Új Szó, 1960. augusztus (12. évfolyam, 212-242.szám)

1960-08-18 / 229. szám, csütörtök

DERENG A HAJNAL A VÁROS FÖLÖTT A bazár ^ A nap tűző sugarai elől ponyvával védett zegzugos sikátorok félhomá­lyában a hamisítatlan Orientre buk­kanunk. Ahány kis utca, annyiféle kereskedő rakta ki ezernyi porté­káját. Cipőt és készruhát, gyümöl­csöt és húst, bőrárut és kávét, koz­metikai cikkeket és cigarettát, egy­szóval az égvilágon mindent árulnak itt. Az iparosok céhek szerint helyez­kednek el, és sűrűn egymás mellett sorakozó tenyérnyi, sötét boxaikban serényen folyik a munka. Az alig két méter széles útvesztőkben ezernyi gészek szorgos munkája feltárt, ki­véve azt, amit jogtalanul kisajátított az idegen tollakkal ékeskedő londo­ni múzeum. Kőbevésett ősrégi fel­iratok, szobrok, szerszámok és szá­mos más kiállított tárgy meggyőzően tanúskodik régmúlt idők magasfokú kultúrájáról és közvetve utal a hat és fél milliós iraki nép nagy szuny­nyadó tehetségére, amelyet minden bizonnyal felébreszt a szabadságát kivívó köztársaság. Ügy hiszem, hogy például a méreteiben rendkívül im­pozáns, a világvárosok által is meg­irigyelhető új múzeum felépítése — ahol összpontosítják majd a bagdadi az egyik bagdadi piacon. ember tolong, siet a dolga után és csak nagy ritkán torpan meg, hogy szemügyre vegye a hangos szóval kí­nált árut. Közben nem egyszer a fal­hoz kell lapulni, hogy helyhez jus­son az óriási bálát cipelő teherhor­dó s a datolyaárus öszvér vonta csi­korgó kordéja. Leírhatatlan a zaj, a zsibongás, és a mindent átitató jelleg­zetes szag, a különféle áruk, a verej­ték, a kávé, a savanyútej és főleg az elmaradhatatlan sült bárányhús, a kanalizáció nélküli város jellegzetes savanykás kigőzölgése csap orrunk­ba. Ez a Sordzse, a város legnagyobb bazárja. Aki nem kereste fel, az Bagdadot sem látta ... Múzeumlátogatás sivatagi autóbusszal Hihetetlenül hosszú, idétlen és ódivatúnak ható, ezüstszínű batár Kamel A. Duglah úr sivatagi autó­busza. Hogy jobban megértsük mire jó, ahhoz meg kell ismerkednünk tu­lajdonosa személyével. Alacsony, so­vány, feketehajú, mintegy harminc­ötéves és ebből kerek öt esztendőt emigrációban töltött Nuri Szaid, a királyság véreskezű miniszterelnöké­nek parancsuralma idején. Jelenleg az állami ellenőrzés alatt állő leg­nagyobb iraki idegenforgalmi válla­lat, a Duglah Service főmenedzsere. Az Irakba érkező turista feltétlenül rászorul szolgálataira, ha rövid időn belül sokat -akar látni. 'A Duglah Service tizennyolc különféle körutat ajánl fel az érdeklődőknek. Bagdadon kívül — éppen az előbb említett si­vatagi határral, amely kitűnően állja a nehéz utat - eljuttatja a turistá­kat például az ókori Babilon hatvan­hetven kilométerre fekvő romjaihoz. De ha az embernek kedve szottyan hozzá, van ideje és természetesen pénze is, akkor elmehet Észak-Irak­ba, Kirkukba és Mosszulba, vaav dél­re, Baszra vidékére is. Esetünkben a pénz nem játszott oly nagy sze­repet, mert Duglah úr nemcsak elő­zékeny, hanem nagyvonalú is volt, ingyen felajánlotta szolgálatait. A t idő azonban annál inkább és ezért a sivatagi autóbuszban egy városon belüli körutat tettünk. így jutottunk el az iraki Múzeumba. A beavatottak különben jó előre megmondták, hogy itt többet láthatunk, mint Babilonban, ahol az évtizedekkel ezelőtti ásatá­sok nyomán feltárt titkokat újra a hatalmába keríti és féltékenyen ál­cázza a könyörtelenül előrenyomuló sivatag. A múzeumban viszont min­dent megtekinthettünk, amit a