Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-31 / 211. szám, vasárnap

Mi újság a Keletszlovákiai Kohóműben GONDOSKODÁS A DOLGOZÓK EGÉSZSÉGÉRŐL Bratislavai fellépésével július 29-én, pén­teken, kezdte meg csehszlovákiai művészi körútját Vibeke Warlev dán zongoramű­vésznő. A bratislavai régi városháza ár­kádos udvarán megrendezett hangverseny keretében a zongoraművésznő északi ze­neszerzők műveit is bemutatta. (M. Slosiariková ČTK felvétele) GRÖNLAND EGYIK KIKÖTŐJÉBEN, kü­lönös módon akadályozzák meg a víz be­fagyását: a kikötő fenekére mintegy 1600 méter hosszú, 2,5 cm átmérőjű lyuka­csos műanyagcsijvet fektettek, s a csőve­zetékbe állandóan sűrített levegőt szi­vattyúznak. A levegőbuborékok meleg víz­részecskéket ragadnak magukkal a mé­lyebb vízrétegekből s ezáltal megakadá­lyozzák a víz felszínének befagyását. J0L1US ELEJE ÓTA „Sunarka" néven új gyermektápszer kapható gyógyszertá­rainkban. A Sunarka orvosi recept nélkül kapható és 3 éves korig igen hasznos a gyermekeknek, mert rendkívül tápláló. KÉT AMERIKAI HAJÓ ütközött össze a kaliforniai partok mentén. 8 tengerész meghalt, 10 megsebesült. ÜZEMBE HELYEZTÉK San Nicolas vá­rosában az első argentin kohóművet. Jú­lius 20-án gyújtották be az üzem első nagyolvasztóját, amely évente 600 000 tonna nyersvasat fog adni. MEGTILTOTTA A FACIPŐ VISELÉSÉT Capry-sziget lakóinak C. Federico polgár­mester. Állítólag a facipők kopogása za­varja a nyaraló vendégeket. NAGY ÉRDEKLŐDÉST KELTETT Bécs­ben V. Reichmann csehszlovák fényképész és festő- kiállítása. A Volksstimme Reich­mannt a fotolericse lírikusának nevezte. CORTINA d'AMPEZZO közelében hét hegymászó, közöttük három nő lezuhant. EMELIK AUGUSZTUS 1-vel Nyugat­Németországban a lakbéreket. A szükség­lakások bére 15%-kai emelkedik. A BÉCSI RENDŐRIGAZGATÖSÁG titkos páncélszekrényében negyedmilliónyi hamis schilling van eltéve. Még nem jöttek a hamisítók nyomára. PORTUGÁLIÁBAN e napokban nagy hő­ség van, árnyékban 36 fok az átlaghő­mérséklet. A MODŔICEI FRUTA Üzemben új típusú, íémedényeket készítettek elő az idei uborka sterilizáláshoz. AZ ORSZÁGOS BŐRÁRU fKIÁLLÍTÁSON Gottwaldovban külföldi kiállítók is lesz­nek. A Szovjetunió, Magyarország, Német Demokratikus Köztársaság és Bulgária cipőt fog kiállítani. A LIBERECI GÉPÉSZETI FŐISKOLA mellett textil-mérnöki fakultás nyílik szep­temberben. AZ AMERIKAI FILMEK BEÖZÖNLÉSE ellen tiltakoztak a mexikói ügyvédek az Excelzior című lapban. Véleményük sze­rint e filmek megmérgezik az ifjúság szellemét. MA NYÍLIK MEG PieStanyban a fel­szabadulás 15. évfordulója tiszteletére ren­dezett képzőművészeti kiállítás. A kiállí­táson Kajlich és Krčmár festőművészek, Vavra és Pollák szobrászművészek művei láthatók. OKTÓBERBEN ELSŐ ÍZBEN rendezik meg Párizsban az ipari filmek fesztivál­ját, ahol 80 filmet mutatnak be. A SLOVNAFT Vlčie-Hrdló-i kollektívája a harmadik negyedévben 80 ezer koronát takarít meg a termelési költségeken, 120 ezret pedig a vegyszereken. A RENDKÍVÜLI HŐSÉG sokfelé kiszárí­totta a rizsföldeket Japánban, Tokióban és más japán városokban pedig vízhiányt idézett elő. A „CSEHSZLOVÁKIA 1960" kiállításon ma tűzoltó-napot rendeznek. A kiállítás látogatói az ország minden részéből emj­begyűlt tűzoltók gyakorlatát nézhetik vé­gig. A „CSEHSZLOVÁKIA 1960" kiállításon vasárnap, augusztus 14-én ifjúsági napot rendeznek. Az ifjúsági nap gazdag prog­ramjára az ország moinden részéből men­nek a fiatalok. 40 000 MÉTER MAGASBÓL szerencsésen visszatért a földre 16 egér. Az amerikai légierők ,kísérletképpen egy léggömbbel vitették fel az egereket; meg akarták ál­lapítani, árt-e nekik a kozmikus sugár­zás és a kozmikus por. A CAL1FORNIAI SAN QUEENTÍN FOG­HÁZBAN kivégzett Caryl Chessman dicste­len halála után különös megtiszteltetés­ben részesült. A híres londoni panopti­kumban, felállították viasz-képmását. NAGY TÜZ keletkezett eddig ismeretlen okokból Merrill amerikai város áruházá­ban. Hat halálos áldozata van, húsz sebe­sült életveszélyes állapotban ker tült a kórházba. A SVAJCI-OLASZ HATÁRON az olasz rendőrség letartóztatott egy csempészt, aki 2300 arányórát akart Olaszországba csempészni. A Keletszlovákiái Kohómű építői­nek egészségéről az üzemi rendelő­ben 36 egészségügyi dolgozó gondos­kodik. A mentőszolgálatnak három betegszállító személyautó áll ren­delkezésére. Még ebben az esztendőben lénye­gesen bővül az egészségügyi gon­doskodás űj poliklinika létesítésével. A jelenlegi poliklinika ideiglenesen a šacai telepen van elhelyezve és különböző gyógyászati osztályok mellett a fekvő betegek részére 60 ággyal rendelkezik. 1963-ig a kohómű körzetében ál­landó klinika épül, sőt 1965-ig üzem­be helyezik a köztársaság legna­gyobb vállalatának 320 ágyas üzemi kórházát is. Harmadik ötéves ter­vünk végén a Keletszlovákiai Kohó­műben 245 egészségügyi dolgozó, kö­zöttük 66 orvos fog szolgálatot tel­jesíteni. A közlekedés problémái A košicei Állami Közlekedési Ter­vezőintézet dolgozói részletes tervet dolgoztak ki, hogyan kapcsolják be a kohómű 180 kilométer hosszú bel­ső iparvágány-hálózatát az állam­vasutak közeli fővonalaiba. Lénye­gében három főirányról van szó: északnak Košice felé, ahonnan — Ostraváról — a koksz érkezik, ke­letnek a Szovjetunió felé, ahonnan a vasmű a vasércet kapja és nyugat­nak Rožňava felé, ahonnan a hazai vasérc és a szükséges nagy mennyi­ségű mészkő érkezik. A bekötő sín­hálózatot úgy tervezik, hogy az szintmentesen tegye lehetővé a fő­vonalak forgalmának lebonyolítását a kohómű minden részlegével. A Szö­vetségi Vasút elektrifikálása kapcsán a kohóművek egész bekötő vágány­hálózatát is villamosítják. Ugyanakkor elkészültek a Košice város és a kohómű központját össze­kötő villamos gyorsvasút tervei is, amely a dolgozók számára lehetővé teszi a közel 15 kilométeres távol­ságnak fél óra alatt való megtételét. -ke A bérezés etikája AKI RENDSZERESEN JÄRJA az üzemeket, az tudja: milyen figye­lemmel kísérik mindenütt a bérezést és az ezzel összefüggő munkaszer­vezési intézkedéseket. Ezzel kapcsolatban érdemes né­hány gondolatot leírni a bérezés — ha lehet ezzel a kifejezéssel élni — etikájáról. A kapitalista gyárban ez az „etika" ebből áll: a tőkés igyek­szik minél nagyobb értéktöbbletet kisajtolni a munkásból — a munkás pedig politikai-gazdasági harcot vív a kizsákmányolás és a kizsákmányo­lók ellen. A mi etikánk, társadalmunk jelle­génél fogva más, aminek éreztetnie kell hatását a bérezésben is. A tő­kés gyárban például ez a szokás: egyes munkások, hogy ne dobják ki őket az utcára a válság idején, min­denben kedvében járnak a műveze­tőnek, mesternek, visznek neki aján­dékot, meghívják néha egy pohár borra, stb. S teszik ezt azért, hogy az előljáró megkedvelje őket. A tő­kés gyárban a művezető megkör­nyékezése „természetes". Nálunk