Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-13 / 163. szám, kedd

FELFRISSÜLT A PÁRTÉLET a közlekedési vállalatnál A bratislavai közlekedési vállalat üzemi pártbizottságának vörös zász­lókkal díszített helyiségében tanul mányoztuk Benedikt Varečka elvtárs, a pártelnök papirosra vetett sza vait. A városi pártbizottság számára készített, jelentésből tudtuk hogy hány tag tömörül a hét párt­atapszervezetbe. a közel félszáz part csoportban milyen politikai tevé­kenységet fejtenek ki az elvtársak Eddig sem volt rossz a pártszer­vezet nevelőmunkája, le a jövőben még jobbnak ígérkezik. Befejezték ugyanis a pártoktatást, s amit az előadásokon, a vitákban tanultak, azt most a gyakorlatban kívánják megvalósítani. A jelentésből ki­tűnik, hogy a pártoktatás sokat se­gített a politikai tisztánlátásban, de a szakmai Kérdésekben is. A kom­munisták legfontosabb feladatuknak tekintik most, hogy a párton kívüli dolgozók politikai és ideológiai ne­velését is előre vigyék. Már a fotyosón jártunk, de még mindig az olvasottakon, a számbeli­leg erős pártalapszervezetek tevé­kenységén gondolkodtunk. A pártel­nök" nem jött velünk. Ránk bízta, hogy hol és kivel akarunk beszélni. Benyitottunk az egyik irodába. — A jegy és díjszabási osztály ve­zetőjét keressük. — Ö az. — mutatnak egy idősebb férfire, aki valamit irt. Futólag be­mutatkozott, hellyel kínált és tovább dolgozott. Aztán váratlanul befejezte a munkát s a szobájába tessékelt. Beszélgettünk. Oberrauch Aloiz elv­társ, egyszersmind az egyes párt­alapszervezet alelnöke, készséggel elmondta, hogy évről évre nagyobb az utasok szama. A múlt évben például 89 millióval több volt, mint a kapitalista rendszer idején, 1938­ban. Megtudtuk azt is, amit már sokan elfelejtettek, vagy. nem is tud­ták. Amíg a városi közlekedés a svájci kizsákmányolók, tehít külföl­diek tulajdona volt, 1,20 korona, 1,50 korona és 2 koronába került a jegy. Ma, a jóval megnagyobbodot, város egyik végéről a másikra utazhat az ember 60 fillérért. így szinte termé­szetes. hogy jelenleg, különösen a csűcsforgalmi időben nagy a torló­dás, s bizony az utasok naponta kér­dezik: mikor szűnik meg a villa­mosok, autóbuszok, trolejbuszok zsúfoltsága? Erre választ adni na­gyon nehéz. Tény azonban, hogy ál­landóan szaporodik a nagyobb se­bességgel haladó villamosok, autó­buszok száma, s a vonalak meghosz­szabbitásáról sem feledkeznek meg, Persze a zavartalan, gyors és kul­turált közlekedést jelentősen se­gítheti az utazóközönség is. Az utas fegyelmével és figyelmével sokat se­gíthet: meggyorsíthatja a kocsik indítását, hozzájárulhat a menetrend­szerűséghez. Kétségtelen: az utóbbi hónapokban a városi közlekedési al­kalmazottak, kalauzok és vezetők jó nevelőmunkája nyomán javult a fe­gyelem. S a 258 ezer korona ön­költségcsökkentés mellett ez idén jóval több személy utazhatott, mint a múlt évben ugyanazon idő alatt. — A sikerben nem kis része van — mondja Uberaucb elvtárs — az üzemi pártszervezet bizottságának, különösen elnökének, Varečka elv­társnak. Elődjével ellentétben ő ke­zébe vette az agitációs munkaszer­vezés ügyét, s az eredmeny nem maradt el. Természetes, a jó vezetés egymagában mitsem ér, ha nincse­nek olyan kiemelkedő funkcionáriu­sok, párttagok, mint a trnávkai új garázsban. Michal Lednár elvtárs, a hatos alapszervezet elnöke, vagy Ondrej Rendko, a hármas pártalap­szervezet elnöke, akiről sok dicsérő szót hallottunk. Közbevetőleg megjegyezzük, hogy az új garázsban járván alkalmunk volt részt venni a pártbizottság ülé­sén, ahol éppen a pártcsoport­bizalmiak számoltak be tevékenysé­Csehsziovák siker az orvostudományi filmek nemzetközi fesztiválján (ČTK) - Az olaszországi Turinbun IÚ­nius 3-a és 25-e között tartiák az orvostudományi filmek IV. nemzetközi fesztiválját. A fesztivál bíráló bizottsága MUDr. Vojtech Fehérnek, a prágai Ká­roly Egyetem általános orvostudományi tagozata I. nőgyógyászati klinikája dolgo­zójának a „Minerva" ezüstérmet ado­mányozta hat orvostudományi filmjéért. MUDr. V. Fehér eddig már 65 oktató és tudományos-kísérleti jellegű orvostudo­mányi filmet készített, amelyekért ha­zánkban s a külföldön is többször ki­tüntették. CJ SZŐ 4 * 1961. június 13. gükről. Oldalakon át lehetne sorolni a kommunista példamutatásnak azo­kat az egyszerű, mindennapi jelen­ségeit, amelyek egyenként talán keveset mondanak, de összességük­ben érzékeltetik, mit jelent a párt­szervezet ebben a nayy vállalatoan, s az utazóközönségnek emberbecsü­lésre, udvariasságra való nevelésé­ben. — Nálunk aligha talál megírásra méltót — ezzel fogadott Lednár elv­társ — nem csinálunk mi semmi : rendkívülit, különöset — mondja és annak érzékeltetésére, hogy meny­nyire közönséges hétköznapi dolgok­ról beszélnek, sorolni kezdte. — Kéthetenként pártcsoport­értekezletet tartunk, ezeken megbe­| szeljük az időszerű problémakat, i például azokat, amik itt munka közben előadódnak, teszem azt az, autóbuszok, trolejbuszok, karbantar­tásáról, a politikai képzésről, kom­munista magatartásról, meg egye­bekről beszélgetünk. Az a baj — folytatja mondanivalóját — hogy a pártonkivüliekkel eddig többnyire csak akkor beszélgettünk, akkor vontuk be őket a problémák meg­oldásába, ha szorult a kapca. A leg­közelebbi pártcsoport értekezleteken — gondolom, — épp azt kell meg­vitatni, hogyan tehetnénk állandóvá ezt a kapcsolatot. Valóban, ezek a dolgok nem kü­lönösek, sem újak. Egyszerű, hét­köznapi esetek. Éppen ez a jó ben­ne. Örvendetes hogy a pártbizottsá­gokban nőkre is akadtunk. Péidául a kettes pártalapszervezetben Terezia Kotrecová a jegyzőkönyvvezető funk­cióját tölti be, amint hallottuk, na­gyon lelkiismeretesen. Kérésünkre készséggel felelt. Elmodta, hogy az elvtársi segítség néha határozott, kemény közbelépésben nyilvánul meg Nemrég a taggyűlés alaposan meg­mosta egy nehéz természetű villa­mosvezető fejét. Munkatársaival egyre-másra összekülönbözött. A pártcsoport-értekezleten, majd a taggyűlésen alaposan „beolvastak", az elvtársnak volt mit hallgatnia. Ha nem változtat magatartásán, a tag­gyűlés az üzemi pártbizottság elé vi­szi az ügyet — így figyelmeztették. Hasonló bírálat ért egy kalauzt is. A megbírált elvtársaknak használt az őszinte bírálat, kemény szó, azóta barátságosabbak munkatársaikkal s az utasokkal is. Azelőtt türelmetlenek voltak, felháborodtak egy-egy utas meggondolatlan tettén vagy mondá­sán. Ma barátságosan igazitjak hely­re, utasítják rendre a magáról meg­feledkezett utast. Jártunk a villamosjavító részle­gen is. Élvezet beszélgetni a karban­tartókkal. „A párt megtanított ben­nünket arra, hogy jó