ré­. múzeumokat — a Kasszem-kormány­nak nemcsak a múlt kulturális öröke iránti tiszteletét, hanem a nép alko­tóerejének megbecsülését is példáz­za. Nagy úr még a dinár Számos intézkedés ellenére, ame­lyek közül a legfontosabb a részle­ges földreform végrehajtása volt, az iraki dolgozó ember életszínvonala nagyon alacsony. Az országnak kevés az ipari létesítménye s így mun­Az iraki Múzeum homlokzata kalehetőség sincs elég, a nehéz ég­hajlati feltételek között, elhanya­golt öntözési rendszer mellett, kez­detleges módon folytatott mezőgaz­dálkodás kevés chobuzt (pogácsa for­májú kenyér) nyújt a fellahnak. Ez is a gyarmati rablógazdálkodásnak, a komprádor burzsoázia harácsoló uralmának a gyászos következménye. Egy-két év aiatt ezen természete­sen semmiképpen sem lehetett lé­nyegesen változtatni. Ma is nagy különbségek tapasztal­hatók az életszínvonalban az egy­szerű emberek rétegei és a bur­zsoázia között. Ez többek között megnyilvánul az árakban is. így pél­dául egy üveg Coca-cola 16—25 fils­be kerül az utcai árusoknál, (a fils az angol fontsterlinggel'egyenlő iraki dinár ezredrésze) ötven filsbe a ki­sebb éttermekben és százötvenbe a luxusszállókban. Az utcákon lépten nyomon sült bárányhúst, „tiket" áru­ló kiskereskedőkbe botlik az ember, s egy adag hús nagy kenyérlepény­nyel,' paradicsommal, hagymával vagy a Tigris partján a halászoknál a szép szelet masguf, ez az ízletes halétel, — sok embernek ebédje vagy vacso­rája — 100 filsbe kerül, míg az első osztályú éttermekben ennek a há­rom, sőt ötszörösét kéfik el. A Bag­dad-szállóban 300 filset fizettem há­rom deci sörért, vagyis egy napi munkáskeresetnek megfelelő össze­get. A legjobb egyágyas szoba árá­ról pedig jobb nem is beszélni, hi­szen a taksa egyetlen egy éjszakára 9 dinár, több a segédmunkás egy havi kereseténél. Nagyon olcsó viszont a gyümölcs, ami nem csoda, hiszen Irak például a világ legnagyobb da­tolyatermő országa, és ez a gyü­mölcsfajta különféle formában a la­kosság nagyobb részének legfonto­sabb élelme. A legenda metamorfózisa A két évvel ezelőtt kirobbant nem­zeti-felszabadító forradalom, amely­nek élén a hazafias érzelmű bur­zsoázia állt, de amelyet a jobb jövő reményében egységesen támogatott a legnagyobb politikai erő, a kommu­nista párt által vezetett iraki nép, megteremtette az ország fokozatos demokratizálásának, a szociális hely­zet javításának alapvető feltéte­leit. Egyik legértékesebb iraki em­léktárgyamnak egy nagy térképet tartok, amely arról ad hű képet, hogy mi mindent építenek föl a kö­zeljövőben a két folyó közti vidé­ken. Színes je­lek mutatják, hol lesz majd új olajfinomító, textil-, cement­és oukorgyár, va­sútvonal, vízierő­mű, öntözőcsator­na és adóállomás, iskola, kórház, pösta és ország­út, olajvezeték, híd, munkáslakás és ki tudja még mi minden. Az iparosítás minisz­tériuma térképé­nek legendája egy szegény or­szág gazdag lehe­tőségeinek, me­rész célkitűzései­nek derűlátásra ösztönző tanúbi­zonysága. A le­gendába foglalt építkezések egy részén a külföldi szakemberek se­gítségével már teljes gőzzel fo­lyik a munka. És ha az iraki nép megőrzi az idegen imperialista beto­lakodók és a ha­zai burzsoázia köztársaságelle­nes, reakciós szár­nya aknamunkájával szemben a for­radalmi vívmányokat, és ha a Kasz­szem-kormány következetesen a népben fogja látni legszilárdabb tá­maszát, akkor ez a legenda a közel­jövőben teljes egészében tetté ér­lelődik, Irakban is beköszönt az „aranykor." Gály Iván. (FOLYTATÁS LAPUNK SZOMBATI SZÁMÁBAN) A filmfesztiválok nevezetes eseményei után általános tünet, hogy vés a bemutató, s a bemutatott alkotásak sem értek el valamilyen nagy j sikert. Egyrészt folytatódik a fesztiválok alkalmával bemutatott művek műsorra tűzése, másrészt előbbi bemutatókat újítanak fel. A dolgozók filmfesztiválján bemutatott NÁLUNK MECHOVBAN című, annak Idején ismertetett cseh filmen kívül új bemutató a VISZONZATLAN SZERELEM* című mexikói film, mely Emilio Fernandez rendezésében a gátat nem ismerő szenvedélyek és a heves spanyol vér fűtötte feszült légkörben egy tragikus szerelmi drámát ábrázol. Kedves film volt a nyugatnémet Kurt Hoffmann rendező (A Spessarti fogadó, Tűzijáték, Csodagyerekek című filmekből ismeri őt nézőközönségünk) LÁMPALÁZ című filmje, mely a színházi kulisszák mögött játszódik le. A világot jelentő deszkák­ra vágyó bakfisok életét, fiatalos rajongását, ábrándjait, nehéz indulását, lelki problémáit s a világot jelentő deszkákon tett első lépéseit viszi filmre. Előbemutatóban «már jelzik Denys de la Patelliére francia rende­ző A NAGY CSALÁDOK című nagysikerű, a nagyburzsoázia utálatos arcu­latát leleplező filmjét. A CSAVARGÓ ARCHIMÉDESZ ko- hogy a film egyes epizódokban (pél- ­moly sikere volt a francia filmgyár- dául amikor a kocsmáros biztosítást tásnak. Gilles Grangier vígjátékfilm- köt) kigúnyolja a kispolgári csökevé­jének tárgyát egy párizsi külváros nyeket, a szatíra élét a- polgári tár- ­életéből merítette. Nagyszerű kisem- sadalom ellen irányítja. „Arhimé- ­ber-figurákat raj­zolt meg. Közülük kiemelkedik az Ar­himédesznek gú­nyolt, különös éle­tet élő, különös életfilozófiát vallő párizsi kisember, aki központi alak­ja a történetnek. Grangier vígjá­tékfilmje kimon­dottan jellem- és helyzetkomi­kumra épül és egyáltalán nem jellemzi különö­sebb eszmei igé­nyesség. Központi hőse afféle jobb napokat látott lumpenproletár, aki iszonyodik a munkától, nincs biz­tos keresete, szellemességének és hírnevének köszönheti megélhetését. A társadalom ellen zúgolódó kisem­ber, akit azonban korántsem lehet nevezni forradalmárnak, mert — bár szellemi fölényt érezve mindenki fölött kigúnyolja nagyok és kicsinyek balgaságait - a tömegtől elszakadt különc egyénként éli a maga céltalan életét. Az azonban elvitathatatlan, Pierre-Jean Béranger A magyar olvasó figyelmét erre i j a 80 évvel ezelőtt született fran­i cia költőre. Petőfi hívta föl. Pe­í tőfit a francia forradalom emlé­kei és tanulságai égő rokonszenv­vel töltötték el iránta, Béranger- • (ben a haladó francia szellem, a | forradalom megtestesítőjét látta. Béranger költészetében egyesi- ' S teni tudta a vérbeli francia hu- , j mort és a dévajságot az érzel- < mességgel, a francia forradalom j ) nagy hagyományaival és az őszin­> te hazaszeretettel. Többször ítél- ; > ték el a rendszert támadó versei < j miatt. Először 1821-ben második < í verskötetének megjelenése után,, j amikor háromhavi börtönbüntetést ( kapott. Búcsú a mezőtől c. versét { a bírósági tárgyalás alatt kézirat- < í ban terjesztették Béranger bará- ' ) tai. A minisztérium aKra kénysze- < J rítette az egyetemi tanács tag- < jait, hogy megfosszák szerény j másolói állásától, melyet 17 évig ( töltött be. A régi zászló című j ) egyik legbátrabb verséért és a ( ' Kiadatlan dalok c. kötetéért a ki- 1 > rály személye és családja ellen j j elkövetett sértésért 1828-ban ) havi börtönre és 10 000 frank) í pénzbüntetésre ítélték. Nálunk ismeretes „Béranger leg- ' í újabb dala", melyhez Petőfi a kö-i ^vetkező jegyzeteket írta: „Sietek j i lefordítani e költeményt, mely i J megbecsülhetetlen értékű, talán 1 ) nemcsak reám, hanem minden ( | olvasóra nézve, mert a dicső Bé­i ranger írta a februári forrada­1 lom, a köztársaság kikáltása után i iés írta 68 éves korában! És vég­j 1 re, mert ez a legszebb költemé­' nyei között talán a legszebbik. < i Manuel, kihez e költeményt írta, j ] egy megholt barátja, ki a restau- i ráció alatt nevezetes ellenzéki tag j volt." Petőfin kívül Béranger verseit j 1 még Arany János, Gyulai Pál, < | Juhász Géza, Kozma Andor, Gás­i pár Endre és mások fordították | | magyarra. A Horthy-korszak alatt < i agyonhallgatták és csak a sza- í | badságharc és Petőfi halálának < 1100. éves évfordulója vetette j | fel újból nevét. Béranger 1833-ban visszavonult j i minden közéleti szerepléstől s ! ' hosszú ideig megőrizte magányát 1 ) és függetlenségét. 1857. július j | 16-án húnyta le örökre e szemét. g-k! A Csavargó Archimédesz című film egyik jelenete desz" komolykodva is szemébe rö-. hög az úri társadalomnak: a vágyon-; hajhászó, feleségét rabszolgaként ke-, zelő, féltékenyen őrző kocsmárosnak, a polgári korlátoltságában, álhazafias' elérzékenyülésében nagyképűsködő kiszolgált kapitánynak, a rend őrei­nek stb. Sajnos, osztálytestvérein is „túlnéz", számára megalázó a mun­ka. Grangier a legjobb színészgárdát szerepeltette a filmben. Viszontlát­tuk Jean Gabint, Arhimédesz alakí­tóját, és Bemard Bliert, a közönség kedvenceit, akiknek kiváló játékát az ügyes statiszták méltóképpen ki­egésztítették. L. L., Továbbra is így A košicei magyar tannyelvű ipar­iskola ebben az évben ünnepli tize­dik „születésnapját". Ez az évfordu­ló különösen alkalmas arra, hogy felmérjük és értékeljük az iskola eddigi munkásságát. Az iskolát fennállása óta több,, mint ötszáz növendék, végzett tech­nikus hagyta el. S hogy ez mit je­lent ma, amikor Szlovákia iparosítá­sának hőskorát éljük, azt nem kell külön magyaráznunk. Elég megemlí­tenünk a Keletszlovákiai Vasművek építését, amely egy csapásra meg­változtatja egy egész országrész ar­culatát. Az iskola mind ideológiai­lag, mind pedig szakmailag helye­sen készítette elő növendékeit; ezt bizonyítja* az a tény, hogy végzett tanulói minden vonalon be tudnak kapcsolódni nagy terveink valóra váltásának munkálatába. Ezt igazolja továbbá több növendékének mérnö­ki, tanári diplomája, valamint nem egy végzettjének politikai funkciója, üzemvezetői beosztása. Sokan közü­lük többszörös újítók, konstruktő­rök. Az iskola tanári kara azonban nemcsak a műszaki képzésre fordí­tott gondot, hanem az ideológiai és a kulturális nevelésre is. Sokan em­lékeznek még arra a kis, de annál lelkesebb kultúrcsoportra, mely műsorával bejárta Dél-Szlovákia falvait és városait. Ez a kulturális munka annáP értékesebb, mivel na­gyon sok faluba éppen az ipariskola vitte el először a szocialista magyar kulturát. Az iskola kulturális mun­kája azóta sem apadt el, és az ered­mények sem maradnak el. Hogy csak egy-két kiragadott példát említsünk: tavaly a Pál utcai fiúkkal arattak megérdemelten nagy sikert, ez idén pedig a Hirosima gyermekei című darabot mutatták be. Reméljük, hogy a következő tíz év munkásságát az iskola még szebb eredményekkel, nagyobb sikerekkel zárhatja le. Ehhez a munkához sok sikert kívánunk. Kovács Miklós ILJJ SZÖ 6 * 1960. augusztus 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom