Új Szó, 1962. szeptember (15. évfolyam, 241-270.szám)
1962-09-15 / 255. szám, szombat
Riport Algériából B A R A K AT! ezt harsogja ma egész Algéria A virágfüzérek, melyek • a függetlenség fúliusi finnepe alatt lobogó erdővéváltoztatták az arab negyed ntoiit, nem tartották kí a iűifi angusztusi napban. Még ma is lobognak, de már izürkék, piszkosak, kifakultak és hátsó oldalukra ú) jelszavakat írnak, melyek az egészséget hirdető népszavazás jelszóit helyettesítik. Elég... Hét háborús évet élt át es a nép. A városok utcáin tömeg özönlik: „Seb S'nine Barakat!", „Barakat"! kiáltják — elég már. Hét év háború elég volt. Ez minden. Ez az új jelszó, mely az arab negyed utcáin hangzott el először a múlt héten és néhány óra alatt egész Algériába eljutott. Elég, de miből? Az arab negyed lakói katonákkal beszélnek Három napja jártam az arab negyedben, amikor a negyedik vilaja egyik őrjárata tört Ide. A katonák bázkutatást akartak tartani az egyik házban. A ház lakói kijöttek és a katonákhoz fordultak: „Mit akartok? Mit csináltok?" A katonai autót körülvette a felháborodott tömeg, és az firjárátnak el kellett tfinnle. Az embereknek már elegük volt a népi negyedek megszállásából. Mit keresnek itt a katonák? Milyen veszedelem elől védenek? Tegnapelőttig nemcsak járőrök jártak az arab negyedben, de egyes részeit fegyveres csoportok is elfoglalták. Gyakoriak voltak a lövöldözések. A negyedik vllala és Yacefa Saadi emberei közti öszszetfizésekre rendszerint civilek fizettek rá. Az Alger Republlcaln napilap szerkesztőségében minden este katonai cenzorok érkeztek: egy hadnagy fegyveres csapat kíséretében. „Ezt nem szabad kiadni," „Ez a cikk nem tetszik nekem", „Ennek a kommentárnak nem szabad megjelennie". S közben fenyegetőleg géppisztolyával játszott. Ezzel azonban nem érte el a várt hatást, mert Bualen Khalfa és Henri Alleg már látott Ilyet. . . Más nap az újság fehér foltokkal jelent meg. Ez furcsa emlékeket idézett fel. Mit akar Algéria népe? Igen. az algériai nép döntött. Ben Bella visszajött Algériába. Oj egyezményt kötöttek és a negyedik vilaja katonái elhagyták a várost. A harc akkor ért véget, amikor már esak egy lépés hiányzott a polgárháborúhoz, és már több halott volt. Aki ott volt, újjongva fogadta a hírt. Az FLN politikai bizottsága képviselőjének beszédét hatezer ember hallgatta végig, többségük 13 éves fiú. Júliusban még százezres tömeg fogadta a képviselőt. Ez az alg ériaiak fáradságát bizonyítja Amikor szombaton elhangzottak az első lövések a negyedik vilaja határán, amikor az arab negyed még visszhangzott a harcoló csoportok ntolsó lövéseitől, egy fiatal algériai, aki a szíik utcákban kalanzolt ezt mondta nekem: „A kikötőben még mindig ngyanolyan a helyzet. Azt láthatod, hogy az algériaiak elhagyták hazájukat. Miért? Nézz körül. Az emberek nem tudnak mit csinálni. 70 százalékuk munkanélküli, naponta új üzemek zárják be kapuikat. A Berliet gyárban állítólag leállítják a munkát. Ez újabb 2 ezer munkanélkülit jelent. Az emberek éhesek. Vidéken a gyerekek füvet esznek. Az emberek nem értik meg a vitákat, vádaskodásokat akkor, amikor népünknek programra, kormányra, és választásra van szüksége". Az elgérlalak csalódottsága nem eredményez meghátrálást, visszavonulást. Fordítva. Azt mondhatjuk, hogy a harcot főleg a nép határozottsága szüntette meg. ,,Demil ita rizált Algéri át'' — Ezt a jelszót hirdetik a szakszervezetek és ezt az egész ország elfogadta. Az a tény, hogy az FLN politikai bizottságának vezelőit csak 8 ezer fiatal fogadta, nem jelenti azt. hogy Algériában nem látják őket szívesen. Meg kell Állapítanunk azonban, hogy azoknak a vezéreknek a tekintélyén, akik a válság Ideje alatt egymással szemben álltak, csorba esett. Azt ls meg kell állapítanunk, hogy új erő keletkezett: a nép. Egy hote nem alszanak már Algériában. Egyik tüntetés a másikat éri. De ezek a tüntetések nemcsak egy-egy párt híveinek megmozdulásai. „Barakat" hirdetik a tüntetők. „Barakat", elégi Szombaton megkezdték a harcot a szakszervezetek. „Szüntessék be a háborút". Általános sztrájk!" „Ha nem szüntetik be a háborút, megáll a munka az egész országban!" Ezek a jelszók elterjedtek az egész országban és megoldották a második válságot. A megoldás teljesen megfelel a helyzetnek. A nép érdeme Láttam ezt a népet Orléansville és Medea kerületben, melynek vidéke harctérré változott. Láttam az arab negyedben. ahol gépplsztclysorozatok söpörték végig az utcákat. Aszszony rohant kl .az egyik házból egy fegyvertartó katona elé: „Fiamat már a háború elvette. Most Ifijjél belém, de hagyjátok abba a testvérháborút." A „harctéren" a harcra kész csapatok között falusi embere ket láttam, akik puszta kézzel a katonák közzéálltak, gép pisztolyaikba kapaszkodva fgy kiabáltak: „Hagyjátok abba, hisz testvérek vagytok! Elég már a halottunk!" Az utolsó napokban szóhoz Jutott Algéria népe. Neki köszönhető, hogy az ntolsó nercben megakadályozták a polgárháború kitörését. „Ma az a legfontosabb — hangsúlyozza Algéria Kommunista Pártja —, hogy minél előbb tartsuk meg a választást — mely új országgyűlést és végleges kormányt adna az országnak." A jeliilő listákat már összeállították, de ez valamilyen szavazatüsszeolvasás volt, melyben a vezető politikusok és katonai parancsnokok előre megegyeztek. így volt ez három héttel ezelőtt. Most már más a helyzet. Algéria népe vitatkozik és a tömegszervezetek, mint például a szakszervezetek már nem hagyják magukat mellőzni. A választások lehetővé teszik a népnek, hogy megtudja hányadán áll. Mindenki előterjeszti programját, beszámol tevékenységéről. Algír arab negyedében éheznek. A nép nyugalmat és munkát akar. Az ország szervezetlen és a neokolonlallzmus észrevétlenül terjeszkedik. Algéria népe győzött: megszüntették a vérengzést, megszűnt a harc és fokozatosan megoldják a politikai problémákat is. RÓBERT LAMBOTTE • A néhány órával ezelőtt szemben álló katonák a megeegyezés után boldogan ölelkeznek. Riport a Csád Köztársaságból A Csád Köztársaság területe többszöröse a Német Szövetségi Köztársaságénak, ennek ellenére Fort Lamy főváros kivételével egy kilométernyi szakaszon sincs aszfaltozott müútja. Ezért az a kevés turista, aki időnkint felkeresi az országot, a repülőgépet veszt Igénybe. Még szerencse, hogy van légi forgalom, mert a stvatagok és a szavannák állama, mely nagy területet foglal el Közép-Afrika északi részén, és hárommilliós lakossága teljesen elszigetelődne a külvilágtól. „Minden szoba foglalt" Autón elfutni Fort Lamyba voltaképpen nem probléma, hacsak a tavat felduzzasztó több napos esőzés nem tette Járhatatlanná az utat. Déltájban értük el a Sari folyó partját. A kifogástalan francia nyelven csevegő afrikai rendőrtiszt megadfa a Kameruni Köztársaság elhagyásához szükséges vízumot, öcska komphajón átkeltünk a túlsó partra. Másfél óra múlva már az Air Francé társaság modern szállodája előtt álltunk meg. Ám megközelíthetetlen volt számunkra ez a mesterséges oázis. — Nincs üres szobai — vonogatta egykedvűen a vállát az igazgató. Hiába volt, hogy nem táviratoztunk előre, Igen ám, de ha ml az egykor angol közigazgatás alatt álló Matdugurlból táviratozni akarunk a múltban franciáktól uralt szomszédos Fort Lamyba, a táviratot előbb Londonba és Párizsba továbbítják, s csak azután kapja meg a címzett Fort Lamyban. Sokkal olcsóbb Nyugat-Németországba táviratozni, mint a szomszédba, az autó meg gyorsabban odaér. A Parc és a Grand szálló ts foglalt volt Fort Lamyban. Az aszfaltozott utcákon céltalanul ődöngve kezdtük érteni, miért volt olyan bosszús Gerstenmaier, a Bundestag elnöke, aki Fort Lamy-i hivatalos látogatása után nagyon rosszallotta, hogy Bonnak még nincs diplomáciai képviSOKÁIG TART AZ ÉBREDÉS selete ezzel az országgal, mely szélesre tárja kapuit a Nyugat előtt. Milyen fó volna, ha most segítségért fordulhatnánk a nyugatnémet nagykövetséghez. Nem segített rajtunk von Hasse, fiatal bányaipari szakember sem, akit véletlenül fedeztünk fel egy Volkswagen volánja mögött. A nőtlen fiatalembert az európai Gazdasági Közösség küldte ki, hogy ellenőrizze a fejletlen országoknak nyújtott gazdasági segítség keretében folyó kútépítési. Amikor este a protestáns misszió vendégeiként egy szerény szobában üldögéltünk és a konzervdobozok felnyitásával bajlódtunk, unszolásunkra Hasse elárulta, ml szél hozta őt ide. „Hja, barátom, Európai Valamit tennünk kell Európáért, ha nem akarjuk átadni a helyünket az oroszoknak." Párizs nyomdokain Hubert Argot úr, a csádi francia nagykövet minden reménysége Európa. „Reméljük, hogy barátaink hajlandók lesznek megosztani velünk az ország fejlesztésének nehézségeit" — mondotta. Óhaja érthető, mert mostanáig csak a franciák segítettek fenntartani Csád életképességét. Csád a legnagyobb és a legnépesebb ország a volt Francia Egyenlítőt Afrika négy állama között, amelyek két évvel ezelőtt nyerték el a függetlenségüket. Viszont egyetlen ország sem küszködik gazdasági fejlődésében olyan nehézségekkel, mint éppen Csád. A tengerektől, a vasútvonalaktól elzárva a sivatagok, sztyeppék és szavannák országa. Lakosságának 98 százaléka írástudatlan. Kiviteli árucikkeinek 80 százaléka a gyapot, melynek termesztését a franciák valaha szándékosan korlátozták. Második fő kiviteli cikkét, a húst repülőgépen szállítják el. Az export minimális hasznot hoz Csádnak. Franciaország évente 15 millió frankot folyósít az állami költségvetési hiány fedezésére. Franciaországon kívül az Egyesült Államoknak, Líbiának,- Szudánnak, és SzaúdArábiának van diplomáciai képviselete Fort Lamyban. Tombalbaye elnök, egy pazar cadtllac és egy francia szolga ura. hallani sem akar a keleti tömbről. Csád, melyben valaha a franciák által kinevezett kormányzó uralkodott, elsőkként csatlakozott de Gaulle tábornok „Szabad Franciaországához". 1— J® JT . : Látástól vakulásig robotolnak a csádi bennszülöttek. A gyapot nagy kincs, ők uzonban koldusok. Csád politikája Párizs nyomdokait követi. Tombalbaye elnök az év elején feloszlatta az ellenzéket, s most kizárólag a Progresszív Párt politikusaiból alakult kormány van hatalmon. A védelmi egyezményben megfelölt keretek között a franciák még ma is katonai támaszpontokkal rendelkeznek és csapatokat tartanak Csádban. Jótétemény? Puszta önzés! Franciaország általában 100 millió frankot költ évente Csádra. Arra a kérdésre, indokolt-e ilyen nagy összeg, a francia nagykövet ezt válaszolta: „Nem akarjuk, hogy kommunista befolyás alá kerüljön ez az ország." A pénz nagy része különféle utakon: a francia cégeken, tanácsadókon és az Air France-on keresztül úgyis visszakerül Franciaországba. Fort Lamut az egyik legfontosabb afrikai légi támaszpontnak tartják. Előbb volt itt repülőtér a lökhajtásos gépek befogadására, mint az Egyesült Államok fővárosában. A százeier lakosú Fort Lamy légi forgalma nagyobb, mint a párizsi Orly repülőtéré. Senki sem lepődik meg azon, ha a hatalmas teherszállító repülőgép belsejéből hat jókora Oppel kocsi gördül ki. A vásárlók ahhoz a hatezer franciához tartoznak, akik üzlet- és szakemberekként telepedtek le Csádban. Busás profitjuk elfeledteti velük a mostoha körülményeket. Francia tartományi várost csináltak Fort Lamyból. A kirakatokban nemcsak francia borok és fehér kenyér, hanem tengeri rákok, foszlós kalács és vaj is csalogatja a vevőket. A bárokban marselllesi lányok táncolnak. Egyikük, a szép Krisztina rövid tdőn belül két ház tulajdonosa lett, ezenkívül szelídített leopárdra és türkizkék cabrlolettre tett szert. Fort Lamyban, ahol az európai szakember 30 frankot keres egy túlóráért, sok a pénz. Egy hesseni műszerész egészen jól berendezkedett. „Kétezerötszáz frankot keresek havonta — újságolta. — A feléből nagylábon élhetek, a másik felét pedtg elteszem a nehéz időkre." Ha valaki Igazán dúslakodni akar a pénzben, tegyen úgy, mint az a francia kereskedő, aki Fort Lamyban szerény motorkerékpáron jár, de a 1Francia Riviérán fényűző villája és legújabb mintájú Limousin-je van. Négy hónapig pihen itt minden évben, feledve a fejletlen Csádban a mindennapi kenyér megszerzésével járó fáradalmakat és nehézségeket... JORG ELTEN nyugatnémet újságíró Londoni tudósításunk: N agy az aggodalom Angliában Jelenleg 464 ezer a munkanélküli, ami a legtöbb 1960 januárja óta. Az embereket leginkább az foglalkoztatja, milyen hatással lesz a Közös Piachoz való csatlakozás a munkalehetőségekre és az élelmiszerárakra. Egyre többen adnak kifejezést annak a nézetnek, hogy véget kell vetni a hidegháborús elkülönítésnek, melyet Amerika léptetett életbe és a nyugat-európai reakció támogat. A munkásmozgalom néhány vezető személyiségével beszéltem a minap Anglia kilátásairól. Nem látják értelmét annak, hogy a kormány az országot gazdaságilag még az eddiginél ls szorosabban a NATO-hoz fűzze. Inkább egy olyan kereskedelmi szervezet létesítését tartják helyesnek, amely megkülönböztetés nélkül felölelné a világ összes országát. • Ellis Smith, a Stokeon-Trent-South választási körzet munkáspárti képviselője ós a lancashirei, 750 ezer tagot képviselő szakszervezeti szövetség elnöke kertelés nélkül megmondta: „Egy olyan gazdasági világértekezlet összehívására lenne szükség, amely a világkereskedelem nagyarányú fejlesztését tűzné ki célul. Egy ilyen értekezlet lényegesn hozzájárulna a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és kiindulópontja lehetne a Kelet és Nyugat közti kereskedelem újabb fellendülésének. Ugyanaz az együttműködés, amely lehetővé tette, hogy győztesként kerüljünk ki a világháborúból, most feleieveVilágkereskedelmet Közös Pia c helyett Beszélgetések Anglia kilátásairól • „Azért nem voltam munkanélküli, mert üzemünk szovjet megrendelésre dolgozott" • Közös Piac =» függősség az európai reakciótól • A világméretű gazdasági együttműködés eloszlatná a leszerelést gátló akadályokat nfthetné a kereskedelmet. A világméretű gazdasági együttműködés szétoszlatná a gyanakvás felhőit, megteremtené a leszerelési egyezmény megkötéséhez szükséges egymás iránti bizalmat, a hadikiadások csökkentését vonná maga után, és egyszeriben rózsásabbak lennének az emberiség kilátásai. Jómagam, sok ezer más munkáshoz hasonlóan csak azért tudtam hosszú éveken át elkerülni a munkanélküliséget, mert a Traffor Park-i nagy Manchester üzem (ahol egyébként Jurij Gagarinnak oly szíves fogadtatásban volt része) — szovjet megrendelésre dolgozik. Legfőbb ideje, hogy a kormány hallgasson a közvéleményre, szüntesse meg a kereskedelmi korlátozást, s ne akadályozza a kereskedelem felélénkítését a szocialista országokkal — fejezte be Smith. • George Doughty, a hárommillió munkást képviselő Hajógyári Szakszervezet elnöke, a békés együttélés lelkes híve ezt mondta nekem : „A békés együttélés megvalósításához elsősorban a kereskedelem terén kell megszüntetnünk a korlátokat," Doughty a továbbiakban kifejtette, hogy míg a Közös Piac Anglia számára mindenekelőtt kockázatot jelent, addig a széles körű nemzetközi kereskedelem biztonságot és nagyobb lehetőségeket kínál. • Dai Dan Evans, a délwalesi bányászok vezetője, akit a 130 angliai bánya bezárása mélyen felháborított, szintén egyike azoknak a szakszervezeti * vezetőknek, akiket nem tévesztenek meg a Közös Piacról zengett dicshimnuszok. „Szerintem az lenne a leghelyesebb — mondotta —, ha minden állammal kereskednénk és egyiktől sem lennénk függő viszonyban. Ugyan milyen esélyeink lehetnének a magasabb fizetésekre és jobb munkafeltételekre egy olyan közösségben, ahol Adenauer diktál? A Közös Piac Angliát függő viszonyba hozná a legszélsőségesebb európai reakciótól. Ez gazdaságunk gúzsba kötését, önállóságunk elvesztését jelentené. A csatlakozás Angliára minden tekintetben rossz hatással lenne." • A kormányt minden bizonnyal kellemetlenül érintette a földbirtokosok elhatározása, hogy nem támogatják a csatlakozást a Közös Piachoz, hanem inkább egy világméretű együttműködési tervet javasolnak, amely nem zárja ki a szocialista államokat sem. A földbirtokosok mindeddig a Konzervatív Párt szilárd támaszai voltak. Mostani állásfoglalásuk azonban arra figyelmezteti a konzervatív kormányt, hogy igyekezete erős ellenállásba ütközik még saját híveinek táborában is. A mezőgazdaság szakaszán a csatlakozás azt a veszélyt rejti magában, hogy jelentősen csökken a mezőgazdasági termelők jövedelme, mert nem lesznek szavatolt árak, Kevesebb lesz a munkalehetőség a mezőgazdaságban. Ugyanakkor a fogyasztóknak magasabb árakat kell fizetniök az élelmiszerekért. A vaj például minden valószínűség szerint az eddiginél kétszerte lesz drágább. Mindezek a tényezők arra engednek következtetni, hogy a kormány tervei megvalósításánál hatalmas ellenállásba ütközik. Ez az ellenállás olyan arányokat ölthet, hogy meghiúsíthatja á csatlakozást a Közös Piachoz. MONTY METH 6} SZĎ--4 * 1362. szeptember 15.