Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-15 / 74. szám, szerda

ÜAZ ÚJ SZÓ A nagy évfordu'ó tiszt< letér e P ártunk megalapításának 40. évfor­dulója alkalmából a komárnói já­rásban eddig 22 iizem kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe. A kötele­zettségvállalások értéke meghaladja az ötmillió kor nát. Ki kell emelnünk a taňi len- és ken­derfeldolgozó üzem, a komárnói gáz- és villanytelep dolgozóit, az egészségügy, az élelmiszer, a felvásárlási üzemek, a he­lyi gazdálkodás, az állami gazdaságok és a kiskereskedelem dolgozóit. A felaján­lások a munkatermelékenység növelését a mezőgazdaságban, az állatállomány súlygyarapodását, az iparban pedig az anyaggal való takarékoskodást tartják szem előtt. A j^, példa nyomán járásunk egész területén további üzemek kapcso­lódnak be a felajánlási mozgalomba, ami népgazdaságunk szempontjából milliós értékeket Jelent. H o 1 c z e r László, Komárno * * * » bban az alakulatban, ahol Bartos «» tiszt a pártszervezet elnöke, a ka­tonák a mai napig 461 kötelezettségvál­lalást tettek a CSKP megalapításának 40. évfordulója tiszteletére. Az alakulat leg­értékesebb kötelezettségvállalásai közé tartozik az az 54 felajánlás, hogy kiér­demlik a példás katonának járó büszke címet. 90 felaiánlás a szakképzettséq nö­velését. tartja szem előtt. Értékes még az a 64 felajánlás, amelyek alapján a qéokocslvezetők szocialista gondozásba veszi-k jármüveiket. Sokan tettek Ígéretet a Fučík-, és a ~ ''V-jel-*-••• m.jszerzé­sére, a hajtóanyagokkal való takarékos­kodásra és a szövetkezetek megseglté-~ sére. Örvendetes tény, hogy az elvtársak nem maradtak az elhatározásnál, hanem igyekeztek őket teljesíteni, amit az ala­kulat parancsnokának legutóbbi értéke­lése is bizonyít. A legjobb eredményt ed­dig Ovlsek és Rybecký tisztek alakula­tai érték el. Ennek alapján nem kétsé­qes, hoqy alakulataink katonái becsü­lettel teljesítik a nagy évforduló tiszte­letére tett valamennyi fe'a'ánlásukat. Jan Kolaja, tiszt Nem akarnak lemaradni NAPJAINK LEGNAGYOBB FELADATAI közé tartozik a mezőgazdasági termelés növelése. Ennek érdekében pártunk és kormányunk hathatós segítséget nyújt a mezőgazdasági üzemeknek. Az anyagi be­fektetéseken kívül szakkáderek nevelésé­ről is gondoskodás történik. Sár sok fia­tal tanul a mezőgazdasági iskolákon, ám jelentős számban vesznek részt az idő­sebb, gyákorlattal rendelkező dolgozók is az elméleti oktatáson. Hogy ez meny­nyire fontos az idősebbek számára is, ar­ról maguk a Veiké Kapuüany-i egyéves mezőgazdasági technikum hallgatói mon­danak véleményt. — A múltban is szerettem volna t a­ÜJÍTÖK KÖZÖTT A munkatermelékenység növelésében és a technika fejlesztésében óriási sze­repe van az újítóimozgalomnak. Tu-'^k ezt a prešovi Nálepka Textilüzem dol­gozói is. A múlt évben az üzem újítói 172 újítási, javaslatot nyújtottak be. A javaslatok egyharmad részét nők dol­gozták ki és évenként 1 millió 228 ezer korona megtakarítást jelentenek ezek az újítások. A CSISZ-tagok kezdeményezésére meg­szervezték az üzemben a „Fiatal újítók félévét". S az eredmény? Fél év alatt 84 újítási javaslatot nyújtottak be. Leg­jobb eredményt ért el az újítómozgalom­ban Pistrák Jozef szocialista munkabri­gádja-. Ennek a 36-tagú csoportnak min­den ötödik tagja újító. A „Fiatal újítók féléve" akció győzte­sei a modellezők voltak, akik négy újí-' tási javaslatot nyújtottak be. Ezzel meg­nyerték a három első díjat: egy tele­víziós készüléket, egy fényképezőgépet és egy karórát. Az üzem dolgozói központot létesítet­tek az újítások bevezetésére. A központ dolgozói a múlt hónaoban két automa­tán dolgoztak, amelyek elősegítik a ter­melés 500 százalékos emelését. A CSKP megalapításának 40. évfor­dulójára • '"ilták az (izem alkalmazottjai, hogy „a harmadik ötéves terv alapjához" hétmillió koronával járulnak hozzá. Kovács Zc'Mn, Zemplín Britanniában, vagy az Egyesült Ál­lamokban és lényegesen gyorsabb ütemben, mint az NSZK-ban. Az utóbbi két évben, amelyből nem áll­nak rendelkezésre a nyugati adatok, nyilván még kedvezőbben alakul or­szágunk ipari termelésének aránya. Utolérni és megelőzni A harmadik ötéves terv időszaká­ban rendkívül gyorsan fejlődik ha­zánkban az energiatermelés és a ko­hászat mellett a gépgyártás és a vegyipar. A vegyiparban előirányzott nagyarányú beruházások lehetővé teszik, hogy hazánk ebben a jelen­leg viszonylag kevésbé fejlett ipar­ágban is. felzárkózzék a legfejlettebb országok mögé. Nagy jelentőségű lesz ebből a szempontból a szovjet kőolaj mellett a szén vegyi feldol­gozása. A kohászat fejlődésének táv­lataira jellemző, hogy az épülő Ke­le'.-z! .ákiai Kohómü egymaga több acélt fog termelni, mint amennyi Svédország jelenlegi egész termelé­se. 1965-ben az egy főre eső ter­melésben több acélt gyártunk majd, mint az Egyesült Államok és az NSZK mostani termelése. Hasonló nagy offenzívára készül népgazda­ságunk az ipar, elsősorban a gépipar műszaki színvonalának fejlesztésé­jjen, az erősen gépesített és részben automatizált termelés bevezetésében. Gépiparunk nagyarányú fejlesztése és a szocialista országok közti mun­kamegosztás elve alapján a gépipar néhány ágazatában jelentősen többet termelünk majd, mint a hazai szük­séglet, amennyiben az egyes szocia­l'~*-i országok szükségleteit is fe­dezni fogjuk. E nagy jelentőségű új gépi beruháztok mellett a dol­gozók szocialista munkaversenye, a munkások és mérnökök kiterjedt újítómozgalma is -lyan erőt jelent, am-'lyel a tőkéi országok nem ren­delkeznek. nulni, — mondja Csontos Gábor, a stráž­nei szövetkezet elnöke, - sajnos, nem 'ehetett. A magamfajta parasztgyerek nem juthatott tovább az eleminél. Tavaly szeptemberben ért az a nagy kitünte­tés, hogy a technikumra jöhettem. Íme, itt a bizonyíték, a dolgozók államának alkotmánya részemre is biztosítja a ta­nulást. Most már én is tanulhatok. - Bevallom őszintén - folytatja az elnök - mikor ideiöttem, a tanulás, az internátusi rend kissé nehezemre esett, de az előadó elvtársak segítségével túl­jutottam a nehézségeken. - Fiatal korom óta a mezőgazdaság­ban dolgozom. - veszi át a szót Szőke István, a baíkai szövetkezet zootechni­kusa. - Látom, hogy a fejlődő nagyüzemi gazdálkodás nagyobb tudást kíván. Én sem akarok lemaradni, bár őszülő fej­jel ülök a padban, de ez nem számit. Tanulok, hogy szocialista társadalmunk­nak hasznos polgára legyek, hogy mun­kámat ne a hagyományos gazdálkodás alapján, hanem szakszerűen, az új mód­szerek szerint végezzem. Kis Bálint, a vojanyi EFSZ agronó­musa viszont így vélekedik: - Eddigi munkám folyamán rájöt­tem, hogy boldogulni valóban csak úgy tudok, ha fejlesztem szaktudásomat. Hasonlóképpen vélekedik a többi ta­nuló is; mindegyik tudja, miért kell tanulnia. KERTÉSZ PÄL, Veľké Kapušany Tízéves évforduló , A napokban volt tíz esztendeje annak, hogy Kolárovon megalakult az első köz­szolgáltatási vállalat, amely magába fog­lalja a helyi ipar minden ágát. Az üzem 38 taggal indult, de a létszám már az alapítási évben bővülni kezdett. A tíz éves fejlődésre jellemző, hogy míg az alaoítási évben 621 000 korona értékű for­galmat bonyolították le. addig 1960-ban a megnövekedett üzem már 5.1Í7 000 korona bevételt ért el. Az eltelt 10 év során az üzem, minden évben teljesítette termelé­si tervét, és a lakosságnak nyújtott szol­gáltatásokat évről évre bővítette. Benninghaus Ivan, Kolárovo A harmadik ötéves terv merész célkitűzéseivel kapcsolatban gyak­ran hangoztatott „utolérni és meg­előzni!" — nem öncélú jelszó. Ha­zánkban a békés gazdasági verseny leifőbb célja a lakosság anyagi, szo­ciális és kulturális ellátottságának biztosítása s ezen keresztül a tőkés országok gazdasági eredményeinek túlszárnyalása. Eredményeink révén egyben megdől a nyugati polgári közgazdászoknak az az állítása, hogy a viszonylag fejlett iparral rendel­kező országok számára a szocialista rendszer nem nyújt fejlődési lehe­tőséget, s hogy a szocializmus leg­feljebb a gazdaságilag elmaradott, mezőgazdasági jellegű államoknak kedvez. Az elmúlt másfél évtized gazdasági eredményei már megcá­folták ezt az elméletet, melyet szerzői a fejlett iparú nyugati or­szágok tömegeinek megtévesztésére szántak. A harmadik ötéves terv időszaka pedig egyben az „utolérni és túlszárnyalni" jelszó teljesülésé­nek. időszaka is lesz. Verseny az életszínvonal emelésében Hazánk az életszínvonal tekinte­tében is a világ legfejlettebb orszá­gai közé tartozik. A munkások és alkalmazottak reálbére ma 50 szá­zalékkal nagyobb, mint 1937-ben volt, a személyi fogyasztás pedig a foglalkoztatottság növekedéséve! még nagyobb arányban emelkedett. Az élelmiszerfogyasztásban már el­értük az egészségi szempontból kí­vánatos legmagasabb kalóriaértéket f több mint 3000 kalória naponta), de nem marad el hazánk a ruházati cikkek, tartós ha.-ználati tárgyak egy főre eső fogyasztásában sem. Ha­záikban például több televíziós ké­szülék jut ezer lakosra, mint Fran­* ¥ ^af . ® s A Prágai Üt- és Vasútépítő Vállalat dolgozói Ždákovôn, az orlíki tó felett hatalmas hidat építe­nek, mely a maga nemében a világ egyik legnagyobb hídja lesz. (B. Krejčí ČTK — felv.) Az osztályharc zászlóvivője A KÖRNYÉKEN mindenki hozzá küldött, ha régi kommunista iránt érdeklődtem. Előre elkészítettem jegyzeteimet, kérdéseimet, mert azt akartam megtudni, mi késztette őt 1921-ben arra, hogy kommunista le­gyen. Még el sem kezdtük jóformán a beszélgetést, már láttam, felesle­gesek az előre elkészített kérdések. Nem egyszerre — egyik napról a má­sikra lett Horvát Pál kommunista, hanem a munkásember nehéz, küz­delmes élete juttatta őt is a pártba. Horvát Pál abból a faluból szár­mazik, ahol a községi jegyző eke elé fogta a hozzá kéréssel járó parasz­tokat. Az elmaradott Szlovákiának abban a csücskében született, ahová a burzsoák kiszolgálói közül is csak azok kerültek, akik valami rossz fát tettek a tűzre. A csendőrök, fináncok és a rendszer többi szekértolója azu­tán itt igyekezett kiköszörülni a mi­nősítésükön esett csorbát azzal, hogy a lehető leggonosszabbul bántak a gyarmati népként kezelt helyi lako­sággal. Az akkori hatalmasok pedig se­hogy sem értették meg, hogyan, mi­ért jutott el mégis a párt eszméje a néphez. Mert valamelyik néhai já­rási főnök így írja le jelentésében az ottani helyzetet: érthetetlen, hogy a bolsevista mozgalomnak milyen szervezett gyö­kerei alakultak kí ebben a földhöz­ciaorszáaban, Svédországban, vagy Ausztriában. A háztartási mosógé­pek viszonylagos száma pedig csak az Egyesült Államokban nagyobb. Erőteljesen jut kifejezésre a szocia­lista társadalmi rendszer fölénye az egészségügyi és az iskolahálózat fejlesztésében. Gyakorlatilag ma már nincs olyan személy hazánkban, akinek a megélhetése betegség, rok­kantság, vagy öregség esetére nem volna biztosítva. Az alkalmazottak táppénzbiztosítása például betegsé­gük első napjától kezdve fizetésük 70—90 százaléka között mozog. Igaz, a betegbiztosítás fokozataiban ma még eltérések mutatkoznak, azon­ban ezek hovatovább kiegyenlítőd­nek. Ugyanakkor az állam minden polgára számára megvalósult az in­gyenes orvosi kezelés és gyógyszer­ellátás. A nagyarányú gondoskodást bizonyítja az a tény is, hogy tízezer lakosra 123 kórházi ágy és 16 or­vos jut hazánkban, azaz több mint Franciaországban, Nyugat-Németor­szágban, Svédországban, vagy az Egyesült Államokban. Az ingyenes oktatá: és tanszerellátás pedig szo­cialista országunk olyan vívmánya, amire nincs példa a tőkés orszá­gokban. Népgazdaságunk harmadik ötéves terve mind az ipari és a mezőgaz­daság fejlesztésében, mind az élet­színvonal emelésében az eddigihez hasonló gyors, sőt még gyorsabb ütemet irányoz elő. Ez a terv z elért eredmények és a szocialista országok közötti szoros gazdasági együttműködés szilárd alapjára épült. A kitűzött feladatok teljesíté­se pedig újabb meggyőző bizonyí­téka lesz a szocialista rendszer fö­• *nek. Eredményeink alapján jo­gos büszkeség tölthet el bennünket, hogy a Szovjetunió oldalán hazánk tevékeny részese az osztálynélküli, kommunista társadalom felépítésé­nek. «i) ragadt, szegény, jobbára írástudat­lan népben..." Igen, „ezek a finomlelkű, művelt" urak arra persze nem gondoltak, hogy az embereknek van igazságér­zékük, ha még olyan rongyosak is. — Különösen fiatal korban bántó az, ha emberi mivoltban arcátlanul lealacsonyítják az embert — mondja Horvát elvtárs. — Hogy mikor utál­tam meg az urakat először? E< -. másnak talán jelentéktelennek tűnő esetnél. Az inaskorból való felszaba­dulás után az első heti fizetésemért mentem a munkaadóhoz, egy mű­helytulajdonoshoz. Meghagyta, ponto­san reggel nyolcra legyünk ott, hát ott is voltunk. A felesége azt mondta, mikor jelentkeztünk, hogy az úr most reggelizik, egyelőre ne zavar­juk őt. Valami egyórás várakozás után aztán elő is jött „kenyéradónk", de nem hozzánk, a folyosón várakozó munkásokhoz jött, hanem az árnyék­szék felé vette, az irányt. Még. vára­koztatott bennünket legalább égy óra hosszat és csak azután adta oda so­vány keresetünket. Először azt hit­tem, hogy ez csak a véletlen műve, ha­nem mikor a többi hasonló alkalom­kor is így jártunk, akkor láttam, hogy ez az ember utálja a munkáso­kat, azért igyekszik bennünket így megalázni. AZ ILYEN EPIZÓDOK mindig egy­egy lépéssel közelebb vitték a párt­hoz. Nem volt egyedül, hiszen sors­társai is hozzá hasonló módon küz­döttek az élettel. — Vagy nézzünk egy további pél­dát, amely világosan mutatja, hogy még az olyan tömeges alapra helye­zett intézményben, mint a betegse­gélyző is, mi, munkások húztuk a rövidebbet — folytatja Horvát elv­társ. — Bevett szokás volt itt, hogy a munkásokat csak akkor jelentet­ték be a betegsegélyzőbe, mikor megtörtént a baleset, vagy mikor megbetegedett. Mert a munkaadó­nak arra is volt lehetősége, hogy a törvényt megkerülve, visszamenőleg jelentse be alkalmazottait. Így az­tán mindenképpen a munkás húzta a rövidebbet, mert betegség esetén sem a táppénzt nem kapta meg rendesen, sem a ledolgozott éveket nem számították be a nyugdíjalap­ba. — Nyolc gyereket neveltem fel én, a vagyontalan, gyakran munka­nélküli nincstelen. A feleségem na­DÍ munkáját a nagygazdák akkor egy-egy köcsög aludttejjel fizették meg. A gyárosoknak és a nagygaz­dáknak ezek a tettei — ha a párt tömegalapjának növekedését nézzük, — a mi malmunkra hajtotta a vizet, forradalmosította az embereket. Va­lóban igaza volt annak a járási fő­nöknek. Mély gyökerei voltak itt a bolsevik mozgalomnak. Hadd mond­jak el egy életet a mezőgazdasági munkások első sztrájkjával kapcso­latban: A cselédek meg napszámosok, akik eddig csak hírből ismerték a mun­kásmozgalmat, eleinte nem is tud­ták. mit akarunk velük; mikor es­ténként mi, kommunisták elmentünk hozzájuk s beszélgettünk sorsukról, csak panaszkodtak, hogy mindig több és több állat van a gondjaikra bízva, meg más munkaszakaszokon is egyre jobban kiszipolyozzák őket. A bér meg nem hogy növekednék, hanem csökken. Végül is odafejlő­dött a dolog, hogy már ők sem bírták tovább és mi kommunisták elérkezettnek láttuk az időt a me­zőgazdasági munkások sztrájkjának megkezdésére. Amikor mindnyájan abbahagytuk a munkát, az eddig szervezetlen tömeg csak akkor esz­mélt rá, milyen óriási a munkások ereje, ha összefognak. Az összefo­gásnak csakugyan meglett az ered­ménye. A dölyfös földbirtokos, aki még arra sem méltatta munkásait, hogy nevén szólítsa valamelyiket, arra kényszerült, hogy a munkások képviselőivel tárgyaljon. Végül győ­zelemmel végződött- a sztrájk. A BURZSOÁZIA nem nyugodott bele, hogy engednie kellett. Nemso­kára rá a szomszéd községben. Ha­burán, — mikor a kisemmizett pa­rasztok ellenálltak a végrehajtók­nak, egész csendőrszázadot küldtek megtorlásra a faluba. Sortűz dör­dült. Az út porát parasztok vére öntözte, akik csak a maguk kis föld­jét akarták védelmezni. Horvát elvtársat, aki a felkelés egyik kezdeményezője volt, minden áron csendőrkézre akarták keríteni. Sikerült is ez az uraknak, találtak rá ürügyet. Mert Pali bácsit tetten érték, amikor az egész járásra ki­terje-lő, kommunisták szervezte ada­kozási mozgalmat irányította a fel­kelésben agyonlőtt családapák gyér­mekei részére. Ez pedig akkoriban bűnnek szá­mított. HORVÁT ELVTÁRS ma is ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá. A humennéi Chemko-üzem drága gépeire vigyáz. Gyakran elbeszélget a fiatalokkal, akik az akkori életről és a mai munkás hétköznapjairól is példát veheltnek. Úgyszólván nincs olyan félév, melyben Pali bácsi ne adna be egy-e^y sokat jelentő újí­tási javaslatot. Ha régebben az ak­kori kizsákmányoló rendszer gyen­gítésében látta fő feladatát, minden ingadozás nélkül megtalálta helyét a mai építési feladatokban is. Leg­utóbb is szép meglepetéssel szolgált a szocialista munkabrigádok és az e"ész üzem dolgozóinak. Kidolgozta a gombolyító gépek mellett dolgozók testi épségét biztosító védőberende­zések tökéletesített szerkezetét. Kezet fogtam Horvát Pállal, el­búcsúztam tőle. Amikor megindult velem a vonat, eszembe jutott, hogy csakugyan nem is leh^ett volna egy-két mondatban elmondani, miért lett belőle kommunista, hogyan ju­tott el a párthoz 40 évvel ezelőtt. A kérdések különben is feleslege­sek lettek volna, mert az osztályharc mindennapi kenyere lett a Pali bá­csihoz hasonló igazságszerető embe­reknek. Tóth Mihály A gottwaldovi építőmunkások sikere (ČTK) — A Magasépít­kezési Vállalat dolgozói Gottwaldovban a Sztálin körúton a napokban befe­lezték az előregyártóit elemekből emelt nyolc­emeletes lakóház építését Az épületelemek szere­lését a múlt év júliusában kezdték meg, és három hónappal a határidő előtt fejezték be. A gottwaldo­vi építkezési dolgozók és tervezők e kísérleti épít­kezéssel bebizonyították hogy előre gyártott ele­mekből magas épületeket lehet építeni és hogy az e típusú építményeknél előnyös az épületelemeket közvetlenül az építkezés helyén készíteni Az új épület földszint­jén önkiszolgáló üzletet létesítenek, amely Gott­waldovban a legnagyobb lesz. ítjj SZÖ 5 * 1961. március 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom