Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-26 / 206. szám, kedd

AZ ACELSiNEK HŐSEI j 1 ábri Béla, dicspécser műszakja már négy hónapja első a munkaversenyben. Az átrakodó-ál­lomás diszpécserei már négy hónap­ja minden értékeléskor ott szerepel­nek a legjobbak között. Ebben az eredményben Gábrinak nagy érdeme van. Azalatt is, míg szobájában beszél­getünk, a fiatal diszpécser türelmet­lenül figyeli az irányítópult jelzé­seit. Majd félbeszakítva a beszélge­tést — bekiabál a mikrofonba. — A 27-es vigyázz, a huszon­hetesen vigyázz ... Négy kocsit kül­dök a mérlegre. Átkapcsolom... — Rögtön ezután valamelyik távoli munkahelyről egy tolatásvezető kéri Gábrit a telefonhoz. Kiadja az uta­sítást és újra a mikrofonhoz lép. Egész magatartásából meglátszik biztonsága, határozottsága, hogy minden figyelmét a munka ütemére összpontosítja. Ügy irányítja az ál­lomásszakasz munkáját, ahol egy­időben több száz telt vagy üres ko­csi Van mozgásban, mint egy pontos óraszerkezet. Látjuk, hogy munká­jával van elfoglalva. Ezért Dunák, Javorský és Šiška diszpécserekkel folytatjuk a beszélgetést, a műszak legjobbjairól, a munkaversenyről. — Eddig minden hónapban túltel­jesítettük az áruátrakodás tervét. Ha gyorsáru, hús, zsír, vagy más romlandó élelmiszer érkezik, mindig a kitűzött határidő előtt rakjuk át — mondják egyhangúan. — Munká­saink odaadással dolgoznak. Ezért is kerültünk eddig minden hónap­ban a verseny élére. — Ebben a hónapban is 102-103 százalékra teljesítettük tervünket — veti közbe Feterik Jolánka, a fiatal CSISZ-tag, versenyfelelős, aki ed­dig szerényen hallgatta beszélgeté­sünket. A rövid beszélgetés után jó tanáccsal ellátva indultunk el a ma­gas vasércrakodó irányába. A magas acéloszlopokon álló vashídra épp akkor toltak fel egy vasérccel telt szerelvényt, me­lyet az átrakodó munkásoknak a norma szerint rövid egy óra alatt kell kiüriteniök. A magas rakodó tövében bágerek acélfogai nagy zö­rejjel, motorzúgással markolták a vörös vasércet, egyszerre egy tonnát is kiragadva a vasérchalomból. Per­cekig figyeltük az itt dolgozó Vas­kó-csoport tagjainak munkáját, akik megszokott ügyes mozdulatokkal kapcsolták le és fel a vagonok alját és tisztították le a kocsik oldalát. Talán harminc • perc sem telt el és az öttagú csoport már kész is volt négy vagon vasérc kirakásával. Már nyolc éve dolgoznak ezen a munkaszakaszon. Csoportjuk elsőnek jelentkezett a szocialista munkabri­gád címért indított versenybe. Az átrakodó állomás 32 munkacsoportja közül, amelyek a szocialista munka­brigád címért versenyeznek, valószí­nűleg Vaskóék csoportja lesz az el­ső, amely elnyeri a büszke címet. Hisz hónapok óta minden kiértéke­léskor Vaskóék csoportja szerepel az első helyen, mert normájukat rendszeresen 140 — 160 százalékra teljesitik. Vaskó Pál és öccse, Bertalan, va­lamint a csoport többi tagja: Százvay László, Szapora József, Szlivka De­meter és Babják Sándor a szünet­ben eldicsekedett, hogy valameny­nyien elvégezték az üzemi munkaisko­lában rendezett tanfolyamot és mindnyájan egyesre vizsgáztak. A vasércporos arcú, vöröses munkaru­hájú munkásokat azonban Veľké To­kanyban nehezen lehetne a szövet­kezeti tagoktól megkülönböztetni. Évekkel ezelőtt, amikor idejöttek, nem nagyon törődtek községük szö­vetkezetének munkájával, gazdálko­dásával. Most minQen szabad idejü­ket a szövetkezet megsegítésének szentelik. Részt vesznek a cséplés­ben, az aratásban, a sürgős idény­munkákban. Szabadságukat is a szö­vetkezetben végzett