vi­szont minden olyan tett, cselekedet, amely igazságtalanul hátrányba hoz valakit — ellenkezik felfogásunkkal, szocialista erkölcsünkkel. A mi 1 el­vünk az, hogy mindenki, aki becsü­letesen dolgozik, munkája arányában részesüljön a javakból, eszerint kap­ja díjazását, függetlenül attól: ro­konszenves vagy ellenszenves-e kôz* vetlen feletteseinek. • A bérügyi vitáknál rendszerint nincs szó jelentősebb összegekről, de az ezek körül támadt „zaj" mégis nagy, mivel az emberek nem szere­tik az igazságtalanságokat. Nem ke­vésbé közrejátszik az is, hogy a bér összege bizonyos fokig kifejezésre juttatja a társadalom értékelését is, azaz, hogy milyen színvonalúnak íté­lik meg egy-egy ember ^unkáját. Nem hiába mondják:* „A bérezés kényes dolog." Ez így is van, s nem lehet egyszerűen „tetszik, vagy neno tetszik" dolga, annak mindenkor ob­jektív, reális tényezőkön kell ala­pulnia. Még akkor is, ha egyes mun­kások túlértékelik saját szakmai képzettségüket, ha egyesek minden lelkiismeretfurdalás nélkül hajlandók felvenni magasabb bért, mint ameny­nyi (munkájuk mennyisége és minő­sége szerint) megilleti őket. Sajnos, akadnak még ilyen emberek is. Ezen is segít a szocialista munkabrigád kollektív nevelő ereje. Pártunk és kormányunk elegendő munkaalkalmat teremtett, hogy min­denki aki dolgozni tud és akar meg­találja megélhetését. Számos intéz­kedés látott napvilágot, amely az életszínvonal emelését vonta maga után. Sokat javult bérrendszerünk is, megszűntek a korábban érvényben lévő merev megkötöttségek, a bére­zési formákat minden iparágban, üzemben a sajátosságoknak megfele­lően dolgozták ki. Természetesen bérrendszerünket állandóan javítani, fejleszteni kell, hogy megfeleljen népgazdaságunk állapotának, fejlett­ségének. RENDKÍVÜL FONTOS TENNIVALÓ, hogy a bérezést mindenütt a való­ságos műszaki helyzet talajába ül­tessük hogy minden ember munká­jának arányában — tehát igazságo­san '— kapja meg díjazását. Szily Imre 2 ÚJ SZÚ Az ötéves tervet négy év alatt teljesítik IGY VÁLASZOLNAK NIŽNÁ HUTKA (košicei járás) szövetkezetesei pártunk Központi Bizottságának levelére. Hogy ígéretüket teljesíthessék, már az idén megtesznek mindent a mezőgazdasági ter­melés növelésének érdekében. Egy hektárra több köbméter komposz­tot készítettek. Ez évben 15 hektár szán­tóföldet 'szórnak be mésszel és 13 hek­tár kevéshozamú legelőt törnek fel a szántóterület bővítésére. A jövőben nö­velik a műtrágya adagját s istállótrá­gyával földjeik 25 százalékát trágyázzák meg évente. Ezek után a trágyalevet sem engedik elfolyni, hanem öntözésre hasz­nálják fel. Ilyen intézkedéseket valósíta­nak meg, azonkívül bevezetik a zöld­trágyázást is, hogy elérhessék a terve­zett hektárhozamokat. Az állatgondozók kötelezték magukat, hogy az állományt olyan ellátásban ré­szesítik, amely az év folyamán tehe­nenként 150 literrel növeli a tejhozamot. A hízómarhánál a napi 70 dekás súly­gyarapodás helyett 80 dekát érnek el. A termelés növelését szolgálja az is, hogy a tagság a túlteljesítésért különjutalom­ban részesül. Mató Pál, Nižná Hutka NYITOTT SZEMMEL néztek a dolgok elé a baškai EFSZ tagjai azon a gyűlé­sükön, mikor arról vitatkoztak, hogyan teljesítsék egy évvel előbb a harmadik ötéves tervet. A gyűlést főleg az jellemezte, hogy a tagok a fogyatékosságokat igyekeztek feltárni. A főid termőerejének fokozása érdekében több istállótrágya előállítását vették tervbe. A hiányt komposzttal pó­tolják, s nagyobb gondot fordítanak a műtrágyázásra is. Ezek és további pontok megvitatása után vállalták, hogy már 1964-ben bú­zából, rozsból és árpából 33—36 má­zsás hektárhozamoP érnek el s ezáltal 1447 mázsa gabonával termelnek többet. A fejésátlagot tehenenként 1550 literről 2200 literre növelik. Egy tojétyúktól 130 tojást érnek el. Ezek az intézkedések odavezetnek, hogy a jelenlegi 12 koronás munkaegység ér­téke — a természetbeni járandóságon kí­vül — 24 koronára növekszik. Ivan Sándor, Košice Jövedelmező az állattenyésztés Ha valaki megkérdezné Kostolné Mo­ravcén a szövetkezet vezetőit, mely ter­melési ágból származik a legtöbb jöve­delmük, habozás nélkül azt felelnék, hogy az állattenyésztésből! A szövetkezet leginkább sertés- és ba­romfi tenyésztéssel foglalkozik. A folyó évben 120 törzskönyvezett sertést hajta­nak fel a vásárra. Kora tavasszal 31 sertés értékesítésével 94 640 korona jöve­delemre tett szert a szövetkezet. A költ­ségeket leszámítva 43 040 korona tiszta nyereség folyt be a közös pénztárába. Belányi János, Hokovce Hasznos tanácskozás Nemrég zajlott le a szocialista mun­kabrigád címért versenyző kollektívák járási tanácskozása Komárnóban. A já­rásban az ipar, a mezőgazdaság, a ke­reskedelem és a közlekedés szakaszán 147 kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért, ebből 6 kollektíva már a cím büszke birtokosának vallhatja magát. A legtöbb — 73 — versenyző kollektí­va a hajógyárban alakult, de szép szám­mal találhatunk a tôni lenüzemben, vagy a komárnói villanytelepen is. Alapvető hiba azonban, hogy míg az ipar terüle­tén a szocialista munkabrigád mozgalom széles méreteket öltött, a mezőgazdaság­ban, — ahol igazán szükség lenne az öntudatos kollektívák segítségére, — ej a mozgalom még nem talált kellő meg­értésre. Az egész járásban az állami" gazdaságokban 15 kollektíva, az egységes földmüvesszövetkezetekben pedig össze­sen 8 kollektíva versenyez. Az aktíva ha­tározatot hozott, amely szerint legfon­tosabb feladatul tűzik ki e mozgalom hatásos propagálását a mezőgazdasági dolgozók körében. Az iparban versenyző kollektívák, amelyek már bőséges ta­pasztalatokra tettek szert, megismertetik a mezőgazdasági dolgozókkal a szocialis­ta munkabrigád mozgalom feltételeit, eredményeit és távlatait. .Buda František, Komárno A jó munka jutalma A radzovcei szövetkezetben sok ál­dozatos, fáradságos munkába tellett, amíg leküzdötték a kezdeti nehézsé­geket és túljutottak a nehezén. Az első félév értékelésekor a radzovcei az élenjáró szövetkezetek közé ke­rült. A szövetkezet vezetősége az év ele­jén ígéretet tett, hogy ha a tagság idejében és hiánytalanul elvégzi a ki­tűzött feladatokat, a nyár folyamán a jó munka jutalmaként kétnapos ki­rándulást rendeznek. Az ígéretet az aratás előtti napokban váltották va­lóra. Ötven boldog szövetkezeti tag foglalt helyet a CSAD autóbuszában, amely az ország legszebb tájai felé vette útiát. Betliar, Domica, Dobiina, Magas-Tátra, Csorba-tó volt a menet­irány. A kirándulók között az idő­sebb szövetkezeti tagok is ott vol­tak, akik a múltban csak a robotot ismerték. Sokan közülük könnyes szemmel tekingettek a vén Tátra csú­csaira. Azóta is felejthetetlen emlék­ként emlegeti a szövetkezeti tagság ezt a közös kirándulást. Csaba Zoltán, Radzovce Kellemes meglepetés A nánai termelőrészleg kertészetének vezetőjét, Gál Kálmánt jól ismerik. A zöldségtermesztésben elért jó ered­ményeinek híre jóval messzebb jutott a járás határánál. Ez idén is egy hektár korai káposztából 57 390 korona jövedel­met biztosított az állami gazdaságnak, a kelkáposzta ugyancsak hasonló terü­letről 68 470 korona bevételt eredménye­zett. őszintén bevallva, ilyen eredményre nem is számítottunk. Gál Kálmán köte­lezettségvállalásában azt is megígérte, hogy a kertészetben dolgozók közremű­ködésével csaknem 350 ezer koronával túlteljesíti az évi pénzügyi tervet. Dicséret illeti Matus Mihály, Tácsik Ferenc és Mátyás Imre traktorosokat is, akik naponta meghosszabbított műszakban aratják a gabonát. Nagy József, Nána A Szovjetunió négy évtizedes harca a leszerelésért Még el sem hallgattak az ágyúk a második világháború harcterein, még el sem oszlott a két első atom­bomba keltette rádióaktív felhő, s máris megindult a Szovjetunió tu­datos, szervezett harca azért, hogy a két világháborúhoz hasonló vi­lágégés az emberiség történelmében soha többé meg nem ismétlődhessék. Nincsen abban semmi csodálatos, hogy a Szovjetunió a háborús fel­adatok megoldása után azonnal a bé­ke megszervezéséhez fogott. Magá­nak a szovjet rendszernek a lénye­géből, nem pedig vezető politikusai­nak egyéni beállítottságából fakad az, hogy a világ első szocialista álla­ma keletkezésének pillanatából kezd­ve békés külpolitikát folytatott és már a két világháború közötti idő­szakban is a világ nemzeteinek ak­kori csúcsszervezetében, a Népszö­vetségben, de azon kívül is minden tekintetbe jövő nemzetközi szerve­zetben a béke biztosításáért har­colt. Ennek legfontosabb eszközét a Szovjetunió már ebben az időben is a leszerelésben, a fegyverkezés kor­látozásában, a fegyverkezés ellenőr­zésében látta. Mondanunk sem kell, hogy a Szov­jetuniónak, mint szocializmust építő államnak ez a, szándéka mind a „li­berális" politikát hirdető, de lénye­gében imperialista nyugati nagyha­talmaknál, mind pedig a három, egyre jobban fasizálődő államban: Németországban, Olaszországban és Japánban egyaránt elvetésre talált. Csak éppen a módszer volt külön­böző: míg a nyugati, „demokratikus" tőkés nagyhatalmak a leszerelésről a Népszövetség keretében és másutt szívesen beszéltek és békés jelsza­vakat is hirdettek, de a tényleges leszerelést a Szovjetunió javaslatai alapján mindig és mindenütt követ­kezetesen elszabotálták, addig az előbb említett három fasiszta nagy­hatalom a leszerelés gondolatát nyíl­tan elvetette, s amennyiben a Népszövetség tagja volt, abból csat­lósaival együtt hamarosan kilépett és a korlátlan háborús politika megtes­tesítőjévé vált. A fegyverkezés csökkentése gon­dolatának e nyílt és burkolt elsza­botálása szükségszerűen vezetett a második világháború kitöréséhez. Amint azonban világszerte elült a fegyverzaj, a Szovjetunió vezető po­litikusai és hivatásos diplomáciája a leszerelés gondolatát haladéktalanul az emberiség tudatának középpont­jába dobta. A Szovjetuniónak a le­szerelésért indított eme offenzívá­ját az tette múlhatatlanul szüksé­gesé, hogy a második világháború fo­lyamán és a technika fejlődésének eredményeképpen megszülettek az emberiség történelmében addig is­meretlen tömegpusztító fegyverek, elsősorban az atombomba. A Szovjet­unió leszerelési javaslatai ennek megfelelően és az egész világ békés közvéleményének tetszésétől és tá­mogatásától kisérve két irányban alakultak ki. A Szovjetunió már 1946-ban a megszületett Egyesült Nemzetek Szervezete fórumán nemcsak a ha­gyományos fegyverkezési módok korlátozását, a leszerelés fokozatos megvalósítását és megfelelő ellenőr­zését követelte, hanem — és ez volt a döntő új gondolat — a Szovjet­unió volt az első nagyhatalom, amely minden tömegpusztító fegyver, első­sorban az atombomba gyártásának és használatának egyszer s mindenkor­ra való betiltását szorgalmazta. Ebben az időben, a második vi­lágháború végét követő két-három esztendőben a Szovjetunió ténylege­sen még nem rendelkezett atom­bombával. Ezért a nyugati imperialis­ta hatalmak szószólói, elsősorban azonban az akkori idők egyetlen atomhatalmának, az Amerikai Egye­sült Államoknak a hivatalos képvi­selői, a monopóliumok szolgálatában álló közvéleményalakító intézményei gúnyos hahota közepette utasították el a Szovjetunió kezdeményezését, mondván: ezt — mármint az atom­bomba és minden tömegpusztító fegyver betiltását — a szocialista állam csak azért szorgalmazza, mert ilyen fegyverekkel jómaga nem ren­delkezik. Az imperializmus „jósai" azt is kiszámították, hogy a Szov­jetunió az Egyesült Államokat ha­marabb, mint 1960. körül, tehát más­fél évtized múlva, be nem éri. Bár a Szovjetunió képviselői 1948-ban előterjesztett újabb lesze­relési indítványukat — az előbb emlí­tett propaganda lefegyverzése céljából — azzal egészíteték ki, hogy már a Szovjetunió is ismeri az atombomba gyártásának titkát, a szovjet állam felelős tényezőinek ezt a kijelen­tését az előbb említett körökben ismét csak gúny és kételkedés fo­gadta. Annál nagyobb volt az egész reak­ciós világ megrökönyödése, amikor 1949 őszén az Egyesült Államok mű­szerei jelezték az első szovjet atom­bomba felrobbantását és maga Tru­man, az Egyesült Államok akkori el­nöke kényszerült ezt a tényt az ámu­ló nyugati világ tudomására hozni. Tévedne azonban az, aki azt hinné, hogy az immár az atomfegy­verkezés terén is beállott egyensúly a monopóliumok megszállottjait az értelmetlenné vált fegyverkezési ver­seny korlátozására, netalán beszün­tetésére késztette volna. Ellenkező­leg. 1949-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa ismét elveti a Szovjetunió leszerelési javaslatait. Ugyanez a sors éri egy esztendő múlva az ENSZ közgyűlésén a Szovjetuniónak az időközben kitört koreai háborúra való tekintettel beterjesztett továb­bi javaslatát is, amelyben a háborús propaganda betiltását, a tömegpusz­tító fegyverek első alkalmazóinak háborús bűnössé való nyilvánítását követelte. Érthető volt az imperialistáknak a szovjet javaslatok elleni tiltakozá­sa, hiszen ha az atombomba beveté­sétől a kelet-ázsiai hadszintéren az utolsó pillanatban vissza is retten­tek, egyéb, újszerű tömegpusztító fegyvereket — amilyenek a vegyi és bakteriológiai eszközök „kipróbálása" a koreai harctereken — a szomszé­dos Kínába való berepülések alkal­mával rendszeresen megvalósították. 1952-ben megalakult az ENSZ le­szerelési albizottsága, amelyben a Szovjetunió a koreai háború közepet­te újabb leszerelési tervet terjeszt ellő. Ennek lényege a fegyveres erőknek egyharmaddal való csökken­tése, az atomfegyverek betiltása, megfelelő ellenőrző szervek létesíté­se. A kapitalista államok mechanikus többsége az ENSZ-ben és az albl­/ ÜJ SZÖ 4 * 1960. július 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom