíthetnénk a hizlalás idejét. Tessék megnézni — mutat egy gömbölyű testalkatú bikára —, ezt a példányt még 1960-ban soroltuk be a hizlaldába és már akkor kétszáz kilogrammot nyomott. Most azonban még az ötmázsás súlyt sem érte el, holott két éve hizlaljuk ... Ez a rövid szemléltetés is igazolja, hogy a szövetkezet igen nagy ráfordítással termel, az állatok etetési idejük túlnyújtásával súlygyarapodásban, növekedésben nem térítik viszsza kellőképpen a takarmányok értékét. Hogyan lehetne ezen segíteteni? Pista bácsi ezelőtt is, egyéni gazda korában, a legjobb termelők közé tartozott, nagyon jól tudja, hol szorít a csizma és bátran kifejti véleményét: — Hasonlóképpen, mint a teheneknél, itt is többször javasoltam a vezetőségi ülésen, minek tartunk mi annyi állatot, hiszen az államnak teljesen mindegy, hogy hány tehéntől fejjük ki a szerződéses tejmenynyiséget, termeljük ki a kötelező beadásra szánt húsadagot. Ha kevesebb állatot tartanánk, sokkal nagyobb eredményeket érhetnénk el a súlygyarapodásban, a tejtermelésben is és emellett a kiadásokat is csökkenthetnénk. Pista bácsi a való helyzethez, a szövetkezet feltételeihez viszonyítva nagy igazságot mondott. Tényleg, mindegy az államnak, mennyi állattól teljesíti szerződéses kötelezettségeit a szövetkezet. Ám az éremnek ez csak az egyik oldala. A növénytermesztési csoport tagjainak is meg kellene emberelniük magukat, mert ha elegendő szálas és szemes takarmányt biztosítanának, ( akkor nemcsak a közös bevételei emelkednének, hanem saját jólétük is. Addig azonban nem lehet beszélni a hasznosság fokozásáról, a munkaegységei^ értékének emelkedéséről, míg kint a határban hagyják elértéktelenedni a kukoricaszárat. A decemberben betakarított kóró a puszta szalma értékénél is kisebb, csak arra elegendő, hogy az állatok el ne pusztuljanak. Ebben az évben bizonyára ezek a fogyatékosságok is bonckés alá kerülnek és a vezetőség belátja, anyagi érdekeltség nélkül nem gazdálkodhatnak eredményesen. A tervelőkészítés időszakában tehát az elkövetett hibák kiküszöböléséről sem feledkeznek meg. SZOMBATH AMBRUS Kunova Teplice-i levél: Ahol minden ötödik dolgozó kommunista A Szlovák Magnezitiizemek Kimová Teplica i részlegének kommunistái is megtartották évzáró taggyűlésüket, amelyen értékelték a múlt esztendő eredményeit, rámutattak a fogyatékosságokra és pártunk XII. kongreszszusának határozataiból kiindulva kitűzték a jövő feladatait. A pártszervezet elnökének beszámolójából kiderült, hogy az üzem kommunistáinak áldozatkész munkája nem volt eredménytelen. A múlt esztendei tervet december 15-ig 101,5 százalékra teljesítettük. Öt nappal korábban, mint ahogyan azt a XII. kongresszus tiszteletére vállalt kötelezettségünkben meghatároztuk. Az adott szó hiánytalan valóra váltásából jelentős rész jut a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért versenyző kollektíváknak. Még csak egy esztendeje annak, hogy mint gépeket gyártó iizem a Szlovák Magnezitüzemekhez tartozunk. Az eddigi eredmények azonban azt bizonyítják, hogy máris jelentékenyen hozzájárultunk a magnezitüzemek továbbfejlesztéséhez. És hogy üzemünk hírnevén a jövőben se essék csorba, feladatainkat továbbra is példásan teljesítjük. Az idei év első negyedében ötven új típusú tunelkocsit adunk át rendeltetésének. Karbantartóink, javítómunkásaink állandóan a testvérüzemek rendelkezésére állnak. A fénnyel azonban az árnyék ls együtt jár. Nálunk is akadnak még megoldásra váró feladatok. Elégedetlenek vagyunk például az öntöde fiatal munkásainak viselkedésével. Sok a kifogásolni való a munkához való viszonyukban. A taggyűlés megállapította, hogy a baj gyökere a CSISZszervezet elégtelen munkájában rejlik. Az ifjúsági szervezet munkája nem merülhet ki csupán a kulturális élet szervezésében. A pártszervezet jóval többet vár a fiataloktól, azt, hogy a munkában is becsülettel helytálljanak. Nem fér kétség hozzá, hogy rövidesen ezen a téren is lényeges javulás következik be. Ez nem is lehet másképpen olyan üzemben, amelynek minden ötödik dolgozója kommunista. DRENKO LÄSZL0, az üzemi tanács elnöke Szövetkezeti évzáró taggyűlés előtt NAGY A PLAŠTOVCEI szövetkezet határa, 2614 hektár mezőgazdasági terület, ám nagyon hepe-hupás. A mezőgazdaság szakosítása szinte jól jön, és alkalmat ad a gyümölcsös telepítésére — gondolja az ember, de ... — Nem olyan könnyű az, — mondja Gál János, a szövetkezet agronómusa. — A levicei járásnak olyan tája ez, amely alkalmatlan a gyümölcstermesztésre, mert a termést rendszerint már a tavaszi fagyok „leszüretelik". Sző, ami szó, a szövetkezet kénytelen legelőnek meghagyni a meredek domboldalakat (több mint 1000 hektárt), amiből bizony nem nagy a jövedelme, mert nyáron, ha kevés a csapadék, a fű is kiszárad. Ennek ellenére jól áll a közös szénája. Az állattenyésztési termékekből tavaly sem maradt adósa közellátásunktiak. Sőt a tejeladás tervét már november 20-án teljesítette, s utána naponta 1000—1100 liter tejjel gazdagította a dolgozók asztalát. Ogy látszik, hogy ahol sok a legelő, jól megy a tejtermelés. Az igaz, de a takarmánybeoSztástól is függ, mutatja a pláštoveeiek esete, mert náluk egész éven át egyenletes a tejhozam, márpedig télen ők sem legeltethetnek. — Van fájós pontunk is — jegyzi meg az agronómus — a növénytermesztési csoport kevesebbet termesztett a vártnál. Ugyanis a nagy szárazság miatt aprómagvakból nem volt meg a tervezett bevétele. A gazdaság egész jövedelmében azonban nincs hiány, mert az állattenyésztés másfélszerte pótolta az előbb említett csoport veszteségét. A gazdaság erőssége, hogy az állatállomány hasznosságát fokozni tudja. Ehhez mindenekelőtt biztosítania kell a szükséges takarmánymennyiséget. Ennek eleget is tettek a szövetkezetesek. Takarmányból az idén is önellátók és egyáltalán nem szorulnak kisegítésre. Igaz, a lucerna lehetne több is. Egy tehénnek csak 3 kiló jut a napi adagjába. De hogy a tejtermelés télen se csökkenjen, több nedvdús takarmányt etetnek. Nem szakítják félbe a munkát (CTK) — A vasúti építkezéseken dolgozók a téli hónapokban is sikeresen teljesítik feladataikat. Bár a Magura alján félméteres a hó, félbeszakítás nélkül építik a Podolínec—Orlov—Plavec közötti 30 kilométer hosszú vasútvonalat. Egyes szakaszokon máshová helyezik a vágányokat, szabályozzák a Poprád folyót- és vasúti töltéseket építenek. A földmnnkáknak több mint 80 százalékát végezték el eddig. A kelet-szlovákiai kerületben levő solivari állami gazdaságban 1200 sertés nagyhizlaldájában a takarmány előkészítését gépesítették. Képünkön Jozef Bača a főzőedényben levő takarmánykeverék hőfokát ellenőrzi. (G. Bodnár — CTK felvétele) A szövetkezet vezetősége az évzárfl taggyűlésre készül. Az évi munka értékelésekor nem kell tartania a tag-> ság elégedetlenségétől, hiszen a piacnak nem maradtak adósai és ennek megfelelően a szövetkezetesek jövedelme sem szállt a tervezett alá. Jól gadá lkod tak, ám ez nem Jelenti azt, hogy eddigi eredményeikkel meg lennének elégedve. Az újdonságokat illetően is gazdag lesz a zárszámadási beszámoló. Még néhány napot vesz igénybe az utat mutató és vitát indító terv papírra vetése, a vezetők azo

ynban előzőleg is szívesen beszélnek róla. — Építünk egy 60 hektáros trágyaleves öntözőberendezést — mondja Ziduliak Jozef, a szövetkezet elnöke. Júniusban már öntözni szeretnénk vele. A BERENDEZÉS nagy segítségére lesz a gazdaságnak. Húsz hektár rétet és 50 hektár hereféléket öntöz-, hetnek. Az eddigi 20 mázsás hektáronkénti takarmánytermést a kétszeresére növelhetik az öntözött területen. Ez annyit jelent, hogy a jövő télen már 5 kiló szénát adhatnak naponta egy-egy tehénnek'. Hatezer férőhelyes tojócsarnokot ls építenek. A terv szerint szeptemberben kellene elkészülnie. Kiss József, az épít-: kezési csoport vezetője azonban azt állítja, hogy május végére készen lesz. Előnyös, hogy maguk végzik az építkezést is, így a szükségnek megfelelően gyorsíthatják a munkát; ugyanakkor ez 20 százalékos pénzmegtakarítást is jelent. — Remélem a mélyalmon majd jobban érzik magukat a tyúkok és többet tojnak — mondja Somogyváuä József, zootechnikus. Az építkezés már a gazdaság sza» kosítását szolgálja és a tavalyi 211000 tojás helyett az idén 680 0DQ tojást adnak el. A szakosítást ille^ tőén még egy jelentős változás tör-j tént a szövetkezet életében. Hízósertések helyett malacokat nevel. A tavalyi eladási terv, 10,5 vagon sertéshús két vagonra csökkent. En-. nek ellenében viszont 2400 malacot ad át más gazdaságoknak hizlalásra. A szövetkezet ügyesen átállt az új termelésre, mintha csak számított volna rá. Ebben sokat segít az építkezési csoport, ám az állattenyésztők sem maradnak le, mivel a többtermeléshez szükséges tyúk- és kocaállományt már biztosították. — Előreláthatólag számunkra is előnyt jelent a szakosítás — mondja a zootechnikus — nagyobb lesz a bevétetünk. Mi már áttértünk a szilárd díjazásra, egy normáért 18 koronát fizet a szövetkezet. Az idén szeretnénk a norma értékét 2 koronával emelni. A JELEK SZERINT erre megvan a lehetőség, hiszen a sertésállományból, a tyúkállományból és a takar-: mánytenyésztés növelése által a tejtermelésből is nagyobb jövedelemre lehet számítani. Persze ez elsősorban a tagság igyekezetétől függ. S erre természetesen a jövőben is lehet építeni. BENYUS JÖZSEF "17" egyetlen arcvonású, tagbaszakadt alak ugrott le a terepjáró gépkocsiról. Kackiásan félrecsapot khaki-zöld sapkája elárulta a francia idegenlégió altisztjét. Torz fintort vágott és fürgén felkapaszkodott az elavult erőd mellvédjéig, amelynek lőrései odvas fogakként kísértetiesen meredtek a csillagos éjbe. A sergeant valami csomagfélét helyezett egy falrésbe, visszarohant a dzsiphez és egy ugrással a kocsiban termett. Ugyanakkor felbúgott az autó motorja. Félpercnyi száguldás után narancssárga lángcsóva lövellt az ég felé az erőd felől, majd hatalmas robbanás reszkettette meg a levegőt. — Rendben van! — dörmögte a nagydarab légionárius, és egy utolsó gúnyos pillantást vetett a távolodó kocsiból a porfelhő felé. — Eleget melóztunk A1 Canatrez erődítményein! — és egy vastag káromkodással toldotta meg szavait. A francia idegenlégió ejtőernyősvadászhadosztályának őrmestere németül beszélt. Akárcsak leszerelés előtt álló társai: hat Nyugat-Németországból származó, két magyar és egy osztrák „francia" légionárius. Felénél jóval nagyobb százalékarányban németül beszélt egymás között a légió legénysége az altiszteket beleértve — nemzetiségre való tekintet nélkül. A szökött SS-legényeknek ocsmány káromkodásoktól hemzsegő, durva kaszárnyaudvar-nyelvezete ez, amelyet a nem németek is elsajátítottak. Francia vezényszavakat többnyire csak tisztjeiktől hallottak. A három parancsolat í. Az Idegenlégió olyan katonai alakulat, amely elsőnek támad és utolsónak hagyja el a harcteret. 2. A légionárius nem marad sebesülten a harctéren Félholtan is toAZ IDEGENLEGIO ALKONYA vább verekszik, mert tudja, senki se jön érte, hogy elszállítsa. 3. A légió katonája a legképtelenebb parancsot is vakon teljesíti. Ha nincs más választása és elérkezett halála órája, zokszó nélkül, néma megadással várja sorsának beteljesedését. Ez a francia idegenlégió három parancsolata. Ezt verik a kiképző tisztek unos-untalan az újoncok fejébe, amíg egész lényüket áthatja ennek megmásíthatatlan kötelességtudata. Gyalázatos múlt Az idegenlégió alapítása Lajos Fülöp, az ún. polgárkirály nevéhez fűződik, aki az 1830. évi júliusi forradalom után került Franciaország trónjára. Azóta a francia politikusok mit sem törődtek azzal, vajon a légió katonái összhangba tudják-e hozni lelkiismeretükkel a háború célját, amelybe bekényszerítették őket. „Kölcsönadták" őket Spanyolországnak az 1840-es polgárháború idején, felhasználták őket a kilátástalan krimi háborúban és Mexikóba is légionáriusokat küldtek Ferenc József öccse, Miksa császár eredménytelen védelmére — elvérezni. Minden háborúba, amelyet maga Franciaország is „túl piszkosnak" minősített saját fiai számára, légionáriusokat vezényelt. Az indokínai dzsungelharcokban elesett légionáriusok ötven különböző ország honpolgáraiból verődtek össze, de 65 százalékuk kétes múltú német szökevény volt. Az idegenlégió bevetése Tuniszban és Marokkóban, majd a kö zelmúltban Algériában már ismeretes a mai nemzedék előtt. A franciaországi hivatalos toborzóközpontokon kívül nemrégen a Nyugat csaknem valamennyi nagyobb városában hasonló titkos vagy félhivatalos irodák és ügynökségek működtek. Aki átlépte a toborzóközpont küszöbét, mentelmi Jogot élvezett, legyen az szökött fegyenc vagy kiskorú diák, körözött rablógyilkos vagy háborús bűnös. A Jelentkező egyszerűen bemondta saját vagy álnevét és öt évre szóló szerződést Irt alá a légióba. Személyi iratainak leadása után „elvesztette" nevét és számmá változott. Megmenekült a polgári vagy katonai igazságszolgáltatás elől, elkerülte a börtönt vagy bitófát, de öt évre eladta szabadságát a légiónak, amely ráparancsolt: Poja be, engedelmeskedj! Kiért __ vagy miért? Semmi köze hozzá. 0} tartózkodási helye „valahol" Afrikában lesz, új hazája: a laktanya. Náci tömeggyilkosok menedéke Régebben rabló- és kéjgyilkosok, pénzhamisítók és kalandorok léptek az idegenlégióba. A háború után pedig SS-tömeggyilkosok, kápók és náci hóhérok találtak ott menedéket, ha már szorult a kapcájuk. Parancsszóra a legkisebb lelkiismeretfurdalás nélkül, sőt kéjjel gyilkolták halomra válogatott kínzásokkal az algériai szabadságharcosokat és más népek fiait, akiket a hitleri faji őrület szerint úgyis „alacsonyabb rendű" népeknek minősítettek. A tömegmészárlás különben is mesterségükhöz tartozott. Az Algériában harcoló idegenlégionáriusoknak például csaknem fele náci .pribék volt, de szép számmal akadtak magyar disszidensek is akik a franciaországi és belgiumi bá nyák embertelen munkafeltételei helyett inkább a szaharai poklot választották. Takarodó $ francia kormány jelenleg egymás után feloszlatja toborzóirodáit. Ezzel egyidejűleg fokozatosan felszámolja legmegbízhatóbb katonai egységeit, a mindenkori kormány rettegett végrehajtó szerveit, a hírhedt megtorló és kivégző osztagokat. De miért? — kérdezhetné jogosan a tájékozatlan ember. De Gaulle rájött, milyen veszélyt jelent a kormány számára az idegenlégionáriusok vakbuzgósága. Amikor az OAS-banditák garázdálkodása tetőfokára hágott, már-már attól tartottak Franciaországban, hogy ejtőernyős-osztagok szállnak le Párizsban és felveszik a harcot a kormányhű katonasággal. Azok a légionáriusok, akik mindenkit gyűlölnek, semmilyen tekintélyt el nem ismernek és kizárólag saját tisztjeiknek engedelmeskednek. A tisztek között pedig sok volt az OAS-terrorista. Később kiderült, hogy embereik szemrebbenés nélkül romhalmazzá bombázták volna a francia fővárost. — Miért ne? — Jelentette ki egykedvűen egy Marokkóba szökött ejtőernyős légionárius az újságírók előtt. — Felettesem parancsára akár atombombát, is dobtam volna Franciaországra. "Mi közöm az ottani lakossághoz? Elvégre nem vagyok francia! A felettesek viszont, a tisztek, a Jelenlegi franciaországi sokpárt- és kormányrendszer mellett, a puccskísérletek során nemegyszer tanújelét adták megbízhatatlanságuknak. És ezt kellett tudatosítania De Gaulle, nak is. vAz elkerülhetetlen vég Korzika és néhány ideig-óráig még fennálló francia gyarmat kivételével mindenünnen — így persze Algériából is — visszarendelték a légionáriusokat az anyaországba és más, reguláris alakulatokba osztották be őket. A gyarmati rendszer feltartóztathatatlan bukásával együtt tehát a hirhedt francia idegenlégiónak is takarodót fújtak. K. E. Az idegenlégió egy részét Korzika szigetére szállították. C] SZÖ 4 * 1983. január 22.