munkát vé­gezzünk." „Villamosítás nélkül nincs kommunizmus." Ilyen mondatokat hallottunk Grejczi Ferenc géplaka­tostól, a szocialista munkabi igád cí­mért versenyző kollektíva vezetőjé­től, aki társaival a fékberendezés működését ellenőrizte az egyik széjjelszedett villamoson. A kollek­tíva tagjai úgy gondoskodnak a vil­lamosokról, különösen az újakról, a gyorsan haladókról, mint „csecse­mőkről a bölcsődében". Bizonyos kilométerek lefutása után megvizsgál­ják minden porcikáját, hogy meg­előzzék a nagyobb bajt munkaköz­ben, a közlekedésben. Mert bizony nagy szégyen a karbantartókra, ha valahol a város közepén a munkába igyekvő dolgozókkal tele kocsi fel­mondja a szolgálatot. Betértünk a villanyszerelökhöz is. Kár, nem találtuk együtt a kollek­tívát. Langer Dominik villanysze­relő azonban közéjük tartozik s Kis időre abbahagyta a munkát. El­mondta, mi mindent vállaltak a szo­cialista munkabrigád kitüntető cím elnyeréséért. A munkaidőt jól ki­használják, a selejtet kiküszöbölik, több újítást vezetnek be, olyanokat, amelyek biztosabbá, gyorsabbá teszik a forgalmat. Tanulnak, tapasztala­taikat átadják a fiataloknak; későbbi beszélgetésünk során Gusto Svoboda CSISZ-tagtól valóban sok jót hallot­tunk az idősebb elvtársakról, szak­emberekről. A kollektíva tagjai azt is vállalták, hogy példás családi éle­tet élnek, mértéktelen italozásra nem adják a fejüket, a szocialista erkölcsöt ápolják. Mikor ezt mind elmondta, búcsúzóul kezet szorított az igazán rokonszenves Langer elv­társ és tovább dolgozott. Mindez csak néhány szemelvény a pártmunka közlekedést segítő, irá­nyító módszereiből, de talán ez is bizonyítja, hogy az üzem pártalap­szervezetei valóban nagy súlyt he­lyeznek a városközlekedés gyorsab­bá, kellemesebbé tételére. Arra, | hogy zökkenőmentesen haladjanak a I vörös villamosok, autóbuszok, troli­! buszok, kevesebb legyen a zaj, nyu­j godtabb legyen a dolgozók élete, I közlekedése. Erdósi Ede ÚJ szó FOKOZÓDIK A MUNKÁK ÜTEME Ilyenkor, a szorgos mezőgazdasá­gi munkák idején is sok olvasónk, levelezőnk fog tollat, hogy beszá­moljon mezőgazdasági üzemük leg­időszerűbb problémáiról, főképp a takarmánybetakarításről és a nö­vényápolásról. SZAKÁCS IMRE Peténböl írott tu­dósításában örömmel számol be ar­ról, hogy a jó felkészülés kiváló eredményeket hozott. Valamennyi lucernájukat idejében kaszálták és veszteségmentesen be is takarítot­ták. Ezzel részben már meg is ala­pozták az állattenyésztés fejleszté­sét. A Rimavská Sobota-i járásból KO­VÁCS ISTVÁN számol be. Levelében a Hrnčiarské Zálužany-i szövetke­zeteseket dicséri, akik mind a nö­vényápolási, mind a takarmánybeta­karitási munkákban figyelemre méltó eredményeket értek el. Arról is be­számol, hogy az oždanyi EFSZ-ben jó termést ígér a korai burgonya és a tejtermelésben is szép eredmé­nyeket érnek el a szövetkezet te­héngondozói. Ennek köszönhetik, hogy május hónapban a tervezett Tanulnak a tanítók A bodrog szerdahelyi alapfokú kilenc­éves iskola mellett működő pártszervezet e napokban értékelte az 1960 61. évi párt­oktatást. A gyűlésen részt vettek a já­rási pártbizottság, valamint a járási is­kolaiigyi osztály küldöttei is. A felszóla­lásokból kitűnt, mily lelkiismeretesen bővítették tudásukat a körzet tanítói. Fábián Zoltán előadó mindent megtett a pártoktatáň év alatt, hogy a tanítókkal a lehető legjobban megismertesse a marx­lenini tanítást. Munkája nem volt hiába­való. Az elmúlt pártoktatási év nagyban hoz­zájárult ahhoz, hogy ezután a tanítók eredményesebben ismertessék a fiatal­sággal a materialista világnézet alapjait. Kovács Zoltán FOLYIK AZ OKTATÁS A michalovcei gépállomás az idén 320 vezetőt képez ki kerekes trak­torra, 80-at lánctalpas traktorra, 70-et kombájnra s ezenkívül 80 gé­pesítőt, akik a tanfolyam elvégzése után a földművesszövetkezetekben fognak dolgozni. Stýbar Rudolf, Košice 17 000 liter tej helyett 20 000 litert adhattak közellátásunknak. MATÔ PÁL a kechneci és žebesi szövetkezet helyzetéről ír. Hangsú­lyozza, hogy a kechneci EFSZ-ben a takarmánybegyűjtés meggyorsítá­sában fontos szerepet töltöttek be a szocialista munkabrigád címért ver­senyző mechanizációs csoport tagjai, Žebesen főképp az állványokon tör­ténő szárítással segítették elő a ta­karmánybetakarítást, a szállításnál pedig Németh Pál, Csorba András és Szediák András traktorosok végez­tek dicséretet érdemlő munkát. KORBELL TIBOR a pastovcei szö­vetkezetesek igyekezetét méltatja. Különösen Zalabay Zoltán gépjavító­ról szól elismerően, aki nagy gond­dal készíti elő a gépeket az aratás­hoz. Megemlíti, hogy 200 hektárról kétmenetesen fogják betakarítani a gabonát. Az állattenyésztők közül a fejők munkáját dicséri, akik elhatá­rozták, hogy a tejből az egész évi szerződéses eladást már november elsejére teljesítik. SÓLYOM LÁSZLÓ arról ír, hogy a lučeneci járásban 42 EFSZ és 5 ál­lami gazdaság nevezett be a „Hek­táronként 200 mázsa burgonyát" mozgalomba, a České Brezovó-iak pedig arra vállaltak kötelezettséget, hogy egy hektáron 300 mázsa bur­gonyát termelnek. A tisztaság fél egészség Csak az nem látja, aki nem akarja, mennyivel jobban él az ember a szo­cialista társadalmi rendszerben. A mun­kanélküliség réme nem fenyegeti a dol­gozzkat. Az éhező és rongyos emberek, a nyomortanyák, a kíméletlen munkában meggyötört dolgozók — ez mind a múlté. Az életszínvonal emelkedését minden dolgozó saját magán és családján megfi­gyelheti. Az emberek jobb életét azon­ban nemcsak az anyagi javak biztosít­ják. A rend és a tisztaság is jelentősen befolyásolja, hogy jobbak az életkörül­mények. Nem lényegtelen dolog, hogy amerre megyünk és nézünk, piszkot, szemetet látunk-e vagy sem. Egészségvédelmi okokból is gondoskodni kell a tisztaság­ról. Ez a feladat minden embert érint, mindenki hozzájárulhat a rend és a tisztaság fenntartásához. Általánosságban írok erről, mert ez minden község, vá­ros, üzem és szövetkezet problémája. Ha mindnyáján hozzájárulunk megoldásához, köztársaságunkat még szebbé varázsoljuk. Mészár Teréz, Dunajská Streda. mimiiumi iiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiminimiiiimiiimmiiiHiiiiHiiiiimii Ami kell, hogy mindenki előtt világos legyen A MEGOLDÁSRA váró feladatok nagyok, nemcsak a kommunisták, hanem egész parasztságunk józan, megfontolt eszét, képességét veszik igénybe. Nem kell csodát tenni — mint ahogyan egyesek helytelenül állítják — csupán az akaratot, a jó­zan gondoskodással kell párosítani. Ki kell lépni, helyesebben mondva biztosan haladni azon az úton, amely ma mindenki előtt egyre világosab­ban rajzolódik ki. Miről is van szó? Arról, hogy a harmadik ötéves terv nem csupán a termelés növelését irányozza elő, hanem rendkívül fontosnak tartja, mennyiért állítunk elő, mennyi élő és holt munkát igényel egy bizonyos termék. Az említett terv, mint is­meretes, nemcsak azt határozza meg, hogy mennyiségben kifejezve hány százalékkal kell növelni a ter­melést, hanem ugyanakkor komoly igényeket támaszt a munkatermelé­kenység növelésével és az önköltség csökkentésével kapcsolatban. Ám, hogy már most tisztán lás­suk a dolgokat, fontos megemlíteni, hogy a tervben foglalt irányszámok nem önmagukért vannak, nem öncé­lúak, hanem azt a magasztos célt vannak hivatva szolgálni, amelyet a történelem során csak egyetlen párt, a kommunista párt írt a zászlajára; állandóan növelni kell a dolgozók anyagi és kulturális színvonalát, egyre többet, jobbat kell adni az embernek, el kell törölni a határt a falu és a város, a fizikai és szel­lemi munka között. A nemes cél megvalósításához ve­zető úton mérföldes haladást jelent, ha szövetkezeteink — ahogyan ezt igen sokan ígérték — a tervfelada­tokat határidő előtt teljesítik. A párt nehéz, ám egyben szebb holnapot jelentő feladatokat tűzött népgazdaságunk s ennek keretén belül- a mezőgazdaság elé, és szo­cialista államunkon keresztül haté­kony támogatást is nyújt. Sem he­lye, sem értelme nem volna most felsorolni mindezt a közvetlen vagy közvetett segítséget, melyet paraszt­Munkatermelékenység + önköltség csökkentése = olcsóbb termék • A holicei szövetkezet példája • Egy év alatt 229 950 korona megtakarítás — a gépesítés eredménye Nem szükséges, hogy százalékban, vagy konkrét számokban kife- ; jezve ismételjük el mindazokat a feladatokat, amelyek a harmadik '< ötéves terv során mezőgazdaságunkra hárulnak. Ezt a legtöbb szövet-! kezeti tag vagy állami gazdaság dolgozója tudja, ám kevesebben lát­ják tisztán a kitűzött célhoz veze tő utat. ságunk az államtól kap, a példa ked­véért azonban említsük meg a gépe­sítést. Ez ma olyan sarkalatos kér­dés, amely döntő módon befolyásol­ja a feladatok teljesítését, a hek­tárhozamoknak, illetve a jószágállo­mány hasznosságának növelését, el­sősorban ettől függ a munkaterme­lékenység növekedése, az önköltség csökkentése, kihatással van a fizi­kai és szellemi munka közötti határ fokozatos eltüntetésére.. Nem véletlen tehát, hogy ezen a téren szinte felmérhetetlenek a ki­látások. Nincs szükség annak bi­zonygatására, ami már megvan. Er­ről a való élet maga számol be leg­kézzelfoghatóbban, ám kevesebben tudnak arról, hogy belátható időn belül olyan gépeknek egész sora je­lenik meg, amelyek az eddigiektől eltérően jóval több munkaművele­tet végeznek el. Vagyis egy-egy gép tiz-tizenöt, sőt több munkaművele­tet is képes lesz elvégezni. Nem célunk azonban nagyon be­lemélyedni a jövő szemléletébe, he­lyesebb és hasznosabb, ha a jelen­ben maradunk, mert ebben az eset­ben is van miről beszélni. A tech­nika céltudatos meghonosításának kézzelfogható eredménye napról napra szemünk elé bukkan. Azok­ban a szövetkezetekben is, ahol ed­dig csak úgy félvállról kezelték a gépesítést, manapság ez már egyre inkább központi kérdéssé válik. Hogy a gépesítés az előbb említett té­nyezőkre milyen hatással van, azt például a holicei (Dunajská Streda-i járás) szövetkezet példája igazolja. Két-három évvel ezelőtt még itt is komoly hibák voltak a gépesítés terén. Nem arról van szó, hogy a traktor ejlen lettek volna, hanem az állattenyésztésben volt ez irányban lemaradás. Puhala László zootechni­kusnak, aki a járásról ment a holi­cei EFSZ-be dolgozni és dr. Domon­kos Géza ökonómusnak nem kis fá­radságába került, amíg itt is meg­tört a jég. A traktorállomás segít­ségével egy 700 férőhelyes sertésis­tállóban a múlt nyáron elsöízben valósították meg a helyes gépesí­tést. A takarmányozást, mely ilyen hizlaldában a legtöbb munkát köve­telte, teljesen gépesítették. Szabó János, a hízók gondozója, jóformán csak a, felügyelő szerepét tölti be. Az eltelt időszak bebizonyította, hogy a gépesítés teljes mértékben meghozta a várt eredményt. A hat­száz hízót egy ember, Szabó János egyedül képes ellátni és emellett a napi súlygyarapodás jóval nagyobb, mint a gépesítés bevezetése előtt volt. A gépesítés bevezetése nagy haladást jelentett a munkatermelé­kenység növelése terén s egyben csökkent az önköltség, ami végered­ményben abban tükröződik vissza, hogy egy kiló hús termelése, össze­hasonlítva a gépesítés bevezetése előtti időszakkal, két koronával csökkent. Ez annyit jelent, hogy a 45 dekás napi súlygyarapodás mel­lett kitermelt hús naponta 315 ki­lót tesz ki és ha a háromszáztizen­ötöt kettővel szorozzuk, pontosan megkapjuk azt az összeget, amit a gépesítés következtében beállt ter­melési költség, csökkenése jelent egy nap alatt a szövetkezetnek. Tehát ez egy nap alatt 630 korona, egy év alatt pedig 229 950 korona megtaka­rítást jelent a szövetkezetnek. Ez a dolognak a gazdasági olda­la. Mi azonban a dolgokat nem néz­hetjük egymástól elszigetelten. Lát­nunk kell azt is. hogy az önköltség csökkenése és a munkatermelékeny­ség növekedése mellett Szabó Já­nosnak a helyzete is változott. Azt már mondtuk, hogy munkája jóval könnyebbé vált, mint a gépesítés bevezetése előtt, ám a jövedelme, a ledolgozott munkaegységek száma szerint növekedett. Röviden: az egyéni érdek teljes mértékben pá­rosult a szövetkezet, illetve az egész társadalom érdekével. A hasonló példáknak egész sorát lehetne felsorakoztatni az eddig el­maradottak bizonyítására. Takács Ferenc és Celli Péter, a Blatná na Ostrove-i állami gazdaság fő gulyá­sa szintén elismeréssel beszél a gép­ről. A Rybinov fejőgép a szó leg­szorosabb értelmében megszabadí­totta őket a fejéstől. Azt, hogy mit jelentett 10—12 tehénnek naponta kétszeri kifejése, olyan embernek nem kell magyarázni, aki egy kicsit is jártas a mezőgazdaságban. A Ry­binov fejökomplexum a nyolcvan tehenet közel két óra alatt kifeji, ami azt jelenti, hogy egy tehén fe­jéséhez egy-két percre van csak szükség. Ez a módszer három szempontból is hasznos. Először is lényegesen olcsóbbá te­szi a tejtermelést. Másodszor nagy jelentősége van higiéniai szempont­ból, mert a tej emberi kéz érintése nélkül kerül a tejeskannákba. Har­madszor pedig — amint -már emlí­tettük is — a munka nehezét a gép végzi el. Befejezésül még annyit: tudatosí­tani kell, hogy a gép az ember leg­megbízhatóbb segítőtársa, tegyünk meg hát mindent anrtak érdekében, hogy a technika fejlődése a lehető legnagyobb mértékben elősegítse a nagy cél mielőbbi és minél jobb megvalósítását. Szarka István l

Next

/
Oldalképek
Tartalom