Új Szó, 1960. augusztus (12. évfolyam, 212-242.szám)
1960-08-18 / 229. szám, csütörtök
DERENG A HAJNAL A VÁROS FÖLÖTT A bazár ^ A nap tűző sugarai elől ponyvával védett zegzugos sikátorok félhomályában a hamisítatlan Orientre bukkanunk. Ahány kis utca, annyiféle kereskedő rakta ki ezernyi portékáját. Cipőt és készruhát, gyümölcsöt és húst, bőrárut és kávét, kozmetikai cikkeket és cigarettát, egyszóval az égvilágon mindent árulnak itt. Az iparosok céhek szerint helyezkednek el, és sűrűn egymás mellett sorakozó tenyérnyi, sötét boxaikban serényen folyik a munka. Az alig két méter széles útvesztőkben ezernyi gészek szorgos munkája feltárt, kivéve azt, amit jogtalanul kisajátított az idegen tollakkal ékeskedő londoni múzeum. Kőbevésett ősrégi feliratok, szobrok, szerszámok és számos más kiállított tárgy meggyőzően tanúskodik régmúlt idők magasfokú kultúrájáról és közvetve utal a hat és fél milliós iraki nép nagy szunynyadó tehetségére, amelyet minden bizonnyal felébreszt a szabadságát kivívó köztársaság. Ügy hiszem, hogy például a méreteiben rendkívül impozáns, a világvárosok által is megirigyelhető új múzeum felépítése — ahol összpontosítják majd a bagdadi az egyik bagdadi piacon. ember tolong, siet a dolga után és csak nagy ritkán torpan meg, hogy szemügyre vegye a hangos szóval kínált árut. Közben nem egyszer a falhoz kell lapulni, hogy helyhez jusson az óriási bálát cipelő teherhordó s a datolyaárus öszvér vonta csikorgó kordéja. Leírhatatlan a zaj, a zsibongás, és a mindent átitató jellegzetes szag, a különféle áruk, a verejték, a kávé, a savanyútej és főleg az elmaradhatatlan sült bárányhús, a kanalizáció nélküli város jellegzetes savanykás kigőzölgése csap orrunkba. Ez a Sordzse, a város legnagyobb bazárja. Aki nem kereste fel, az Bagdadot sem látta ... Múzeumlátogatás sivatagi autóbusszal Hihetetlenül hosszú, idétlen és ódivatúnak ható, ezüstszínű batár Kamel A. Duglah úr sivatagi autóbusza. Hogy jobban megértsük mire jó, ahhoz meg kell ismerkednünk tulajdonosa személyével. Alacsony, sovány, feketehajú, mintegy harmincötéves és ebből kerek öt esztendőt emigrációban töltött Nuri Szaid, a királyság véreskezű miniszterelnökének parancsuralma idején. Jelenleg az állami ellenőrzés alatt állő legnagyobb iraki idegenforgalmi vállalat, a Duglah Service főmenedzsere. Az Irakba érkező turista feltétlenül rászorul szolgálataira, ha rövid időn belül sokat -akar látni. 'A Duglah Service tizennyolc különféle körutat ajánl fel az érdeklődőknek. Bagdadon kívül — éppen az előbb említett sivatagi határral, amely kitűnően állja a nehéz utat - eljuttatja a turistákat például az ókori Babilon hatvanhetven kilométerre fekvő romjaihoz. De ha az embernek kedve szottyan hozzá, van ideje és természetesen pénze is, akkor elmehet Észak-Irakba, Kirkukba és Mosszulba, vaav délre, Baszra vidékére is. Esetünkben a pénz nem játszott oly nagy szerepet, mert Duglah úr nemcsak előzékeny, hanem nagyvonalú is volt, ingyen felajánlotta szolgálatait. A t idő azonban annál inkább és ezért a sivatagi autóbuszban egy városon belüli körutat tettünk. így jutottunk el az iraki Múzeumba. A beavatottak különben jó előre megmondták, hogy itt többet láthatunk, mint Babilonban, ahol az évtizedekkel ezelőtti ásatások nyomán feltárt titkokat újra a hatalmába keríti és féltékenyen álcázza a könyörtelenül előrenyomuló sivatag. A múzeumban viszont mindent megtekinthettünk, amit a ré. múzeumokat — a Kasszem-kormánynak nemcsak a múlt kulturális öröke iránti tiszteletét, hanem a nép alkotóerejének megbecsülését is példázza. Nagy úr még a dinár Számos intézkedés ellenére, amelyek közül a legfontosabb a részleges földreform végrehajtása volt, az iraki dolgozó ember életszínvonala nagyon alacsony. Az országnak kevés az ipari létesítménye s így munAz iraki Múzeum homlokzata kalehetőség sincs elég, a nehéz éghajlati feltételek között, elhanyagolt öntözési rendszer mellett, kezdetleges módon folytatott mezőgazdálkodás kevés chobuzt (pogácsa formájú kenyér) nyújt a fellahnak. Ez is a gyarmati rablógazdálkodásnak, a komprádor burzsoázia harácsoló uralmának a gyászos következménye. Egy-két év aiatt ezen természetesen semmiképpen sem lehetett lényegesen változtatni. Ma is nagy különbségek tapasztalhatók az életszínvonalban az egyszerű emberek rétegei és a burzsoázia között. Ez többek között megnyilvánul az árakban is. így például egy üveg Coca-cola 16—25 filsbe kerül az utcai árusoknál, (a fils az angol fontsterlinggel'egyenlő iraki dinár ezredrésze) ötven filsbe a kisebb éttermekben és százötvenbe a luxusszállókban. Az utcákon lépten nyomon sült bárányhúst, „tiket" áruló kiskereskedőkbe botlik az ember, s egy adag hús nagy kenyérlepénynyel,' paradicsommal, hagymával vagy a Tigris partján a halászoknál a szép szelet masguf, ez az ízletes halétel, — sok embernek ebédje vagy vacsorája — 100 filsbe kerül, míg az első osztályú éttermekben ennek a három, sőt ötszörösét kéfik el. A Bagdad-szállóban 300 filset fizettem három deci sörért, vagyis egy napi munkáskeresetnek megfelelő összeget. A legjobb egyágyas szoba áráról pedig jobb nem is beszélni, hiszen a taksa egyetlen egy éjszakára 9 dinár, több a segédmunkás egy havi kereseténél. Nagyon olcsó viszont a gyümölcs, ami nem csoda, hiszen Irak például a világ legnagyobb datolyatermő országa, és ez a gyümölcsfajta különféle formában a lakosság nagyobb részének legfontosabb élelme. A legenda metamorfózisa A két évvel ezelőtt kirobbant nemzeti-felszabadító forradalom, amelynek élén a hazafias érzelmű burzsoázia állt, de amelyet a jobb jövő reményében egységesen támogatott a legnagyobb politikai erő, a kommunista párt által vezetett iraki nép, megteremtette az ország fokozatos demokratizálásának, a szociális helyzet javításának alapvető feltételeit. Egyik legértékesebb iraki emléktárgyamnak egy nagy térképet tartok, amely arról ad hű képet, hogy mi mindent építenek föl a közeljövőben a két folyó közti vidéken. Színes jelek mutatják, hol lesz majd új olajfinomító, textil-, cementés oukorgyár, vasútvonal, vízierőmű, öntözőcsatorna és adóállomás, iskola, kórház, pösta és országút, olajvezeték, híd, munkáslakás és ki tudja még mi minden. Az iparosítás minisztériuma térképének legendája egy szegény ország gazdag lehetőségeinek, merész célkitűzéseinek derűlátásra ösztönző tanúbizonysága. A legendába foglalt építkezések egy részén a külföldi szakemberek segítségével már teljes gőzzel folyik a munka. És ha az iraki nép megőrzi az idegen imperialista betolakodók és a hazai burzsoázia köztársaságellenes, reakciós szárnya aknamunkájával szemben a forradalmi vívmányokat, és ha a Kaszszem-kormány következetesen a népben fogja látni legszilárdabb támaszát, akkor ez a legenda a közeljövőben teljes egészében tetté érlelődik, Irakban is beköszönt az „aranykor." Gály Iván. (FOLYTATÁS LAPUNK SZOMBATI SZÁMÁBAN) A filmfesztiválok nevezetes eseményei után általános tünet, hogy vés a bemutató, s a bemutatott alkotásak sem értek el valamilyen nagy j sikert. Egyrészt folytatódik a fesztiválok alkalmával bemutatott művek műsorra tűzése, másrészt előbbi bemutatókat újítanak fel. A dolgozók filmfesztiválján bemutatott NÁLUNK MECHOVBAN című, annak Idején ismertetett cseh filmen kívül új bemutató a VISZONZATLAN SZERELEM* című mexikói film, mely Emilio Fernandez rendezésében a gátat nem ismerő szenvedélyek és a heves spanyol vér fűtötte feszült légkörben egy tragikus szerelmi drámát ábrázol. Kedves film volt a nyugatnémet Kurt Hoffmann rendező (A Spessarti fogadó, Tűzijáték, Csodagyerekek című filmekből ismeri őt nézőközönségünk) LÁMPALÁZ című filmje, mely a színházi kulisszák mögött játszódik le. A világot jelentő deszkákra vágyó bakfisok életét, fiatalos rajongását, ábrándjait, nehéz indulását, lelki problémáit s a világot jelentő deszkákon tett első lépéseit viszi filmre. Előbemutatóban «már jelzik Denys de la Patelliére francia rendező A NAGY CSALÁDOK című nagysikerű, a nagyburzsoázia utálatos arculatát leleplező filmjét. A CSAVARGÓ ARCHIMÉDESZ ko- hogy a film egyes epizódokban (pél- moly sikere volt a francia filmgyár- dául amikor a kocsmáros biztosítást tásnak. Gilles Grangier vígjátékfilm- köt) kigúnyolja a kispolgári csökevéjének tárgyát egy párizsi külváros nyeket, a szatíra élét a- polgári tár- életéből merítette. Nagyszerű kisem- sadalom ellen irányítja. „Arhimé- ber-figurákat rajzolt meg. Közülük kiemelkedik az Arhimédesznek gúnyolt, különös életet élő, különös életfilozófiát vallő párizsi kisember, aki központi alakja a történetnek. Grangier vígjátékfilmje kimondottan jellem- és helyzetkomikumra épül és egyáltalán nem jellemzi különösebb eszmei igényesség. Központi hőse afféle jobb napokat látott lumpenproletár, aki iszonyodik a munkától, nincs biztos keresete, szellemességének és hírnevének köszönheti megélhetését. A társadalom ellen zúgolódó kisember, akit azonban korántsem lehet nevezni forradalmárnak, mert — bár szellemi fölényt érezve mindenki fölött kigúnyolja nagyok és kicsinyek balgaságait - a tömegtől elszakadt különc egyénként éli a maga céltalan életét. Az azonban elvitathatatlan, Pierre-Jean Béranger A magyar olvasó figyelmét erre i j a 80 évvel ezelőtt született frani cia költőre. Petőfi hívta föl. Peí tőfit a francia forradalom emlékei és tanulságai égő rokonszenvvel töltötték el iránta, Béranger- • (ben a haladó francia szellem, a | forradalom megtestesítőjét látta. Béranger költészetében egyesi- ' S teni tudta a vérbeli francia hu- , j mort és a dévajságot az érzel- < mességgel, a francia forradalom j ) nagy hagyományaival és az őszin> te hazaszeretettel. Többször ítél- ; > ték el a rendszert támadó versei < j miatt. Először 1821-ben második < í verskötetének megjelenése után,, j amikor háromhavi börtönbüntetést ( kapott. Búcsú a mezőtől c. versét { a bírósági tárgyalás alatt kézirat- < í ban terjesztették Béranger bará- ' ) tai. A minisztérium aKra kénysze- < J rítette az egyetemi tanács tag- < jait, hogy megfosszák szerény j másolói állásától, melyet 17 évig ( töltött be. A régi zászló című j ) egyik legbátrabb verséért és a ( ' Kiadatlan dalok c. kötetéért a ki- 1 > rály személye és családja ellen j j elkövetett sértésért 1828-ban ) havi börtönre és 10 000 frank) í pénzbüntetésre ítélték. Nálunk ismeretes „Béranger leg- ' í újabb dala", melyhez Petőfi a kö-i ^vetkező jegyzeteket írta: „Sietek j i lefordítani e költeményt, mely i J megbecsülhetetlen értékű, talán 1 ) nemcsak reám, hanem minden ( | olvasóra nézve, mert a dicső Béi ranger írta a februári forrada1 lom, a köztársaság kikáltása után i iés írta 68 éves korában! És végj 1 re, mert ez a legszebb költemé' nyei között talán a legszebbik. < i Manuel, kihez e költeményt írta, j ] egy megholt barátja, ki a restau- i ráció alatt nevezetes ellenzéki tag j volt." Petőfin kívül Béranger verseit j 1 még Arany János, Gyulai Pál, < | Juhász Géza, Kozma Andor, Gási pár Endre és mások fordították | | magyarra. A Horthy-korszak alatt < i agyonhallgatták és csak a sza- í | badságharc és Petőfi halálának < 1100. éves évfordulója vetette j | fel újból nevét. Béranger 1833-ban visszavonult j i minden közéleti szerepléstől s ! ' hosszú ideig megőrizte magányát 1 ) és függetlenségét. 1857. július j | 16-án húnyta le örökre e szemét. g-k! A Csavargó Archimédesz című film egyik jelenete desz" komolykodva is szemébe rö-. hög az úri társadalomnak: a vágyon-; hajhászó, feleségét rabszolgaként ke-, zelő, féltékenyen őrző kocsmárosnak, a polgári korlátoltságában, álhazafias' elérzékenyülésében nagyképűsködő kiszolgált kapitánynak, a rend őreinek stb. Sajnos, osztálytestvérein is „túlnéz", számára megalázó a munka. Grangier a legjobb színészgárdát szerepeltette a filmben. Viszontláttuk Jean Gabint, Arhimédesz alakítóját, és Bemard Bliert, a közönség kedvenceit, akiknek kiváló játékát az ügyes statiszták méltóképpen kiegésztítették. L. L., Továbbra is így A košicei magyar tannyelvű ipariskola ebben az évben ünnepli tizedik „születésnapját". Ez az évforduló különösen alkalmas arra, hogy felmérjük és értékeljük az iskola eddigi munkásságát. Az iskolát fennállása óta több,, mint ötszáz növendék, végzett technikus hagyta el. S hogy ez mit jelent ma, amikor Szlovákia iparosításának hőskorát éljük, azt nem kell külön magyaráznunk. Elég megemlítenünk a Keletszlovákiai Vasművek építését, amely egy csapásra megváltoztatja egy egész országrész arculatát. Az iskola mind ideológiailag, mind pedig szakmailag helyesen készítette elő növendékeit; ezt bizonyítja* az a tény, hogy végzett tanulói minden vonalon be tudnak kapcsolódni nagy terveink valóra váltásának munkálatába. Ezt igazolja továbbá több növendékének mérnöki, tanári diplomája, valamint nem egy végzettjének politikai funkciója, üzemvezetői beosztása. Sokan közülük többszörös újítók, konstruktőrök. Az iskola tanári kara azonban nemcsak a műszaki képzésre fordított gondot, hanem az ideológiai és a kulturális nevelésre is. Sokan emlékeznek még arra a kis, de annál lelkesebb kultúrcsoportra, mely műsorával bejárta Dél-Szlovákia falvait és városait. Ez a kulturális munka annáP értékesebb, mivel nagyon sok faluba éppen az ipariskola vitte el először a szocialista magyar kulturát. Az iskola kulturális munkája azóta sem apadt el, és az eredmények sem maradnak el. Hogy csak egy-két kiragadott példát említsünk: tavaly a Pál utcai fiúkkal arattak megérdemelten nagy sikert, ez idén pedig a Hirosima gyermekei című darabot mutatták be. Reméljük, hogy a következő tíz év munkásságát az iskola még szebb eredményekkel, nagyobb sikerekkel zárhatja le. Ehhez a munkához sok sikert kívánunk. Kovács Miklós ILJJ SZÖ 6 * 1960. augusztus 18.