Új Szó, 1962. október (15. évfolyam, 271-301.szám)

1962-10-23 / 293. szám, kedd

A Frýdlant nad Ostravicí-i Sfinx vállalat öntödéjében egy új hengersort helyeztek üzembe, amelynek segítségével 43 százalékkal növelték a munka termelékenységét. (CTK — Kryl felvétele) Mikről az eredmények beszélnek Eredményes szocialista munkaverseny indult néhány évvel ezelőtt a košicei járás állattenyésztői között. A versenyt negyedévenként értékelik és a legjobbak jutalomban részesülnek. A fejőgulyások között az utolsó értékelés alapján Tóth Fáni és Kontúr Anna, a rudnfkl szövetkezet fejőnői bizonyultak a legjobbaknak. Az ő érdemük az is, hogy szövetkezetük a periniek felhívására válaszolva vállalta, hogy az évi tejeladási tervet 16 000 literrel túlteljesíti. Ez a két fejőnő tehenenként az év elejétől naponta 8,8 liter tejet ad a közellátásra. A második helyezett Csorba Zsuzsanna, a vajkovcei szövetkezetből naponta 7,1 liter tejet fej ki átlagosan tehenenként. A harmadik helyen Sándor Anna végzett a Caftal szövetkezetből 6,3 literes átlaggal. Az állami gazdaságok fejői közül ezúttal Horváth András, a Tornai Állami Gazdaság žarnovi részlegének dolgozója került az élre, aki egy tehéntől 9 liter tejet termel naponta. Nem sokkal kisebb teljesítményt ért el Jáger Etelka, ugyanazon állami gazdaság drienovecl részlegéről, — naponta 8,3 litert, míg a harmadik helyre Timkő Jakab, a valallkyi gazdaság fejője került 8,1 literes átlaggal Tlmkó Jakab eredménye annál értékésébb, mert a gazdaság az ő hozzájárulásával — mint egyedüli a košicei járásban — 104,9 százalékra teljesíti a tejeladási tervet, s eddig 30 000 litert adott terven felül. Érdekes, hogy a hlzómarhák gondozásánál a szövetkezeti dolgozók szebb eredményeket érnek el, mint az állami gazdaságok dolgozói. Most is az első helyre a rudnlki szövetkezet tagja, Drábik János került, aki darabonként 0,87 kllős átlagos napi súlygyarapodást ér el. Szövetkezete 124,9 százalékra teljesíti a marhahúseladás tervét. Terven felül eddig 43 mázsa húst adott el. A második helyre Lakatos és Horöák gondozók kerültek, a ždaňai szövetkezetből, akik napi 0,82 kg-os súlygyarapodást értek el. Szövetkezetük eddig 62 mázsa húst adott el terven felül. A harmadik helyen a Tornai Állami Gazdaság hatlni részlegén dolgozó Lacko Lajos végzett, aki 0,71 kg-os napi súlygyarapodással dicsekedhet A sertéshizlalók közül külön dicséret Jár Komora Máriának, a rudntkl szövetkezet tagjának. Naponta és darabonként átlagban 0,51 kg-os súlygyarapodást ért el, s 122,2 százalékra teljesíti a tervet. Az ő érdeme, hogy a rudnlki szövetkezet egyike annak a kllsnc szövetkezetnek a košicei Járásban, amelyek az év elejétől folyamatosan teljesítik a sertéshúseladási tervet. Hasonlóan kell szólni Kassal Jánosról, a jasovi szövetkezetből, aki naponta 0,50 kg-os súlygyarapodást ér el. A harmadik helyen Géha István végzett, a Tornai Állami Gazdaság drlenovcel részlegéről, aki naponta 0,45 kg-os súlygyarapodást mutat kl. Az anyakoca-gondozók közül Korecsko Andrást, a Kecerovské Kostolany-I szövetkezet tagját kell az 3lső helyen említeni, aki az első félévben egy anyakocától 8,1 malacot választott el. A további helyeken Alžbeta AndreJCáková Haniškáról 8 malacot, Baza Margit Cafláról átlag 6,8 malacot választott el anyaioc^n^épt. , A tojísťériii'éľéšben Sýkora''Mária, a Tonnát Állami Gazdaság dirlenovcel részlegének dolgozója bizonyult legjobbnak, aki az első félévben tyúkonként 99,2 tojást termelt. Ugyanezen gazdaság- žarnovi részlegén a Füzi-Bubenko pár 87,6 tojást, végül a čečejovcel szövetkezet gondozónője, Pelegrin Mária 80 tojás kitermslésével a harmadik helyre került. Ezekről a dolgozókról nem kell külön beszélni. Beszélnek helyettük az elért eredmények, amelyek nem szülét-tek maguktól, benne van mindannyiuk szorgalma, akarata. Iván Sándor, Košice Igaz, nőtt a mezőgazdaság termelése, de még gyorsabban növekedett az ország lakosságának az Igénye és a Jó eredmények ellenére sem tudtuk teljes mértékben kiküszöbölni a termelés és a fogyasztás között fennálló aránytalanságot. — A nagysallóiak nem tehetnek arról, hogy itt-ott bizonyos termékből kevesebb kerül az elárusítőhelyekre — vallja szilárdan a vezetőség. A szövetkezetesek mindent elkövetnek, hogy tovább fokozzák a termelést. A terméshozamok növelését az eddig parlagun heverő tartalékok feltárásával, az új módszerek és a technológia alkalmazáséval kezdi megvalósítani a szövetkezet. A levtcei járásban kevés olyan község akad, ahonnan ne jöttek volna el Ide a kíváncsi látogatók. A tapasztalatcserelátogatások alkalmával jóleső érzéssel pihentetik meg tekintetüket az automata sertéshizlaldák kifutóiban napozó, gömbölyű példányokon, ahol az eddigi 35 deka helyett 68 dekára emelkedett a napi súlygyarapodás. Sokan megcsodálják a mélyalmozásos baromfitenyészetüket is, mely páratlan az egész járásban. A szabadtartásos szarvasmarhatenyésztés, géplfejés szintén nem ismeretlen fogalmak a szövetkezetben. Hasonló szép eredményekkel dicsekedhetnek a növénytermesztés gépesítésében is. Néhány évvel ezelőtt másfél, hónapot vett igénybe a gabonabetakarítás, sőt még a brlgádosok segítségére is szükség volt, hogy megbirkózzanak a nyári munkák feladataival. Ez idén 14 nap alatt learattak, a szalmalehúzással együtt 23 napig tartott a betakarítás ós hektáronként legalább négy mázsával volt nagyobb a termé-, mint az előző esztendőkben. A XI. kongresszus óta Igen sokat fejlődött a szövetkezet, a közös vagyona 7,5 millió koronával gyarapodott. Tavaly egy-egy hektárról 6800 koronát bevételeztek s ennek következtében 22 koronára emelhették a munkaegység értékét. A tagság munkakedve, Igyekezete kedvezően befolyásolta az eredményeket. A traktorosokon kívül a szövetkezet „gyalogmunkásai" is kitesznek magukért. A cukorrépa betakarításával egyidőben jó ütemben végzik a kukoricatörést, hogy a répafejszelet és a kukoricaszár gyors lesilózásával minél több nedvdús takarmányt biztosítsanak. A szövetkezetesek családtagjait a felkelő nap már napok óta rendszerint a végeláthatatlan cukorrépaföldeken, kukoricásokban találja s csak akkor állnak kl a sorokból, ha a lombokra nehezedő esti harmat a sárguló leveleket bársonyruhába öltözteti. Kovács Árpád brigádja a sürgős munka Idején nem nézi, hogy ünnep, vagy hétköznap van. A gépesített csoport minden tagja arra törekszik, hogy nyújtott és éjszakai műszakban a gépeket a lehető legjobban kihasználják. Az ipari munkások gyártotta korszerű gépek így segítik a termelés fokozását, veszik le a szövetkezetegek válláról az egyre nagyobb mértékben a megerőltető nehéz munkák terheit. Jól bánni a gépekkel, okosan szervezni, irányítani a termelést, lelkesíteni a szövetkezet tagságát csak azok képesek, akik megszívlelik a párt útmutatásait, mesterei szakmájuknak. A tekovské Lužany-i szövetkezetben ezen a téren nincs hiány és a községre méltán büszke a társadalom. Ennek tudatában igyekeznek most is az őszi munkákkal, hogy a XII. kongresszust szövetkezetükhöz méltó eredmények felmutatásával, vállalt kötelezettségeik teljesítésével köszöntliessék. SZOMBATH AMBRUS VľTA UTÁN — KONGRESSZUS ELŐTT \ A sikeresebb előrehaladás érdekében Tervezést — de reális alapokon • Tartalékok a munkaidő kihasználása terén • Hatékonyabb ellenőrzést — gazdaságosabb termelést • Előtérben a minőség kérdése Kétségtelen, hogy a CSKP XI. kongresszusának népgazdaságfejlesztési Irányelvei helyesek, reálisak voltak. S ha a XI. kongresszust követő években a népgazdaság fejlesztése még sem volt teljesen zökkenőmentes, az elsősorban annak tudható be, hogy nem mindenütt és nem mindenkor tartottuk be következetesen a párt irányelveit. Nem véletlen, hogy pártunk Központi Bizottsága az utóbbi időben nyomatékosan hangsúlyozza a gazdasági irányítás tökéletesítését. Ezt megköveteli szocialista társadalmunk további fejlődése. Ezért hangsúlyozzuk, hogy az irányító és szervező munka tökéletesítés igen fontos feladat. A XII. kongresszus előtti vitaanyag megtárgyalása alkalmából e kérdéssel behatóan foglalkoztak valamennyi munkahelyen. Ezek közé tartozik a breznói Hídüzem is. Az alábbiakban röviden ismertetjük az üzem néhány dolgozójának felszólalását: * Jozef Katriak, az üzem igazgatóhelyettese „Ezerkilencszázötvennyolcban óletbeléptettük a népgazdaság új szervező, irányító, tervező és pénzügyi rendszerét. Ennek a fejlődés szempontjából szükségszerű, helyes alapelveit a gyakorlatban sokszor helytelenül érvényesítettük. Üzemünket a Transporte nevet viselő gazdasági-termelési egységbe osztották be. Az illetékes szervek ekkor meghagyták, hogy fokozzuk a szállítóberendezések gyártását, de korlátozzuk az acélszerkezetek készítését. Nem vették figyelembe azonban, hogy termelési kapacitásunk nincs összhangban a megrendelők igényeivel. Ráadásul a felsőbb irányító szervek gyakran nem tudták eldönteni, melyik megrendelés előbbrevaló. Megesett azután az, hogy olyan megrendelést kaptunk, melyre egyáltalán nem készültünk. Amihez pedig kidolgoztuk a műszaki rajzokat, tisztáztuk a feladatokat, azt más gyárnak adták. Ezért javaslom, hogy emeljük a távlati tervezés színvonalát és bővítsük a megrendeléseket továbbító intézetek hatáskörét. Nem tartom' helyesnek ,hogy miután termelési tervünket a hatékonysági ellenőrzés keretében megtárgyaltuk, elfogadtuk és az egész termelési egység megszavazta, a felsőbb szervek még módosítják. MegtörténL hogy a minisztériumból visszaérkezett terveink már nem számoltak reálisan a rendelkezésünkre álló kapacitással. Természetesen az üzemen belül is akad Javítanivalónk.' Az utóbbi időben komoly problémát okoz a műszakok kérdése A dolgozók többsége áttolódik az első műszakba, tehát torlódás keletkezik. Ennek az a következménye, hogy növekszik a balesetek száma és a gépeket sem tudjuk kellően kihasználni. Júliusban például a tervezett 2,04 helyett csak 1,82 volt a műszakarány. A kulcsfontosságú gépeket pedig alig 63 százalékra használtuk ki, a többit naponta nem ls egy egész műszakban üzemeltettük. Szükségtelen kommentálnőm, hogy ezen hamarosan változtatnunk kell." Viliam Tichý, a bérosztály vezetője „Közismert tény, hogy legfontosabb feladatunk a munkatermelékenység növelése. A magas munkatermelékenység az ország gazdasági erejének az alapja. Sokan panaszkodnak, hogy a teljesítménynormák 1 túl szilárdak. Nem ez az igazság. Normamegállapításkor reális munkafeltételeket veszünk figyelembe. Egyesek azonban, ahelyett, hogy munkájukhoz jó feltételeket teremtenének, inkább panaszkodnak. A műszakilag Indokolt normákat megállapító bizottság pontos megfigyelései alapián az 532-es. 535ös és 536-os részlegekben kitudódott, hogy a törvényes munkaidőalapot csak 76—78 százalékra használják ki. Tehát vannak még lehetőségeink, vannak rejtett tartalékaink. Ezenkívül a haladó munkamódszerek, a szocialista munkaverseny, különösen a szocialista munkabrigád-mozgalom ls hozzájárulhatnak termelési adottságaink jobb kihasználásához." Rudolf Mikulás, vállalati ellenőr „Az ellenőrzésnek az a leghatékonyabb formája, amikor a mester, a részlegvezető figyelemmel követi, hogy kiadott utasításait a dolgozók valóra váltják-e vagy sem. A gazdasági irányításnak ez egyik Igen fontos része. Az Ilyen ellenőrzést tervszerűen, rendszeresen kell végezni, s mi egyáltalán nem csináljuk. Ezen változtatnunk kell. Célszerű volna, ha a termelés közvetlen irányítói még utólagosan ls felülvizsgálnák a már teljesen elkészült beruházási eszközöket, s mérlegelnék a lehetőségeket: mit lehetne még tökéletesíteni a technológiai folyamatban, hogyan lehetne gazdaságosabbá, jobb minőségűvé tenni a termelést és az árut. Az ellenőrzésnek ez egy új formája lehetne, s én nem kételkedem abban, hogy valóban elősegítené termelésünk hatékonyságát." Július Molčán, az üzem anyagbeszerzője „Pártunk és kormányunk arra figyelmeztet bennünket, hogy az anyagellátás nehézségei ellenére számos üzemben szüntelenül fokozódik az anyagfelhalmozás. Vállalatunk készlettöbblete augusztus elsején meghaladta a 2 millió 800 ezer korOfiát. Ez egészségtelen jelenség. De vegyük sorra az okokat. A pontos tervet általában későn kapjuk kézhez, és az anyagbeszerzéssel nem várhatunk az utolsó pilíanatig. Előre viszont csak találomra tudjuk biztosítani a nyersanyagot, és ha az adott esetben más megrendelést kapunk, mint amelyik gyártásához megvásároltuk a nyersanyagot, a beszerzett anyag nagy része a raktárban marad, felhalmozódik. Ugyanez megismétlődik akkor is, ha a tervben utólagosan módosításokat eszközölnek. Az anyagkészletek kérdésével szorosan összefügg az anyagtakarékosság ls. Több módját ismerjük. Ha gazdaságosabb, kevesebb nyersanyagot igénylő tervrajzok szerint gyártunk, tehát könnyebb szerkezeteket készítünk, igen jelentős mennyiségű nyersanyagot takaríthatunk meg. Ehhez viszont két dolog szükséges. Először, hogy kohóiparunk egyre jobb minőségű, nagyobb szilárdságú fémanyagokat gyártson. Csak akkor használhatjuk fel a vékonyabb, tehát könynyebb acélvázakat, ha teherbírásuk egyenlő lesz azokéval, melyeket most alkalmazunk. A tapasztalatok viszont azt bizonyítják, hogy kohóiparunk a téren még a tervezett színvonalat sem éri el. Gyakran megtörténik, hogy a meghatározottnál is vastagabb vázakat kell felhasználnunk, mert különben a szerkezetek nem rendelkeznének olyan teherbírással, amilyet a követelmények megszabnak. Másodszor pedig, hogy módosítsuk az árkatalógust. Mi ls készítettünk már olyan tervrajzokat, melyek lehé^ tővé tették, hogy az árú gyártása közben jelentős anyagmegtakarltást érjünk el. A könnyebb szerkezetek gyártása azonban nagyobb munka-i igényességgel jár, amit az árkataló-i gus nem vesz figyelembe. Ez azt je-í lenti, hogy az anyagtakarékos termeléssel a vállalat nemhogy nyer, de veszít, túllépi az önköltségkeretet. Helyes volna, ha Itt is érvényesítenénk az anyagi érdekeltség elvét. Az anyagtakarékosságnak a selejt-f és hulladékcsökkentés is egyik haté-: kony módja. A kohóipar fogyatékos-s ságai viszont ez Irányban ls korlátok közé szorítanak bennünket. A Klen ment Gottwald Oj Kohó például kan tegorikusan elutasítja az olyan megH rendeléseinket, melyekben a lemezek hosszúságát mi szabtuk meg.. Olyan lemezeket gyárt és szállít, melyek termelési adottságainak a leginkább mégfelelnek. A termelést azonban a gépiparnak is biztosítani kell, tehát nem tehet mást, mint felhasználja a rendelkezésre álló anyagot. Ennek 30—40 százaléka azután rendszerint kárba vész, hulladékba kerül. Ezt saját tapasztalataink alapján állítom", Ján Pikula, a műszaki ellenőrző-osztály vezetője -,,A kohóktól nemcsak kevésbé szl-i lárd, hanem gyakran görbe anyagot is kapunk. A kiegyenesítés természetesen sok munkát vesz igénybe és amellett rontja gyártmányaink minőségót. Erről tanúskodnak az egyre gyakrabban érkező reklamáló levelek. A kohókban is többet kell foglalkozni a minőség kérdésével s ugyancsak Időszerű lenne, ha szigorítanák az el-; lenőrzést. Szerintem, ha hatálytalanítanák az 1959-ben kiadott 16-os szá-i mú kormányrendeletet, amely a kohó-i kat felmenti a kibocsátott rossz min nőségű árú fejében járó pönálé fH zetése alól, a kohóiparban lényegei sein megváltozna a helyzet és kétségn kívül jobb minőségű termékeket gyártana. Ml pedig feleslegesen nem lép-s nénk túl az önköltségalapot. • • • A fentieket elolvasva sokan talóii azt gondolják, hogy a Hídüzem vezetői nagyobbrészt az őket érintő .külső problémákká! foglalkoztak. Nem. Annak ellenére, hogy a gyár gazdasági eredményei jók (a termelési tervet rendszeresen teljesítik], épp eleget beszéltek az üzemen belüli fogyaté-: kosságokról is, és ezek leküzdését múlhatatlan kötelességüknek tekintik. A belső problémák azonban szerves összefüggésben állnak az országos gazdasági kérdésekkel, s amikor ezek megoldását sürgetik, saját nehézsé-i geik eltávolítását tartják szem előtt. Az elhangzott felszólalások valóbari komoly kérdéseket boncolgatnak, nyíltan és megoldást keresőn. A ve-: zetők érdeme, hogy döntő fontosságú problémákat taglaltak. Egyéni javas-: tataikkal, figyelembe véve a társadat ml érdekeket, ki-ki a maga szakaszán igyekszik zökkenőmentessé tenn ni sikeres előrehaladásunkat. SZABÓ GÉZA' TAKARÉKQSKOOJUNK Az Állami Energetikai Félti* gyelőség dolgozói által kidolgozott adatok szerint az idei év első hat hónapjában 245 000 megawattóra villanyáramot, 11000 tonna tüzelőanyagot és 49 000 köbméter gázt sikerült megtakarítani. Ez aránylag kevés s a rendszeres felülvizsgálatok azt mutatják, hogy üzemeink e téren távolról sem merítettek ki min-; den lehetőséget. A Kelet-Szlovákiai Vasmű építkezésén a bratislavai Priemstav dolgozói Michal Dema, Ján Hornák szerelőcsoportja és Michal Petrík betonozócsoportja befejezte a Vasmű acélműve karbantartó műhelyének építését. A CSKP XII. kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségeik sikeres teljesítésével a munkákat csaknem két héttel a kitűzött határidő előtt végezték el. (S. Petráš felv. CTK J 1982. október 23. • (jj SZÖ 5