munkával töl­tik. Itt Ciernán érlelődött meg ben­nük a gondolat, hogy nekik kéz a kézben kell együtthaladniok a szö­vetkezeti tagokkal. Hisz valameny-, nyien egy célért küzdenek. Vaskó Pál és Bertalan neve Ciernán a leg­jobb munkások nevei között szere­pel. Odahaza, a faluban ugyancsak megbecsülésnek örvendenek, mert tavaly 139 munkaegységet, s ez idén pedig talán még többet is ledolgoz­nak egyenként a szövetkezetben. Amikor Százvay házat épített, szó nélkül jöttek el munkatársai szabad idejükben, hogy segítsenek. Ilyen a brigád! Összeforrott, jól dolgozó, egymást szívesen segítő kollektíva. Nemcsak a munkában, de odahaza, magánéletükben is példát mutatnak a többieknek. Az itt dolgozó hat cso­port közül — valamennyien a szo­cialista brigád címért versenyeznek - méltán tartják Vaskóék csoport­ját a legjobbnak. A mikor újra visszatérünk az ál­Iomás épületébe, már estele­dett. A kék műszak derék dolgozói, a nap hősei tíhzafelé készülődtek. Gábri diszpécser szobájában már ír­ták a jelentést a legjobbakról, a nap hőseiről. Az egyszerű, a napi munkában született hősök nevei mellé dicsérő szavak sorakoztak. Is­mét megszólalt a hangosan beszélő: hogy az átutazóknak, hazatérőknek, munkába jövőknek ismét kihirdesse a munkaverseny kiváló eredményeit. Horváth Sándor Üj technika — jobb eredmények (ČTK) — A žilinai celuulózegyár a jövő évben ünnepli fennállásának 55. évfordu­lóját. Az üzemet a jövő évben lénye­gesen kibővítik, úgyhogy termelése 50 százalékkal, a munka termelékenysége pedig 40 százalékkal emelkedik. A régi termelési berendezéseket újakra cserélik, melyek lehetővé teszik az új technológia bevezetését, a termelés gépesítését és au­tomatizálását. Az üzem átépítését két szakaszban végzik, hogy biztosítsák a folyamatos termelést. Műszaki-szervezési intézkedésekkel több mint 400 ezer ko­ronát takarítanak meg. A technikai fej­lesztésre nagy súlyt fektetnek az újítók, akik újítási javaslataikkal az első félév­ben 280<j000 koronát takarítottak meg. A BRATISLAVAI HYDROSTAV dolgozói — akik az atomerőműhöz építik a 9,5 kilo­méteres vízlevezető csatornát — azon szorgoskodnak, hogy az országos párt­konferencia tiszteletére tett kötelezettségvállalásukat becsülettel teljesítsék. Ján Minárik héttagú betonozo csoportja is jóval túlteljesíti feladatát. A múlt hó­napban például a tervezett 170 folyóméter helyett 208,4 folyómétert betonozott ki. (K. Cích — ČTK — felv.) • • • • • • • • • • • • • • A TORKOS A vád abból eredt, hogy nővére egyszer, mi­kor a libákat itatásra hajtotta s haza betop­pant: öccsét a ládán ta­lálta, ahonnan a mester­gerendára ágaskodott. A lőszerek között ott bújt meg valahol a cukor, ez adott okot a gyanúra. Laci hiába erősítgette, hogy elveszett parittyáját keresi, kidülledt félarca elárulta. Hangja sem volt olyan, mint máskor, a foga mellé psúsztatott kockacukor azt is meg­másította. Nincs mentség, este felelősségre vonják. A szerencsétlenségbe azonban szerencse is ve­gyült. Zsebviziten nem esett át, s az ott meg­húzódó két kocka sem árulkodott. A büntetés így enyhébbnek ígérkezett, de hogy ezt is elkerülje — mert szervezete a verést, vagy a térdelést nem kí­vánta, csak az édességet — cselhez próbált folya­modni, csak egyelőre nem tudta, milyenhez. Egyszerre mifit a vil­lám cikázott át agyán a gondolat — sósborszesz! Ebből a mindenre hasz­nálható orvosságból nekik is volt. Fogfájást, fej­fájást, gyomorfájást, egy­szóval mindent gyógyí­tott. Mire elérkezett a tettenérésért felelés ide­je, készen volt tervévei­Anyja nehéz batyu alatt roskadozva jött meg a határból. A hír hallatára arca még szomorúbb lett, s minden vonásából szi­gorúság sugárzott. — Már megint meg­dézsmáltad a cukrot!? — mordult erélyesen fiára. — Pista adott erős cukrot, az volt a szám­ban! — védekezett Laci, s állítását sósborszeszes leheletével bizonyította. Anyját a jóérzés büsz­kesége járta át, mert fia nem torkos. Azonban, mi­kor a csészékbe osztotta a cukrot, az egyikbe nem jutott, de nem. baj, ivottj ň ö már keserű kávét más­kor is, mert a cukor drá­ga portéka volt akkori­ban. Laci azóta már meglett ember, a szövetkezetben dolgozik. Két hektár répa gondozását vállalja min­den évben. Közel 1000 mázsát termel rajta, s ez évben még többet fog, mert az öntözőberende­zés már kész, s mióta a közös tagja, családjuk­ban a cukorkérdés is megoldódott. Ha sze­rét teheti, anyja ká­véjába dupla adagot csempész, hogy régi ke­serűségét édességgel pó­tolja. (bj) Többet ésszel, mint erővel A nap aranykorongja még nem bújt elő a távoli láthatáron, de Čierna n/Tisou közelében már da­lolnak a pacsirták, magasba repül­ve a hullámzó kalásztenger táblái felett. Az állomás közelében talán a pacsirták is korábban ébrednek, mert hisz nem hagyja őket aludni a mozdonyok sípja, a vonatok zakato­lása a hangosan beszélő állandó hang­zavara. Megállás nélkül, éjjel-nappal folyik itt a munka, egy percnyit sem szünetel az átrakodás, a tola­tás, egy pillanatra sem csendesül el Čierna felett a vonatok zaja. Hazánk legkeletibb Határállomása, mint va­lami fő ütőér ontja országunk ipari központjai irányába az áruk sokasá­gát. A testvéri Szovjetunióból Cier­nán keresztül szünet nélkül ömlik népgazdaságunk számára nélkülöz­hetetlen nyersanyag, a vasérc, a kő­olaj, a gömbfa, a bányafa, a gabona, az élelmiszer, gépek, gépkocsik ezer és ezer tonnája, darabja, melyek nélkül ma már elképzelhetetlen üze­meink lüktető élete. A magas átjáró hídról nézve a széles állomás vá­gánytengerét, egyszerre beszélgetés­re leszünk figyelmesek. Munkásru­hás emberek haladnak el mellettünk, a kék műszak közkatonái, akik az éjjel dolgozó fehér műszakot siet­nek kora reggel leváltani. — Halgassuk csak! - állnak meg egy pillanatra a hídon, hogy figyel­müket a hangosan beszélő szavaira összpontosítsák. A szolgálatot telje­sítő vasutas tisztviselő köszöni meg az elmúlt műszak legjobbjainak, a nap hőseinek példaadó munkáját. Neveket sorol fel: Balla Bertalant, Csorba Istvánt, Ondrej Semant, Bystránsky Jozefet, Magyar Meny­hértet, Gábri Bélát, Bálint Antalt, Várady Jenőt, Szapó Balázst és má­sokat, munkások, tolatásvezetők, diszpécserek, raktárnokok neveit, akik az elmúlt műszakban mintasze­rűen állták meg helyüket és követ­kezetesen teljesítették az állomás­főnök parancsát: „Egyetlen balese­tet, egyetlen kocsirongálást se oko­zunk a munkahelyünkön". Az ifjú építők szava A Bratislavai Lakásépítészeti Vállalat tanoncközpontjának növendékei és nevelői a napok­ban értékes kötelezettséget vállaltak. Az ifjú építők elha­tározták, hogy ež évi tervüket december 20-ig teljesítik. Ezenkívül nagyobb súlyt fek­tetnek a szak- és a nevelő­munkára s az új iskolaév meg­kezdésekor bekapcsolódnak a technikai alkotóversenybe. Nem feledkeztek meg a társadalmi munkáról sem. A trnávkai szö­vetkezetben 2000, a Z-akció keretében pedig 1000 munka­órát dolgoznak le. Ivan Pohovej, Bratislava A BÄNOVCE NAD BEBRAVOU-I TATRA tehergépkocsigyár üzemi pártszervezete különféle módon igyekszik növelni a dolgozók részvé­telét a műszaki fejlesztésben. Arra ösztönzi a szakszervezet kommunis­ta tagjait, tartsanak rendszeresen termelési értekezleteket és több gondot fordítsanak a termelés hala­dó technikájának, technológiájának bevezetésére és kihasználására, to­vábbá az újítómozgalom tömegmoz­galommá tételére. Mindez hozzájá­rul az üzemvezetőség tevékenysége feletti ellenőrzési jog elmélyítésé­hez is. Az üzemi pártbizottság azon­ban tisztában van azzal, hogy az intézkedések sokszor nem elég ha­tékonyak, gyakran hiányzik a prob­lémák ismerete. Ezért a járási párt­bizottság jóváhagyásával albizottsá­got szervezett, melynek segítenie kell az üzemi és a pártalapszerve­zetek bizottságait abban, hogy a műszaki fejlesztés minden dolgozó ügyévé váljék. Pt héttagú albizottság csak ez év március utolsó napjaiban alakult Ru­dolf Richtarik konstruktőr vezetésé­vel, de a legújabb értékelések már arról adnak számot, hogy a bizott­ság teljesíti a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos feladatait. Jó munkájá­val, a jó összhang megteremtésével kivívta az egész üzem dolgozóinak megbecsülését. Fellendítette az igaz­gatóság mellett működő műszaki­gazdasági tanács tevékenységét is. A tanács munkáját ugyancsak je­lentősen segítik a műszaki-fejlesz­tés meggyorsítását szolgáló sejtek, amelyeknek tagjai az üzem legjobb technikusainak és munkásainak so­raiból regrutálódnak. — Olcsóbban akarunk vásárolni, tehát nekünk is olcsóbban kell ter­melnünk, - mondotta Richtarik elv­társ, — de nem úgy, hogy ez több fi­zikai munkával járjon. Ellenkezőleg, egyre több korszerű géppel látjuk el a műhelyeket, újítunk, ésszerűsítünk, könnyebben dolgozunk és jobban ke­resünk ... A MŰSZAKI FEJLESZTÉS általá­ban könnyíti, felszabadítja az em­bert a mégerőltető, nehéz testi mun­kától, s gazdaságosabbá teszi a ter­melést. Persze, a modern technika széleskörű alkalmazása nemcsak az új automatagépek beszerzését jelen­ti. Ezeket a gépeket és berendezé­seket kezelni is kell. Munkába állí­tásuk új módszereket, technológiai eljárásokat követel. Ezért mint igen fontos feladatot kell megemlí­teni a tanulást. Hiszen a legmoder­nebb termelési eljárások ismerete nem szerezhető meg a régi gépek­nél. Külföldi és hazai műszaki szak­lapok olvasása, viták rendezése, sok­oldalú tapasztalatcserék szervezése igen hasznosaknak bizonyultak az üzemben. A kommunistáknak tehát bőven van tennivalójuk. Alig valamivel reggel hat után mentünk a hatalmas csarnokba, ahol a teher- és vontatógépkocsik készül­nek. Itt találtuk meg Ján Bátora elvtársat. CSISZ-tag. Most vették fel a pártba. Magabiztosan és hozzáér­téssel kezeli az óriásgépet. A „min­dent tudó" új gép még nemrég érkezett a gyárba. E gép fúr, mar, eszter­gál, vés. Ha valamihez hasonlítani akarnánk, önkéntelenül az orgona jutna eszünkbe. Csakhogy itt nem billentyűkkel kell a szerkezetből műveleteket kicsalni, hanem gom­bokkal, kapcsolókkal, kerekekkel, kisebb-nagyobb fogantyúkkal. - Mennyit kell tanulni, hogy va­laki megismerje a gép vminden csín­ját-bínját, hogy kezelhesse? — Én két napot kaptam erre —• mondja Bátora elvtárs, — mert ez­előtt a kisebb "gépen dolgoztam. Szakképzettség, érzés kell ehhez a munkához. Aki szereti szakmáját, olvas, tanul, foglalkozik a műszaki fejlesztés problémáival, az gyorsan elsajátítja a gép kezelését. Ezen a gépen nem kell az embernek meg­erőltetnie magát, jóformán mindent a gép végez el. Csak figyelni, irá­nyítani kell, és kl kell használni az időt. — Beszélgetésünket azzal fe­jezte be, hogy mire kisfia felnő, az esztergályos inkább mérnök lesz már, mint fizikai munkás. A „többet ésszel mint erővel" elv érvényesítése, a munkában egymás nevelése, hogy az üzem minden dol­gozója fegyelmezett, öntudatos em­berré váljék, jó úton halad — álla­píthattuk meg a mesterekkel és munkásokkal folytatott beszélgeté­sünk során. Tudják az emberek; hogy az űj technika bevezetése, el­terjesztése a munkatermelékenység növelésének legfontosabb eszköze. Ezeia az úton biztosítható elsősorban a termékek bősége, az árak csök­kentése, azaz az életszínvonal ál­landó emelése. Az új technika alkal­mazása nagy szerepet játszik a kül­kereskedelem fejlesztésében is. AZ ÜZEMI PÁRTBIZOTTSÁG mel­lett működő albizottság a műszaki propagandát is helyesen irányítja, amelynek célja minden dolgozóban felkelteni az érdeklődést a műszaki tudományok, az új technika iránt, s megismertetni velük a tudomány és a technika legújabb vívmányait. Szükség van erre, hiszen az üzem­ben egyre több új automatagépet ál­lítanak munkába. De igen gyakran állnak. Ennek oka az, hogy a gyár többi gépei nem bírják az automata­gépek szabta termelési ütemet. František Huba elvtárs műszaki fej­lesztéssel foglalkozó kollektívája ez­ért nagy igyekezettel törekszik az elavult gépek korszerűsítésére. Nagy az újltókedv az üzemben. Az újítások többsége a gyár égető kér­déseit segíti megoldani. Például az egyik gépen eddig nyolcszáz kisebb­nagyobb anyacsavart készített egy ember nyolc óra alatt. Most Ľudovít Böhm műszaki-fejlesztő sejtjének újításával egy olyan gépet szerkesz­tettek, amellyel 10 000 darabot gyártanak egy műszakban, méghozzá selejt nélkül. A módosított gép jó­val szebb, tisztább menétet vág. A szerelőműhelyből áradó lárma mindent túldübörög. A daruláncok csörgése egybeolvad a reszelők pa­naszos hangjával. Az egyik asztalnál Ján Balázs géplakatos nagy buzga­lommal illesztgeti a lemezeket, illet­ve a gépkocsi rúgóit. Nem is olyan régen még nagy kínlódással végezte, 'most könnyűszerrel, egy prés segít­ségével húzzá össze a rúgókat. Egy kicsit odébb, a nikkelezőben Ladislav Babiák elvtárs is újításával büsz­kélkedik. A villamosáram jobb kihasz­nálásával ugyanis felére csökkentet­te a kilincsek és egyéb alkatrészek nikkelezését. Összegezve az első félév eredményeit: az újítások segít­ségével, az idő és anyag jobb ki­használásával előreláthatóan több mint 600 000 koronát takarítanak meg évente. AZ ÜZEMI PÁRTSZERVEZET az albizöttság segítségével figyelemmel kíséri a műszaki-fejlesztési terv va­lóra váltásának menetét. Segíti és ellerjőrzi a gazdasági dolgozók mun­káját, intézkedéseit. A politikai munkának ezek a módszerei bevál­tak, s a fáradságot már jelentős si­ker koronázta. Az albizottság tevé­kenységének rbvid ideje alatt meg­mutatta a helyes utat és feltárta azokat az akadályokat is, amelyeket mielőbb meg kell szüntetni, hogy a dolgozók alkotótevékenysége még szabadabban, még eredményesebben bontakozhasson ki. Ha az albizottság a műszaki fej­lesztéssel foglalkozó sejtek szervezé­sét és irányítását azzal a követke­zetességgel folytatja, ahogyan ezt elhatározta, s azok munkája ilieg/e­lel majd a várakozásnak,: ez a kez­deményezés nemcsak a kezdet kez­detéri, hanem állandóan nagy segít­séget riyújt majd a technika fejlesz­téséhez, a , gépek jobb kihasználásá­hoz, ezen keresztül a termelékeny­ség növeléséhez és az önköltség csökkentéséhez. Erdősi Ede. / ÜJ SZÖ 5 * 1960. július 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom